10.Rész

Mégis,ez mi ez?

   A parti végül is remekül sikerült és egész este remek volt a hangulat.Botrányok és részegség nélkül sikerült lebonyolítani és egész késő este kerültem vissza lakásomra,ahol végre ledobálhattam ruháim és azonnal el is aludtam.

   Két héttel később már az Európa nagydíjra készült a csapat és gőzerővel vetették magukat a munkába.Nekem is volt dolgom rendesen.Folyton csöngött a telefonom és természetesen a szponzoraink voltak,akik mindenféle olyan dologgal zaklattak,amiről nekem nagyon nem volt fogalmam,vagy csak simán úgy tettem.Ezeket a dolgokat nekem kellene intézni?merült fel bennem a kérdés,mire a válasz természetesen az volt,hogy "Bizony,kislány!"...

-  Angie!Itt van Kimi felesége.-dugta be a fejét Marie szerda reggel.
-  Küld be.-adtam ki a parancsot mosolyogva,majd ismét belemerültem a munkába.

    Az eltelt két hét alatt tartottuk a kapcsolatot és rendesen összecsiszolódtunk.Azt éreztem,hogy benne megbízhatok és akár a titkaimat is elárulhatom neki,hisz ő már egy felnőtt nő,akinek nemsoká lesz két gyereke,valamint pszichológus és nagyon jó barát.

-  Szia!-lépett be vidáman az irodámba,majd hozzám sétált és két puszit is kaptam tőle.
-  Neked is szia!-mosolyogtam rá.-Mi járatban erre?
-  Erre vezettek utaim...
-  Pontosabban?
-  Jöttem meglátogatni egy ismerősömet.Itt dolgozik ebben az irodában.Nem láttad valahol?-húzta mosolyra ajkait.
-  Azt hiszem láttam.Épp az előbb vetette le magát az ablakból.Milyen kár,hogy elszalasztottad.
-  Tudom...Most akkor mehetek haza.
-  Azt hiszem igyunk meg egy kávét vagy valamit,jól esne.
-  Szerintem is.Na pattanj,mert Jade a kocsiban vár minket.
-  Elhoztad őt is?-vidultam fel,imádtam a kis csajt.
-  Mert azt hiszed,hogy otthon hagyhattam volna.
-  Erősen kételkedem.-vettem fel táskámat az asztalról és Rinával elhagytuk az épületet.

   A kocsiban valóban ott volt a szöszke kislány,alaposan bekötve a hátsó ülésen.Karjait összefonta maga előtt és elég sértettnek tűnt.Talán a mamája húzta ki nála a gyufát.

-  Szia,Jade!-szálltam be a kocsiba.
-  Hmmm.-morogta majd elfordult tőlem és kinézett az ablakon.
-  Mit vétettem neki?-kérdeztem inkább barátnőmet,hátha ő tudja.
-  Úgy volt,hogy ma elmegyünk vásárolni és ülhet az anyósülésen,aztán mikor közöltem vele,hogy előbb veled találkozom bevágta a durcit és azóta nem beszél velem sem.
-  Miért ne mehetnénk vásárolni?-kérdeztem mosolyogva,mire a kis szöszi rám nézett és ördögi vigyor jelent meg ártatlan gyermeki arcán,mintha magamat láttam volna az ő korában.
-  Komolyan gondolod?-indította be Rina az autót.
-  Még szép.Mára már amúgy sem terveztem többet.A csomagjaim össze vannak pakolva és holnap reggel megyek Kanadába.
-  Jó neked.-sóhajtott barátnőm.
-  Te nem jössz?-kérdeztem meglepetten,de nem kaptam választ.
-  Apa megtiltotta anyának,hogy terhesen repülőre üljön.-jött végül válasz Jadetől.
-  Ez baromság.-legyintettem.
-  Tudom...-értett egyet velem Rina szomorúan.
-  Majd én kicsempészlek magammal.
-  Nem kell,mert a hétvégén úgy is rengeteg dolgom van,meg anya is átjön,hogy vigyázzon Jadere.
-  Te még így is dolgozol?
-  Csak 7 hónapos terhes vagyok.Mikor ezt a kis makrancos hölgyet vártam,akkor még aznap két páciensem volt,mikor szültem.
-  Te aztán nem vagy semmi.-bólintottam elismerően.
-  Hát én már csak ilyen vagyok.-mosolyodott el halványan.

