11.Rész

Egy pszichológusnak hazudni?

/Sebastian szemszöge/

   Szombat reggel nem voltam teljesen jól.Előző este rendesen berúgtunk Kimivel és megint volt egy amolyan"Hogyan oktassuk ki a kölyköt,amiért megfelel neki a csak szex és semmi érzelem kapcsolat"töltete az egész estének.Kicsit haragudtam is rá,de hamar megbékéltem,hisz az ember nem haragudhat a legjobb barátjára,vagy legalább is hosszabb ideig biztosan nem.

-  Jó reggelt!-ugrott az ágyamra Angie,kora reggel.
-  Másnaposan nem lehet valami jó.-húztam a fejemre a takarómat.
-  Lekésed az interjúdat.
-  Milyen interjút?
-  Amit a People magazinnak adsz,ma reggel tízkor.
-  Erről én miért nem tudok?
-  Nyilván Britta elfelejtette említeni.
-  Az lehet.-kecmeregtem ki az takaró alól végül.

   Angyalka az ágyam végén feküdt,szétvetve végtagjait,egy aprócska rövidnadrágban és egy ujjatlan felsőben.Hasa kinn volt és istenigazából szexi volt.Kísértést éreztem,hogy csókokkal borítsam el testét,és én is férfiból vagyok,szóval engedtem a kísértésnek és mellé feküdve apró puszikkal borítottam el hasát.

-  Ez baromira csikol.-jelentette ki mosolyogva,de szemeit továbbra is csukva tartotta.
-  Sajnálom.-sóhajtottam majd fejem csupasz hasára hajtottam.
-  Nehéz a fejed,szöszi.-túrt bele hajamba,amitől kirázott a hideg.-  Szerintem lassan tényleg készülnöd kellene.
-  Nem kellene.Én öt perc alatt tökéletes tudok lenni.
-  Persze...-kuncogott.
-  Nem akarok felállni innen.Szeretek így feküdni...-morogtam,miközben combját kezdtem simogatni.
-  Miért érzem azt,hogy ma reggelre más terveid vannak?
-  Talán mert a jövőbe látsz?
-  Igen.
-  Nem megyek semmiféle interjúra,mivel a  főnököm meggátol benne.
-  Én..meggátollak téged?-kérdezte felháborodva.
-  Ha ilyen pózban fekszel itt előttem elég nagy lesz a csábítás,hogy azonnal neked essek.
-  Ha ekkora baj,hogy itt vagyok akkor el is mehetek.-emelkedett fel,így nekem is fel kellett ülnöm.
-  Itt maradsz.-rántottam vissza,majd egy határozott mozdulattal magam alá gyűrtem és nyakát kezdtem csókolgatni.

   Ez az ördögi nőszemély mindig olyan dolgokat váltott ki belőlem,amiket én is felháborodtam,hisz azelőtt meg sem fordult a fejemben,hogy kihagyjak egy interjút,vagy bármi mást elhanyagoljak,akármennyire is nem fűlött hozzá a fogam,megtettem,viszont,ha Angie a közelemben volt akkor ezek a dolgok mid jelentéktelenné váltak számomra és csak Ő volt.Kellett nekem...minden porcikám kívánta.

/Angie szemszöge/

    Végül is tényleg nem ment el az interjúra,azt hiszem túl elfoglalt volt valamivel.Az időmérőn remekül szerepelt és sikerült megszerezni az első rajtkockát,amiért nagyon üszke voltam rá,és már alig vártam,hogy vége legyen a sajtó tájékoztatónak és személyesen is gratulálhassak neki.A második helyről Alonso,míg a harmadikról Hamilton várhatta a másnapi rajtot.

-  Gratulálok!-ugrottam azonnal a nyakába,amint megszabadult a sajtó piócáitól.
-  Ezért megérdemlek egy kis jutalmat?-markolt bele fenekembe.
-  Még gondolkodom majd rajta,de azt hiszem,hogy igen.
-  Ha holnap nyerek,akkor bezárom magunkat a hotelszobánkba és a következő nagydíjig ki sem engedlek.
-  Nem akarsz te kicsit sokat?
-  Én?!-tette kezét mellkasára meglepetten.-Ugyan,dehogy.
-  Ma estére mik a terveid?-kérdeztem mosolyogva.
-  Különleges dolgot terveztem ma estére,csak kettőnknek.
-  Elárulod,vagy hagyod,hogy furdaljon a kíváncsiság még egy darabig?
-  Csak furdaljon.-kuncogott.

