15.Rész

Ez nem akar összejönni.

-  Azt hittem sosem értek ide!-rohant ki Rina,mikor leparkoltunk svájci házuk előtt.

-  Bocs,a hercegnő nem tudott elkészülni.-böktem oldalba Sebast,aki elpirult.

-  Szóval most már te vagy a szőke hercegnő?-kuncogott Rina és szorosan megölelt.

-  Igen...de jobban is nézek ki...-vigyorgott a szőke önelégülten és megemelte szemöldökét.

-  Beképzelt vagy,szöszi.-adtam piszit az arcára.

-  De neked bejön...-villantott rám egy eszméletlenül csábos mosolyt.

-  Szerencséd...-boxoltam oldalba.

-  Szépek vagyok együtt,de be is mehetnénk,mert Alex már nagyon vár vissza.

-  Alig várom,hogy megismerhessem a kis csöppséget.-dörzsöltem meg tenyereim elégedetten.

-  Ebben biztos voltam.-kacsintott ránk,majd bevezetett minket a lakásba,onnan pedig a nappaliba.

/Sebastian szemszöge/

-  Ha tudtam volna,hogy így összevesztek,nem szólok semmit.-vakargatta tarkóját finn barátom,mimkor vacsi után a lányok elvonultak babázni.

-  Mindegy most már...Kibékültünk.

-  Ennek örülök,de azért sajnálom,hogy nem lesz baba...

-  Azt el tudom hinni....Akkor legalább nem csak te cserélnéd a büdös pelust.
-  Ne aggódj,öcsi..még te is bepótolhatod.
-  Aha...Majd egyszer biztosan....
-  Biztos,egy sört?
-  Az most nem tenne jót.
-  Tán csak nem te vagy terhes?-kacagott fel.
-  Hagyd már a marhaságot.-boxoltam vállon.
-  Oké,most mesélj...Hogy békültetek ki?
-  Nem volt semmi extra,csak beszélgettünk meg volt békülőszex.
-  Van benned lehetőség öcsi.-biggyesztette le ajkait elismerően.
-  Képzeld el...részegen csináltatott egy S-t ábrázoló tetkót.
-  Csak hülyülsz,öcskös.-csóválta fejét hitetlenül.
-  Nem hülyülök...Leitta magát és a sógorod elvitte egy tetoválószalonba.
-  A sógorom?-képedt el még jobban.
-  Az bizony...-kuncogtam.-Először azt hittem,hogy lefeküdtek egymással,de aztán Angie elmagyarázott mindent.
-  Akkor teljes az öröm.Most rajtad a sor....Szerintem az arcképét kellene a hátadra varrasd.
-  Elmehetsz te a....-akartam elküldeni melegebb éghajlatra,de ekkor megjelent Jade és az apja ölébe vetette magát.
-  Apa!-sikoltozta a kislány vidáman és egy puszit nyomott apja arcára.
-  Igen?-mosolygott Kimi lányára.
-  Semmi,csak anya küldött ki,mert most nagylányos dolgokról akarnak beszélni Angieval.
-  Nem mondták esetleg,hogy milyen nagylányos dolgokról?-kíváncsiskodott a finn.
-  Azt nem...-sóhajtott a kis szőkeség.
-  Van kedve kémkedni anyák után?-villantott rám a szőke egy szédületesen önelégült vigyort.
-  A-a.-rázta szőke,fürtös fejecskéjét Jade.
-  Akkor apa meg Sebi bácsi játszanak,ketten.-pattant fel és karomnál fogva engem is felrángatott a kanapéról.
-  Én is jövök...Ne hagyjatok itt.-szökdécselt utánunk a kislány.

    Fellopakodtunk az emeltre,persze a legnagyobb gyerek ment elől,és és Jade csak hátvédek voltunk.Odalopakodott a szoba elé és résnyire nyitotta az ajtót,hogy a hangok,amik addig csak tompán szűrődtek ki bentről,most tisztává és érthetővé váljanak.

-  Belehalnék,ha Sebi megtudná az igazat...-suttogta fojtott hangon Angie.
-  Elhiszem.Biztosan teljesen összeroppanna.
-  Nem merem megmondani,mert biztosan szakítana.
-  De azért nem értem,hogy tehetted meg.
-  Nem vagyok még kész rá.Nem áldozhatom fel az életem,még húsz is alig múltam el.
-  Én feláldoztam és nem bántam meg.Biztosan te se bántad volna.
-  De igen...Én nem erre vagyok kitalálva.
-  Azt hittem én is,de mikor Jade-et a kezembe adták tudtam,hogy jól döntöttem,akármilyen kilátástalan is volt a helyzetünk Kimivel.
-  De az más...
-  Mégis miben?
-  Abban,hogy te nem húsz éves voltál,mikor a doki közölte,hogy....tudod mit.-csuklott el a hangja.
-  Shh...-csitította Rina bársonyos hangon.
-  Megbántam...Azt hittem így nem lesz probléma és soha nem is fogok emiatt bűntudatot érezni,de most olyan rossz.-szipogta.
-  Azt hiszem eleget játszottunk.-csukta be az ajtót Kimi,amint meglátta elgyötört ábrázatom.
-  Szer...szerintem is.-habogtam teljesen zavartan.

    Tétova léptekkel tettük meg a rövid távot a szobától a nappaliig,de azt éreztem,hogy minden lépés után a térdem egyre közelebb kerül a kocsonya állapothoz.Nagyon szédültem és csak le akartam ülni.

-  Asszem,most elkel az a sör.-veregetett vállon Kimi.
-  Vodkát adj,haver!-temettem arcom a tenyerembe.
-  Oké...-sóhajtott és felállva mellőlem a konyhába sétált,majd visszatért két pohárral és egy üveg Finnlandiával.
-  Kösz.-kaptam ki a kezéből az üveget és jót ittam belőle.
-  Az nem víz volt...-habogta.
-  Tudom.-adtam vissza neki az üveget és fejemet a térdeimre hajtottam.-El sem hiszem,hogy eltitkolta ezt a dolgot.
-  Nem is tudhatod biztosan,hogy arról beszélt.
-  Pedig de...Én tudom...

/Angie szemszöge/

-  Te jól döntöttél.-simogatta hajam Rina,mikor már az ölében feküdtem és zokogtam.
-  Nem...Én már nem akarom...Vissza akarom csinálni.-szipogtam.
-  Sajnos nem lehet,de lesz ez még jobb is.Lehet még babátok,annyi,hogy egy egész focicsapat ki lesz belőle.-próbált vigasztalni.
-  De ha Sebi megtudja....
-  Nem fogja megtudni...Nem hiszem,hogy tudnia kellene.
-  Akkor viszont hazudok neki,alig van két hét az esküvőnkig.Nem tehetem ezt vele.
-  Már nem tudod megváltoztatni a dolgokat.Viszont...Jaj nem tudom.
-  Pszichológus vagy.Neked tudnod kellene.
-  Sosem volt még a legjobb barátnőm ilyen helyzetben.
-  Pedig tudnod kellene...
-  Sajnálom.-pityeredett el.
-  Én lőttem bakot,te ne sírj.-ültem fel és megöleltem.
-  Csak olyan rossz,hogy a legjobb barátnőmnek szüksége lenne a tanácsomra én meg csak hallgatok mélyeket,mert nem tudom mit mondhatnék,amitől jobb lesz neki.-hüppögött.
-  Már azzal is sokat segítesz,ha meghallgatod a nyávogásom.
-  Ha csak ennyit tehetek...
-  El fogom mondani Sebinek.
-  Mikor?
-  Most.-töröltem meg szemeim és felálltam az ágyról,hogy lemenjek a nappaliba.

    Lenn,legnagyobb meglepetésem csak Jadet és Kimit találtam.

-  Sebi?-kérdeztem rémülten.
-  Azt mondta jár egyet a kertben.
-  Ugye megbocsájtotok...?-szaladtam is azonnal ki a kertbe.

    Kinn meglepett a hirtelen hideg,ami nem volt jellemező a kora őszi estékre.Szorosabbra fogtam magam körül a vékonyka felsőt és párom keresésére indultam.A tücskök egyre hangosabban ciripeltek a hüvös éjszakában és muzsikájuk kísérte minden lépésem.A fáktól lámpások lógtak le,tudtam,hogy Rina keze munkáját és szakértelmét dicsérte a varázsos környezet.El is mosolyodtam,amint a medencéhez értem.Sebit nem volt nehéz megtalálni,mivel egy szál cigivel a szájában gubbasztott a medence partján és azzal szórakozott,hogy csupasz lábbal köröket rajzol a vízbe.

