MEGCSINÁLTA!!!!!

SEBI HIHETETLEN FÖLÉNNYEL LETT NÉGYSZERES VB!

GRATULÁLOK NEKI,ÉS KÍVÁNOK MÉG LEGALÁBB ENNYIT!!!!

A következő már inkább csak ehhez kötődik.Mivel VB lett,ezért úgy döntöttem a hétvégéig írok egy kis novellát.Minden futamhétvégén lenne egy része,egészen Brazíliáik,amikor is vége az idénynek.

Remélem tetszeni fog nektek!

Rész hamarosan vérható,addig is legyetek jók,és élvezzétek ki ezt a fantasztikus napot!

Puszi:*:*

Picike csúszás

Sajnálattal jelentem,hogy az első rész holnap/holnapután lesz feltéve,mivel tegnap volt a sulinkban a gólyabál,ma pedig meg kellett beszélni a dolgokat,és ki kellett pihennem magam.

Igyekszem hozni minél hamarabb a friss részt.

Legyetek jók,és még egyszer elnézést.

Puszi :*:*

Közleményecske

Halihó!

Tudom mit gondoltok....Igen,ilyen hamar ismét közölnöm kell valamit.

A lényeg,hogy amint ti is észrevettétek,kisebb átalakuláson ment keresztül a blog.Ennek az okát is megmondom.Minden eddigi történetet véglegesen elzárok,nem fogom őket befejezni.Azonban,belekezdek egy teljesen újba,melynek,mint a fejléc is sugallja Breaking point lesz a címe.Egyelőre nem árulok el róla semmit,mert azt akarom,hogy totál ledöbbenjetek.Ez is valami új lesz,és remélem ugyanolyan szeretettel fogadjátok,mint az összes többi próbálkozásomat.

Úgy tervezem,hogy a holnapi nap folyamán felteszem a Prológust,és szombaton az első részt.Ezzel pedig a friss részek dátumát is felfedem,minden szombaton,attól függ mikor lesz időm.

Reményeim szerint legközelebb már tényleg résszel jelentkezem,és azoktól,akik tényleg szerették a másik történetem,elnézést kérek,de egyszerűen nem tetszik az,ahogyan a történetet kialakítottam,és elment tőle a kedvem.

Legyetek jók!

Puszi:*:*

Novella

Summertime Sadness

   A tenger sós levegője beszivárog a nyitott ablakon,és megtölti a kis virágbolt minden szegletét.A virágok illata keveredik a kintről beáramló levegővel,és bódító elegyet alkot.Istenem,hogy imádtam ezt az illatot...Most pedig csak állok,és nézem,ahogy a köröttem szaladó világ elsuhan,akár egy álom,amit nem tudok megfogni.Ma van halálom negyedik évfordulója,de még magam sem tudtam feldolgozni,azt,hogy már nem lehetek a szeretteimmel.

   A virágbolt,ami a nevemet viseli,annak idején az enyém volt,és itt ismertem meg Őt.Tisztán emlékszem még a napra,és tudom,hogy Ő sincs ezzel másként.

   Kinn szakad az eső,és a viharos szél tépázza a fák és bokrok leveleit.Ítélet idő,nem lennék senki helyében.Épp egy csokor vadvirágot igazgatok az egyik vázában,amikor egy viharvert idegen esik be a bolt ajtaján.

   Esőkabátjáról patakokban ömlik a víz,és kezében egy esernyőt szorongat.Szőke haja homlokára tapad és fáradtan,elcsigázottan veszi a levegőt.Magas és vékony,sportos alkat,igazán vonzó,bár arcát eltakarja a kapucni,aminek sárga vörös zsinórjai álla alatt vannak megkötve.

-  Segíthetek?-kérdezem udvarias,ámbár hangomtól összerezzen,nem hiszem,hogy addig észrevett.
-  Igen.Egy csokor virágot szeretnék vásárolni,ma van édesanyám születésnapja,és teljesen kiment a fejemből.Az autóm nem indult,csak ez a rozzant esernyő volt otthon,meg az kisöcsém esőkabátja.Egy törölközővel kisegíthetne.
-  Azonnal hozom.-mosolyogtam rá,és megigazítva szoknyámat,elindultam a bolt hátsó részébe,hogy előkeressek egy törölközőt.

   Mire visszaérek az idegen megszabadul az esőkabáttól és az esernyő sincs már a kezében.Így még vonzóbb.A neonfényben piszkos szőke haja van,és izzó kék szemei.Egy zakó és kék ing van rajta,valamint farmer,és az egész szettet elrontó gumicsizma.Így viszont nagyon viccesen néz ki,és nem tudom megállni,hogy nem mosolyogjak,amikor átadom neki a fehér kendőt.

-  Tudom,hogy gázul nézek ki,de nem akartam még meg is fázni.-vont vállat nevetve.
-  Láttam már rosszabbat is.-legyintek,és visszatérek a virágok rendezkedéséhez,míg ő megszárítkozik.-És milyen virágot szeretne  csokorba?Hány szálat?
-  Igazából arra gondoltam,hogy megveszem az össze gerberát,ami a boltban van,mert az anya kedvenc virága,szóval ....
-  Raktáron van harminc szálunk,az elég lesz?
-  Szerintem igen.-bólint mosolyogva,látszik rajta,hogy elégedett a válasszal.
-  Amúgy idevalósi?Sosem láttam errefelé.-váltok csevegő hangnemre.
-  Nyaralni vagyunk itt a családommal,de ebben az időben még az orrát se dugja ki az ember.-kacagott fel.
-  Azért remélem eddig jól szórakoztak.
-  Két nap múlva hazautazunk,szóval nem is akkora baj,hogy van ez a vihar.

   Hátrasétálok a nagy vázáért,amiben a színes gerberák vannak,és nagy nehezen kivonszolom őket a szabad helyre,az üzlet közepén.

-  Négy színű.Megfelel?
-  Tökéletesen.Amúgy a nevem Sebastian.

-  Az enyém Kathy.
-  Igazán örvendek.-húzza barátságos mosolyra ajkait.

   Hamarosan megvoltunk a virágokkal,elrendeztük az anyagiakat is.Épp zárom be a kasszát,amikor különös kéréssel áll elő.

-  Nagy bunkóság  lenne,ha azt kérném fuvarozzon el a házunkig?-kérdezi félve.
-  Csak egy pillanat,felveszem a kabátom,és indulhatunk.

   Bezárom a boltot,és negyed óra múlva egy nagyon impozáns épület előtt teszem ki.Hatalmas két emeletes ház tornyosul előttem,szökőkúttal és körkörös felhajtóval,a bejárat előtt pedig egy fekete Jeep áll.Kiráz a hideg,ha csak eszembe jut,hogy az a kocsit egyszer megtankolni is kerülne annyiba,mint az én kis lakásom a virágbolt fölött.

-  Jó volt megismerni,Kathy.-köszön el vidáman,mikor leállítom a motort.
-  Ha még erre jársz,nézz be hozzám.-intek neki búcsút,és már magamban örökre el is köszöntem a jóképű idegentől,semmi esélyét nem láttam,hogy valaha még egyszer is találkozunk.Tévedtem...Másnap eljött hozzám,és egész nap ott kotnyeleskedett az üzletben.Egyszerűen imádni való volt.

   Most viszont nyoma sincs annak a vidám,életerős férfinak,aki akkor volt.Ott ül a pult mögött,és maga elé meredve egy szál gerberának tépkedi ki a leveleit.Ez pontosan a harmincadik.Arcán három napos borosta,és szeme alatt hatalmas karikák.Kialvatlan,és nyúzott.Minden évben eljátssza,és nagyon félek,hogy idén túlzásba esett.Tudom,hogy nehéz neki,mindig is az volt,hiszen azt hiszi,hogy miatta haltam meg.Pedig ez egyáltalán nem igaz.Ami megtörtént,azon nem tudott volna változtatni,ha akart volna sem.

   Alig telt el fél év a megismerkedésünk óta,máris az esküvőre készültünk.Mindenki azt állította,hogy elkapkodjuk,de engem csak az érdekelt,hogy végre a felesége lehessek,hisz addigra annyira megszerettem,hogy el sem tudtam volna képzelni az életemet nélküle.

-  Olyan nagyon szép vagy.-ölel magához az esküvőnk előtti este,amivel rendesen meg is lep,hiszen nincs mit keresnie a hotelben,ahol megszálltam.

-  Sebi,te mégis mit csinálsz itt?-fordulok szembe vele nevetve.

-  Jöttem,hogy a menyasszonyommal legyek.

-  Ez balszerencsét hoz.-csókolom meg vigyorogva.

-  Sosem voltam az a nagy babonás.

-  Örömmel hallom,de én az vagyok,és nem szeretném,ha meglátnád a ruhámat.

-  Kit érdekel a ruhád.Sokkal jobban érdekelsz anélkül.

-  Nem szabad...-lépek el tőle.

-  Kár,pedig direkt felkészültem,hogy ma este remekül fogunk szórakozni.

-  Sajnálom,hogy el kell szomorítsalak,de ez nem fog megtörténni.

-  Akkor legalább hadd fürödjek veled...-néz rám esdeklően,de nem engedek a könyörgésének,és amint elenged,bevágom orra előtt a fürdő ajtaját.

   Nem törődve további próbálkozásaival,teleengedem a kádat forró vízzel,és mindenféle fürdőolajat és sókat rakok bele.Vetkőzni kezdek,ám egy percre megszédülök,és a kád szélébe kell kapaszkodnom,hogy el ne essek.Végül sikerül visszanyernem az egyensúlyom,és beszállok a kádba.A meleg víz kellemesen simogatja bőrömet,de érzem,hogy valami nincs rendben.A mellkasom ismét szorítani kezd,mint délelőtt,de most sokkal intenzívebben.A vállam remeg,és ismét szédülni kezdek.Egy pillanatra el is vesztem az öntudatomat,de hamar vissza is szerzem.Rémes érzés...és egyre gyakoribban törnek rám a szédülések...Testem teljesen elernyed,és érzem,hogy lassan belesüllyedek a meleg vízbe,és olyan  kellemes érzés ölel körbe,amit addig nem éreztem soha.

   Másnap hajnali háromkor a hullaszakértő szívroham okozta halált állapított meg,ezzel pedig teljesen összetörte Sebastiant.Láttam,ahogy maga elé mered,és senkihez nem szól egy szót sem.Szemei üresek voltak,és élettelenek,érzelmeknek még a csírája is kihalt azokból egykor csodálatosan szép,kék szemekből.

   A temetésem nagyon fura volt,hisz bár én ott voltam,mégsem tehettem semmit,hiszen nem érinthettem,és nem lehettem biztos abban,hogy érezné-e ha hozzá érnék.Nyilván nem...Most pedig négy évvel később,ugyanazok a sötétkék,igéző szemek merednek a semmibe,mint akkor,viszont valami megváltozott....Talán elszántságot vélek felfedezni bennük,de nem vagyok teljesen biztos a dolgomban.

   Kezei remegnek,és térdei idegesen járnak fel-le,ahogy mozgatja őket.Egyik tenyerében ott lapul az egyik közös képünk,míg a másikban már nem a virág,hanem egy fegyver van.Hirtelen megfagyok,és dermedten nézem azt a férfit,akit mindennél jobban szeretek.Figyelem,ahogy ajkait keskeny vonallá préselve,könnyekkel szemében emeli a halántékához a fegyvert,és felkészül...Talán háromig számol,amikor egyszer csak kivágódik az üzlet ajtaja,és egy szőke hajú lány ront be rajta.

   Nem tudom ki ő,azt sem,hogy véletlenül járt-e arra,vagy a bolt volt-e az eredeti úti célja,de abban a pillanatban hálás vagyok neki.Kimondhatatlanul hálás....Amint felméri a terepet,odarohan Sebastianhoz,és kitépi kezéből a fegyvert,majd hisztérikusan a földre dobja,és letérdel a szőke férfi elé.

-  Tudtam,hogy nem hagyhatlak magadra...Pont ma nem.-magyarázza könnyes szemmel,ezzel pedig teljesen megzavar.

-  Hanna...Te meg mi a jó eget csinálsz itt?-mordul Sebastian idegesen.

-  Édesanyád telefonált,hogy biztosan itt leszel,szóval siettem,ahogy tudtam.

-  Úgy értem mit keresel Franciaországban?

-  Tudod....rájöttem,hogy nekem szükségem van rád,még akkor is,ha te Kathy-t fogod szeretni,míg élsz.Viszont én is szeretlek téged,és biztos vagyok benne,hogy még valahol mélyen te is szeretsz engem.

