24.Rész

True love

-  Mi lenne,ha ma este megnéznénk valami filmet hármasban?-kérdeztem a két fiút már vacsi közben.
-  Milyen filmre gondoltál,mert ha valami romantikus maszlag,akkor biztosan nem.-csavart fel a villájára Fabi egy adag tésztát.
-  Nem romantikus filmet.Valamit,amit mindeni megszavaz.
-  Mondjuk valami vígjáték?-vont vállat Sebi.
-  Neeem,valami horrort.-jelentette ki a fiatalabb Vettel gyerek.
-  Mi lenne ha akció filmet néznénk?-javasoltam.
-  Nem!-vágták rá egyszerre.
-  Nem vagytok ti rokonok valahonnan?-tettem keresztbe kezeimet a mellkasom előtt.
-  Mit nézzünk...-töprengett Fabi.
-  Esetleg valami autós film?
-  Milyen autós filmre gondoltál?-mosolyodott el Seb.

-  Felpörgetve.
-  Az egy nagyon vagány film.Már láttam és imádom.-áradozott Fabi és betömte a spagetti maradékát.
-  Csak lassan gyerek,még megfulladsz!-vágta hátba öccsét a német.
-  Ha még egyszer így hátba vágsz akkor megfulladok,de addig nem valószínű.
-  Én csak a testvéri szeretetet gyakorlom.Ezt meg kell értened öcsi.-vont  vállat nevetve a bajnok.
-  Aha...Persze.-morogta Fabi.
   Befejeztük a vacsorát és míg én meg Seb mosogattunk addig Fabi megkereste a filmet.Mikor ezzel kész volt csinált pattogatott kukoricát és kakaót,hogy minden meglegyen,ami a filmezéshez kell.
   A film tényleg nagyon jó volt és főleg azért,mert autós volt és a fiók végig üvöltözték és nevették az egészet.Persze nem értem mi olyan jó ebben,de legyen,én csak csöndben hallgatóztam és néztem a filmet.
   Végül elpakoltunk mindent és a kis kölyök elment zuhanyozni.Mikor Fabit végre sikerült meggyőzzem,hogy aludjon nyugodtan,mert nem csinálunk semmit,ami áthallatszana az ő szobájába visszamentem Sebihez,aki addigra teleengedte a kádat meleg vízzel és levendula illatú fürdősóval.
-  Megígértem Fabinak,hogy nem csinálunk semmit,ami áthallatszana.-ültem le a kád szélére.
-  Akkor majd csöndben leszünk.-lépett hozzám és felállított,majd derekamra csúsztatta a kezét.
-  Tudsz te csöndes lenni?-túrtam bele szőke hajába,ami már így is hosszabb volt a kelleténél.
-  Ha valaki befogja a szám akkor igen.-adott egy aprócska csókot ajkamra.
-  Jó helyen kopogtat Herr.Vettel.-öleltem magamhoz.
-  Tudom...azt szeretném ha a feleségem lennél.-suttogta hajamba,de azt hittem nemhallom tisztán.
-  Tessék?-nézetem rá meglepetten.
-  Azt szeretném,ha hozzám jönnél feleségül.-adott óvatos puszit a fejem búbjára.
-  És ezt csak így eldöntötted.?