-  Leülhetek?-léptem mellé,mire ő összerezzent hangom hallatán,majd szó nélkül elfordította a fejét.-  Nézd...azt hiszem beszélnünk kell.
-  Úgy gondolod?Most bezzeg akarsz beszélgetni...-fakadt ki idegesen.
-  Most miről beszélsz?-néztem rá zavartan.
-  Arról,hogy képes voltál eltitkolni egy ilyen fontos dolgot....
-  Milyen fontos...Á,szóval hallgatóztatok.-esett le,hogy miről is van szó.
-  Igen,és milyen jól tettük.Képes lettél volna úgy hozzám jönni,hogy ezt el sem mondod?
-  Azért vagyok itt,hogy elmondjam.Negyed órája sincs,hogy eldöntöttem,hogy tisztázzunk mindent.
-  Büszke lehetsz magadra...
-  Sajnálom,Sebi.Hamarabb el kellett volna mondanom,de nem tudtam,hogy is kezdjek bele.
-  Hát,így sokkal jobb.Jobban bízol Rinában,mint bennem?
-  Erről szó sincs.De nem tudom mi ütött belém.Mikor Dalton közölte,hogy terhes vagyok kétségbeestem,mivel azelőtt két perccel azt is elmondta,hogy van az a ciszta,amiről még nem tudja,hogy jó vagy rosszindulatú és ha esetleg úgy alakulna,hogy rosszindulatú és csak soká tudják kiszedni,akkor veszélyeztették volna a kicsit is,nem tudtam helyesen dönteni.-pityeredtem el ismét.
-  Miért nem kérdeztél meg?-fordult felém elkeseredett arckifejezéssel.
-  Még magamtól is féltem megkérdezni.Szinte csukott szemmel döntöttem.
-  Nekünk sosem fog ez összejönni,igaz?
-  Nem értelek...mire gondolsz?
-  Hát arra,hogy mi titkok nélkül,csak simán együtt legyünk.
-  Nem tudom.De ha szeretnéd visszaadom a gyűrűdet.
-  Maradjon csak nálad.
-  Nem értelek....Hogy csinálod ezt?
-  ...-nem válaszolt,csak hümmögött valamit.
-  Arra gondolok,hogy képes vagy minden idiótaságomon csak úgy túllépni.
-  Egyetlen titkom van.
-  S mi lenne az?
-  Szeretlek.-sóhajtott fel szomorkásan.
-  És ez akkora baj?
-  Igen,mert elveszed az eszem és nem tudok ésszerűen gondolkodni.
-  Te egy nagyon remek fickó vagy.-hajtottam vállára a fejem.
-  Bizony...nem is értem,hogy miért pazarolom itt az időm,mikor együtt lehetnék a többi remek fickóval.-dörzsölgette állát ironikusan.
-  Megint olyan vagy...
-  Milyen?-ráncolta össze a szemöldökét.
-  Bolond...-mosolyodtam el halványan.
-  Úgy véled?-vonta fel a szemöldökét.
-  Ühüm...-csücsörítettem még mindig szomorkásan.
-  Hát...Azt hiszem,hogy legalább ennyivel törleszthetsz.-kacagott fel és kezemet megragadva beledobott a medencébe.

    Hangos csobbanással értem a vízbe és mikor feljöttem a felszínére egy vigyorgó szőkével találtam szembe magam.Nem hagyhattam annyiban.Közel úsztam hozzá és lábainál megragadva őt is a hideg vízbe rántottam.Azonnal felbukkant szőke feje  pontosan velem szemben.Karjait derekam körül éreztem és rettenetesen jó érzés volt.

-  Sajnálom...
-  Ígéred meg,Angyalka,hogy többet nem titkolózol.
-  Megígérem.-bólintottam áhítattal és belenéztem kék szemeibe.
-  Akkor jó.-sóhajtott és egy csókot lehelt ajkaimra.

***

Hát ismét itt lenne egy rész,remélem tetszett,kicsit érdekes volt,lehet nem is erre számítottak,de ez most így kellett történjen.Most még fiatalok,szeretik egymást...lesz itt még veszekedés bőven.Köszönöm a rendszerek hozzászólóknak a komikat,sokat segítenek.

Következő rész nem tudom mikor várható,remélem minél hamarabb.

Puszi:*:*