Tonight... 3/2

   Túléltem életem legborzalmasabb két óráját,amit senkinek nem kívánok.Sebastian úgy vezet,mint egy őrült és akkor még nem is túlzok.Viszont szerencsére megúsztam élve és még mindig itt vagyok,összekötve egy vadidegennel,aki mellesleg egy állat,ha egy kormány közelébe kerülhet.

-  Na,milyen volt?-veszi le bukóját és teszi egy asztalra.
-  Inkább hanyagoljuk.-sóhajtok és leülök a legközelebbi székre.
-  Fel,most jön a kedvenc részem.-ránt fel azonnal nevetve.
-  Ugyan mi?
-  A dedikálás és a nyilatkozatok.Remélem készen állsz.
-  Mindig..-fintorodok el és mivel már rohan is,ezért én is felveszem a ritmusát.

  Amint a tömegbe érünk mindenki meghökkenve nézi összebilincselt kezünket,de senki nem kérdez semmit.Valószínű amúgy is csak röhögnének az indokon,amiért összebilincseltek bennünket.Vagy azonnal összeesküvés elméleteket gyártanának és túlreagálnák az egész dolgot,aminek ugyan semmi alapja nincs,mégis...az emberi agy sötét helyekre vándorolhat.

-  Gratulálok,nagyon jól nevelten viselkedtél.-dicsér meg a közönségtalálkozó után.
-  Köszönöm.Remélem készen állsz a koncertre.
-  Mi...Jaj ne....!-csap a homlokára,mintha elfelejtette volna.
-  Ó,de bizony.-röhögöm szembe.-Csak te,én és a bandám a színpadon.
-  Egyáltalán milyen zenét játszotok.
-  Leginkább numetál és punk rock zenét.Imádni fogod.
-  Semmi klasszikus?
-  Mi számít klasszikusnak?Nem játszunk se Beethovent se Csajkovszkij-t.Efelől nyugodt lehetsz.
-  Egyáltalán nem erre gondoltam,de ha valami hörgős izét fogtok nyomatni,akkor adhatnál egy pár füldugót.
-  Miből gondolod,hogy hörgős izét fogunk előadni?
-  Fogalmam sincs.Nem tűnsz egy lírai léleknek.
-  Sajnálom,ha ki kell ábrándítsalak,de eléggé lírai vagyok,csak az ilyen avatatlan fülek nem értik a művészetemet.
-  Most burkoltan lehülyéztél?
-  Látom hamar kapcsolsz.-kacsintok rá és elindulok az Amerika színpad felé.
-  Állj már meg!-ránt vissza.
-  Mi van?-fújom idegesen.
-  Kösz,hogy nem járattál le ma.-mosolyog rám,majd egy puszit nyom az arcomra és mintha semmi nem történt volna,már megy is tovább.

   Nem tehetek mást,hagyom,hogy húzzon maga után és végül magamhoz térve én is felveszem a ritmusát,aminek köszönhetően pillanatok alatt átverekedjük magunkat a tömegen és meg is érkezünk a színpadhoz,amin jelenleg Nicleback koncert van,amit imádok,ezért szeretnék megállni egy kicsit és hallgatni.

-  Most komolyan itt akarsz állni,ahelyett,hogy a backstage-ből néznéd a koncertet?
-  Igen.Itt sokkal jobb.A hangulat ezerszer jobb.-rántom magamhoz és amint megáll előttem,máris elkezdek keresztülfurakodni az emberek tömegén.
-  Ezt ko...n g...l..?!-kiáltja,de nem hallom,mert a koncert és sikoltozás teljesen elnyomja a hangját.

   Már nagyon közel járunk a színpadhoz,amikor én elesek és az emberek lábai közt landolok,míg Sebastian kétségbeesetten próbál felrángatni,de nem megy neki.Már éppen beletörődök,hogy összeizzadt testek és büdös lábak közt ér a halálom,amikor erős kezeket érzek magam körül és egyszer csak megindul alattam a föld és a közvetkező percben a tömeg fölött találom magam,közvetlenül mellettem pedig Sebastiant emelik a magasba a kezek.

-  Mondtam,hogy sokkal jobb a hangulat a tömegben!-kiáltom oda neki,mire ő csak elmosolyodik és hangosan kurjant.

  A tömeg hangosan ujjongva és énekelve hullámzik alattunk és egyszerűen fantasztikus érzés.A naplemente utolsó fényei szikráznak a kivetítőkön és a mámorító dallamok mindent beremegnek.Sebastian ujjait az enyémekre kulcsolja és nem enged el,annak ellenére,hogy a bilincs miatt semmi esetre sem tudnánk elszakadni egymástól.Megszorítom a kezét,mire rám mosolyog és tovább élvezi a tömegben való úszást.

