2.Rész

Ezt miért csináltad?

    Széles vigyor jelent meg arcomon és lenyomtam a hívás indító zöld gombocskát a telefonon,majd a fülemhez téve levágódtam a kanapéra.

-  Sidonia Ambrozis,tessék.-szólt bele hivatalos hangon.

-  Sid,csak én vagyok.-kuncogtam.

-  Azt hittem apukád az.

-  Na persze,még csak az kellene.

-  Szóval,Fran mondta,hogy beszélni akarsz velem.Megint valami mocskos dologba akarsz belerángatni?

-  A vesémbe látsz,te boszorka.-csóváltam a fejem és lerúgva lábmaról cipőimet magam alá húztam őket.

-  Szóval,miről lenne szó?

-  Csak a szokásos.Némi információ kellene.

-  Kiről?-hangjában keveredett a gyermeki pajkosság és az ördögi gonoszság.

-  Inkább miről....-vittem fel hangomat a kellő magasságra,hogy fel tudjam kelteni a figyelmét.

-  Diktáld,jegyzetelem.-kuncogott és el tudtam képzelni,hogy ördögi vigyorral arcán jegyzeteli a diktált szöveget.

-  A név Red Bull Racing,az ember pedig Dietrich Mateschitz.

-  Te komolyan neki akarsz utána nézetni?

-  Nem csak utána nézni,hanem kivásárolni a részvényeiből.

-  Meg akarod venni a csapatot?-kérdezte elképedve.

-  Valami olyasmi.-haraptam be ajkam.

-  Azt hiszem délutánra megleszek mindennel.

-  Hálám üldözzön...-pislogtam hálásan és letettem a telefont.

   Bátyusom csak bámult rám kerek szemekkel és csak bosszúsan csóválta a fejét.Vigyorogva vállat vontam és kinéztem az ablakon.Kinn megpillantottam Donovant,aki épp befelé nézett és nekem integetett.Leugrottam a kanapéról és kirohantam páromhoz.A nyakába vetettem maga és egy édes csókot adtam ajkaira.

-  Jó reggelt,édes!-suttogta ajkaimra.

-  Inkább szép napot.-kuncogtam.

-  Igaz,de van,akinek csak most van raggal,vagy legalább is nemrég.

-  Képzeld,veszek egy Forma 1-es csapatot.

-  Azt mégis,hogyan?

-  Hát kivásárolom az egyik csapattulajdonost a részvényeiből.

-  De ne kopaszd meg szegénykét nagyon.

-  Ne viccelj,nem akarok én senkit földönfutóvá tenni.

-  Akkor jó,most pedig adhatnál még egy csókot.Olyan jó illatod van...-puszilt bele a nyakamba,de én beletúrva hajába eltoltam magamtól és mikor visszahúztam már ajkaimra tapasztotta ajkait.

    Délután lementünk a partra és sétáltunk a luxushajók közt.Az egyik hajón két ismerős alakot pillantottam meg,és reakcióm azonnal látványos volt.Fejem elvörösödött és elfelejtettem levegőt venni.Az a fajta harag,ami a birtokába vett az leírhatatlan volt,ezt pedig párom is észrevette rajtam.

-  Angie,minden oké?-szorította meg a kezem Donovan,akinek arcán tükröződött az aggodalom.
-  Pe...Persze.-dadogtam és nagyot nyelve ismét mosolyt varázsoltam arcomra és tovább haladtunk.Végül elértük azt a bizonyos hajót is,amelyiken a két férfi épp jóízűen italozgatott.-Ugye nem gond,ha köszönök nekik?-pillantottam páromra,aki csak intett,hogy semmi gond és én már ott sem voltam.

    Átlépve a hajóra még mindig nem vettek észre,így csöndesen közelítettem meg őket.

-  Remélem kényelmes volt a bugyim.-álltam meg Sebastian mögött karba tett kezekkel.
-  Te meg...,hogy kerülsz ide?-fordult meg azonnal mindkét férfi és majdnem leesett az álluk,mikor felismertek.
-  Épp erre sétáltam...-adtam meg a magyarázatot könnyedén.
-  Kérdésedre a válasz...a bugyid pont tökéletes volt.Annyira kényelmesen aludtam benne.-ivott bele italába Kimi.
-  Ez remek.Van még pár otthon,ingyen is neked adom ha akarod,nem kell megvásárolnod a kis szőkétől.
-  Ki mondta,hogy megvásároltam?-vonta fel szemöldökét önelégülten.
-  Remek,akkor viseld egészséggel,de vigyázz,mert kis barátod szépen elszakította.
-  Kösz,hogy szólsz,így legalább nem ér váratlan meglepetés.Most pedig elmehetsz...
-  Ez volt a szándékom,csak megláttalak titeket és gondoltam köszönök,ha már tegnap ilyen közeli kapcsolatba kerültünk Sebastiannal.
-  De mégis milyen közli kapcsolat,csak odaadtad neki és annyi volt....
-  Ja,hogy így állunk.Nem mesélted el neki,hogy átrendeztük apám íróasztalát.-kacagtam fel cinikusan.
-  Ti lefeküdtetek?-köpte ki Kimi az italát meglepetten.
-  Szerinted?Lakberendezőset játszottunk.
-  Jól van,na.Vettem a lapot.-emelte fel kezeit tartózkodóan.

