Lifeguard
Fény szűrődött be a szem héjaimon át.Először zavart,de utána már szinte meg is szoktam.Lassan kinyitottam a szemem és egy jeges kék szempárral találtam szembe magam.Éreztem édes leheletét arcomon és nedves ruháim súlyát,ahogy testemhez préselődtek.
- Azt hittem elpatkolsz itt nekem.-szólalt meg a csodás kék szemek tulajdonosa.
- Köszönöm szépen az életmentést.-pislogtam és meglepődtem saját hangomon.Annyira vékony volt és bizonytalan.
- Mégis mire gondoltál,mikor belesétáltál a vízbe?-segített fel a férfi kissé morcos ábrázattal.
- Semmire.Egyszerűen nem vettem észre,hogy elfogy alólam a föld.
- Tessék,kisasszony.Ezt terítse magára.-lépett mellém egy mosolygós lány.
- Kösz.-vettem át tőle a nagy töröközőt és magamra terítettem.
- Tessék Jens,neked is egy.-adott át egyet a férfinak is.
- Kösz,Stella.-fogadta el hálásan a törölközőt és lekapva magáról vizes felsőjét azonnal ledobta magáról.
- Nincs mit.-rebegte a lány és elvonult valamerre.
- Jenson vagyok.-nyújtott kezet a férfi mosolyogva.
- Daisy.-hazudtam és elfogadtam a felém nyújtott kezet.
Nem tudom miért hazudtam,de ha új életet akartam kezdeni ez tűnt a legegyszerűbbnek.Annyi hülye szappanoperában láttam már,hogy ha a szereplő új ember akar lenni,egyszerűen hazudik a nevéről és minden el van intézve.Tudtam,hogy úgy sem fogok többet találkozni ezzel a férfival,úgyhogy mindegy mit mondok neki.
- Jens...azt gyere kicsit.Paul beszélni akar veled.-jött vissza lány,aki az előbb hozta a törölközőket.
- Nemsoká visszajövök.Addig Stella szórakoztat majd téged.-mosolygott rám a férfi kedvesen és fejére dobva a törölközőt elvonult valamerre.
- A nevem Stella,Jenson személyi asszisztense vagyok és egyben mindenese is. -hadarta el gyorsan.
- Én Daisy vagyok és csak én vagyok.
- Milyen területen dolgozol?
- Gyógytornász és terápiás masszőr vagyok.
- Nem igazán tudom elképzelni,hogy az mégis mi az ördögöt csinál,de ha szereted,akkor csináld.
- Szeretem csinálni,csak sajnos nincs munkám.Szóval ez már mindegy...
- Nos mi nem gazán tudunk munkát adni...
- Nem is azért vagyok itt,hanem mert a vízbe estem és majdnem megfulladtam.
- Adhatnék valami ruhát,ha szeretnéd.
- Az remek lenne,mert még a bugyim is tocsog a vízben.
- Gyere velem.-fordult meg és bevezetett a luxus hajó belsejébe.
Egy öltözőbe sétáltunk,ahol a kezembe adott egy pár baromi drágának tűnő göncöt és bezavart egy fülkébe,hogy töröljem szárazra magam és vegyem ezeket fel.
- Na kész vagy már?-toporzékolt idegesen.
- Pont kész vagyok.-léptem ki elé talpig elegánsban.
- Mondták már,hogy modellkedned kellene?
- Nem,de én nem is szeretnék olyan seggriszáló pipi lenni,mint a modellek többsége.
- Igaz.De menjünk vissza,mert Jens már biztos végzett.
- Ilyen hamar túlesett a megbeszélésen?
- Nem hiszem,hogy sokat kellett volna Paullal beszéljen,mert a srác nagyon precíz és hamar lezavar egy megbeszélést.
- Hadd kérdezzem meg,Jenson modell?
- Dehogy...-tört ki belőle a csilingelő nevetés.
- Akkor meg miért van itt?
- Egy reklámfotózás a Hugo Boss-nak.
- És akkor mivel is foglalkozik?
