34.Rész

17

    Az élet olyan fordulatokat hozhat,hogy sosem értjük meg talán,de nem is számít,mert ha van valaki,aki mellettünk áll,akkor minden rendben.Nekem szerencsére megadatott a család.Két csodálatos gyermekem van,akik nélkül az életem üres lenne.Anna és az öccse Theodor-Sebastian a világ legédesebb gyerekei.Anna Seb kislánya,míg Theo a férjemmel közös gyermekünk.

   Bizony,férjhez mentem megint,de ez nem azt jelenti,hogy megfeledkeztem arról az emberről,aki az utolsó lélegzetéig szeretett,és talán még tovább is.Ebben már sosem nyerhetek bizonyságot.Anna már gimnazista,míg az én kisfiam csak második osztályos.

-  Anya,azt hiszem indulnunk kellene,ha Fabi bácsiért is el akarunk menni.-nyitott be a szobánkba Anna.

-  Oké,azonnal kész vagyok.-fűztem be a fülbevalóm és táskámat felkapva kisiettem a szobából.

-  Anya...Boldog szülinapot!-ugrott a nyakamba kisfiam,mikor leértem a lápcsőn.

-  Köszönöm,kincsem.-borzoltam össze szöszi haját,majd a kocsikulcsaimmal elindultunk kifelé a házból.

   A kocsiban beindítottam a rádiót és lassan kihajtottunk a felhajtóról.Heppenheim ősszel még sokkal szebb volt,mint bármikor máskor.Az utcákat falevelek borították és mindent belengett az ősz füstös illata.Annyi emléket idézett bennem ez is,hogy csak nehezen tudtam uralkodni feltörő érréseimen és nagyokat nyelve tudtam ellenállni a sírásnak.

-  Mi tartott ennyi ideig?-tárta ki előttünk az ajtót,az immár teljesen férfivá érett Fabian.

-  Anya...-vágta rá a két gyermekem egyszerre.

-  Miért nem lepődöm meg.-csóválta meg fejét mosolyogva és beengedett minket.

   Benn édes illatok terjengtek,gondolom Nora főzött.Nora volt Fabi gyerekkori szerelme és egyben felesége is.Nagyon jól megértették egymást és volt egy kislányuk is,egyidős Theoval,egy osztályba jártak.

-  De bunkó vagyok...-csapott a homlokára a német műviesen.-Isten éltessen,csajszi.-tárta szét karjait és én pedig engedtem neki,hogy magához öleljen.

   Ötösben kisétáltunk a temetőhöz,majd megkerestük azt a bizonyos családi kriptát,ami miatt akkor nap ott voltunk.Megálltunk és csak néztük a sírfeliratot.

Sebastian Vettel

1987-2013

Norbert Vettel

1961-2017

Heike Vettel

1963-20..

  Norbert négy évvel fia halála után távozott el közlünk,viszont Heike még mindig él,de a temetőbe soha nem jár,csak legfeljebb egyszer-kétszer egy évben.Csak álldogáltunk ott és nem tudtam elhinni,ami velem történt.Beleszerettem valakibe,aki meghalt.Volt két testvérem,akik szintén meghaltak.Az életem végigkísérte a halál,ez volt a szomorú igazság és akárhányszor kisfiam a Gochart volánja mögé ült mindig féltettem,hogy ne történjen vele semmi probléma.

   Már 17 év eltelt a halála óta,de Sebi alakja,ahogy felém közeledik örökre velem marad.

^^The End^^

  Először nem akartam ide írni semmit,de aztán rájöttem,hogy mégis csak illene,hisz ez itt az utolsó részecske és akkor vége,nincs tovább.A blog még ma délután teljesen új dizi-t kap és még meglátom,hogy lesz-e ma rész az új történethez,vagy sem.

Köszönöm a 27 rendszeres olvasót is,amit azt hiszem nem most köszönök meg először,de ez van.

Még egyszer köszönöm,hogy velem tartottak és remélem,hogy ez a továbbiakban sem fog változni.

Az időmérőről pedig csak annyit,hogy majdnem szívrohamot kaptam mikor olvastam,hogy Alonsot feltartotta Seb és már a versenybírók vizsgálják az ügyet,aztán pedig nagy kő esett le a szívemről,mikor kiderült,hogy nem lesz büntetés.Sok sikert SEB-nek a futamra is és persze a ti kedvenceiteknek is!!!

Puszi:*:*