Genf
A ruhapróba után egyenesen haza mentem,hogy végre az ágyikómba zuhanhassak és kicsit pihengessek,mert nagyon nem éreztem magam a helyzet magaslatán.csak feküdtem az ágyon és a plafont bámultam,mert nem volt semmi dolgom.Aztán eszembe jutott,hogy én el akartam menni meglátogatni Lewist és Sabinét.Gyorsan előkerestem a telefonom és tárcsáztam Lewis számát,amit még anyától kértem el pár nappal korábban.Kicsörgött és nemsoká egy fiatal férfi hangja szólalt meg a vonal másik végén.
- Lewis Hamilton.-mondta gépiesen.
- Öööö...Szia Lewis.Linea vagyok,nem tudom emlékszel-e rám.
- Persze,hogy emlékszem.Te vagy Lanie testvére.-mondta megenyhült hangon.
- Igen.Legalább a nevem tudod...
- Ja...de miért is hívsz?
- Nos...Tudod csak szeretném látni Sabinét és nem tudom....csak látni szeretném.
- Mikor jössz?-kérdezte mókás hangulatban.
- Most kicsit sikerült meglepned.
- Miért is?
- Hat éve pont te kérted,hogy maradjak távol a kislánytól.
- Tudom,de azóta rájöttem,hogy hülyeséget kértem.
- Egy kicsit sokáig tartott,de legalább megértél fejben ehhez is.
- Ja,szóval mikor jössz?
- Attól függ mikorra sikerül jegyet foglalnom magamnak Genfbe.
- Holnap estére ideérsz,
- Ha most azonnal foglalom a jegyet,akkor igen.
- Remek,már várlak.
- Oké...-motyogtam csodálkozva.-Szia.
- Szia.-köszönt el és letette a telefont.
Azonnal foglaltam magamnak jegyet egy Genfi gépre és felhívtam Sebastiant,hogy a héten egy másik ápoló fog hozzá menni,mert én nem érek rá.ezután felhívtam a kórházat és kivettem a hétből öt napot szabadságnak,majd csomagolni kezdtem.Este még felhívtam Beverlyt,de ki volt kapcsolva így nem tudtunk beszélni.Szegény lányt teljesen megértettem.
Másnap délben indult a gépem és én negyed 12-kor kiértem a reptérre.
- Úgy akartál elmenni,hogy el sem köszönsz?-hallottam meg egy ismerős hangot mögöttem.
- Nos,igen.Ezt terveztem.-fordultam a szőke német felé egy halvány félmosollyal.
- Nem szép tőled.-csóválta a fejét látszólag bosszúsan.
- Tudom,de az este elköszöntem és mondtam,hogy egy kollégám fog veled foglalkozni addig.
- Azt viszont elfelejtetted említeni,hogy nem egy csinos hölgy a kollégád,hanem a terminátor.
- Sajnálom,legközelebb a kórház kurváját fogom neked kérni.
- Remélem nem lesz legközelebb.
- Meglátjuk.-vontam vállat,mikor észrevettem a nagy táskát a lába mellett.-Az mi?-böktem felé.
- Az kérlek szépen egy hulla,összedarabolva.-kacagott halkan.
- Most komolyan.-morogtam.
- Milton Keynesba kell mennem két napra és innen indul a gépem.
- Akkor jó utat neked.-pusziltam meg finoman az arcát,mint egy kedves ismerősnek.
- Neked is.-intett búcsút ridegen és táskáját a vállára véve elindult a velem ellentétes irányba.
Egy hang bemondta,hogy kezdődik a beszállás és én is elindultam a saját utamra.A gép lassan felszállt és én ott ültem a székben és csak néztem lefelé a városra.Egy pillanatra bevillant az aprócska puszi,amit Sebastian arcára adtam és ettől szélesen elvigyorodtam,majd a fülembe dugtam a fülhallgatóm és zenét kezdtem hallgatni.A gép késő délután leszállt és egy korábban küldött sms-nek köszönhetően Lewis már várt rám a reptéren,egy szürke Mercivel.
