8.Rész

Corina

-  Azt hiszem mára elég volt ennyi,mert ugyebár nekem még van egy csomó dolgom.-szakadtam el Sebas ajkaitól,mikor végre magamhoz tértem a kábulattól,a kis emeleti iroda íróasztalán feküdve.

-  Képes lennél itt hagyni?

-  Nem,te is jönnél velem.Kell valaki,aki hozza a cuccaimat,neked pedig gondolom úgysincs más dolgod.

-  Épp kenne,meg aztán nem vagyok a futárod.

-  Nem a futárom vagy,hanem az alkalmi szexpartnerem.

-  Igazad van,így máris másképp hangzik.

-  Ugye?-villantottam rá egy kislányos,ártatlan mosolyt,majd elkezdtem összekapkodni a cuccaimat.

   Mikor kész voltunk kimentünk az irodából és megkeresve asszisztensem azonnal bele is vágtunk a munka közepébe,ami nem is kevés volt.Késő este volt,mire ágyba kerültem és akkor is úgy éreztem magam,min egy hulla.Csak arra vágytam,hogy alhassak egy nagyot és kipihenjem magam a másnapi parti előtt.Persze valaki meg kellett zavarjon.a telefonom kijelzőjén Sebas neve villogott.Morcosan felvettem.

-  Gyere kocsmázni.-kezdte azonnal.

-  Fáradt vagyok,aludni akarok.-nyöszörögtem és fejem lelógott az ágyról,barna hajam a padlót súrolta.

-  Olyan nincs.Tekintsd csapatépítő trainingnek.

-  A haknizást?-pislogtam meglepetten.

-  Tudom,hogy vágy rá...

-  Nem,én most csak az ágyikómra vágyom.

-  Tessék öltözni,valami csinit vegyél fel és a liftnél találkozunk.

-  Igenis,Herr Führer!-nyögtem még mindig álmosan,majd kikecmeregtem az ágyamból és a bőröndömhöz slattyogtam.

-  El ne felejtsd,negyed órád van.

-  Ezt elfelejtetted mondani.-kaptam fel a vizet.

-  Csipkedd magad.-kuncogott és letette a telefont.

   Rendesen felidegesítettem magam,ezt meg kell hagyni,de egy finom koktél gondolata azonnal helyre hozott.Gyorsan kerestem valami alkalmibbat,a sok elegáns cucc között,majd magamra kaptam őket,kevés smink és a hajamat copfba kötöttem a fejem búbján.Egy táskába belepakoltam a telefonom és a tárcám,bár reméltem,hogy lesznek olyan rendesek és meghívnak pár italra.Mikor ez is megvolt egy gyors fújás a kedvenc parfümömből és már mentem is.

-  Hú,de csinos ma este valaki!-hallottam elismerő kijelentését egy ismerős németnek.

-  Kösz.-adtam  gyors puszit az arcára.

-  Ugyan,gyerekek.Mindenki tudja ma délután huncutkodtatok az emeleti kis irodában,nem kell megjátszani.-harsant fel Mark,a másik Red Bullos pilóta nevetése.

-  Így most már Texasban is tudni fogják.-morogtam.

-  Hát,ha már úgy is tudják,akkor én nem akarom visszafogni magam.-vont vállat Sebas és elkapva állam magához húzott és megcsókolt.

   A kis előtérben egyszerre hatalmas füttyögés és hangzavar tört ki,mire én,szokásommal ellentétben fülig vörösödtem.Elléptem a némettől és mérgesen néztem a kis csoportra.

-  Remélem jól megnéztétek,mert ilyet nem sűrűn fogtok látni.-morogtam.

-  Hát persze,elég ha az újságot olvassuk.Ott még több is van.-kuncogott Sebas finn személyi edzője.

-  Szerencséd,hogy nem vagyok harcias kedvemben.Most betörném az orrod..-ráztam az öklöm fenyegetően.