   Ekkor értem meg,és rakom össze a képet.A nő,aki látszólag idegen volt,az valójában Seb gyerekkori szerelme,aki rútul elbánt vele,és pont azért jöttek annak idején ide,hogy Sebastian ki tudjon kapcsolódni egy kicsit.Aztán a halálom után Hanna újra felbukkant,de Seb elküldte,mert nem tudott ránézni,viszont úgy tűnik a szerelmet,amit iránta érzett,a visszautasítások ellenére sem tudta elfelejteni a lány,ezért ismét megpróbálta.

-  És úgy gondolod,hogy pótolhatod őt?-kérdezi szerelmem cinikusan.

-  Tudom,hogy senki nem tudja pótolni,de legalább hadd próbáljam meg enyhíteni az űrt,amitől annyira szenvedsz.-suttogta,és a meggyötört férfi arcot tenyerei közé zárta.

-  Ugye nem fogsz itt hagyni?-kérdezni Sebi összetörve.

-  Sohasem...-suttogja a szőke nő,és lágy csókokkal lecsókolja a férfi arcán legördülő könnyeket.

   Nem tudom,hogy ezek a boldogság,vagy a búcsú könnyei-e,de érzem,hogy végre jó kezekben van,és Hanna gondoskodó szeretete mellett,hamarabb fel fog épülni,mint remélni mertem volna valaha is.Szeretem Sebastian,és örökké így is lesz,viszont azt is tudom,hogy ő nem szerethet egy fantom képet,egész életén át.Örülök,hogy Hanna felbukkant,mert így végre én is nyugalomra lelhetek,és nem fognak többé azok a rémes képek gyötörni,amikor a szeretett férfi a feladás határait súrolta,és karnyújtásnyira állt attól,hogy eldobja az életét.

   Bár egy részem szeretne vele lenni,mégsem kérhetem,hogy dobjon el mindent,hisz fiatal,és előtte az élet.Ez a fiatal nő mindent meg tud adni neki,amit én sohasem leszek képes,és bár picike részem még féltékeny is,ezzel megküzdök,mert tudom,hogy szerelmem végre a gyógyulás útjára lépett,és megtalálhatja a vigaszt egy szépséges mosolyban,egy izzó kék szempárban,és egy szerető szívben,mely sosem hagyott alább szeretni őt.

" A végén minden rendbe jön.Ha nem így van,akkor még korán sincs vége. " 

***

Nos,jól látjátok....Feltámadtam hamvaimból,és már megint szánalmasan gyorsan visszatértem a blogoláshoz...Úgy érzem,nem vagyok eléggé határozott,amikor  ilyesmiről van szó.

Elhatároztam,hogy mától csak magamnak írok,és végre nem fogok senkivel sem foglalkozni.Bár ezt már jó rég meg kellett volna tennem,mindegy...jobb később,mint soha.

Ezzel a kis novellával szeretném újra megnyitni a blogot,remélem tetszett nektek.

amint észrevettétek,ismét új kinézetet kapott a blog...nos vannak dolgok,amik soha nem változnak.

Nem is engedném bővebb lére a mondandómat.Isten hozott benneteket ismét a blogon,és remélem ugyanilyen káprázatos idők állnak még előttünk,mint eddig.

Csók,puszi :*:*

Közleményecske

Halihó!

Csak röviden szeretnék egy kis helyzetjelentést tartani,mert úgy érzem ennek is lejött az ideje...Szóval.Folyamatosan látom,hogy a blogok,amiket annyira szeretek,szépen..egymás után zárnak be,és én mindig azt mondtam,nem érdekel mi lesz,én nem követem el ugyanezt,amíg lesz,akinek írjak,és lesz egy két pozitív visszajelzés....Na most,mint remélem ti is látjátok,és van még kinek írjak,a blog ebből a tekintetből mintha kicsit kihalt volna.Nem tudom,hogy az írásommal van baj,vagy elárasztják az internetet a semmit mondó,jelleg és igénytelelen blogok,amiknek pofátlanul sok olvasója és véleményezője van,míg azoknak a blogoknak,amelyekkel foglalkoznak,és igyekeznek a szerkesztők a legjobbat kihozni belőlük,egyre kevesebb a követőjük,és szép lassan a véleményekből is kifogynak....

Persze most lehet mondani,hogy rinyálok,meg fölöslegesen tépem szám,de ez már egy ideje kikívánkozik belőlem,és nem tudok megszabadulni a gondolattól,hogy MIÉRT?! van ez...

A bloggert megtámadták az olyan blogok,amik sablonosak,és egy sémára épülnek,ez pedig elég nagy fejfájást okoz,hiszen van pár olyan,amiket olvasva a fejem verem a billentyűzetbe,igen most meg lehet ezért kövezni,de akinek nem inge,az legyen szíves,ne vegye magára.

Én már elég régóta koptatom a billentyűzetet,és emlékszem az élethalál harcokra,miket az egy órás limit lejárta után folytattam a tesómmal,akivel váltanunk kellett egymást,csak azért,hogy írhassak.egyszerűen nem tudtam kifogyni a szavakból...És visszaolvasva az első írásaimat most csak röhögök,hogy micsoda marhaságokat írtam le,na meg az a fogalmazás...OMG :o :o

Viszont azóta rengeteget fejlődtem,és ezt nem utolsó sorban a blogolásnak köszönhetem.

A lényeg pedig most fog jönni...Fájó szívvel,és remélem nem véglegesen,de úgy érzem itt az ideje egy huzamosabb vakációt kivennem,és egy időre bezárni a blogot.Persze elérhető lesz,és olvasni is lehet a történeteket,de valahogy már nem érzem azt a hajlandóságot az írásra,mint amikor három évvel ezelőtt elkezdtem.

Remélem megértitek,és ha visszatérek majd....remélem nagyon hamar,akkor majd ugyanolyan kedvvel fogjátok olvasni a soraimat,mint annak idején,amikor a Fight for Us c. történetemet elkezdtem...azóta se tudtam olyan jót írni,pedig ti vagytok a tanúk rá,hogy próbálkozom.

Elérni az e-mail címemen továbbra is el tudtok majd,és remélem lesznek majd akik kíváncsiak lesznek rám.

Huhh,azt mondtam rövid leszek,de mégsem jött össze...Ja és a többi blogom.Nos a My life is ours now-t folytatom,míg lesz kedvem,és a lelkem kibírja,hogy ott sem kapok véleményeket.A nővéremmel közöset azt folytatjuk,mert az nagyon tetszik.

Legyek jók a következő viszont látásig!

Puszi,Bloodorange :*:*

18.Rész

Sajnálom

   Csak ültem a földön,és imádkoztam,hogy megnyíljon alattam a föld,és elnyeljen,egyben...Persze ez nem
történt meg,sőt,megaláztatásom tetézve hamarosan nyílt az ajtó és Sebi mellett bejött Rikk és Amy is.Ennél rosszabb nem is lehetett volna.

-  Most azért jöttetek,hogy ti is a fejemhez vágjátok,mekkora kurva vagyok?-kérdeztem remegő hangon.
-  Igazából azért jöttem,hogy saját szemmel lássam,mert az igazat megvallva nem hittem Sebas barátomnak,mikor ilyen vakmerőt állított.-lépett elém Rikk,majd felsegített a földről.
-  És most,hogy láttál mindent,hiszel neki?
-  Hinnem  kellene?
-  Azt hiszel,amit akarsz.-löktem el magamtól,mert fájt minden érintése.
-  Nem akarok hinni neki,de te sem tűnsz túl meggyőzőnek,hogy nem úgy történt.
-  Sajnálom,hogy megőriztem a méltóságom,miután megerőszakoltak.Tényleg,legközelebb nem így lesz.-hajam kisöpörtem arcomból,és emelt fővel sétáltam el mellettük,anélkül,hogy bármelyiküknek is a szemébe néztem volna.
-  Hová mész?-szólt utánam Sebastian.
-  A rendőrségre,feljelentést tenni.-vetettem oda ridegen,és kisétáltam a szobából.

   Nagy nehézségek árán verekedtem csak át magam a termen,és imádkoztam,hogy ne kelljen sokat várni a liftre,mert úgy éreztem,hogy azt már nem élném túl.Egész lényember forrt a düh,de csak magamat okolhattam.Túl könnyen belesétáltam a csapdába,amit egy vadidegen állított nekem.Saját magam figyelmetlenségének áldozata lettem.el sem hiszem,hogy megtörtént.

   Megérkezett a lift,és már épp záródott az ajtó,amikor egy kéz nyúlt be a résen,ezzel megállítva annak bezáródását.Pár pillanat múlva Sebi állt mellettem,és hol idegesen,hol avartan nézett hol rám,hol a lábfejére.

-  Nem tudom,hogy kérjek bocsánatot...-szólalt meg halkan,szinte én is alig hallottam.
-  Kezdheted egy elnézéssel.Kezdetnek megteszi.
-  Sajnálom....egyszerűen azt hittem,hogy te...hogy te...-nem tudta befejezni.
-  Hogy én mi?Szándékosan feküdtem le egy vadidegennel,csak azért,hogy átvághassam Kimit,vagy bárki mást?
-  Nos...Igen.
-  Akkor nagyon nagyot tévedtél.Az a szemétláda beadott valamit,amitől nem tudtam megmozdulni,de végig tudatomnál voltam,és megtette.Megerőszakolt,és a végén,még odalökött egy köteg pénzt is,hogy biztos,ami biztos....tudjam visszavásárolni a szüzességem.Remélem soha nem találkozunk többet,mert akkor csúnyán megjárja.
-  De várj...Ha te most feljelentést teszel,és elkapják,akkor találkozni fogtok.
-  Igen,de akkor tudni fogom,hogy azért kell megint találkoznunk,mert egy jó időre rácsok mögé kerül.
-  Elmegyek veled.-biztosított.
-  Nem kell.Ha nem hittél nekem negyed órával ezelőtt,akkor most ne gyere velem sehová.
-  De igen.Nem fogsz lerázni.
-  Jó,akkor gyere.Mit bánom én.-vetettem oda jegesen,és amint kattant a liftajtó és kinyílt,én máris sebes léptekkel haladtam a kijárat felé.
-  Várj már.Ne rohanj,kérlek!-fogta meg a karom,de érintése mintha villámcsapásként ért volna,azonnal leráztam magamról tenyerét.
-  Elnézést,hol találok a közelben egy rendőr kapitányságot?-szólítottam le a portást,aki előzékenyen útba is igazított.

   Nem szóltam Sebastianhoz,egyrészt mert nem volt mondanivalóm,másrészt mert féltem.Bár nem volt okom,és tudtam,hogy nem tudna ártani nekem,egyszerűen nem mertem hozzá közelebb ülni a kocsiban,mint fél méter,ami valljuk be,egy taxi hátsó ülésén elég nehéz volt,de undorodtam a gondolattól,hogy egy férfi hozzám érjen.A gyomrom forgott és tudtam,hogy ha egy korty vizet is innék,visszajönne meglátogatni.Folyamatosan bevillantak az este történtek emlékképei,és ettől még inkább rosszul voltam.

   Csak arra tudtam gondolni,hogy elégtételt vegyek,akár így,akár úgy.Sebastian kedves pillantásai nem sokat segítettek,mert ott motoszkált bennem,hogy fél órával korábban,még ő sem hitt nekem.Viszont kicsit jól esett,hogy ott van velem.

-  Kisasszony,kérem fáradjon utánam.-tessékelt be egy kihallgatóba,nagyjából fél óra múlva,egy kedves,mosolygós nő.

  A szoba korántsem volt ijesztő,á dehogy....Fekete,hangszigetelő falak,az a bizonyos nagy tükör,amit a filmekben is lehet látni,ami mögött mindig itt vannak a kihallgató társai,valamint a szoba közepén egy asztal,rajta két pohár gőzölgő kávé,két oldalán pedig egy-egy szék.A hideg futkosott tőle a hátamon.

-  Üljön le kérem.mutatott az egyik szék felé a nőm,majd elfoglalta a másik helyet.-Az én nevem Doris Berger,és én foglalkozom az ügyével.A kollégám,aki előzetesen meghallgatta önt,azt mondta,hogy önt nagyjából egy órával ezelőtt megerőszakolta egy idegen.Így történt?
-  Igen.-válaszoltam kurtán,mert nem jött ki hang a torkomon.
-  És elmesélné kérem,hogy történt?
-  A bárpultnál iszogattam,amikor megjelent ez a férfi,és meghívott egy italra.Először nem akartam elfogadni,de végül addig erősködött,hogy rábólintottam.Nem ittam sokat,talán öt pohárkával,de az nekem nem szokott megártani,és tudom milyen a részegség...Ez határozottan nem olyan volt.Valamit belekeverhetett az italomba.Felvitt egy szobába,ahol aztán lelökött egy ágyra,és meg...-csuklott el a hangom,ahogy ismét elárasztottak az emlékek.-  Ott nem tudtam tenni semmit.Tudom mi történt.Teljesen tisztában vagyok azzal,amit tett,minden kicsi részletre emlékszem,csak mozdulni nem tudtam.Annyira borzalmas volt.-kezdtek el peregni a könnyeim.
-  Sajnálom,ami önnel történt,de most erősnek kell lennie.Tudja a férfi nevét,aki ezt tette önnel?
-  Igen...Aaron Gibbs.Azt mondta így hívják.
-  Nos,kisasszony.A dolgunk nagyon nehéz lesz,főleg,ha az úr csak nyaralni tartózkodott itt.Viszont mindent el fogunk követni,hogy megtaláljuk.Addig is szeretnénk önt alaposan átvizsgálni,hátha maradt DNS nyom a testén.
-  Csak nem szeretném,ha férfi vizsgálna meg.-nyögtem ki elkeseredetten,mire a nő együtt érzően bólintott.
-  Ahogy szeretné kisasszony.Hamarosan átkísérik a vizsgálóba,addig is igyon egy kis kávét,és nyugodjon meg.
-  Rendben.-bólintottam,és enyhén remegő kézzel kezembe vettem a poharat.