- Szia.-köszöntem neki félénken.
- Szia.-ölelt át lelkesen.
- Mi ez a meleg fogadtatás?-ráncoltam a homlokom.
- Csak jó téged látni.Tudod...pont olyan vagy,mint a testvéred.
- Oké,csakhogy én nem vagyok beléd szerelmes.Ez azért nagy különbség kettőnk közt.
- Igaz,de nem adod ide a csomagjaidat?
- Ha már ilyen cukin kéred...-mosolyogtam és a kezébe adtam a kis,szürke táskát.
Elmentünk a lakására és fellépcsőztünk,ami nem volt valami kellemes dolog,elvégre álmos voltam és kicsit nudlik voltak az izmaim is.Végül is felértünk a lakásba.
- Szia édes!-hallottam egy idegen nő hangját a lakás egyik pontjáról.
- Szia.Hoztam valakit.
- Végre itt vagy!-jelent meg egy barna hajú,fiatal nő a nappaliban.
- Öööö.Én is örülök,hogy itt lehetek.-habogtam és közben csak figyeltem ahogy a csaj pörög,mint egy keljfeljancsi.
- A nevem Juhász Andrea.-nyújtott kezet mosolyogva.-De te szólíts Andinak.
Kicsit meglepődtem,hogy Lewisnak magyar barátnője van,hisz a legutóbb még Nicole lehetetlenanevétleírni,énekesnővel járt.De örültem neki,hogy boldog.
- És Sabine merre van?-kérdeztem már kicsit később.
- A szomszédban van.Ma nem volt foglalkozás az oviban és az egyik csoporttársa itt lakik a szomszédban.
- Addig nem lenne probléma ha lefeküdnék egy kicsit.Nagyon kifáradtam.
- Ugyan,semmi gond.Majd Lewis megmutatja a szobádat.
A szobámba vezetett és adott két törölközőt ha esetleg le szeretnék zuhanyozni,de nem vettem hasznukat,mert azonnal elaludtam és nem is keltem fel vacsoráig.Akkor pedig olyan édes ébresztésben volt részem,hogy az elmondhatatlan.
- Ébresztő.-hallottam vékony gyerek hangot az ágy mellől.
- Csak még öt perc.-nyöszörögtem és a fejemre húztam a párnát.
- Ha elárulok neked egy titkot akkor felkelsz?
- Attól függ milyen titkot...-könyököltem a párnára.
- Semmilyen,igazából csak azt akartam,hogy felkelj.-kuncogott és lerángatta rólam a takarót.
Lassan,kómásan kimásztam az ágyból és megfogva kicsi kezét a konyhába mentünk,ahol az asztalon volt már a vacsora és egy aprócska kislány ült az etetőszékben.Andi épp előtte guggolt és próbált a szájába adni valami bébipapinak kinevezett narancsszínű trutyit.
- Á,felébredtél.-ugrott le a székről Lewis.
- Úgy tűnik...-vontam vállat és leültem egy székre.
Nagyon kedvesek voltak és beszédesek.Nem is számítottam rá,hogy ilyen szívélyesek lesznek,de ha már így alakult én csak örültem a helyzetnek.Vacsi után játszottam egy keveset Sabinéval,aki egy eleven,tündéri kislány,pont olyan,mint amilyennek elképzeltem őt kicsi korában.
Végül eljött a lefekvés ideje és mindenki nyugovóra tért.Én is bementem a szobámba és kinyitottam a táskám,amiben benne volt a pizsim és a fogkefém meg a tusfürdőm és valójában minden,ami a lefekvés előtti készülődéshez kellett.Nagy nehezen el is készültem és befeküdtem az ágyba,ám mielőtt elaludhattam volna megszólalt a telefonom.előkotortam a párnám alól és a kijelzőre pillantva elmosolyodtam.Sebastian volt az.Lenyomtam a zöld gombot és a fülemhez emeltem.
- Jó estét!-köszönt vidáman.