- Sportoló...A Forma 1 egyik sztárpilótája.
- Azt mondtad,hogy Forma 1?-pislogtam rá ijedten,mert azonnal bevillant a világbajnok német,mosolygó arca.
- Igen..furcsállom,hogy nem ismerted fel azonnal.
- Sajnos nem vagyok egy nagy sportszakértő.
- Nem számít.Elég ha ennyit tudsz.
- Igaz....
Beszélgetés közben visszaértünk a fedélzetre,ahol Jenson ácsorgott és ijedten nézelődött körbe-körbe.
- Mit nem találsz?-lépett mellé asszisztense.
- A frászt hoztad rám.-kapkodta a levegőt,majd mikor megpillantott a szöszi mellett,elmosolyodott.-Már megtaláltam.
- Csak nem engem kerestél?-kérdeztem meglepetten.
- Azt hittem megint ki kell húzzalak a vízből.
- Hát,ha ilyen pasi a vízi menő,akkor simán bele vetem magam a vízbe.-futott át ajkaimon egy kacér mosoly.
- Ha ilyen csinos a fuldokló,akármikor utána vetem magam.
- Oké,galambocskáim,elég lesz már.
- Meghívhatlak ebédelni?-nézett rám félve.
- Persze.Ma még úgysem ebédeltem.
Elmentünk a Port Palace nevű étterembe,ahol egy pincér mosolyogva vezetett minket egy kétszemélyes asztalhoz.Leültünk,majd hamarosan leadtuk a rendelésünk és közben kellemesen beszélgettünk.
- Amúgy mesélj magadról,mert én már mindent elmondtam,de rólad még nem tudok szinte semmit,azon kívül,hogy káprázatos a mosolyod.
- Köszönöm a bókot.Nos rólam nem sok tudni való van.Gyógytornász és terápiás masszőr vagyok,jelenleg munka nélkül.Egy pár hónapja lett vége egy elég komoly kapcsolatomnak.Azért vagyok most itt,hogy felejthessek egy kicsit.
- Mennyire volt komoly?Persze csak ha nem túl tolakodó.
- Dehogy...Nos a menyasszonya voltam.De aztán lefektette a volt barátnőjét és vége lett.
- Nem akarsz neki megbocsájtani?
- Mikor eldöntöttem,hogy újra esélyt adok kettőnknek,addigra összejött egy másik lánnyal.
- Az a hülye...-nyomta bele a villáját a rendelt húsiba és szelt magának egy szeletet.
- Hát,ez nem az én problémám.Vége és én most új életet kezdenék,ha lehet és nem akarok rá gondolni.
- Nem tudja mi dobott el magától.
Ezeket a szavakat hallva ismét pillangók kezdtek repdesni a gyomromban.Nem tudtam,hogy miért,vagy mi okozta ezt a reakciót,de egyszerre volt kellemes és idegesítő.Csak néztem Jenson kék szemeibe és közben folyamatosan összehasonlításokat végeztem,hogy miben hasonlít Sebire és miben különbözik.Végül arra jutottam,hogy teljesen mások ők ketten.Bár lehet,hogy csak az zavart meg,hogy nem láttam tisztán magam előtt Sebastian arcát,mert akárhányszor fel próbáltam idézni az arcát mindig elmosódott.Ha esetleg sikerült felidéznem egy apró porcikáját arcának,akkor azonnal el is mosódott.
- Ez remek volt,köszönöm.-mosolyogtam rá mikor már kinn álltunk az étterem előtt.
- Szerintem is,és én köszönöm,hogy eljöttél velem.
- Meddig leszel még itt?
- Holnap indul a gépem haza.Onnan pedig megyek a gyárba.
- Milyen csapat?
- McLaren.
- Akkor ezentúl nektek fogok szurkolni.
- Köszönöm....Nekem vagy Sergionak?
- Nem tudom ki az a Sergio,szóval szerintem neked.
- Meg kellene ezt ismételnünk.
- Mire gondoltál?
- Vacsora,ma este?
