Szia, Mindenki!
Rövid leszek és lényegre törő. A történet,ami a blogon fut egyszerűen nem tetszik. Nem tetszik a történetalakítás és megint elszúrtam. Nagyon agyalok egy új történeten és hamarosan konzultálni fogok Rékával, aki mindig szívesen ad nekem ötleteket. Szóval mivel ez a történet nem lesz már folytatva, ezért a hétvégéig biztos nem lesz friss rész, addig pedig megpróbálom befejezni a novellát. Tudom, hogy nem szép dolog tőlem, de az ihletre várok, ami remélem hamarosan megtalál.
Legyetek jók és nézzétek el nekem az írói válságomat.
Puszi, Bloodorange :*:*
Szia!
VálaszTörlésNagyon érdekes jelenségre bukkantam. Én mindig csak olyankor találok rá a blogodra, amikor "Közleményecske" címszó alatt megosztasz valamit az olvasóiddal. Ismét ezt történt, de most újra vissza olvastam ezeket.
Én nem akarom, hogy úgy érezd bele akarok szólni, de idősebb vagyok nálad, és inkább csak szeretném leírni neked azt, amit én látok. Ahogy elolvastam, Te már sokszor kértél időt, mégis a dátumokat figyelve elég hamar vissza is tértél. Rengeteg új háttérrel, amik csodásak, de én úgy érzem, hogy emögött a sok váltogatás mögött az állhat, hogy nem vagy biztos magadban, leginkább is a bloggal.
Számomra, ha egyszer valamit fel teszek és az egy megírt rész, akkor az már nem változtatható meg. Vállalnunk kell azt, amit alkottunk, még ha egyeseknek nem is tetszik. Most arról van szó, hogy neked nem tetszik, de erre is tudom a választ. Lehet, hogy nagy örömet jelent számodra, ha elkészülsz egy-egy résszel, de soha ne azonnal tedd közzé! Előre kell dolgozni, mert amikor már több rész kapcsolódik össze, akkor könnyebb átlátni a dolgokat, és akkor még kedved szerint alakíthatod.
Sok helyen látom, hogy az emberek kérik az olvasókat, hogy írják meg mit szeretnének olvasni, vagy segítsenek neki, de az írás egy magányos út, és azt azért választják az emberek, mert kifejezhetik saját magukat, és nem mások elképzeléseit.
Én nekem lelki dolgoktól függ az írás, de attól eltekintve nincs olyan, hogy ne tudnék írni. Soha nem találkoztam még az ihlet hiánnyal. Néha kényszeríteni kell magamat az írásra, hiszen a sok ötletem nem fog magától mondatokba összeállni, de az eredményeket látva mindig rájövök, hogy megéri.
Én azt javaslom, hogy gondolkozz el most komolyabban egy hosszabb szüneten. Átgondolni, hogy valóban akarod-e, vagy csak kényszerből csinálod. Ha pár napig, hétig nem foglalkozol vele és kikapcsolsz, akkor lehet újult erővel tudsz újra alkotni. Soha semmit ne csinálj kényszerből, főleg ne ezt, hiszen a sorok mögül több minden kiérződik, mint hinnénk.
Ezt elsősorban miattad és az olvasóid miatt is írom. Nem tudom, hogy ők hogyan viszonyulnak ehhez a sok változtatáshoz, vagy ígérgetéshez, de előbb neked kell eldöntened.
„Inkább írj önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj és közben elveszítsd önmagad.”
Gondolkozz, töltődj fel, vagy akár néz át azon, amiket írtam. A Te döntésed!
Ena
Kedves, Ena!
TörlésAz írás számomra nem megerőltető, csak néha nagyon is össze tudom zavarni magam.Támad egy ötletem, megalkotok pár részt és mivel az elsőt már feltettem, ezért kénytelen vagyok törölni. Az írás általában csak úgy jön magától és sosem kellett kipréselnem magamból. Imádom csinálni és akármilyen gáz ezt bevallani, eléggé magányos farkas típus vagyok, szóval nem nagyon van más dolgom csak tanulni és blogolni. Vagyis inkább csak blogolni, mivel a tanulással sosincs bajom.
Nagyon határozatlan személynek tartom magam és ezt nyilván minden olvasóm tudja is, és mindig fel is háborodnak, amikor törlök egy történetet, vagy novellát. Mindig van egy jó alapötlet, de aztán, ha ki kell fejtenem a cselekményeket, általában jól bezavarodok és ott kötök ki, hogy ez nekem egyáltalán nem is tetszik.Persze be kellene fejeznem a történetet, de hiába próbálok odafókuszálni, egyszerűen nem megy.
Lehet igazad van és komolyabb szünetet kellene tartanom, de attól félek, hogy egyszerűen elvesztem magamból azt a részt, ami meghatároz. Nekem az írás nem csak időtöltés, hanem a szenvedélyem, de egy ideje már nem a régi. Próbáltam füzetbe is írni, de szeretem tudni, hogy ki mit gondol róla.
Rengetegszer gondoltam már rá,hogy végleg abbahagyom, de aztán valahogy mindig megszállt az ihlet és mégsem ment. Az időkérésekről pedig csak annyit, hogy én ilyen vagyok. Nagyon csapongó lélek vagyok.
Köszönöm, hogy elmondtad a véleményed, mert igazából hónapok óta te vagy az első, aki őszintén elmondta amit gondol és majd igyekszem megfogadni a tanácsot.