- Neked is!-mosolyogtam.
- Hogy vagy?
- Remekül,köszi.És te?Hogy haladsz a megbeszélésekkel?
- Nagyon jól.Jövőre már ismét autóba szállhatok.Mikor befejeztük a kezeléseket a személyi edzőm fog kézbe venni és ő fog edzeni velem a nagy visszatérésemhez.
- A sajtótájékoztatón majd el ne felejtsd említeni a nevem.
- Nyugi,nem fogom.-kuncogott,majd sóhajtott egyet.
- Mi a baj?
- Semmi,csak eszembe jutott,hogy már nem sok van és útjaink külön válnak.
- Igaz,de ez nem jelenti azt,hogy mi még ne futhatnánk össze néha.
- Ja,az lehetséges.....-vidult fel.
- Hiányzol....-sóhajtottam,de azonnal meg is bántam,elvégre ilyet nem a szerelmesek mondanak egymásnak?
- Jó lenne ha itt lehetnél.Nincs aki szórakoztasson.
- Erre van kitalálva a telefonszex.Csak felhívod Hannát és erősítitek az akusztikus szerelmi életeteket.
- Igaz....de most veled beszélek és nincs kedvem felhívni.egy órája sincs,hogy beszéltünk....Nem emlékeztem,hogy ennyit jár a szája.
- Előbukkant a kis gonosz Sebas.-kacagtam fel.
- Sosem szoktál becézni.Mindig a hivatalos,véresen komoly megszólításomat használod.
- Miért?Becézgetnem kellene téged?
- Nem,de szólíthatnál a becenevem is.
- És mi is a beceneved?
- Seb,de a családban csak Sebi.
- Akkor én mostantól Cukormázas Gumimanónak foglak hívni.
- Komolyan képes lennél így hívni?
- Még jó,hogy....-kacagtam fel.
- Mi lenne ha megmaradnánk a Sebnél?
- Nem hangzik olyan jól,de benne vagyok.
- Akkor jó,már megijedtem,hogy életem végéig Sebastiánnak fogsz szólítani.
- Ettől nem kell félned,Cukormázas Gumimanó....
- Hé,megállapodtunk....
- Jól van na...-morogtam.
- Na de most már fekszem le,mert holnap korán kelek.
- Á,szóval csak a hangomat akartad hallani lefekvés előtt?-kuncogtam.
- Mondhatjuk...-ásított hatalmasat.
- Akarod,hogy beszéljek hozzád,míg el nem alszol?
- Megtennéd?
- Hát az én Cukormázas Gumimanómért bármit.
- Akkor vágj bele.Nyugodt lehetsz,a mai nap után nagyjából két perc és elalszom.
- Oké...-elkezdtem neki mindenféle ostobaságot beszélni egy túlélő műsorról,amit előz este láttam,majd mikor meghallottam egyenletes szuszogását a telefonban elmeséltem neki,amit igazából akartam.-Tudod Sebastian...bocs,megbeszéltük,hogy Sebnek foglak szólítani...szóval,amikor tegnap a próbafülkében meg akartál csókolni,akkor azt én is nagyon szerettem volna.Ha ébren lennél nem árulnám el,de most,hogy alszol bevallhatom,hogy az első csókunk óta vágyom a folytatásra.Az nekem talán jelentett valamit,de aztán te összejöttél Hannával,akit talán legszívesebben az öcséddel karöltve sértegetnénk,de nem teszem,mert te szereted és nem akarlak befolyásolni semmivel.Mel megkért,hogy próbáljalak jobb belátásra téríteni de én elutasítottam,mert nem akarom,hogy megint szenvedj.Tudom kicsit hülyén hangzik,de remélem mindennek a végén jól fogsz dönteni és még annyit,hogy én mindig ott leszek,ha nem is,mint az életed kulcsszereplője de ott leszek,mint egy barát,akinek bármit elmondhatsz.Jó éjt Seb...
