Tonight... 3/1

Tonight you’re mine

    Villódzó fények,hangos zene és a füstgépekből kiáramló átláthatatlan füst,mely elfedi a színpad előtt
tomboló embertömeget.A zenekar már hangol,és négy óra múlva nekem is a színpadon a helyem.Vérem a fülemben dübörög,és attól félek,hogy el fogok ájulni.Persze nem ez az első koncertem ekkora tömeg előtt,de ez most más.Ez életem első fesztiválja,és életem első olyan fesztiválja is egyben,ahol és vagyok a sztárvendég,akire mindenki várt.Akiért egész héten képes volt nyomorogni,és kibírni a rekkenő hőséget,vagy az éppen szakadó esőt.

- Marion,mielőtt felmész a színpadra lenne itt még valaki,akivel találkoznod kellene.-jön oda hozzám az ügynököm.
- Igen?-nézek rá ijedten.
- Kinn vár a lakókocsi előtt.Hozd a legjobb formádat,angyalom.
- Miért?Ki ez egyáltalán?
- Sebastian Vettel.Elég híres,szóval szeretném,ha rendesen viselkednél,és nem cirkuszolnál.
-  Tudok viselkedni.Nem kell megmondanod,hogy mit csináljak.-pattanok fel gőgösen a székből,és legyűrve idegességemet kivágom magam előtt a lakókocsi ajtaját,és kilépek a szikrázó napsütésbe.

   A farmersort,ami rajtam van úgy feszül combjaimon,hogy minden domborulatát testemnek kihangsúlyozza ezzel pedig megmutatja előnyös alakomat.Az sem elhanyagolható,hogy bőröm hófehér,ami a nyár kellős közepén azért elég szokatlan lehet.Fehér ujjatlan csipkés felsőm teljesen látni engedi felsőtestemet,és melleimet csupán egy bőrszínű melltartó takarja.Hidrogén szőke hajam nyílegyenesen hullik vállaimra,egészen hátam közepéig.Az emberek megbámulnak,és ezt kifejezetten élvezem.Napszemüvegem feljebb tolom az orromra,és cowboycsizmám orrával félre rúgok egy üres söröspoharat.

-  Miss Garroway.-szólít meg egy öltönyös pasi.

-  Magának nincs melege?-nézek rá szemtelenül.

-  Kisasszony,fáradjon be a sátorba.-teszi kezét a hátamra,és elkezd egy kék sátor felé terelni,melynek bejárata fölött két vörös bika volt,akik egy napkorong előtt mentek egymásnak.

-  Vegye le rólam a kezét.-tolom el magamtól,és belépek a sátorba.

   Benn néhány fotós ül székeken,egy férfi pedig velük szemben ül,és hol zavartan,hol nevetve válaszol a kérdésekre.Szőke haja kusza rendben áll fején,és napszemüvege mögül kíváncsian néz a világra.Amint belépek mindenki felém fordul,és kíváncsian néznek rám.Néhány vaku megvillan a félhomályban,amitől egy pillanatra elvesztem a látásom,de azonnal vissza is tér.Besétálok,és megállok a férfi mellett.Kezem a vállára teszem,és óvatosan előrehajolva egy óvatos puszit lehelek arcára.Az emberek nyüzsögni kezdenek,és ismét vakuk villannak,majd egyszerre kezdenek a tollak sercegni,érintőképernyők feloldóhangja kattan,és diktafonok izzanak fel a riporterek kezeiben.Csak egy kis akcióra vártak.

-  Húzzunk innen.-súgom a férfi fülébe,majd megragadom a kezét,és kifelé kezdem rángatni a sátorból.

   Egy szót sem tud szólni,olyan hirtelen ragadom ki a tömegből,és vezetem ki a friss levegőre.Mintha hálát vélnék felfedezni kék szemeiben,mivel idő közben fejére tolta napszemüvegét,ezzel pedig látni engedte a szemeit.És milyen jól tette.Szemei szikráztak a napfényben,és eszméletlenül helyes volt.Kicsit borostás,kicsit hanyag,de nekem tetszik.

-  És most?-néz rám kíváncsian.
-  Menjünk sétálni,vagy menjünk a színpadhoz...nem tudom.
-  Menjünk akkor a színpadhoz.-fogja meg ezúttal ő a kezemet,és elkezd a tömegen keresztül az említett hely felé vonszolni.

   Némán haladok mellette és igazából csak élvezem tenyerének melegét az enyémen és bőrének apró elektromos kisüléseit,amik bizsergetik a tenyerem,ahol egymáshoz érünk.Nagyon érdekel ez a férfi,és ha nem ajánlottam volna fel,hogy menjünk a színpadhoz,akkor valószínű éppen a lakókocsimban tépném le a felsőjét.De hát nem lehet csak úgy letámadni az embereket.

