13.Rész

Magical dress

  Másnap pontosan érkeztem a ruhapróbára,de akkor még csak egy valaki volt a házban...Sebastian.

-  Bocsi,de elkéstem volna?

-  Nem...korán jöttél,a ruhapróbáig még van egy óra.

-  Értem...-morfondíroztam.

-  Egy kávét?-emelte felém a bögréjét.

-  Köszi,az most jól esne.

-  Csak egy szavába kerül szép hölgyem.-mosolygott és a konyha felé indult.

-  Mellesleg,hogyhogy Hanna nem itt lebzsel?

-  Otthon van és valószínű dührohamban fetreng.Nem lett meghívva az esküvőre.

-  Komolyan?-vágtam meglepett fejet,pedig belül felcsaptak a jól megérdemelt bosszú édes lángjai.

-  Nem kell tettetni,tudom,hogy nem nagyon csíped.-adott a kezembe egy bögrét,benne illatos kávéval.

-  De te szereted,szóval nem sok mindent tehetek....

-  Igen,szeretem.-mosolygott boldogan.

-  Ennek örülök...Remélem most nem fogja darabokra szaggatni a szíved.

-  Jó lenne ha ezúttal megkímélne.

-  Ja....Legközelebb nem leszek itt,hogy összeragasztgassam.

-  Pedig reméltem...

-  Nem leszek Hanna pótlék,ebben biztos lehetsz.

-  Nem is vártam...Remélem nem kell többet miatta bánkódnom.

-  Azt senki nem szeretné...

   Egy kevés ideig beszélgettünk,vagyis igazából egy órán át,de semmi testi kontaktus nem történt,vagy akármi.Ez kicsit elszomorított,de nem idegeskedtem rajta,hisz nem is számítottam másra.

-  Annyira sajnálom,rossz időpontot mondtam...-lépett be Melanie.

-  Semmi baj,elbeszélgettünk Sebastiannal...Kávéztunk.-és ahogy ezeket a szavakat kimondtam összeállt a kép.

   Nem véletlenül hívott egy órával korábbra és nem véletlenül volt az egész házban csak egy személy,és az sem véletlen volt,hogy az épp a velem szemben ülő férfi volt az.Nagyon felhúztam magam,elvégre milyen alapon akarnak ők összehozni a testvérükkel,hisz semmi joguk nem volt hozzá.
-  Mel,beszélhetnénk egy percet?-álltam fel és s bögrémet az asztalra tettem,de mikor láttam,hogy nem jött rá mit is szeretnék hozzá tettem-Négy szem közt.-intettem a bejárat felé.
  Kisétáltunk a halvány,őszi napsütésbe,mely még csak éppen éledezett és sugaraival cirógatta a kopár faágakat és üres utcákat.
-  Minek kellett ez?-kérdeztem indulatosan mikor bezárult mögöttünk az ajtó.
-  Gondoltam te talán....
-  Én talán mi?-vágtam a szavába.
-  Te talán észhez téríthetnéd és megkérhetnéd,hogy szakítson Hannával.
-  Ez nem az én dolgom,mert nekem semmi közöm az öcséd magánéletéhez,sőt mondok valamit.Egy hónap és az én munkám véget ér.Utána szépen kilépek az életéből és engem nem lát többé.
-  Elhamarkodod.Adj egy esélyt neki....
-  Nincs mire esélyt adjak neki.Úgyse élne vele....
-  Honnan tudod?
-  Onnan,hogy mikor megtudtam,hogy a bátyám meghalt átjött és épp csak nem szerelmet vallott,aztán másnap,mikor átjöttem épp egy jó enyelgésen volt túl Hannával.Megvolt a lehetősége,nem élt vele.Nem fogok életem végéig rá várni,vagy azon agyalni,mi lett volna ha....
-  Megértettem.Akkor mehetünk a ruhapróbára?-sóhajtott nagyot és benyitott a házba.
-  Én is mehetek?-dőlt neki az ajtó oldalának Sebastian.
-  Jöhetsz.-bólintott Mel és felvette kabátját.