-  Milyen ki harcias az új főnök.-csóválta a fejét az ausztrál.

-  Nem is sejtenéd.-villantottam rá egy elégedett mosolyt.-Várunk még valakit?

-  Igen,Britta még nincs itt,de azt hiszem,hogy túlságosan el van foglalva Christannal,ugyanis ő sincs még itt.

-  Van köztük valami?-kíváncsiskodtam.

-  Hogy van-e köztük valami?-kérdezte a kis csoport teljesen összehangoltan,majd kitört belőlük a nevetés.

-  Most mi vicceset kérdeztem?-néztem értetlenül Sebasra,aki szintén fuldokolt a nevetéstől.

-  Semmit,angyalka.Az egész csapat tudja,hogy köztük azóta van valami mióta együtt dolgoznak.

-  Én még nem kerek egy hete,hogy itt vagyok,szóval legyen egy kis együttérzés bennetek.
-  Akkor esetleg törjünk rájuk,hogy igyekezzenek,mert elpárolog a koktélom.
-  Azt hiszem erős tévedésben vagy.Mi nem egy koktélos buliba megyünk,hanem kocsmázni.Ami ugyebár vodka és hasonló dolgokat foglal magába.-magyarázta kioktató hangon Mark.
-  Hagyjuk inkább.

   Végül nagy nehezen sikerült elindulni,de én már akkor olyan fáradt voltam,hogy ha letettem volna a fejem biztosan elalszom.Nem is volt kedvem igazán inni akkor este,ami tőlem azért elég szokatlan,mert én azért elég nagy piabajnok vagyok.Késő este értünk haza és nekem maradt az a dicsőséges feladat,hogy az ágyba rángassam Sebast,ami nem bizonyult valami könnyű munkának,ugyanis inkább táncolt volna egyet valami képzeletbeli zenére,amit csak ő hallott.Végül egy óra győzködés után mélyen aludva hagytam magára a szobájában,persze anyaszült meztelenre vetkőztetve és egy pár rúzsfolttal a testén.Ez volt az én kis ajándékom az egy óra minusz alvás miatt.Hulla fáradtan dőltem be a puhának egyáltalán nem mondható ágyba és azonnal elaludtam.

   Másnap az óra ébresztett,pontban nyolckor.Azt hittem szétverem szerencsétlent.Még az a kevés alkohol is képes volt minimális másnaposságot okozni,így a fejem hasogatott és nem tudtam melyik világrészen vagyok.Az ablakon temérdek mennyiségű napsugár zúdult a kis szobába és úgy éreztem,mintha direkt az én retinámra fájna a foga mindnek.A fejemre húztam a párnát és megpróbáltam aludni még egy kicsit,de ekkor hangos kopogás zavarta meg kísérletem.Nagyot nyögve másztam ki a jó meleg ágyikóból,majd az ajtóhoz sétáltam és kitártam azt.

-  Hú,de szarul nézel ki,angyalka!-vigyorgott rám egy teljesen fitt német.
-  Bekaphatod.-túrtam bele hajamba.
-  Nem tehetem,de hoztam neked kávét.-nyomott a kezembe egy gőzölgő hőálló poharat,ami a változatosság kedvéért majdnem szétégette az ujjaimat.
-  Köszi,megmentetted az életemet.-mosolyogtam rá hálásan,de még mindig túlvilági hangon beszéltem hozzá.
-  Szerintem egy zuhany most nem ártana.-lépett a lakásba és egyenesen az ablakhoz lépett,hogy kitárja azt.
-  Addig fújjad a kávémat.-adtam a kezébe,mire ő felszisszent a hirtelen meleg miatt,majd le is rakta az asztalra.

   Gyorsan lezuhanyoztam,majd kerestem magamnak valami kényelmes szerelést,ami ugyan elég nyáriasra sikerült,de kit érdekel,a kényelem volt a fő cél,mert tudtam,hogy aznap rengeteget kell rohangáljak és ehhez hasonlók.Egy halvány smink,leginkább karikás szemeim környékére,fogmosás és kész is voltam.Hajamat egyszerűen befontam és már kész is voltam.

