6.Rész

Megnősülök!

  A megbeszélés mondhatjuk úgy,hogy sikeres volt,mivel az üzletet megkötöttük,viszont megszellőztetve a bankszámláinkat súlyos pénzösszeget vettünk le róla,hogy minden rendben legyen és az átvétellel és ezekhez hasonló dolgokkal.mikor végre hazaértem nem volt más vágyam,csak annyi,hogy ledőlhessek a napozóágyamra és egy hideg koktél mellett elszívjak egy cigit.

    A palotában természetesen be kellett apának számolnom a cikkekről és arról,hogy most mik a terveim,zsebemben egy csapat tulajdonjogával.Persze nem tudtam neki konkrét választ adni,hisz valójában én sem tudtam...Csak akartam valamit tenni,amivel sokkolhatok mindenkit,és ahogy a fenti példa mutatja sikerült is,hisz apa is csak kapkodta a levegőt mikor elé tettem a papírokat.

-  Kincsem,azt hiszem érett nő vagy és meg tudod hozni a saját döntéseidet.Én mindenben támogatlak,emiatt nem kell aggódnod,de azért jó lenne ha kitalálnád hogyan tovább.
-  Apa,nem tudom hogyan tovább,egyelőre sodródom az árral.
-  Értem.-sóhajtotta elgondolkodva és elkezdett keresgélni a papírjai közt.
-  Mit keresel?
-  Van itt valami a számodra.
-  Mégis mi?
-  Itt is van.Anna küldte és a tegnap érkezett meg.Meghívó a huszadik születésnapi partijára,egyenesen Koppenhágába.
-  Hát,kicsit összekaptunk,de azért ezt átveszem,ha nem gond.
-  Neked jött kicsim,tedd el.Ha szeretnél elmehetsz,ha nem akkor majd én fedezlek.
-  Imádlak apuci.-adtam egy hatalmas cuppanós puszit az arcára,majd zsebre vágva a levelet elsuhantam a szobám felé.

    Benn ledobtam a levelet az ágyamra és az ablakhoz sétáltam,hogy kicsit pihenhessek.Nem tudtam eldönteni,hogy mitől érzem magam ennyire nyúzottnak és fáradtnak,hisz aznap még nem is csináltam semmit.Ahogy az ablakban álltam és épp csak nem nyeltem el azt ásítás közben egyszer csak megcsörrent a telefonom.A zsebemben kezdtem kotorászni,mire végre előkerült a készülék.Fogadtam a hívást,de mivel ismeretlen szám volt,így inkább csak halkan szóltam bele.

-  Igen?
-  Szia,angyalka!-hallottam meg Sebas ismerős hangját.
-  Honnan van meg a számom?-estem neki kicsit felháborodva.
-  Nyugi már,egy valakitől,ez maradjon az én titkom.
-  Oké,akkor miért hívtál?
-  Csak gratulálni szeretnék a vásárláshoz.
-  Mi?-ráncoltam a homlokom,de aztán leesett miről beszél.
-  Ugyan,angyalka...Ne legyél ilyen kis buta.-suttogta bársonyos hangon.
-  Jó már tudom.Most már én vagyok a főnököd.
-  Azt hiszem el tudnám viselni.
-  Persze...Azt el is hiszem.
-  Azt tehetsz velem amit csak akarsz.
-  Ez csábítóan hangzik.-töprengtem el.-Mihez is kezdjek...
-  Lenne pár ötletem.-jelentette be kacéran és hallottam,hogy hangja rekedtessé válik,valószínű máris beindult a fantáziája.
-  Szerintem nem kell sokat erőltessem az agyam,hogy kitaláljam mire is gondoltál.-mosolyodtam el.
-  Akkor...mit szól,ő hercegi felsége egy légyotthoz?
-  Nem is tudom.Egyáltalán még Monte Carloban vagy?
-  Sajnos nem.
-   Akkor mégis mi jár a fejedben?
-  Nem is tudom,csak gondoltam felpattansz a magánrepülődre és idejössz a birtokomra.
-  Sokat akarsz.
-  Te is szeretnéd,tudom én.
-  Ha tudnád mennyire.-sóhajtottam.
-  Akkor mire vársz?
-  Nem tudom.Talán az égi jelre..?
-  Most egy tégla fog a fejedre esni....-suttogta misztikus hangon és hamarosan kitört belőle a nevetés.
-  Lehet,hogy nem fog a fejemre esni egy tégla,de téged csúnyán megbüntetlek,ha odaérek.
-  Már alig várom.Mikor érkezel?
-  Egy óra?
-  Olyan sok?
-  Nem tudok teleportálni,sajnálom.
-  Pedig akkor mennyivel könnyebb dolgunk lenne.
-  Tudom.-sóhajtottam.
-  Akkor igyekezz.Várlak.
-  De esetleg a címed megadnád?
-  Svájc,Mönthaldorf mellett egy hatalmas birtok,Neumüli.El sem lehet téveszteni.
-  Ha te mondod...-vontam vállat,majd letettem a telefont.

