Baby
Ez volt talán az eddigi legszebb karácsonyom és megváltoztatom a véleményem,miszerint nem a tél a legszebb évszak.Na jó,azért nem fogok ilyet tenni.A vacsora után kibontottuk az ajándékokat és örömmel jelentem,hogy mindenki örült a sajátjának.Anyától elég érdekes ajándékot kaptam és ezzel gondolom célozni is akart valamire.
- Anya...Ez nem az én méretem.-néztem rá szúrós szemekkel,mikor rájöttem miért kaptam.
- Nem is neked vettem aranyom,hanem az unokámnak.
- Lemaradtam valamiről?-kapkodta a fejét szegény Heikke kettőnk között.
- Nem,semmiről.-nyugtattam meg.-Anya kicsit előreszaladt az időben.-magyaráztam tovább.
- Kár,pedig már annyira szeretnék kis unokákat.-szomorodott el Heikke.
- Nos,azt hiszem már nem kell sokat várnod rá anya.-jelent meg hatalmas mosoly Mel arcán és kibontakozott férje öleléséből.-Kisbabánk lesz.
- Miért nem mondtad kislányom?!
- A megfelelő pillanatra vártam.-mosolygott és csillogó szemekkel nézett végig a családon.
- Azt hiszem ez volt a megfelelő pillanat.Gratulálok.-állt fel apa és gratulált a párnak,majd mind követtük példáját.
Sebitől egy nagyon szép fehérarany karkötőt kaptam,amit azóta is hordok,egyszer sem vettem le.Steftől és Meltől egy-egy csipkés fehérnemű szettet kaptam(ujjatlan felső és tanga)mikor kibontottam rendesen el is pirultam.Az egyik hófehér volt,a másik fekete-vörös kombinációja.Heikke-től és Norberttől egy nagy albumot kaptam,vagyis ketten kaptuk,hogy legyen hol őrizni a közös emlékeinket.Apa egy kisebb nyaralót vett nekünk a francia tengerparton,persze először nem akartuk elfogadni,hisz ez hatalmas ajándék volt tőle.
Összességében nagyon kellemes volt az este és mikor végre mindenki aludt mi is kiélvezhettük a karácsonyi örömszerzést.Együtt lefürödtünk és ágyba bújtunk.Jó érzés volt magam mellett érezni testét és tudni,hogy szeret.
- Tudod...elgondolkodtam a ma estén.-suttogta,miközben szorosan átölelt.
- És min az estével kapcsolatban.
- Az anyukád ajándékán.Te mit gondolsz erről az egészről?
- Nem tudom,Sebi...Azt hiszem nekem még kell egy kis idő.Még össze se házasodtunk.
- És ha én szeretném?
- Szeretnéd a babát?-néztem rá kíváncsian.
- Nem tudom..Ha te nem szeretnéd,akkor én sem.
- De én szeretném,csak az esküvő után.-mondtam tétovázva,pedig akár azonnal nekiláttam volna,de féltem,hogy ő nem akarja annyira.
- Értem.
- Sebi..Most őszintén.Te szeretnél gyereket?
- Igen...De már mondtam,hogy ha te nem szeretnél akkor én is várok.De miért kérdezed meg még egyszer?
- Azért,mert ha te akarod akkor én állok elébe,csak aztán majd akkor is ugyanúgy kívánj,mikor úgy nézek majd ki,mint egy hordó.
- Míg csak lélegzem.-csókolt meg.
- Oké,akkor ha hazajöttünk a síelésből elmegyünk orvoshoz.
- Minek?-ráncolta a homlokát.
- Azért,mert azt szeretném ha egyből sikerülne.
- Benne vagyok.Amint hazajöttünk.-csókolt bele nyakam hajlatába,amitől végigfutott rajtam egy kellemes bizsergés.
- Ha ezt csinálod akkor biztos nem kell addig várnunk a projekt indításával.-mosolyogtam csókunk közben és szorosan magamhoz vontam.
- És ha én nem bírok addig várni?-kérdezte a vágytól rekedtes hangon.
- Akkor bizony nagy bajban vagyunk.-nevettem fel hangosan.
- Sssss-tette mutatóujját ajkaimra.-Még meghallják.
- Na és akkor mi van?Én itthon vagyok.
- Ez remek.Akkor gondolom,hogy nem bánod ha kihasználom a vastag falak adta lehetőségeket?
- Imádom ezeket a falakat.-csókoltam meg.
Két nap múlva indultunk el Davosba.A birtokunkon kellett találkoznunk és én már nagyon izgultam,ugyanis már nagyon volt az mikor én utoljára síeltem.