    Egyenesen egy plázához hajtottunk,majd mikor leparkoltunk elindultunk kávézót keresni.Természetesen meg is találtuk a közös kedvenc helyünket,aminek láttán mindkettőnk szeme felcsillant.

-  Kincsem,bejössz velünk?-nézett kislányára mosolyogva Rina.
-  Még szép.Kapok forrócsokit?
-  Ha szeretnél.-mosolyogtunk rá,majd együtt bementünk és rendeltünk magunknak.

   Remek délutánt töltöttünk együtt,nagyon sokat beszéltünk és kibeszéltük Kimi ciki dolgait meg ilyeneket.Aztán visszavittek az irodába,én elintéztem néhány dolgot,majd összeszedtem a cuccaim és visszamentem a lakásomra,hogy lezuhanyozhassak és mindennel elkészüljek az útra.Épp zuhanyozni készültem mikor megszólalt a telefonom.Kicsit morcosan kutattam elő a ruhák alól,de mikor megvolt szélesen elmosolyodtam,majd beleszóltam.

-  Igen?
-  Angyalka,nagyon hiányzol.-hallottam meg Sebas rekedtes,álmos hangját.
-  Még tíz óra és ott vagyok.
-  Az nagyon sok.Nekem most van rád szükségem.
-  Teleportáljam magam Kanadába?
-  Jó is lenne.Ha lehet meztelenül,tejszínhabbal.
-  Bolond vagy,ugye tudod?-nevettem fel.
-  Neked pedig szexi a nevetésed.
-  Azt a..hogy te mennyire lázban vagy.
-  Akarlak téged itt és most,még tíz órán át meg fogok őrülni.
-  Fogsz ott magadnak valami könnyűvérű nőcskét...nem hiszem el,hogy ott nincsenek pilótavadászok.
-  Mik?-horkant fel kacagva.
-  Olyan nők,akik a pilóták tárcájára hajtanak.
-  És akkor a te Donovanod mi?Hercegnő vadász?
-  Most mire célzol?
-  Arra,hogy a srác egy tapló.
-  Csak nem féltékeny valaki?-kacagtam.
-  Ezt a baromságot honnan veszed?-kérdezte felháborodva.
-  Hagyjuk,inkább mesélj,milyen Kanada?
-  Hát,nélküled unalmas.
-  Mondtam már,hogy nemsoká ott vagyok.Kijöhetnél elém a reptérre.
-  Csak akkor ha megkaphatlak amint visszaértünk a szállodába.
-  Nem vagy te kicsit elkényeztetve?-kuncogtam
-  Elkényeztetsz.
-  Az a piszok rendes szívem...-csóváltam a fejem,de közben mosolyognom kellett,mert olyan édesen beszélt,hogy az valami ennivaló volt.
-  Akkor,biztos nem teleportálod ide magad?-kérdezte reménykedve.
-  Biztosan.Nagyon sajnálom,de ez van.-sóhajtottam.
-  Akkor kimegyek érted a reptérre.Aztán pedig bepótoljuk a lemaradást.
-  Mintha valami kötelező dolog lenne.
-  Ez a prémiumom a csapat részéről,mert két VB címet nyertem nekik.
-  Akkor a mérnököddel is lefekhetnél,ő is a csapatban van.
-  De neki nincsenek olyan formás combjai,mint neked.És szőrösebb is minden testrész,mint neked.
-  Szóval ha azok lennének,akkor lefektetnéd?
-  A francokat,nincsenek ferde hajlamaim.
-  Akkor jó éjt,kis németem.Reggel találkozunk.
-  Neked is Angyalka!

    Feldobott ez a kis beszélgetés.Mindig élveztem,ha csak úgy felhív és közli,hogy azonnal le akar velem feküdni,mert ez olyan érzéssel töltött el,hogy végre számítok valakinek.Valaki végre nem élete befektetését látja bennem,hanem azért szeret ami vagyok,vagy legalább is egy töredékéért.

