4.Rész

Hanna

  Reggel borzalmas nyakfájásra ébredtem.Úgy tűnt,hogy elaludtam a székben.De nem is kicsit...Elég kényelmetlen pózban aludtam el,mert a lábaim magam alá húztam és a fejem előrebukott,de rám volt terítve egy hímzett ágytakaró.Szétnéztem a szobában,melyben mégy csak halvány fény derengett.Megnéztem az órámat és még csak reggel hatot mutatott,viszont számításaim szerint a nap csak nyolckor kezdődik.Addig este van...Az ágyra pillantottam és végignéztem Sebastianon.Egyenletesen vette a levegőt és mélyeket lélegzett.Ahogy elhaladtam a szemin észrevettem,hogy nem alszik.Csak nézett...

-  Jó reggelt,Sebastian!-mosolyodtam el.-Aludnod kellene még.

  Lassan pislogott egyet,majd felült.Nem láttam még egy embert sem ekkora akaraterővel,mint őt.Kedvesen rám mosolygott és ép kezével megragadta az enyémet,mintha csak jó reggelt köszönne.Természetesen azonnal fülig elpirultam,de nem rántottam ki kezem az övéből.Azt akartam,hogy ne érezze egyedül magát és minél hamarabb megnyíljon előttem.Az lett volna a legjobb ha még azelőtt,hogy leveszik a lábáról a gipszet és a kötést,hogy tudjunk egymással beszélni.
-  Reggelizni szeretnél valamit?Vagy inkább majd csak ebédelni?
   Továbbra sem adott választ,viszont a kezemet nem engedte el.Nem tudtam miért fontos ez neki,de nem akartam csalódást okozni,így visszaültem a székbe és fogtam a kezét.Csak nézett és mintha feltérképezte volna arcomnak minden kis görbületét.
-  Arra gondoltam,hogy ma kimehetnénk a parkba.Biztos szeretnél szívni egy kis friss levegőt.
   Megrázta a fejét,hogy nem akar kimenni,de nem hiszem,hogy azért,mert nem szeretne kimenni hanem,mert félt attól,hogy mit fognak mondani az emberek.
-  Ha az őrült rajongóidtól félsz,akkor megnyugtatlak.Ez a kedvenc helyem és már évek óta csak a karbantartó és a kertész jár oda.Így sem akarsz jönni?
  Egy ideig gondolkozott de utána rábólintott.
-  Ez az....-mosolyodtam el halványan,ő pedig viszonozta mosolyom.
  Hét körül berontott Fabi a szobába.Rettenetesen rám hozta a frászt,de ő már kora reggel pörgött,mint egy eszement.Vicces egy gyerek az száz százalék.
-  Iskolába kell mennem.Gyere és készíts nekem reggelit.
-  Te nem tudsz magadnak?-kérdeztem kicsit mérgesen,mert úgy éreztem mintha megzavart volna valamit,de közben pedig egyáltalán semmit.Csak olyan varázsos érzés volt ott ülni Sebastian ágya mellett és fogni a kezét,hogy Fabi érkezése szétrombolta a varázskastélyom,amit azalatt az egy óra alatt felépítettem.
-  De igen,csak jobb ha te csinálod.Vigyázok én addig Sebire.
-  Miért van az érzésem,hogy ez egy pasis megbeszélésnek készül?-álltam fel,majd kezem kihámoztam a Sebastianéból és elindultam kifelé.
  Egyszer még visszanéztem és elkaptam a két fiú közt egy cinkos mosolyt,amitől végigfutott a hátamon a hideg.Támadt egy megérzésem miszerint ők ketten nem csak drámai monológokban beszélgetnek,hanem Sebastian feltétel nélkül megnyílik az öccsének.Ezzel nincs is baj,csak bennem is bízna meg legalább ennyire.
  A szobámba mentem és összeszedtem a cuccaim amik a zuhanyzáshoz kellettek majd bementem a fürdőbe és gyorsan lezuhanyoztam.Törölközővel magam körül mentem vissza a szobába,de egy pillanatra megfordultam,mert ajtócsapódást hallottam,majd két egymásba csengő kacajt is.Fabi....Megráztam a fejem és bementem a szobába,ahol az ágyra voltak terítve a ruháim.Gyorsan magamra kapkodtam őket és mentem is le a konyhába,hogy összedobjak valami reggelit,de nem csak Fabinak,hanem magamnak és Sebastiannak is.