- Gyerekek,remélem nem gond,ha a páromat is hoztam.-szállt ki a kocsiból Heikki és az anyósüléshez sietett,hogy kinyithassa párjának az ajtót.
A lány,aki kiszállt az autóból kísértetiesen ismerős volt.Magas,vékony mégis formás test,jeges kék szemek és hidrogénezett szőke haj.
- Hanna...Te mit keresel itt?-nyelt nagyot Sebi,mikor felismerte a volt barátnőjét.
- Elkísérem az én drágámat a kirándulásra.-mosolygott ártatlanul.
- Azt látom..Mióta vagytok együtt?-kérdeztem még kicsit meglepetten.
- Nagyjából másfél hónapja.Miután veled szakítottam ő eljött hozzám és megvigasztalt.
- Hát akkor sok boldogságot nektek.-gyűrtem le meglepettségem és odasétáltam hozzájuk,hogy gratulálhassak.
Végül megérkeztek Kimiék is és lassan összeszedelőzködve elindulhattunk.Enyhén kínosnak volt mondható a szituáció,de végül is az utazás oldott hangulatban Végül négyen mentünk egy kocsiban...Hanna,Jenni,Beverly és én mentünk Sebi kocsijával,a három férfi pedig a Kimiékével.Olyan volt,mint egy oroszlán barlangjában a sötétben.Ott ült szerelmem volt barátnője és ott voltam én.Aztán ott volt Beverly,aki Jenni férjével kavart.Tiszta szappanopera érzetet adott az egész útnak.A gyomrom forgott és szédültem.Úgy éreztem kidobom a taccsot,de mikor két óra után megérkeztünk már szinte semmi bajom nem volt.
/Beverly szemszöge/
Mikor elkezdtem Berlinben dolgozni úgy éreztem teljesen egyedül vagyok.Senkim sincs és senkire nem számíthatok.a legjobb barátnőm szarba se vett és inkább ajnározta a kis betegét,mint felhívott volna.Egy részt megértem,hisz a saját életével is foglalkoznia kellett,de nekem sokkal nagyobb problémáim is voltak.Például meg kellett oldanom az életem nagy kérdését,hogy leszek-e még szerelmes valaha is.
Már egy ideje ott dolgoztam egy klinikán,bár nem sportolókat ápoltam,mégis volt ebben a munkában valami,amit imádtam...Meg nem tudnám mondani,hogy mi,de így volt.Sosem lettem volna képes feladni ezt a hivatást.Legalább is akkor még ezt gondoltam.Aztán egy nap egy csodás kék szempár mégis rávett.
Épp egy beteget kísértem vissza a szobámba mikor megjelent Dr.Müller,hogy van egy Forma 1-es pilóta a halban és személyi edzőt keres,mert az övének valami problémája akadt és nem vállalhatja tovább az edzését.Akkor még meg sem fordult a fejemben,hogy esetleg én leszek az.Lekísértem a főorvost a halban várakozó férfihoz.
Teljes ellentéte volt Theonak.Míg szerelmem napbarnított volt és barna szemei valamint barna,szinte már fekete haja volt,ennek a férfinak szinte hófehér bőre,világos szőke haja és zöldes-kék szemei voltak.
- Jó napot.Kimi Raikkönene vagyok.-mutatkozott be mogorván a férfi.
- Beverly Coleman.-mosolyogtam rá,de közben legszívesebben bokán rúgtam volna a bunkóját.
- Elvállalnád,hogy a személyi edzőm leszel?-pislogott rám,és nem szándékosan,mert az máshogy nézett volna ki,szóval nem szándékosan mégis elbűvölően.
Abban a pillanatban kavarta fel a világom.Csodaszép kékes szemeivel és halvány félmosolyával,amit ugyan nem nekem szánt mégis elkápráztatott.
- Nos..Igen vagy nem?-kezdett sürgetni teljesen türelmetlenül.
- Igen...-sóhajtottam,de még csak végig sem gondoltam mit kell érte feladnom,vagy elvállalnom,csak azt tudtam,hogy mellette kell legyek.
Mire észbe kaptam Enstonban voltunk és már teljes Lotus F1 Team-es szerelésben járkáltam a gyár körül.Addigra aláírtam a szerződésem és megbeszéltük,hogy míg Kimivel egymásra hangolódunk,addig náluk fogok lakni Svájcban,Baarban...
Kimivel a kapcsolatom az egyik edzés után nagyon fura irányt vett.Először csak nagy szemeket meresztettem rá.Épp az edzés utáni szokásos masszázst csináltam mikor hirtelen megfordult és felült az ágyon,ahol addig feküdt.
