15.Rész

Mistake

/ Sebastian szemszöge /

   Amikor Hanna másodjára jött el hozzám tudtam,hogy nem fogok tudni nemet mondani neki,mert bármennyire is kedveltem Lineat,Hannát szerettem és nem egy-két hétig hanem évekig és egy ilyen erős szerelem nem múlik el nyomtalanul.Végül ismét összejöttünk és abban a pillanatban felhőtlenül boldog voltam,ám mikor mindkét lány elment Melanie feljött a szobámba és nekilátott az alapos fejmosásnak,amit később úgy ítéltem,hogy megérdemeltem.

-  Te egy idióta vagy!-oktatott ki később az öcsém is.-Hogy hagyhattad,hogy Nea csak így elmenjen?!Ő a legszebb lány,aki eddig megfordult a házban és biztosan szeret téged,nem a pénzedért,nem a hírnevedért,hanem azért a szerencsétlen,idiótáért,aki vagy!
-  Öcsi,most csak azért mondod ezt,mert anya megkért,hogy te is oktass ki?
-  Anya nem tudja,hogy épp a fejed mosom.azt hiszi a szobámban vagyok és a gépet nyomom.Megtehetném,de nem fogom,mert van egy őrült bátyám,aki nem veszi észre a lehetőségeket az orra előtt és inkább visszamegy egy olyan nőhöz,aki már egyszer megcsalta,de biztosan nem volt elég annak a kis riporternek,vagy minek a pénze és ezért visszajött hozzád.Te pedig annyira bamba vagy,hogy nem veszed észre AZT,HOGY CSAK KIHASZNÁL!!!!-az utolsó pár szót nyomatékosításként gesztikulálva ejtette.
    Talán igaza volt,de akkor annyira elvakított a Hanna iránt érzett szerelem,hogy nem vettem észre az igazságot.Pedig legbelül éreztem,hogy igaza van,de makacsabb voltam én annál,mintsem igazat adjak a kisöcsémnek,akinek nagyjából annyi tapasztalata volt a szerelem terén,mint egy kiskanálnak.
-  Öcskös,légyszíves ne oktass ki,mert nem lesz jó vége,most pedig kimennél légyszíves?
-  Kimegyek,de ne feledd.Én nem fogom csöndben nézni,ahogy az a kis picsa megint tönkreteszi az életedet.
-  Oké,majd juttasd eszembe.
   Nagyon felhúzott az öcsém és talán az a tény,hogy igaza volt.
   Másnap volt Melanie ruhapróbája az esküvőre,de nem számítottam rá,hogy hátba támad és felkéri Neat,hogy legyen az egyik koszorúslánya,valamint arra sem számítottam,hogy Hannát nem fogja meghívni az esküvőre.Ez nos....Eléggé rosszul érintett,hisz szerettem ha ott van ő is,hisz már ismét egy párt alkottunk.akkor reggel is,mint mindig a konyhában voltam és kakaót szürcsöltem,mikor egy ismerős alak jelent meg a nappaliban.Vasárnap volt,így nem volt kezelés,viszont ő ott volt...a nappaliban és szebb volt,mint addig bármikor.Beszélgettünk és ő is megpróbált meggyőzni,hogy Hanna a rossz döntés,de hajthatatlan voltam.
   A ruhapróbán annyira közel voltam hozzá,hogy megcsókoljam...Már éreztem forró leheletét arcomon és tudtam,hogy ő is akarja.Hanna ismét megzavart,hisz megszólalt a telefonom.Kelletlenül hátráltam el tőle és mikor kiértem a fülkéből két nővérem ideges pillantásával találtam szembe magam.először nem értettem miért,de aztán kis gondolkodás után rájöttem,hogy hallgatóztak és éreztem,hogy nagy tépés készül szerelmemnek.
   A próba után hazavittük Neat és Lexit,majd mi is haza indultunk.
-  Öcskös,most csalódtam benned.-korholt Stephanie.
-  Most megint mit követtem el?-néztem rá értetlenül,bár nagyon is tudtam miről beszélt.
-  Tudod te azt nagyon jól.Ott volt előtted az a szerencsétlen lány,csak annyi lett volna a dolgod,hogy megcsókolod,beleszeretsz és éltek boldogan,míg meg nem haltok.
-  Bocsánat,hogy mást szeretek,oké.Nagyon sajnálom,hogy nem akarom a hülye nővéreim kívánságát követni....-mondtam felháborodva.
   Egész hazáig veszekedtünk,de aztán mielőtt beértünk volna felfüggesztettük.Este felhívott Christian és közölte,hogy jó lenne,ha bemennék a gyárba és megbeszélnénk néhány fontos dolgot,csak pár nap.Aztán Nea is felhívott,hogy elutazik pár napra és,hogy addig egy kollégája fog velem foglalkozni.Ez kicsit elszomorított,de reméltem,hogy másnap még összefutunk a reptéren,hisz azt mondta,hogy Genfbe megy.Foglaltam magamnak jegyet másnapra és fura mód nem Hannára gondolva aludtam el,hanem újra és újra lejátszódott előttünk a majdnem csókunk a próbafülkében.Azt kívántam bárcsak ott feküdne mellettem és átkarolhatnám.
   Pontosan ugyanezt éreztem másnap este mikor felhívtam,mert beszélni akartam vele végre.Hallani a hangját és mivel azelőtt beszéltem Hannával,aki csupa marhaságot beszélt,kellett az értelmes társalgás.
-  Jó estét!-üdvözöltem vidáman,mikor felvette a telefont
- Neked is!-viszonozta köszöntésem boldogan.
- Hogy vagy?
- Remekül,köszi.És te?Hogy haladsz a megbeszélésekkel?
- Nagyon jól.Jövőre már ismét autóba szállhatok.Mikor befejeztük a kezeléseket a személyi edzőm fog kézbe venni és ő fog edzeni velem a nagy visszatérésemhez.-közöltem vele a nagy híreket.
- A sajtótájékoztatón majd el ne felejtsd említeni a nevem.
- Nyugi,nem fogom.-kuncogtam,majd sóhajtottam egy nagyot.
- Mi a baj?
- Semmi,csak eszembe jutott,hogy már nem sok van és útjaink külön válnak.
- Igaz,de ez nem jelenti azt,hogy mi még ne futhatnánk össze néha.
- Ja,az lehetséges.....-lett ismét felhőtlen jó kedvem
- Hiányzol....-sóhajtott.
- Jó lenne ha itt lehetnél.Nincs aki szórakoztasson.-vallottam be neki őszintén mit érzek,de ezt lehet nem kellett volna,hisz ilyet nem azok mondanak egymásnak,akik szerelmesek?