   Még beszélgettünk egy keveset,majd visszamentem a szobámba,hogy felhívjam Rinát és elújságoljam neki a dolgokat.Persze a második csörgés után felvette,és nevetve szólt bele.

-  Na,mi az?Nem bírod nélkülem azt a sok hülyét,igaz?
-  Hát valahogy úgy...-mosolyogtam.
-  Nagyon szeretnék ott lenni,ezt elhiheted.
-  Én is nagyon szeretném ha itt lennél.Nem lehet valahogy felgyorsítani a terhességed?
-  Sajnos nem,pedig mennyivel jobb lenne.
-  De mesélj..Milyen Kanada?
-  Hát eddig nem  sokat láttam belőle.
-  Lássuk csak...gondolom a kis szöszi ágyán és a pályán kívül még sehol nem voltál.
-  Boszorkány!-sikoltottam fel nevetve.
-  És még nem is láttál mindent.-kuncogott.
-  Hát,majd lesz idő elég.
-  Az biztos,de mesélj...,hogy álltok a kis némettel?
-  Sehogy.Mi nem állunk sehogy.Ma estére különleges tervei vannak,de nem árulta el,hogy mik azok.
-  Akkor hallgat rám.Fejlődőképes a gyerek,így már jobb.
-  Mégis mi az ördögről beszélsz?-kérdeztem idegesen.
-  Nem lényeg.
-  Ha Sebről van szó,akkor tudni akarom!-emeltem fel a hangom.
-  Nyugi már,csajszi!Semmi komoly,csak annyit mondtam neki,hogy ha komolyan akarja venni ezt,ami köztetek van,akkor legyen szíves és kezdjen el úgy viselkedni,mint egy férfi és nem,mint egy kamasz,kezével a gatyájában.
-  Hogy te mit csináltál?!-pattantam fel az kanapéról,ahol eddig ücsörögtem.-Ezt nem tehetted....
-  Miért ne mondtam volna neki?a vak is látja,hogy össze passzoltok.
-  Hát akkor én nem vagyok vak,mert nekem ez egyáltalán nem esett még le.Barátok vagyunk,néha ágyba bújunk egymással,de ennyi!-magyaráztam még mindig idegesen és fel alá járkáltam a szobában.
-  A mai újságot láttad már?
-  Nem,miért?
-  Ti vagytok,angyalka a címlapon.Idézem: " Sebastian Vettel, a Forma-1 kétszeres,német világbajnokát tegnap a montreali reptéren kaptuk lencsevégre,amint épp újdonsült főnökével váltanak szenvedélyes csókot,épp,hogy csak megérkezett a hölgy,aki eddigi botrányaival már így is túltesz némely hírneves egyénen Amerika szerte. ".Ez szerinted miről árulkodik?
-  Arról,hogy az újságírók taplók?!
-  Nem,arról,hogy ha meglátjátok egymást nem tudtok ellenállni a másiknak és muszáj valami test kapcsolatot létesítenetek,mert másképp nem tudtok meglenni egymás mellett.-vázolta szinte síri nyugalommal.

-  Te nem tudod miről beszélsz.Ez pusztán az élvezetről szól...-magyaráztam neki érzelmeimtől vezérelve.
-  Magyarázod ezt egy pszichológusnak....-jegyezte meg ironikus hangon.-  Csak a TI érdeketekben csináljuk.
-  Kivel még?
-  Nem mondom meg,mert képes vagy és leordítod a fejét.
-  Még szép,hogy leordítom.Az én életembe ne szóljon bele senki,mert esetleg fordítva sülhet el a dolog.Nem szeretem az olyan  barátokat,akik hátulról jönnek és hátba támadnak.
-  Nem támadlak hátba,csak megpróbállak titeket jobb belátásra téríteni,mert ez így nem mehet tovább,hogy játszotok egymással,előbb-utóbb egyikőtök úgy is többet akar majd,mint pusztán szex.
-  Nem hiszem.Nekem ez így tökéletes,nem fogom csak azért belevetni magam egy komoly kapcsolatba,mert izzik köztünk a levegő.Semmit nem tudok róla,meg aztán ott van nekem Donovan is.
-  Remélem tudod,hogy nem takarózhatsz életed végééig Donovannal.Egyszer annak iiis vége,de akkor már ez a kis bolond német talál magának valakit és arra ébredsz,hogy neked már nem maradt senki,aki szeretne.
-  Honnan veszed,hogy szeret?Ő még a halott barátnője szellemébe szerelmes és megbeszéltük,hogy ez nekünk nagyon is tökéletes így.
-  Mert szerinted ha te hülyeségnek veszed ezt,akkor ő mégis mit fog mondani?
-  Hát...-ültem vissza a kanapéra és lehajtottam a fejem,mert lehet volt valami abban,amit mondott.
-  Szóval?-emelte fel a hangját ő is.
-  Nem tudom...-nyöszörögtem.
-  Legyél szíves komolyan venni,azt ami köztetek kialakulóban van,mert ez szerelem lesz,én mondom neked.
-  Hát,hogyne...-sóhajtottam fel és fejemet szabad tenyerembe temettem.
-  Oké,inkább hagyjuk,mert veszekedés szaga van.Nincs kedvem még veled is veszekedni.
-  Akkor jó,legalább ebben egyet értünk.
-  Majd még később beszélünk.Most menj és készülődj.Garantálom remek estéd lesz.
-  Remélem a te kezed nincs benne.
-  Á,ugyan dehogy.-heherészett.
-  Azt el tudom képzelni.Most megyek készülni.Majd holnap felhívlak a fejleményekről.
-  Várom őket.Nagyon ügyes legyél,el ne szúrd.
-  Ezt már le sem reagálom.Majd beszélünk,szia!
-  Szia!

