29.Rész

My fault

/Sebastian szemszöge/

  Sosem voltam még annyira elkeseredve,mint mikor ott álltam szerelmemmel szemben és a kezembe nyomta az eljegyzési gyűrűt,amit neki adtam.Azt éreztem,hogy elszúrtam....Piszkosul elszúrtam.Csak álltam és néztem,ahogy összepakol és elmegy.Nem kerestem,nem akartam bántani,pedig legszívesebben mindent otthagytam volna és rohantam volna utána,de nem tehettem meg,mert azzal csak még többet ártottam volna neki és én már nem akartam.
   Annyira magam alatt voltam,hogy napokra bezárkóztam a svájci házamba és nem engedtem a közelembe senkit.
-  Sebastian,az ég áldjon meg!Engedj be!-hallottam meg egy nap nővérem hangját a terasz felől.
-  Nem vagyok itthon!-kiáltottam neki ki és visszaültem a kanapéra,ahol eddig is tanyáztam.
-  Ne akard,hogy rád törjem az ajtót...
-  Úgysem sikerülne,mellesleg ne erőlködj,a lábtörlő alatt van a kulcs.
-  Azt hittem leszoktál már erről a szokásodról.-jött be a házba és a fogasra akasztva a kabátját azonnal eltűnt a konyhában.
-  Örülök,hogy ilyen vonzó a konyhám,de azt hittem hozzám jöttél.
-  Hozzád is jöttem,te elmebeteg.-jött vissza Stephanie a konyhából,kezében egy kancsó vízzel.
-  Azzal mi az ördögöt akarsz?-kérdeztem félve és megvakartam alaposan borostás államat.
-  Hát nem is tudom...-mosolyodott el és a képembe locsolta az egészet.-Remélem végre felébredtél.
-  Ez mi a fenéért volt jó?-ugrottam fel a vizes kanapéról és azonnal kibújtam a vizes pulcsimból is.
-  Az,te kis hülye,hogy jobb ha hamarosan gatyába rázod magad és nekilátsz újra felépíteni az életed,ezúttal,sajnos Nea nélkül,mert azt úgy elbaltáztad,hogy azt nem lehet még egyszer rendbe hozni.
-  Kösz a biztatást,enélkül is szarul éreztem magam,most viszont még vizes is vagyok.
-  Sajnálom öcskös,de ha ilyen nudli vagy,akkor drasztikusabb módszerekhez kellett folyamodnom.
-  Most jobban érzed magad?
-  Sokkal,így eleget tettem nővéri kötelességeimnek,vagyis nemsoká ideér anya és az majd jól megmossa a fejedet.
-  Anya idejön?-pislogtam nővéremre kétségbe esetten.
-  Ide bizony.Beverly mondta nekem,hogy mi történt én pedig azonnal elmondtam anyának is.
-  Nagyszerű....-morogtam majd felszaladtam felsőt cserélni,hogy utána leérve anyával kelljen szembe találjam magam.
-  Kisfiam...azt hiszem itt az ideje beszélnünk.-mondta kimérten és közben végig a szemembe nézett és tartotta a két lépés távolságot,mintha fertőző beteg lennék.
-  Minek kellett ide jönnöd?
-  Azért,hogy lássam a fiamat a dugájába dőlve és sajnáltatva magát.
-  Kösz anya...Pont erre van most szükségem a legkevésbé...
-  Tudom,Seb...De muszáj beszélnünk,mert az nem normális,hogy itt vagy.Kellene magaddal kezdened valamit.Christian telefonált,hogy be kellene menned a gyárba,mert már nagyon kellenél odabenn.Aztán Kimi haverod is nagyon hiányol már.És azt hiszem,hogy Neaval is beszélned kell,mert a kislány nagyon maga alatt van.Elköltözött valahová,de senki nem tudja hová és senkinek nem veszi fel a telefont.
-  Akkor mégis,hogy beszéljek vele?
-  Nem tudom,de remélem nem haragszol meg édes kisfiam,ha azt mondom,hogy nagy hülyeség volt otthagyni azt a kislányt csak azért,mert Hanna széttette a lábait.
-  Én is tudom,de akkor nagyon magam alatt voltam és nem is igazán tudtam miért csinálom,amit csinálok.
-  Ez nem nagy magyarázat.