  Végül megérkezünk az ominózus helyre,ahol a biztonsági őrök kérdés nélkül engednek minket a backstagebe,hiszen én fellépő vagyok, a velem érkezett férfit pedig még a hülye is ismeri.Találkozunk a bandám egyik tagjával,Bobbyval a bassz gitárossal,aki kedvesen üdvözöl minket,majd elrohan,mert a közeli sörsátornál állítólag vizes póló verseny van,és neki látnia kell.
 
   Na már most,ha valakinek az a tévhite van,hogy a világhírű bandák tagjai nem kóborolnak a fesztiválozók között,és nem isznak,nem csajoznak,nem marháskodnak,az nagyon nagyot tévedett.Ugyanis,akárhány fesztiválon voltam mindig az volt,hogy oda megyünk ahová akarunk,azt csinálunk,amit akarunk,csak ne legyen botrány.Ezt mi mindig ki is használjuk.Persze ott vannak azok a bandák,akik nem vegyülnek a "pórnéppel",de mi nem azok közé tartozunk.

-  És pontosan mit is takar az,hogy ne legyen botrány?-érdeklődik a mellettem álló német,akinek szintén előadtam a mesét a király bandánkról.
-  Igazából,abból,amit most Bobby csinál őrült nagy botrány lesz.-vonok vállat,és elnézek a sörsátor irányába,ahol kedves gitárosunk éppen egy nagymellű szőke lány kebleibe tolja az arcát.
-  Na igen...Ez az,ami kinyírja a karriered.
-  Ugyan.Nem ez az első ilyen eset,csak akkor nem voltak ennyien.A mellek a szenvedélye.

   Ezen jót derül,azt hiszi viccelek.Aztán egyszer csak megszólal a telefonja,valami nyálas pop szám,és feltartva mutató ujját,már fogadja is a hívást.Biztosan a barátnője,mert nagyon meghunyászkodva beszél,amitől hangosan felnevetek.A zaj ellenére hallom a telefonban rikácsoló nőt,amint kérdőre vonja párját,hogy egy nő van-e vele.Persze,hogy letagadta,mondjuk melyik sügér ne tette volna.Közelebb húzódok a szőkéhez,és szerelmes hangon kezdek búgni a telefonba.Ismét rikácsolás,majd csapkodás,és végül a telefonból már olyan jól ismert, a hívás végét jelző süket búgás.

-  Te meg vagy hibbanva?!-csattan fel idegesen.
-  Sajnálom.Azt hittem jó poén lesz.-nézek rá ártatlan szemekkel.
-  Persze.Lássuk te is jó poénnak tartod,ha itt összetörök valamit.-magyarázza idegesen,és megindul a méregdrága gitárom felé.

  Azonnal előtte termek,és még mielőtt a földhöz vághatná a hangszert megakadályozom.

-  Mondtam,hogy sajnálom.Hová gurult a gyógyszered?-teszem vissza óvatosan gitáromat a tartóra,és dühösen nézek a németre.
-  Nem tudom.A barátnőm éppen most szakított velem.Gondoltam neked is meg kell tapasztalnod milyen érzés az,amikor elvesztesz valami nagyon fontosat.
-  Add ide a telefonod.Felhívom és elmagyarázom neki,hogy csak poén volt.
-  Nem kell.Tudod mit,inkább hagyjuk.

   A nagy hangzavarra megjelent az egyik security-s is és már vette volna elő gumibotját,hogy leválassza a hírességről az őrült rajongót,ám amikor meglátja,hogy kik is vitatkoznak,kicsit megzavarodik.Nem tudja lereagálni a szituációt,így csak áll egy darabig,és néz minket,ahogy vitatkozunk,mint a kisgyerekek.Aztán,egyszer csak gondol egyet,odalép hozzánk,és mire észrevesszük egymáshoz vagyunk bilincselve.

-  Mi a....-fakadok ki,mire a biztonsági őr csak elfintorodik.
-  Ti kis sztárocskák kezdtek az agyamra menni a kríziseitekkel.Majd ha megbékéltek,akkor leveszem.Addig tessenek szépen ellenni.
-  De nekem négy óra múlva fellépésem lesz.
-  Nekem pedig negyed óra múlva dedikálásom lesz.-csatlakozott Vettel is.
-  Igen...Én meg pont leszarom.-veti oda hanyagul,és el is tűnik a színpad előtti tömegben.

   Csak pislogni bírok egy darabig,és végül Vettel szakítja meg a csöndet,pontosabban pedig elkezdi rángatni a bilincset,és közben hangosan,németül káromkodik,amit csakis hangsúlyából értek,ugyanis egy vak hangot nem tudok németül.

