Tonight... 3/2

   Túléltem életem legborzalmasabb két óráját,amit senkinek nem kívánok.Sebastian úgy vezet,mint egy őrült és akkor még nem is túlzok.Viszont szerencsére megúsztam élve és még mindig itt vagyok,összekötve egy vadidegennel,aki mellesleg egy állat,ha egy kormány közelébe kerülhet.

-  Na,milyen volt?-veszi le bukóját és teszi egy asztalra.
-  Inkább hanyagoljuk.-sóhajtok és leülök a legközelebbi székre.
-  Fel,most jön a kedvenc részem.-ránt fel azonnal nevetve.
-  Ugyan mi?
-  A dedikálás és a nyilatkozatok.Remélem készen állsz.
-  Mindig..-fintorodok el és mivel már rohan is,ezért én is felveszem a ritmusát.

  Amint a tömegbe érünk mindenki meghökkenve nézi összebilincselt kezünket,de senki nem kérdez semmit.Valószínű amúgy is csak röhögnének az indokon,amiért összebilincseltek bennünket.Vagy azonnal összeesküvés elméleteket gyártanának és túlreagálnák az egész dolgot,aminek ugyan semmi alapja nincs,mégis...az emberi agy sötét helyekre vándorolhat.

-  Gratulálok,nagyon jól nevelten viselkedtél.-dicsér meg a közönségtalálkozó után.
-  Köszönöm.Remélem készen állsz a koncertre.
-  Mi...Jaj ne....!-csap a homlokára,mintha elfelejtette volna.
-  Ó,de bizony.-röhögöm szembe.-Csak te,én és a bandám a színpadon.
-  Egyáltalán milyen zenét játszotok.
-  Leginkább numetál és punk rock zenét.Imádni fogod.
-  Semmi klasszikus?
-  Mi számít klasszikusnak?Nem játszunk se Beethovent se Csajkovszkij-t.Efelől nyugodt lehetsz.
-  Egyáltalán nem erre gondoltam,de ha valami hörgős izét fogtok nyomatni,akkor adhatnál egy pár füldugót.
-  Miből gondolod,hogy hörgős izét fogunk előadni?
-  Fogalmam sincs.Nem tűnsz egy lírai léleknek.
-  Sajnálom,ha ki kell ábrándítsalak,de eléggé lírai vagyok,csak az ilyen avatatlan fülek nem értik a művészetemet.
-  Most burkoltan lehülyéztél?
-  Látom hamar kapcsolsz.-kacsintok rá és elindulok az Amerika színpad felé.
-  Állj már meg!-ránt vissza.
-  Mi van?-fújom idegesen.
-  Kösz,hogy nem járattál le ma.-mosolyog rám,majd egy puszit nyom az arcomra és mintha semmi nem történt volna,már megy is tovább.

   Nem tehetek mást,hagyom,hogy húzzon maga után és végül magamhoz térve én is felveszem a ritmusát,aminek köszönhetően pillanatok alatt átverekedjük magunkat a tömegen és meg is érkezünk a színpadhoz,amin jelenleg Nicleback koncert van,amit imádok,ezért szeretnék megállni egy kicsit és hallgatni.

-  Most komolyan itt akarsz állni,ahelyett,hogy a backstage-ből néznéd a koncertet?
-  Igen.Itt sokkal jobb.A hangulat ezerszer jobb.-rántom magamhoz és amint megáll előttem,máris elkezdek keresztülfurakodni az emberek tömegén.
-  Ezt ko...n g...l..?!-kiáltja,de nem hallom,mert a koncert és sikoltozás teljesen elnyomja a hangját.

   Már nagyon közel járunk a színpadhoz,amikor én elesek és az emberek lábai közt landolok,míg Sebastian kétségbeesetten próbál felrángatni,de nem megy neki.Már éppen beletörődök,hogy összeizzadt testek és büdös lábak közt ér a halálom,amikor erős kezeket érzek magam körül és egyszer csak megindul alattam a föld és a közvetkező percben a tömeg fölött találom magam,közvetlenül mellettem pedig Sebastiant emelik a magasba a kezek.