     A reptérre érve átestem az ellenőrzési pontokon,majd vártam egy keveset és végül megkezdődött a felszállás.Az út hosszú volt és teljesen kifárasztott.Végig csörgött a telefonom és bár nem volt kedvem mindig udvariasan válaszoltam a vonal túloldalán lévő akárki kérdéseire.Egyszer még Donovan is felhívott,de egy pár szó után leráztam,hogy most már aludni szeretnék,ami persze nem volt igaz,hisz úgysem tudtam volna,de kifogásnak jó volt.Kezdett idegesíteni a közeledése.Az eltelt két hét alatt nagyon elhanyagoltuk egymást és nem is nagyon volt kedvem Hozzá.

    A legtöbb időt a munkámmal és Sebassal töltöttem,mert ha nem a  telefonommal zsonglőrködtem,akkor vele szeretkeztem.Mert ha az autóversenyzésen kívül értett valamihez,akkor az a szex volt.Ördögien értett ahhoz,hogy olyan dolgokat hozzon ki belőlem,amik még engem is megleptek.Imádtam mikor kényeztetett.Egyik este azon is elgondolkodtam,hogy esetleg dobom  kényelmet és belevetem magam valami újba.Aztán gyorsan meg is gondoltam magam.Nem kell nekem senki.

    A gép hajnali hatkor landolt Montrealba,úgy éreztem magam,mint egy mosott sz*r.Megvártam a bőröndöm,majd a váróba mentem,hogy megnézzem az én kis németem ott van-e már.Természetesen ott ácsorgott egy tuja mellett,fehér pólóban,kezében egy félig megevett Kinder csokival.Olyan volt,mint egy túlméretezett gyerek,aki nagyon korán kelt és nem aludta ki magát.Kihúztam magam és lassú léptekkel közelíteni kezdtem felé.Észre se vett,mert másik irányba nézett.

-  Elnézést,a sofőrömet keresem.Nem tudja merre lehet?-kérdeztem bizonytalan hangon.
-  Saj...-kezdett volna bele,de mikor megfordult észrevette,hogy én állok mögötte.-A sofőröd mi?-mosolyodott el,majd lenyelve a csoki utolsó falatját átkarolt.
-  Nekem nem is hagytál?-morogtam.
-  Megkóstolhatod ha szeretnéd.-vigyorodott el,majd birtokba véve ajkaim egy forró csókban forrtunk össze.

   Ajkain éreztem a csoki édes ízét,de sokkal édesebb volt csókja,miután eltűnt az édesség aromája róla.Azt éreztem,hogy csak mi ketten vagyunk,a föld pedig a feje tetejére áll,ahogy tenyerével végig simított gerincem vonalán,már nem is voltam annyira álmos.

-  Menjünk a hotelbe.-ziháltam ajkaira,még mindig csukott szemmel.
-  Ez remek ötlet.-bólintott,hangja ugyanolyan fojtott volt,mint az enyém.

   Ujjainkat összekulcsolva mentünk ki a parkolóba,majd onnan a kocsihoz,ami nem messze parkolt a bejárattól.Betette a csomagom a csomagtartóba és besegített az autóba,majd ő is beszállt.Sebességbe tette az autót,majd tenyerét a combomra téve a hotelhez hajtott.Bejelentkeztem és fellifteztünk a lakosztályomba.Amint az ajtó bezárult mögöttünk azonnal egymásnak estünk és mohón kapkodva szedtük le egymásról a ruhákat.

-  Többször kellene ilyesmit csinálnunk.-simogatta hátamat mikor már az aktus fáradalmait pihentük ki.
-  Ha többször csinálnánk,akkor ki sem szállnánk az ágyból.mosolyogtam rá.
-  Meg tudnám szokni.-jelent meg kaján vigyor ábrázatán.
-  Na persze,akkor mi lenne a karriereddel?
-  Majd megoldanám valahogy.
-  Hát nem tudom,de akármi is ez,nekem nagyon megfelel.
-  Miért,szerinted mi ez?
-  Fogalmam sincs...-játszottam ujjaimmal kidolgozott mellkasán.
-  Megfelel neked ez így?
-  Egyelőre nagyon is tökéletes.Neked megfelel?
-  Nekem tökéletes.Nem akarok semmi komolyba belemenni,mert még azt hiszem nem állok rá készen.

***

Nos,ennyi lett volna ez a rész,remélem tetszett.A számításaimnak nem igazán felelt meg a részek feltétele,mivel eddig minden nap volt rész,és remélem,hogy holnap és pénteken is tudok nektek fejezetet hozni.

Puszi nektek és sok sikert a hét további részében.

Puszi:*:*