4.Rész

Nos,elöljáróban a részhez,mivel ha a végéhez írom lehet szívrohamot kaptok.Mivel van ott egy picurka rész,amin sokan fenn akadhatnak.Azért azt nem árulom el mi az ,mert akkor hol marad a poén,de remélem tetszeni fog a rész és hasonlóan szorgalmasak lesztek,mint az előzőnél.

Puszi:*:*

                                           Jaj,te lány...!

   A reggeli többi rész elég eseménytelenül telt, és mikor végre megszabadultam mindenkitől és bezárkóztam a szobámba,csak arra vágytam,levethessem magam az ágyamra és végig gondolhassam,mit is akarok tovább csinálni.

   Sebastian közelsége olyan érzelmeket váltott ki belőlem,amiket nem lett volna szabad.Ki akartam verni a fejemből,de ez nem volt olyan könnyű,mint azt szerettem volna,hogy ajkainak érintése bőrömön még akkor is heves reakciót váltott ki a testemből,mikor csak felidéztem szemeim előtt a jelenetet.

-  Húgi,bejöhetek?-kopogtatott az ajtón nővérem.

-  Gyere csak be.-vontam vállat és felültem az ágyon.

-  Kérdezni szeretnék tőled valamit.-ült mellém és ölembe hajtotta a fejét.

-  Kérdezz...-mondtam bársonyos hangon,melyen még én magam is meglepődtem.

-  Baj lenne,ha azt mondanám,hogy beleszerettem Donovanba?-suttogta,de amint megértettem hangosan kacagni kezdtem.

-  Te komolyan beleszerettél a barátomba?-kérdeztem kicsit később,mikor már nem fojtogatott a nevetés.

-  Igen,de mi ilyen vicces?-nézett fel rám fintorogva.

-  Semmi,csak miért nem mondtad hamarabb?

-  Mert féltem attól,hogy mit fogsz szólni.

-  Ugyan,mit szóljak...Engem nem érdekel mit csinál Donovan,csak egyelőre nem lenne jó szakítani vele,mert így van valami,ami biztos az életemben.

-  De nem szereted...

-  Inkább csak kedvelem.Szeretem,de nem szerelemmel.Az ágyban jó vele,élvezem a csókját és a kezét a derekamon,de én sosem voltam az a hűséges típus,hogy ő sem.

-  Megcsalod?-emelkedett fel a hangja,jelezve felháborodását

-  Megleptelek?-vigyorodtam el.

-  Egy kicsit sikerült...-habogta elvörösödve és felült.

   Még beszélgettünk egy keveset,majd ő visszament a szobájába én pedig lezuhanyoztam és pizsamámat felvéve bemásztam az ágyikómba,hogy végre alhassak egy keveset.Másnap reggel telefonom csörgésére ébredtem.Ismeretlen szám volt,így csak óvatosan szóltam bele.

-  Haló.

-  Kivel beszélek?-kérdezte egy remegő női hang.

-  Én kivel beszélek?

-  Norina Raikkönen.

-  Én Angelique Grimaldi vagyok.Honnan van meg a számom?

-  A férjem telefonjában volt a száma és megijedtem,hogy az egyik szeretője.

-  Szeretője...Na ne nevettessen.Sosem feküdnék le olyan férfival,aki nálam idősebb.-fújtam ki a levegőt vigyorogva.
-  Köszönöm szépen.-rebegte hálásan és hallottam a hangján,hogy nem drámázik,hanem komolyan gondolja.
-  Nincs mit.-mosolyogtam.
-  Viszhall.-köszönt el és letette a telefont.

   Elég érdekes beszélgetéssel kezdődött a nap és éreztem,hogy tartogat ez még számomra meglepetéseket.Előérzetem be is igazolódott.Mikor felöltöztem és lementem az étkezőbe egy halom újság hevert az asztalon és testvéreim mind azokat bújták.

-  " A fiatal Monacói hercegnő,érdekes kapcsolatba került a Formula 1-ből már jól ismert kétszeres világbajnok Sebastian Vettel-lel egy neves vendéglőben a város szívében. " - olvasta hivatalos hangnemben nővérem és lerakva az újságot egy másikat vett a kezébe.- " Az eddig csöndes én visszafogott Angelique hercegnő úgy tűnik felrúgva a családja által oly híven követett illemet,kétes helyzetbe keveredett a híres sportolóval Sebastian Vettel-lel,egy férfi mosdó meghitt környezetében ".
-  Csalódtam benned,húgi.-dobott le egy másik pletykalapot Anti és felállva az asztaltól otthagyott minket hármasban.
-  Hadd nézzem.-vettem fel egyet a kupacból és fellapoztam.

   Az újságban néhány kép volt rólam és Seba-ról,ahogy épp a mosdóban..nos épp élvezzük egymás testét.Felment bennem a pumpa,de olyan szintem,hogy az nem emberi.Ha ott lett volna előttem a fotós biztosan széttépem és miszlikben viszem a kiadója elé.Szerencséje,hogy nem tudtam ki az,mert akkor az életének vége lett volna.