    Miután letettünk a telefont csak ültem a kanapén és bámultam magam elé.Folyamatosan Rina szavai jártak a fejemben,pontosabban az,hogy Sebas hazudik  nekem és igazából sokkal többet érez irántam,mint azt elmondja.Ez megkavart teljesen és nem tudtam én mit is érzek.Abban viszont biztos voltam,hogy hamarosan döntenem kell,mert ezt nem lehetett húzni már sokáig.

    Kis gondolkodás után végül úgy döntöttem,hogy inkább csak fekszem kicsit a szobában,mielőtt készülődni kezdenék a nagyon különleges esténkre.Nagy nehezen eltelt a délután maradéka is és végre elkezdhettem készülni.

-  Nagyon csinos vagy!-kezdte azonnal a német,mikor ajtót nyitottam neki,este kilenckor.
-  Te sem panaszkodhatsz.-kuncogtam és zakója gallérjától fogva berántottam a lakosztályba,hogy megcsókolhassam végre.
-  Azt hiszem,hogy mégsem kellene ma este sehová mennünk.-húzta mosolyra telt ajkait és benyúlva szoknyám alá,belemarkolt fenekembe.
-  Szerintem meg igen.Még semmit nem láttam a városból,a szobádon kívül,szóval menjünk.
-  Sajnos le kell lombozzalak,nem a városba megyünk.
-  Akkor hová?
-  Meglepetés.Ezért hoztam ezt is.-vett elő a zsebéből egy vörös selyem sálat.
-  De elrontod a sminkem.
-  Na és akkor?Úgy is elég szép vagy.
-  Inkább hagyjuk.-sóhajtottam és hátat fordítottam neki,hogy szememre helyezhesse a sálat,majd kézen fogjon és elindulhassunk arra a titokzatos remek esti programra,amit tervezett.

   Először a folyosón sétáltunk végig,majd beszálltunk a liftbe.A liftben Sebas szembe fordult velem és a nyakamat kezdte csókolgatni,majd kezei derekamra vándoroltak és magához vont,éreztem,hogy már alig bír magával és ezért még egy lapáttal rá téve,halk sóhajokat engedtem feltörni torkomból és egyik kezemmel a átkaroltam nyakát,míg a másikkal beletúrtam szőke hajába.Ahogy testünk egymásnak feszült tudtam,hogy ez az este borzasztó hosszú  lesz,legalább is míg az ágy közelébe kerülünk.

    Végül elszakadtunk egymástól és a lift is megállt,majd Sebas segítségével kiszállta én is és felvitt egy lépcsőn,majd kitárt egy ajtót,amin hűvös szél áramlott be.Kicsit fázni is kezdtem,de Seb magához vont és máris enyhülni kezdett a hideg okozta remegés.

-  Meg is jöttünk,hölgyem.-vette le szemeimről a sálat és az a látvány,ami elém tárult szinte leírhatatlan volt.

    A hotel tetején álltunk és elénk tárult Montreal esti arca,mely szemet gyönyörködtető volt.Az épületek arany fényben pompáztak és mindent beborított az utcákon száguldó autók fénye.Az utak olyanok voltak,mint karperecek a hatalmas város minden részén és a kimagasló épületek pedig egy-egy ékszer.

-  Ez csodaszép...-pislogtam Sebasra kicsit elérzékenyülten.
-  Te is az vagy.-sóhajtott és egy édes csókkal koronázta a kilátást és a pillanatot.