1.Rész

" Aminek kezdete van, annak vége is van, ahogy minden vég helyet készít valami új kezdetnek."

1st

     Szép időnk volt Március elejéhez képest.A nap magasan az ég tetején járt és ezer felé szórta csillogó sugarait.Négy év telt el,azóta,hogy otthagytam a régi életem és egy percre sem bántam meg.Végre boldog és kiegyensúlyozott életet élhetek egy olyan családban,ahol mindenki szeret és megbecsül.Van egy vőlegényem,akiért mindent megtennék,karrierem amit régen feladtam és egy csodálatos kisfiam,aki mindennél fontosabb számomra.

-  Jó reggelt szépségem...-jött oda hozzám Pete,a vőlegényem.
-  Azért már nem épp reggelt.-fordultam felé mosolyogva és egy csókkal köszöntöttem.
-  Mit ebédelünk?-ült le a konyhapult elé.
-  Indiai kaját csináltam.
-  Seth mit fog szólni hozzá?
-  Nem tudom,de szerintem nagyon ki lesz akadva.
-  Ugyan,gyerek még,mindent megeszik,amit elé teszünk.
-  Tudom,de akkor is.

   Seth volt én kis tündérem és talán az egyetlen jó dolog a régi életemből.alig múlt el három éves,de máris tudni lehet mi iránt mutat különös érdeklődést.Az autók iránt és a sebesség iránt.Tudom,hogy minden kisfiú imádja az autókat,de ő különleges érdeklődéssel fordul ezek felé.Még járni nem tudott,de már a Tv előtt ülve nézte az autóversenyeket,viszont mára a kedvence a Forma 1 lett.Pete és én nagyon féltjük,mert hisz még olyan kicsi,de máris vágyik a vezetésre.

-  Anya!-rohant be az irodámba nevetve a kis csöppség.
-  Mondd,édesem...-vettem az ölembe és egy puszit nyomtam szöszi buksijára.
-  Sok dolgod van?
-  Rád mindig van egy kis időm,édesem.
-  Kiviszel a gokart pályára?
-  Miért akarsz te oda menni?
-  Azért,mert apa mondta,hogy nemsoká jön egy híres F1-es pilóta,nagyon szeretnék kinn lenni.-pislogott rám könyörgő tekintettel.
-  Hánykor érkezik?
-  Egy óra múlva...-húzta mosolyra száját.
-  Akkor készülődjünk.-vontam vállat mosolyogva,majd letettem a földre és ő azonnal berohant a szobájába,hogy felugorva az ágyára várjon engem.
-  Kis sunyi...-léptem be hozzá mosolyogva.
-  Jaj,anya...Nem is vagyok...-nevetett.
-  Amúgy apád merre is van?
-  Kiment a pályára,hogy egyeztessen a pilóta sajtósával.
-  És nem említette véletlenül,hogy hívják a pilótát?
-  Hát azt nem,viszont be szeretne neki mutatni minket.
-  Akkor szedd össze,amit hozni szeretnél,addig és elkészülök  és mehetünk is.
-  De siess...-kiáltott utánam.

    Kicsit bizonytalan voltam,hisz tudtam,hogy Sebastian visszatért a versenyzéshez,nem egész két évvel azután,hogy otthagytam.Egy évet a Ferrárinál versenyzett,de utána visszatért a Red Bullhoz,hisz az volt a családja.Akármennyire is haragudtam rá a múltban elszenvedett sérelmeim miatt örültem annak,hogy végre visszatalált a helyes útra.Szóval kicsit berezeltem,hogy mi lesz,ha pont Ő az...

-  Kész vagy már?-rontott be a szöszi a szobámba,mikor az utolsó simításokat végeztem öltözékemen.
-  Már csak sminkelnem kell.
-  Nem a királynővel találkozunk,nem kell oda smink..
-  Akkor keresd meg a napszemüvegem.
-  Fölösleges,ott van az asztalodon az irodában.
-  Hogy te milyen figyelmes vagy.-nyomtam egy puszit a feje búbjára.
-  Indulhatunk végre?
-  Induljuk...-sóhajtottam fel és táskámmal a kezemben kézen fogtam kisfiam és a kocsifelhajtó felé indultunk,majd beszállva az autóba a gokart pálya felé mentünk.