-  Ez azért túlzás volt,nem gondolod?-fanyalgott Lorie és ő is elhagyta a termet,így csak ketten maradtunk Frannel.
-  Azt hiszem ezúttal túllőttél a célon.
-  Csak nem azt hiszed,hogy én bíztam meg azt a fotóst...
-  Akár...
-  Kösz,hogy így bízol bennem.-fordítottam neki hátat mérgesen.
-  Bocsi,na.Nem gondoltam komolyan.-lépett mögém és hátulról átkarolva egy apró puszit adott a vállamra.
-  Akkor jó.Legalább egy valaki álljon mellettem.
-  Nem megmondtam,hogy mindig melletted leszek,te dinka..
-  De igen.-pislogtam és szembe fordulva vele szorosan magamhoz öleltem.
-  Nem megyünk el valahová,csak mi ketten?-villantott rám egy cinkos mosolyt és én már tudtam mire gondolt.
-  Mehetünk.Csak öltözzünk át,mert így csak nem lehet csónakázni.
-  Te csónaknak nevezted a yachtomat?-szűkítette össze szemeit,amitől kitört belőlem a nevetés.
-  Bocsika...-pislogtam rá kislányosan,mert tudtam,hogy ennek úgysem fog ellenállni.
-  Megbocsájtok.-adott nagy,cuppanós puszit a homlokomra és alaposan megszorongatott.
-  Imádlak,bátyus.-suttogtam és elengedtem őt,hadd készülhessen.

    Visszamentem a szobámba és én is készülni kezdtem.Ledobáltam magamról a ruháim és előkerestem egy lenge nyári ruhát és egy krémszínű topánt.Egy cuki kalappal párosítottam és letöröltem a sminkem nagy részét.Mikor végre kész voltam lementem a halba,ahol Fran már türelmetlenül várt.Nem vitte túlzásba az öltözködést,csak egy halásznadrág és egy lenge ing volt rajta,meg strandpapucs.Szélesen elvigyorodtam és a nyakába ugrottam.Annyira szerettem őt,hogy el sem tudtam volna képzelni,azt,hogy az életem nélküle is ilyen lehetne.

-  Mehetünk?-vigyorgott mikor kiértünk az udvarra.
-  Még szép.-karoltam bele,de a kapunál tovább nem jutottunk,mivel újságírók hada álldogált előtte és nem tudtuk átverekedni magunk rajtuk.

    Persze mindnek nem válaszoltam,de azért a nagy részüket mégis kielégítettem egy altató dumával és végül nagy nehézségek árán átverekedtük magunkat mindenkit és végre mehettünk a kikötőbe,ahol Fran "csónakja" várt minket.Beszálltunk és kihajóztunk egész messzire a parttól,hogy a város már csak távoli kis kiszökellésnek tűnt a látóhatár egyik pontján.

   A nap magasan az égen járt és a csillogó kék vízen tükröződő arany karika mindennek különleges árnyalatot adott.Csodás napot töltöttünk a tengeren és annyira jó volt végre elszakadni a valóságtól és csak egymásra figyelni.A sós levegő körbelengett minket és a halak csillogása a víz alatt,ahogy egy-egy közelebb úszott a felszínhez,mint szokott,megcsillant a napsütésben.

-  Komolyan gondolod ezt az egész csapat vásárlást?
-  Teljesen komolyan.Én nem hátrálok meg sohasem.
-  Ismerlek már annyira,hogy ezt tudjam,de akkor is..Ez túlzás egy kicsit,nem?
-  Azt hiszed?
-  Tudom,Angie.Lehet,hogy ezúttal ki kellene hátrálnod és hagyni az egészet a fenébe.
-  Azt mondod ismersz,pedig ha ismernél tudhatnád,hogy a józan és a gátlásosság sosem voltak a jobbik tulajdonságaim.Ha  igazán ismernél nem kérnéd,hogy hagyjam a fenébe,hanem csak várnál csöndesen és türelmesen csücsülnél a végéig.

-  Igazad van,sajnálom.-lépett mögém és átkarolva derekam,fejét a vállamra tette.-Jaj,te lány...!-sóhajtott és lehelete felborzolta nyakamon a rövidke hajtincseket,kirázott a hideg.
-  Ne menjünk vissza.-sóhajtottam.
-  Az előbb még a fejemet akartad leszedni,mert azt tanácsoltam,hogy hátrálj ki a vásárlásból,most meg vissza se akarsz menni?
-  Meggondoltam magam.-fordultam szembe vele és belenéztem sötétbarna szemeibe,melyek szinte szikráztak.
-  Akkor maradjunk még egy kicsit.
-  Maradjunk.-bólintottam és kibontakozva öleléséből a napozóágyhoz sétáltam és levéve róla a törölközőt leterítettem a padlóra és kényelmesen elhelyezkedtem azon.
-  Csatlakozhatom?-állt meg mellettem bátyuskám.
-  Csak tessék.-ütögettem meg magam mellett a helyet és ő mellém feküdt.

   Ahogy ott feküdtünk hirtelen elkezdtem bánni,hogy a testvérem.Olyan volt inkább,mint a másik felem és ez elég fura érzés volt.Azt kívántam,hogy csak közömbös ismerősei lehessünk egymásnak.

-  Mi lenne,ha csak közömbös ismerősök ennénk?-szaladt ki a számon a kérdés,melyre a legérdekesebb választ kaptam.
-  Akkor már nem közömbös ismerősök lennénk.-könyökölt fel,majd lassan lehunyta a szemét és mikor kinyitotta ajkaink már csak pár centire voltak egymástól egymástól.

   Ez talán sokak számára visszataszító,de nekem abban a pillanatba csak számított,hogy érezhessem őt,minél közelebb a testemhez.Egyre közelebb ér hozzám majd ajkait ajkaimra tapasztja és szenvedélyesen falni kezdi őket.