   Kinyitottam a hűtőt és csak sajtot meg felvágottat találtam,valamint néhány zöldséget,amit a piacokon már nem igazán lehetett találni,szeptember lévén.Zsömlét is találtam a kenyérkosárban és nekiláttam reggelit készíteni.Végül baromi édes kis szendvicsek lettek az én szerencsétlenkedésem gyümölcsei. Kakaót készítettem mellé,majd felmentem,hogy szóljak a fiúknak,de beszélgetést hallottam a szobából így elhatároztam,hogy kémkedek egy kicsit.
-  Tudod Sebi....szerintem Nea baromi aranyos lány.-mondta Fabi szinte suttogva.
-  Tudom,öcskös.-adott igazat öccsének Sebastian.
-  Miért nem engedted este,hogy visszamenjen a szobájába?Biztos fáj a nyaka.
-  Talán mert jól esett az,hogy itt ül valaki mellettem.-adott magyarázatot.
-  Csak vigyázz nehogy beleszeress.-intette óva Fabi a testvérét.
-  Nem tudom.Még nem bízom benne....Ki tudja,lehet valami sajtós pióca szárnysegédje.
-  Nem hiszem.akkor hozott volna magával kamerákat meg diktafont.Valamint már nekilátott volna kiszivárogtatni a részleteket.
-  Igazad lehet,de még várok egy kicsit.Hátha jobban megismerem és akkor majd eldöntöm.
  Nem akartam elhinni,hogy kibeszéltek a hátam mögött,de olyan aranyosan csinálták,hogy még haragudni sem tudtam rájuk.Hátráltam néhány lépést majd kicsit hangosabban közeledni kezdtem.Benyitottam a szobába,ahol az előbbi fesztelen beszélgetésnek nyoma veszett és a két fiú csak nézett egymásra.
-  Ugye nem engem beszéltetek ki?-fontam össze mellkasom előtt a karjaimat.
-  Ugyan....Hát úgy nézünk mi ki?-kacagott fel Fabi és leugrott a székről.-Csak nem kakaó illatot érzek?
-  Nem.Ez igazából kátrány....-mosolyogtam rá.
-  Az nem valami előnyös....Kész a reggeli?
-  Segíts levinni Sebastiant és utána jöhet a reggeli.
-  Oké!-kiáltott fel majd nekiláttunk a reggeli előkészületeinek.
   Lent nekiláttunk a reggelinek,majd én mosogattam,Fabi a táskáját pakolta be,Sebastian pedig ült és engem nézett.A beszélgetésükből tudtam,hogy mégsem annyira reményvesztett,mint azt első látásra gondoltam,sőt még egy kicsit igazságtalannak is találtam,hogy az öccsével beszél,de a családja többi tagjával nem hajlandó beszélni,vagy csak közölni velük,hogy ne aggódjanak,mert tudja,hogy minden rendben lesz.de az is lehet,hogy ismét rosszul ítélem meg és tényleg ennyire nehezére esik a baleset után újra építeni a kapcsolatait.Nem tudhattam.
   Akkor nap mégsem mentünk a parkba,mert elkezdett esni az eső,így benn kellett töltenünk a napot a házban.Ettől teljesen lelombozódtam,és csak ültem Sebastian mellett a nappaliban és tévét néztünk.
-  Nincsenek itthon DVD-itek?-fordultam felé,mikor már az ezredik televíziós vásárláson voltunk túl.
   A tévé alatti fiókra bökött,én pedig nekiláttak keresni valami jó filmet.Végül rábukkantam az egyik kedvenc filmemre.A film már régi,de még mindig ugyanolyan örök érvényű a mondanivalója,mint abban az időben amikor készült.
-  Séta a múltba.Ez jó lesz?-mutattam fel a DVD-t.
   Sejtelmes mosoly futott végig arcán és bólintott.
-  Pattogatott kukoricát találok valahol,vagy be kell érnem a lekvárral?