   Elmosolyodtam és lassan elindultam vissza páromhoz,aki épp egy futóval beszélgetett.Mosolyogva léptem melléjük és csókoltam szájon Donovant.A kislány meghökkenve pislogott,majd egy rövid biccentéssel búcsúzott tőlünk.A jelenetet a két versenyző is végignézte és csak tátott szájjal meredtek rám,vagyis ránk.

/Sebastian szemszöge/

-  Nem kispályás a csaj.-vágott hátba Kimi vigyorogva.
-  Tudom.De én őszintén félek tőle.Van benne valami,valami ördögi.
-  Az biztos,hogy kirázott tőle a hideg.Megjelent itt a semmiből,aztán meg eltűnt és olyanokat mondott közben,hogy az valami elképesztő.Köpni nyelni nem tudtam mikor közölte,hogy lefeküdtetek.
-  És mindezt úgy,hogy van barátja.
-  Na ez a másik,amitől borsódzik a hátam.De mégis olyan volt az íróasztalon,mint egy vadmacska.
-  Jól kifogtad magadnak,öcskös.-vigyorgott és előkapva egy szál cigit meggyújtott azt,majd felém tartotta a dobozt,melyből én is kiszolgáltam magam.
-  Ehhh,ha ezt Heikki látá biztos rosszul lenne.
-  De nem látja,szóval csak ülj a fenekeden és szívjad a cigit.-töltött magának egy újabb pohár italt és azonnal felhajtotta..

    Nem voltam én midig ilyen...Távolról sem voltam.Addig soha nem ittam és a cigi meg a kávé szóba se jöhetett,viszont mióta Hanna meghalt,azóta nem találom magam és a helyemet sem igazán.Kimi pedig jó barát lévén belevitt a rosszba és talán még nem tűnt fel senkinek,hogy én ilyen vagyok,mivel mindenkinek a kedves és aranyos Seba-t mutatom,nem pedig az igazi énem.Csak a közvetlen ismerőseim tudják,hogy én már rég nem élek belül.

/Angelique szemszöge/

   Hazaérve elköszöntem Donovantől és bementem.Benn Lorie,Anti és Fran az ebédlőben ültek és valamit nézegettek.Melléjük huppantam és meglepve őket kaptam ki előlük a papírokat.

-  Ez mi?-lapoztam fel.
-  Sid hozta és gondoltam átnézem mielőtt hazaérsz.
-  Kösz.Mire jutottatok?
-  Arra,hogy én is be akarok szállni.-szólalt meg nővérem vigyorogva.
-  Meg én is.-kacsintott rám Anti is.
-  Akkor közösen megvesszük a csapatot?-tettem fel a kérdést.
-  Még szép.Mind a négyen beszállunk és akkor elosztjuk köztünk.
-  De én leszek a többségtulajdonos.-emeltem fel mutató ujjam.
-  Oké.-mondták egyszerre és ismét belemélyedtünk a papírok tanulmányozásába.

   Estefelé végre,mikor végre elszántuk magunkat és felvettük a kapcsolatot Mr.Mataschitz titkárnőjével és egy ügyvéddel,aki a szükséges dolgokat elintézi majd nekünk.Egyelőre nem állapodtunk meg csak egy találkozóban,mert szegény embert nagyon meglepte ez az egész dolog,nem volt rá felkészülve.

-  Miért csinálod ezt?-kérdezte csalódottan Fran,mikor este feküdt mellettem és egyik tincsemmel játszott.
-  Azért,mert így..,mert így...-kezdtem bele,de tulajdonképp csak egy hirtelen döntés volt és semmi értelmét nem láttam,de nem hátrálhattam ki,mert az azt jelentette volna,hogy gyáva vagyok.-Azért csináltam,mert ez egy nagyobb terv része lesz,csak kicsit körülményes előkészíteni.
-  Tudod,inkább nem szólok bele.Mindenben támogatlak,de tudd,hogy ha ez rosszul sül el,én mosom kezeimet.Vigyázz,mert aki a tűzzel játszik hamar megégeti magát.
-  Ha te mondod.-vigyorodtam el és egy nagy puszit adtam az arcára,majd átkarolva hasát szorosan hozzá bújtam és vállára hajtottam fejem.-Szeretlek bátyus.-suttogtam és lehunyva szemem lassan elaludtam.

***

Hát,ez volt a rész,remélem tetszett.Ma nagyon szerettem volna hamarabb hozni a részt,de sok mindent kellett egyszerre csinálnom és ez kimaradt,de most itt van és összehoztam.Ez volt életem második legszebb napja és mivel a legjobb öröm a káröröm,ezért lett ez a rész most ilyen.Vigyorogva és félig könnyes szemmel gratulálok Seba-nak,de a könnyes szem sem a bánat miatt,hanem azért,mert most megint egy hetet kell a futamig várni.

Jó éjt mindenkinek és sok sikert a következő héthez,és kitartást a sulihoz.

Puszi:*:*