-  Abbahagynád?Az én karomat is rángatod,ha nem vetted volna észre?!-förmedek rá,mire összerezzen,és abbahagyja a szidalmak ontását.
-  Sajnálom,hogy megpróbálok megszabadulni ettől a vacaktól.Tényleg,legközelebb majd óvatosabb leszek.
-  Befognád végre.Biztosan le tudjuk szedni valahogy...
-  Persze,bájosan rámosolyogsz,és minden meg van oldva.-fintorog.
-  Akkor van jobb ötleted esetleg?
-  Igen.Éppenséggel van.-húzza ki magát büszkén,nekem pedig elkezd viszketni a tenyerem.
-  Na akkor halljuk,Einstein...
-  Keresünk egy másik őrt,neki biztos van kulcsa ehhez a vacakhoz.
-  Zseni vagy...komolyan mondom.Mindegyiknek van sajátja,és ezek nem nyitják egymást.
-  Akkor keresünk egy szerelőt,és kérünk tőle egy csavarhúzót,vagy valamit,amivel le tudjuk szedni.
-  Oké,akkor induljunk,mert nekem hamarosan koncertem lesz.
-  És mégis kit érdekel az idióta koncerted?!Nekem ott vannak a rajongóima,akik arra várnak,hogy dedikáljak nekik.
-  Ha nem akarod,hogy megcsapjalak,inkább hallgatsz,és elindulsz,mert zabos vagyok.
-  Hisztérika...-morogja az orra alá,és elindul egy irányba.

   Nagyjából negyed órát bolyongunk,mire megtaláljuk a nagy színpadot karbantartók sátrát,ami alatt nyolc férfi üldögél,nagyon jó hangulatban,és kicsit sem szomjasan.Félve közelítjük meg őket,és sejtésem beigazolódik,mivel azonnal elkezdenek beszólogatni,meg a részegekre nagyon is tipikus dülöngélő mozgásgyakorlatokat végezni.

-  Elnézést...-szólítok meg egy józan karbantartót.
-  Igen?Miben lehetek a szolgálatára,kicsi kisasszonyom?
-  Igazából ezt kellene leszedni.-emelem meg a bilinccsel Sebastianhoz láncolt kezemet.
-  Höhö...szóval ti vagytok azok a szerencsétlenek,akikről Mark mesélt.-röhög fel undorítóan.
-  És ha igen,akkor mi van?Nem segít nekünk?
-  Szó sem lehet róla.Akarom látni azt a koncertet,ahol te és a szépfiú zenéltek.
-  Nagyon vicces.-fintorodok el,és Sebastiant magam után rángatva elindulok vissza a színpad felé,de a német visszaránt.
-  Hová ilyen sietősen?!Ha már össze vagyunk kötve,akkor esetleg indulhatnánk a dedikálásra.
-  De...de nekem próbálnom kellene...-nézek rá kiskutya szemekkel,hátha hatásos lesz...Tévedek.
-  Pont leszarom,hogy neked próbálnod kell.Nem azért utaztam ide 900 km-t,hogy most kihagyjam a dedikálást,és a parádét.
-  Állj!Eddig nem volt szó semmilyen parádéról!-torpanok meg tiltakozóan.
-  Igen,szóval ennek a fesztiválnak a Nissan,pontosabban az Infiniti a fő szponzora,és nekem ma az a dolgom,hogy egy csodaszép fehér autóval körbefurikázzak a fesztivál teljes területén,és közben felhívom magamra az emberek figyelmét.Kamerák és riporterek,fényképek,és minden,ami egy ilyen nagyszabású sajtóeseményen lenni szokott.
-  És mégis,hogy gondoltad,hogy mi ketten autókázunk?
-  Nos,mivel össze vagyunk kötve,ezért megpróbálók a legnormálisabban viselkedni,bár ez elég nehezen megy,főleg ha fél percenként átváltasz a tapló üzemmódba,és megpróbálok nem a föld alá süllyedni,hogy veled látnak.Ja és azt is megpróbálom lenyelni,hogy elszúrtál egy négy éve tartó kapcsolatot,amit ha egyszer szétszednek minket,azonnal rendbe kell hozzak.
-  Vége a hegyi beszédnek?-nézek rá flegmán a napszemüvegem mögül.
-  Igen.Most pedig szedd a kis lábacskáidat,és siessünk,mert elkések az eseményemről.-röhög fel ördögien,és elkezd rángatni maga után,nekem pedig nagyokat kell lépnem,hogy tartani tudjam vele a lépést.Szép kis nap lesz ez...

***

Ez lenne a novella első része,amit ígértem.A következő két hét múlva lesz,addig is közbe fog ékelődni az első rész a történetből.

Örülnék pár véleménynek,mert azon a téren még hadilábon állunk.

Legyetek jók,és sok sikert a kedvenceiteknek a holnapi futamon!

Puszi:*:*