27.Rész

Disaster

-  Azt hiszem beszélnünk kellene.-nyöszörögte és kibujt ölelésemből.

-  Igen...először a kettőnk dolgát,aztán azt,hogy miért sírtál.-fogtam meg a kezét és az ágyhoz sétáltunk majd lefeküdtünk egymással szemben.

-  Sajnálom,hogy ilyen bunkó voltam.

-  Nem kell,mert én borzalmas barát voltam.Megbocsájtasz?

-  Meg.-suttogta.-Annyira hiányzott,hogy beszélgessek valakivel.Annyi mesélni valóm van.

-  Nekem is,de kezd csak te.

-  Biztos nem baj?

-  Nem...csak kezd el.Seb már úgysem jön vissza ma este.

-  Összevesztetek?

-  Mondhatjuk így is.

-  Akkor azt hiszem mégis erről kellene beszélnünk.Az én ügyem várhat.

-  Oké...azt hiszem Seb megcsal Hannával....-fakadtam ismét sírva.

-  Az lehetetlen.Látszik rajtatok,hogy szeretitek egymást és teljesen összeilletek.

-  Igen..szeretem is,de ő megcsal....-szipogtam.

-  Hanna..ő a volt barátnője nem?Most pedig Heikkivel van?

-  Igen,az.

-  Akkor miért kellene neki,mikor kidobta a te kedvedért.

-  Nem tudom..hallottam,hogy ma este beszélget Kimivel,aki mellesleg tiszta részeg volt,szóval beszéltek és azt mondta neki Kimi,hogy el kell mondania nekem a Hanna dolgot,mert nagyon össze fogunk veszni,ha később tudom meg.

-  Úúúú,ez nagyon komolyan hangzik.-szívta be alsó ajkát és elfintorodott.

-  Tudom...most sajnos nem tudok semmi értelmeset mondani.Az agyamat teljesen lefagyasztottad ezzel az egésszel,de szerintem ha szeret téged,akkor biztosan ott hagyja azt a kis lotyót és visszajön hozzád,ha visszafogadod.Mert ugye te szereted őt?

-  Persze,hogy szeretem.Olyan nincs,hogy én nélküle élni tudjak,de akkor is.Azt mondja minden nap,hogy szeret és akkor összejön a volt csajával.

-  Nem lehetsz ebben biztos.Lehet csak valami apróság.

-  Remélem.-töröltem meg szememet.-Most mesélj te.

-  Szóval...Amikor ott voltunk nálatok vacsorázni akkor igazad volt.Én tényleg Kimi szeretője vagyok.

-  És?

-  Annyira bűntudatom van,mert Jenni egy annyira rendes nő,hogy az elképzelhetetlen és én ahányszor alkalmunk adódik rá lefekszek a férjével.

-  Ez végül is normális,mert felesége van,de ha szeret,akkor biztosan otthagyja a feleségét.

-  Úgy gondolod?

-  Igen,mert halottam,mikor Sebbel beszélt és annyira lelkesen beszélt rólad és annyira beléd van szeretve,hogy az ünnepek után be akarja adni a váló keresetet.

-  Komolyan?És miket mondott rólam?

-  Hát,hogy céltudatos és törékeny vagy és,hogy számára te vagy a tökéletes nő.

-  Sajnálom,hogy ennyire felvidultam,miközben neked ennyire rossz,de olyan jól esik.

-  Akkor most visszamész hozzá?

-  Nem hagylak itt téged.Ha akarod itt alszom veled.

-  Megtennéd?-pislogtam rá könnyeimen keresztül.

-  Igen.Még szép,hogy...-fogta meg a kezem és szabad kezével kettőnkre terítette a takarót.

    Nagyon hálás voltam neki érte és végül egymás kezét szorongatva aludtunk el.Reggel nagyon álmos voltam mikor felkeltem,így inkább még lustálkodtam egy kicsit.Barátnőmmel egymásnak háttal feküdtünk,így nem láthattam,hogy alszik-e.Lassan hátamra fordultam és a plafont kezdtem bámulni.

