Bevezető

Sziasztok!

Csak annyit elöljáróban,hogy ez lenne az új történetem bevezető része,de folytatás csak akkor lesz,mikor a Fight for Us c. történetem kész,vagyis lehet már a hétvégén.Remélem tetszeni fog és ezt is olyan szívesen olvassátok és kommentelitek,mint a mostanit.

De ennyit erről,inkább csak jó olvasást,remélem tetszik.

Puszi:*:*

Princess

    Minden kislány arról álmodik,hogy egyszer ő is hercegnő lesz,de persze ez nem mindenkinek adatott meg.Én azon szerencsések közé tartozom,akiknek ez megadatott,de mégsem akarok élni ezzel a fantasztikus adománnyal.A szüleimet teljesen ki tudom borítani ezzel.

    A családom,nos a Monacói hercegség uralkodó családja.Apám a herceg és akkor gondolom azt már említenem sem kell,hogy az anyám ki.Valójában ő egy pénzhajhász kurva,de nem szép dolog az ember lányának ilyeneket mondani a saját anyjáról.

  

    Három testvérem van,mindegyiket imádom,de a leginkább a fiatalabbik bátyámat szeretem,Francist.Ő áll hozzám a legközelebb.Mindig is így volt.Anya nem igazán foglalkozott velem,így inkább vele töltöttem az időt,mert hát a nővérem és a bátyám mindig mást csináltak.A legidősebb testvérem,Antoine a trón örököse,persze ő le se szarja,de apa viszi magával mindenhová és magyaráz,teljes beleéléssel meg minden.A nővérem,Loreen a család büszkesége.Ő a legszebb nő a családban és anya egész kicsi kora óta ajnározza és mindent elkövet,hogy ő lehessen a világ legelkényeztetettebb és legbeképzeltebb hercegnője.

     Én és Francis vagyunk a család fekete bárányai.Minket folyton csak leszidtak és korholtak.Amikor csak lehetett lógtunk az etikett órákról és az ehhez hasonló unalmas dolgokról.Találtunk egy kis eldugott helyet a palota udvarában,ahol senki nem találhatott ránk.Oda bevettük magunkat és arról álmodoztunk,hogy egyszer megszabadulhatunk ettől az egésztől.

    Persze erre esély sem volt,mert aki ebbe beleszületett,az sosem szabadulhat.Csak az táplálta bennem a lelket,hogy ha betöltöm a 20-at lehetnek saját döntéseim és én dönthetek az életemről,persze csak a hercegi család keretein belül.

   

    A születésnapomon hatalmas partit rendezett a család és mindenki ott volt,aki Monacóban számított.A születésnapom egybe esett a Monte-Carloban rendezett Formula 1-es Nagydíjjal.Természetesen a sportbolond apám meghívott mindenkit a vasárnap esti előkelő gálára,ahol mindenki puccba vágva parádézik és nyalizik a felső tízezernek.

    A ruhámat egyenesen Párizsból hozattuk,horribilis összegekért,csak azért,hogy egyszer felvegyem,maximum kétszer és kész.Vasárnap délután nagy sürgés volt az udvarban,készültek a partira,amin nagyjából négyszáz ember volt hivatalos.Én a szobámban kuksoltam és bámultam a felszolgálók és a takarítók hadát,ahogy azon serénykednek,hogy minden a legtökéletesebb legyen.

-  Angelique...azt hiszem készülnöd kellene a fodrászhoz.-lépett be Lorie csöndesen.
-  Nem idejön?-fordultam el az ablaktól.
-  Kivételesen neked kell elvonszolnod magad hozzá.
-  Hát ez remek.-bosszankodtam és lassan nekiláttam készülődni.
 
   Lezuhanyoztam és átöltöztem valamibe,amit ha leveszek ne kelljen kibontanom a hajam.Végül limuzinba pattantam és mentem is a fodrászhoz.Természetesen úgy elrontotta a hajam,hogy úgy néztem ki,mint egy veszett pudli,rendesen meg is kapta a magáét,pedig állítólag ő a legjobb a városban.Végül azért elég tűrhető lett a végeredmény,de eldöntöttem,hogy soha többet nem megyek oda.

-  Na,megvan a nagy frizura?-fogadott vigyorogva Francis.
-  Meg,de ahogy látom te nem nagyon törekszel az eleganciára.-utaltam öltönynadrágjára és kopottas tenisz cipőjére.
-  Az nem számít,mert ma este nem én vagyok a lényeg,hanem te és ezzel a pudli frizurával tuti ott leszel minden divatlap címoldalán.
-  Legalább valaki őszinte.-boxoltam a vállába és felcsörtettem az emeltre,hogy azonnal kibontsam a hajam és megmossam.

    A nagy pompa és parádéból végül annyi lett,hogy én magamnak besütöttem a hajam és befújtam hajlakkal.Még én is jobban meg tudtam csinálni,mint az a két balkezes szerencsétlenség.Felvettem a ruhám,sminkeltem és kiválogattam az ékszereimet és a táskámat az éjszakára.Mire kész lettem már este hét volt és a vendégek már szállingóztak.