-  Köszönjük szépen nektek ezt a csodálatos másfél órát,amivel megajándékoztatok minket!-kiáltja a mikrofonba Chad,mire még nagyobb kiáltozás veszi kezdetét és végre minket is letesznek.
-  Na,tetszett?-kiabálom Seb fülébe,mivel a sikongatás nem hagy alább.
-  Elképesztő volt!-válaszolja ámultan.
-  Negyed óra múlva mi jövünk,át kell öltöznöm.
-  Mi van?!?!?!-kiált fel rémülten.
-  Komolyan azt hitted,hogy izzadtan és ezekben a ruhákban fogok fellépni karrierem legfontosabb koncertjén.
-  A színpadon fogsz állni,senki még csak észre sem venné.
-  Na kösz,húzzunk a lakókocsimhoz.rántom magam után,minden további magyarázatot és vitát megszüntetve ezzel.

  A lakókocsi sző két embernek,erre pedig mi is rá kellett jöjjünk,főleg amikor a szűkös hálókabinba préselődtünk, hogy elő tudjam keresni a töröközőmet.

-  Egy kérdés...Hogy akarsz levetkőzni?-dől neki elégedetten a falnak,ami még szexi is lenne,ha nem lenne összebilincselve a kezünk.
-  Majd meglátod.-kacsintok rá.
-  Tudod...elég bevállalós kell legyél ahhoz,hogy képes legyél előttem levetkőzni.
-  Ugyan miért?
-  Nos,mivel teljesen idegenek vagyunk egymásnak.
-  Te nem ismersz engem és nem tudom mennyire vagyok bevállalós és mennyire nem.
-  Igazad van,nem ismerlek,de jó lenne ha megismerhetnélek közelebbről is.
-  Álmodj csak.Ahogy elválasztanak minket,én már itt sem vagyok.
-  Komolyan itt hagynál ennyi fantasztikus emlék után?
-  A kocsikázás borzalmas volt és a koncert sem tartozik a legkedvencebb emlékeim közé.
-  Hazudsz.-ránt magához.
-  Miből veszed?Sosem hazudok.
-  Láttam rajtad,hogy élvezed,minden egyes pillanatát.És az sem igazán volt ellenedre,hogy megfogtam a kezed.
-  Mert azt hittem,hogy félsz...
-  Fölösleges magyarázkodni.Tetszem neked.
-  Jóképű vagy,pénzed is van,híres is vagy...kinek ne kellenél?
-  És még el is pirulsz...jaj de kis édes vagy.-simít végig az arcomon.
-  Hagyj békén.-lököm el a kezét és már megyek is a zuhanyzó felé.

  Beállok a fülkébe és megpróbálom letornázni magamról a felsőmet,de sehogy sem megy,így feladom,és csak alsó ruháimtól szabadulok meg.

-  Nagyon csinos vagy.-jegyzi meg kaján vigyorral képén.
-  Fogd be,vagy megbánod.
-  Mit tehetnél velem,amit már eddig nem követtél el?Tönkretetted a kapcsolatomat...ennél rosszabb úgyse jöhet.
-  Csak figyelj...-villantok rá egy elszánt mosolyt és behúzom a zuhanykabinba,majd megnyitom a hideg csapot és elkezd ömleni ránk a jéghideg víz,amitől felkiált.-  Látod..van rosszabb is.
-  Ez igazán kellett.-dünnyögi mérgesen és a falhoz présel - Látod,nem csak te vagy,aki kellemetlen helyzetbe hozhatja a másikat.
-  Mit csinálsz?-nézek rémülten a szemébe.
-  Igazán semmit.Csak szemügyre veszlek közelebbről is.
-  Nemsoká koncert,mégis mennyit akarsz ezzel vacakolni?
-  Csak még egy kicsit.
-  Szemét vagy.-tolom el magamtól és vizesen kilépek a zuhanyfülkéből.

  Nagy nehézségek árán szárazra törlöm magam és ő is ezt teszi.Az átöltözés nagyon viccesen megy,mivel ő várja,hogy száradjanak a ruhái én pedig valahogy felveszek egy tiszta felsőt és egy hosszú farmert.Sminkelésnél szerencsére semmi problémába nem ütközök,ha csak azt nem lehet annak számítani,hogy Sebastian a hátam mögött áll és a fejem lökdösi folyamatosan.Hajam kisikítom és három tincset befonok belőle.

-  Öt perc a kezdéséig!-szól be az egyik szervező.
-  Azonnal ott vagyunk!-válaszolok és még egyszer végignézek magamon a tükörben.Tökéletes.
-  Komolyan ki fogsz állni velem a színpadra?
-  Mivel nincs más választásom,ezért igen.-vonok vállat és elindulok kifelé.
-  Várj már!-szaporázza meg lépteit.
-  És most megint mi van?!-förmedek rá.
-  Sok sikert!-mosolyog rám és megcsókol.

   ***

Tudom,hogy már a múlt héten kellett volna jelentkeznem a második résszel,de egyszerűen semmi időm nem volt.Azért remélem nagyon nem akartok megskalpolni ezért,és tetszett nektek a megkésett második rész.

Ma este reményeim szerint még jelentkezem egy friss résszel a My life.hoz,megpróbálok...

Legyetek jók addig is :*:*