-  Mondtam,hogy sokkal jobb a hangulat a tömegben!-kiáltom oda neki,mire ő csak elmosolyodik és hangosan kurjant.

  A tömeg hangosan ujjongva és énekelve hullámzik alattunk és egyszerűen fantasztikus érzés.A naplemente utolsó fényei szikráznak a kivetítőkön és a mámorító dallamok mindent beremegnek.Sebastian ujjait az enyémekre kulcsolja és nem enged el,annak ellenére,hogy a bilincs miatt semmi esetre sem tudnánk elszakadni egymástól.Megszorítom a kezét,mire rám mosolyog és tovább élvezi a tömegben való úszást.

-  Köszönjük szépen nektek ezt a csodálatos másfél órát,amivel megajándékoztatok minket!-kiáltja a mikrofonba Chad,mire még nagyobb kiáltozás veszi kezdetét és végre minket is letesznek.
-  Na,tetszett?-kiabálom Seb fülébe,mivel a sikongatás nem hagy alább.
-  Elképesztő volt!-válaszolja ámultan.
-  Negyed óra múlva mi jövünk,át kell öltöznöm.
-  Mi van?!?!?!-kiált fel rémülten.
-  Komolyan azt hitted,hogy izzadtan és ezekben a ruhákban fogok fellépni karrierem legfontosabb koncertjén.
-  A színpadon fogsz állni,senki még csak észre sem venné.
-  Na kösz,húzzunk a lakókocsimhoz.rántom magam után,minden további magyarázatot és vitát megszüntetve ezzel.

  A lakókocsi sző két embernek,erre pedig mi is rá kellett jöjjünk,főleg amikor a szűkös hálókabinba préselődtünk, hogy elő tudjam keresni a töröközőmet.

-  Egy kérdés...Hogy akarsz levetkőzni?-dől neki elégedetten a falnak,ami még szexi is lenne,ha nem lenne összebilincselve a kezünk.
-  Majd meglátod.-kacsintok rá.
-  Tudod...elég bevállalós kell legyél ahhoz,hogy képes legyél előttem levetkőzni.
-  Ugyan miért?
-  Nos,mivel teljesen idegenek vagyunk egymásnak.
-  Te nem ismersz engem és nem tudom mennyire vagyok bevállalós és mennyire nem.
-  Igazad van,nem ismerlek,de jó lenne ha megismerhetnélek közelebbről is.
-  Álmodj csak.Ahogy elválasztanak minket,én már itt sem vagyok.
-  Komolyan itt hagynál ennyi fantasztikus emlék után?
-  A kocsikázás borzalmas volt és a koncert sem tartozik a legkedvencebb emlékeim közé.
-  Hazudsz.-ránt magához.
-  Miből veszed?Sosem hazudok.
-  Láttam rajtad,hogy élvezed,minden egyes pillanatát.És az sem igazán volt ellenedre,hogy megfogtam a kezed.
-  Mert azt hittem,hogy félsz...
-  Fölösleges magyarázkodni.Tetszem neked.
-  Jóképű vagy,pénzed is van,híres is vagy...kinek ne kellenél?
-  És még el is pirulsz...jaj de kis édes vagy.-simít végig az arcomon.
-  Hagyj békén.-lököm el a kezét és már megyek is a zuhanyzó felé.

  Beállok a fülkébe és megpróbálom letornázni magamról a felsőmet,de sehogy sem megy,így feladom,és csak alsó ruháimtól szabadulok meg.

-  Nagyon csinos vagy.-jegyzi meg kaján vigyorral képén.
-  Fogd be,vagy megbánod.
-  Mit tehetnél velem,amit már eddig nem követtél el?Tönkretetted a kapcsolatomat...ennél rosszabb úgyse jöhet.
-  Csak figyelj...-villantok rá egy elszánt mosolyt és behúzom a zuhanykabinba,majd megnyitom a hideg csapot és elkezd ömleni ránk a jéghideg víz,amitől felkiált.-  Látod..van rosszabb is.
-  Ez igazán kellett.-dünnyögi mérgesen és a falhoz présel - Látod,nem csak te vagy,aki kellemetlen helyzetbe hozhatja a másikat.
-  Mit csinálsz?-nézek rémülten a szemébe.
-  Igazán semmit.Csak szemügyre veszlek közelebbről is.
-  Nemsoká koncert,mégis mennyit akarsz ezzel vacakolni?
-  Csak még egy kicsit.
-  Szemét vagy.-tolom el magamtól és vizesen kilépek a zuhanyfülkéből.

