Nice,France
- Lehet nem ártana.-ült le az ágyra és fejét tenyereibe temette.
- De ne én beszéljek,mert ami történt az nem az én hibám volt.
- Azt várod,hogy én kezdjem?
- Nem,bakker...Azt várom,hogy mikulás kezdje.-csuktam be a szoba ajtót,hogy ha esetleg vitatkozni kezdenénk,akkor ne hallja a család.
- Jól van,vettem a lapot.Sajnálom,hogy akkora bunkó voltam és tulajdonképp én basztam el a kapcsolatunkat.
- Kezdetnek nem is rossz....-tettem csípőre a kezem.
- Annyira nagy hülye voltam és szenvedtem is nagyon sokáig.
- De ahogy látom már csúcsformában vagy.
- Beszélsz zöldeket.Otthagysz,aztán meg csak így felbukkansz...én változtam és nem akarok visszanézni.Szeretlek,de nekem most van barátnőm.-mondta monoton hangon és közben nem nézett a szemembe.
Szavai teljesen lesokkoltak és nem tudtam mit tehetnék.Akartam,hogy a dolgok működjenek kettőnk közt.Még meg is bocsájtottam volna neki,de így már nem éri meg az egész.Könnyek szöktek a szemembe és csak pislogtam a bajnokra,aki viszont még mindig csak a padlót bámulta.
- Hát jó...-sóhajtottam.-Akkor azt hiszem nekem itt semmi keresni valóm,gondolom hamarosan itt van a barátnőd és megkezdődik a családi nagy vacsora.
- Nem tudják...
- Tessék?-lepődtem meg.
- Jól hallottad,még nem mondtam el senkinek,csak Kiminek.
- Remélem most nem várod,hogy megértsem ezt az egészet.
- Dehogy várom.Még én magam sem értem.Szeretem Karent,de még mindig őrzöm a jegygyűrűt,amit neked adtam a tárcámban,mert nem tudlak elengedni.
- Hát pedig jobb lesz,mert azért vagyok itt,hogy tisztázzuk a dolgainkat és végre új életet kezdhessek,végérvényesen is,ezúttal nélküled.
- Biztosan ez az amit akarsz?
- Te már új életet kezdtél,akkor én várjak rá míg felébredsz,hogy mégis csak én kellek neked?
- Tudom,hogy nem kérhetek tőled ilyet és nem is akarok.
- Akkor ennyi volt?-kérdeztem és letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról.
- Kérhetek egy utolsó szívességet?
- Persze.
- Fabit...ugye vele majd azért tartod még a kapcsolatot?
- Igen.Nagyon a szívemhez nőtt a kiskölyök.
Nem válaszolt semmit,csak felállt és nekem háttal megállt az ablaknál.
- Szeretlek Sebastian.-leheltem és kitárva az ajtót kisétáltam az aprócska szobából.
A gyomrom görcsben volt,ahogy haladtam a lépcsőn lefelé.Minden egyes kis lépés egy hatalmas erőfeszítéssel járt és csak arra figyeltem,hogy össze ne törjek még mielőtt kiérek a házból.A lépcső alján gyorsítottam lépteimen és az ajtóban felemelve táskám kirohantam,amit a család észrevett és csak ledöbbenve figyelték távozásom.
Lábaim nem bírták el testem súlyát és úgy éreztem térdeim kocsonyává válnak és kiszaladnak alólam,ahogy a biztost talajt jelentő szerelmem is elszállt abban a pillanatban,mikor Seb bejelentette,hogy van valakije.Emlékek hadai rohanták meg elmémet és azonnal megbántam,hogy hazajöttem.Jobb volt nekem Bázelben,ahol senki nem ismert és nem akart tőlem semmit.A parkban lerogytam egy padra és összegörnyedve zokogni kezdtem.Borzalmas érzés volt,de nem volt mit tenni.
Azt mondják,hogy ha igazán szeretsz valakit,akkor harcolsz érte és nem menekülsz.Akkor ez vajon azt jelenti,hogy én nem szeretem Sebastiant?Talán tényleg így van és nekünk nem szabad együtt lennünk?Megpróbáltuk és,mint az alábbi példa mutatja...nem igazán működött.Fel kellene adnom...Feladni.Akkor ez tűnt a legésszerűbb dolognak.Igen...Ezt kell tennem.Találni valakit és új életet kezdeni vele.