   Két óra múlva engedtek el,addigra a testem minden porcikáját átvizsgálták,és kis,fülpiszka szerű pamacsokkal körbejárták bőröm egész felületét.Borzalmas érés volt,és szégyelltem magam,még akkor is,ha egy nő volt az,aki vizsgált.Lefotózott,és jól kikérdezett...Minden olyan kérdést feltett,amire a legkevésbé sem szerettem volna válaszolni,de már mindegy volt.

-  Menjünk haza.-néztem elgyötörten Sebastianra,aki azonnal vállamra tette dzsekijét,amint kiértünk a csípős esti levegőre.
-  Azonnal megyünk.-hangja annyira megnyugtató volt,és annyira hálás voltam neki,hogy egész úton semmiségekről fecsegett,ezzel is elterelve kicsit a gondolataimat az este eseményeiről.

    Mikor visszaértünk a házba már mindenki aludt.Elköszöntem Sebitől,és bementem a saját szobámba.Amint bezárult mögöttem az ajtó lerogytam,és tenyereimbe temetve arcomat zokogni kezdtem.Nem akartam,hogy valaki is lássa rajtam,mennyire összetörtem,de a zárt ajtó mögött,végre kiengedhettem,és átadhattam magam az érzelmeimnek.Kínoztak a felvillanó emlékfoszlányok,és gyötört a tudat,hogy valaki ezt tette velem.Annyira elővigyázatos és bizalmatlan szoktam lenni az idegenekkel szemben,most mégis bedőltem,és ez lett velem.

   Reggel egy órán keresztül zuhanyoztam,és bár az este is ugyanígy tettem,még mindig magamon éreztem annak a férfinak az illatát,az érintését,a leheletét,és úgy általában a jelenlétét.Nem akartam lemenni a többiekkel a partra,mert akkor magyarázkodnom kellett volna,így zuhanyzás után,nedves hajjal,és teljesen otthoni ruhában,smink nélkül,mamuszban kiültem a szobám teraszára.Nem mentem le reggelizni,inkább felnyitottam laptopomat,és írni kezdtem.Leginkább egy naplóra hasonlított,amibe mindent leírtam,de tényleg mindent.A felkérésről,z átverésről,a kételyeimről,Arnoldról,és konkréten minden másról is,ami nyomta a lelkemet.

-  A többiek azt mondták nem mentél le velük a partra.-csendült egy vidám hang a hátam mögött.
-  Kims!-tettem félre a gépem,és azonnal hozzá siettem.

   Ne éreztem azt az undort,amit más férfi ébresztett bennem.Vágytam az ölelésére,vágytam azt a kellemes érzést,ami akkor fog el,amikor a közelemben van,és tudni akartam,hogy nem ítél el,annak ellenére,ami történt.Számított a véleménye,és félte,hogy rosszat gondol rólam.

-  Kis madárkám.Mi történt?-kérdezte aggodalommal a hangjában,és beletúrt a hajamba,ami még mindig nedvesen tapadt a nyakamhoz.
-  Kims...-sóhajtottam,majd mindent elmeséltem neki.az utolsó részletig mindent.
-  Akkor hát tényleg megtörtént,és a kölyök nem kamuzott.-motyogott idegesen,és még szorosabban ölelt magához.-Itt kellett volna lennem.Akkor ez a sok szar nem történik meg veled.Annyira sajnálom...
-  Nem haragszol?-kérdeztem félve.
-  Ugyan miért haragudnék?Azért,amit az a szemétláda tett veled?
-  Igen..Így must,a mi alkunk semmissé válik...Szakítani fogsz velem.
-  Én kis butuskám.Túlságosan megszerettelek,hogy szakítsak veled.-puszilta meg a fejem búbját.
-  Örülök,hogy ezt mondod.Attól féltem,hogy undorodni fogsz tőlem.
-  Soha nem fordulhat elő.
-  Megnyugodtam.-bújtam hozzá jó szorosan,és lelkemben mini fiesztát tartottam,hogy végre velem volt.

   Az egész napot kénytelen volt velem tölteni,még annyi időre szakadtunk el egymástól,hogy ki tudjon pakolni a bőröndjéből.Együtt főztünk ebédet,és együtt pakoltunk el.Végül együtt kidobáltuk a szennyesét a kosárba,és együtt indítottuk el a mosást.Ha valaki látott volna minket,azt hihette volna,hogy össze vagyunk nőve,de kellett ez a biztonság,amit az ő közelsége nyújtott.Sokkal jobban éreztem magam,ha a közelemben volt,és szinte pánikhullámok árasztottak el,ha szem elől tévesztettem akár tíz percre is.

   Este ugyan együtt vacsoráztunk a többiekkel,de én meg se szólaltam.Hallgattam,hogy mit beszélnek,és figyeltem,hogy nevetnek,és volt,hogy én is szívesen csatlakoztam volna hozzájuk,de ne jött ki hang a torkomon.Minden pillanat,amit a szobámtól távol töltöttem felért egy kínzással,és vágytam arra,hogy ismét négy szem közt lehessek Kimivel.

  Láttam Sebastian arcán a megbántottságot,hiszen,amint Kimi visszatért,vele egy szót sem váltottam,és megértem,hogy ezzel ő nincs kibékülve,de számomra ez volt az egyetlen elérhető mód a gyógyulásra.A fejemben elterveztem,hogy ha már jobban leszek,szellemileg,akkor beszélek vele,és mindent megoldunk,hiszen a mi kapcsolatunk egy nagyon különleges és becses kapcsolat,amit az sem rombolhat szét,hogy ebben a pillanatban nem szólunk egymáshoz.

-  Jobban érzed magad egy kicsit?-kérdezte Kims,miután mindketten pizsamában voltunk,és az ágyban,szorosan összebújva feküdtünk.
-  Sokkal jobban,főleg,hogy te is itt vagy.
-  Abbey,kicsim.Nem fura ez neked?Mármint nem kényelmetlen,hogy én itt alszom?
-  Ha elmész,akkor sokkal rosszabb lesz,higgy nekem.
-  Oké,nem megyek sehová.-biztosított,és karját a vállamon pihentetve,ujjaival köröket rajzolt a blúz anyagába.
-  Ígérd meg...-néztem fel rá remegő ajkakkal.Ismét a sírás környékezett.
-  Megígérem.-suttogta,és hosszan,lágyan megcsókolt.

***

Sziasztok!

Úgy gondoltam,hogy megleplek titeket,és így, a hét közepén kicsit túl hozok egy friss részt.Persze ez nem olyan hosszú,mint szokott lenni,de remélem élveztétek!

Legyetek jók!

Puszi:*:*

17.Rész

Ezt nem így terveztem

   A hold fénye ezüstösre festette a hullámzó óceánt,és ha tinilány lennék,akkor el sem tudnék képzelni romantikusabb tájképet.Persze már nem az vagyok,és ez is csak egy újabb este,egy férfival,akit viszont talán jobban szeretek,mint kellene,vagy akár csak szeretném is.Féltem,hogy olyat teszek,amit megbánnék.

-  Fázol?-szólalt meg Sebi,amivel teljesen kizökkentett.
-  Egy kicsit,de még jó itt.
-  Menjünk vissza a házba.Szerintem fáradt is vagy.
-  Ugyan,kérlek.Ha visszamegyünk fel kell hívjam Arnoldot,mert mielőtt eljöttünk hívott.
-  Akkor még maradjunk.Örülök,hogy most csak az enyém vagy.Versenyhelyzetben van,hogy elborul az agyam.
-  Ez nem versenyhelyzet.Senkinek nem vagyok a tulajdona.
-  Tudom,és ettől még sokkal jobban érzem magam.
-  Jó neked.

   Elég sokat beszélgettünk még,de több nem történt.Tudtam,hogy azzal a bűntudattal nem tudnék együtt élni,ami azzal járna,ha tovább mennénk,mint egy pár,kósza,jelentéktelen csók.Mármint reméltem,hogy neki sem jelentenek olyan komoly dolgokat,mert féltem,hogy ha mindent,a teljes igazságot megtudja,akkor soha többet nem fog velem beszélni.Annak ellenére,hogy egy szavammal se akartam neki ártani.

-  Akkor,jó éjszakát.-támaszkodtam neki szobám ajtajának.
-  Álmodj szépeket,holnap pedig elviszlek bulizni egyet.
-  De ahhoz be kell menjünk a városba.Kimi ki lesz bukva.
-  Ha nem tudja,nem is fáj neki.-villantott rám egy édes mosolyt.
-  És ha rájön?Mi lesz,ha bajba kerülünk,és ő nem lesz ott.
-  Nekem elhiheted.Nem fog belehalni,ha kimarad egy balhéból.Holnap megyünk és kész.
-  Oké,de ígérd meg,hogy vigyázol rám.
-  Ígérem.-nyomott egy puszit a homlokomra,majd elindult a saját szobája felé.

   Én is bementem a saját szobámba,és miután lezuhanyoztam jöttem csak rá,hogy mennyire is fáradt vagyok igazából.Már nem volt erőm telefonálni,pedig a nővérem is írt,hogy hívjam fel,de amint az ágyra dőltem,szinte azonnal el is aludtam.

  A másnap reggele tökéletesen indult.Felhívtam a nővéremet,és nagyjából egy órát beszéltünk,majd Arnoldot is,és vele is beszéltem 20 percet,utána zuhanyoztam,fogat mostam,és mikor az öltözködéssel is kész lettem,lementem a konyhába,hogy készítsek reggelit,de szerencsémre Amy már lenn volt,és nagyban verte fel a tojást a rántottához.

-  Hogy aludtál?-érdeklődtem.
-  Remekül,csak kicsit szokatlan volt még a hely.Te?
-  Mint akit leütöttek.Totálisan elfáradtam tegnap.
-  Láttam,mikor elmentetek Sebivel a tengerpartra.Milyen volt?
-  Hogy érted?
-  Egyszerűen,milyen volt?
-  Annyira rendes ez a srác.Jól éreztem magam vele.
-  És milyen a teljesítménye?
-  Remélem nem arra célzol,hogy esetleg én...-szűkítettem össze a szemeimet.
-  Távol álljon tőlem,de laikusként nézve,elég sokáig maradtatok kinn tegnap,és felmerült bennem.
-  Akkor jobb,ha lemeríted,mert semmi nem történt,és nem is fog.Nem csalom meg Kimit az első adandó alkalommal.
-  Persze.Azért nyomulsz Sebire.Mindkettejükkel csak játszol,mintha bábuk lennének.Nem tudom mit tervezel,de ha bántod őket,akkor nagyon csúnyán megjárod.-hangja egyből fenyegetőre váltott,és kitört a frász a szemében ragyogó elszántságtól
-  És mi vagy te,hogy így véded őket?Már nem azért,de Kimi se egy szent.Ha csak azt vesszük,hogy mivel próbálkozott az elcsábításomra.Sebivel nem játszom,vele nem tudnék.Ha pedig mégis,akkor az nem szándékosan történik,mert nem ő túl édes ahhoz,hogy bántsam,vagy kihasználjam.
-  Kérlek,ne áltassuk egymást.Hallottam pár elég vad sztoridat a gimiből és a fősuliról,kímélj meg a nagy szavaktól,és csak játszd ki a kártyáidat.
-  Nincsenek kártyáim.Csak élem az életem,ahogy tudom,és megpróbálok mindent úgy csinálni,hogy nekem jó legyen.Ha ez neked nem tetszik,akkor esetleg veheted a cuccaidat,és hazaszaladhatsz,hogy kisírd magad Polkának,vagy az isten tudja kinek.
-  Nincs szükségem arra,hogy elsírjam a bánatom,itt vagy te,hogy legyen,akin kitomboljam magam,ugyanis az a sok bosszantó dolog,amit művelsz,kellőképpen ellenszenvessé tesz,hogy akár itt és most megtépjelek.
-  Ugyan,most konkrétan miért is kiabálsz velem?
-  Azért,mert egy manipulatív hülye vagy,aki játszik az emberekkel,kihasználod őket,a saját játékszereiddé teszed őket,és valami körmönfont módon eléred,hogy azt tegyék,amit te akarsz.Aztán pedig,legalább is ezt feltételezem rólad,szépen dobod őket,mint valami rongybabát,hogy utána visszamehess New Yorkba,a fényűző életedhez,és újabb hülyéket keress magadnak,akiket ismét befolyásolhatsz.
-  Mi lesz a következő vád?Talán csak nem még olcsó is vagyok.Kérlek mondd ki...-néztem rá mímelt esdekléssel,amitől csak még idegesebb lett,és mozdulataitól,hosszú barna haja úgy lebegett körötte,mintha egy lepel lenne.
-  Nem is tudom,miért veszekszek veled,mikor úgy látom semmi értelme.Olcsó és beképzelt nőcske vagy,akit majd egyszer jól pofára fognak ejteni.
-  Lehet,de addig még kiélvezem,az életem.-kacsintottam rá,és kimentem a teraszra.