Letettem a telefont az éjjeli szekrényre és lassan álomba merültem.Ez az álom édes volt és teljesen kipihenten ébredtem másnap reggel.Lezuhanyoztam és felöltöztem,majd kinéztem az ablakon,mert halk szöszölést hallottam az utcáról.Gyanúm beigazolódott,mert lomha tempóban szemerkélt az eső,ezzel elrontva a kedvem teljesen.
Kisétáltam a konyhába,ahol folyt az őrült reggeli készülődés.Lewis fel volt pakolva,talán ment a csapata főhadiszállására,és Andi pedig reggelit készített olyan sebességgel,hogy az még egy Turbo Jetet is megszégyenített volna.Mindenki gyorsan bekapkodta reggelijét,ez persze rám is vonatkozott,majd nekiláttak készülni az oviba.
- Nea,annyira sajnálom,hogy nem lehetek itt mikor hazamész,de a csapatnak szüksége van rám és el kell menjek Wokingba.
- Ne aggódj.Maradok Andival és jól kibeszélünk.
- Ebben reménykedtem.-fintorodott el,majd egy gyors öleléssel el is köszönt.
- Nea.megkérhetlek egy bazi nagy szívességre?-állt elém Andi kipirult arccal.
- Persze,bármire.
- Elvinnéd Sabinét az oviba.Nekem ki kell vinnem Lewist a reptérre,hogy ne kelljen taxival menjen és e már nem férne bele,mert akkor már nagyon kellene rohanni.A kislány tudja az utat,csak el kell kísérni.
- Oké,azt hiszem ennyivel még megbirkózom.
- Egy angyal vagy.-mosolyodott el,majd el is rohantak,mert szinte biztos voltam benne,hogy már most eszméletlen késésben vannak.
Kézen fogtam a kislányt és az ő vezetésével elindultunk az oviba,esernyővel felszerelkezve.Már épp csak szemerkélt,de nem akartam,hogy valami baja essen,míg velem van.Elkísértem az oviba,majd mikor benn meggyőződtem róla,hogy minden rendben lesz vele visszaindultam a lakáshoz.Ahogy haladtam keresztül az iskola parkolóján,mert mint később megtudtam,az óvoda egybe van kötve egy általános és egy közép iskolával,szóval épp haladtam keresztül a parkolón,mikor egy fekete BMW majdnem elgázolt.Szerencsére sikerült félre ugranom,de az esernyőm kiesett a kezemből és az autó áldozata lett.
- Annyira sajnálom hölgyem.-pattant ki az autóból egy férfi.
- Tudja ugye,hogy ki kell fizetnie az esernyőt?
- Kifizetem,csak ne szóljon róla senkinek.Tegnap vettem ezt az autót és ha megtudják,hogy máris embereket gázolok el vele....Oda a jó hírem.
Jobban megnézve a férfi nagyon jóképű volt és volt valami a kisugárzásában,abban az ártatlan csibészségben,ami a mosolyában bujkált,hogy egy szempillantás alatt a rabja lettem.Barna szemei végigpásztázták testem és arcom minden porcikáját.Pillantásába beleremegem.
- A nevem Erik Richter.És nagyon sajnálom az esernyőjét.
- Az én nevem Linea Armstrong,és sajnálhatja is.
- Engedje meg,hogy kárpótlásul meghívjam egy vacsorára.
- Oké,de értem kell jönnie,mert lezúzta az esernyőmet.
- Este nyolcra ott leszek,csak egy címet adjon.
Lediktáltam neki a címet,majd egy viszláttal ott is hagytam és elindultam vissza Lewisék lakására.
***
Nos egy köszönettel tartozom az eddigi kommentelőimnek,hisz nagyon kitartóak és türelmesek.Most itt annyi tisztázni való lenne,hogy most Erik belép Nea életébe,de ettől a történet továbbra is Sebis fc lesz.Még egyszer köszönöm az eddigi hozzászólásokat,de azt nem írom oda,hogy ide is várok párat,mert ha akartok úgy is írtok.Majd igyekszem a folytatással,
Puszi:*:*
- Attól függ milyen titkot...-könyököltem a párnára.