- Erre van kitalálva a telefonszex.Csak felhívod Hannát és erősítitek az akusztikus szerelmi életeteket.
- Igaz....de most veled beszélek és nincs kedvem felhívni.egy órája sincs,hogy beszéltünk....Nem emlékeztem,hogy ennyit jár a szája.

   Az előző kijelentésétől majdnem leestem az ágyról,hisz nem minden nap kap az ember ilyen javaslatoté
- Előbukkant a kis gonosz Sebas.-kacagott harsányan,amitől nekem is mosolyra húzódott a szám.Olyan édesen nevet.
- Sosem szoktál becézni.Mindig a hivatalos,véresen komoly megszólításomat használod.
- Miért?Becézgetnem kellene téged?
- Nem,de szólíthatnál a becenevem is.
- És mi is a beceneved?
- Seb,de a családban csak Sebi.
- Akkor én mostantól Cukormázas Gumimanónak foglak hívni.-jelentette ki és közben elképzeltem,ahogy reggel bejön a szobámba és így köszönt.Hozzá tudnék szokni.
- Komolyan képes lennél így hívni?
- Még jó,hogy....-kacagott ismét.
- Mi lenne ha megmaradnánk a Sebnél?
- Nem hangzik olyan jól,de benne vagyok.
- Akkor jó,már megijedtem,hogy életem végéig Sebastiánnak fogsz szólítani.
- Ettől nem kell félned,Cukormázas Gumimanó....
- Hé,megállapodtunk....-figyelmeztettem szinte nevetve.
- Jól van na....
- Na de most már fekszem le,mert holnap korán kelek.
- Á,szóval csak a hangomat akartad hallani lefekvés előtt
- Mondhatjuk...-ásítottam hatalmasat és lecsuktam a szemem.
- Akarod,hogy beszéljek hozzád,míg el nem alszol?
- Megtennéd?
- Hát az én Cukormázas Gumimanómért bármit.
- Akkor vágj bele.Nyugodt lehetsz,a mai nap után nagyjából két perc és elalszom.-hazudtam,ugyanis egyáltalán nem voltam álmos.