   A reggeli vitánk után egész nap szikrázott a levegő a házban,bár részemről,már lezárt volt a vita,mivel ezeket a jelzőket annyiszor megkaptam már,hogy leperegnek rólam,de ahogy észrevettem Amy még nem zárta le,ugyanis ebédnél valahogy csak én levesem volt túl borsos,aztán a desszertben valahogy csak az enyémben volt meggyekben mag,aztán a strandon valamiért nem akart felfúvódni a matracom,és a törölközőm is csurom vizesen került elő a táskámból.Nem tudom,hogy....Szinte érthetetlen.Dettó,mint az oviban,csak ez kezdett az agyamra menni,és minden volt,csak nem cuki csínytevés.

  Aztán eljött az este,és mindenki elkezdett készülődni,hisz nagy bulinak ígérkezett.Sebi szerint mindenki ott lesz,aki csak számít Balin.Persze ebben azért erősen kételkedtem,de mégis úgy tettem,mint aki nagyon lelkes.Valahogy rossz előérzetem volt az estével kapcsolatban,és ezt szóvá is tettem párszor,de senki nem hallgatott rám.Mindenki elintézett egy legyintéssel,vagy egy "Jó lesz meglátod" mondattal,pedig én valamiért féltem.

  Az egyik kedvenc bulis ruhámat választottam,ami igencsak megmutatja a nem létező idomaimat,és aránylag vonzóbbá tesz.Vörös tűsarkút választottam hozz,és a szetthez illő ékszereket meg táskát.Kicsit merészebb smink,és pár fújás a kedvenc parfümömből,mert csak nem egy kocsmába megyünk iszogatni.Amint elkészültem,már indultunk is,ugyanis,mint kiderült,mindenki rám várt.

-  Nos,azt hiszem itt lennénk.-nyitotta ki az ajtót Sebi,és kisegített.
-  Ez a klub hatalmas.-ámultam el,ahogy felnéztem a legalább tíz emelet magas épületre.
-  A buli a legfelsőn,és a tetőtérben van.Indulás.

   Négyesünk megindult hát az épület fel,és valahogy a köröttem lévők arcáról ugyanazt az elfojtott izgalmat és várakozást tudtam leolvasni,ami szöges ellentéte volt az én arcomon tükröződő rémületnek,és feszengésnek.Szar egy helyzet.

-  Ha a ma estét túlélem,megverlek.-súgtam oda a mellettem ácsorgó Sebinek,aki kijelentésem hallatán hangosan felröhögött.
-  Most mi van?Az este még benne voltál a buliban.
-  De valahogy rossz előérzetem van.Nem mehetnénk inkább vissza a házba?
-  Szó sem lehet róla.Maradunk,és bulizunk egy jót.Aztán,ha Kimi visszajön,akkor majd jól az orra alá dörgöljük,hogy mekkora buliból hagytuk ki.
-  Oké,csak igazad legyen.-horgasztottam le a fejem,és legszívesebb elrohantam volna,de ekkor kinyílt a lift,és mi máris ott voltunk,ahol én a legkevésbé akartam lenni.Egy nyüzsgő parti kellős közepén.

   Beljebb léptünk,és persze mondanom sem kell,hogy azonnal szétszéledtünk.Mondjuk Sebi egy ideig velem volt,de miután megbizonyosodott róla,hogy a bárpult mellett üldögélve,koktélozva,nem lesz semmi bajom,ő is elment,gondolom csajozni,vagy valami hasonlóan izgalmas dolgot csinálni.

   Míg én a koktélomat szürcsöltem,volt időm alaposan körbenézni a helységben.Tágas volt,és a sok ember ellenére is tökéletesen átlátható.A villódzó fények miatt, a hófehér bútorok minden másodpercben színt váltottak,és ettől már egy idő után káprázott a szemem.Emberek táncoltak egymáshoz préselődve,a zene ritmusát egyáltalán nem követve.Az ablakok a padlótól a plafonig értek,így pedig tökéletes volt a kilátás,a viharosan hullámzó tengerre.A tetőtérre fel lehetett látni,így azt is megtudhattam,hogy egy hatalmas medence van felettünk,amiben az emberek kiélhették beteges fantáziáikat.Hogy ezt honnan tudom?A medence fala átlátszó üvegből készült,így minden látható volt.Az is,amit nem akartam látni,vagy esetleg nem volt etikus látni.

-  Foglalt ez a hely?-bukkant fel a semmiből,egy idegen férfi.
-  Ha elfoglalod,az lesz.-vetettem oda szárazon.
-  Meghívhatlak egy italra?
-  Bocs,de még van nekem is.
-  Egyes számú  szabály.ha egy jóképű idegen odajön hozzád,és meg akar hívni egy italra,elfogadod.-vigyorgott rám,és akaratlanul is viszonoztam mosolyát.-Aaron Gibbs.
-  Abigail Braslin.
-  Akkor,most,hogy végre megtudtam a neved,megengeded,hogy rendeljek neked?
-  Ha nagyon ragaszkodsz hozzá.
-  Ragaszkodom.-bólintott,és már rendelte is az italokat.

   A hangos zene ellenére beszélgettünk,mindenféle semmiségről,de legalább egy normális ember volt,akivel szót lehetett érteni.Aztán megrendelte a következő italt,és a következőt.Az ötödik pohár után szédülni,a hatodik után pedig hallucinálni kezdtem.Homályosan,de mintha Aaron elégedetten elvigyorodott volna,majd megragadta a karom,és elkezdett vezetni maga után,valahová.Berúgott egy ajtót,és betuszkolt rajta.

   A szobát csak a hold sápadt fénye világította be,és nem is sokat láttam,mivel még minidig rettenetesen szédültem.Egy nagyobb ágy körvonalit ismertem fel,valamint néhány bútort is megismertem,ám az agyam blokkolt minden további információt.Nagyon furán éreztem magam.Mármint voltam már berúgva korábban,de az más volt.Csak szédültem egy kicsit,és nagyon viccesnek éreztem magam,és jókat nevettem,de most nem...A testemet egyre gyengébbnek éreztem,és hiába próbáltam tiltakozni,amikor Aaron az ágyra lökött,egyszerűen nem engedelmeskedett az akaratomnak.Akkor sem tehettem semmit,amikor szétfeszítette a lábam és fehérneműmet letépve a zsebébe süllyesztette azt.És akkor sem,amikor megszabadult saját ruháitól,és feltolva ruhám alsó részét,egyszerűen,védekezés nélkül,a megkérdezésem nélkül belém hatolt.

   Tudtam mi történik körülöttem,éreztem magamban a férfit,és éreztem a nedvességet alattam,ami csak egyet jelenthetett.Elvesztettem azt,amit olyan nagy gonddal őriztem,és annak az embernek akartam odaadni,akivel majd egy közös életet fogunk felépíteni.Abban a pillanatban minden szertefoszlott.agyam kitisztult,és könnyeim előbukkantak,ám végtagjaim még mindig nem reagáltak.Aaron ütemes mozgása egyre gyorsabb lett,én pedig úgy feküdtem alatta,mint egy darab hús,ridegen és mozdulatlanul.

   Mikor azt hittem nem lehet rosszabb,tévedtem.Egy könnyed mozdulttal hasa fordított,és ott folytatta testem meggyalázást,ahol abbahagyta.Ki be mozgott,és ha tehettem volna,torkom szakadtából ordítok,de nem voltam rá képes.Mintha a saját testem ellenem szegült volna,és engedett a férfi minden vágyának.Egyszer csak a mozgás megszakadt,és éreztem,hogy az ágy besüpped a fejem fölött,aztán egyszer csak velem szemben volt,és hajamnál fogva bírta mozgásra a testem.Felcibált,és férfiasságát a számba erőszakolta,majd folytatta a begyakorlott mozdulatokat,egészen addig,amíg el nem élvezett,egyenesen a számba.Az ízétől öklendezni tudtam volna,de még ez sem ment.

  Aztán vége lett az egésznek,és bár az agyam azt akarta,hogy elrohanjak,vagy legalább is összegömbölyödjek,a testrészeim még mindig masszívan ellenálltak.Ott feküdtem mozdulatlanul,megsemmisülten,és tehetetlenül.Folyamatosan azon kattogtam,hogy ezek után mi jöhet még,és a választ a következő pillanatban meg is kaptam.Egy köteg pénz esett az orrom elé,majd a férfi csak ennyit mondott.

-  Jó vagy,bébi.-aztán ajtó csapódott,és ő távozott.

   Fogalmam sincs mennyi ideig fekhettem az ágyon,mire végre ismét visszatért belém az élet.Lassan,bizonytalan mozdulatokkal próbáltam rendezni kinézetem.Az ágyneműre pillantva megláttam a nagyobb foltot,ami csakis akkor kerülhetett oda,amikor az a szemétláda megerőszakolt.És csak ebben a pillanatban realizáltam,hogy már nincs mit adnom annak,akit esetleg a jövőben a férjemnek szólíthatok.Mármint addig is felfogtam,de az agyam túl zsibbadt volt ahhoz,hogy tényleg értelmezze a köröttem zajló dolgokat.

   A szobában találtam egy tükröt,és a sápadt fényben letöröltem elkenődött szemfestékemet,és a lábamról is letöröltem a vért,ami vékony csíkokat hagyott combom belő oldalán.Borzasztóan éreztem magam,és nagy csak azért,mert a fejem lüktetett,és deréktól lefelé kényelmetlen bizsergést éreztem,hanem azért is,mert úgy éreztem,hogy elárultam Kimit.Nem tudom honnan jött ez az érzés,de egész végig ő lebegett a szemem előtt,és az,hogy milyen csalódott lesz,ha megtudja.Fura dolog az emberi agy,és sosem olyan gondolatok forognak benne,amelyeknek éppen hasznát vehetné.

-  Uram Atyám!Csak,hogy megvagy!-robbant be a szobába egy ismerős alak,és azonnal fel is kapcsolta a lámpát.Sebastian volt az.
-  Sebi...-szólítottam meg,de elcsuklott a hangom.

   Ő azonnal körbenézett,és villámgyorsan összerakta a képet.Nem is lehetett volna egyértelműbb.A tekintetéből megvetést olvastam ki,és talán jogos is volt.

-  Te pénzért lefeküdtél valakivel?-hangjába hitetlenség,és félelem vegyült.
-  Az nem...-kezdtem bele,de ő a szavamba vágott
-  Inkább ne mondj semmit.elárultad Kimit,csak azért,hogy a hülye játékodat úgy alakíthasd ahogy akarod.Igaza volt Amynek,amikor azt mondta,hogy nem bízhatunk meg benned,csak még akkor nem értettem,hogy miért.Már világos...Egy olcsó nőcske vagy!-vágta oda,és már ki is ment.

   Zokogva rogytam össze a padlón,és abban a pillanatban nem akartam mást,csak eltűnni,mintha soha nem is lettem volna.Szemeimet szorosan összezártam,és azt kívántam,bár mindent visszapörgethetnék,pedig,ami megtörtént,az megtörtént.Fejemben egyetlen mondat öltött formát,mely szinte belevésődött a tudatomba.

-  Mindent elvesztettem....

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett.Sajnálom,hogy ennyit kellett várnotok rá,és biztosan nem is így képzeltétek el,bár megfordult az agyamban,hogy esetleg kiszámítható vagyok,azért remélem annyira nem.

Legye kellemes hétvégétek,és szurkoljunk mind Sebinek!

Puszi:*:*

Közleményecske

No Panic :)))

Ez most csak egy kis közérdekű,semmi komoly.

A lényeg az lenne,hogy egyelőre nem tudom eldönteni,hogy melyik lenne a legjobb dizi a blognak,szóval ne lepődjetek meg,ha a napokban többször átalakul a blog.