    Kicsit furán éreztem magam,hisz nem voltam kisminkelve,valamint nem volt rajtam csak egy vékonyka fehér felső meg egyszerű farmer.Azért egy divatcég alapítójától kicsit többet várt volna az ember. De hát kit érdekel.

    Mikor a pályához értünk a biztonsági őr kedvesen fogadott minket,hisz ismert.Pete volt a pálya többlet tulajdonosa,így mondhatjuk,hogy mi voltunk a tulajok.

-  Anya!-rántotta meg kezemet a kiskrapek.
-  Igen?
-  Keressük meg apát...
-  Keressük.-mosolyogtam rá,de tudtam hol fogom találni.

    Ha itt volt kinn,akkor mindig a gyerkőcökkel volt és figyelte őket,ahogy róják a köröket és tanácsokkal látta el őket.Régen ő is versenyzett,viszont az apja meghalt és akkor abbahagyta.Az egyik divatbemutatómon találkoztunk,akkor már rendesen látszott  terhességem,viszont nem zavarta.Később azt is megtudtam,hogy miért.Gyerekkorában volt egy műtétje és azóta nem lehet gyereke.Persze ezt nem verte nagydobra.Azóta pedig együtt neveljük Seth-et,mint egy nagy boldog család.Azok is vagyunk.

-  Liina gyere már!-ragadta meg a kezem a szőkeség.
-  Nyugi már,nem fog elszaladni.
-  Akkor sem szeretem megvárakoztatni a barátaimat.
-  Oké.-sóhajtottam és szaporázni kezdtem lépteimet.

    Kimi mindenképp be akart mutatni egy barátjának,mert már annyit mesélt neki rólam,hogy az mindenképp meg akart ismerni.Kicsit lámpalázas voltam és egy fél órán át igazgattam magam a tükör előtt,hogy biztos minden rendben legyen.Jó benyomást akartam tenni,mert az mindig számít.

-  Liina,bemutatom neked a Forma 1 legtehetségesebb újoncát,Sebastian Vettelt.-mutatott be minket egymásnak a finn.
-  Nagyon örvendek,Karoliina Amfeldt.-mosolyogtam rá megszeppenve,és kezet nyújtottam neki.
-  Sebas...Sebastian.-dadogta elpirulva fülig,majd zavartan elfogadta felé nyújtott kezem.
-  Hát,gyerekek...Ti beszélgessetek,én megyek vissza az én szépségemhez.
-  A kocsihoz vagy a barátnődhöz?-kérdeztem vigyorogva.
-  Miiiahoz,természetesen.Valamit félbehagytunk mikor a szőke hívott.-kacsintott,majd alakja el is veszett a tömegben.

    Ahogy elvesztettem a finnt visszafordultam Sebastianhoz és belenéztem kék szemeibe. DING volt első látásra(Ez egy új kifejezés,ma tanultam egy filmből,*szerelem első látásra.)Tudtam,hogy akármi legyen,nekem bizony vele kell maradni,még ha egyelőre nem is ismerem.Csak egy bökkenő volt...Nála ebben a kérdésben nem lehetett biztos az ember.,mert nem volt egy nagy játékos,főleg ha az ellenkező nemről beszéltünk.

-  Szóval...-kezdtem bele bizonytalanul.
-  Szóval...-visszhangozta fojtott hangon és közben a cipőjét fixírozta.
-  Édes Jézus...Férfi vagy,legyél határozott,kezdj beszélgetni!-dörrentem rá haragosan,a bizonytalanságom azonnal elszállt.
-  Sajnálom,de nem vagyok egy szószátyár ember.-vonta mag vállát.
-  Remek,akkor majd beszélek én helyetted is.Gondolom minden vágyad,hogy Schumacher nyomdokaiba léphess.
-  Gondolom Kimi árulta el.
-  Nem...De gondolkodj már...Kinek nem az a vágya,hogy hétszer VB legyen.
-  Igaz.
-  Meghívsz végre egy italra,vagy azt is én kérdezzem?
-  Nyomulós vagy.-jegyezte meg vigyorogva.
-  De bejön neked....-villantottam rá egy ördögi vigyort.
-  Nem is kifejezés.-suttogta a bajsza alá,azt hitte nem hallom meg.