Lassan letöröltem a könnyeim és elindultam a parkban össze vissza.Csak mentem amerre a lábam vitt.A sötétben pontosan nem tudtam hol vagyok így egyszer csak egy szerelmes párt pillantottam meg,szorosan összebújva egy eldugott padon,halvány lámpafényben.Jobban megnézve azonnal felismertem a szőke buksit,mely Sebastianhoz tartozott,de ölelő karjai most nem engem préseltek kidolgozott testéhez,hanem egy vörös bombázót.
A gyomrom ismét görcsbe rándult és összeestem.Táskám lehullott a vállamról és halk koppanással ért földet.Hallattam azt is,hogy térdem keményen ütközik a járda köveivel és harisnyám kiszakad és felszalad a szakadás egész a combom közepéig.Nem elég,hogy magam alatt voltam,most már úgy néztem ki,mint egy prosti.Egy utolsó pillantást vetettem a szerelmespárra,majd feltápászkodtam a nyirkos földről és táskámat a vállamra véve nekiindultam az éjszakának és agy taxit fogva magamnak visszamentem a reptérre.Szakadtas ábrázatomat sokan megbámulták.Gyorsan bementem a mosdóba és átöltöztem,majd mentem az egyik kasszához.
- Mikor indul a legközelebbi gép Nice-be??
- Egy fél óra múlva,de már megkezdték a beszállást.
- Van még hely a gépen?
- Igen,de nagyon siessen,ha fel akar szállni.
Mikor megkaptam a jegyem szapora léptekkel közelítettem meg a repülőt,és már csak akkor nyugodtam meg teljesen,mikor magasa a város fölött voltam.Már megint menekültem.El sem hittem,hogy megint megteszem,mikor harcolhatnék,vagy esetleg haza is költözhetnék.De nem,mert az túl egyszerű lett volna.Én ismét menekülőre fogtam a dolgot és ezúttal másik helyen.Nem tudtam,hogy miért akarok ennyire ott lenni,de valami vonzott abba a városba,vagy lehet,hogy csak a menekülési ösztönöm indult be és az sarkallt arra,hogy hagyjak hátra csapot-papot és fussak,amerre a gép visz?Nem tudnám megmondani a választ,de talán nem is volt rá szükség.
A táskámban még egy napra elég ruha volt és minden pénzem bankkártyán volt,ami szintén nálam volt.A nyaraló kulcsai is mindig nálam voltak,a vaskos kulcscsomóm ékes darabja.Nem voltak konkrét terveim,de abban biztos voltam,hogy egy pár napot biztosan ott fogok tölteni.A ház ne volt messze a parttól és tökéletes kilátás nyílt a tengerre.
Amint a gép leszállt én fogtam egy taxit és a házhoz mentem.Még sokkal szebb volt és nagyobb,mint azt elképzeltem.Szinte lehetetlen volt ilyen ingatlanhoz jutni ezen a környéken,de apának mégis sikerült.A lakásba érve ledobtam a cuccaim és a kanapéra zuhanva azonnal álomba merültem.
Másnap reggel nyolckor már talpon voltam és felmentem zuhanyozni.Egy fél órán át csak engedtem magamra vizet és csak meg akartam tisztítani az elmém a zavaros gondolatoktól,de akárhányszor lecsuktam a szemem csak Sebastian jelent meg előttem.Tengerkék szemei,még mindig megigéztek,pedig nem is állt előttem,íves ajkai,amint kisfiús mosoly jelenik meg rajtuk,szemet gyönyörködtető,kidolgozott teste,valamint az a hangnem,ahogy a nevemet ejti.Tipikus nő vagyok,akit természetesen lázba hoz egy tökéletes férfi test,főleg ha tudom,hogy a férfi szerelmes belém.
Lassan telt az idő és még csak dél sem volt mikor nekiláttam ebédet főzni.Szerencsémre találtam pár leveskockát a szekrényben és tésztát is találtam a levesembe.Gyorsan bekanalaztam és nekiláttam felöltözni,mert addig fehérneműben parádéztam és köntösben.Hangosan bömböltettem a zenét,persze csak valami nyugis zenét.Öltözés közben végig bugiztam a házon,mert hol ez kellett hol pedig az.Végül is egy farmer rövidnadrág és egy korall színű felső mellett döntöttem.