A másik pedig a résszel kapcsolatos.Remélem nem haragszotok nagyon,de a rész legjobb esetben is csak hétvégén lesz kész,mivel elég lassan tötyörgök vele.Azért igyekszem

Ennyi lettem volna!

Puszi:*:*

16.Rész

És mikor fogunk...tudod?

  Két héttel később egy luxusapartman medencéjének partján találtam magam,ahová Kimi rángatott el,mondván:

-  Rád fér egy kis napozás.Olyan halvány a bőröd!

  Ezzel pedig arra célzott,hogy egy hetet velem akar tölteni,méghozzá Balin,ami nem is hangzott olyan rosszul.Természetesen azonnal bele is egyeztem,és alig vártam,hogy mikor indulunk már.Napi rendszerességgel zaklattam,hogy áruljon el legalább egy kis részletet,de egyáltalán nem állt szándékában megosztani velem,egyetlen apró infót se.Aztán egyik reggel megcsörrent a telefonom,pontosabban a Magyar nagydíj utáni kedden,hogy jobb,ha nekilátok pakolni,ugyanis két órán belül ott van értem,és indulhatunk is Balira.Mondanom sem kell,hogy eszeveszett pakolásba kezdtem,és mire végeztem ott álltam,két hatalmas bőrönddel,és egy telepakolt kézitáskával.Mikor Kimi megérkezett nem egyedül volt.

-  Ezek miért jönnek?-dugtam be a fejem a kocsi ablakán,ahol szembe találtam magam Sebivel és Rikkel.
-  Ránk akaszkodtak.-fintorgott Kimi,majd kinyitotta az ajtót,miután bepakolt a csomagtartóba.
-  Jön még más is?-néztem rá félve.
-  Csak Amy,de vele a reptéren találkozunk.
-  Oké,és ő mi a bokámért jön?
-  Mert meghívatta magát.
-  Szóval akkor lényegében a romantikának lőttek.-duzzogtam,és bevágtam magam az anyósülésre.

  A reptérig mélységes csendben ültünk,és én egész végig azon morfondíroztam,hogy ha Sebastian és Ricc is ott lesz,akkor nagyon fura szituációk elé nézünk ez alatt az egy hét alatt.Pedig akkor még nem is tudtam,hogy mennyire fura helyzetek is lesznek azok.Felszállás előtt csatlakozott hozzánk Amy is,aki káprázatosan nézett ki.Fehér egyszerű szabású ujjatlan felsőben,és csőfarmerban,valamint fekete tűsarkúban,olyan volt,mintha egy fotózás közepéről rángattuk volna el.Enyhén volt kisminkelve,és hosszú,újabban fekete haja,lángcsóvákként nyaldosta arcát,és hátát.Hirtelen féltékeny lettem rá,pedig még igazán okom se volt.Vagy mégis?Ahogy elnéztem a csacsogását Sebivel valami ismeretlen érzés mart a gyomromba.Valami,amitől egészen keserű képet vágtam,egészen a felszállásig,mert akkor már konkrétan az ájulás határán voltam,ugyanis egymás mellett voltak a székeik,és Amy végig fogta a német kezét.Mi a jó ég lehetett velem?

-  Minden rendben?-nézett rám ijedten Kimi.
-  Persze,csak kicsit irtózok a repüléstől,ez minden.
-  Sajnálom,de most ezt ki kell bírnod.-puszilt meg,de én automatikusan elhúzódtam,amitől csak még furábban nézett rám.
-  Ha nem akarod,hogy hozzád érjek,akkor kérlek most szólj,mielőtt komolyan beleélem magam ebbe az egész együtt járósdiba,és esetleg meg talállak csókolni az emberek előtt.
-  Sajnálom,csak kicsit ideges vagyok,de amikor megérkezünk,akkor biztos minden oké lesz.-néztem rá,erőltetett mosollyal arcomon,és megfogtam a kezét.

  Késő este landolt a gépünk,és nekem nagyon kellett koncentrálnom,hogy el ne aludjak az úton a házig.Kimi vállára hajtva a fejem,már félig elbóbiskoltam,mikor a furgon,amivel a házhoz vittek minket,fék csikorgatva  leállt,és kivágódott a sofőrülés ajtaja,és Rikk kiszállt.

-  Megjöttünk,álomszuszékok!-nyitotta ki az ajtót.
-  Végre!Alig várom,hogy alhassak egy jót.-nyöszörögtem halkan,és Kimi vállába fúrtam az arcomat.
-  Gyertek,pakoljunk be,utána mostantól egy hétig,mindenkinek szabad foglalkozás.-jelent meg Sebi mosolyogva,majd vállára dobott egy hátizsákot,és kisegítette Amyt a kocsiból.
-  Ágy...-mantráztam,mikor kiszálltam a kocsiból,és Kimi karjai között betámolyogtam a kivilágított házba.
-  Oké,mielőtt azért végleg eltűnünk,beszéljük meg,ki,hol fog aludni.
-  Én alszok madárkámmal.-puszilta meg fejem búbját Kimi.
-  Rendben,tiétek az első szoba a folyóson.
-  Ugye attól még marad elég szoba mindenkinek?
-  Persze,hogy marad.Van még ezen kívül három hálószoba.
-  Király,nekem olyan kell,aminek a tengerre nyílik az ablaka.-tört elő a németből a gyerek.
-  Csak olyanok vannak.-nyugtatta meg Rikk,majd megcsóválta a fejét,és elindult az emelet felé(A ház többi részét a szereplők után találjátok,ITT )

   Nagyon jól esett lezuhanyozni,és végre bedőlni az ágyba,és Kimi ölelésében elaludni.Az alatt a két hét alatt igen csak összeszokott kis páros lett a mienk.Rengeteget beszéltünk telefonon,és mivel nem tudtam elmenni a Magyar nagydíjra,két hét óta,akkor nap találkoztunk először,és olyan érzés volt,mintha legalább ezer éve együtt lettünk volna.Tökéletesen illeszkedtem a karjai közé,és ahogy állát  fejem búbjára illesztett,és összegömbölyödve,kis kifli-nagy kifli pózban aludni próbáltunk,olyan volt,mintha végre otthon lettem volna,és az az érzés,amit Sebi és Amy miatt éreztem egyszerűen elkezdett elszivárogni.

   Első reggelem volt,amikor Kimi mellett ébredtem,mert bár Német országba már a barátnőjeként érkeztem,nem aludtunk egy lakosztályban.Ez azonban más volt.Mellette ébredni fantasztikus volt.Karját átvetette a derekamon,és arcát hajamba fúrta.Nem láttam őt,csak éreztem testének finom rezdüléseit,az enyémen,és tusfürdőjének markáns illatát,mely belengett minket.A víz felől sós szellő hozta be a hajnal édes levegőjét.

   Lassan megfordultam és így szembe kerültem vele.Ajkai kicsit szétnyíltak,és szaporán vette a levegőt.Ujjaimat végighúztam álla vonalán,és kisimítottam egy hajtincset az arcából.Édes volt.Nagyon is édes.Lassan megcsókoltam,és ajkamba harapva elmosolyodtam.

-  Meg tudnám szokni,hogy minden reggel így ébresszenek.-morogta álmos hangon.
-  Reménykedj csak,Räikko.-kuncogtam,és megint megcsókoltam.
-  El akarsz hagyni,három hét együtt járás után?-könyökölt fel.
-  Nem hagynálak el.Most kezdelek csak igazén megkedvelni.-bújtam hozzá.
-  Örülök neki.De mi mikor fogunk...
-  Mit?
-  Tudod te azt nagyon jól.Már három hete húzol ezzel.
-  Igen,és nagyon sajnálom,hogy nem tesszük meg azonnal,mint az összes korábbi kapcsolatodban,de nekem nem megy ilyen könnyen.Mit szólnál,ha ma este a parton vacsiznánk.Csak mi ketten.
-  Benne vagyok.-puszilta meg homlokomat.
-  Akkor ez egy randi.-szálltam ki az ágyból és a bőröndömhöz sétálva,kiszedtem a fürdőszobai cuccaim,és egy utolsó pillantást vetve az forgolódó szőkére,már benn is voltam a fürdőben.

   Mikor elkészültem,Kimi is megemberelte magát,és ő is lezuhanyzott.Míg ő a dolgait intézte a fürdőben,addig én kiszedtem a ruháimat ,majd kiválasztattam egy lenge,virágos ruhát,hozzá pedig egy fekete topánt.Ezzel pedig el is készültem.A sminkemmel nem is vacakoltam,mert tudtam,hogy le fogunk menni a strandra,még a délelőtt folyamán,szóval akkor le kellene mossam.

-  Reggelt!-értem le a konyhába,ahol egyedül Sebit találtam.
-  Hogy-hogy a finn nem lohol a nyakadba,mint egy kis pincsi?-fordult felém,és kezében egy konyhakéssel elkezdett hadonászni.
-  Egyáltalán nem vagyunk egymáshoz kötve.-ültem fel az egyik székre.
-  Nagyon jó hír.Tényleg megvolt már a nagy akció?-váltott témát közönyösen,de azért egy kis izgalmat,esetleg elkeseredést véltem felfedezni.
-  Miért?Te még túl kicsi vagy az ilyen részletekhez.

  Letette a kést,odalépett hozzám,és mélyen a szemembe nézett,ezzel pedig teljesen a frászt hozta rám.Olyan közel voltunk egymáshoz,hogy szinte beleszédültem,de tartottam magam.Nem tudhatta,hogy azonnal remegni kezd a gyomrom,ha a közelemben van.

-  Csak mondd meg.Igen,vagy nem?
-  Nem...-suttogtam halkan,szinte már csak tátogva.
-  Ó,hála az égnek.-sóhajtott megkönnyebbülten.
-  De ha mégis,akkor se értem,miért akarod tudni.-meredtem bele azokba a csodaszép kék szemekbe.
-  Mert féltelek,Abbey.Nagyon félek,hogy mit fog veled tenni,ha megtörténik,és utána beleszeretsz.
-  És ha máris bele vagyok szeretve?
-  Akkor most mindketten itt lennétek,és nem az én szemembe néztél,és nem remegne a térded.
-  Honnan...-kérdeztem hitetlenkedve,mire csak elmosolyodott,és finoman összekoccolta a térdeit az enyéimmel.
-  Sokkal jobban ismerlek,mint hinnéd.
-  Azért remélem,hogy nem,mert akkor komoly bajban vagyok.-pirultam el fülig,és úgy éreztem,hogy az összes vérem az arcomba tolul,ezzel pedig még sokkal vörösebb lettem,mint addig.
-  Pedig...-húzta halvány mosolyra ajkait,majd még közelebb hajolt.

   Már éreztem arcomon leheletét,és az csiklandozta a fülemet,és a nyakamat.Orrunk összeért,és így még annál is kékebbnek láttam szemeit,mint addig.

-  Blöf..blöffölsz.-dadogtam,és beletúrtam szőke hajába.
-  Hiszed te.-suttogta,majd lassan,finom,és lágyan megcsókolt.

   Szerencsém volt,hogy ültem,mert másképp összeestem volna.Ajkai olyan puhák és óvatosak voltak,hogy először alig éreztem.Sokkal másabb volt,mint Kimivel.Odafigyelt rám,és amikor felállított a székről,kezeivel olyan félve simított végig derekamon,hogy épp csak megéreztem.

-  Kimi mindjárt lejöhet.-suttogtam ajkai közé,reszelős hangon.
-  Tudom.És sajnálom,hogy megtettem.Nem vagyok ám ennyire erkölcstelen,és a barátságnál nincs fontosabb...
-  Fogd már be.-tapasztottam ajkaimat az övéire,és folytattuk,amit abbahagytunk.

  Nem tudom mennyi idő telt el,míg a konyhában csókolóztunk,de senki nem jött le,hogy megzavarjon minket.Kicsit később ketten fejeztük be a reggeli elkészítését,és mivel a többiek még midig nem adtak életjelet magukról,ezért felmentünk megnézni mi van velük.A lépcső tetején még váltottunk egy gyors csókot,majd két felé indultunk.

   Kimi a laptopján dolgozott valamit,és nagyon gondterheltnek tűnt.Mellé ültem az ágyon,és vállára tettem a fejem,hogy úgy nézhessem,mit csinál.

-  Ebből semmit nem értek.Elmagyarázod?-suttogtam végül.
-  Ami rád is vonatkozik,az csak annyi,hogy két napra vissza kell utazzak Enstone-ba.
-  Miért?-kérdeztem felháborodva.
-  Mert valami gond támadt,és ott kell lennem.
-  És mikor indulsz?-néztem rá szomorúan.
-  Két óra múlva indul a gépem.
-  Pakoljak be pár ruhát,vagy viszed az egész bőröndödet?
-  Megteszed?-pislogott rém hálásan.
-  Te csak menj le reggelizni,én majd gondoskodok a csomagjaidról.
-  Egy angyal vagy.-dobta a gépet az ágyra,majd egy gyors puszi a homlokomra,és már ott sem volt.