   Hülye vagyok,vagy tényleg olyantól kérdezgetek ilyen dolgokat,aki nem fog válaszolni?Talán elmentek otthonról....Kibattyogtam a konyhába és szétnéztem a polcokon és a fiókokban.Természetesen ott volt,ahol legutoljára néztem,szóval elég bosszús voltam.Elindítottam a mikrót és vártam,hogy a szemek kipattogjanak és végre nézhessük a filmet.Mikor kész volt tálba öntöttem és visszamentem a nappaliba,ahol semmi nem változott.Elindítottam a filmet és felültem a kanapéra Sebastian mellé.
   Ez volt a film,amit mindegy hányszor nézek meg mindig sírok a végén.Most sem volt ez másképp.Amikor a főszereplő közölte,hogy meg fog halni azonnal potyogni kezdtek a könnyeim,pedig oltári ciki volt egy vadidegen előtt sírni,de nem tehettem róla.Épp egy könnycseppet töröltem le mikor karok szorítását éreztem magam körül.Összerezzentem,de aztán rájöttem,hogy csak Sebastian az.Egész testemben remegni kezdtem és a gyomrom ismét görcsbe rándult.Miért csinálja ezt?Lehet csak még rosszabb lesz....
-  Azt hiszem....Ez ciki.-szipogtam még mindig a karaji közt.-De ha egyszer meghalok én is ilyen tökéletes szerelmet szeretnék előtte tapasztalni és élni,mint Jamie.-hajtottam a fejem a vállára.
   A sírásom abbamaradt,mintha egyszerűen elvágták volna és azonnal jobban éreztem magam.
-  Elmehetnénk Fabiért a suliba.-ajánlottam.-Úgy látom elállt az eső,és ma még nem voltál kinn.Az öcséd pedig biztos örülne neked.
   Választ nem adott,viszont bólintott és elmosolyodott,aminek segítségével arról is megbizonyosodhattam,hogy jó kedve van.Végül is tényleg elmentünk Fabi iskolájához és azt az eredmény értem el,amit szerettem volna.a kis srác nagyon örült nekünk és izgatottan kezdte hadarni,hogy mi mindent csinált aznap és mennyi bajba keveredtek a barátaival.Azért kicsit megszidtam,de tudta,hogy nem gondolom komolyan.
   Ebéd után Sebastian lepihent így mi kettesben maradtunk Fabival a konyhában.Valami már előző délután óta fúrta az oldalam és rettentő kíváncsi voltam rá.Így mosogatás közben nem is haboztam inkább megkérdeztem.
-  Milyen lány Hanna?
-  Miért érdekel?-vigyorodott el a kis német.-Talán csak nem féltékeny vagy rá?
-  Mire lennék féltékeny?Arra,hogy a családod ki nem állhatja?
-  Nem.Arra,hogy évekig volt Sebivel.Te pedig most belezúgtál a bátyámba.
-  Te hülye vagy.-csaptam le vízzel.
-  Úgy gondolod?Hát ha nem vagy szerelmes elárulhatom milyen lány Hanna.
-  Erre várok....-sürgettem meg.
-  Nos...nagyon szép,és humoros,bár a feje kicsit hasonlít a Grincsre.De attól mindig rendes volt.Csak egy megveszekedett hülye,amiért szakított a bátyámmal.
-  Miért szakítottak?
-  Azért,mert már nem bírta elviselni,hogy a bátyám többet van a gyárban,mint vele.
-  Én sem igazán tűrném,hogy a barátom hanyagoljon a kicsik miatt.
-  De a bátyám minden picike szabadidejét vele töltötte.A kezét is meg akarta kérni...
-  Ez durva....Biztos rácuppant egy még híresebb sportolóra....
-  Ez még érthető lenne,de nem.A szomszédjában lakik valami riporter vagy ki és azzal jöttek össze.Pont akkor nap mikor Sebi fel akarta tenni a nagy kérdést.
-  Agyon is ütöttem volna....
-  Hidd el....Melanie majdnem megtette.Meg is érdemelte volna.Nagyon megbántotta Sebastiant.
-  Nem is csodálkozom.-hajtottam le a fejem és elgondolkodtam,hogy milyen szar is lehetett Sebastiannak,mikor a barátnője kiadta az útját.
-  De fel a fejjel.Itt vagy te.Most már biztosan rendben lesz.
-  Ezt miért mondod?-kaptam fel a fejem és kíváncsian néztem rá.