-  Édes a trikód.-kuncogott Sebas mikor megálltam előtte.
-  Tudom,én választottam.Amúgy ma milyen dolgod van?
-  Hát edzek egy-két órát Heikkivel,aztán van két interjúm és nagyjából ennyi.
-  Aztán pedig fogsz neki készülődni a partimra.Elegáns legyél nekem.
-  Az leszek,most pedig végre megcsókolhatnál.
-  Ugyan minek?Mi nem vagyunk egy pár,szóval légyszíve ezt inkább hanyagoljuk.
-  Csak egy csókocskát,kérlek.-nézett rám esdeklő,kiskutya szemekkel,amiknek nem tudtam ellenállni és egy szenvedélyes csók erejéig birtokba vettem ajkait,majd mikor elszakadtunk egymástól,ő csillogó szemekkel nézett rám.
-  Sebas,ugye te nem szerettél belém?-kérdeztem félénken.
-  Még csak az kéne.Én nem fogok beleszeretni senkibe,már soha.-válaszolt ridegen és szemeiből azonnal eltűnt a csillogás.
-  Nem fogom firtatni,hogy miért,csak figyelmeztetlek,hogy ha esetleg esélyt látsz arra,hogy mégis,akkor inkább most hagyjuk abba,mert nincs szükségem komoly kapcsolatra.
-  De együtt jársz Donovannal?
-  Ha annyira komoly lenne,akkor az előbb nem téged csókoltalak volna meg,hanem őt.
-  Ez igaz,de akkor is,néha úgy össze tudsz zavarni.
-  Sosem fogsz igazán kiismerni,ezt tanuld meg.
-  A nő egy érthetetlen faj számomra.
-  Miért nem lep meg...-csóváltam a fejem mosolyogva.

    Az egész napom elég zsúfolt volt és csak pár perces pihenőket tarthattam,de akkor is folyamatosan figyeltem Marie beszámolóját az események alakulásáról.Normális ember megbíz egy rendezvény szervezőt,de nekem nem volt rá szükségem,hisz szerettem én intézni a dolgaimat,hisz ha azt akarod,hogy valami rendesen meg legyen csinálva,akkor azt neked kell csinálni.

     Délután négy körül kimentem a reptérre a kis családért,de elég kellemetlen meglepetés fogadott,mivel bátyusom elhatározta,hogy bemutatja nekem kedvesét.Nos a kedves egy számomra teljesen idegen lány volt,káprázatos mosollyal és formás idomokkal,valamint hibátlan beszéddel és kifogástalan modorral.Olyan volt,mintha egy tervező asztaláról lépett volna le,a legcsinosabb és legdivatosabb ruhákban és kiegészítőkben.

-  Szia,a nevem Corina.-nyújtott kezet a lány udvariasan.
-  Angelique.-mutatkoztam be kurtán és kezeimet zsebre dugva jelezte,hogy nem kívánok kezet fogni vele.
- Szia,kislány!-lépett hozzám párom és egy finom csókkal köszöntött.-Nagyon hiányoztál már.
-   Te is nekem.-karoltam át derekát és magamhoz vontam.

   Ha vele voltam kicsi úgy éreztem magam,mint egy kényelmes székben ülve.Megszokott,komfortos és nehezen tudnék tőle megválni.Nem tudom mennyire normális ez,de nekem akkor az volt a legjobb ha volt valakim és nem kellett folyamatosan a sajtó szimatolgatásai miatt aggódnom,bár csináltam én botrányt épp eleget.

