5.Rész

Dolgok,amikről senki nem tud.

   Vannak olyan dolgok egy ember életében,amik örökre megváltoztatják azt.Az én életemben az volt,amikor egy évvel korábban apám fiókjába kotorászva egy vaskos borítékra bukkantam.Természetesen kíváncsi lettem,i is lehet benne és legnagyobb meglepetésemre örökbefogadási papírokat találtam benne.Az okirat Fran nevére volt kiállítva,megjelölve anyámat és apámat,mint örökbefogadó szülőt.Azt hittem rám omlik a világ és minden,amit eddig magam köré építettem szép lassan összedől.

   Amint az első sokknak vége volt eldöntöttem,hogy soha senki nem fog erről tudni.Elég ha én birtokában vagyok ennek a szörnyűségnek,nem kell az,hogy a családom darabokra essen.Az iratokat gyorsan visszatuszkoltam a fiókba és mintha semmi nem történt volna visszamentem a szobámba.Köszönhetően akaraterőmnek sikerült megőriznem a titkot,de nagyon nehéz volt titkolni,főleg azok után,hogy egyre többet és többet kezdtem érezni Fran iránt.

-  Ezt nem lenne szabad.-toltam el magamtól,mikor végre észbe kaptam,hogy mit is csinálunk.

-  Nem én kezdeményeztem...-kapkodott levegő után,majd hátára esett vissza,mellettem.

-  Maradjunk annyiban,hogy ez nem történt meg.

-  Egyet értünk.-bólintott,majd az égre emelve tekintetét dudorászni kezdett.

   Késő este volt mikor visszaértünk és addigra még több ember volt a palota előtt,így inkább a hátsó kapun mentünk be,hogy megússzuk a piócák hadát.Benn elköszöntünk egymástól és mindketten mentünk a saját szobánkba.Lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba,de sajnos nem sokáig élvezhettem a csönd áldott békéjét,mivel telefonom ideges csöngése törte meg azt.

-  A kur***-morogtam,míg sikerült előhalásznom,ám mikor megláttam,hogy Anna az szélesen elmosolyodtam és felvettem.-  Szép jó estét!

-  Neked is,drága!-kuncogott.

-  Azt hiszem meg sem kell kérdeznem minek köszönhetem a hívásod.

-  Remek,akkor kezdheted mesélni a kis német kalandodat.

-  Nem volt semmi extra,csak szex és ennyi.

-  És az igaz,hogy szuvenírként neki adtad a bugyidat?

-  Hát,már ezt is tudják?-bosszankodtam.
-  Ha csak ezt tudnák...-sóhajtott.
-  Miért,van még valami más is?-temettem arcomat a párnámba.
-  Igaz az,hogy évek óta csalod Donovant?
-  Ha már ez kiderült,akkor ez a kis apróság kit érdekel?
-  Hát engem,mivel elviekben mi mindent elmondunk egymásnak.
-  Azért tudta meg a dán sajtó,hogy lefeküdtem Vilmos herceggel,mert elmondtam neked,szóval ha lehet inkább megőrzöm magamnak.
-  Na köszi szépen,hogy ennyire nem bízol bennem.
-  Sajnálom,de egy álnok barátban nincs,hogy megbízzak.
-  Ha ez a véleményed,akkor inkább hagyjuk egymást.
-  Nem én hívtalak....-sóhajtottam és köszönés nélkül letettem a telefont.

   Sikerült alaposan felidegesítsen,és így már biztos voltam benne,hogy nem fogok aludni.Hajnalodott már mikor elhatároztam magam és nekivágtam a városnak,hogy kicsit kiszellőztessem a fejem.Előkerestem azokat a soha nem használt ruháimat,amiket akkor veszek fel,ha valami botrányba keveredek,majd bementem a fürdőbe és felöltöztem.

    Hajam egy baseball sapka alá rejtettem és egy napszemüveget is a zsebembe tettem a biztonság kedvéért,ha sokáig elhúzódna a séta.Ahogy kész voltam kiosontam a hátsó bejáraton és sétálni indultam.Nagyon örültem neki,hogy végre kiszabadultam egy kicsit ebből a sok szarságból,ami velem történt és egyedül lehettem.Kellett nekem az egyedüllét,mert így nyugodtan gondolkodhattam az életemen.

     Azon,hogy most hogyan tovább.Fogalmam sem volt mit is kellene tennem,mármint magánéletileg.Abban biztos voltam,hogy szakítanom kell Donovannel,már csak a mostanában történtek után is,hisz az már kicsit érdekes lenne,hogy az én pikáns képeim után még mindig együtt maradunk,de nem akartam elengedni őt.Egy bizonyos szintem szüksége volt rá,hisz ő egy biztos pont volt az életemben és mikor megismertem azt hittem,hogy ő az,akivel majd életem végéig boldogan élhetek.De aztán jöttek sorban a megcsalások,mindkét részről és mikor kiderültek csak jót nevettünk rajta,hisz ez számunkra talán normális volt,még ha mindenki más el is ítélt érte.

