23.Rész

Ex Best Friends

  Mikor mind bejöttek a lakásba először a nappaliba tessékeltem őket,hogy beszélgessünk egy keveset vacsi előtt,de valójában az érdekelt,hogy hogyan avanzsált át Beverly legjobb barátnő és gyógytornászból,nem legjobb barátnő és személyi edzővé.Tekintetében már nem láttam ugyanazt a barátságos csillogást,mint azelőtt.Inkább hidegséget és merevséget,mint egy munkamániásnál.

-  És Beverly...Hogy kerülsz Kimi mellé,mint személyi edző?-tértem is a lényegre,mikor mindenki kényelmesen elhelyezkedett a kanapén és az italát szürcsölgette.

-  Nos...,mint tudod Berlinben dolgoztam és egyik nap beállított a klinikára,hogy neki egy olyan masszőr kell,aki elvállalná,hogy az edzője legyen.Nekem meg pont kapóra jött,mert ugye egyedül voltam a nagyvárosban és önként ajánlkoztam az állásra.Felvett,aztán mentünk Enstonba és aláírtunk egy szerződést,azóta pedig itt élek velük.-mesélte el kalandos életét,de közben végig engem nézett,szemeiben pedig talán haragot vettem észre,amit teljesen megértettem,hisz borzalmas barátnő voltam,főleg a bátyám halála után.

-  Ez remek.Bárcsak mindenkinek ilyen könnyen menne a munkatalálás.-sóhajtottam fel,pedig volt munkám viszont egyre jobban elhanyagoltam csak azért,hogy Sebbel töltsem a napot.
-  Édes,hisz neked van munkád.-nézett rám összehúzott szemöldökkel Seb.
-  Igaz,viszont hiányzik a régi.
-  Tényleg,te mióta nem Heppenheimben dolgozol?-nézett rám érdeklődő pillantással Beverly.
-  Nos...Október vége óta.akkor költöztünk ide Erikkel.-ejtettem ki a nevet megvetéssel.
-  És ő ki?Most nincs itt?Mi történt?-faggatott Kimi kíváncsian,de pont nem volt kedvem róla beszélni.
-  Erik Nea ex barátja.Kicsit rossz viszonyban váltak el egymástól.
-  Akkor inkább ne beszéljünk róla.

-  Szerintem együnk.-csapta össze a tenyereit Seb és felemelkedett a kanapéról,hogy az étkezőbe vezessen minket.
   A vacsorát kellemes beszélgetés kíséretében költöttük el és nagyon izgultam,hogy mi lesz utána.
-  Beverly,segítenél leszedni az asztalt?-néztem a lányra,aki ugyan kicsit meglepetten,de felemelkedett az asztaltól és segített nekem.
   Vacsora közben jól megfigyeltem és valami nem volt rendben.Túlságosan közel éreztem őt Kimihez és ez nem tetszett nekem,hisz a férfi majdnem tíz évvel volt idősebb nála és ráadásul nős volt,a jelek pedig biztosan azt mutatták,hogy több is van köztük,mint edző és versenyzője közt szokott lenni.Ki akartam faggatni és erre nem találtam korábban időt,mint asztal leszedés közben.Bár tudtam,hogy nem vagyunk már ugyanazok a közeli barátok,mint régebben,de reméltem,hogy megnyílik előttem és elmondja amire kíváncsi voltam.
-  Mit szeretnél,mert tuti nem segítséget az asztal leszedésében....-dőlt neki a konyhapultnak és szemeiből szinte sugárzott a harag.Szinte a csontomig hatolt.
-  Ennyire átlátszóan hazudok?
-  Igen.Ebben sosem voltál valami jó.
-  Bezzeg te....
-  Én sosem hazudok.
-  Igaz.A mindig jó kislány Nea nem hazudik sohasem.
-  Szerintem ne veszekedjünk,csak meg akarok kérdezni valamit?
-  És mégis mit?Esetleg,hogy hogy viseltem el a bátyád halálát,vagy azt,hogy miért vagyok itt?
-  Nem....tulajdonképp csak azt,hogy miért feküdtél le Raikkönennel?
-  Tessék?-kérdezett vissza meglepetten és még száját is elfelejtette becsukni.
-  Jól hallottad.-léptem ki a konyhából,hogy a tányérokat szedjem össze.