  Nagy nehézségek árán szárazra törlöm magam és ő is ezt teszi.Az átöltözés nagyon viccesen megy,mivel ő várja,hogy száradjanak a ruhái én pedig valahogy felveszek egy tiszta felsőt és egy hosszú farmert.Sminkelésnél szerencsére semmi problémába nem ütközök,ha csak azt nem lehet annak számítani,hogy Sebastian a hátam mögött áll és a fejem lökdösi folyamatosan.Hajam kisikítom és három tincset befonok belőle.

-  Öt perc a kezdéséig!-szól be az egyik szervező.
-  Azonnal ott vagyunk!-válaszolok és még egyszer végignézek magamon a tükörben.Tökéletes.
-  Komolyan ki fogsz állni velem a színpadra?
-  Mivel nincs más választásom,ezért igen.-vonok vállat és elindulok kifelé.
-  Várj már!-szaporázza meg lépteit.
-  És most megint mi van?!-förmedek rá.
-  Sok sikert!-mosolyog rám és megcsókol.

   ***

Tudom,hogy már a múlt héten kellett volna jelentkeznem a második résszel,de egyszerűen semmi időm nem volt.Azért remélem nagyon nem akartok megskalpolni ezért,és tetszett nektek a megkésett második rész.

Ma este reményeim szerint még jelentkezem egy friss résszel a My life.hoz,megpróbálok...

Legyetek jók addig is :*:*

Tonight... 3/1

Tonight you’re mine

    Villódzó fények,hangos zene és a füstgépekből kiáramló átláthatatlan füst,mely elfedi a színpad előtt
tomboló embertömeget.A zenekar már hangol,és négy óra múlva nekem is a színpadon a helyem.Vérem a fülemben dübörög,és attól félek,hogy el fogok ájulni.Persze nem ez az első koncertem ekkora tömeg előtt,de ez most más.Ez életem első fesztiválja,és életem első olyan fesztiválja is egyben,ahol és vagyok a sztárvendég,akire mindenki várt.Akiért egész héten képes volt nyomorogni,és kibírni a rekkenő hőséget,vagy az éppen szakadó esőt.

- Marion,mielőtt felmész a színpadra lenne itt még valaki,akivel találkoznod kellene.-jön oda hozzám az ügynököm.
- Igen?-nézek rá ijedten.
- Kinn vár a lakókocsi előtt.Hozd a legjobb formádat,angyalom.
- Miért?Ki ez egyáltalán?
- Sebastian Vettel.Elég híres,szóval szeretném,ha rendesen viselkednél,és nem cirkuszolnál.
-  Tudok viselkedni.Nem kell megmondanod,hogy mit csináljak.-pattanok fel gőgösen a székből,és legyűrve idegességemet kivágom magam előtt a lakókocsi ajtaját,és kilépek a szikrázó napsütésbe.

   A farmersort,ami rajtam van úgy feszül combjaimon,hogy minden domborulatát testemnek kihangsúlyozza ezzel pedig megmutatja előnyös alakomat.Az sem elhanyagolható,hogy bőröm hófehér,ami a nyár kellős közepén azért elég szokatlan lehet.Fehér ujjatlan csipkés felsőm teljesen látni engedi felsőtestemet,és melleimet csupán egy bőrszínű melltartó takarja.Hidrogén szőke hajam nyílegyenesen hullik vállaimra,egészen hátam közepéig.Az emberek megbámulnak,és ezt kifejezetten élvezem.Napszemüvegem feljebb tolom az orromra,és cowboycsizmám orrával félre rúgok egy üres söröspoharat.