    Ahogy ott feküdtem arra lettem figyelmes,hogy lassan nyílt az ajtó és egy pizsamás Vettel lépett a szobába.Halkan lépdelt a szekrény felé,hogy ruhát keressen magának.Haja kócos volt és arca borostás,szemei karikásak.

-  Nem kellene valamiről beszélnünk?-suttogtam és lassan felültem az ágyon.

-  Nea....a frászt hoztad rám.-suttogta meglepetten.

-  Nem volt szándékos.Nagyon sajnálom,de nem akarsz nekem valamit mondani?

-  Sajnos nem jut eszembe semmi.-vont vállat,majd kivett egy sötétkék pólót és egy szürke melegítőnadrágot.

-  És Hannáról sem szeretnél mondani valamit?

-  Ugye te hallottál minket beszélni az este Kimivel?

-  Nem szándékosan,de hallottam.

-  Akkor most szakítani fogsz velem?

-  Előbb hallani akarom.Mi van Hannával és veled?Már megint visszamentél hozzá?

-  Ez azért kicsit bonyolultabb.Nem hiszem,hogy megértenéd.
-  Hát akkor magyarázd meg.Nekem van időm.
-  Gyere ki,mert felébresztjük Beverlyt.
-  Ki a teraszra?Te meg vagy zavarodva.Hideg van kinn.
-  Akkor vegyél fel kabátot.
   Végül kíváncsiságom erősebb volt a józan eszemnél és kabátomat magamra kapva kisétáltunk a teraszra.Kinn még kicsit sötét volt és a szél is fújdogált.Szorosan összefogtam magamon a kabátot és összeszűkült szemekkel néztem a németre.
-  Hallgatlak.-sóhajtottam nagyon és végül mégis elfordultam tőle és a csodás hófödte tájat kezdtem nézni,mely még csak éppen ébredezett.
-  Nem vagyunk együtt Hannával...vagyis nem úgy ahogy te gondolod.
-  Honnan tudod,hogy én,hogy gondolom?
-  A megvető pillantásodból és a flegma hangnemedből.Nyilván azt hiszed lefeküdtem vele,és meg is csaltalak.
-  Honnan veszed..?-kérdeztem szarkasztikusan és hangom egy oktávval feljebb csúszott.
-  Hagyjuk már....szóval tényleg lefeküdtem vele.
-  Tudtam....tudtam...-morogtam és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-  Nagyon magam alatt voltam és borzalmas embernek hittem magam.
-  Mikor volt ez egyáltalán?
-  Azután,hogy kijöttél a kórházból,de még nem jöttünk el anyáéktól.
-  Értem...És miért nem mondtad el?
-  Mert tudtam,hogy ha megtudod,akkor borzalmasan meg fogsz gyűlölni.

-  Ó,hát akkor jól gondolod.-emeltem rá tekintetem,de valójában legszívesebben átnéztem volna rajta és csak otthagytam volna,de nem tehettem,hisz szerettem,akármi is történjen.
-  De még nincs vége...
-  Van még valami azon kívül,hogy lefektetted?
-  Igen...Terhes.
-  Tessék?!-kérdeztem hitetlenkedve,hangom pedig egész vékony és szinte néma volt.
-  Igen és nem tudja,hogy ki az apja,mert akkor már együtt volt Heikkivel és nem tudja pontosan az igazat.
-  És azt vártad,hogy én ezt majd megértem?
-  Nem....tudtam.hogy teljesen ki fogsz bukni.
-  Akkor jó.Remélem ez sem fog váratlanul érni.-emeltem fel kezem és egy hatalmas pofonnal jutalmaztam Sebastian hűtlenségét.
-  Számítottam erre is.
-  Akkor remélem,hogy ez már tényleg nem fog meglepetésként érni.-mondtam és leszedve a gyűrűt az ujjamról a kezébe nyomtam majd visszamentem a szobába,hogy összeszedjem a cuccaim.
-  Mi történik?-nyöszörögte Beverly félkómásan.
-  Semmi.Szakítottam Sebastiannal....-magyaráztam és közben hatalmas sebességgel pakoltam össze a ruháim  a bőröndömbe.
-  Annyira sajnálom.-állt fel az ágyról és hozzám sétált,majd szorosan átölelt.
-  Azt hiszem ez így lesz a legjobb.-suttogtam,de közben éreztem,hogy ennél rosszabb már úgysem történhet velem.
-  Nem.Így semmi se lesz jobb.Fakadt ki barátnőm és kiszedve kezemből a felsőt,amit be akartam tenni az ágyhoz rángatott és leültetett,majd megállt velem szemben.
-  Most mi lesz?Leordítod a fejem,hogy nem adhatom fel ilyen könnyen?
-  Nem terveztem,csak elmondom,hogy szerintem nagy hülyeség lenne ennyi miatt otthagynod,ha ennyi dolgon keresztülmentetek már.
-  De ő...ő...lefeküdt Hannával és teherbe ejtette.Ennél rosszabbat nem tehetett volna.-pityeredtem el és összekulcsolt kezeimet kezdtem nézni.
-  Tudod...nem tudok jó tanácsot adni,mert ha megpróbálom akkor mindig valami hülyeség jön ki belőle,de azt tudnod kell,hogy ha kell egy váll amin kisírhatod magad,én itt leszek és nyugodtan elmondhatsz nekem mindent.
-  Köszi.-néztem rá hálásan,majd ismét nekiláttam a pakolásnak.

