16.Rész

Time goes by

   Az idő telt és egyre jobban éreztem magam Erikkel.Nagyon édes srác volt és kedves,megértő,romantikus.Novemberben elhatároztuk,hogy összeköltözünk és mivel már nem voltam Sebastian gyógytornásza,így semmi akadálya nem volt,hogy elköltözzünk Heppenheimből és Svájcba költözzünk.Persze nem Genfbe,mert Erik átment másik iskolába tanítani,pontosabban,mint később megtudtam Mönchaltorfba,ami egy köpésre van Sebastian birtokától.Ez kicsit kínos volt,de nem nagyon zavartattam magam,hisz baráti viszonyban váltunk el egymástól,Melanie esküvőjén.

    Az esküvőn kicsit kedvetlen volt és mikor táncoltunk nagyon szomorú képet vágott,mintha legalább a szívét törtem össze volna,pedig nem tettem.
-  Nagyon szép vagy ma este.-mosolygott rám szomorkásan.
-  Köszönöm,te sem vagy rosszul öltözve.-mosolyogtam rá és közben elmerültem tengerkék szemeiben.
-  Erik szerencsés ember.
-  Bizony,mert megkaphatott engem.
-  Szép,szerény vagy ma este.
-  Kösz.-hajtottam a vállára a fejem.-Nagyon fogsz hiányozni Sebastian.
-  Miért,hová mész?
-  Sehová,viszont még két hét van nekünk közösen.
-  Igazad van.-sóhajtott és nagyon közel húzott magához.
   Hallhattam szívének dobogását és éreztem,hogy bármikor el tudnék aludni rá.A mellkasára hajolva,egy romantikus éjszaka után,amit kettesben töltöttünk.Biztos voltam benne,hogy valamit érzek a világbajnok iránt,viszont azt nem tudtam volna megmondani,hogy mit is pontosan,mert valami láthatatlan kötelék vonzott hozzá,ami akármilyen messze legyek tőle mindig hozzá vont.
-  Sebi,valaki szeretne veled beszélni.-lépett mellénk Fabi,majd ujjával a bejárat felé bökött,ahol Hanna toporgott.
  Sebi nagyot sóhajtott és kiszabadított karjai közül,majd elsietett abba az irányba,amerre öccse bökött.
-  Megtisztelsz egy tánccal?-vigyorgott rám a kis német,nagy kék szmei szinte sugároztak.
-  Még szép.-kacsintottam rá,majd kezem a vállára tettem és ő derekamra tette a kezét.
   Fabi nagyon hasonlított bátyjára,viszont volt benne valami kamaszos pajkosság,amit Sebből talán hiányoltam.Majdnem magasabb volt nálam,nyurga és borzos.Ha tini lány lettem volna,tuti a karjaiba vetem magam és örök szerelmet vallok neki,de már nem az voltam és így ez a veszély nem állt fenn.
-  Nem értem miért nem vagytok együtt a bátyámmal?-sóhajtott.
-  Azért,mert mindkettőnknek van valakije és mikor lehetősége lett volna arra,hogy lépjen valamit összejött Hannával.-magyaráztam a kis szöszinek teljes beleéléssel.
-  De megkérhetnéd,hogy szakítsanak.

-  Sosem tennék ilyet és ne rólam beszéljünk.Találjunk valami vidám témát.
-  Van csoki szökőkút.-villantott rám egy csibészes félmosolyt,majd a mögöttem lévő csoki szökőkútra bökött.
-  Ebben benne lennék.-vigyorogtam rá és a dal közepén kézen fogtam és megtámadtuk a kutat.
   Nagyjából negyed órán át falatoztuk a csokis finomságokat,mikor megjelent Sebastian is.
-  Na mit akart?-kérdezte Fabi morcosan.
-  Csak ellenőrizett,hogy nem csajozom-e,de eléggé ki volt bukva mikor látott minket táncolni.
-  Miért ne táncolhatnék az egyik barátommal.Mellesleg a párom is itt van,szóval emiatt nem kellene paráznia.
-  Tényleg,Erik hol is van?
-  Ott ül és anyukáddal beszélget.
   Az este nagyon jól telt és nagyon remekül szórakoztam.Sokat táncoltam Erikkel és Sebastiannal sem kevesebbet,valamint Norbert is felkért párszor és Fabival is táncoltam még.Az esküvő után még két hétig kezeltem Sebastiant,utána átadtam az edzőjének és mi Erikkel elköltöztünk Svájcba.Nagyon sajnáltam a lakásom,de szerelmes voltam és nagyon szerettem volna minél több időt tölteni szerelmemmel.

