19.Rész

Happy hour

  Csak néztem Sebet,ahogy serénykedik a konyhában,de nem számítottam rá,hogy ő tudja,hogy ott vagyok.Mikor kész volt a kakaóval két bögrébe töltötte a fincsi italt és elindult felém szélesen vigyorogva.

-  Izgalmas volt nézni,ahogy serénykedtem?

-  Akármilyen hihetetlen,az volt.-ittam bele az italba,de az azonnal megégette a nyelvem és felszisszentem.

-  Vigyázz vele,forró.-csóválta fejét elnézően.

-  Gondoltam.-kezdtem el fújni.

   A nappaliba mentünk és összebújva elhelyezkedtünk.Csöndesen fogyasztottunk és mikor kiürültek a bögrék felmentünk a szobába,hogy együtt lezuhanyozhassunk és bebújjunk a puha ágyikóba.

-  Arra gondoltam,hogy ha hazamegyünk és együtt leszünk hivatalosan is akkor esetleg hozzám is költözhetnél.

-  Miért is ne.Így legalább akkor lehetnénk együtt amikor akarunk.

-  Igen.Máris hiányzik a tested.-simított végig mellemen.

-  Itt fekszem melletted.Csak kérned kell édes.-csókoltam meg és elmosolyodtam mikor éreztem,hogy máris alig bír magával.

-  Tudom és máris kívánlak.-préselt maga alá és azonnal letépte rólam apró pizsamanacimat.

   Egész éjszaka szeretkeztünk,el sem akartam hinni,hogy képes ennyire aktív lenni,bár egy kétszeres világbajnokról beszélek,szóval a jó állóképesség nem meglepő.Nagyjából hajnali négykor döntöttem úgy,hogy én már rettenet fáradt vagyok és muszáj aludnom egy keveset,pedig ő épp elemében volt.

-  Aludni szeretnék.-simogattam mellkasát.

-  Aludj nyugodtan.-puszilta meg homlokom és szorosan magához húzott.

-  Szép álmokat.-ásítottam és elhelyezkedtem óvó karjai közt.

/Sebastian szemszöge/

      Aznap reggel úgy ébredtem,mint addig még soha.Boldog voltam,felhőtlenül boldog.Ott feküdt mellettem Hanna és az igazak álmát aludta.Normális esetben ez nagyon kívánatos lett volna,viszont nem ébresztett bennem különösebb vágyat arra,hogy azonnal a magamévá tegyem.Felidéztem magamban A Lineaval töltött időt,azt ahogy először szeretkeztünk és tudtam,hogy nekem csak ő kell.Meg akartam szabadulni Hannától és minél hamarabb ismét a magaménak tudni Lineat.

      Gyorsan kipattantam az ágyból és lesiettem a földszintre.Azonnal tárcsáztam Lexi számát,mivel egy oltári nagy szívességet akartam kérni tőle.Fel is vette és álmosan szólt bele:

-  Remélem nyomós okod van rá,hogy hajnali nyolckor felcsörgetsz.

-  Szívességet szeretnék kérni tőled.

-  Te..szívességet...tőlem?-kérdezett vissza meghökkenve.

-  Igen.Van itt a közelben az a hétvégi ház,ahová mindig kimegyünk hétvégézni.

-  Tudom...de mi közöm van nekem hozzá.

-  Ki szeretném oda vinni Lineat és elő kellene készíteni mire odaérünk.

-  És Hanna?Vele mi lesz?
-  Még nem tudom,de neked csak ennyi a dolgod,ugye megteszed a kedvemért?!
-  Hát milyen barát lennék,ha visszautasítanálak?-kacagott fel,majd köszönés nélkül letette a telefont.

   Mosolyogva indultam vissza párommal közös szobánkba,hogy lezuhanyozzam és felöltözhessek.Heikki még tuti aludt,így neki csak egy cetlit hagytam,melyben megkértem,hogy fedezzen pár napra,majd mikor mindennel elkészültem elindultam Lineahoz,aki erre a meglepetésre biztosan nem számított.A házhoz érve vártam egy percet,hogy összeszedhessem magam és normálisan tudjak beszélni.

   Mikor először az enyém lehetett az nem volt olyan,mint amilyennek elképzeltem.Hiányzott belőle valami...talán az volt a baj,hogy az ő házukban történt,ahol együtt élt Erikkel,akinek a neve hallatán is kirázott a hideg,de bíztam benne,hogy ezután a pár nap után Nea szakít vele és akkor én is szakíthatok Hannával és akkor végre csak az enyém lesz.
   Aznap egy remek napot töltöttünk együtt,legalább is nekem az volt.Minden pillanatát élveztem és alig bírtam fékezni magam,és távol tartani magam tőle.Érezni akartam...minden egyes rezdülését,tudni akartam a gondolatait.Annyira szép és törékeny,hogy leírhatatlan...számomra tökéletes.

  Aludni szeretnék.-simogatta mellkasom.

-  Aludj nyugodtan.-pusziltam meg homlokát és szorosan magamhoz öleltem,hogy érezzem testét az enyém mellett.