-  Nem.Megkérdezlek téged is.Nos,mit mondasz?-nyúlt be a farzsebébe és apró ékszert vett a tenyerébe,majd elém tartotta.
-  Igen.-suttogtam teljesen elérzékenyülve.
-  Tényleg hozzám jössz?-jelent meg hatalmas mosoly az arcán.
-  Még szép te kis buta.-csókoltam meg mosolyogva.
-  Annyira szeretlek.-suttogta ajkaimra.
-  Én is téged.-simított végig a hátamon,majd keze a fenekemen állt meg és belemarkolt.
   Nem bírt magával akkor este.Amint az ujjamra húzta a gyűrűt szinte letépte rólam ruháimat és besegítve a kádba azonnal a magáévá tett.Egyszerre volt szenvedélyes és visszafogott.Sosem volt vele ilyen jó,mint akkor.Teljesen a hatása alá kerültem és abszolút extázisban pihentem meg a majdnem kihűlt vízben a mellkasán.
-  Hol vetted a gyűrűt?
-  Fabi hozta.A nagymamámé volt.
-  Gyönyörű.-nézegettem a csillogó kis ékszert.
-  Igen.A nagyszüleim negyven évig éltek boldog házasságban.
-  És mi történt?
-  A nagypapám tavaly meghalt.
-  Részvétem.-adtam puszit az arcára.
-  Köszi.-simogatta hátam és közben mosolyogva nézett rám.
   Olyan tökéletes volt minden.Eriket végül is 7 év letöltendőre ítélték hamarabbi szabadulás lehetősége nélkül,jogerősen.Sebi megkérte a kezem,karácsony előtt négy nappal és az ünnepen itt lesz az egész család.Ennél már csak akkor lenne tökéletesebb ha Beverlyvel ki tudnánk békülni.Ebben pedig reménykedtem.Az ünnep hangulata és a sok bocsánatkérés,amit beterveztem reméltem,hogy elérik a kívánt hatást.
-  Arra gondoltam,hogy esetleg elmehetnénk valahová síelni.-jegyezte meg Kimi karácson előtt egy nappal mikor befejezték az edzést.
-  Remek ötlet.Akkor szilveszterezhetnénk a hegyekben.
-  Ez remek,van valakinek faháza fenn valami síparadicsomban,vagy bérelnünk kell.
-  Nekem van egy négyszobás kis házikóm Davosban,közvetlen a sípálya mellett.Két óra alatt ott is vagyunk.-emelte fel villáját Heikki.
-  Eddig nem is meséltél róla.-nézett edzőjére a német.
-  Mert nem volt minek.Nem volt kivel menni,az meg,hogy mi ketten elmenjünk nem igazán tetszene.
-  Na kösz.-morcoskodott Seb,mire mindenki felnevetett.
-  Szerintem a síelés egy remek ötlet.Utoljára a bátyámmal és Beverlyvel voltam,már nagyon szeretnék menni.-néztem a lányra,aki kicsit letörtnek látszott,biztosan mivel eszébe jutott Theo.
-  Akkor ezt meg is beszéltük.Karácsony után indulhatunk is.Menjünk két autóval és akkor mindenki kényelmesen elfér.
-  És ha bérelnénk egy kisbuszt?
-  Kétszeres világbajnok vagyok.Nem fogok kisbuszt bérelni.-nyafogott Seb.
-  Én pedig egyszeres világbajnok vagyok és én sem fogok kisbuszt bérelni.-tódította Kimi is.
-  Én pedig egy kétszeres világbajnok menyasszonya vagyok és szerintem semmi gond nincs a kisbusz bérlésével.-mosolyodtam el.
-  Én pedig egy világbajnok felesége vagyok és nekem sincs gondom a kisbusszal.-értett vele egyet Jenni is,aki kivételesen férjével tartott.
   Egy ideig mind farkasszemet néztünk majd kitört belőlünk a nevetés.A hasamat fogva hahotáztam és közben a köröttem lévőket néztem,hogy milyen boldogok is,így az ünnepek előtt.Még Beverly is nevetett...Aznap hamarabb mentek el,miután megegyeztünk,hogy nem bérelünk kisbuszt.végül hárman maradtunk,csöndesen megvacsoráztunk majd elmentünk zuhanyozni és aludni.
   Másnap korán keltem,mert be akartam tenni Seb és a többiek ajándékát a fa alá.Egy gyors puszit adtam alvó kedvesemnek majd kiosontam a szobából és lementem a földszintre,onnan pedig a kamrába,ahol el voltak rejtve a gondosan becsomagolt ajándékok.Gyorsan betettem őket a helyükre és már boldogan tapasztaltam,hogy nem én voltam az első akkor reggel.
   A konyhába mentem és nekiláttam a reggelinek,ami ünnepi menü volt,mert hát karácsony volt.amerikai palacsinta,gofri és bundás kenyér is felkerült az asztalra,valamint tea,narancslé,kávé és kakaó.
-  Édes illatok...édes illatok.-ütötte meg a fülem egy vidáman csengő kamasz hangja.