   Azonnal nekiláttam a pakolásnak,és csak arra eszméltem fel,hogy bezáródik a szoba ajtaja.Felnéztem,és egy értetlen kék szempárral néztem farkasszemet.

-  Hazamész?.kérdezte csalódottan.
-  Kiminek pakolok pár ruhát,mert vissza kell menjen a gyárba.
-  Meddig marad?-huppant le az ágyra,de segítség helyett csak ledőlt,és a plafont kezdte bámulni.
-  Két nap,de szerintem hamarabb is visszajön.
-  Elvégre itt várod te.
-  Pontosan.És a legjobb barátja Rikk,meg egy lány,akit ugyan egyikünk se ismer igazán,de elhoztunk magunkkal.
-  Én ismerem.Az egyik mérnököm...
-  Oké,akkor mondd meg,mi a teljes neve...
-  Amanda...Amanda...-ismételgette,hátha eszébe jut,de végül csak legyintett.-  Nem fontos.
-  Látod...Ez a baj.-zártam le a kis bőröndöt,majd eldőltem a német mellett.
-  Szóval.Akkor most két napig nem lesz Kimifaktor?
-  Nem lesz,de nem fogunk hülyeséget csinálni.
-  Ígérem viselkedek.
-  Fura,hogy mindenkivel meg kell ígértessem,hogy jól fog viselkedni,ha velem van.
-  Velem nem kellett volna,mert én tudom,hogy ha akarod,akkor úgy is megteszed.-könyökölt fel.
-  Akkor ismersz.-simítottam végig borostás arcát.
-  Mondtam,hogy ismerlek,jobban,mint gondolnád.-puszilt bele tenyerembe.
-  Le kellene mennünk,mielőtt gyanút fognak.
-  Rendben,de este le fogsz jönni velem a partra.
-  Oké.Lemegyek veled,de semmi romantikus nyáladzás.
-  Úgy látszik,te még nem ismersz eléggé.-nevetett fel,majd felállt,és kisétált.

   Kivittem Kimit a reptérre,és miután elkezdték a beszállást,elindultam vissza a házhoz.Közben beszéltem a nővéremmel,aki remekül el volt,a hegyekben,Heikkivel,kivel is mással.Nem nagyon volt térereje,szóval hamar le kellett tegyük.Mikor visszaértem a házba,lementünk a tengerpartra,és szinte egész nap ott voltunk.Ebédre rendeltünk thai kaját,és kínait,azt ebédeltünk.Utána a házban maradtunk,mert kinn túl meleg volt,hogy a visszatérhessünk oda.Aztán később,mikor kicsit hűvösebb lett,lemehettünk még egy kicsit.Este összedobtunk egy könnyű vacsorát,és elpakolás után mindenki elvonult a saját szobájába.

-  Mehetünk?-kopogott be a kis német a szobámba,nem sokkal azután,hogy beszéltem Kimivel.
-  Persze.-bólintottam,és felvéve egy vékony kabátkát,már indulhattunk is.

   Kiosontunk a házból,és lesétáltunk a kis,köves ösvényen.Végül egymás kezét fogva sétálgattunk a lemenő nap fényében,és beszélgettünk.Olyan jól éreztük magunkat,hogy észre se vettük,ás máris éjfél körül járt az idő.Sebi leterítette az ingét a homokba,és ráültünk,jobban mondva feküdtünk,

-  Olyan szép ez az este.-sóhajtottam elégedetten,és Sebi karjára hajtottam a fejem.
-  Az.Főleg azért,mert itt vagy,és nem kell attól féljek,hogy Kimi mikor használ ki.
-  Nem félek attól,hogy Kimi kihasználna.
-  Túl magabiztos vagy,és nem is ismered eléggé.Leginkább azért,mert még alig egy hónapja ismered.
-  Igazából ismerem már,vagy ezer éve,persze nem személyesen.
-  Akkor honnan.
-  Ezt még nem meséltem senkinek,de igazából,Arnold Marsh,nem a főnököm.Sőt,egy ideig azt hittem,hogy halott is.
-  Kérlek,ezt fejtsd ki.
-  Szóval...Arnold Marsh egy élő személy,aki évekkel ezelőtt a vőlegényem volt,de utána eltűnt,mert azt hitte,hogy nem elég jó nekem.Öt éven keresztül nem tudom hol volt,így felvettem a nevét,és ezen a néven kezdtem jegyezni a cikkeimet.Ment is minden,de aztán egyszer csak felbukkant,és azt követelte,hogy menjek vissza hozzá,de aztán végül megoldottuk a problémát,és most ő betölti Arnold Marsh szerepét,és én írom a cikkeimet.Kimiről a kezdetektől fogva én írtam.
-  Fura,hogy ennyi ideig titokban tudtad tartani.
-  Nehéz volt.
-  Pedig elég jól csináltad.És nyugodt lehetsz.A titkod nálam biztonságban van.
-  Köszönöm.-mosolyogtam rá,majd megcsókoltam.

***

Ez lett volna a rész,sajnálom,hogy ennyit késtem vele,majd a folytatást igyekszem hamarabb hozni.

Legyetek jók!

Puszi:*:*

15.Rész

Fura,nem?

-  Mikor itt hagytalak,nem tudtam,mi is az,amit nyújtani tudnék neked,hisz csóró egyetemista voltam,se pénzem,se tehetségem.Nem voltam olyan nagyszerű író,mint te,és annyi szenvedély sem volt benne,mint benned,kis angyalom.Aztán találkoztam Anabeth-el,és megmutatta milyen is az élet,ha megvan mindened.Akkor kezdtem el azon gondolkodni,hogy beállok közéjük,és megszedem magam.Ott elkövettem olyan dolgokat,amiket nem mondhatok el,mert akkor meg kellene ölnöm téged,de legyen elég annyi,hogy ezt már magam mögött hagytam,és visszatértem,hogy elvegyem,ami enyém.
-  És mi az?
-  Te...Kellesz nekem,Abigail,és ezt te is tudod.-maga felé fordított,és fürkésző szürke szemeiben láttam tükröződni saját arcképemet.
-  Arnold,én már nem azokat a dolgokat akarom,amiket öt évvel ezelőtt,és ebbe azt hiszem te is beletartozol.
-  Nem mondhatod komolyan.-csóválta a fejét megdöbbenten.
-  Pedig de.Lehet,hogy szerettelek,és lehet,hogy valahol mélyen még most is szeretlek,de az igazi nagy szerelem már elmúlt.
-  És ha én nem engedlek el?
-  Kénytelen leszel,Arnold.Nem szeretlek úgy,mint régen.
-  Akkor elmondom mindenkinek,hogy ki vagy,és azt is,hogy jogtalanul használtad a nevem,és az adataim.Aztán beperellek,és a gatyád is leperlem a csinos kis popsidról.
-  Zsarolsz engem?
-  Nem,kicsike.Csak elmondom a játékszabályokat,amiket be kellene tartanod.
-  De nem akarom.Épp egy kapcsolat elején állok,és úgy néz ki,hogy alakul valami.Nem akarom otthagyni.
-  És az a szerencsétlen flótás rávett már,hogy széttárd neki a lábadat?
-  Nem,és nem is fog,még egy jó darabig,de akkor is.Ha vele vagyok,van valami...egy különleges bizsergés,amit már nagyon rég nem éreztem.
-  Akkor megöletem,és akkor vége a bizsergésnek,meg az életének.Ezt akarod?
-  Ezt nem teheted.Nem láncolhatsz magadhoz,amikor nem szeretlek.
-  Te magad mondtad,hogy valahol a szíved mélyén még érzel irántam valamit.Kell egy kis idő,és újra felizzik a régi lángolás.
-  Álomvilágban élsz,Arnold.
-  Dehogy is.Csak figyeld meg.Bebizonyítom,hogy nem játszadozom.Választhatsz.Vagy önszántadból velem jössz,vagy szép lassan mindenkit elvesztesz magad körül.
-  Mennyi időm van dönteni?
-  Öt...-kezdett bele,és az órájára nézett.
-  Mi öt?Perc,óra,nap?
-  Négy...

   Amint rájöttem,hogy mire megy ki a játék elkezdtem mérlegelni a lehetőségeimet.Öt éve nem láttam,és felbukkant a semmiből,azt hajtogatván,hogy akar engem.s még mindig szeret.Persze én is szerettem,de annak már jó ideje,és azóta sok mindenen mentem keresztül,többek közt ugye ott volt nekem Kimi,aki olyan erősen próbálta bebizonyítani,hogy az nem mindig igaz,amit a sajtó állít,és ő is csak ember,hogy egyszerűen nem lett volna szívem otthagyni,mikor olyan édesen teper.Másrészről viszont ismertem Arnoldot,és tudtam,hogy bármire képes,csak azért,hogy az legyen,amit ő akar.Régen vonzott ez a vadság,de abban a pillanatban,ott a karjai között,valahogy inkább vágytam Kimi ölelésére,és arra,hogy beszívhassam dezodorának,tusfürdőjének és parfümének,valamint arcszeszének bódító,erős illatát.Olyan jó lett volna vele lenni,és csak ott,Arnold ölében realizáltam,hogy a finn jelent nekem valamit.Ott,amikor arról kellett döntenem,hogy mit legyen a következő lépésem.

   Felnéztem Arnoldra és olyan vad csillogást vettem észre a szemében,hogy egész testem beleremegett.Tudtam,hogy képes lenne eltenni láb alól,aki gátolja abban,amit éppen el szeretne érni,de nem gondoltam volna,hogy ennyire vad és nyers.Féltem tőle...Pedig én aztán nehezen ijedek meg.

-  Három...

    Gondolataim úgy cikáztak a fejemben,mint macska és egér,kergették egymást,de döntésre nem jutottam.Akármennyire szerettem volna,egyszerűen nem jutottam el arra a pontra,hogy szembe tudjam állítani magamban a két lehetőséget.Túl nagy volt a tét,és ha rosszul választok,akkor nem lesz menekvés.Nagy levegőt vettem,majd kifújtam.Ha Arnoldot választom,akkor egy életre hozzá leszek kötve,és nem lesz egérút a szabaduláshoz.Ha Kimit és a szabadságot választom,akkor tulajdonképpen aláírtam Kimi és a szeretteim halálos ítéletét.Fogalmam sem volt,hogy valójában mikre is képes Arnold,ha akar valamit,de csak reménykedtem benne,hogy belátja....Őrültség valakitől azt kérni,hogy öt év kihagyás után térjen vissza hozzá,és tegyen úgy,mintha semmi nem történt volna.

-  Kettő...

   Agyam leblokkolt,és képek úsztak be tudatom felszínére.A rögtönzött piknik,és Kimi mosolya.A másnap este,ahogy lehívott a hallba azzal az ürüggyel,hogy beszélnie kell, velem,majd elrabolt az étterembe,és nem érdekelte,hogy nem vagyok kisminkelve,és a hajam is kócos,csak mosolygott rám,és megfogta a kezem,az apró szikrák,és bizsergés,amit bőröm felszínén éreztem,amikor egymáshoz értünk.Csókjaink az esőben,a hotel folyosóján,a szobámban.Az,ahogy odafigyelt,hogy ne essen túlzásba,viszont mégis éreztem minden mozdulatán,hogy legszívesebben letépné a ruháimat,de mégis uralkodott magán.Elkapott pillantások az időmérőt követően,melyekbe beleborzongtam.Ajkának finom remegése,amikor elszakadtak az enyémektől,és szemének szürkés csillogása az éjjeli lámpa törtarany fényében.

-  Egy...

   Agyamat újabb képek árasztották el,ám ezúttal nem Kimi szerepelt bennük,hanem a kis német.Óvatos,félénk érintései,és az a szinte észrevétlen közeledés,amivel minden nap kicsivel jobban belopta magát a szívembe.A csalódottság a szemében,amikor kiderült,hogy Kimi randizni hívott pénteken,és az előtte való reggelen az a pillanat,amelyben legszívesebben örökké megfagytam volna,amikor a riporter elől rohantunk el,és az a hosszú,szinte végtelen perc,amíg egymásra néztünk.Az a gyanútlanság,amivel minden flörtölő mondatát felteszi,és a kisfiús,fültől fülig érő vigyor,ami akkor jelenik meg az arcán,ha engem meglát.Nem csókolt még meg,de egyszerűen megszakadna a szívem,ha miattam baja esne.Rengeteggel tartoztam neki,amiért megmentett azon a hétvégén,Finnországban.