   A ház előtt ott várt minket Stephanie és egy számomra idegen lány,akiről később kiderült,hogy Melanie gyerekkori legjobb barátnője,Alexis. Nagyon szép lány volt,márvány fehér bőrrel,kék szemekkel és törékeny,balerina alakkal.Még Hannánál is szebb volt...Sokkal szebb.És mint később kiderült sokkal kedvesebb is.
-  Heló,Linea vagyok.-köszöntem neki mosolyogva.
-  Én pedig Lexi...-köszöntött két puszival,majd mosolyogva üdvözölte barátait.
-  Akkor indulás....-kiáltott fel Mel és bepattant a nagy,családi autóba.
   Nem is ért akkora meglepetés mikor Sebastian mellé szuszakoltak be,de nem volt ellenvetésem,ugyanis végig meg sem szólalt.Kicsit nyomasztó volt egy néma ember mellett ücsörögni és most kínosnak éreztem,azzal ellentétben,mikor nem beszélt velem,mert nem bízott bennem.akkor volt valami pezsgés a levegőben és szikrázott köztünk a légkör.Most még csak egy halvány sistergés sem volt.
   Mikor megérkeztünk bementünk az üzletbe és az elárusító azonnal hozta is Mel csodaszép fehér ruháját.Egyszer én is elképzeltem magam egy ilyenben,de hisz melyik kislány nem...Felpróbálta és igazgattak rajta egy kicsit,majd becsomagolták és el is vihettük.Ezután egy másik üzletbe mentünk ahol a koszorús lány ruhákat választottuk ki.
-  Szerintem ez tökéletes lesz.-emelt fel Stephanie egy halvány rózsaszín ruhát.
-  Fel kell próbálni.-tapsikolt a másik Vettel lány.-Nea,megtennéd nekünk,hogy felveszed?

   Az volt legalább az ezredik ruha,amit akkor nap felpróbáltam,viszont ez tetszett a legjobban.Így besétáltam a próbafülkébe és kicibzároltam a hátulját,hogy beleléphessek.Gyorsan ledobáltam a ruháim és magamra kaptam a ruhát,de egy probléma volt,méghozzá,hogy hátul nem tudtam felhúzni.
-  Segítene valaki?-kiabáltam ki,de csak fojtott kuncogást kaptam válaszul,majd néma vitatkozás és végül szétnyílt a függöny és Sebastian jelent meg,kipirult arccal és szégyenlős mosollyal.
-  Miben lehetek szolgálatodra?-nyögte csöndesen.
-  Talán felhúzhatnád ezt az izét.-böktem a hátamra,ahol a ruha szét volt nyílva,egész a fenekemig.
-  Na lássuk...-mondta és nekilátott.
   Hajam félre húztam és szembe fordultam a tükörrel.Láttam a férfi szinte ijedt tekintetét és a koncentrációt az arcán,nehogy véletlenül kezei tiltott területre tévedjenek.De hiába minden koncentráció végül hideg keze a hátamhoz ért és bizsergés futott végig a testemen.
-  Bocsánat.-suttogta és kezeit teste mellé engedte.
-  Semmi baj.-fordultam felé.-Ebben még segítenél?-tartottam felé a rózsaszín művirágot,melyet a hajamba kellett tűzni.
   Elvette és óvatosan a hajamba tűzte.Mikor ezzel is készen volt eltűnődve nézegetni kezdett.
-  Mi a baj?
-  Semmi....Pont így képzeltelek el álmomban.
-  Igen?-pislogtam rá,és éreztem,hogy a levegő ismét vibrálni kezdett köztünk.
-  Igen...mint egy angyal.
-  Köszönöm.-hajtottam le a fejem,mert zavarban voltam és nem tudtam mit is kellene tennem.
-  Nézz rám,kérlek.-tette ujjait az állam alá,majd felemelte a fejem,így szemeink egy magasságban voltak.
   A férfi tengerkék szemei szinte megbabonáztak.Nem tudtam megmozdulni,vagy eltolni magamtól.Egyszerűen ledermedtem és felkészültem valamire,még én sem tudom mire.egyre közelebb kerültek egymáshoz ajkaink ám mielőtt összeértek volna megszólalt a telefonja.Bosszúsan hátráltunk egymástól,majd ő elővette a készüléket és elfintorodott.Mg sem kellett kérdeznem ki volt az,mert magamtól is tudtam a választ.Hanna...