3.Rész

 "Az élet, kedvesem, teljesség. Az élet, hogy egy férfi és egy nő találkoznak, mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint az esőnek a tengerhez, egyik mindig visszahull a másikba, alkotják egymást, egyik feltétele a másiknak. Ebből a teljességből lesz valami, ami összhang, s ez az élet. "

3rd

-  Te komolyan azt hiszed,hogy aláírok bármilyen papírt?-emelte fel hangját idegesen.

-  Igen,nagyon remélem,ugyanis nekünk semmi körünk egymáshoz.

-  Azon kívül,hogy házasok vagyunk!

-  Halkabban már,Seth meghallja.-tapasztottam kezem ajkaira.

-  Mmm...-morogta idegesen és levette kezemet a szájáról.-Hadd tudja csak meg,hogy az anyja egy hazug dög.

-  Ezt te sem gondolod komolyan?-kérdeztem meghökkenve és szemeim azonnal könnybe lábadtak.

-  Teljesen komolyan gondolom.-jelentette ki határozottan.

-  Egy szemét vagy!-vágtam a képébe és kirohantam a hátsó ajtón,egyenesen a kertbe.

    Nem akartam hinni a fülemnek.Komolyan képes volt hazug dögnek nevezni?!Azok után,hogy annyi ideig képes voltam eltűrni a pocskondiázását és a részeg tivornyáit,képes és csak úgy szinte lekurváz....Egyre iramosabb tempóban potyogtak könnyeim és nem tudtam megálljt parancsolni a kis rakoncátlanoknak.

-  Liina...Itt vagy?-hallottam meg Seb bizonytalan hangját az udvar másik végéből.

-  Elmehetsz a fenébe!-kiáltottam válaszul,mire azonnal felém kezdett el sétálni.

-  Dehogy megyek...-ült le mellém a fűbe.

-  Most mit akarsz?Még le is kurvázol?-szipogtam.

-  Nem állt szándékomban...-tette karját vállamra,de rövid úton leráztam magamról.

-  Hagyjuk egymást.Itt maradhatsz,de csak azért,mert nagyon szeretem Peteet és nem akarok csalódást okozni neki,valamint ő nem tudja,hogy a férjem vagy.

-  Nem mondtad el neki?

-  Még csak az kellene.Akkor már biztos nem lenne ilyen felhőtlen a kapcsolatunk.

-  Lehet...-sóhajtott és teljesen mellém fészkelte magát.

    Ahogy bőrünk egymáshoz ért kirázott a hideg.Karom libabőrös lett és teljesen beleszédültem.Illata mindent belengett körülöttünk és elbódított,azt sem vettem észre,hogy ismét vállamra teszi a kezét és teljesen magához húz.Csak meredtem magam elé és bámultam ki a fejemből.

-  Ne aggódj,minden rendben lesz.-nyomott egy puszit biztatásképp fejem búbjára párom.
-  Úgy gondolod?Anya tajtékzott.Hogy lesz minden rendben?-pityeredtem el és arcom pulcsijába fúrtam.
-  Megoldjuk.Azt is elfogadták,hogy együtt vagyunk.Ezen is túlesnek.
-  Remélem.-hüppögtem.
-  Na gyere,babám.Veszünk egy forró fürdőt és aztán alszunk egy nagyot.-húzott fel a nyirkos földről,majd karjait körém fonva a fürdőbe vezetett.

    Lassan lefejtette nedves ruháim és miközben teleengedte a kádat meleg vízzel végig engem ölelt,tudta mi kell ahhoz,hogy jobb kedvre derüljek.Besegített a vízbe,majd az ölébe húzott és elkezdte masszírozni a hátam.

-  Szerinted tényleg rendben lesznek?-kérdeztem pár percnyi csöndes üldögélés után.
-  Biztos rendben lesznek,ők már sokat megéltek,ezen is túlesnek.A nővéred még érdekesebben választott.
-  Ja,egy hokis pasi...az azért sokkal érdekesebb.
-  Azt mondod,hogy a Forma 1 nem érdekes?-szűkítette össze szemeit.
-  Nem mondtam ilyet,hisz Kimi révén én is ott élek benne.
-  De most már,mint a menyasszonyom.Nem fogom engedni,hogy elválasszanak tőlem.Nem veszíthetlek el.
-  Annyira aranyos vagy.-fordultam felé és kezem a mellkasára téve apró puszikkal halmoztam el azt.
-  Csikizel...-kacagott fel kis idő múlva.
-  Akkor ne csináljam?
-  Inkább csókolj meg.-emelte fel állam és megcsókolt.

    Végül a kádban szeretkeztünk,ami ugyan szokatlan volt és kényelmetlen végül mégis elég élvezetesre sikeredett.Fáradtan szálltunk ki,a már hideg vízből és pizsiben mentünk be közös hálónkba,hogy egymás karjaiban elalhassunk.