- Benne vagyok.-mosolyogtam rá félénken.
- Akkor esetleg elárulhatnád hol laksz,hogy érted mehessek.
- Nos,azt hiszem,hogy inkább itt találkozzunk a mólón és innen menjünk el valahová.
- Anyuci azt mondta,hogy ne bízz meg idegenekben.
- Bár mondta volna.-sóhajtottam és felidéztem magamban Erik visszataszító nevetését és teljesen beleborzongtam.
- Ezt inkább hagyjuk,látom nem akarsz róla beszélni.
- Köszi szépen.-tettem vállára a kezem.
- Nincs mit.-simított végig állam vonalán,majd állam csúcsán állapodott meg a keze.
- Ugye nem baj,ha nem csókollak meg?
- Semmi gond.Annyi időm van,mint a tenger.
- Köszönöm a szép délutánt és a vacsimeghívást.
- Itt találkozzunk a hajó előtt.Támadt egy zseniális ötletem.
- Elegáns legyek?
- Csípd ki magad.-kacsintott és egy óvatos puszit nyomva az arcomra elsétált.
Teljesen megbabonázott ez a férfi és még azt is sikerült elérje,hogy ne gondoljak Sebastianra,persze ahogy az utcákat róttam,egy üzletet keresve,ahol valami csini ruhát tudok venni,azonnal eszembe jutott Ő.Egyszerűen pocsék volt.Folyton ott táncolt előttem alakja,de az arcát továbbra sem tudtam felidézni.Egyszer csak megakadt a szemem egy eldugott kis butikon.Besétáltam és kis keresés után rá is találtam a megfelelő ruhára.Felpróbáltam és tökéletes volt.Megvettem,majd egy hordható cipő nyomába eredtem,amit szintén nagyon hamar megtaláltam.
Úton hazafelé még beugrottam egy vegyesboltba venni pár zöldséget meg ilyeneket,majd visszamentem a házba.Csak az üres falak és a csend köszöntött.Ledobtam a cuccokat a konyhapultra,hogy majd később elpakolom,majd felmentem az emeletre.Ahogy az utolsó lépcsőfokra tettem volna a lábam csörömpölést hallottam az egyik szobából.A lehető legnagyobb csendben visszamentem a konyhába és kézbe véve egy serpenyőt visszaosontam.
Lassan közelítettem meg a szobát,ahonnan a zajokat hallottam,majd lassan kinyitottam az ajtót.Egy baseball sapis alak pakolászott egy bőröndből az ágyra.Meg sem várva reakcióját azonnal rohamra indutam és jól fejbe vágtam szerencsétlent a serpenyővel.Az illető azonnal a földre került és a becsapódástól leesett fejéről a sapka és a földre hullott.Egy ismerős szőke hajkorona bukkant elő alóla.Nem is kellett tovább méregessem,azonnal tudtam,hogy ki az.
- Sebastian,te mi a jó eget keresel itt?-tettem csípőre a kezem mérgesen,de közben már a sírás környékezett.
***
- Akkor esetleg elárulhatnád hol laksz,hogy érted mehessek.
- Nos,azt hiszem,hogy inkább itt találkozzunk a mólón és innen menjünk el valahová.
- Anyuci azt mondta,hogy ne bízz meg idegenekben.
- Bár mondta volna.-sóhajtottam és felidéztem magamban Erik visszataszító nevetését és teljesen beleborzongtam.
- Ezt inkább hagyjuk,látom nem akarsz róla beszélni.
- Köszi szépen.-tettem vállára a kezem.
- Nincs mit.-simított végig állam vonalán,majd állam csúcsán állapodott meg a keze.
- Ugye nem baj,ha nem csókollak meg?
- Semmi gond.Annyi időm van,mint a tenger.
- Köszönöm a szép délutánt és a vacsimeghívást.
- Itt találkozzunk a hajó előtt.Támadt egy zseniális ötletem.
- Elegáns legyek?
- Csípd ki magad.-kacsintott és egy óvatos puszit nyomva az arcomra elsétált.