   Ahogy az ágyra dobtam telefonomat már egy fikarcnyit sem éreztem magam fáradtnak,sőt.Annál energikusabb voltam.A vérem pezsegni kezdett,ahogy Sebas érintésére gondoltam és azonnal el is  pirultam.Nekiláttam készülődni és mikor mindennel kész voltam telefonáltam a hangárba,hogy készítsék elő a helikoptert és várjanak rám.Ahogy kiértem a hangárhoz a helikopter pilóta már járatta a motorját és rám várt.

-  Szabad tudnom hová megyünk?-fordult felém a pilóta,de nem válaszoltam,csak a kezébe nyomtam a cetlit,amin a cím volt és fejemre téve a fejhallgatót kényelmesen elhelyezkedtem az ülésben a pilóta mellett.

   Nagyjából egy órát repülhettünk,mikor ereszkedni kezdett,de én igazán megijedtem,mivel csak zöldet láttam magunk körül és pont olyan volt,mint egy nagy,moszatóceán.Mikor landoltunk megnyugodtam,hogy mégsem egy moszatlavina közepén landolunk,hanem egy mezőn és a közelében egy nagy,fehér ház van.Elköszöntem a pilótától és megmondtam neki,hogy alkonyatkor jöjjön értem,majd végignéztem,ahogy eltávolodik és visszamegy haza.

   Az ég napos volt és mindenfelé madárcsicsergést meg a természet hangját lehetett hallani.Halványan elmosolyodtam,majd elindultam a ház fel.Megállva a bejárat előtt nagyot nyeltem.Ujjam rátettem a csengőre,majd hamarosan a csöndet hangos csengőszó törte meg,majd nemsokkal később közeledő léptek zaját hallottam meg.

-  Szia,Angyalka!-tárta ki előttem az ajtót a német mosolyogva.
-  Sebas...-mosolyodtam el megszeppenve,nem számítottam ekkora lelkesedére.
-  Mi az,meg sem ölelsz?-csücsörített mérgesen.
-  Jaj,dehogynem!-ugrottam a nyakába,mire ő hátrált egy lépést,majd visszanyerve egyensúlyát átfonta derekamon kezeit.
-  Nagyon csinos vagy ma,Angyalka.
-  Ezt már meg akartam kérdezni...Miért vagyok én angyalka?
-  Mert azt túl franciás kimondani,hogy Angelique.
-  De kimondtad.
-  Igen és majdnem beletört a nyelvem.-vigyorodott el.
-  Jaj,te szegény...,hogyan segíthetnék rajta?
-  Lenne pár ötletem.-jelent meg kaján vigyor ábrázatán,majd jelezve szándékát,alaposan belemarkolt a fenekembe,mire én felszisszentem,de ő csak kacagott.
-  Nevess csak ki,de nem tudom ki jött úgy zavarba nem egész két napja,hogy ki kellett rohanjon a mosdóba.
-  Jaj,az ég áldjon meg,fogd be!-rántott magához,majd egy szenvedélyes csókkal elhallgattatott.

   Csókja teljesen elvette az eszem és azonnal a hatása alá kerültem.Illatának intenzitása és csókjának lehengerlő szenvedélye elszakított a külvilágtól és olyan érzés töltött el,mintha egy felhőn lebegnénk,csak mi ketten.