- Oké...-először minden zagyvaságot beszélt,ami annyira nem érdekelt,egy picikét el is álmosodtam,de mikor hanglejtése megváltozott és a nevemen szólított felkaptam a fejem-Tudod Sebastian...bocs,megbeszéltük,hogy Sebnek foglak szólítani...szóval,amikor tegnap a próbafülkében meg akartál csókolni,akkor azt én is nagyon szerettem volna.Ha ébren lennél nem árulnám el,de most,hogy alszol bevallhatom,hogy az első csókunk óta vágyom a folytatásra.Az nekem talán jelentett valamit,de aztán te összejöttél Hannával,akit talán legszívesebben az öcséddel karöltve sértegetnénk,de nem teszem,mert te szereted és nem akarlak befolyásolni semmivel.Mel megkért,hogy próbáljalak jobb belátásra téríteni de én elutasítottam,mert nem akarom,hogy megint szenvedj.Tudom kicsit hülyén hangzik,de remélem mindennek a végén jól fogsz dönteni és még annyit,hogy én mindig ott leszek,ha nem is,mint az életed kulcsszereplője de ott leszek,mint egy barát,akinek bármit elmondhatsz.Jó éjt Seb...-köszönt el és a beszélgetés megszakadt,bontotta a beszélgetést.

   Kis monológját végig hallgatva bűntudatom lett,amiért kihallgattam,mikor ő azt hitte,hogy csak a telefonnak önti ki a lelkét.De aztán újra és újra lejátszottam magamban a monológját és elhatározásra jutottam.Úgy döntöttem,hogy a napokban még beszélek vele és elmondom neki,hogy hallottam,amit mondott és ha szakítok Hannával megkérem,hogy legyen a barátnőm.
   Ezekkel a gondolatokkal hajtottam álomra a fejem és másnap egész nap teljesen fel voltam pörögve.Meg is kaptam edzőmtől,hogy talán le kellene állnom a gyógyszerekkel,de nem attól volt,hanem a hirtelen elhatározásom miatt,amit előző este hoztam.Még aznap fel akartam hívni,de ki volt kapcsolva és nem tudtam elérni,így kénytelen voltam várni másnapig,de délelőtt rengeteg dolgom volt,így csak este tudtam ismét felhívni.
   A szívem a torkomban dobogott,mikor kikerestem a számát és éreztem,hogy a szám is kiszárad,pedig lényegében nem ez volt az első alkalom,mikor felhívtam.Kicsöngött,majd két csörgés után felvette Nea.Hangja vidám volt,és szinte kacagott,mikor beleszólt.
-  Szia!Már épp hívni akartalak.
-  Ez remek,mert valamit mondani szeretnék.
-  Juj,hát ez nagyszerű,mert én is.
-  Akkor kezd csak te.Az enyém végül is várhat.
-  Oké....Szóval készen állsz?-szünetelt egy percig,de az én izgatottságom,már a tetőfokára hágott,hisz reméltem ugyanarra az elhatározásra jutottunk.-  Szóval....Randizom valakivel.-trillázta,viszont számomra olyan volt,mintha egy rosszul hangolt hegedűt csikorgatna a fülem mellett.
   Nagyon nem erre számítottam és legbelül összetörtem.Nem akartam hinni a fülemnek,hisz az lehetetlen,hogy mikor már csak egy karnyújtásnyira lenne tőlem az a lány,aki talán tényleg szeret,közénk hull egy fal és ezt a falat,EGY ÚJ KAPCSOLAT-nak hívják.

***

Sajnálom gyerekek,hogy nem tudtam betartani,amit ígértem,de a tegnapi napom nem igazán úgy sikerült,ahogy szerettem volna.Már majdnem kész volt,mikor megérkezett két barátnőm és egész este horror filmeket néztünk,szóval az írás kilőve.

De remélem nem haragszotok,amiért egy napot csúsztam.

Puszi nektek,és élvezzétek a nyarat,vagy ami maradt belőle.:*:*:*