     Mönchaltorf nagyon szép kisváros és igazán békés.azonnal kaptam munkát a helyi kórházban,köszönhetően főnököm ajánlólevelének és annak a ténynek,hogy én kezeltem Németország fiatal csillagát,a kétszerese világbajnok Sebastian Vettelt.A munka adóm nagyon kedves volt és megértő.Egy fiatal nő volt,talán nem több harmincnál és máris főorvos.Büszke lehetett magára,a neve pedig Selia Hahn.A munkatársaim nagyon hamar befogadtak és megnyíltak nekem....
   A lakásunk egy nagyon aranyos kétszintes vityilló a külvárosban és közel van a kórházhoz,ahol dolgoztam.Erik is munkát kapott a helyi középiskolában és nagyon jól megvoltunk együtt,míg ki nem derült,hogy egy szöszi német egy köpésre lakik tőlünk.Ez pedig elég érdekesen derült ki.
  Egyik kedden épp a közértben vásároltam mikor megjelent mellettem egy gyanútlanul vásárló Sebastian.
-  Te mit csinálsz itt?-kérdeztem meglepetten.
-  Már elnézést de épp....-kezdett volna kioktatni,de mikor megfordult szélesen elvigyorodott.-Nea....
-  Szia,Seb.-pislogtam rá ugyanolyan meglepetten.
-  Te,hogy kerülsz ide?
-  Vásárolok az ebédhez.Itt lakom a városban.
-  Ez remek.Én pedig nem messze a várostól.
-  Majd egyszer átjöhetnétek Hannával vacsorázni.
-  Nem baj ha Heikkit is visszük?
-  Miért lenne?-mosolyodtam el és belenéztem kék szemeibe,amelyek még mindig ugyanolyan varázslatosak voltak,mint addig.-Hanna is itt van?
-  Nem...szépség szalonban van.Nem értem minek jár oda olyan sűrűn,hisz ő tökéletes.
-  Akkor használd ki a lehetőséget és élvezd kicsit a szabadságot.
-  Mire gondoltál?Én élvezem ha velem van,csak néha túl sokat beszélsz.
-  Az elején is panaszkodsz..Nem tudom mi fog történni ha már évek óta házasok lesztek.
-  Semmi....Nem leszünk évekig házasok.Szeretem,de az,hogy elvegyem az még odébb van.
-  Nem lenne kedved átjönni hozzám egy kicsit?
-  Erik nem fog haragudni?
-  Nincs itthon és biztos nem bánná,mert semmi baja nincs veled.
-  Akkor bevásárolunk és utána mehetünk.-mosolygott rám és elvett egy doboz mirelit zöldséget.
   Bevásároltunk és külön autókkal indultunk el hozzánk.Mikor elértük célunkat beálltam a garázsba,Sebastian pedig a ház elé parkolta a hófehér Infinitit.
-  Szép a házatok.-lépett be az udvarra,majd körbenézett.
-  Köszönöm.-mosolyogtam rá,majd megragadtam kezét és bevezettem a házba.Az pedig,hogy fogtam a kezét számomra teljesen normális volt,hisz míg nem igazán ment neki a járás minden este úgy aludt el,hogy a kezem fogta.

   Benn leültünk a nappaliban és néztünk egymásra,mert hirtelen nem tudtam mit mondani neki.Csak meredtünk egymásra és nem szólaltunk meg.
-  Nagyon jó,hogy ilyen közel vagy hozzám.-sóhajtott kicsivel később.
-  Igen.Így mindig átjöhetsz,ha értelmes társaságra vágysz.
-  Pontosan.-bólintott.
-  Meg vagy borotválkozva.-néztem rá vigyorogva.
-  Ha tudom,hogy összefutunk nem borotválkozom meg.
-  Jobb is úgy.
-  Hanna utálja,ha borostás vagyok.
-  Szerintem szexi a borostád,szóval....hagyhatod.
-  Szóval szexi....-rántotta meg szemöldökét.
-  Igen.Mért,nem jó ha valaki bókol neked?
-  De csak a te szádból kicsit fura.
-  Köszi...akkor ezentúl csak pocskondiázni foglak.
-  Nem kell.Jó furán...nem rossz furán.
-  Megnyugtattál.-mosolyogtam rá félve.
-  Akkor jó,nem akartalak megrémíteni.
-  Kérsz valamit inni?
-  Nem,köszi.De ha te innál valamit akkor menj nyugodtan.
-  Egy perc és itt vagyok.
   Besiettem a konyhába és töltöttem magamnak egy kávét,majd visszamentem a nappaliba,de nem tudtam leülni a kanapéra,mert Sebi terpeszkedett rajta.a hátán feküdt és csak nézte a plafont.
-  Fel kellene álljak?-nyöszörgött.
-  Maradj csak.Majd a fejedre ülök.-legyintettem és odaléptem hozzá.
-  Ne a fejemre.Inkább ide.-ütögette meg a combját
-  És Hanna?
-  Látod valahol?
-  Nem,de akkor sem kellene.
-  Nyugi már,nem szeretkezni akarok veled,hanem arra kérlek ülj az ölembe.
-  Oké.-vontam vállat és letéve a bögrémet ráültem Seb combjára,majd kezeimet törzse mellé tettem és rátámaszkodtam.
-  Fura vagy így alulról.-döntötte oldalra a fejét.
-  Akarsz te felül lenni?
-  Nem,így nagyon kényelmes.-vigyorodott el és finoman kihúzta kezeimet alólam és így mellkasára ereszkedtem,mivel elvesztettem az egyensúlyom.
-  Ez mire volt jó?-néztem rá és fejem tenyerembe tettem,hogy még mindig a szemébe nézhessek.
    Csak néztünk egymásra és kérdezés nélkül tudtam mire készül,de nem is bántam,mert már én is vágytam rá.Éreztem forró leheletét arcomon és egyre közelebb éreztem magamhoz ajkait.Lehunytam a szemem és vártam mi fog történni.Egyszer csak megéreztem ajkait az enyémen és ahelyett,hogy pánikoltam volna,vagy leblokkoltam volna,mohón faltam ajkait.Csókunk közben szinte elszédültem,mert lélegzetelállító volt és édes.Azt éreztem,hogy ezt egy életen át megjegyzem és sosem felejtem el.Az a csók volt életem legédesebb csókja.

****

Kicsit sokáig tartott de megszületett.Remélem tetszett és máskor is jókedvvel fogjátok olvasni.Azoknak az olvasóimnak,akiknek holnap kezdődik az iskola jó iskolakezdést,valamint akiknek nem azoknak jó pihenést.
Nagy gratuláció Sebinek a második helyen!!!
Puszi:*:*