- Semmilyen,igazából csak azt akartam,hogy felkelj.-kuncogott és lerángatta rólam a takarót.
Lassan,kómásan kimásztam az ágyból és megfogva kicsi kezét a konyhába mentünk,ahol az asztalon volt már a vacsora és egy aprócska kislány ült az etetőszékben.Andi épp előtte guggolt és próbált a szájába adni valami bébipapinak kinevezett narancsszínű trutyit.
- Á,felébredtél.-ugrott le a székről Lewis.
- Úgy tűnik...-vontam vállat és leültem egy székre.
Nagyon kedvesek voltak és beszédesek.Nem is számítottam rá,hogy ilyen szívélyesek lesznek,de ha már így alakult én csak örültem a helyzetnek.Vacsi után játszottam egy keveset Sabinéval,aki egy eleven,tündéri kislány,pont olyan,mint amilyennek elképzeltem őt kicsi korában.
Végül eljött a lefekvés ideje és mindenki nyugovóra tért.Én is bementem a szobámba és kinyitottam a táskám,amiben benne volt a pizsim és a fogkefém meg a tusfürdőm és valójában minden,ami a lefekvés előtti készülődéshez kellett.Nagy nehezen el is készültem és befeküdtem az ágyba,ám mielőtt elaludhattam volna megszólalt a telefonom.előkotortam a párnám alól és a kijelzőre pillantva elmosolyodtam.Sebastian volt az.Lenyomtam a zöld gombot és a fülemhez emeltem.
- Jó estét!-köszönt vidáman.
- Neked is!-mosolyogtam.
- Hogy vagy?
- Remekül,köszi.És te?Hogy haladsz a megbeszélésekkel?
- Nagyon jól.Jövőre már ismét autóba szállhatok.Mikor befejeztük a kezeléseket a személyi edzőm fog kézbe venni és ő fog edzeni velem a nagy visszatérésemhez.
- A sajtótájékoztatón majd el ne felejtsd említeni a nevem.
- Nyugi,nem fogom.-kuncogott,majd sóhajtott egyet.
- Mi a baj?
- Semmi,csak eszembe jutott,hogy már nem sok van és útjaink külön válnak.
- Igaz,de ez nem jelenti azt,hogy mi még ne futhatnánk össze néha.
- Ja,az lehetséges.....-vidult fel.
- Hiányzol....-sóhajtottam,de azonnal meg is bántam,elvégre ilyet nem a szerelmesek mondanak egymásnak?
- Jó lenne ha itt lehetnél.Nincs aki szórakoztasson.
- Erre van kitalálva a telefonszex.Csak felhívod Hannát és erősítitek az akusztikus szerelmi életeteket.
- Igaz....de most veled beszélek és nincs kedvem felhívni.egy órája sincs,hogy beszéltünk....Nem emlékeztem,hogy ennyit jár a szája.
- Előbukkant a kis gonosz Sebas.-kacagtam fel.
- Sosem szoktál becézni.Mindig a hivatalos,véresen komoly megszólításomat használod.
- Miért?Becézgetnem kellene téged?
- Nem,de szólíthatnál a becenevem is.
- És mi is a beceneved?
- Seb,de a családban csak Sebi.
- Akkor én mostantól Cukormázas Gumimanónak foglak hívni.
- Komolyan képes lennél így hívni?
- Még jó,hogy....-kacagtam fel.
- Mi lenne ha megmaradnánk a Sebnél?
- Nem hangzik olyan jól,de benne vagyok.
- Akkor jó,már megijedtem,hogy életem végéig Sebastiánnak fogsz szólítani.
- Ettől nem kell félned,Cukormázas Gumimanó....
- Hé,megállapodtunk....
- Jól van na...-morogtam.
- Na de most már fekszem le,mert holnap korán kelek.
- Á,szóval csak a hangomat akartad hallani lefekvés előtt?-kuncogtam.