-  Emlékszem,hogy mennyire el voltunk keseredve,mikor a szüleid nem akartak engedni nekünk.-jegyezte meg nosztalgikusan.
-  Bár hallgattam volna rájuk.
-  Ennyire megbántad,hogy a feleségem lettél?
-  Igen.Borzalmasan megbántottál,azt nem is tudhatod,hogy milyen pokol volt az életem.
-  Sajnálom...Akkor nem voltam önmagam.
-  Azt elhiszem.-sóhajtottam és tekintetem az égre emeltem.-  Elmondtad a barátnődnek,hogy nős vagy?
-  Még nem.
-  Te sem akarod elrontani,ami jó.
-  Az jó,hogy házas vagyok,vagy az,hogy van egy élettársam,aki nem tudja,hogy nős vagyok?
-  Vicces helyzet,az biztos.-kacagtam fel.
-  Mami...ti mit csináltok kinn?-jelent meg a hátsó bejáratnál Seth.
-  Azonnal jövünk,csak Seb nem érezte jól magát és kijöttünk levegőzni.-válaszoltam kisfiamnak,majd feltápászkodva a fűből Sebivel,megtartva a két lépés távolságot,visszamentünk a konyhába,ahol már mindent belengett a hal és a krumpli finom illata.
-  Ugye eszünk végre?-kérdezte Seth csillogó szemekkel.
-  Természetesen.Segítesz Sebnek teríteni?
-  Ühüm.-jelent meg cserfes mosoly ajkain.
-  Ez a beszéd.A tányérok a második szekrényben vannak,fenn,a kanalak pedig...-kezdtem utasításokat adni a németnek.
-  A villák,akartad mondani...-javított ki a szőkeség.-A bal alsó fiókban a konyhapult alatt.-folyatta.
-  Honnan tudod..?-meredtem rá ledöbbenve.
-  Azt hitted mindent elfelejtettem?-kuncogott és előszedte a vacsihoz a kellékeket.

    Végül Pete nélkül vacsiztunk,mert egész későig dolgozott,vagy mit csinált.Nagyjából hajnali kettő lehetett mikor még mindig álmatlanul forgolódtam és nem fértem a bőrömben.Valami nem volt rendjén.Kikeltem az ágyból és a konyhába mentem,ahonnan hangok szűrődtek fel.Csöndes léptekkel közelítettem meg a nappalit,mert ki tudja mi folyik lenn,de aztán rájöttem,hogy csak a Tv az.

-  Nem tudsz aludni?-kérdeztem fojtott hangon az elbóbiskolt némettől.
-  Nem igazán megy.-sóhajtott.
-  Csatlakozhatok?-kérdeztem félénken.
-  Talán csak nem szeretnél a férjeddel TV-t nézni?-vonta fel szemöldökét egy ördögi vigyor kíséretében.
-  Ha nincs ló,jó a szamár is alapon...igen.-bólintottam és bevackoltam magam mellé.

    Nem sok kellett elnyomott minket az álom.Olyan fura érzés volt,megint a karjaiban álomba merülni.Teljesen magával ragadtak az emlékeim és ezekkel átszőtt álmaim végigkísérték egész éjszakámat.Reggel elfeküdt nyakkal és fájó háttal ébredtem,nem volt valami kellemes.Mellettem egy még alvó német feküdt,álmában elmosolyodott és olyan,volt,mint egy kisgyerek.Engem is mosolyra késztetett.

-  Fel kellene kelni.-suttogtam és végigsimítottam állkacsa vonalán.
-  Nem akarok...-nyöszörgött.
-  Pedig jó lenne.Reggelit kell csinálni Sethnek és el kell vinni az oviba.
-  El is felejtettem,milyen nagy is már a kiskrapek.
-  Hé,ő az én fiam...Még szép,hogy nagy fiú.
-  Tudom.Olyan tündéri,mint te.
-  És olyan akaratos,mint az apja.
-  Fel kell kelnünk.-fintorodott el,majd lehúzta rólunk a vékony takarót.

    Nevetve konstatáltam,hogy végtagjaink teljesen össze voltak gabalyodva és annyira sajgott mindenem,hogy egyetlen kiutat láttam az egészből,le kellett esni a kanapéról,persze nem volt szándékos,mert véletlenül estünk le,de akkor is.Végül sikerült kibogozódnunk.

-  Pete nem ért haza az este?-léptem be a konyhába kicsit később,mikor már Seth az oviban volt.
-  Nem találkoztam vele.Azt hittem,hazajött este.
-  Úgy tűnik,hogy nem.Nem aludt itthon.
-  Különös.
-  Fel kellene hívnod az irodát.
-  Azonnal visszajövök.-vettem elő a telefonom és már tárcsáztam is számot.

    Először az ő telefonját hívtam,de nem válaszolt.Még kétszer hívtam de nem válaszolt.Az irodába telefonáltam,de ott is csak Pem,a recepciós vette fel a telefont.

-  Szia,Pem.-köszöntöttem félénken.
-  Heló.Miben segíthetek?
-  Pete bement este az irodába?
-  Igen,de nagyjából negyed óra múlva távozott is.
-  Volt vele valaki?-kérdeztem remegő hangon.
-  Azt mondta hazaviszi Tomot és ő is megy haza,mert vendége van.
-  Köszönöm.-suttogtam remegő hangon.
-  Benn van az irodában?-kérdezte Seb,de mikor látta,hogy ujjaim elfehéredtek a telefonon lehervadt arcáról az örök optimizmus.
-  Az este nagyjából negyed órát töltött az irodában,utána hazajött.
-  De itthon nincs...
-  Hol van?-kérdeztem remegő lábakkal és kibuggyantak könnyeim.
-  Nem lesz semmi baj.-ölelt magához Seb és hátam kezdte simogatni.-Nem lesz semmi baj.