-  Jobb most nem jut eszembe.
-  Akkor most szépen összeszeded magad és megborotválkozol,megfürdesz és utána megbeszéljük,hogy mi legyen ezután,mert az nem buli,hogy itt kuksolsz magadban.Az lenne a legjobb ha hazajönnél és pár napig ott lennél nálunk.
-  Anya,nem vagyok már kamasz.Tudom mit csinálok.
-  Nekem nem úgy tűnik,kisfiam.
-  Azt hiszem fölösleges volt eljönnötök,mert erről nem tudtok meggyőzni.
-  Christian azt mondta,hogy felbontja a szerződésed,ha nem kezdesz ember módjára viselkedni.Milton Keynesban a helyed.Az autódban a helyed.Nea nem azért dolgozott ennyit,hogy te most csak így sutba dobd az egészet.
-  Rendben...Neaért megteszem.-sóhajtottam és felálltam az ágyról,hogy nekilássak azoknak a dolgoknak,amiket anya felsorolt.
   Egy héttel később már otthon voltam,addig viszont a gyárban rostokoltam naphosszat és mindenkinek interjúkat adtam,talán azt sem tudom kik voltak azok az emberek.Csak válaszolgattam a kérdéseikre és fapofával hallgattam az eligazításokat és a megbeszéléseket,mert egyetlen dolog foglalkoztatott addig igazán.Azt pedig mindig a tárcámban hordtam,ez pedig a Neanak szánt eljegyzési gyűrű volt.
   Annyira emésztett a hiánya és az a tudat,hogy erről az egészről csak én tehetek,hogy fel sem fogtam,amit Christian vagy a versenymérnököm mond.Folyamatosan csak utolsó beszélgetésünk képei pörögtek le a szemeim előtt és ez teljesen megbénított.
-  Sebas,én teljesen le vagyok döbbenve.-sóhajtott Lexi mikor hazatérésem után beszéltünk.
-  Most te is el akarod kezdeni a lelki fröccsöt?-hajtottam le a fejem.
-  Nem,én csak folytatni fogom,mert hallottam,hogy anyukádtól és a tesóidtól már megkaptad a magadét.
-  Kösz...Igazi barát vagy.
-  Sajnálom,de nem tehetek ellene.Ilyen vagyok és kész.Szóval..hol is tartottam,ja hát persze.-csapott műviesen a homlokára,majd felém fordította mérges tekintetét.-Hogy lehettél ilyen idióta?!Hogy csalhattad meg Neat,mikor az a lány teljesen beléd van zúgva...akkora egy sült barom vagy,hogy az már nem igaz.Mindenki a kezedre játszik,hogy összejöjjön,erre te mit csinálsz?Anyám...téged erre tanítottak az iskolában?Hogyan csaljuk meg életünk szerelmét a leghülyébb módon,neked ez mesteri fokozatban megy.Esküszöm legszívesebben felképelnélek,de nem teszem,mert tudom,vagy legalább is remélem,hogy bűntudatod van emiatt az egész miatt,mert ha nem a vége az lesz,hogy tényleg felképellek.
-  Befejezted?-néztem rá elkeseredetten.
-  Azt hiszem,hogy igen,de ne hidd,hogy ennyivel megúszod...Fabitól még nem kaptad meg a magadét,de készülj a legrosszabbra.Ő már tényleg beleélte magát,hogy Nea a sógornője lesz.Nagyon kedveli őt,talán túlságosan is.
-  Tudom,és ez a baj,hogy Nea is kedveli a kis tökmagot,néha azt éreztem,hogy jobban,mint engem.
-  Ugye nem vagy féltékeny az öcsédre?
-  Tessék?-néztem rá kerek szemekkel és hangom talán egy oktávval magasabb volt a kelleténél,így meg is kaptam a nekem járó rosszalló vigyort.
-  Te féltékeny vagy az öcsédre.
-  Egy kicsit,de csak mert annyira közeli barátai egymásnak és annyit nevetnek együtt,én meg azt éreztem,hogy a menyasszonyom inkább választja az öcsémet,mint engem.
-  Még megértenélek,ha az öcséd egy veled egyidős valaki lenne,de így nem hiszem,hogy volt okod miért annak lenni.
-  Az lehet,de akkor is.
-  Sebi...Az a lány szeret téged,te pedig darabokra törted a szívét.Adj neki egy kis időt,aztán keresd meg szépen és térden csúszva kérj tőle bocsánatot,mert csak így fog működni a dolog.
-  Köszi,tényleg köszi.-öleltem meg a szőkeséget és végre,hetek óta először kicsit jobban éreztem magam.

/Linea szemszöge/

   A reptérről egyenesen a Vettel lakba mentünk,mert Fabit haza kellett vinnünk,de arra ne számítottam,hogy a fél család otthon lesz.

-  Azt elfelejtetted említeni,hogy anyukád meg a nővéreid is itthon vannak.-súgtam a kiskölyöknek,mikor megláttam az ajtóban toporgó nőt.