    Elvittem őket a szállodába ahol megszálltak,hogy készülhessenek,majd én is visszamentem a csapat szállására,hogy nekifussak a készülődésnek,bár abban a pillanatba egyik porcikám sem kívánta.Lezuhanyoztam és épp vettem volna fel a ruhám,mikor valaki kopogtatni,jobban mondva inkább megpróbálta rám törni az ajtót.Magamra vettem egy köntöst,majd az ajtóhoz sétáltam.Ahogy kitártam azonnal kezek fonódtak testem köré és kibillentve egyensúlyomból előre rántottak.Feleszmélve rájöttem,hogy Sebas az és elég izgatott,már ha érted mire célzok.Ajkait az enyémekre tapasztotta és megcsókolt.Csókjában volt valami sürgető és türelmetlen.Leírhatatlan vágy és fékezhetetlen indulat.Nem kellett sokat vacillálnom,hogy visszacsókoljak-e,természetesen azonnal reagáltam közeledésére és hajába túrva húztam még közelebb magamhoz.

-  Akarlak...-súgta vágytól rekedtes hangon és benyúlt selyemköntösöm alá,majd belemarkolt fenekembe.

    Természetesen nem ellenkeztem,hisz tudtam,hogy vele mindig remek együtt lenni,ezúttal sem volt másképp.Rövid és tüzes együttlét volt,miután ő mosolyogva köszönt el és ment vissza a szobájába végre készülődni.Kicsit furcsálltam,de ha neki ez megfelel,akkor nekem nem volt ellenvetésem ellene.Én nem leszek semmi jó elrontója.

    Ismét lezuhanyoztam és végre felvettem a ruhám és mikor a sminkem is elkészült nekiláttam kivasalni a hajam és kontyba fogni a fejem búbján.Néhány szálat kihúztam,hogy azért mégse legyen olyan tökéletes,majd sminkeltem és kész is voltam.Beleléptem hófehér cipőmbe aztán pedig elhagyva lakásom mentem a parkolóba,ahol egy fehér Infiniti állt,rám várva.

   A gyárhoz mentünk,ahol még csak pár kocsi,jobban mondva limuzin álldogált.A sofőr kisegített a kocsiból és én besétáltam a gyárba,természetesen a média emberei ott álltak a kordon mögött és a gépek villogása és hangja lengte be a kora nyári kellemes estét.

-  Csak,hogy itt vagy.-lépett hozzám asszisztensem remegő kezekkel.
-  Mi történt?-ráncoltam a szemöldököm.
-  A beszállító három rekesszel kevesebb pezsgőt hozott és úgy számolom,hogy éjfélre mind elfogy.
-  Telefonáltál a beszállítónak?
-  Igen,azt mondta,hogy nagyjából hajnali kettőkor tudnak leghamarabb pezsgőt hozni ide.
- Jó,hát akkor nézheti a pénzét....-préseltem össze ajkaimat egy vékony vonallá,majd elkezdett járni az agyam,hogy mit lehetne tenni.
-  Most mit csinálunk?-kérdezte még mindig remegve.
-  Ne ijedezz már.Adok pénzt és szépen elmész pezsgőt vásárolni.A szupermarketek ilyenkor még nyitva vannak.Hozol öt rekesszel a legdrágábbikból.
-  De....
-  Semmi de,pattanj!-nyomtam a kezébe a bankkártyám.
-  Oké.-vont vállat és ingatag léptekkel elindult a kijárat felé.

   Egy ideig csak üdvözöltem az érkezőket,majd egyszer csak megzavartak,pontosabban egy hármas csoport.A két férfit ismertem,az egyik Sebas volt a másik Kimi,viszont volt velük egy nő is.Nem ismertem,de káprázatos szépség volt.Hosszú fekete hajjal és kék szemekkel,amit a fehér ruha,amit viselt még ki is hangsúlyozott.Látszott rajta,hogy nem felhőtlenül boldog,de látszott rajta még valami.Terhes volt.

-  Nagyon örülök,Norina Raikkönen!-mutatkozott be udvariasan.
-  Angelique Grimaldi.-viszonoztam bemutatkozását mosolyogva,éreztem,hogy jóban tudnánk lenni.