   Lassan visszamentem hozzá és ő még mindig csak megrökönyödve álldogált a pult mellett.
-  Te ho...hogy fel...feltételezhetsz rólam ilyet?-dadogta sértődötten.
-  Ne feledd,hogy én azért értek valamit az emberek jelbeszédéhez és a viselkedés kielemzéséhez.Ha hazudni nem is tudok attól még megfigyelni annál inkább.Izzik köztetek a levegő és láttam,ahogy rád nézett vagy te őrá.Annyira eléd van zúgva szegény férfi,hogy az leírhatatlan.
-  És ezt mind két óra alatt vetted észre?-fonta össze mellkasa előtt kezeit.
-  Igen.Nem tudom Jenni,hogy nem jött még rá.
-  Úgy,hogy nincs mire rájönni.Nem vagyok a finn szeretője.
-  Aham...Ezt magyarázd más hülyének.-mentem vissza a kanalakért és használt szalvétákért.
-  És mégis miért mondanám el pont neked,ha esetleg tényleg lefeküdtem volna vele?
-  Azért,mert a legjobb barátnőd voltam.
-  És még mindig az lennél,ha nem dobod el a barátságomat egy sztárocska kedvéért,aki még csak nem is biztos,hogy szeret téged.
-  Most nem rólam van szó.Lehet,hogy elhanyagoltalak,sőt biztos,de ez még nem változtat meg semmit.Nekem bármit elmondhatsz.
-  Oké.Majd ha lesz valami,amit megosztanék egy hűtlen barátnővel azonnal csörgök.-hagyott ott egyedül.
   Egy perc is eltelt mire realizáltam szavainak súlyát és rájöttem,hogy teljesen igaza volt.Tényleg én voltam a legrosszabb barátnő a világon és ezért sokáig fog büntetni,ebben biztos voltam.Szomorúan mentem vissza az ebédlőbe,de ezt egy jól kidolgozott ál mosollyal palástolni tudtam.Beverly még csak rám sem nézett,sőt....Egyenesen kerülte a pillantásom,de nem félelemből vagy szégyenből hanem inkább büszkeségből és haragból.
   Nemsokára el is mentek,aminek picikét talán még örültem is,így legalább elpanaszolhattam Sebnek,hogy miket fedeztem fel és,hogy végleg elvesztettem a legjobb barátnőmet.
-  Mi a baj?-húzott az ölébe mikor már mindketten pizsamában voltunk.
-  Beverly...-sóhajtottam nagyot.
-  Szerintem nagyon kedves lány.
-  Igen.Nagyon kedves lány...-ismételtem szavait halkabban,szinte némán.
-  Valamit mondott a konyhában,hogy így le vagy törve?
-  Azt,hogy már nem a legjobb barátnőm és,hogy borzasztó barát vagyok.
-  Barátokat még szerezhetsz.És szerintem nálad jobb barátot senki nem kívánhatna magának.
-  Ezt csak azért mondod,mert ezt kell mondanod.
-  Lehet,de komolyan gondolom.
-  Akkor jó.Beverly lefeküdt Kimivel.-csúszott ki a számon,amit még el akartam mondani,viszont nem gondoltam át ezt az egészet.
-  Tessék?-kérdezte Seb meghökkenve.
-  Jól hallottad.Lefeküdtek és,ha jól sejtem nem egyszer.
-  És ezt mind egy vacsora alatt fedezted fel?
-  Igen.Én jó ember ismerő vagyok és hamar észreveszek dolgokat.
-  Értem..akkor esélyem sincs arra,hogy eltitkoljam,ha esetleg megcsalnálak.
-  Remélem nem azért kérdezted,mert megcsalsz...
-  Sosem csalnálak meg.Nekem csak te kellesz a boldogsághoz.-adott egy puszit a fejem búbjára.
-  Ezt örömmel hallom.Szeretlek Seb.-hajtottam fejem a mellkasára.
-  Én is téged.-simogatta vállamat és közben szorosan ölelt magához,hogy érezzem,mellette biztonságban vagyok.
   A hét minden napja nagyjából ugyanúgy telt.Reggel megjött Heikki és Sebivel egész nap az edzőteremben voltak,kivéve ha nem ebédelni az étkezőben.Kimi és Beverly majdnem minden nap átjött,hogy közösen edzenek,így minden nap láttam Beverlyt,aki továbbra is makacsul kerülte a beszélgetést.Ez kicsit frusztráló volt és már alig vártam,hogy Fabi megérkezzen,mert akkor legalább lesz egy kis társaságom.

   A kiskölyök 20-án érkezett és én mentem ki érte az állomásra.A peronon álldogálva azt hittem halálra fagyok.Bár rendesen fel voltam öltözve mégis dideregtem és alig vártam,hogy az én kis gyönyörűségemben ülhessünk és mehessünk haza.Otthon várt minket a fincsi tyúkhús leves és rántott husi meg szalmakrumpli.
-  Nea!-hallottam meg vidám hangját a hátam mögül.
-  Fabi!-siettem oda hozzá és megöleltem,jó szorosan.
-  Hé,a szuszt ki ne szorítsd belőlem.-tolt el picit magától.
-  Bocsi,csak annyira hiányoztál.
-  Azt elhiszem.Nélkülem nem színes az életed.-kuncogott.
-  Mehetünk,vagy itt akarsz megfagyni?
-  Menjünk.
   A parkolóban beszálltunk a kocsimba,aminek láttán Fabiban még a levegő is fenn akadt.
-  Anyám,ez a kocsi meseszép.-monda elismerően mikor már hazafelé mentünk.
-  Tudom.
-  Én mikor vezethetem?
-  Majd ha lesz jogosítványod,természetesen.
-  De..az még három év.-biggyesztette le ajkait.
-  Ne aggódj.Hamar eltelik az a három év.
-  Te könnyen beszélsz.Te már felnőtt vagy.
-  Igen,igazad van..De ne vegyünk valami sütit?-kérdeztem mikor megpillantottam egy cukrászdát.
-  Ez még kérdés?-jelent meg széles vigyor az arcán én pedig automatikusan nekiláttam parkolót keresni.
   Mikor megvoltunk a süti vásárlással hazamentünk és szóltunk a kis csapatnak,hogy lehet jönni ebédelni.Ennyire népes társaság nem sűrűn fordul meg nálunk és örültem,hogy a köztem és Beverly közti nézeteltérés sem zavarja a kis családi idillt,mely egy kellemes ebéd közben alakult ki.

****

Sziasztok!

Itt az új rész,remélem tetszett és kicsit furán fog hangzani,de szeretnék még egy új blogot kezdeni.Van ötletem és szeretném megkérdezni a véleményeteket,hogy mit szólnátok hozzá,mert ugye olvasók nélkül nem érdemese belefogni.

a véleményeteket komment formájában írjátok le,előre is köszi,

Puszi:*:*