-  Miss Garroway.-szólít meg egy öltönyös pasi.

-  Magának nincs melege?-nézek rá szemtelenül.

-  Kisasszony,fáradjon be a sátorba.-teszi kezét a hátamra,és elkezd egy kék sátor felé terelni,melynek bejárata fölött két vörös bika volt,akik egy napkorong előtt mentek egymásnak.

-  Vegye le rólam a kezét.-tolom el magamtól,és belépek a sátorba.

   Benn néhány fotós ül székeken,egy férfi pedig velük szemben ül,és hol zavartan,hol nevetve válaszol a kérdésekre.Szőke haja kusza rendben áll fején,és napszemüvege mögül kíváncsian néz a világra.Amint belépek mindenki felém fordul,és kíváncsian néznek rám.Néhány vaku megvillan a félhomályban,amitől egy pillanatra elvesztem a látásom,de azonnal vissza is tér.Besétálok,és megállok a férfi mellett.Kezem a vállára teszem,és óvatosan előrehajolva egy óvatos puszit lehelek arcára.Az emberek nyüzsögni kezdenek,és ismét vakuk villannak,majd egyszerre kezdenek a tollak sercegni,érintőképernyők feloldóhangja kattan,és diktafonok izzanak fel a riporterek kezeiben.Csak egy kis akcióra vártak.

-  Húzzunk innen.-súgom a férfi fülébe,majd megragadom a kezét,és kifelé kezdem rángatni a sátorból.

   Egy szót sem tud szólni,olyan hirtelen ragadom ki a tömegből,és vezetem ki a friss levegőre.Mintha hálát vélnék felfedezni kék szemeiben,mivel idő közben fejére tolta napszemüvegét,ezzel pedig látni engedte a szemeit.És milyen jól tette.Szemei szikráztak a napfényben,és eszméletlenül helyes volt.Kicsit borostás,kicsit hanyag,de nekem tetszik.

-  És most?-néz rám kíváncsian.
-  Menjünk sétálni,vagy menjünk a színpadhoz...nem tudom.
-  Menjünk akkor a színpadhoz.-fogja meg ezúttal ő a kezemet,és elkezd a tömegen keresztül az említett hely felé vonszolni.

   Némán haladok mellette és igazából csak élvezem tenyerének melegét az enyémen és bőrének apró elektromos kisüléseit,amik bizsergetik a tenyerem,ahol egymáshoz érünk.Nagyon érdekel ez a férfi,és ha nem ajánlottam volna fel,hogy menjünk a színpadhoz,akkor valószínű éppen a lakókocsimban tépném le a felsőjét.De hát nem lehet csak úgy letámadni az embereket.

  Végül megérkezünk az ominózus helyre,ahol a biztonsági őrök kérdés nélkül engednek minket a backstagebe,hiszen én fellépő vagyok, a velem érkezett férfit pedig még a hülye is ismeri.Találkozunk a bandám egyik tagjával,Bobbyval a bassz gitárossal,aki kedvesen üdvözöl minket,majd elrohan,mert a közeli sörsátornál állítólag vizes póló verseny van,és neki látnia kell.
 
   Na már most,ha valakinek az a tévhite van,hogy a világhírű bandák tagjai nem kóborolnak a fesztiválozók között,és nem isznak,nem csajoznak,nem marháskodnak,az nagyon nagyot tévedett.Ugyanis,akárhány fesztiválon voltam mindig az volt,hogy oda megyünk ahová akarunk,azt csinálunk,amit akarunk,csak ne legyen botrány.Ezt mi mindig ki is használjuk.Persze ott vannak azok a bandák,akik nem vegyülnek a "pórnéppel",de mi nem azok közé tartozunk.

-  És pontosan mit is takar az,hogy ne legyen botrány?-érdeklődik a mellettem álló német,akinek szintén előadtam a mesét a király bandánkról.
-  Igazából,abból,amit most Bobby csinál őrült nagy botrány lesz.-vonok vállat,és elnézek a sörsátor irányába,ahol kedves gitárosunk éppen egy nagymellű szőke lány kebleibe tolja az arcát.
-  Na igen...Ez az,ami kinyírja a karriered.
-  Ugyan.Nem ez az első ilyen eset,csak akkor nem voltak ennyien.A mellek a szenvedélye.