Kinn hét ágra sütött a nap és a strandon alig voltak emberek,hisz tavasszal nagyon kevesen keresik fel a tengerpartot,főleg ha nagyon sok a munkájuk.Előkerestem a napszemüvegem és a telefonom,majd fogtam magam és lesétáltam a tengerpartra.Kerestem egy napozóágyat és kényelmesen elhelyezkedtem benne.Élveztem,ahogy a tavaszi nap simogatja bőröm és ahogy a sós,tengeri levegő körbeleng mindent.
Nem sokáig élvezhettem a napsütést,ugyanis megszólalt a telefonom.Előszedtem és a kijelzőn a Beverly név villogott.Nagy levegőt vettem és lenyomtam a zöld gobot.
- Te meg mégis hol a pokolban vagy?-hallottam meg azonnal ideges hangját.
- Neked is szép jó napot.
- Ne játszd a hülyét.Az este eljöttél a Vettel házból,most hol vagy?
- Elmondom,ha lehiggadtál egy kicsikét.
- Oké...most mondhatod.-jelentette ki pár perc múlva.
- Nicében vagyok.
- Hol?!-kérdezte meglepetten és el tudtam képzelni,ahogy álla leesik a meglepetésről,arcát pedig elönti a vörösség,mert nagyon ideges lett.
- Nicében...Ide jöttem az este.
- És ugyan minek?Szegény Heike halálra aggódta magát miattad.
- Elhiszem és üzenem neki,hogy nagyon sajnálom,ami tegnap történt.Nem akartam csak így eljönni,de volt egy összekülönbözésünk Sebastannal és nem szeretném neki megmondani.
- Nem békültetek ki?
- Van barátnője....-sóhajtottam.
- Hogy mi van neki?-kérdezett vissza egy oktávval magasabb hangon,mint kellett volna,azonnal el is kaptam a fülemtől a telefont.
- Jól hallottad,van barátnője.Valami Karen.
- Atya...Úr...Isten.
- Ismered?
- Ő a személy edzője és úgy tűnik,nem csak az edzéstervet vette kézbe.
- Nagyon úgy tűnik,bár szerintem nem szereti a lányt.
- Ezt most csak azért mondod,mert őt választotta helyetted.
- Lehet,de én most mit csináljak?
- Szerintem ott nem maradhatsz.Gyere haza...
- Nem megyek vissza oda.
- Akkor maradj ott.Keress magadnak egy haldokló milliomost és vetesd el magad vele.
- Kösz,de remélem tudod,hogy nem egy pénzvadász ribanc vagyok,aki csak azért kezd el járni valakivel,mert van pénze.
- Persze,hogy tudom.Sosem tennél ilyet senkivel.
- Ezt örömmel hallom.De most komolyan,mit tegyek?
- Esetleg elmehetnél szórakozni,hátha megismersz valakit és beleszeretsz.
- Erre nagyjából annyi az esély,mint arra,hogy most megjelenjen elkövetkezendő életem párja.
- Hát azért próbáld meg.Vegyél valami dögös rucit és menj el bulizni valami elit helyre.
- Tudod mit..azt hiszem azt fogom csinálom.
- Ez a beszéd,csajszi!-kuncogott.-Azt hiszem itt az ideje,hogy végre elfelejtsd azt a taplót.
- Pontosan!-kacagtam fel.
Még beszéltünk egy keveset,majd letette mert mennie kellett.Én pedig fogtam magam és sétálni indultam.Először csak a parton,majd gyere beljebb haladtam és végül a kikötőben kötöttem ki.sétálgattam a dokkok között,mikor az egyik luxushajón megpillantottam egy éppen zajló fotózást.
Közelebb sétáltam és ahogy egyre közelebb léptem egyszer csak elfogyott alólam a talaj és hangos csobbanással a vízbe zuhantam.pont nem tudtam úszni,így csak kapálóztam,hogy valamivel növeljem az életben maradásom esélyeit.Azt még láttam,hogy egy öltönyös alak a vízbe ugrik és elkezd felém úszni,de ekkor elfáradtak az izma és elkezdtem süllyedni a vízben.
A kékség közbeölelt és mindent elfedett.A levegőm egyre fogyott és a szemeimet csípte a sós víz,így inkább becsuktam,azokat,így viszont világtalanul ereszkedtem alá a sötétségnek.
***
- Mikor indul a legközelebbi gép Nice-be??
