3.Rész

Ez neked csak egy játék,igaz?

   Reggel én ébredtem hamarabb és cinkos mosollyal arcomon kimásztam az ágyból,majd átsétáltam bátyuskám másik oldalára.Ha én nem alszom ő se aludjon alapon kirántottam feje alól a párnát és rádobtam ,majd megszabadítva a takarótól is elkezdtem lefelé húzni az ágyról.

-  Normális vagy?!-kiáltott fel Fran,mikor végre magához tért az álmosságtól.
-  Bocs,de nem tudok aludni.-huppantam le mellé.
-  És akkor már más sem alhat?-karolt át.
-  Még szép,hogy nem.-kuncogtam.
-  Akkor most mit csináljak veled?-kérdezte eltűnődve és éreztem,hogy keze a derekamon nem lesz jó helyen,ami később be is bizonyosodott,mivel azonnal csikolni kezdett.

   Nagyjából egy negyed órán át csak kergettük egymást a szobában és akárhányszor elkapott mindig alaposan összecsikolt.Végül úgy döntöttem,hogy itt az ideje felöltözni és készülődni a családi villásreggelire,amin a polgármester és nyálas kisfia is részt fognak venni.Már a gondolattól is kirázott a hideg,de nem volt mit tenni,csak egy mosolyt kanyarítani arcomra és csak jó képet vágok az egészhez.

   Lezuhanyoztam és kiválasztottam az aznapi repertoáromat,ami egy fehér,loknis aljú felsőt és szűk,fekete szoknyát foglalt magába,meg persze az elengedhetetlen kiegészítőket.Fújtam magamra egy kis parfümöt és már kész is voltam.Bátyusommal egyszerre léptünk ki szobáinkból és egy elismerő pillantással jutalmazva egymás öltözékét elindultunk a földszintre,ahol már anyáék vártak ránk,persze Donovan is ott volt,hisz ő szinte már a családhoz tartozik.

-  Jó reggelt angyalom.-adott puszit apa a fejem búbjára.
-  Neked is jó reggelt.-öleltem át nyakát,mert én alacsonyabb voltam nála,még tűsarkúban is.
-  Azt hiszem eleget késtünk.Itt az ideje elindulni...-nézte óráját anya idegesen.
-  Édes,ne aggódj már annyit.Nem is késtünk még el.-nyugtatta apa,lágy hangon,amin gyerekkoromban nekem mindig mesét olvasott elalvás előtt.
-  De még elkéshetünk,ha nem indulunk el hamarosan.
-  Jól van,akkor menjünk.-csapta össze a tenyereit Anti és mind beszálltunk a saját autóinkba,ami természetesen mindenkinek volt külön,mert úgy dukált.

   Nem kellett messzire mennünk,hisz a hely,ahol a reggelit rendezték a közelben volt,ráadásul a város legelőkelőbb étterme is egyben.Donovan kisegített az autóból,majd jobb kezével átkarolva derekam csatlakoztunk a többiekhez,hogy együtt menjünk be.

-  Nagyon sok szeretettel üdvözöljük önöket itt az éttermünkben.-köszöntött egy pincér minket nyájasan.

   Az asztalunkhoz vezetett,ahol már előre meghatározott ültetési sorrendben voltak elhelyezve a névkártyák,nehogy véletlenül is valaki olyan mellé ülhessek,akit ismerek.Végül is a polgármester fia és egy üres szék közt kötöttem ki.A srác velem egyidős volt,csak sokkal csököttebb és bárgyúbb,abban reménykedtem,hogy az üres szék gazdája jobb társaságnak fog bizonyulni.

-  Nagyon csinos vagy ma.-dadogta Jaque,a jobbomon ülő polgármester poronty.
-  Köszönöm.-morogtam,de közben mereven a narancslevembe bámultam,nem akartam ránézni,mer tudtam,hogy azonnal elkap a hányinger.

   Szegény srác nem tehetett róla,hogy a családjából az összes selejtes gént elörökölte,de ez már mind nem számított,mivel egy jobb plasztikai sebésznek is évekbe telt volna,mire helyre hozza.Mondjuk erre talán az is rásegített,hogy tíz éves korában volt egy nagyon csúnya autóbalesete,amit ő okozott.Épp gochart versenye volt és frontálisan belement az előtte menőbe.A becsapódás olyan erejű volt,hogy a sisak is darabokra tört,az arca pedig azóta úgy néz ki,mint Freddynek,az Elm utcából.Ez pedig akármit tettem ellene,engem nagyon irritált.Annyi pénzük volt,hogy egy úszómedencét megtölthetett volna belőle,de a saját arcát nm hozta volna rendbe,a hülye...

-  Arra gondoltam,hogy ha szétmentek Donovannal,akkor esetleg megihatnánk valamit.
-  Ki informált téged arról,hogy szét fogunk menni?-fordultam felé idegesen.
-  Senki,én csak gondoltam...

-  Rosszul gondoltad.-haraptam bele a croisonomba,amit előtte megvajaztam.
-  Elnézést a késésért,dugó volt a hoteltől idáig.-huppant le az üres székbe egy ismerős szőkeség.
-  Semmi gond,Sebastian.Még épp,hogy csak elkezdtük.-legyintett a polgármester és elnéző mosolyt küldött e férfi felé.

