12.Rész

New home

   Ott álltam Sebastian szobája előtt de nem akartam hinni a szememnek.Ott volt velem szemben az a lány,aki szinte tönkretette és nyilvánvalóan nem barkobáztak,ezt pedig Hanna elkenődött sminkjéből találtam ki.Azonnal megbántam,hogy odamentem,de már nem volt vissza út,hisz,hogy magyaráztam volna meg,hogy csak épp arra tévedtem és beugrottam...

-  A nevem Hanna.-nyújtott kezet kelletlenül.

-  Linea vagyok.-mosolyogtam rá,bár legbelül inkább lefejeltem volna.

-  Á,szóval te vagy a kis gyógytornász....Köszönöm,hogy vigyáztál az én kis drágámra.-csókolta szájon Sebastiant.

-  Nincs mit,de nekem mennem is kell.Azt hiszem otthon nagyobb szükség van rám,mint itt.

-  Lehet...-bólintott kelletlenül és besunnyogott a szobába a férfi mellett.

-  Én annyira sajnálom,hogy így kell megtudnod.-csukta be az ajtót maga mögött Sebastian.

-  Ugyan,ha nem te mondod el,akkor majd Fabi kikotyogja.

-  Lehet....De azért ugye még a munkádat nem adod fel emiatt?

-  Holnap reggel itt leszek,de már nem költözöm ide.

-  Oké.-sóhajtott.

   Köszönés nélkül hagytam ott és már tényleg bántam,hogy egyáltalán megfordult a fejemben annak a lehetősége,hogy mi ketten esetleg egy pár leszünk valaha is.Nagyot nyeltem és lesétáltam a lépcsőn,majd mosolyogva visszamentem Heikkéhez és Fabihoz,akik nevetgélve beszélgettek egy bögre forrócsoki mellett.

-  Beszéltél a bátyámmal?-kezdett azonnal ostromolni Fabi.

-  Igen,sikerült.Nem mondtad,hogy összejöttek Hannával....

-  Hogy mi...?-nézett rám elképedve a kis szöszi.

-  Ja,hogy te még nem is tudod?

-  Reméltem,hogy fognak összejönni.

-  Mit suttogtok ott?-szakított minket félbe Heikke.

-  Nos...ez nem az én dolgom közölni.Majd megtudja ha Ő készen áll rá.

-  Megrémítesz....miről van szó?

-  Hannáról....

-  Az lehetetlen...ők nem lehetnek megint.....-mondta remegő hangon.

-  Nagyon sajnálom.-simogattam meg a karját.-Nekem most mennem kell,majd holnap jövök és folytatjuk a kezelést Sebastiannal.

-  Vissza is kötözöl?

-  Nem lehet.Akarok egy lakást venni itt a közelben,de ide már nem jövök vissza.

-  Sajnálom,pedig nagyon kedves lány vagy....Nagyon megszerettelek.

-  Én is szeretek itt lenni,de ha itt fog legyeskedni ez a spiné akkor nekem nem kellene itt lennem.

-  Nem hibáztatlak,de attól még lehetsz itt akármikor és ha valamire szükséged van nyugodtan fordulhatsz hozzám.

-  Köszönöm,de most megyek.-pattantam fel a kanapéról.
-  Kikísérem.-jött utánam Fabi.
   Kinn ismét elkezdett esni az eső és realizáltam,hogy rossz döntés volt csak így elindulni kora október révén.A teraszon álldogáltunk még egy kicsit.
-  Lehet egy kívánságom?-nézett rám Fabi nagy szemeivel.
-  Attól függ mi az...