- Egy fél óra múlva,de már megkezdték a beszállást.
- Van még hely a gépen?
- Igen,de nagyon siessen,ha fel akar szállni.
Mikor megkaptam a jegyem szapora léptekkel közelítettem meg a repülőt,és már csak akkor nyugodtam meg teljesen,mikor magasa a város fölött voltam.Már megint menekültem.El sem hittem,hogy megint megteszem,mikor harcolhatnék,vagy esetleg haza is költözhetnék.De nem,mert az túl egyszerű lett volna.Én ismét menekülőre fogtam a dolgot és ezúttal másik helyen.Nem tudtam,hogy miért akarok ennyire ott lenni,de valami vonzott abba a városba,vagy lehet,hogy csak a menekülési ösztönöm indult be és az sarkallt arra,hogy hagyjak hátra csapot-papot és fussak,amerre a gép visz?Nem tudnám megmondani a választ,de talán nem is volt rá szükség.
A táskámban még egy napra elég ruha volt és minden pénzem bankkártyán volt,ami szintén nálam volt.A nyaraló kulcsai is mindig nálam voltak,a vaskos kulcscsomóm ékes darabja.Nem voltak konkrét terveim,de abban biztos voltam,hogy egy pár napot biztosan ott fogok tölteni.A ház ne volt messze a parttól és tökéletes kilátás nyílt a tengerre.
Amint a gép leszállt én fogtam egy taxit és a házhoz mentem.Még sokkal szebb volt és nagyobb,mint azt elképzeltem.Szinte lehetetlen volt ilyen ingatlanhoz jutni ezen a környéken,de apának mégis sikerült.A lakásba érve ledobtam a cuccaim és a kanapéra zuhanva azonnal álomba merültem.
Másnap reggel nyolckor már talpon voltam és felmentem zuhanyozni.Egy fél órán át csak engedtem magamra vizet és csak meg akartam tisztítani az elmém a zavaros gondolatoktól,de akárhányszor lecsuktam a szemem csak Sebastian jelent meg előttem.Tengerkék szemei,még mindig megigéztek,pedig nem is állt előttem,íves ajkai,amint kisfiús mosoly jelenik meg rajtuk,szemet gyönyörködtető,kidolgozott teste,valamint az a hangnem,ahogy a nevemet ejti.Tipikus nő vagyok,akit természetesen lázba hoz egy tökéletes férfi test,főleg ha tudom,hogy a férfi szerelmes belém.
Lassan telt az idő és még csak dél sem volt mikor nekiláttam ebédet főzni.Szerencsémre találtam pár leveskockát a szekrényben és tésztát is találtam a levesembe.Gyorsan bekanalaztam és nekiláttam felöltözni,mert addig fehérneműben parádéztam és köntösben.Hangosan bömböltettem a zenét,persze csak valami nyugis zenét.Öltözés közben végig bugiztam a házon,mert hol ez kellett hol pedig az.Végül is egy farmer rövidnadrág és egy korall színű felső mellett döntöttem.
Kinn hét ágra sütött a nap és a strandon alig voltak emberek,hisz tavasszal nagyon kevesen keresik fel a tengerpartot,főleg ha nagyon sok a munkájuk.Előkerestem a napszemüvegem és a telefonom,majd fogtam magam és lesétáltam a tengerpartra.Kerestem egy napozóágyat és kényelmesen elhelyezkedtem benne.Élveztem,ahogy a tavaszi nap simogatja bőröm és ahogy a sós,tengeri levegő körbeleng mindent.
Nem sokáig élvezhettem a napsütést,ugyanis megszólalt a telefonom.Előszedtem és a kijelzőn a Beverly név villogott.Nagy levegőt vettem és lenyomtam a zöld gobot.
- Te meg mégis hol a pokolban vagy?-hallottam meg azonnal ideges hangját.
- Neked is szép jó napot.
- Ne játszd a hülyét.Az este eljöttél a Vettel házból,most hol vagy?
- Elmondom,ha lehiggadtál egy kicsikét.
- Oké...most mondhatod.-jelentette ki pár perc múlva.
- Nicében vagyok.
- Hol?!-kérdezte meglepetten és el tudtam képzelni,ahogy álla leesik a meglepetésről,arcát pedig elönti a vörösség,mert nagyon ideges lett.
- Nicében...Ide jöttem az este.
- És ugyan minek?Szegény Heike halálra aggódta magát miattad.
- Elhiszem és üzenem neki,hogy nagyon sajnálom,ami tegnap történt.Nem akartam csak így eljönni,de volt egy összekülönbözésünk Sebastannal és nem szeretném neki megmondani.
- Nem békültetek ki?
- Van barátnője....-sóhajtottam.
- Hogy mi van neki?-kérdezett vissza egy oktávval magasabb hangon,mint kellett volna,azonnal el is kaptam a fülemtől a telefont.
- Jól hallottad,van barátnője.Valami Karen.
- Atya...Úr...Isten.
- Ismered?
- Ő a személy edzője és úgy tűnik,nem csak az edzéstervet vette kézbe.
- Nagyon úgy tűnik,bár szerintem nem szereti a lányt.
- Ezt most csak azért mondod,mert őt választotta helyetted.
- Lehet,de én most mit csináljak?
- Szerintem ott nem maradhatsz.Gyere haza...
- Nem megyek vissza oda.
- Akkor maradj ott.Keress magadnak egy haldokló milliomost és vetesd el magad vele.
- Kösz,de remélem tudod,hogy nem egy pénzvadász ribanc vagyok,aki csak azért kezd el járni valakivel,mert van pénze.
- Persze,hogy tudom.Sosem tennél ilyet senkivel.
- Ezt örömmel hallom.De most komolyan,mit tegyek?
- Esetleg elmehetnél szórakozni,hátha megismersz valakit és beleszeretsz.
- Erre nagyjából annyi az esély,mint arra,hogy most megjelenjen elkövetkezendő életem párja.
- Hát azért próbáld meg.Vegyél valami dögös rucit és menj el bulizni valami elit helyre.
- Tudod mit..azt hiszem azt fogom csinálom.
- Ez a beszéd,csajszi!-kuncogott.-Azt hiszem itt az ideje,hogy végre elfelejtsd azt a taplót.
- Pontosan!-kacagtam fel.
Még beszéltünk egy keveset,majd letette mert mennie kellett.Én pedig fogtam magam és sétálni indultam.Először csak a parton,majd gyere beljebb haladtam és végül a kikötőben kötöttem ki.sétálgattam a dokkok között,mikor az egyik luxushajón megpillantottam egy éppen zajló fotózást.
Közelebb sétáltam és ahogy egyre közelebb léptem egyszer csak elfogyott alólam a talaj és hangos csobbanással a vízbe zuhantam.pont nem tudtam úszni,így csak kapálóztam,hogy valamivel növeljem az életben maradásom esélyeit.Azt még láttam,hogy egy öltönyös alak a vízbe ugrik és elkezd felém úszni,de ekkor elfáradtak az izma és elkezdtem süllyedni a vízben.
A kékség közbeölelt és mindent elfedett.A levegőm egyre fogyott és a szemeimet csípte a sós víz,így inkább becsuktam,azokat,így viszont világtalanul ereszkedtem alá a sötétségnek.
***
Itt a harmincadik rész.Eredetileg holnap akartam feltenni,de meggondoltam magam és inkább ma írtam meg,mert holnap nem nagyon lett volna időm.Ma nem sikerült kialudnom magam,szóval délig egy épkézláb mondatot nem tudtam összerakni.Azért remélem tetszett és köszönöm az előző részhez mind a négy kommentet,nagyon sokat jelent nekem,hogy leírjátok a véleményeteket,ide is írhattok párat.
A következő résszel kapcsolatban nem ígérek semmit,de ha minden összejön,akkor már hétfő olvashatjátok.Kellemes hétvégét mindenkinek,megint.
Puszi:*:*
Te jó ég!
VálaszTörlésKöpni-nyelni nem tudok ettől a résztől. Sebi hogy az égbe lehet ekkora tapló dög? Nem értem én ezt az egészet.
Sajnálom szegény Neát, hogy ilyeneken kell keresztülmennie.
A vége pedig...nem tudok rá mit mondani. Érdekes. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezek után.
Tessék sietni a folytatással!
Puszi
Szia!!
VálaszTörlésSebi...Sebi...Sebi... egy nagy hülye a fickó, legalábbis a történetben:D Nea-t rettenetesen sajnálom, már eleget szenvedett Seb miatt. A vége viszont... Kérlek szépen siess a folytatással, amennyire csak tudsz!!!
Puszi