- Azt hiszem most megcsókollak.-jelentette be és karjaimat megragadva magához rántott és amint pár centire voltunk lábait összekulcsolta vádlijaim körül,hogy ne tudjak szabadulni.
- És mi lesz...ha..Jenn..-de nem tudtam befejezni,mivel arcom tenyerei közé fogta és ajkait az enyémekre tapasztotta.
Csókja édes volt és egyből beleszédültem.Tenyerei elengedték arcom és derekam köré csúsztak.Hajába túrtam és úgy vontam még közelebb magamhoz.
- Meg akarlak kapni....Most...itt.-suttogta vágytól fojtott hangon és benyúlva felsőm alá elkezdte kibontani melltartóm kapcsát.
- De te nős vagy.-tolta el magamtól.
- El akarok válni,már nagyon rég,csak Jenninek még nem mondtam,mert eddig nem volt olyan indok,ami miatt megérte volna eldobni a biztos kapcsolatot.
- És most van?-kérdeztem mosolyogva.
- Igen...azt hiszem megtaláltam a második szerelmem.
- És mi az?
- Te vagy....-csókolt bele nyakamba.
***
- És ha én nem bírok addig várni?-kérdezte a vágytól rekedtes hangon.
- Akkor bizony nagy bajban vagyunk.-nevettem fel hangosan.
- Sssss-tette mutatóujját ajkaimra.-Még meghallják.
- Na és akkor mi van?Én itthon vagyok.
- Ez remek.Akkor gondolom,hogy nem bánod ha kihasználom a vastag falak adta lehetőségeket?
- Imádom ezeket a falakat.-csókoltam meg.
Két nap múlva indultunk el Davosba.A birtokunkon kellett találkoznunk és én már nagyon izgultam,ugyanis már nagyon volt az mikor én utoljára síeltem.
- Gyerekek,remélem nem gond,ha a páromat is hoztam.-szállt ki a kocsiból Heikki és az anyósüléshez sietett,hogy kinyithassa párjának az ajtót.
A lány,aki kiszállt az autóból kísértetiesen ismerős volt.Magas,vékony mégis formás test,jeges kék szemek és hidrogénezett szőke haj.
- Hanna...Te mit keresel itt?-nyelt nagyot Sebi,mikor felismerte a volt barátnőjét.
- Elkísérem az én drágámat a kirándulásra.-mosolygott ártatlanul.
- Azt látom..Mióta vagytok együtt?-kérdeztem még kicsit meglepetten.
- Nagyjából másfél hónapja.Miután veled szakítottam ő eljött hozzám és megvigasztalt.
- Hát akkor sok boldogságot nektek.-gyűrtem le meglepettségem és odasétáltam hozzájuk,hogy gratulálhassak.
Végül megérkeztek Kimiék is és lassan összeszedelőzködve elindulhattunk.Enyhén kínosnak volt mondható a szituáció,de végül is az utazás oldott hangulatban Végül négyen mentünk egy kocsiban...Hanna,Jenni,Beverly és én mentünk Sebi kocsijával,a három férfi pedig a Kimiékével.Olyan volt,mint egy oroszlán barlangjában a sötétben.Ott ült szerelmem volt barátnője és ott voltam én.Aztán ott volt Beverly,aki Jenni férjével kavart.Tiszta szappanopera érzetet adott az egész útnak.A gyomrom forgott és szédültem.Úgy éreztem kidobom a taccsot,de mikor két óra után megérkeztünk már szinte semmi bajom nem volt.
/Beverly szemszöge/
Már egy ideje ott dolgoztam egy klinikán,bár nem sportolókat ápoltam,mégis volt ebben a munkában valami,amit imádtam...Meg nem tudnám mondani,hogy mi,de így volt.Sosem lettem volna képes feladni ezt a hivatást.Legalább is akkor még ezt gondoltam.Aztán egy nap egy csodás kék szempár mégis rávett.
Épp egy beteget kísértem vissza a szobámba mikor megjelent Dr.Müller,hogy van egy Forma 1-es pilóta a halban és személyi edzőt keres,mert az övének valami problémája akadt és nem vállalhatja tovább az edzését.Akkor még meg sem fordult a fejemben,hogy esetleg én leszek az.Lekísértem a főorvost a halban várakozó férfihoz.
Teljes ellentéte volt Theonak.Míg szerelmem napbarnított volt és barna szemei valamint barna,szinte már fekete haja volt,ennek a férfinak szinte hófehér bőre,világos szőke haja és zöldes-kék szemei voltak.