-  Szép álmokat.-ásított,majd befészkelte magát karjaim közé és lassan elszenderedett.
   Nézni,ahogy alszik és tudni,hogy boldog,nekem mindennél többet jelentett,akartam,hogy mindene meglegyen,ami ahhoz kell,hogy jól érezze magát és reméltem,hogy ha másnap hazamegyünk ez a boldogság csak tovább fokozódik és semmi akadálya nem lesz annak,hogy egy pár legyünk.A gondolataim akaratlanul is Hannára terelődtek és arra,hogy is fog reagálni erre a hírre.Nem hiszem,hogy összetörne,vagy ilyenek,de lehet,hogy egy életre megutál és nem áll velem majd szóba,de nem érdekelt.
   Reggel én ébredtem korábban és megpróbáltam úgy kievickélni az ágyból,hogy fel ne ébresszem szerelmemet.Óvatosan nyitottam a szoba ajtaját és lassú,megfontolt léptekkel vettem be a nappalit,hogy felhívhassam anyukám és elújságoljam neki a nagy hírt.Két csöngés után fel is vette,hangja aggodalmas volt és egyben vidám,mint azt már megszokhattam ha nem vagyok otthon.
-  Minden rendben kisfiam?
-  Igen,anya...a legnagyobb rendben.-jelentettem ki és ismét megjelent arcomon az a letörölhetetlen vigyor,ami mindig megjelenik ábrázatomon ha eszembe jut Nea.
-  Ha nincs baj,akkor miért hívtál?
-  Szakítani fogok Hannával.-avattam be tervembe.
-  Az a kis nőcske megint megcsalt?!-kapta fel anya a vizet azonnal.
-  Nem,erről szó sincs,csak mást szeretek és az a valaki viszont szeret.
-  És ki az?-tudakolta kíváncsian.
-  Nea...hát ki más is lehetne.-kacagtam fel halkan,mire anyából is feltört az önfeledt nevetés.
-  Édes kisfiam,ha tudnád,hogy most milyen boldog vagyok.Azonnal megyek és elújságolom apádnak.Biztosan örülni fog neki.
-  Remélem...-mosolyogtam továbbra is.
   Még beszéltünk egy keveset anyával,majd mivel még Nea nem ébredt fel úgy döntöttem,hogy készítek egy kis reggelit.Épp a tojásokat vertem fel a rántottának,mikor valaki átkarolt hátulról és egy puszit nyomott a tarkómra.Mosolyogva megfordultam és szembe találtam magam....hát nem azzal akivel szerettem volna.

-  Te miért vagy itt?-kérdeztem rémülten.
-  Hát...Heikki mondta,hogy ide jöttél,mert szükséged van egy kis pihenésre,meg arra,hogy kiszellőztesd a fejed.
-  Szóval Heikki mondta...-habogtam és ahogy el akartam lépni a szőke nőtől tenyeremet félig belenyomtam a forró sütőbe és megégettem három ujjam.-Hogy az a hét...-kezdtem volna bele a káromkodásba,de inkább hagytam,mert nagyon fájt és azonnal vízben akartam tudni.
-  Sebastian...van valami amit tudnod kellene.-lépett mellém majd kezét a vállamra tette.
-  Csak egy pillanat...-emeltem fel ép kezem és azonnal megnyitottam a hideg vizet és folyattam sérült kezemre a hűsítő folyadékot.
-  Gondolom nem egyedül vagy itt....-sóhajtott szomorúan.
   Nem tudtam mit mondjak neki.Úgy volt,hogy szakítok vele,de még nem gondoltam át a mondókámat és semmi ilyesmit.Csak álltam az eddig istenített nő előtt és némán néztem szemeibe.
-  Ki vele.Nem fogom felkapni a vizet...Csak tudni akarom.
-  Nem...nem egyedül vagyok itt.-hajtottam le a fejem és azonnal bűntudatom támadt,mert olyan elesettnek és szárnyaszegettnek tűnt,hogy azelőtt még sosem láttam ilyennek.
-  Ne is kezdj magyarázkodni,hisz biztosan nagyon szép lány és nem használt ki még eddig,ahogy én tettem.
-  Nem is fog...Ő nem olyan lány.
-  A nevét megtudhatom?
-  Ismered...találkoztatok is már.
-  Az ápolónő...-sóhajtott és nekidőlt a konyhapultnak.
-  Igen...És ezt nem akartam így közölni,de eljöttél ide és így könnyíthetek a lelkiismeretemen,hogy elmondhatom..ennek a kapcsolatnak nincs...-kezdtem volna bele,de ujját a számra tette,és így hallgatásra kényszerített.
-  Seb...mielőtt kimondanád,hogy vége,kérlek hallgass meg.-tartott egy pici szünetet és kezeit törzse mellé ejtette.-Tudom,hogy nem voltam hozzád mindig a legjobb és nem is érdemellek meg,de szeretlek és nem akarlak elengedni.Ha tényleg szereted azt a nőt,nem fogok az utadba állni,azt akarom,hogy boldog legyél és mindened meglegyen,amire csak szükséged lehet.
-  Seb..Mi az ég tör..-jelent meg a nappaliban Nea is,a tegnap viselt felsőmben,kócosan és álmosan,de amint megpillantotta Hannát kipattantak a szemei és hozzánk sétált.
-  Hanna kifaggatta Heikkit és ő elmesélte hol vagyunk.-magyaráztam szerelmemnek Hanna jelenlétének okát.
-  Értem.-bólintott Nea és hátat fordítva nekünk visszament a szobába.
   Csak álltam és néztem utána,míg el nem tűnt.Aztán visszafordultam Hannához,aki szomorúan nézte vágyakozó ábrázatom.
-  Sebi...én most hazamegyek,összepakolok és elmegyek.Remélem boldogok lesztek és nem lesznek olyan problémáitok,mint nekünk voltak.
-  Hanna,nagyon köszönöm,hogy megérted...
-  Már régebben éreztem,hogy nincs minden rendben.Ha ennek így kellett történnie,akkor így történt.-mosolyodott el halványan,megölelt és lassan kisétált a házból.