   Végül az egész délutánt együtt töltöttük.Nagyon remekül éreztem magam a kis szöszi társaságában és olyan jól szórakoztam azon,hogy néha mennyire bele tud pirulni a pillantásomba,hogy az leírhatatlan.

-  Köszönöm ezt a remek napot.-hintáztam talpamon,mikor a hotelszobám előtt ácsorogtunk már.
-  Meddig maradsz?
-  Egész hétvégén kinn leszek.-válaszoltam.
-  Akkor holnap megismételhetnénk...
-  Fejlődőképes vagy...-jelent meg elismerő mosoly arcomon.
-  Úgy gondolod?-vigyorodott el.
-  Úgy.-bólintottam.
-  Akkor találkozzunk a Sauber istálló előtt az időmérő után.
-  Rendben.-egyeztem  bele,majd két puszival búcsúztunk.

    Holtfáradtan mentem be a szobába,de legnagyobb meglepetésemre Kimi már várt rám.Az ágyamon feküdt,egy üveg sörrel a kezében és a Tv-t bámulta.

-  Persze,megihatod a söröm,csak nyugodtan...-dobtam le a dzsekim a fotelbe,majd Kimi mellé vetődtem az ágyra.
-  Na,milyen a srác?-kezdte azonnal.
-  Borzasztó aranyos.-rebegtem bizonytalanul,majd kikapva a sört a finn kezéből beleittam.

   Ahogy megközelítettük magát a pályát azonnal feltűnt Pete és két idegen,akik háttal álltak nekünk.Az egyik férfi volt,magas és szőke,fekete RB-s felsőt viselt és farmert,valamint egy pár sötétzöld cipőt.A másik egy nő volt,hosszú,egyenes,szőke hajjal és nagyjából ugyanabban az öltözetben volt,mint a férfi.Ahogy párom észrevett minket integetni kezdett.A két idegen azonnal felénk fordult és ahogy arcuk elém tárult egyszerre öntött el a boldogság és az ijedtség.Ugyanis a két idegen nem is volt annyira idegen.

-  Szia,szépem!-fogadott minket kedvesen Pete és egy csókot nyomott ajkaimra.-Szia,nagyfiú!-kapta az ölébe kisfiunkat.
-  Apa!-szorongatta a szöszi nyakát Seth.
-  Engedjétek meg,hogy bemutassam nektek Miia Seikolát és Sebastian Vettelt.-udvariaskodott párom.
-  Nagyon örvendek.-mosolyogtam vendégeinkre.-Karoliin Amfeldt.
-  Liina...-fagyott rá Miia arcára mosoly.
-  Szia...-köszöntem neki zavartan,közben fél szemmel Sebastiant figyeltem,aki hasonló meghökkenéssel fogadta a viszontlátás tényét,mint barátnőm.
-  Még számolunk...-szűkítette össze szemeit a lány és idegesen méregetett,majd egyszer csak szemei a kisfiúra tévedt.-Te jó ég...-emelte szája elé a kezét rémülten és egyszerre akkora szemeket meresztett a német pilótára,mint két tányér.

***

Sajnos nem jött össze a négy komi ezért,csak ilyen evéske lett a rész,remélem tetszett,megpróbáltam úgy megírni,hogy azért elfogadható legyen,mert most a fejemben annyi gondolat kavarog egyszerre,hogy csak így sikerült megfogalmazni.

Azért is döntöttem e,hogy végül lesz rész,mivel Seb megszerezte a pole-t Indiában és büszke vagyok rá.Kellemes hétvégét nektek,

Puszi:*:*