   Sebi sietős léptekkel távozott a szobából én pedig egyedül maradtam,mert Beverlyt elzavartam,hogy beszéljen Kimivel és ha végeztek akkor jöjjön vissza.Mikor kész voltam a pakolással az előhagyott ruháimmal elvonultam fürdeni,majd gyorsan felöltöztem és egy cetlit hagyva mindenkitől elköszöntem,majd mikor Beverly végzett hazavitettem magam.
-  Biztos ezt akarod?-kérdezte már a ház előtt.
-  Igen.Haza megyek és azt hiszem elköltözöm Heppenheimből.
-  És engem otthagysz?
-  Nem is ott élsz....
-  Tudom,de minden odaköt.Engem is,de téged annál inkább.
-  Persze...az ikertestvérem és a bátyám is ott vannak eltemetve.Ott él a mostohatesóm és a mostoha anyám,akiket rég ki nem állhatok.Két ember van abban a városban,akiket szeretek.
-  Kik?-ráncolta a szemöldökét.
-  Az apám és Fabian.
-  Apukádat ismerem,de ki az a Fabian?
-  Ő világ legaranyosabb kamasz fiúja,mellesleg a legkisebb Vettel gyerek.
-  Hát akkor csak kettőjük miatt maradnod kellene.
-  De nem tehetem.Sebastian biztosan ott fog keresni először és nem akarok vele beszélni.
-  Pedig ezt meg kellene beszélnetek.Kimi azt mondta nagyon maga alatt van a srác.
-  Hát legyen is.Legalább ennyit megérdemel ezek után.
-  Mindegy.Nem szólok bele,de te nem szeretnéd,ha itt maradnék veled?
-  Nem.Menj csak vissza a többiekhez.Majd beszélünk.
-  De akkor meg ne feledkezz rólam.-mosolyodott el halványan.
-  Emiatt ne aggódj.-öleltem meg barátnőm,majd figyeltem,ahogy a kocsi egyre távolodik a háztól.

***

Hát,itt lenne a termékeny hétvégém utolsó fejezete,remélem tetszett nektek.Annyira boldog voltam,mikor Sebet intették le futamgyőztesnek és annyira lesokkolt mikor olvastam,hogy elvehetik tőle az első helyet.Nagyon remélem,hogy nem ez fog történni és megtarthatja a 25 pontot.Elhatároztam ugyanis,hogy ha megbüntetik,akkor nem nézek többet Forma 1-et,mert ez már csak Alonso seggének fényesre nyalásáról szól(elnézést a kifejezésért és még nagyobb bocs,az Alonso drukkerektől,mert velük semmi bajom.)Úgy hogy remélem ti is velem drukkoltok,hogy ne büntessék.

Sok sikert mindenkinek a következő héthez a suliban és a következő hétfőhöz.

Puszi:*:*