- Jó napot.Kimi Raikkönene vagyok.-mutatkozott be mogorván a férfi.
- Beverly Coleman.-mosolyogtam rá,de közben legszívesebben bokán rúgtam volna a bunkóját.
- Elvállalnád,hogy a személyi edzőm leszel?-pislogott rám,és nem szándékosan,mert az máshogy nézett volna ki,szóval nem szándékosan mégis elbűvölően.
Abban a pillanatban kavarta fel a világom.Csodaszép kékes szemeivel és halvány félmosolyával,amit ugyan nem nekem szánt mégis elkápráztatott.
- Nos..Igen vagy nem?-kezdett sürgetni teljesen türelmetlenül.
- Igen...-sóhajtottam,de még csak végig sem gondoltam mit kell érte feladnom,vagy elvállalnom,csak azt tudtam,hogy mellette kell legyek.
Kimivel a kapcsolatom az egyik edzés után nagyon fura irányt vett.Először csak nagy szemeket meresztettem rá.Épp az edzés utáni szokásos masszázst csináltam mikor hirtelen megfordult és felült az ágyon,ahol addig feküdt.
- Azt hiszem most megcsókollak.-jelentette be és karjaimat megragadva magához rántott és amint pár centire voltunk lábait összekulcsolta vádlijaim körül,hogy ne tudjak szabadulni.
- És mi lesz...ha..Jenn..-de nem tudtam befejezni,mivel arcom tenyerei közé fogta és ajkait az enyémekre tapasztotta.
Csókja édes volt és egyből beleszédültem.Tenyerei elengedték arcom és derekam köré csúsztak.Hajába túrtam és úgy vontam még közelebb magamhoz.
- Meg akarlak kapni....Most...itt.-suttogta vágytól fojtott hangon és benyúlva felsőm alá elkezdte kibontani melltartóm kapcsát.
- De te nős vagy.-tolta el magamtól.
- El akarok válni,már nagyon rég,csak Jenninek még nem mondtam,mert eddig nem volt olyan indok,ami miatt megérte volna eldobni a biztos kapcsolatot.
- És most van?-kérdeztem mosolyogva.
- Igen...azt hiszem megtaláltam a második szerelmem.
- És mi az?
- Te vagy....-csókolt bele nyakamba.
***
Hát itt is a következő rész,végül mégis összejött.Nagyon várom már a hétvégét és nagyjából minden második szavam ez és nem lehet belőlem egy értelmes mondatot kicsikarni.A környezetemnek ez elég idegesítő lehet,de egy ideje hozzászokhattak.Köszönöm nővérkémnek és Lilinek a kitartást.
Nagyon sok ölelés és puszi mindenkinek,valamint egy rózsaszín Ecccarvú.
Puszi:*:*
Vííí, Beverly szemszög:D:D:D jaj, most vigyorgok itt.
VálaszTörlésNa szóval, nagyon tetszik a rész, kicsit meglepődtem azon, hogy gyereket akarnak, de azért megértem. Szeretik egymást, meg minden, olyan édesek együtt.
Hanna pedig már megint feltűnt...miért? Nem tetszik ez nekem, nagyon nem.
Beverly szemszöge nem volt semmi, Kimi meg, ááá, el sem hiszem, hogy ezt csinálta. Anyááám, csak pislogtam itt.
Siess a résszel nagyon!
Puszi.
Az ecccarvú pedig mindent visz így a végén:D:D
Szia!!!!
VálaszTörlésJaj, de imádtam azt a Beverly szemszöget!:D Kimi meg nagyon kész volt:) Szeretem a finnt:)
Nah de visszatérve a két főszereplőre. Már a gyereket tervezgetik... Nagyon örülök neki, de valahogy túl egyszerűnek, és tökéletesnek tűnik ez a kapcsolat. Hanna feltűnésénél, viszont furcsa érzésem támadt. Kicsit kínos volt, amikor megjelent:) Már nagyon várom a síelést!
Siess a folytatással, amennyire csak tudsz!
Holnap már pééénteeek!!!!:DD
Egyébként nyugi, én sem vagyok ám jobb. Csak én mindig a pénteket akarom, annak is azt a pillanatát, amikor kiteszem a lábamat a suliból! Azaz érzés felbecsülhetetlen, és egy kisebb csodának fogom fel:D Nah, de elég ebből!:)
Várom a folytatást!
Puszi
hűha micsoda meglepetések :D már nem tudom mit gondoljak :P Beverly, Kimi...hűha. De eszem a másik cuki finn ízlését, hogy pont Hannát kellett :D
VálaszTörlés