- Mondhatjuk...-ásított hatalmasat.
- Akarod,hogy beszéljek hozzád,míg el nem alszol?
- Megtennéd?
- Hát az én Cukormázas Gumimanómért bármit.
- Akkor vágj bele.Nyugodt lehetsz,a mai nap után nagyjából két perc és elalszom.
- Oké...-elkezdtem neki mindenféle ostobaságot beszélni egy túlélő műsorról,amit előz este láttam,majd mikor meghallottam egyenletes szuszogását a telefonban elmeséltem neki,amit igazából akartam.-Tudod Sebastian...bocs,megbeszéltük,hogy Sebnek foglak szólítani...szóval,amikor tegnap a próbafülkében meg akartál csókolni,akkor azt én is nagyon szerettem volna.Ha ébren lennél nem árulnám el,de most,hogy alszol bevallhatom,hogy az első csókunk óta vágyom a folytatásra.Az nekem talán jelentett valamit,de aztán te összejöttél Hannával,akit talán legszívesebben az öcséddel karöltve sértegetnénk,de nem teszem,mert te szereted és nem akarlak befolyásolni semmivel.Mel megkért,hogy próbáljalak jobb belátásra téríteni de én elutasítottam,mert nem akarom,hogy megint szenvedj.Tudom kicsit hülyén hangzik,de remélem mindennek a végén jól fogsz dönteni és még annyit,hogy én mindig ott leszek,ha nem is,mint az életed kulcsszereplője de ott leszek,mint egy barát,akinek bármit elmondhatsz.Jó éjt Seb...
Kisétáltam a konyhába,ahol folyt az őrült reggeli készülődés.Lewis fel volt pakolva,talán ment a csapata főhadiszállására,és Andi pedig reggelit készített olyan sebességgel,hogy az még egy Turbo Jetet is megszégyenített volna.Mindenki gyorsan bekapkodta reggelijét,ez persze rám is vonatkozott,majd nekiláttak készülni az oviba.
- Nea,annyira sajnálom,hogy nem lehetek itt mikor hazamész,de a csapatnak szüksége van rám és el kell menjek Wokingba.
- Ne aggódj.Maradok Andival és jól kibeszélünk.
- Ebben reménykedtem.-fintorodott el,majd egy gyors öleléssel el is köszönt.
- Nea.megkérhetlek egy bazi nagy szívességre?-állt elém Andi kipirult arccal.
- Persze,bármire.
- Elvinnéd Sabinét az oviba.Nekem ki kell vinnem Lewist a reptérre,hogy ne kelljen taxival menjen és e már nem férne bele,mert akkor már nagyon kellene rohanni.A kislány tudja az utat,csak el kell kísérni.
- Oké,azt hiszem ennyivel még megbirkózom.
- Egy angyal vagy.-mosolyodott el,majd el is rohantak,mert szinte biztos voltam benne,hogy már most eszméletlen késésben vannak.
Kézen fogtam a kislányt és az ő vezetésével elindultunk az oviba,esernyővel felszerelkezve.Már épp csak szemerkélt,de nem akartam,hogy valami baja essen,míg velem van.Elkísértem az oviba,majd mikor benn meggyőződtem róla,hogy minden rendben lesz vele visszaindultam a lakáshoz.Ahogy haladtam keresztül az iskola parkolóján,mert mint később megtudtam,az óvoda egybe van kötve egy általános és egy közép iskolával,szóval épp haladtam keresztül a parkolón,mikor egy fekete BMW majdnem elgázolt.Szerencsére sikerült félre ugranom,de az esernyőm kiesett a kezemből és az autó áldozata lett.
- Tudja ugye,hogy ki kell fizetnie az esernyőt?
- Kifizetem,csak ne szóljon róla senkinek.Tegnap vettem ezt az autót és ha megtudják,hogy máris embereket gázolok el vele....Oda a jó hírem.