   Ezen jót derül,azt hiszi viccelek.Aztán egyszer csak megszólal a telefonja,valami nyálas pop szám,és feltartva mutató ujját,már fogadja is a hívást.Biztosan a barátnője,mert nagyon meghunyászkodva beszél,amitől hangosan felnevetek.A zaj ellenére hallom a telefonban rikácsoló nőt,amint kérdőre vonja párját,hogy egy nő van-e vele.Persze,hogy letagadta,mondjuk melyik sügér ne tette volna.Közelebb húzódok a szőkéhez,és szerelmes hangon kezdek búgni a telefonba.Ismét rikácsolás,majd csapkodás,és végül a telefonból már olyan jól ismert, a hívás végét jelző süket búgás.

-  Te meg vagy hibbanva?!-csattan fel idegesen.
-  Sajnálom.Azt hittem jó poén lesz.-nézek rá ártatlan szemekkel.
-  Persze.Lássuk te is jó poénnak tartod,ha itt összetörök valamit.-magyarázza idegesen,és megindul a méregdrága gitárom felé.

  Azonnal előtte termek,és még mielőtt a földhöz vághatná a hangszert megakadályozom.

-  Mondtam,hogy sajnálom.Hová gurult a gyógyszered?-teszem vissza óvatosan gitáromat a tartóra,és dühösen nézek a németre.
-  Nem tudom.A barátnőm éppen most szakított velem.Gondoltam neked is meg kell tapasztalnod milyen érzés az,amikor elvesztesz valami nagyon fontosat.
-  Add ide a telefonod.Felhívom és elmagyarázom neki,hogy csak poén volt.
-  Nem kell.Tudod mit,inkább hagyjuk.

   A nagy hangzavarra megjelent az egyik security-s is és már vette volna elő gumibotját,hogy leválassza a hírességről az őrült rajongót,ám amikor meglátja,hogy kik is vitatkoznak,kicsit megzavarodik.Nem tudja lereagálni a szituációt,így csak áll egy darabig,és néz minket,ahogy vitatkozunk,mint a kisgyerekek.Aztán,egyszer csak gondol egyet,odalép hozzánk,és mire észrevesszük egymáshoz vagyunk bilincselve.

-  Mi a....-fakadok ki,mire a biztonsági őr csak elfintorodik.
-  Ti kis sztárocskák kezdtek az agyamra menni a kríziseitekkel.Majd ha megbékéltek,akkor leveszem.Addig tessenek szépen ellenni.
-  De nekem négy óra múlva fellépésem lesz.
-  Nekem pedig negyed óra múlva dedikálásom lesz.-csatlakozott Vettel is.
-  Igen...Én meg pont leszarom.-veti oda hanyagul,és el is tűnik a színpad előtti tömegben.

   Csak pislogni bírok egy darabig,és végül Vettel szakítja meg a csöndet,pontosabban pedig elkezdi rángatni a bilincset,és közben hangosan,németül káromkodik,amit csakis hangsúlyából értek,ugyanis egy vak hangot nem tudok németül.

-  Abbahagynád?Az én karomat is rángatod,ha nem vetted volna észre?!-förmedek rá,mire összerezzen,és abbahagyja a szidalmak ontását.
-  Sajnálom,hogy megpróbálok megszabadulni ettől a vacaktól.Tényleg,legközelebb majd óvatosabb leszek.
-  Befognád végre.Biztosan le tudjuk szedni valahogy...
-  Persze,bájosan rámosolyogsz,és minden meg van oldva.-fintorog.
-  Akkor van jobb ötleted esetleg?
-  Igen.Éppenséggel van.-húzza ki magát büszkén,nekem pedig elkezd viszketni a tenyerem.
-  Na akkor halljuk,Einstein...
-  Keresünk egy másik őrt,neki biztos van kulcsa ehhez a vacakhoz.
-  Zseni vagy...komolyan mondom.Mindegyiknek van sajátja,és ezek nem nyitják egymást.
-  Akkor keresünk egy szerelőt,és kérünk tőle egy csavarhúzót,vagy valamit,amivel le tudjuk szedni.
-  Oké,akkor induljunk,mert nekem hamarosan koncertem lesz.
-  És mégis kit érdekel az idióta koncerted?!Nekem ott vannak a rajongóima,akik arra várnak,hogy dedikáljak nekik.
-  Ha nem akarod,hogy megcsapjalak,inkább hallgatsz,és elindulsz,mert zabos vagyok.
-  Hisztérika...-morogja az orra alá,és elindul egy irányba.