   Nagyon elegáns volt Seba.Egy kék ing és öltönynadrág volt rajta,valamint elegáns gála cipő.Én csak pislogtam rá,míg ő mindenkinek sorban köszönt és fogadta a gratulációkat előző évi Világbajnoki címéhez.

-  Te mi az eget keresel itt?-kérdeztem halkan,mikor végre visszaereszkedett a székébe.
-  Meghívtak reggelire,mi sem természetesebb,elfogadtam.-kacsintott rám.
-  Ha nem lenne itt senki,hú de a képedbe borítanám a narancslevem.-kezdtem mosolyogva,hogy a többiek ne vegyék észre,hogy épp csak nem elküldöm a fenébe.
-  Nem sajnálnád ezt a drága inget?-biggyesztette le ajkait műviesen.
-  Egyáltalán.-ráztam e fejem fintorogva.
-  Észbontó vagy ma.-tette jobb kezét óvatosan a combomra.
-  Tudom.Én mindig az vagyok.-mosolyogtam rá kedvesen és bal kezem felfedező útra indult izmos combján,egyenesen legérzékenyebb pontja felé.
-  Te aztán érted a dolgod,kislány.-suttogta izgatottan,miközben elkapva kezem visszatette a combomra.
-  Erre tanítottak.Én mindig megkapom,amire vágyom.-kacsintottam rá és visszafordultam reggelim felé.

   Az asztal fölött pillantásom összeakadt Franével,aki csak értetlenül bámult rám,illetve ránk.Elmosolyodtam,hogy reggelizzen nyugodtan,mert semmi elhamarkodottat nem fogok csinálni.

-  És,Sebastian...-kezdte apa diplomatikusan-Mik a tervei a jövőjét illetően?
-  Nos,még nem tudom...-kezdett bele,de hangja fenn akadt,mivel kezem ismét tiltott területeket fedezett fel magának.-  Azt..azt hiszem ..-habogta és közben fülig elvörösödött-Azt hiszem..az ah..ajánlattól függ.
-  Valami gond van?-ráncolta homlokát apám .
-  Nem...Semmi go..gond nincs.-emelte fel egyik kezét.-Azt hiszem most ki kell mennem.-pattant fel hirtelen a székéből és már benn sem volt.
 
   /Sebastian szemszöge/

   Ahogy felpattantam az asztaltól máris a mosdóba mentem.Le kellett hűtenem magam,legalább egy kicsit emberibbé tenni ábrázatom.Ez a lány teljesen megőrjített,és percek alatt elérte azt,hogy zavarba jöjjek,mint egy kamasz.Ahogy a kagyló fölé hajoltam,hogy felfrissítsem magam éreztem,hogy ez a lány lesz a végzetem.Ha a közelemben volt a testem olyan dolgokat produkált,amit addig még sosem és ez dühített.

-  Valami probléma van?-hallottam meg csilingelő hangját a mosdó ajtajából.
-  Te mit keresel itt?-fordultam a hang irányába ijedten.
-  Jöttem megnézni mi történt.Apa aggódik érted.
-  Se..semmi bajom.-habogtam,de hangom ismét fenn akadt,mert egyre közelebb ért hozzám.
 
   Teljesen magával ragadt a lány szenvedélyessége.Hangjának bársonyossága és az a vágyakozás,ami a szemében bujkált...Egyszerűen tökéletes volt.Tudta mit akar és szerintem eddig meg is szerezte,és abban a pillanatban az a baljós előérzetem támadt,hogy ezúttal az én skalpomra vadászik a pasi-skalp gyűjteményébe.

   Amint hozzám ért forró tenyerét arcomhoz érintette és testemet azonnal átjárta egy kellemes bizsergés,melyet azonnal a féktelen vágy követett,hogy ott azonnal a magamévá tegyem.Ajkaimat az övére tapasztottam,kezeimmel pedig fenekébe markolva vontam őt közelebb magamhoz.Ahogy csípője az enyémnek ütődött kéjes sóhaj hagyta el ajkait,melyből arra következtettem,hogy nem lenne ellenére egy gyors menet az étterem vécéjében.

/Angelique szemszöge/

-  Most is el fogod vinni a bugyim?-kérdeztem,miközben melltartóm pántját igazítottam meg a szűk felső alatt.
-  Ha lehet megtartom emlékbe.-forgatta meg ujjai közt a falatnyi anyagdarabot.
-  Nekem aztán mindegy,de ha lehet ne verd nagy dobra ezt.-kezdtem igazgatni sminkem.
-  Ez neked csak egy játék,igaz?-dőlt neki a kagylónak.
-  Egy játék,amiben a legtöbb az élvezet.-léptem hozzá és egy apró csókot adtam nyaka hajlatába,melybe az egész teste beleremegett.
-  Csak aztán nehogy a lelkedre vedd,ha nem te kerülsz ki belőle győztesként.-túr bele hajamba.
-  Majd meglátjuk.-kacsintottam rá és magára hagytam a férfi mosdó csöndjében.


***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett.Az előző részhez köszönöm a kommenteket és a kitartást.Ma nagyon jó kedvem volt,persze ez lehet a sok kávétól,amit magamba töltöttem,de inkább csak fogjuk a szép napra.Remélem mindenkinek sikerült túlélni a hétfőt és nagyon sok kitartást a hét további részéhez is.

Puszi:*:*