    Aztán ott volt Sebas,aki egy új dolog volt számomra,mivel általában az egy éjszakás kalandjaimról másnap meg is feledkezem,de ő más volt.Vele megint lefeküdtem,és ahogy magam ismertem még párszor biztosan megismételtem volna.,mert ugyebár,miért is kerülném azt ami jó?!És bár nézzenek engem hülyének,az a férfi olyan különleges dolgokat ébresztett a testemben és olyan hevesen reagáltam közelségére,hogy az még azelőtt soha nem fordult elő velem.

   Végül pedig ott volt Fran,aki ugyan egész életemben a testvéremként nevelkedett és viselkedett mikor megtudtam,hogy valójában nem az,elkezdtem máshogy tekinteni rá.Akármilyen betegesnek és abszurdnak is hangozzék ez.Nem akartam tőle semmit,de ha a közelemben volt testem elkezdett úgy reagálni,mint egy férfi közelében és nem tehettem ellene,mivel én is szeszélyes és kiszámíthatatlan nő vagyok.

-  Csatlakozhatok?-ütötte meg a fülem egy ismerős hang.
-  Jaime...-nyögtem fel,amint megpillantottam a férfit,aki mellettem toporgott,talpig elegánsban.
-  Rég láttuk egymást,kislány.-ült le mellém,majd két puszival köszöntött.-  Te hogyhogy ilyen korán már fenn vagy?
-  Nem is aludtam.-hajtottam le a fejem.
-  Ez nem hangzik valami jól...-sóhajtott,majd magához húzott.
-  Tudom,de most kicsit összecsaptak a hullámok a fejem fölött.
-  Nem meséled el?
-  Ha lehet inkább megtartom magamnak.
-  Értem...
-  Tényleg..te miért nem alszol?
-  Most fejeztem be a dorbézolást.
-  Miért nem lepődök meg?-jelent meg csintalan mosoly az arcomon.
-  Azért,angyalka,mert már ismersz.
-  Ezúttal Monte-Carló...Hol legközelebb?
-  Még nem tudom,majd ha kikötök valahol jelentkezem,tudod..
-  Hogyne tudnám.Mindig megkerülsz,mint a rossz pénz.
-  Akkor ne aggódj.
-  Ki mondta,hogy aggódom?-pislogtam kék szemeibe kíváncsian.
-  Hát,nem tudom,csak gondoltam annyi közösen átbulizott éjszaka után,legalább aggódsz értem.
-  Aggódom érted,persze...de azért te meg vigyázz magadra.
-  Mindig vigyázok.-öltötte rám nyelvét,majd egyszer csak felpattant mellőlem és engem is magával húzott.
-  Mit akarsz?-rántottam ki kezemet az övből,majd egyet léptem hátra.
-  Csak megölelni egy kedves barátot.Szerinted?
-  De utána megyek,mert ma megbeszélésem lesz.
-  Mióta jársz te ilyen helyekre?
-  Titok.-kacsintottam rá,majd egy gyors ölelés és puszi után otthagytam.

    A palotába visszaérve gyorsan lezuhanyoztam és lesiettem reggelizni,mivel az óra tanulsága szerint máris késésben voltam.Valami elegánsabbat akartam felvenni,így sokáig kutattam a tökéletes ruha után,míg végül egy egyszerű barna,nyári ruha mellett tettem le a voksom,majd gyors cipőkeresés után mentem is le a halba,ahol egy kicsi,de annál idegesebb csoport várakozott.

-  Késtél...-dobolt a lábával idegesen Lorie.
-  Sajnálom,kicsit elaludtam.-vontam meg a vállam,majd testvéreimmel együtt elhagytam a palotát és mentünk az étterembe,ahol az ominózus megbeszélés volt megbeszélve.

   Ezúttal egy autóval mentünk,mert nem akartunk nagy felhajtást csinálni.a sofőr így is majdnem elgázolt egy újságírót,aki mindenáron képet akart rólunk csinálni.Mikor odaértük a kocsi leparkol,mi pedig bementünk az étterembe,ahol Mr.Mataschitz már várt ránk az ügyvédjével.

   A férfi nagyjából középkorú lehetett,őszes hajjal és súlyosan magasan hordott orral,bár akinek egy egész F1-es csapata van,annak van rá oka.Vagy legalább is elképzelhető,mivel én baromi büszke lettem volna magamra.

   Megfontolt léptekkel közelítettünk az asztalhoz és mikor odaértünk ő udvariasan felemelkedve székéből köszöntött minket.

-  Nagy örömömre szolgál,hogy megismerhetem önöket.-mosolygott ránk nyájasan,de ez nem volt elég ahhoz,hogy engem levegyen a lábamról.

***

Nos,azt hiszem az előző rész sokakat szíven ütött,de azt akartam,hogy ebben a történetben mind az események,mind a karakterek közfelháborodást keltsenek,mert már annyi történetemben voltak a főszereplők jó kisfiúk és jó kislányok,most pedig kipróbálok valami mást,valamit,ami még nekem is szokatlan és kicsit furán fogom az események szálait alakítani.Ha ez valakinek esetleg nem tetszik az nyugodt szívvel hagyja abba az olvasást,nem fogok megsértődni.

Köszönöm a komikat,és remélem a héten még tudok hozni pár részt nektek,

Puszi:*:*