-  Készen áll,szép hölgyem?-lépett be bátyuskám a szobába.
-  Azt hiszem ennél készebb,már úgysem leszek.
-  Akkor azt hiszem indulhatnánk,mert anya kitér a hitéből,ha egyedül kell fogadja a vendégeket.
-  Ne idegeskedj,majd megoldja Lireval.Ő biztosan szívesen ajnározza a vendégeket.
-  Persze.De ők a te vendégeid.
-  De tíznél többet nem ismerek.Abból hét a a családomba tartozik.
-  Jogos,de tessék szépen mosolyt pingálni az arcocskádra és indulás.
-  Basszus,ma mindenki meg van őrülve?-pufogtam és megfogva kis,kék táskám bátyusom felé indultam,majd belé karolva lassan elindultunk az udvarra.

   Már akkor rengetegen voltak,persze senkit nem ismertem,ez pedig zavart,mert így senkihez nem tudtam egy jó szót szólni.Zavartan ácsorogtam a kapuban testvéremmel és csak mosolyogtam az érkező vendégekre és fogadtam a gratulációikat.A lábam égett és nem tudtam mi tévő legyek,mert ha le akartam volna venni,akkor anya leordítja a fejemet.Fantasztikus...

-  Angie!-kiáltott rám egy ismerős hang a hátam mögül.

-  Donovan?!-fordultam felé meglepetten.-Azt hittem nem tudsz eljönni.-ugrottam párom nyakába.
-  Ne aggódj,rád mindig van időm,meg aztán valahol itt van a barátnőm is.Nem láttad valamerre?-nyújtogatta nyakát,hogy átlásson a fejem fölött.
-  Te lökött.-ütöttem meg a vállát,majd átkarolva a nyakát egy finom csókot adtam ajkaira.

    Éreztem,ahogy tenyere a hátamra simul és ettől mindig kirázott a hideg.Donovant még három éve ismertem meg egy jótékonysági árverésen,amit a palotában tartottak és ő volt az egyik adományozó.Egy csodaszép Bvulgari nyakék volt az,amit én vásároltam meg,nem is kevés pénzért.Plusz nyertem vele egy vacsorát is,és már akkor is nagyon önálló voltam,pedig még szinte kamasz voltam.Azóta pedig együtt voltunk és nekem ez nagyon megfelelt.

   Egész este együtt császkáltunk és mindenkivel megálltunk beszélgetni,meg jópofizni egy sort,mert hát miért is ne.Végül apa szakított el szerelmemtől,mert be akart mutatni kedvenc sportolóinak,akik abszolút hidegen hagytak,de örömet akartam neki szerezni,ha már elbolondította őket ide.

-  Kincsem,engedd meg,hogy bemutassam 2007 világbajnokát,Kimi Raikkönent.-mutatott az előttünk álló férfira.

-  Örvendek.Angelique Grimaldi vagyok.-nyújtottam felé a kezem mosolyogva,amit egy halk morgás kíséretében el is fogadott és megszorította.

   Ő nem igazán mutatott érdeklődést irántam így inkább csak hátat fordítottam neki és elsétáltam,vissza Donovanhoz.Épp egy pincérlányt osztott ki,mert ráborította az ingére a pezsgőt.Egy percig csak álltam és néztem,ahogy veszekszenek,majd inkább úgy döntöttem,hogy mégsem kell nekem párom társasága,hanem inkább elszívok egy cigit hátul a kertben.Lassú léptekkel indultam el és mikor odaértem kihalásztam a cigimet és rágyújtottam.

-  Van tüzed?-lépett mellém egy szőke férfi.
-  Igen,mint látod van.-emeltem rá a tekintetem.
-  És nagy parasztság lenne kérni?
-  Tessék.-adtam a kezébe a csillogó öngyújtót,majd belemeredtem a kék égbe.
- Kösz,életmentő vagy.-kapta elő a cigijét,majd egy szálat meggyújtva ő is követte a példámat és belemerült a kék ég varázsába.

    Csak álltunk egymás mellett,nem is néztünk egymásra és egyszer csak azt vettem észre,hogy szemem akaratlanul is az ismeretlent kezdi fürkészni.Pedig egyáltalán nem állt szándékomban,de vonzotta a pillantásom a kölyök képű idegen.Végül engedve a kísértésnek felültem a terasz márvány korlátjára és elkezdtem Őt bámulni.Lazán nekitámaszkodva ácsorgott a korlát mellett.Szőke fürtjei a homlokába lógtak és zakója csak hanyag mód volt rádobva a vállára.Egyik kezét zsebre dugta,míg a másikban a füstölgő cigarettát tartotta.

-  Van rajtam valami?-fordult felém hirtelen,mire teljesen kizökkentem gondolkodásomból.
-  Semmi,csak azon gondolkodom ki lehetsz.
-  Baj az ha nem tudod a nevem?
-  Nem,feltéve ha te sem akarod tudni az enyém.
-  Szeretném tudni,ha nem baj.
-  Majd csak ha te is elárulod a tiedet.
-  Sebastian...-mosolyodott el halványan és mélyen beszívta a cigarettából áradó füstöt.