Jobban megnézve a férfi nagyon jóképű volt és volt valami a kisugárzásában,abban az ártatlan csibészségben,ami a mosolyában bujkált,hogy egy szempillantás alatt a rabja lettem.Barna szemei végigpásztázták testem és arcom minden porcikáját.Pillantásába beleremegem.
- A nevem Erik Richter.És nagyon sajnálom az esernyőjét.
- Az én nevem Linea Armstrong,és sajnálhatja is.
- Engedje meg,hogy kárpótlásul meghívjam egy vacsorára.
- Oké,de értem kell jönnie,mert lezúzta az esernyőmet.
- Este nyolcra ott leszek,csak egy címet adjon.
Lediktáltam neki a címet,majd egy viszláttal ott is hagytam és elindultam vissza Lewisék lakására.
***
Nos egy köszönettel tartozom az eddigi kommentelőimnek,hisz nagyon kitartóak és türelmesek.Most itt annyi tisztázni való lenne,hogy most Erik belép Nea életébe,de ettől a történet továbbra is Sebis fc lesz.Még egyszer köszönöm az eddigi hozzászólásokat,de azt nem írom oda,hogy ide is várok párat,mert ha akartok úgy is írtok.Majd igyekszem a folytatással,
Puszi:*:*
Istenem, ez valami nagyon jó lett. Olyan cuki az egész. Sebi pedig...awww, olvadok attól, hogy milyen kis édes. A Cukormázas Gumimanó pedig...azon az este is nevettem, de most is. Ilyet is csak te tudsz kitalálni. Nea vallomása, olyan őszinte volt meg minden, komolyan abban reménykedem, hogy Seb mégis csak hallotta. Ez az Erik...oké, jól néz ki meg minden, de tudod, hogy én nem éljeneztem már akkor sem, mikor mondtad, hogy benne lesz. Remélem minél hamarabb el lesz távolítva a képből, és nem úgy lesz, ahogy azt a múltkor mondtad. Inkább Cukormázas Gumimanóra szavazok.
VálaszTörlésNem is húzom itt tovább, mert a szekrényem nem öntisztító, szóval vár rám.
Siess a kövivel. Puszi
Szia!!
VálaszTörlésNos először is, ha akarod, ha nem akarnád, úgyis írnék neked, mert eszméletlenül jó fejezeteket hozol!! :)
Aztán én is nagyon reménykedtem, hogy Seb mégis hallja, amit Nea mond neki, bár egy picit még most is reménykedek, hogy hátha csak nem szólalt meg!! És Erik, csak nem ki fog alakulni valami köztük?? Sajnos nagyon ezt érzem, de örülnék, ha tévednék. Nem szimpi a srác, mert én azt akartam, hogy összejöjjenek már Sebivel!!
És még hálás is vagyok neked! Mert Lewis nagyon jó fej a történetben. Remélem, hogy amikor majd szerepel, akkor ilyen is marad!!
Siess a folytatással!!
Puszi
Szia!
VálaszTörlésEgy újabb fantasztikus rész:) Abban reménykedem, hogy Sebi csak nem szólalt meg, és végig hallotta, hogy mit mond Nea. A Cukormázas Gumimanó megnevezésen jót nevettem. Erik remélem, ha össze is jön Neával, a végén mégis csak Sebbel lesz. Nagyon örülnék neki mert nagyon aranyos, és jó párost alkotnának!
És ahogy Brigi írta, én is nagyon hálás vagyok neked, hogy Lew ilyen jó fej!:) Remlem az is marad!
Siess a folytatással!
Puszi
Köszönöm a kömikat és Brigi valamint Lili szívén könnyítve elárulom,hogy Lew végig jó szereplő lesz és még annyit,hogy a történet csavarása érdekében Nea összejön Erikkel,viszont Sebi és közte is lesz valami,ami talán több is,mint barátság.És mivel holnap lesz egy hónapja,hogy volt a szülinapom kaptok egy Sebi szemszöge részt ajándékul.
VálaszTörlésMég egyszer köszi a komikat és majd igyekszem.
Puszi:*:*