Úton hazafelé még beugrottam egy vegyesboltba venni pár zöldséget meg ilyeneket,majd visszamentem a házba.Csak az üres falak és a csend köszöntött.Ledobtam a cuccokat a konyhapultra,hogy majd később elpakolom,majd felmentem az emeletre.Ahogy az utolsó lépcsőfokra tettem volna a lábam csörömpölést hallottam az egyik szobából.A lehető legnagyobb csendben visszamentem a konyhába és kézbe véve egy serpenyőt visszaosontam.
Lassan közelítettem meg a szobát,ahonnan a zajokat hallottam,majd lassan kinyitottam az ajtót.Egy baseball sapis alak pakolászott egy bőröndből az ágyra.Meg sem várva reakcióját azonnal rohamra indutam és jól fejbe vágtam szerencsétlent a serpenyővel.Az illető azonnal a földre került és a becsapódástól leesett fejéről a sapka és a földre hullott.Egy ismerős szőke hajkorona bukkant elő alóla.Nem is kellett tovább méregessem,azonnal tudtam,hogy ki az.
- Sebastian,te mi a jó eget keresel itt?-tettem csípőre a kezem mérgesen,de közben már a sírás környékezett.
***
Nos itt lenne a rész.Kicsit soká tartott,mert fodrásznál voltam és egyelőre a rövid hajam által okozott sokkot kell lenyelnem.Azért remélem tetszett...A következő rész nem tudom mikorra lesz kész,de azért igyekszem vele.Szomorúan közlöm,hogy hamarosan a végéhez ér a történet,mivel 34 részesre terveztem,mert 3+4 az 7 és nekem a hetes a szerencseszámom,szóval egy kis számmisztika...
Nagyon köszönöm a hozzászólásaitokat,mer sok erőt adnak.
Remélem túléltétek a hétfőt és minden rendben veletek.
Sok buszi mindenkinek!:*:*
Ez a rész aztán nem semmi. Jenson o.O kicsit meglepődtem rajta, de hát hozzá kellene szoknom, hogy te mindig teszel bele valami csavart.
VálaszTörlésA vége pedig...te jó ég! Nem nézted meg te egy kicsit sokszor az Aranyhaj és a nagy gubancot? De amúgy tetszett benne a serpenyős jelenet:D.
Kíváncsi vagyok nagyon, hogy mit is csinál ott Sebi.
Az pedig, hogy vége lesz hamarosan, az egy nagyon rossz hír, de örülök neki, hogy már írod a következő történetet.
Puszi
Szia!!!
VálaszTörlésJenson?! Meglepő fordulat, de tetszik:)Seb mi a fészkes francot keresett ott? A serpenyős jelenet pedig valami fantasztikus volt, még mindig mosolygok. Kissé vizuális típus vagyok, úgyhogy:) Viszont nagyon sajnálom, hogy hamarosan vége ennek a törinek... Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a vége!
Örömteljesen kijelenteném én, hogy túléltem a hétfőt, bár ez egyelőre még nem igaz. Még van törim, föcim, meg fizikám.. A francia házi elvette az egész délutánomat.
Siess nagyon a folytatással!
Puszi
Számomra az egészben az a vicc, hogy amikor az előző részt olvastam, és megláttam az öltönyös csávót a hajón 'Nini, egy Jenson!' de közben nem nagyon néztem oda, mert ugye olvastam. Aztán amikor visszamásztam, és kinagyítottam, akkor elkönyveltem magamban, hogy azért nem teljesen úgy néz ki, másnak, is el tudnám adni, sőt, másnak inkább. Erre mégis Jenson!
VálaszTörlésAmúgy nagyon tetszett a rész! Kicsit furi, hogy hiába járt Sebbel, mégsem ismeri a versenyzőket, de biztos mással volt elfoglalva! :D:D
Az új történet szerintem majd engem is kárpótol amiatt, hogy ennek vége, de be kell valljam, tőled ez a kedvenc történetem!:)
Puszi