-  Be kellene mennünk.-suttogtam ajkaira.
-  Lehet jobb lenne,még mielőtt valaki lekap minket.
-  A tesóim majdnem elnyeltek keresztben,mert nyilvánosságra kerültek a képek.
-  Az semmi.Engem Britta majdnem darabokra cincált,mert ennyi munkát adok neki.Azt hiszem most utál.
-  Lehet,de becsuknád már azt az ajtót?-kérdeztem sürgetően.
-  Inkább itt csinálnám.
-  Lüke.-ütöttem meg finoman a vállát,majd ismét birtokba vettem ajkait.

   Amint az ajtó becsukódott azonnal egymásnak estünk és egyenként téptük le a ruhákat egymás testéről,majd mire az emeletre értünk,már csak a bugyim és a boxere választott el minket egymástól.Óvatosan az ágyra döntött,majd lesegítette falatnyi csipke fehérneműm.

-  Azt akartam,hogy ez különleges legyen.-súgta rekedtes hangon.
-  Majd legközelebb.-nyögtem fel a vágytól,hogy végre érezhessem őt.
-  Biztos nem ragaszkodsz hozzá?
-  Fogd már be.--néztem a szemébe és mosolyogva ismét magamhoz húztam.

   Nem sokat teketóriázott.Azonnal megszabadult alsójától és belém hatolt.Mozgása ütemes volt és minden egyes mozdulata egyre közelebb vitt a beteljesüléshez.Homlokán és mellkasán izzadtságcseppek jelentek meg és én ahogy egyre közelebb jártam a csúcshoz egyre mélyebben vájtam körmöm hátába,melyek nyomán felszisszent,de nem állt le,csak elégedetten elmosolyodott.

-  Ezt sűrűbben kellene csinálni.-adtam egy puszit arcára,mikor már az aktus után az ágyban feküdtünk és pihentünk.
-  Én nem lennék semmi jó elrontója.-simogatta vállamat.
-  Mostantól úgyis többet látjuk egymást,hisz a főnököd vagyok.
-   Vágj fel vele.-fintorodott el.
-  Miért ne tenném.Majd figyeld a hátad,mert előfordulhat,hogy megerőszakollak hátulról.
-   Bolond lány!-kacagott fel.-Mellesleg ha Heikki megkérdezi mi lett a hátammal,rád kenem az egészet.
-  Csak nyugodtan.Én egy ártatlan kislány vagyok,rám senki nem tud haragudni.
-  Hát az lehet,de az is biztos,hogy zseniálisan értesz a kiengeszteléshez.
-  Téged még nem is húztalak fel,majd meglátod,akkor milyen hárpia tudok lenni.
-  Inkább kihagynám.-fordult felém mosolyogva.

    Haja kócos volt és szemei kéken csillogtak a szoba félhomályában.Valahol a tengerre emlékeztettek és ez nagyon tetszett.Tudtam,hogy ez az a pillantás,amit soha nem tudnék elfelejteni,bármi is történjen.Az egész délutánt az ágyban töltöttük és alkonyatkor,mikor a helikopterhez kísért úgy váltunk el,hogy ezt mindenképp megismételjük valamikor. Egy utolsó csókkal búcsúztam a szöszitől,majd hazamentem.


   Otthon legnagyobb meglepetésemre egyedül Frant találtam,aki egyedül ücsörgött apa irodájában.Lassú léptekkel közelítettem meg,a nekem háttal álló srácot és a hátára ugrottam.

-  Báátyuuuus!-kiáltottam vidáman.
-  Angie...Valamit el kell mondanom.-váltott azonnal komoly hangnemre,amint lerakott a hátáról.
-  Megrémítesz.-ültem le a karosszékbe apa asztalával szemben.
-  Nyugi,semmi komoly.Mármint az,de...
-  Nyögd már ki,ember.
-  Megnősülök!

***

Ez volt a rész,sajnos tegnap nem éreztem elég energiát magamban a folytatáshoz,meg azért nem gondoltam volna,hogy ennyien elfordulnak az oldaltól,bár nem igazán érdekel,hisz magamért írom.Na a lényeg,hogy ez ilyen lett,remélem tetszett,a következő rész az attól függ holnap mennyi időm lesz,remélem ahhoz elég,hogy egy rövidebb részt összedobjak.Ma Seba nagyon ügyes volt a második szabadedzésem és sok sikert neki egész hétvégére,meg persze az összes kedvencemnek,e ha mind felsorolnám,azt hiszem elég hosszóra nyúlna.

Kellemes hétvégét nektek és jó szurkolást!

Puszi:*:*