14.Rész

Még egy nap sem telt el...

   Szerda reggel Dalton karjaiban ébredtem.Fogalmam sem volt,hogy mit keresek én ott,de eléggé fájt a fejem,így ki tudtam következtetni.ahogy kikászálódtam az ágyból,boldogan konstatáltam,hogy fel vagyok öltözve,ez pedig csak jót jelenthet.Kómásan mentem be a fürdőbe,hogy lezuhanyozzak,ám amikor levettem a felsőmet egy nagyobb sebtapaszt vettem észre a baj csípőmnél.Kicsit meglepődtem,na jó,nem is kicsit.Lassan levettem a tapaszt és legnagyobb megütközésemre egy aprócskának abszolút nem mondható S betű látványa tárult elém.

   Először nem tudtam hová tenni...Minek van az ott,mikor tegnap még sehol nem volt....Kicsit megszeppenve kezdtem tanulmányozni,de aztán hirtelen beugrott mi is történt előző este.Dalton segítségével taccs részegre ittuk magunkat és berúgva elkezdtünk a városban kóricálni.Találtunk egy tetováló szalont és mi egy részeg első gondolata ilyenkor?Menjünk tetkót csináltatni.Be is mentünk és késő estére már ott díszelgett a tetkó a csípőm fölött.Így utólag belegondolva azért nem is volt olyan jó ötlet.

    Rántottam egyet a vállamon és bemásztam a zuhany alá.Vettem egy kellemes zuhanyt és még a hajam is megmostam,mivel bűzlött az alkoholtól.Fogmosás és hajszárítás után fehérneműben és köntösben sunnyogtam vissza a szobába,hogy fel ne ébresszem az alvó szöszit.Gyorsan kerestem magamra valami ruhákat,majd mikor már a sminkemmel is kész voltam felébresztettem Daltont.Közösen megreggeliztünk és mikor megbizonyosodott róla,hogy velem minden rendben eldöntötte,hogy itt az ideje hazamenni.

-  Nagyon vigyázz magadra,csajszi.-ölelt át a szállás előtt.
-  Nyugi,vigyázni fogok.Én mindig vigyázok....
-  Aha...Igen.-fintorodott el,majd még utoljára szorosan magához ölelt.
-  Te is vigyázz magadra,nehogy valami bögyös ápoló megkörnyékezzen.
-  Engem elég nehéz megkörnyékezni...
-  Azt vettem észre.-kuncogtam,majd két puszival elbúcsúztunk egymástól és ő,a hívott taxival távozott.

   Még sokáig néztem utána.Tudtam,hogy hiányozni fog,mert nagyon jól megértjük egymást,de azért ha maga Rina jött volna,akkor az még jobb is lett volna.Visszabattyogtam a szobámba,hogy összepakolhassak,hisz este indult a repülőm Belgiumba.

-  Ki volt az?-hallottam meg Seb hangját a hátam mögül.
-  A frászt hozod az emberre.-ugrottam egyet ijedten.
-  Sajnálom...Szóval,ki volt az?
-  Nem ismerted fel?
-  Honnan kellene ismernem?
-  Ő Rina öccse.
-  És mit akart tőled?
-  A nővére küldte,hogy vigasztaljon meg,mert tudta,hogy így fogsz reagálni.
-  Még egy napja sincs,hogy összevesztünk,te máris ágyba bújsz az első jött-menttel?
-  Örülök,hogy ennyire könnyvérűnek tartasz...-morogtam és inkább folytattam a pakolást.
-  Nem tartalak könnyűvérűnek,csak nyitott szemmel járok és meglátok dolgokat.
-  Azt veszem észre.Mindent meglátsz,aztán hibásan értelmezed és szépen belemagyarázol,ami akarsz.
-  Ha nem feküdtetek le,akkor miért csak most ment el?
-  Azért,mert most ébredtünk,nemrég.
-  Szóval mégis ágyba bújtatok.-fakadt ki vádaskodóan.
-  Persze és terhes is vagyok tőle,sőt meg akarunk szökni Peruba.
-  Pompás,hogy mindent ennyire félvállról veszel.
-  Inkább ne menjünk bele.
-  De menjünk bele,mert érdekelne,hogy miért töltesz egy éjszakát egy vadidegennel.
-  Mondtam már,hogy nem vadidegen,de ha nagyon tudni akarod,ő a kezelőorvosom és Rina mutatott be minket egymásnak,mikor elkezdem panaszkodni,hogy mennyire fáj a hasam.Ő egy elismert nőgyógyász és mellesleg rengeteget segít az esküvő szervezésében is.-hadartam egy szuszra,majd mikor végeztem visszafordultam a bőröndömhöz.
-  Sajnálom.-szólalt meg pár perc múlva.
-  Azt el is hiszem...-morogtam,de nem fordultam meg.
-  Jaj,nézz már rám!-ragadta meg karom és maga felé fordított.
-  Mi van?-kérdeztem flegmán.
-  Nem,mi van,hanem tessék...-mosolyodott el kisfiúsan.
-  Azt hiszed csak rám mosolyogsz és minden meg van oldva?

-  Eddig bevált.-vont vállat.
-  Hát,most jobban fel kell kösd a gatyád,bajnok!
-  Akkor ebben az esetben...-mosolyodott el tündérien,majd ajakit az enyémekre tapasztotta és lassan csókolni kezdett.

    Először ellenkeztem csókja ellen,de végül megadtam magam és csak élveztem a pillanatot.Nem akartam ilyen könnyen túllépni az egészen,de nem tudtam nem élvezni a csókját.Tudta mit csinál és azt nem is akárhogy...

-  Miért nem tudok haragudni rád?-kérdeztem szomorkásan,mikor elszakadtam ajkaitól.
-  Mert engem nem lehet utálni?!-villantott rám egy nagyképű mosolyt.
-  Beképzelt vagy.-ütöttem meg finoman a mellkasát.
-  De egy ellenállhatatlan beképzelt fazon.-csúsztatta tenyerét fenekemre.
-  Ki mondta?-vigyorodtam el.
-  Hát te...
-  Én ilyet nem állítottam.
-  Akkor csak akartál.Tudom én...
-  Ebben biztos voltam.-ingattam a fejem.
-  Most akkor mi lesz?
-  Hát,azt hiszem,hogy összepakolok és utána megyek az irodámba,mert nagyon sok a dolgom még mielőtt elutazom ma este.
-  És egy rövidke légyott nem fér bele?
-  Hát,ha nagyon akarod,akkor belefér.-jelent meg kacér mosoly arcomon.
-  Még szép,hogy akarom...-kapott fel az ölébe és a kanapéhoz vitt.

     Miért nem tudom utálni?Ez egy olyan kérdés,amire nem fogok választ kapni.Csókjai édesek voltak és szenvedélyesek,felhevült testem szinte perzselt ajkai nyomán.Ahogy felhúzta a felsőmet természetesen meglátta a friss tetoválásomat.

-  Ez mi?-kérdezte mosolyogva.
-  Egy hosszú történet.-haraptam be ajkam.
-  Majd elmesélheted...
-  Majd...-suttogtam és ajkaim birtokba vették az övéit.

   Este a gépen nem találtam a helyem.Olyan hiányérzetem támadt,hogy az valami hihetetlen,de nem értettem miért,mikor minden nálam volt.Valami mégis hibázott...Valami kellett legyen.Mikor leszállt a gép már egy limuzin várt ránk a parkolóban és egyenesen a hotelbe vitt,ahol továbbra sem hagyott nyugodni az a fránya hiányérzet.Épp a laptopom babráltam,mikor megcsörrent a telefon mellettem.Ijedten kaptam fel a kis készüléket,majd anélkül,hogy megnézzem ki is az,felvettem és a fülemhez emeltem.