-  Nos,döntöttél már?-nézett rám gorombán.
-  Ezt nem lehet ilyen könnyen eldönteni.-néztem rá ijedten.
-  Dehogy nem.A végén így is,úgy is engem fogsz választani.Semmi értelme.Ha kell porig égetem a világodat,és akkor már csak mi ketten maradunk.
-  Komolyan azt várod,hogy ilyen szöveg után még téged válasszalak?
-  Természetesen.Nem azt szereted,ha valaki tökös?
-  Legyen tökös,de ne őrült.-vágtam vissza,majd kitéptem magam karjaiból,és felálltam.
-  Akkor ez a válaszod?Nem akarsz engem?
-  Egy fél órája még azt hittem,hogy halott vagy.Mégis mit vársz?Olyanokat mondasz,hogy megölöd a szeretteimet,meg porig égeted a világom.Nem akarom,hogy a közelemben legyél.A nevedet is visszaadom,nekem nem kell.Csak hagyj békén,és tegyünk úgy,mintha ez meg sem történt volna.Holnap kiadok egy közleményt,amiben felvállalom a nevem,és elmondom,hogy a halott vőlegényem emlékének áldozva publikáltam a te neveden.Aztán pedig tovább saját néven fogok írni.
-  Szerinted ez elég lesz?
-  Remélem...
-  Azért jöttem vissza,hogy kapjak még egy esélyt,és te végig se gondoltad,amit mondtam.Szükségem van rád,és szerintem neked is rám.Senki nem tud olyan boldoggá tenni,mint én.
-  Igazad van,tényleg boldoggá tettél..Mi jutott nekem miután elmentél...Megmondjam?Átvirrasztott éjszakák,és kiszáradt könnycsatornák...Bizalmatlanság,és félelem.Igazad van.Tényleg boldoggá tettél.
-  Most elmegyek,de még hallani fogsz felőlem.Nem ígérem,hogy holnap,vagy a jövő héten,de nem nagyon érezd magad otthon a kis Kimi házában...
-  Várj,honnan tudod,hogy Kiminek hívják?-kérdeztem ledermedve.
-  Azt hiszed idejövök és teljesen felkészületlenül kezdelek zsarolni?-horkant fel fölényesen-
-  Szóval mindent tudsz?
-  Ha a megbízásra és a 3.000.000 dollárra gondolsz,akkor igen.És arról is tudok,hogy elkezdtél többet érezni iránta,mint kellene.Lehet,hogy te fogsz a végén pofára esni.Gondolj csak bele...Kap egy rejtélyes levelet,feladó nélkül,melyben beszámolnak neki,hogy a nő akit megpróbál meghágni,egy egyszerű újságíró,aki ki akarja használni,majd egy szaftos cikket írni a kapcsolatukról,végül pedig pofára ejteni.Szerintem nem örülne neki különösebben.
-  Nem tennéd meg.Nem teheted meg.
-  Dehogynem.Mindent megtehetek,amit csak akarok.-kacagott fel.
-  Akkor most megteheted,hogy kivonszolod magad,az irodámból.
-  Ez az én irodám,ha nem tűnt volna fel.Az ajtón van a nevem,nagy arany betűkkel.
-  Rendben.Most elmegyek,és ha jót akarsz magadnak,mire visszajövök,te már nem leszel itt.
-  A kis szöszi bekeményít.-kuncogott tovább,amivel egyre inkább az idegeimre ment.-Most elmegyek,de még hallani fogsz rólam.És kérlek,ne használd tovább a nevem a nevetséges cikkeidhez,mert perelni fogok.
-  Ha ez a kívánságod.-vontam meg a vállam,és undorodva néztem rá.
-  Igen,és most...-állt meg az ajtóban,és habozott egy pillanatig.
-  Úgy szeretem,mikor ilyen kisfiúsan nézel.-dőltem neki az asztalom szélének.
-  Gúnyolódsz velem?-vonta fel az egyik szemöldökét,és elmosolyodott.
-  Mi komolyan fenyegetőztünk az előbb?-csaptam a homlokomra.
-  Nagyon úgy tűnik.Szerintem egész jól állna nekem a fő gonosz szerepe.
-  Igazad van.Teljesen ráéreztél a szerepre.
-  Elnézést amiért a cikkeidet gagyinak neveztem.És az ért a marhaságért a visszaszámlálással.Nem akartam rád ijeszteni.
-  Olyanok vagyunk,mint két őrült.Ha valaki hallana minket nem tudna elmenni a beszélgetésen.-csóváltam a fejem.
-  Az tuti.-jött oda mellém,és nekitámaszkodott ő is az asztalnak.
-  Mit vártál,mikor visszajössz?
-  Tulajdonképpen azt,hogy te még midig őrizgeted magad nekem,és zokogva fogsz a karjaimba borulni.
-  Nos,ez nem így van.Az a helyzet,hogy valami szerintem tényleg alakul Kimivel,és remélem össze is jön.
-  És mi lesz a 3.000.000  dollárral,amit az a némber adna,hogy pofára ejtsd.
-  Fogalmam sincs,de ha megbántom,akkor soha többet nem fog szóba állni velem.
-  Mérget vehetsz rá.De szerintem most még ne foglalkozz vele.Van még majdnem három heted rá,hogy kitaláld mit akarsz csinálni.
-  És te?Veled mi lesz?
-  Gondolom kiveszek egy hotelszobát,és míg lakást nem találok,addig ott leszek.
-  Ha megígéred,hogy nem fenyegetsz és zsarolsz többet,akkor meghúzhatod magad nálam pár napra, a nővérem szobája most üres,és nem is hiszem,hogy egyhamar igénybe fogja venni.
-  Azok után,hogy az életedre törtem,most felajánlod az egyik szobádat a lakásodban?
-  Hamar megbocsájtok az embereknek,és a mi közös múltunkat tekintve,egy sanszot megérdemelsz,hogy ne barmold el.
-  Nos,ha azt vesszük,hogy eddig a pokolra kívántál,ez elég nagy ajánlat ahhoz,hogy ne gyanakodjak.Mit kérsz cserébe.
-  Okos vagy.Nagyon okos.
-  Anno ezért szerettél belém,nem?
-  Valami ilyesmi rémlik.De a lényegre visszatérve....Azt szeretném,hogy te legyél Arnold Marsh.
-  Az vagyok,ha nem rémlene.-nézett rám csodálkozva.
-  Nem úgy értem te dinka.Legyél Arnold,az újságíró.A pénz 30 %-a a tied lehet.
-  Pénz nélkül is elvállalnám.Ezért a kis idióta jelenetért tartozom neked.
-  Az nem is kifejezés,de most menjünk,igyunk meg egy kávét,és meséld el,hogy merre is jártál,és mivel szereted a vagyonodat,Mr Marsh.
-  Ha elmondanám meg kellene ölnöm téged.
-  De most komolyan.Ennyire rossz?
-  Nem,csak nem szeretnélek beavatni a sötét múltamba.
-  Ugye senkit nem öltél meg a pénz kedvéért?
-  Hát tudod...-komorodott el.
-  Te jó isten!Ki volt az?Ugye nem ismerem?
-  Csak vicceltem.-nevette el magát.-Látnod kellett volna az arcodat.
-  Ú,te szemét disznó!-csaptam a vállára.
-  De te így szeretsz.-villantott rám egy kisfiús mosolyt.
-  Igen,mint barátot.És ha jól viselkedsz,akkor még legjobb barátok is lehetünk.
-  Akkor is te leszel az első nagy szerelmem,és küzdeni is fogok érted.Nem rámászósan küzdeni,csak tudatom majd veled,hogy én mindig ott vagyok neked,ha nincs egy váll,amin sírhatsz.
-  Rendes vagy,de ezzel a fenyegetés nem lesz elfelejtve.Komolyan latolgatni kezdtem,hogy mit fogok csinálni,ha megölöd Kimit,vagy Sebastiant.
-  Ki az a Sebastian?Még egy gavallér?
-  A nagyanyám beszélt így,és igen.Ő is tetszik,csak vele nem olyan közvetlenek és felvállaltak az érzéseim,mint Kimivel.
-  De a sorban csak utána jöhetek?
-  Mondjuk így.Igen...
-  Kár,pedig azt hittem,hogy nem ilyen hosszú a várólista.
-  Az én kegyeimért sorban állnak,le sem tagadhatnám.
-  Bolond vagy,Ab.
-  Tudom,kedves Arnold.Most viszont menjünk,mielőtt meggondolom magam.
-  Azt semmiképpen nem akarjuk.-vigyorgott eszelősen,majd magára vette zakóját,és az ajtó felé indult.
-  Ne feledd,te a főnököm vagy.-fordultam felé figyelmeztetően,majd elvettem az asztalról a táskámat,és már mentünk is ki.

   Az irodában mindenki bámult minket,és nem tudták hová tenni Arnold jelenlétét.Nem tudom,hogy ment be oda úgy,hogy senki nem vette észre,de a távozása sokkal parádésabbra sikeredett.A legfeltűnőbben Polka bámult minket,és azonnal vette is elő a telefonját,hogy hívjon,vagy üzenetet írjon,ezt már nem vártuk meg.Az egész napot együtt töltöttük,mint két barát,én mint ellenségek.Pedig a délelőtti fenyegetőző Arnold a frászt hozta rám.Ez a férfi sokkal másabb volt.Nem tudtam még eldönteni,hogy mit is akar,vagy a szándékai mik a jövőben,de azt tudtam,hogy ennyi évnyi színjáték után nem bízhatok meg benne teljesen.

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett.Tudom,hogy kicsit nyakatekert és megforgatott,de mire a rész végére értem meggondoltam magam.Azt hiszem a törékeny kapcsolatnak Kimi és Ab között nincs szüksége egy emberre,aki még meg is fúrja azt.

Frissel igyekszem minél hamarabb jelentkezni!

Puszi nektek'

:*:*

14.Rész

Megtettem,és újra megtenném

-  Kimi,esik az eső.-suttogta Abbey ajkaim közé.
-  Nem érdekel.Olyan jó most itt lenni.
-  De meg fogunk fázni.És ezt folytathatjuk a szobámban is,vagy a tiedben.
-  Szóval folytatjuk?
-  Ha még nincs eleged belőlem...-pirult el aranyosan.

   Egész vacsora alatt gyönyörködhettem benne.Olyan kívánatos és tökéletes volt,hogy nagyon meg kellett reguláznom magam,ahhoz,hogy ne essek neki még a vacsora előtt.A ruha pontosan az ő mérete volt,és remekül állt neki.Tudtam mit csinálok,amikor nem egy testhezálló darabot választottam,hisz akkor semmi esélye nem lett volna a vacsorának.Azonnal nekiestem volna.A haját felfogta a feje búbjára,így láthattam kecses nyakát,és vállának törékeny vonalát.Így még egy nőt sem kívántam...egyikük sem ébresztett bennem ekkora földöntúli vágyat.Még Jenni sem,pedig ő a feleségem volt hosszú évekig.

-  Kimi...Ha lefekszem veled,akkor szakítani fogunk?
-  Valószínű.-szaladt ki a számon.
-  Értem.Akkor pakoljunk és menjünk a hotelbe.Elment a kedvem a pettingtől is.-állt fel az ölemből,majd elkezdett mindent a piknikkosárba dobálni.
-  Most mi rosszat mondtam?
-  Semmit.Tényleg nem mondtál semmit.
-  Ha valami rosszat mondtam,akkor kérlek áruld el.
-  Nem mondtál rosszat,csak másra számítottam.
-  Áruld el mire?Te egyeztél bele,hogy járjunk,és nem is értem tulajdonképpen miért,hisz azt hiszed kretén vagyok.Mellesleg valószínű csak azt gondolod róla,hogy a pinák és a partik után megyek,de nem ismersz.Semmit nem tudsz rólam.
-  Mesélj nekem magadról,kérlek....Szerintem úgy sem tudsz olyat mondani,amit már ne tudnék.
-  Esélyt sem adsz.Azt hiszem nekem is elment a kedvem mindentől.
-  Jó,akkor menjünk vissza,nekem van más,akivel eltölthetem az estémet.
-  Ugyan ki akarna az ágyadba bújni,amikor egy prűd picsa vagy?
-  Számos jelentkező van,és lehet bármelyiket szívesebben választanám nálad.
-  Mi most komolyan ezen veszekszünk?-kérdeztem csalódottan mosolyogva.
-  Olyanok vagyunk,mint két idióta.-nevetett fel,majd eldőlt a pléden,és tovább nevetett.
-  Azok is vagyunk.-feküdtem mellé,és arcomat vállába fúrtam,így beszívva barackos tusfürdőjének illatát.
-  Tényleg vissza kellene mennünk.Kezdek fázni is.
-  De akkor fojtathatjuk,amit abbahagytunk?
-  Szó sem lehet róla.Még egy-két randi és akár több is lehet.
-  És addig lefekhetek másokkal?
-  Még csak az kéne.-kacagott fel,és fejét mellkasomra hajtotta.
-  Akkor mi jut nekem?Hol van itt az igazság?
-  Gondolj bele.Pár nap,esetleg hét,és én a tied leszek...Hát nem megéri?
-  Még gondolkodnom kell rajta,de azt hiszem nem.
-  Szemét vagy,Räikkönen.Lehet,hogy meggondolom magam,és ahogy felmegyünk a szobába széttárom a lábaim.Mit fogsz tenni?
-  Megmérem a lázad,legelőször.
-  Újra megüsselek?
-  Erőss vagy,és nyoma fog maradni.Ahhoz képest,hogy milyen kis kezed van,nagyot ütsz.
-  Király.Akkor most pakoljunk össze,és menjünk vissza a hotelbe.Kezdek elálmosodni,és holnap neked is hosszú napod lesz.Meg kell nyerned az időmérőt.
-  Majd próbálkozom.
-  Ne próbáld,csináld!-könyökölt fel váratlanul,majd megcsókolt.
-  És még csak nem is vagyunk szerelmesek...Mi lenne,ha azok lennénk?
-  Hamarosan megtudod.-kacsintott rám,majd felpattant,és befejezte a pakolást,miközben én csak ültem és néztem,ahogy,mint egy konyhatündér ugrál egyik helyről a másikra és pakolászik.