-  Gyerekek,nekem haza kell mennem,mert elfáradtam,ha kellek csajszi akkor majd telefonálsz,de tudod még hol laktam régen,úgyhogy oda is feljöhetsz ha szeretnél.-mondta Beverly leparkolva az autóját.

-  Biztos nem jössz be?Anya annyi kaját főzött,hogy egy hadsereg is jóllakna.

-  Nem,ez most nem az én megbeszélésem lesz.most pedig kiszállás.-váltott komolyra a hangja,de ott bujkált benne a játékosság is.

-  Nagyon vigyázz magadra hazafelé.-búcsúztam el tőle.-Köszi,hogy visszarángattál.

-  Ez egy barát dolga.-adott két puszit,majd visszaszállt a kocsiba és elhajtott.

   Megragadtam kamasz kísérőm kezét és úgy indulunk el a már oly jól ismert lépcsők felé.Heike a verandán ácsorgott és a kezeit tördelte.

-  Nea...van még valami,amit elfelejtettem mondani...-köszörülte meg a torkát Fabi mielőtt a lépcső tetejére értünk.

-  Nos tudod....Ezen a hétvégén igazából nincs is versenyhétvége.

-  Tessék?-kérdeztem teljesen elhűlve,majd elengedtem Fabi kezét.

-  Így intéztük,mert tudtam,hogy másképp nem jönnél el.

-  Ezt jól tudtad.

   El akartam szaladni,de már nem volt rá lehetőségem,mert amint kartávolságba értem Heike azonnal megragadta a karom és átölelt.Nagyon jól esett a kedves ölelése,de nem értettem miért hazudtak nekem,mikor tudnak a dolgainkról a fiukkal.Mérges voltam,de egyben boldog is,mert végre annyi idő után ismét láthattam Őt.

-  Gyere beljebb,biztosan elfáradtál a hosszú utazástól.-tessékelt be a házba Vettel mama.

-  Köszönöm szépen.-mosolyogtam rá hálásan és besétáltam a nappaliba.

   A család épp vacsorázni készült.Norbert ült az asztalfőn,balján és jobbján két idősebb lánya ült,Steph mellett Sebastian és két üres hely is volt,majd Norberttel szemben pedig Heike széke is helyet kapott a nagy családi asztalnál.

   Ahogy beljebb értem minden szem rám szegeződött és úgy éreztem magam,mint egy élő célkereszt,akire minden kiélesített fegyvert rászegeznek és nincs menekülési útvonal,mert mindet elzárták előle.

  Sebastian megkövülten nézett,majd egy szempillantás alatt felállt az asztaltól és felsietett a lépcsőn,egyenesen a szobájába,vagy legalább is azt hiszem.Ijedten néztem az anyjára,hogy most mitévő legyek,de ő csak biccentett a fejével a lépcső felé és én pedig azonnal megértettem,hogy utána kellene mennem,hogy végre meg tudjuk beszélni.

-  Mire vársz már?-sürgetett Fabi,tétovázásom láttán.

   Nem is kellett több,azonnal az emelet irányába indultam,ahol nem is kellett megerőltetnem magam Sebastian keresésével,mivel a szobája ajtaja tárva nyitva volt ő pedig fel-alá járkált odabenn és közben csak meredt maga elé.Nem tudtam mit kellene reagálnom.Legszívesebb azonnal letepertem volna,de nem tudtam,hogy Ő,hogyan reagálna erre az egészre.Elvégre utoljára felpofoztam mikor beszéltünk és azóta lassan három hónap is eltelt.

   Ahogy meghallotta cipőm sarkának kopogását azonnal felkapta a fejét.Csak nézett rám azokkal a varázslatos,tengerkék szemekkel és éreztem,hogy minden harag,amit éreztem elpárolog.Már nem éreztem mást csak az emésztő vágyat a férfi iránt,akit a világon mindennél jobban szerettem.Meg akartam csókolni,érezni akartam.Minden egyes porcikáját az enyémnek akartam tudni.

***

Hát itt a rész,remélem tetszett.A hétvége inkább amolyan öröm lesz az ürömben,mert ugyan lesz pihizni időm,de nem lesz Forma 1,ebbe pedig bele fogok betegedni,nem mintha így nem lennék megfázva,szerencsére ebből már kilábalóba.Ezzel a résszel szeretnék nektek nagyon kellemes hétvégét kívánni a folytatás valószínű szombaton érkezik majd,addig is,mint mondtam kitartást és jó pihenést!

Puszi:*:*