-  Igen?
-  Húgi...Miért van az,hogy ha én nem hívlak,akkor te teljesen megfeledkezel a te legdrágább testvérkédről.-hallottam meg Fran bosszús hangját a vonal másik végén.
-  Bocsi,nem érek rá...-kerestem azonnal egy elég hihető kifogást.
-  Ne legyél nevetséges,Angie!Tudjuk,hogy az ágyon fekszel és a lábad lógatod.
-  Miért nem vagy a kis menyasszonyoddal?
-  Azért,mert divatbemutatója van...
-  És akkor gondoltad,mi lenne,ha felhívnám a tesókámat,úgyis elhanyagoltam mostanában.
-  Jaj,ugyan már.Nem lehetsz ilyen...A kedvenc tesód vagyok.
-  Már nem.-jelentettem ki makacsul,majd visszafordultam laptopomhoz és böngészni kezdtem a neten,csak úgy ni.

-  Miért viselkedsz ilyen gyerekesen?
-  Azért,mert megtehetem...
-  Látom,nem lehet veled beszélni normálisan,pedig szerettelek volna megkérni,hogy legyél a tanúm az esküvőn,de ha így állsz hozzá,akkor biztos mást fogok megérni.
-  Meg ne tedd!-kaptam fel a fejem ijedten.-  Sajnálom,csak mostanában kicsit sok a dolgom.Ne haragudj,bátyus.
-  Ezt akartam hallani.-kacagott fel elégedetten.
-  Hogy én mennyire utállak...-puffogtam.
-  Dehogy utálsz...
-  Igaz.-vallottam be kicsit idegesen.
-  Akkor így most..szeretettel várlak téged és a Szőkét az esküvőnkre,Október 1-én.
-  Örömmel elfogadom,a Szőke nevében is.-kuncogtam.
-  És a ti esküvőtök mikor lesz?
-  Nos...Szeptember 30-án.
-  Az mindjárt itt van.
-  És észrevettél valamit?-kérdeztem pár másodperc gondolkodás után?
-  Mit?-kérdezte gyanútlanul.
-  Egy nap különbség van a két esküvő között.-tört ki belőlem a nevetés.
-  Érdekes lesz.-sóhajtott.
-  Szerintem is,de így legalább le sem kell feküdnünk aludni.Egyenesen mehetünk a te esküvődre.
-  Ez is egy meglátás.
-  Ne legyél ilyen borúlátó..Biztos érdekes lesz,de ez már így marad.
-  Ja...Végül is,vicces lesz.
-  Na látod,ez az én bátyusom.
-  Akkor majd még beszélünk..Most mennem kell,mert várnak rám a befektetőink.
-  A szponzorok,te dinka!
-  Akkor azok!
-  Ügyes legyél...El ne szúrd nekem!
-  Nem fogom,ne aggódj annyit.
-  Csak félek...Ez az első F1-es csapatunk és mindent jól akarok csinálni.
-  Mindent remekül csinálsz.Ne idegeskedj,megárt az egészségnek.
-  Majd igyekszem.Addig is szia!-köszöntem el tőle vidáman.
-  Szia!-köszönt el ő is,majd letettük a telefont én pedig visszatértem eredeti dolgaimhoz,vagyis a semmittevéshez.

    A csütörtök pikk-pakk eltelt és máris kezdődhetett a pénteki szabadedzéses széria,ami nekem ugyan semmit nem jelentett,mégis végigizgultam az egészet.A padockban ültem a szponzorokkal,mert ugye nem hagyhattam őket magukra,még ilyenkor sem.Az autónk nem ment úgy,ahogy azt szerettük volna,így a szombati napunk sem úgy sikerült,ahogy azt mi elképzeltük.Mark ugyan megszerezte a 7. pozíciót,viszont Sebastian csak a 11. lett.Jenson várhatta a rajtot az első rajtkockából,míg mögüle Kamui és Pastor várhatta a vasárnapi rajtot.

***

Remélem annyira nem haragszotok,hogy kibékültek...Daltontól pedig nem kell félni,ő csak egy barát.Már tegnap fel akartam tenni a részt,de nem sikerült befejeznem,ahogy terveztem.Holnap nem hiszem,hogy tudok írni,mivel gólyabál lesz az iskolánkban és így azzal leszek elfoglalva.a hétvégére mindenkinek jó szórakozást,és sok sikert Sebinek!!!

Puszi:*:*