* Abbey szemszöge *

   Annyira örültem,hogy végre New Yorkban lehettem,hogy az valami elképesztő volt.Első utam a lakásomba vezetett,hogy megnézzem,nem tűnt-e még el.Az elmúlt hétvége valami káprázatos volt.Kimi odafigyelt rám,és még egy vacsorára elvitt,bár az egy étteremben volt,és voltak pincérek,meg zenészek,szóval más volt.De zseniális és romantikus volt.Kimi egy újabb oldala.

   A taxi meg sem állt a Brooklini lakásomig,ahol a sofőr segített kipakolni a csomagjaimat,majd felmentem a hatodik emeltre,hogy végre hazaérhessek.Könyökömmel nyitottam az ajtót,és mosolyogva tapasztaltam,hogy végre egyedül lehetek.Félreértés ne essen,nem zavartak az emberek magam körül,de néha jól jön a magány.Jobban tudok koncentrálni.Ledobtam kabátomat a fotel karjára,és azonnal mentem a konyhába,hogy beindítsam a kávégépet,és csináljak magamnak egy erős feketét,cukor nélkül.Amíg ez készült lerúgtam magamról a nadrágomat,és a felsőmtől is megszabadultam,majd besiettem a szobámba,és felvettem egyet kedvenc,elnyúlt felsőim közül,amik nagyjából térdig értek,és apukámtól örököltem őket.Vagyis inkább kiloptam abból a zsákból,amiben anya ki akarta dobni őket.

  A bőröndjeimet szépen sorban becipeltem a hálóba,és felpattintva őket az ágyra szórtam a tartalmukat.Behoztam a szennyes kosarat,és púposra pakolva kivittem a fürdőszobába,ahol elindítottam az első adag mosnivalót.A kávém elkészült,és miközben kiöntöttem magamnak,kaját rendeltem a kedven kínai éttermemből.Laptopommal és a Vogue legújabb számával telepedtem le a nappaliban,és míg a mailjeimet nyitogattam,és olvasgattam addig az eső odakinn elkezdett szépen cseperegni.

  Egész nap lustálkodtam,mostam és kávéztam,valamint kínai kaját ettem.A cikkemet már előző este elküldtem a szerkesztőségbe,és Doris egy fél óra múlva magasztalások közepette ájuldozott róla.Aztán kérdezett a Kimi hadműveletről is,amiről elég zárkózottan nyilatkoztam,mert nem akartam előre inni a medve bőrére.Este beszéltem telefonon a nővéremmel,aki,mint kiderült azért rázta le a húgát,hogy a szerelmével menjenek a szüleink vidéki birtokára lovagolni és pihenni.Szép dolog,mondhatom...

   Másnap reggel energiával telve ébredtem,és ezt már nagyon régen hiányoltam.A száradó ruhák öblítő illata mindent belengett,és a nyitott ablakon keresztül forró nyári levegő ömlött be a lakásba.Lezuhanyoztam,és köntösben láttam neki reggelit készíteni.Mikor megvoltam ezzel,elmosogattam,és visszamentem a hálóba,ahol széttúrva a gardróbomat előkerestem a kedvenc kosztümömet,ami egy fehér Dolce és Gabbana darab volt,a 27. születésnapomra leptem meg vele magam,és egyszerűen imádtam.Hozzá egy halvány rózsaszín ujjatlan felsőt választottam,és fekete tűsarkút.Egy vékonyka YSL táskába tettem a telefonom,és a tárcám,majd a hajam kivasaltam,és miután egy nagyobb adag kávét termoszba öntöttem elindultam a szerkesztőségbe.

   A taxi negyed óra alatt tette meg az utat,és a sofőr boldogan vette el a borravalót,majd hajtott el.Vidáman lépdeltem a nagy,kétszárnyú ajtó felé,de ahogy átvágtam a parkolón megtorpantam.Adamet pillantottam meg,amint épp kézen fogva vezeti be az épületben Paula Vettel-t.A szívem kihagyott egy dobbanást,és nem tudtam mire is vélhetném ezt az egészet.Mit keres ez a lány hétfő reggel a szerkesztőség előtt?Ráadásul miért voltam ott én is?Mit fog szólni,ha meglát,amint épp úgy vonulok be az épületbe,mint egy kis főnök?Én csak egy titkárnő vagyok...Nem grasszálhatok csak úgy fel alá,mintha az enyém lenne a fél világ,gondolataim villámokként cikáztak a fejemben,de nem jutottam ésszerű magyarázatra.Pedig sürgősen ki kellett találnom valamit.

   Előkaptam telefonom,és azonnal tárcsáztam Adam számát.A második csörgésre fel is vette,én pedig egy kocsi mögül figyeltem a gesztikulálását,mivel hallani azt sajnos csak a telefonon keresztül hallottam.

-  Adam Roads!Meg tudnád magyarázni mit keres Paula Vettel a szerkesztőségünk előtt reggel kilenc órakor?-rontottam rá azonnal.
-  Te honn...hol vagy?-kérdezte,és közben körbenézett.
-  Szibériában,mégis hol lennék?A parkolóban,egy kocsi mögött.
-  Mi a jó eget keresel te ott?
-  Pánikba estem.Nem tudom mit csináljak.
-  Te vagy Arnold Marsh asszisztense.Csak van jogod bejönni a szerkesztőségbe.Vonszold ide magad,és csak remélni merem,hogy nem vagy kiöltözve,mintha te lennél a főnök.
-  Istenem,akkora kretén vagy.Hogy szoktam bejárni a szerkesztőségbe?!
-  Jól van.Gyere csak be,nem fogják leharapni a fejed.
-  Ha a csaj többet tud,mint kéne,esküszöm elharapom a torkodat.
-  Nyugi.Minden rendben van.

   Kicsit morcosan lecsaptam a telefont,és felegyenesedve már mentem is a párocska felé,akik mosolyogva integettek felém.Polkán bíborvörös miniszoknya,és fehér ing volt,valamint kegyetlenül magas cipők.Haját laza hullámokban engedte szabadon omlani vállára,és erős sminket viselt.Nagyon jól nézett ki.

-  Jó reggelt.-értem oda hozzájuk.
-  Nagyon csinos vagy ma reggel.-fintorgott Adam,tudom miért.
-  Köszönöm.-mosolyogtam rájuk,a tőlem telhető legbájosabban.
-  Azt hittem Kimivel mentek valahová,most,hogy van egy kicsit több szabadideje.-támadott le azonnal Polka.
-  Sajnos az a kis szabadidő egyenlő a zéróval.Hogy a múlt héten velem volt,most van egy csomó pótolnivalója,és a gyárban mindenki zabos rá egy kicsit,szóval szünetelünk,míg ki nem békíti a fejeseket.
-  Megértem.És Arnold ma bejön az irodába?-faggatózott tovább.
-  Beküldött,hogy elküldjek neki pár papírt,és elintézzek néhány fontosabb iratot,de nem...ma sem jön be.
-  Sajnálattal hallom,pedig szívesen megismertem volna.-görbítette le ajkait,majd befelé kezdte ráncigálni Adamet.

  Kicsit mérgesen vonultam mögöttük,és megpróbáltam minél láthatatlanabbnak tűnni,mert a szerkesztőségben tudják,hogy Arnold nem létezik egyáltalán.Égő füllel sunnyogtam be az irodámba,majd magamra csaptam az ajtót,és azonnal behúztam az összes rolót,majd hangosan kifújva a levegőt,nekidőltem az ajtónak.

-  Szabad tudnom,hogy miért használod a nevem,az írásaidhoz?-hallottam meg egy férfi hangot az asztalom felől.
-  Ki vagy?Akkor lehet meg tudom mondani.
-  Nem emlékszel rám?Pedig már találkoztunk.-jegyezte meg hidegen,majd megfordult az eddig háttal  lévő székben.
-  Szóval visszatértél...-léptem oda hozzá gyanakvóan.- Mit akarsz?
-  Nem tudom.Te mit akartál,amikor elszedted a nevemet?
-  Talán azt hittem meghaltál,és mivel a te neved már majdnem az én nevem volt,ezért felhasználtam a karrierem építésében.
-  Szóval mert azt hitted meghaltam,már jogod volt a nevemhez?
-  Miután egy évig se nem kerestél,se nem jelentkeztél,így elég nyilvánvaló lett számomra,hogy már nem kerülsz elő.Pedig bejelentettem az eltűnésed,és egy fél évig kerestek a rendőrök.Azt hiszem legalább annyival tartoztál volna,hogy írsz egy egy szavas üzenetet,hogy élek...
-  Sajnálom,szívi.De kellett a tervemhez.Most már készen állok,hogy visszatérjek,és elfoglaljam a helyem,melletted.
-  Ismételd meg,kérlek...Mellettem?
-  A menyasszonyom vagy,és szeretném,ha a feleségem is lennél.
-  Komolyan azt hiszed,hogy felbukkansz a semmiből,és elfelejtem neked az elmúlt öt évet?
-  Ebben reménykedem.
-  Arnold,te tényleg ekkora kretén vagy?!-fakadtam ki.
-  Öt éven át azért küzdöttem,hogy a világot adhassam neked,most pedig itt vagyok,és a tenyeremen nyújthatom át az egészet.Régen nem ez számított neked.
-  Régen volt,amikor nekem az egész világ kellett.
-  Elmentem,hogy megfelelhessek neked,amikor visszatérek.
-  A feleséges akartam lenni.Szerinted nem voltál elég jó nekem?
-  Folyton emiatt panaszkodtál,és azt akartam,hogy tökéletes legyen az életünk,közösen.
-  Beteg vagy,Arnold.-ráztam a fejem hitetlenül.
-  Azelőtt nem ez volt a probléma.Emlékszem a kislányra,aki azon problémázott,hogy többet akar.Mindig több kellett,mint ami megadatott,és én szeretlek.Mindent,amit tettem értünk tettem.És megtenném újra.
-  És arra nem gondoltál,hogy közben beleszerettem valaki másba?
-  Neked soha,senki nem elég jó.Kétlem,hogy ez alatt a pár év alatt megtaláltad volna életed szerelmét.
-  Igaz,senkibe nem szerettem bele,de azt hiszem már téged sem szeretlek.
-  Erősen kétlem,hogy így lenne.-emelkedett fel az asztaltól,és elém sétált.
-  Van valakim.
-  Csak viccelsz,ugye?.nézett rém nagy,szürke szemeivel.
-  Nem viccelek.Két hete jöttem össze vele.
-  De azt mondtad,hogy nem szereted.
-  És így is van,viszont meg kellett tennem.
-  Adsz még egy esélyt,hogy bizonyítsam,szeretlek?
-  Megérdemled?Hol voltál ennyi ideig?Miért nem kerestél?Azt hittem meghaltál.
-  Itt vagyok,és soha többet nem fogok eltűnni.
-  Hogy bízzak benned,amikor egyszer már átvágtál?
-  Változtam,és te is változtál.Sokkal gyönyörűbb vagy,mint emlékeztem.
-  A bókolással nem mész semmire.Áruld el,hol voltál?
-  Üljünk le,és beszélgessünk.-fogta meg a kezem,majd a bőrkanapéhoz vezetett,és leülve az ölébe vont,fejemet pedig a vállára hajtottam.-  Voltak dolgok....Amikre nem vagyok büszke.-kezdett bele,majd rekedt,élettelen hangon kezdett bele meséjébe.

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett nektek.

Nem tudom mikor jön friss,de legkésőbb jövő szerdán jelentkezem vele.

Legyetek rosszak!

Puszi:*:*