   Nagyjából negyed órát bolyongunk,mire megtaláljuk a nagy színpadot karbantartók sátrát,ami alatt nyolc férfi üldögél,nagyon jó hangulatban,és kicsit sem szomjasan.Félve közelítjük meg őket,és sejtésem beigazolódik,mivel azonnal elkezdenek beszólogatni,meg a részegekre nagyon is tipikus dülöngélő mozgásgyakorlatokat végezni.

-  Elnézést...-szólítok meg egy józan karbantartót.
-  Igen?Miben lehetek a szolgálatára,kicsi kisasszonyom?
-  Igazából ezt kellene leszedni.-emelem meg a bilinccsel Sebastianhoz láncolt kezemet.
-  Höhö...szóval ti vagytok azok a szerencsétlenek,akikről Mark mesélt.-röhög fel undorítóan.
-  És ha igen,akkor mi van?Nem segít nekünk?
-  Szó sem lehet róla.Akarom látni azt a koncertet,ahol te és a szépfiú zenéltek.
-  Nagyon vicces.-fintorodok el,és Sebastiant magam után rángatva elindulok vissza a színpad felé,de a német visszaránt.
-  Hová ilyen sietősen?!Ha már össze vagyunk kötve,akkor esetleg indulhatnánk a dedikálásra.
-  De...de nekem próbálnom kellene...-nézek rá kiskutya szemekkel,hátha hatásos lesz...Tévedek.
-  Pont leszarom,hogy neked próbálnod kell.Nem azért utaztam ide 900 km-t,hogy most kihagyjam a dedikálást,és a parádét.
-  Állj!Eddig nem volt szó semmilyen parádéról!-torpanok meg tiltakozóan.
-  Igen,szóval ennek a fesztiválnak a Nissan,pontosabban az Infiniti a fő szponzora,és nekem ma az a dolgom,hogy egy csodaszép fehér autóval körbefurikázzak a fesztivál teljes területén,és közben felhívom magamra az emberek figyelmét.Kamerák és riporterek,fényképek,és minden,ami egy ilyen nagyszabású sajtóeseményen lenni szokott.
-  És mégis,hogy gondoltad,hogy mi ketten autókázunk?
-  Nos,mivel össze vagyunk kötve,ezért megpróbálók a legnormálisabban viselkedni,bár ez elég nehezen megy,főleg ha fél percenként átváltasz a tapló üzemmódba,és megpróbálok nem a föld alá süllyedni,hogy veled látnak.Ja és azt is megpróbálom lenyelni,hogy elszúrtál egy négy éve tartó kapcsolatot,amit ha egyszer szétszednek minket,azonnal rendbe kell hozzak.
-  Vége a hegyi beszédnek?-nézek rá flegmán a napszemüvegem mögül.
-  Igen.Most pedig szedd a kis lábacskáidat,és siessünk,mert elkések az eseményemről.-röhög fel ördögien,és elkezd rángatni maga után,nekem pedig nagyokat kell lépnem,hogy tartani tudjam vele a lépést.Szép kis nap lesz ez...

***

Ez lenne a novella első része,amit ígértem.A következő két hét múlva lesz,addig is közbe fog ékelődni az első rész a történetből.

Örülnék pár véleménynek,mert azon a téren még hadilábon állunk.

Legyetek jók,és sok sikert a kedvenceiteknek a holnapi futamon!

Puszi:*:*