-  És azt hiszed,hogy ebből te ehetsz?-vigyorogtam rá.
-  Még szép.De gyorsan együnk,mert sebi nemsoká felébred.Akkor meg már nem lesz ugyanilyen romantikus a hangulat.
-  Romantikus?Hallucinálsz?-ráncoltam a homlokom és odaléptem hozzá.
-  Boldog Karácsonyt!-karolt át a derekam és szorosan megölelt.
-  Neked is,Fabi!-adtam egy nagy puszit az arcára,de most nem bánta,biztosan mert senki nem látta.
-  Felébresszem Sebit?-engedett el vigyorogva.
-  Ne aggódj,majd én felébresztem.Te addig láss neki a reggelinek.
-  Megvárlak titeket.De azért nem kell túlzásba vinni a karácsonyi örömszerzést,rendben?-kacsintott és leült az ebédlőben egy székre.
   Honnan vesz ez a kölyök ennyi hülyeséget?Nem tudtam eldönteni,így csak fejcsóválva tettem meg a távolságot a nappalitól a hálószobánkig,ahol a bajnok még mélyen aludt.Lassan nyitottam az ajtót és óvatos léptekkel araszoltam az ágyig.
-  Ha ennél jobban lopakodnál lehet nem nyikorogna a padló.-nyöszörögte kómásan és egyik szemét kinyitva felnézett rám.
-  Nem is lopakodtam.-tettem csípőre a kezem,majd mikor megvolt a hatásszünet bemásztam mellé az ágyba.
-  Azt vettem észre.Azért ébredtem fel.
-  Hogy engesztelhetnélek ki,te morgó medve?-húztam végig ujjam állkapcsa vonalán,ami mint mindig most is borostás volt.
-  Lenne egy-két ötletem.-vigyorodott el és hirtelen felemelkedve maga alá gyűrt.
-  Ne már.Az öcséd lenn van az ebédlőben és tudja mit művelünk.
-  Legalább nem fog meglepődni,ha kicsit késünk.-csókolt bele a nyakamba.
-  Most ne,majd később.-toltam el magamtól.
-  Csak egy picikét...-pislogott rám angyalain,de közben belemarkolt a fenekembe és csípőjét az enyémhez préselve,demonstrálva,hogy nagyon tetszik neki a piszkosfehér hálóing,amit viseltem és,hogy szívesebben látná ledobva a a földre.
-  Sebi,csak ma bírd ki.Aztán a tied vagyok,amint a szüleink elmentek.
-  Szavadon foglak,édes.-csókolt meg gyorsan,majd kikecmergett az ágyból és magára vett egy pólót,ami épp a kezébe akadt és felsegítve az ágyból kézen fogva lesétáltunk az ebédlőbe,ahol a kis német széles vigyorral arcán várt minket.
-  Ez gyors volt gyerekek.-kacagott fel.
-  Nem volt semmi,szóval legyél szíves a reggelire koncentrálni,mielőtt képen töröllek egy lekváros palacsintával.A kis szemtelen....-ült le öccse mellé a bajnok.
   Jó hangulatban megreggeliztünk,majd felöltöztem és míg a két gyerek a pincében lévő szimulátoron szórakozott én nekiláttam a vacsora elkészítésének.Természetesen egyedül fényévekkel lassabban haladtam,mintha lett volna valaki aki segítsen,de nem volt szívem a két fiút megszakítani a versenyzésben.
  Apa és anya délután kettőkor érkeztek meg,majd nemsokkal később Norberték is megérkeztek.Azonnal felpezsdült az élet a lakásban és végre volt segítségem két anya és a két Vettel nővér személyében.Jól elszórakoztunk a kotyvasztással,míg a férfiak,már ha lehet így nevezni egy csapat felnőtt bőrbe bújt gyereket,akik megőrülnek a sebességért.

   Estére már hatalmas pelyhekben hullott a hó és ezzel igazi karácsonyi hangulatot adott,az amúgy is kellemes estének.Az egész vacsorát végig beszélgettük és örültem,hogy a két család ilyen jól el van egymással.Csak egy valamit nem értettem.Apa mért nem hozta Amarilt és Candyt,hisz neki ők a családja.De nem akartam velük foglalkozni,így inkább engedtem a lágy zenének és a jó társaságnak,hogy magukkal ragadjanak.Ez volt életem legjobb karácsonya.

***

Örömmel jelentem,hogy túléltem az első sulinapot,de nem tudom,hogy fogom túlvészelni ezt az évet.Az órarendünk kész katasztrófa és nem tudom,hogy tudom majd a részeket hozni.a héten még reményeim szerinte lesz kettő,de ki tudja.A rész remélem tetszett és szívesen olvassátok.Kitartást a sulihoz és élvezzétek az Őszt,elvégre ez a legszebb évszak,szerintem :D,

Puszi:*:*