-  Azt szeretném ha mindent elkövetnél,hogy Hanna ne tudja tönkretenni a bátyámat megint.
-  De mit tehetnék én?
-  Csak érd el,hogy vagy még most sz elején szakítsanak,vagy ne engedd a spinének,hogy elhagyja a testvérem.
-  Nem lehet....
-  Kérlek szépen....-pislogott rám könyörgő kiskutya szemekkel.
-  Meglátom mit tehetek.-bólintottam végül is,bár még csak meg sem fordult a fejemben valóban cselekedni.
-  Köszönöm szépen.-ölelt át jó szorosan.
  Ekkor fordult meg bennem  valami és segíteni akartam neki.
-  Nincs mit.-öleltem én is magamhoz.
   Mikor kis megbeszélésünk a végéhez ért a kocsimhoz rohantam és beszálltam.Ez alatt a pár másodperc alatt is szarrá áztam és ahogy hazaértem száríthattam meg a hajam.
   Apa otthon volt,de nem a dolgozó szobájában,hanem Theo szobájában ücsörgött és egy régi takarót szorongatott.Halkan benyitottam a szobába és ő rám emelte tekintetét.Szemiben könnyek csillogtak,de nem sírt,inkább csak könnyezett.
-  Az én nagy lányom.-vont magához szomorkásan mosolyogva.
-  Úgy szeretlek apa...-bújtam hozzá.
-  Már csak te maradtál nekem...
-  Itt van Candy is...
-  De ő nem az én lányom,emlékezz.Nekem volt három remek gyermekem és sikerült rajtad kívül mindkettőt elvesztenem.
-  Ne mondj ilyen badarságot.
-  Na mindegy,ne beszéljünk szomorú dolgokról...Hogy halad Sebastian gyógykezelése?
-  Jól halad,de azt hiszem mostantól nem csak én leszek a segítsége.
-  Miért?
-  Összejött a volt barátnőjével.
-  De a lány nem szakított már vele egyszer?
-  De igen és akkor úgy volt,hogy összejön valami riporterrel vagy mivel,de úgy tűnik egy vastag pénztárca jobban vonzotta a kicsikét.
-  Ne aggódj....Majd megbánja még,hogy újra összejöttek.
-  Tudom,de rossz látni,hogy az emberek milyen ostobák.
-  Mind követünk el hibákat.
-  Tudom....-sóhajtottam.

*** 2 Héttel később

  Végre birtokba vehettem az új lakásom,a város szívében.Első látásra beleszerettem a tömbházba és mikor az ingatlanos csaj,Nora körbevezetett belül,már tudtam,hogy ez lesz az igazi.a lakás bérlésével sem volt gond,mivel volt egy nagy halom megtakarított pénzem és akár meg is vehettem volna.De egyelőre még nem akartam ilyen komolyan belemászni,hisz ki tudja mit hoz a jövő.

   Apának nem nagyon tetszett az ötlet,de tudta,hogy végre elég idős lettem ehhez is,valamint nem maradhatok örökké az ő pici lánya,bármennyire is szeretné és azt is tudom,hogy egyszerre túl sok mindenki tűnt el az életéből,de nekem is kellett a változás,mivel nem maradhattam otthon míg tolószékben nem viszneki ki a ravatalozóba.

   Sebastian remekül haladt és már rendesen tudott járni,bár kicsit még sántított,de azért nagy akaraterő volt benne.Sajnos Fabinak tett ígéretemet nem tarthattam be,mert láttam milyen boldog Sebastian és ki vagyok én ahhoz,hogy elrontsam a boldogságát.Egyszóval egyelőre pihentetem az egészet.

   Szombat reggel a nappalimban ültem egy nagy bögre kávéval mikor megszólalt a telefonom.A kijelzőre pillantottam és megláttam Melanie nevét rajta.elmosolyodtam és felvettem.

-  Miben lehetek szolgálatodra?

-  Egy kis segítség kellene.

-  Mivel kapcsolatban?

-  Kellene még egy koszorús lány az esküvőmre.

-  Mi?Várj....te férjhez mész?-habogtam meglepetten.

-  Nagyon úgy tűnik.-helyeselt és éreztem a hangján,hogy majd kiugrik a bőréből.

-  Gratulálok!-kapcsolódtam be ujjongásába.

-  Nos mit mondasz?Elvállalod?

-  Még szép.Nem mindennap adódik ilyen lehetőség az ember életében...

-  Örülök.Holnap reggel ruhapróba....Reggel nyolc és ne merészelj késni.

-  Oké,de mikor is lesz ez a bizonyos esküvő?

-  Két hét múlva.

-  Akkor nagyon bele kell húzzatok a tervezésbe.

-  Tudom,de ha te is besegítesz akkor pikk-pakk kész leszünk.

-  Rendben...akkor holnap reggel.-kezdtem búcsúzkodni.

-  Tőlünk indulunk,oda gyere.

-  Oké,szia.-köszöntem el mosolyogva.

-  Szia.-búcsúzott ő is és letettük a telefont.

   Szóval esküvő lesz....Ezen gondolkodtam egész nap,de végül is megemésztettem,mert Melanie felnőtt nő és már vagy ezer éve együtt voltak a párjával.Hát ha így,akkor sok boldogságot nekik.

Végezetül pár kép Nea lakásáról: