16.Rész

És mikor fogunk...tudod?

  Két héttel később egy luxusapartman medencéjének partján találtam magam,ahová Kimi rángatott el,mondván:

-  Rád fér egy kis napozás.Olyan halvány a bőröd!

  Ezzel pedig arra célzott,hogy egy hetet velem akar tölteni,méghozzá Balin,ami nem is hangzott olyan rosszul.Természetesen azonnal bele is egyeztem,és alig vártam,hogy mikor indulunk már.Napi rendszerességgel zaklattam,hogy áruljon el legalább egy kis részletet,de egyáltalán nem állt szándékában megosztani velem,egyetlen apró infót se.Aztán egyik reggel megcsörrent a telefonom,pontosabban a Magyar nagydíj utáni kedden,hogy jobb,ha nekilátok pakolni,ugyanis két órán belül ott van értem,és indulhatunk is Balira.Mondanom sem kell,hogy eszeveszett pakolásba kezdtem,és mire végeztem ott álltam,két hatalmas bőrönddel,és egy telepakolt kézitáskával.Mikor Kimi megérkezett nem egyedül volt.

-  Ezek miért jönnek?-dugtam be a fejem a kocsi ablakán,ahol szembe találtam magam Sebivel és Rikkel.
-  Ránk akaszkodtak.-fintorgott Kimi,majd kinyitotta az ajtót,miután bepakolt a csomagtartóba.
-  Jön még más is?-néztem rá félve.
-  Csak Amy,de vele a reptéren találkozunk.
-  Oké,és ő mi a bokámért jön?
-  Mert meghívatta magát.
-  Szóval akkor lényegében a romantikának lőttek.-duzzogtam,és bevágtam magam az anyósülésre.

  A reptérig mélységes csendben ültünk,és én egész végig azon morfondíroztam,hogy ha Sebastian és Ricc is ott lesz,akkor nagyon fura szituációk elé nézünk ez alatt az egy hét alatt.Pedig akkor még nem is tudtam,hogy mennyire fura helyzetek is lesznek azok.Felszállás előtt csatlakozott hozzánk Amy is,aki káprázatosan nézett ki.Fehér egyszerű szabású ujjatlan felsőben,és csőfarmerban,valamint fekete tűsarkúban,olyan volt,mintha egy fotózás közepéről rángattuk volna el.Enyhén volt kisminkelve,és hosszú,újabban fekete haja,lángcsóvákként nyaldosta arcát,és hátát.Hirtelen féltékeny lettem rá,pedig még igazán okom se volt.Vagy mégis?Ahogy elnéztem a csacsogását Sebivel valami ismeretlen érzés mart a gyomromba.Valami,amitől egészen keserű képet vágtam,egészen a felszállásig,mert akkor már konkrétan az ájulás határán voltam,ugyanis egymás mellett voltak a székeik,és Amy végig fogta a német kezét.Mi a jó ég lehetett velem?

-  Minden rendben?-nézett rám ijedten Kimi.
-  Persze,csak kicsit irtózok a repüléstől,ez minden.
-  Sajnálom,de most ezt ki kell bírnod.-puszilt meg,de én automatikusan elhúzódtam,amitől csak még furábban nézett rám.
-  Ha nem akarod,hogy hozzád érjek,akkor kérlek most szólj,mielőtt komolyan beleélem magam ebbe az egész együtt járósdiba,és esetleg meg talállak csókolni az emberek előtt.
-  Sajnálom,csak kicsit ideges vagyok,de amikor megérkezünk,akkor biztos minden oké lesz.-néztem rá,erőltetett mosollyal arcomon,és megfogtam a kezét.

  Késő este landolt a gépünk,és nekem nagyon kellett koncentrálnom,hogy el ne aludjak az úton a házig.Kimi vállára hajtva a fejem,már félig elbóbiskoltam,mikor a furgon,amivel a házhoz vittek minket,fék csikorgatva  leállt,és kivágódott a sofőrülés ajtaja,és Rikk kiszállt.

-  Megjöttünk,álomszuszékok!-nyitotta ki az ajtót.
-  Végre!Alig várom,hogy alhassak egy jót.-nyöszörögtem halkan,és Kimi vállába fúrtam az arcomat.
-  Gyertek,pakoljunk be,utána mostantól egy hétig,mindenkinek szabad foglalkozás.-jelent meg Sebi mosolyogva,majd vállára dobott egy hátizsákot,és kisegítette Amyt a kocsiból.
-  Ágy...-mantráztam,mikor kiszálltam a kocsiból,és Kimi karjai között betámolyogtam a kivilágított házba.
-  Oké,mielőtt azért végleg eltűnünk,beszéljük meg,ki,hol fog aludni.
-  Én alszok madárkámmal.-puszilta meg fejem búbját Kimi.
-  Rendben,tiétek az első szoba a folyóson.
-  Ugye attól még marad elég szoba mindenkinek?
-  Persze,hogy marad.Van még ezen kívül három hálószoba.
-  Király,nekem olyan kell,aminek a tengerre nyílik az ablaka.-tört elő a németből a gyerek.
-  Csak olyanok vannak.-nyugtatta meg Rikk,majd megcsóválta a fejét,és elindult az emelet felé(A ház többi részét a szereplők után találjátok,ITT )

   Nagyon jól esett lezuhanyozni,és végre bedőlni az ágyba,és Kimi ölelésében elaludni.Az alatt a két hét alatt igen csak összeszokott kis páros lett a mienk.Rengeteget beszéltünk telefonon,és mivel nem tudtam elmenni a Magyar nagydíjra,két hét óta,akkor nap találkoztunk először,és olyan érzés volt,mintha legalább ezer éve együtt lettünk volna.Tökéletesen illeszkedtem a karjai közé,és ahogy állát  fejem búbjára illesztett,és összegömbölyödve,kis kifli-nagy kifli pózban aludni próbáltunk,olyan volt,mintha végre otthon lettem volna,és az az érzés,amit Sebi és Amy miatt éreztem egyszerűen elkezdett elszivárogni.

   Első reggelem volt,amikor Kimi mellett ébredtem,mert bár Német országba már a barátnőjeként érkeztem,nem aludtunk egy lakosztályban.Ez azonban más volt.Mellette ébredni fantasztikus volt.Karját átvetette a derekamon,és arcát hajamba fúrta.Nem láttam őt,csak éreztem testének finom rezdüléseit,az enyémen,és tusfürdőjének markáns illatát,mely belengett minket.A víz felől sós szellő hozta be a hajnal édes levegőjét.

   Lassan megfordultam és így szembe kerültem vele.Ajkai kicsit szétnyíltak,és szaporán vette a levegőt.Ujjaimat végighúztam álla vonalán,és kisimítottam egy hajtincset az arcából.Édes volt.Nagyon is édes.Lassan megcsókoltam,és ajkamba harapva elmosolyodtam.

-  Meg tudnám szokni,hogy minden reggel így ébresszenek.-morogta álmos hangon.
-  Reménykedj csak,Räikko.-kuncogtam,és megint megcsókoltam.
-  El akarsz hagyni,három hét együtt járás után?-könyökölt fel.
-  Nem hagynálak el.Most kezdelek csak igazén megkedvelni.-bújtam hozzá.
-  Örülök neki.De mi mikor fogunk...
-  Mit?
-  Tudod te azt nagyon jól.Már három hete húzol ezzel.
-  Igen,és nagyon sajnálom,hogy nem tesszük meg azonnal,mint az összes korábbi kapcsolatodban,de nekem nem megy ilyen könnyen.Mit szólnál,ha ma este a parton vacsiznánk.Csak mi ketten.
-  Benne vagyok.-puszilta meg homlokomat.
-  Akkor ez egy randi.-szálltam ki az ágyból és a bőröndömhöz sétálva,kiszedtem a fürdőszobai cuccaim,és egy utolsó pillantást vetve az forgolódó szőkére,már benn is voltam a fürdőben.

   Mikor elkészültem,Kimi is megemberelte magát,és ő is lezuhanyzott.Míg ő a dolgait intézte a fürdőben,addig én kiszedtem a ruháimat ,majd kiválasztattam egy lenge,virágos ruhát,hozzá pedig egy fekete topánt.Ezzel pedig el is készültem.A sminkemmel nem is vacakoltam,mert tudtam,hogy le fogunk menni a strandra,még a délelőtt folyamán,szóval akkor le kellene mossam.

-  Reggelt!-értem le a konyhába,ahol egyedül Sebit találtam.
-  Hogy-hogy a finn nem lohol a nyakadba,mint egy kis pincsi?-fordult felém,és kezében egy konyhakéssel elkezdett hadonászni.
-  Egyáltalán nem vagyunk egymáshoz kötve.-ültem fel az egyik székre.
-  Nagyon jó hír.Tényleg megvolt már a nagy akció?-váltott témát közönyösen,de azért egy kis izgalmat,esetleg elkeseredést véltem felfedezni.
-  Miért?Te még túl kicsi vagy az ilyen részletekhez.

  Letette a kést,odalépett hozzám,és mélyen a szemembe nézett,ezzel pedig teljesen a frászt hozta rám.Olyan közel voltunk egymáshoz,hogy szinte beleszédültem,de tartottam magam.Nem tudhatta,hogy azonnal remegni kezd a gyomrom,ha a közelemben van.

-  Csak mondd meg.Igen,vagy nem?
-  Nem...-suttogtam halkan,szinte már csak tátogva.
-  Ó,hála az égnek.-sóhajtott megkönnyebbülten.
-  De ha mégis,akkor se értem,miért akarod tudni.-meredtem bele azokba a csodaszép kék szemekbe.
-  Mert féltelek,Abbey.Nagyon félek,hogy mit fog veled tenni,ha megtörténik,és utána beleszeretsz.
-  És ha máris bele vagyok szeretve?
-  Akkor most mindketten itt lennétek,és nem az én szemembe néztél,és nem remegne a térded.
-  Honnan...-kérdeztem hitetlenkedve,mire csak elmosolyodott,és finoman összekoccolta a térdeit az enyéimmel.
-  Sokkal jobban ismerlek,mint hinnéd.
-  Azért remélem,hogy nem,mert akkor komoly bajban vagyok.-pirultam el fülig,és úgy éreztem,hogy az összes vérem az arcomba tolul,ezzel pedig még sokkal vörösebb lettem,mint addig.
-  Pedig...-húzta halvány mosolyra ajkait,majd még közelebb hajolt.

   Már éreztem arcomon leheletét,és az csiklandozta a fülemet,és a nyakamat.Orrunk összeért,és így még annál is kékebbnek láttam szemeit,mint addig.

-  Blöf..blöffölsz.-dadogtam,és beletúrtam szőke hajába.
-  Hiszed te.-suttogta,majd lassan,finom,és lágyan megcsókolt.

   Szerencsém volt,hogy ültem,mert másképp összeestem volna.Ajkai olyan puhák és óvatosak voltak,hogy először alig éreztem.Sokkal másabb volt,mint Kimivel.Odafigyelt rám,és amikor felállított a székről,kezeivel olyan félve simított végig derekamon,hogy épp csak megéreztem.

-  Kimi mindjárt lejöhet.-suttogtam ajkai közé,reszelős hangon.
-  Tudom.És sajnálom,hogy megtettem.Nem vagyok ám ennyire erkölcstelen,és a barátságnál nincs fontosabb...
-  Fogd már be.-tapasztottam ajkaimat az övéire,és folytattuk,amit abbahagytunk.

  Nem tudom mennyi idő telt el,míg a konyhában csókolóztunk,de senki nem jött le,hogy megzavarjon minket.Kicsit később ketten fejeztük be a reggeli elkészítését,és mivel a többiek még midig nem adtak életjelet magukról,ezért felmentünk megnézni mi van velük.A lépcső tetején még váltottunk egy gyors csókot,majd két felé indultunk.

   Kimi a laptopján dolgozott valamit,és nagyon gondterheltnek tűnt.Mellé ültem az ágyon,és vállára tettem a fejem,hogy úgy nézhessem,mit csinál.

-  Ebből semmit nem értek.Elmagyarázod?-suttogtam végül.
-  Ami rád is vonatkozik,az csak annyi,hogy két napra vissza kell utazzak Enstone-ba.
-  Miért?-kérdeztem felháborodva.
-  Mert valami gond támadt,és ott kell lennem.
-  És mikor indulsz?-néztem rá szomorúan.
-  Két óra múlva indul a gépem.
-  Pakoljak be pár ruhát,vagy viszed az egész bőröndödet?
-  Megteszed?-pislogott rém hálásan.
-  Te csak menj le reggelizni,én majd gondoskodok a csomagjaidról.
-  Egy angyal vagy.-dobta a gépet az ágyra,majd egy gyors puszi a homlokomra,és már ott sem volt.

   Azonnal nekiláttam a pakolásnak,és csak arra eszméltem fel,hogy bezáródik a szoba ajtaja.Felnéztem,és egy értetlen kék szempárral néztem farkasszemet.

-  Hazamész?.kérdezte csalódottan.
-  Kiminek pakolok pár ruhát,mert vissza kell menjen a gyárba.
-  Meddig marad?-huppant le az ágyra,de segítség helyett csak ledőlt,és a plafont kezdte bámulni.
-  Két nap,de szerintem hamarabb is visszajön.
-  Elvégre itt várod te.
-  Pontosan.És a legjobb barátja Rikk,meg egy lány,akit ugyan egyikünk se ismer igazán,de elhoztunk magunkkal.
-  Én ismerem.Az egyik mérnököm...
-  Oké,akkor mondd meg,mi a teljes neve...
-  Amanda...Amanda...-ismételgette,hátha eszébe jut,de végül csak legyintett.-  Nem fontos.
-  Látod...Ez a baj.-zártam le a kis bőröndöt,majd eldőltem a német mellett.
-  Szóval.Akkor most két napig nem lesz Kimifaktor?
-  Nem lesz,de nem fogunk hülyeséget csinálni.
-  Ígérem viselkedek.
-  Fura,hogy mindenkivel meg kell ígértessem,hogy jól fog viselkedni,ha velem van.
-  Velem nem kellett volna,mert én tudom,hogy ha akarod,akkor úgy is megteszed.-könyökölt fel.
-  Akkor ismersz.-simítottam végig borostás arcát.
-  Mondtam,hogy ismerlek,jobban,mint gondolnád.-puszilt bele tenyerembe.
-  Le kellene mennünk,mielőtt gyanút fognak.
-  Rendben,de este le fogsz jönni velem a partra.
-  Oké.Lemegyek veled,de semmi romantikus nyáladzás.
-  Úgy látszik,te még nem ismersz eléggé.-nevetett fel,majd felállt,és kisétált.

   Kivittem Kimit a reptérre,és miután elkezdték a beszállást,elindultam vissza a házhoz.Közben beszéltem a nővéremmel,aki remekül el volt,a hegyekben,Heikkivel,kivel is mással.Nem nagyon volt térereje,szóval hamar le kellett tegyük.Mikor visszaértem a házba,lementünk a tengerpartra,és szinte egész nap ott voltunk.Ebédre rendeltünk thai kaját,és kínait,azt ebédeltünk.Utána a házban maradtunk,mert kinn túl meleg volt,hogy a visszatérhessünk oda.Aztán később,mikor kicsit hűvösebb lett,lemehettünk még egy kicsit.Este összedobtunk egy könnyű vacsorát,és elpakolás után mindenki elvonult a saját szobájába.

-  Mehetünk?-kopogott be a kis német a szobámba,nem sokkal azután,hogy beszéltem Kimivel.
-  Persze.-bólintottam,és felvéve egy vékony kabátkát,már indulhattunk is.

   Kiosontunk a házból,és lesétáltunk a kis,köves ösvényen.Végül egymás kezét fogva sétálgattunk a lemenő nap fényében,és beszélgettünk.Olyan jól éreztük magunkat,hogy észre se vettük,ás máris éjfél körül járt az idő.Sebi leterítette az ingét a homokba,és ráültünk,jobban mondva feküdtünk,

-  Olyan szép ez az este.-sóhajtottam elégedetten,és Sebi karjára hajtottam a fejem.
-  Az.Főleg azért,mert itt vagy,és nem kell attól féljek,hogy Kimi mikor használ ki.
-  Nem félek attól,hogy Kimi kihasználna.
-  Túl magabiztos vagy,és nem is ismered eléggé.Leginkább azért,mert még alig egy hónapja ismered.
-  Igazából ismerem már,vagy ezer éve,persze nem személyesen.
-  Akkor honnan.
-  Ezt még nem meséltem senkinek,de igazából,Arnold Marsh,nem a főnököm.Sőt,egy ideig azt hittem,hogy halott is.
-  Kérlek,ezt fejtsd ki.
-  Szóval...Arnold Marsh egy élő személy,aki évekkel ezelőtt a vőlegényem volt,de utána eltűnt,mert azt hitte,hogy nem elég jó nekem.Öt éven keresztül nem tudom hol volt,így felvettem a nevét,és ezen a néven kezdtem jegyezni a cikkeimet.Ment is minden,de aztán egyszer csak felbukkant,és azt követelte,hogy menjek vissza hozzá,de aztán végül megoldottuk a problémát,és most ő betölti Arnold Marsh szerepét,és én írom a cikkeimet.Kimiről a kezdetektől fogva én írtam.
-  Fura,hogy ennyi ideig titokban tudtad tartani.
-  Nehéz volt.
-  Pedig elég jól csináltad.És nyugodt lehetsz.A titkod nálam biztonságban van.
-  Köszönöm.-mosolyogtam rá,majd megcsókoltam.

***

Ez lett volna a rész,sajnálom,hogy ennyit késtem vele,majd a folytatást igyekszem hamarabb hozni.

Legyetek jók!

Puszi:*:*

15.Rész

Fura,nem?

-  Mikor itt hagytalak,nem tudtam,mi is az,amit nyújtani tudnék neked,hisz csóró egyetemista voltam,se pénzem,se tehetségem.Nem voltam olyan nagyszerű író,mint te,és annyi szenvedély sem volt benne,mint benned,kis angyalom.Aztán találkoztam Anabeth-el,és megmutatta milyen is az élet,ha megvan mindened.Akkor kezdtem el azon gondolkodni,hogy beállok közéjük,és megszedem magam.Ott elkövettem olyan dolgokat,amiket nem mondhatok el,mert akkor meg kellene ölnöm téged,de legyen elég annyi,hogy ezt már magam mögött hagytam,és visszatértem,hogy elvegyem,ami enyém.
-  És mi az?
-  Te...Kellesz nekem,Abigail,és ezt te is tudod.-maga felé fordított,és fürkésző szürke szemeiben láttam tükröződni saját arcképemet.
-  Arnold,én már nem azokat a dolgokat akarom,amiket öt évvel ezelőtt,és ebbe azt hiszem te is beletartozol.
-  Nem mondhatod komolyan.-csóválta a fejét megdöbbenten.
-  Pedig de.Lehet,hogy szerettelek,és lehet,hogy valahol mélyen még most is szeretlek,de az igazi nagy szerelem már elmúlt.
-  És ha én nem engedlek el?
-  Kénytelen leszel,Arnold.Nem szeretlek úgy,mint régen.
-  Akkor elmondom mindenkinek,hogy ki vagy,és azt is,hogy jogtalanul használtad a nevem,és az adataim.Aztán beperellek,és a gatyád is leperlem a csinos kis popsidról.
-  Zsarolsz engem?
-  Nem,kicsike.Csak elmondom a játékszabályokat,amiket be kellene tartanod.
-  De nem akarom.Épp egy kapcsolat elején állok,és úgy néz ki,hogy alakul valami.Nem akarom otthagyni.
-  És az a szerencsétlen flótás rávett már,hogy széttárd neki a lábadat?
-  Nem,és nem is fog,még egy jó darabig,de akkor is.Ha vele vagyok,van valami...egy különleges bizsergés,amit már nagyon rég nem éreztem.
-  Akkor megöletem,és akkor vége a bizsergésnek,meg az életének.Ezt akarod?
-  Ezt nem teheted.Nem láncolhatsz magadhoz,amikor nem szeretlek.
-  Te magad mondtad,hogy valahol a szíved mélyén még érzel irántam valamit.Kell egy kis idő,és újra felizzik a régi lángolás.
-  Álomvilágban élsz,Arnold.
-  Dehogy is.Csak figyeld meg.Bebizonyítom,hogy nem játszadozom.Választhatsz.Vagy önszántadból velem jössz,vagy szép lassan mindenkit elvesztesz magad körül.
-  Mennyi időm van dönteni?
-  Öt...-kezdett bele,és az órájára nézett.
-  Mi öt?Perc,óra,nap?
-  Négy...

   Amint rájöttem,hogy mire megy ki a játék elkezdtem mérlegelni a lehetőségeimet.Öt éve nem láttam,és felbukkant a semmiből,azt hajtogatván,hogy akar engem.s még mindig szeret.Persze én is szerettem,de annak már jó ideje,és azóta sok mindenen mentem keresztül,többek közt ugye ott volt nekem Kimi,aki olyan erősen próbálta bebizonyítani,hogy az nem mindig igaz,amit a sajtó állít,és ő is csak ember,hogy egyszerűen nem lett volna szívem otthagyni,mikor olyan édesen teper.Másrészről viszont ismertem Arnoldot,és tudtam,hogy bármire képes,csak azért,hogy az legyen,amit ő akar.Régen vonzott ez a vadság,de abban a pillanatban,ott a karjai között,valahogy inkább vágytam Kimi ölelésére,és arra,hogy beszívhassam dezodorának,tusfürdőjének és parfümének,valamint arcszeszének bódító,erős illatát.Olyan jó lett volna vele lenni,és csak ott,Arnold ölében realizáltam,hogy a finn jelent nekem valamit.Ott,amikor arról kellett döntenem,hogy mit legyen a következő lépésem.

   Felnéztem Arnoldra és olyan vad csillogást vettem észre a szemében,hogy egész testem beleremegett.Tudtam,hogy képes lenne eltenni láb alól,aki gátolja abban,amit éppen el szeretne érni,de nem gondoltam volna,hogy ennyire vad és nyers.Féltem tőle...Pedig én aztán nehezen ijedek meg.

-  Három...

    Gondolataim úgy cikáztak a fejemben,mint macska és egér,kergették egymást,de döntésre nem jutottam.Akármennyire szerettem volna,egyszerűen nem jutottam el arra a pontra,hogy szembe tudjam állítani magamban a két lehetőséget.Túl nagy volt a tét,és ha rosszul választok,akkor nem lesz menekvés.Nagy levegőt vettem,majd kifújtam.Ha Arnoldot választom,akkor egy életre hozzá leszek kötve,és nem lesz egérút a szabaduláshoz.Ha Kimit és a szabadságot választom,akkor tulajdonképpen aláírtam Kimi és a szeretteim halálos ítéletét.Fogalmam sem volt,hogy valójában mikre is képes Arnold,ha akar valamit,de csak reménykedtem benne,hogy belátja....Őrültség valakitől azt kérni,hogy öt év kihagyás után térjen vissza hozzá,és tegyen úgy,mintha semmi nem történt volna.

-  Kettő...

   Agyam leblokkolt,és képek úsztak be tudatom felszínére.A rögtönzött piknik,és Kimi mosolya.A másnap este,ahogy lehívott a hallba azzal az ürüggyel,hogy beszélnie kell, velem,majd elrabolt az étterembe,és nem érdekelte,hogy nem vagyok kisminkelve,és a hajam is kócos,csak mosolygott rám,és megfogta a kezem,az apró szikrák,és bizsergés,amit bőröm felszínén éreztem,amikor egymáshoz értünk.Csókjaink az esőben,a hotel folyosóján,a szobámban.Az,ahogy odafigyelt,hogy ne essen túlzásba,viszont mégis éreztem minden mozdulatán,hogy legszívesebben letépné a ruháimat,de mégis uralkodott magán.Elkapott pillantások az időmérőt követően,melyekbe beleborzongtam.Ajkának finom remegése,amikor elszakadtak az enyémektől,és szemének szürkés csillogása az éjjeli lámpa törtarany fényében.

-  Egy...

   Agyamat újabb képek árasztották el,ám ezúttal nem Kimi szerepelt bennük,hanem a kis német.Óvatos,félénk érintései,és az a szinte észrevétlen közeledés,amivel minden nap kicsivel jobban belopta magát a szívembe.A csalódottság a szemében,amikor kiderült,hogy Kimi randizni hívott pénteken,és az előtte való reggelen az a pillanat,amelyben legszívesebben örökké megfagytam volna,amikor a riporter elől rohantunk el,és az a hosszú,szinte végtelen perc,amíg egymásra néztünk.Az a gyanútlanság,amivel minden flörtölő mondatát felteszi,és a kisfiús,fültől fülig érő vigyor,ami akkor jelenik meg az arcán,ha engem meglát.Nem csókolt még meg,de egyszerűen megszakadna a szívem,ha miattam baja esne.Rengeteggel tartoztam neki,amiért megmentett azon a hétvégén,Finnországban.

-  Nos,döntöttél már?-nézett rám gorombán.
-  Ezt nem lehet ilyen könnyen eldönteni.-néztem rá ijedten.
-  Dehogy nem.A végén így is,úgy is engem fogsz választani.Semmi értelme.Ha kell porig égetem a világodat,és akkor már csak mi ketten maradunk.
-  Komolyan azt várod,hogy ilyen szöveg után még téged válasszalak?
-  Természetesen.Nem azt szereted,ha valaki tökös?
-  Legyen tökös,de ne őrült.-vágtam vissza,majd kitéptem magam karjaiból,és felálltam.
-  Akkor ez a válaszod?Nem akarsz engem?
-  Egy fél órája még azt hittem,hogy halott vagy.Mégis mit vársz?Olyanokat mondasz,hogy megölöd a szeretteimet,meg porig égeted a világom.Nem akarom,hogy a közelemben legyél.A nevedet is visszaadom,nekem nem kell.Csak hagyj békén,és tegyünk úgy,mintha ez meg sem történt volna.Holnap kiadok egy közleményt,amiben felvállalom a nevem,és elmondom,hogy a halott vőlegényem emlékének áldozva publikáltam a te neveden.Aztán pedig tovább saját néven fogok írni.
-  Szerinted ez elég lesz?
-  Remélem...
-  Azért jöttem vissza,hogy kapjak még egy esélyt,és te végig se gondoltad,amit mondtam.Szükségem van rád,és szerintem neked is rám.Senki nem tud olyan boldoggá tenni,mint én.
-  Igazad van,tényleg boldoggá tettél..Mi jutott nekem miután elmentél...Megmondjam?Átvirrasztott éjszakák,és kiszáradt könnycsatornák...Bizalmatlanság,és félelem.Igazad van.Tényleg boldoggá tettél.
-  Most elmegyek,de még hallani fogsz felőlem.Nem ígérem,hogy holnap,vagy a jövő héten,de nem nagyon érezd magad otthon a kis Kimi házában...
-  Várj,honnan tudod,hogy Kiminek hívják?-kérdeztem ledermedve.
-  Azt hiszed idejövök és teljesen felkészületlenül kezdelek zsarolni?-horkant fel fölényesen-
-  Szóval mindent tudsz?
-  Ha a megbízásra és a 3.000.000 dollárra gondolsz,akkor igen.És arról is tudok,hogy elkezdtél többet érezni iránta,mint kellene.Lehet,hogy te fogsz a végén pofára esni.Gondolj csak bele...Kap egy rejtélyes levelet,feladó nélkül,melyben beszámolnak neki,hogy a nő akit megpróbál meghágni,egy egyszerű újságíró,aki ki akarja használni,majd egy szaftos cikket írni a kapcsolatukról,végül pedig pofára ejteni.Szerintem nem örülne neki különösebben.
-  Nem tennéd meg.Nem teheted meg.
-  Dehogynem.Mindent megtehetek,amit csak akarok.-kacagott fel.
-  Akkor most megteheted,hogy kivonszolod magad,az irodámból.
-  Ez az én irodám,ha nem tűnt volna fel.Az ajtón van a nevem,nagy arany betűkkel.
-  Rendben.Most elmegyek,és ha jót akarsz magadnak,mire visszajövök,te már nem leszel itt.
-  A kis szöszi bekeményít.-kuncogott tovább,amivel egyre inkább az idegeimre ment.-Most elmegyek,de még hallani fogsz rólam.És kérlek,ne használd tovább a nevem a nevetséges cikkeidhez,mert perelni fogok.
-  Ha ez a kívánságod.-vontam meg a vállam,és undorodva néztem rá.
-  Igen,és most...-állt meg az ajtóban,és habozott egy pillanatig.
-  Úgy szeretem,mikor ilyen kisfiúsan nézel.-dőltem neki az asztalom szélének.
-  Gúnyolódsz velem?-vonta fel az egyik szemöldökét,és elmosolyodott.
-  Mi komolyan fenyegetőztünk az előbb?-csaptam a homlokomra.
-  Nagyon úgy tűnik.Szerintem egész jól állna nekem a fő gonosz szerepe.
-  Igazad van.Teljesen ráéreztél a szerepre.
-  Elnézést amiért a cikkeidet gagyinak neveztem.És az ért a marhaságért a visszaszámlálással.Nem akartam rád ijeszteni.
-  Olyanok vagyunk,mint két őrült.Ha valaki hallana minket nem tudna elmenni a beszélgetésen.-csóváltam a fejem.
-  Az tuti.-jött oda mellém,és nekitámaszkodott ő is az asztalnak.
-  Mit vártál,mikor visszajössz?
-  Tulajdonképpen azt,hogy te még midig őrizgeted magad nekem,és zokogva fogsz a karjaimba borulni.
-  Nos,ez nem így van.Az a helyzet,hogy valami szerintem tényleg alakul Kimivel,és remélem össze is jön.
-  És mi lesz a 3.000.000  dollárral,amit az a némber adna,hogy pofára ejtsd.
-  Fogalmam sincs,de ha megbántom,akkor soha többet nem fog szóba állni velem.
-  Mérget vehetsz rá.De szerintem most még ne foglalkozz vele.Van még majdnem három heted rá,hogy kitaláld mit akarsz csinálni.
-  És te?Veled mi lesz?
-  Gondolom kiveszek egy hotelszobát,és míg lakást nem találok,addig ott leszek.
-  Ha megígéred,hogy nem fenyegetsz és zsarolsz többet,akkor meghúzhatod magad nálam pár napra, a nővérem szobája most üres,és nem is hiszem,hogy egyhamar igénybe fogja venni.
-  Azok után,hogy az életedre törtem,most felajánlod az egyik szobádat a lakásodban?
-  Hamar megbocsájtok az embereknek,és a mi közös múltunkat tekintve,egy sanszot megérdemelsz,hogy ne barmold el.
-  Nos,ha azt vesszük,hogy eddig a pokolra kívántál,ez elég nagy ajánlat ahhoz,hogy ne gyanakodjak.Mit kérsz cserébe.
-  Okos vagy.Nagyon okos.
-  Anno ezért szerettél belém,nem?
-  Valami ilyesmi rémlik.De a lényegre visszatérve....Azt szeretném,hogy te legyél Arnold Marsh.
-  Az vagyok,ha nem rémlene.-nézett rám csodálkozva.
-  Nem úgy értem te dinka.Legyél Arnold,az újságíró.A pénz 30 %-a a tied lehet.
-  Pénz nélkül is elvállalnám.Ezért a kis idióta jelenetért tartozom neked.
-  Az nem is kifejezés,de most menjünk,igyunk meg egy kávét,és meséld el,hogy merre is jártál,és mivel szereted a vagyonodat,Mr Marsh.
-  Ha elmondanám meg kellene ölnöm téged.
-  De most komolyan.Ennyire rossz?
-  Nem,csak nem szeretnélek beavatni a sötét múltamba.
-  Ugye senkit nem öltél meg a pénz kedvéért?
-  Hát tudod...-komorodott el.
-  Te jó isten!Ki volt az?Ugye nem ismerem?
-  Csak vicceltem.-nevette el magát.-Látnod kellett volna az arcodat.
-  Ú,te szemét disznó!-csaptam a vállára.
-  De te így szeretsz.-villantott rám egy kisfiús mosolyt.
-  Igen,mint barátot.És ha jól viselkedsz,akkor még legjobb barátok is lehetünk.
-  Akkor is te leszel az első nagy szerelmem,és küzdeni is fogok érted.Nem rámászósan küzdeni,csak tudatom majd veled,hogy én mindig ott vagyok neked,ha nincs egy váll,amin sírhatsz.
-  Rendes vagy,de ezzel a fenyegetés nem lesz elfelejtve.Komolyan latolgatni kezdtem,hogy mit fogok csinálni,ha megölöd Kimit,vagy Sebastiant.
-  Ki az a Sebastian?Még egy gavallér?
-  A nagyanyám beszélt így,és igen.Ő is tetszik,csak vele nem olyan közvetlenek és felvállaltak az érzéseim,mint Kimivel.
-  De a sorban csak utána jöhetek?
-  Mondjuk így.Igen...
-  Kár,pedig azt hittem,hogy nem ilyen hosszú a várólista.
-  Az én kegyeimért sorban állnak,le sem tagadhatnám.
-  Bolond vagy,Ab.
-  Tudom,kedves Arnold.Most viszont menjünk,mielőtt meggondolom magam.
-  Azt semmiképpen nem akarjuk.-vigyorgott eszelősen,majd magára vette zakóját,és az ajtó felé indult.
-  Ne feledd,te a főnököm vagy.-fordultam felé figyelmeztetően,majd elvettem az asztalról a táskámat,és már mentünk is ki.

   Az irodában mindenki bámult minket,és nem tudták hová tenni Arnold jelenlétét.Nem tudom,hogy ment be oda úgy,hogy senki nem vette észre,de a távozása sokkal parádésabbra sikeredett.A legfeltűnőbben Polka bámult minket,és azonnal vette is elő a telefonját,hogy hívjon,vagy üzenetet írjon,ezt már nem vártuk meg.Az egész napot együtt töltöttük,mint két barát,én mint ellenségek.Pedig a délelőtti fenyegetőző Arnold a frászt hozta rám.Ez a férfi sokkal másabb volt.Nem tudtam még eldönteni,hogy mit is akar,vagy a szándékai mik a jövőben,de azt tudtam,hogy ennyi évnyi színjáték után nem bízhatok meg benne teljesen.

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett.Tudom,hogy kicsit nyakatekert és megforgatott,de mire a rész végére értem meggondoltam magam.Azt hiszem a törékeny kapcsolatnak Kimi és Ab között nincs szüksége egy emberre,aki még meg is fúrja azt.

Frissel igyekszem minél hamarabb jelentkezni!

Puszi nektek'

:*:*

14.Rész

Megtettem,és újra megtenném

-  Kimi,esik az eső.-suttogta Abbey ajkaim közé.
-  Nem érdekel.Olyan jó most itt lenni.
-  De meg fogunk fázni.És ezt folytathatjuk a szobámban is,vagy a tiedben.
-  Szóval folytatjuk?
-  Ha még nincs eleged belőlem...-pirult el aranyosan.

   Egész vacsora alatt gyönyörködhettem benne.Olyan kívánatos és tökéletes volt,hogy nagyon meg kellett reguláznom magam,ahhoz,hogy ne essek neki még a vacsora előtt.A ruha pontosan az ő mérete volt,és remekül állt neki.Tudtam mit csinálok,amikor nem egy testhezálló darabot választottam,hisz akkor semmi esélye nem lett volna a vacsorának.Azonnal nekiestem volna.A haját felfogta a feje búbjára,így láthattam kecses nyakát,és vállának törékeny vonalát.Így még egy nőt sem kívántam...egyikük sem ébresztett bennem ekkora földöntúli vágyat.Még Jenni sem,pedig ő a feleségem volt hosszú évekig.

-  Kimi...Ha lefekszem veled,akkor szakítani fogunk?
-  Valószínű.-szaladt ki a számon.
-  Értem.Akkor pakoljunk és menjünk a hotelbe.Elment a kedvem a pettingtől is.-állt fel az ölemből,majd elkezdett mindent a piknikkosárba dobálni.
-  Most mi rosszat mondtam?
-  Semmit.Tényleg nem mondtál semmit.
-  Ha valami rosszat mondtam,akkor kérlek áruld el.
-  Nem mondtál rosszat,csak másra számítottam.
-  Áruld el mire?Te egyeztél bele,hogy járjunk,és nem is értem tulajdonképpen miért,hisz azt hiszed kretén vagyok.Mellesleg valószínű csak azt gondolod róla,hogy a pinák és a partik után megyek,de nem ismersz.Semmit nem tudsz rólam.
-  Mesélj nekem magadról,kérlek....Szerintem úgy sem tudsz olyat mondani,amit már ne tudnék.
-  Esélyt sem adsz.Azt hiszem nekem is elment a kedvem mindentől.
-  Jó,akkor menjünk vissza,nekem van más,akivel eltölthetem az estémet.
-  Ugyan ki akarna az ágyadba bújni,amikor egy prűd picsa vagy?
-  Számos jelentkező van,és lehet bármelyiket szívesebben választanám nálad.
-  Mi most komolyan ezen veszekszünk?-kérdeztem csalódottan mosolyogva.
-  Olyanok vagyunk,mint két idióta.-nevetett fel,majd eldőlt a pléden,és tovább nevetett.
-  Azok is vagyunk.-feküdtem mellé,és arcomat vállába fúrtam,így beszívva barackos tusfürdőjének illatát.
-  Tényleg vissza kellene mennünk.Kezdek fázni is.
-  De akkor fojtathatjuk,amit abbahagytunk?
-  Szó sem lehet róla.Még egy-két randi és akár több is lehet.
-  És addig lefekhetek másokkal?
-  Még csak az kéne.-kacagott fel,és fejét mellkasomra hajtotta.
-  Akkor mi jut nekem?Hol van itt az igazság?
-  Gondolj bele.Pár nap,esetleg hét,és én a tied leszek...Hát nem megéri?
-  Még gondolkodnom kell rajta,de azt hiszem nem.
-  Szemét vagy,Räikkönen.Lehet,hogy meggondolom magam,és ahogy felmegyünk a szobába széttárom a lábaim.Mit fogsz tenni?
-  Megmérem a lázad,legelőször.
-  Újra megüsselek?
-  Erőss vagy,és nyoma fog maradni.Ahhoz képest,hogy milyen kis kezed van,nagyot ütsz.
-  Király.Akkor most pakoljunk össze,és menjünk vissza a hotelbe.Kezdek elálmosodni,és holnap neked is hosszú napod lesz.Meg kell nyerned az időmérőt.
-  Majd próbálkozom.
-  Ne próbáld,csináld!-könyökölt fel váratlanul,majd megcsókolt.
-  És még csak nem is vagyunk szerelmesek...Mi lenne,ha azok lennénk?
-  Hamarosan megtudod.-kacsintott rám,majd felpattant,és befejezte a pakolást,miközben én csak ültem és néztem,ahogy,mint egy konyhatündér ugrál egyik helyről a másikra és pakolászik.

* Abbey szemszöge *

   Annyira örültem,hogy végre New Yorkban lehettem,hogy az valami elképesztő volt.Első utam a lakásomba vezetett,hogy megnézzem,nem tűnt-e még el.Az elmúlt hétvége valami káprázatos volt.Kimi odafigyelt rám,és még egy vacsorára elvitt,bár az egy étteremben volt,és voltak pincérek,meg zenészek,szóval más volt.De zseniális és romantikus volt.Kimi egy újabb oldala.

   A taxi meg sem állt a Brooklini lakásomig,ahol a sofőr segített kipakolni a csomagjaimat,majd felmentem a hatodik emeltre,hogy végre hazaérhessek.Könyökömmel nyitottam az ajtót,és mosolyogva tapasztaltam,hogy végre egyedül lehetek.Félreértés ne essen,nem zavartak az emberek magam körül,de néha jól jön a magány.Jobban tudok koncentrálni.Ledobtam kabátomat a fotel karjára,és azonnal mentem a konyhába,hogy beindítsam a kávégépet,és csináljak magamnak egy erős feketét,cukor nélkül.Amíg ez készült lerúgtam magamról a nadrágomat,és a felsőmtől is megszabadultam,majd besiettem a szobámba,és felvettem egyet kedvenc,elnyúlt felsőim közül,amik nagyjából térdig értek,és apukámtól örököltem őket.Vagyis inkább kiloptam abból a zsákból,amiben anya ki akarta dobni őket.

  A bőröndjeimet szépen sorban becipeltem a hálóba,és felpattintva őket az ágyra szórtam a tartalmukat.Behoztam a szennyes kosarat,és púposra pakolva kivittem a fürdőszobába,ahol elindítottam az első adag mosnivalót.A kávém elkészült,és miközben kiöntöttem magamnak,kaját rendeltem a kedven kínai éttermemből.Laptopommal és a Vogue legújabb számával telepedtem le a nappaliban,és míg a mailjeimet nyitogattam,és olvasgattam addig az eső odakinn elkezdett szépen cseperegni.

  Egész nap lustálkodtam,mostam és kávéztam,valamint kínai kaját ettem.A cikkemet már előző este elküldtem a szerkesztőségbe,és Doris egy fél óra múlva magasztalások közepette ájuldozott róla.Aztán kérdezett a Kimi hadműveletről is,amiről elég zárkózottan nyilatkoztam,mert nem akartam előre inni a medve bőrére.Este beszéltem telefonon a nővéremmel,aki,mint kiderült azért rázta le a húgát,hogy a szerelmével menjenek a szüleink vidéki birtokára lovagolni és pihenni.Szép dolog,mondhatom...

   Másnap reggel energiával telve ébredtem,és ezt már nagyon régen hiányoltam.A száradó ruhák öblítő illata mindent belengett,és a nyitott ablakon keresztül forró nyári levegő ömlött be a lakásba.Lezuhanyoztam,és köntösben láttam neki reggelit készíteni.Mikor megvoltam ezzel,elmosogattam,és visszamentem a hálóba,ahol széttúrva a gardróbomat előkerestem a kedvenc kosztümömet,ami egy fehér Dolce és Gabbana darab volt,a 27. születésnapomra leptem meg vele magam,és egyszerűen imádtam.Hozzá egy halvány rózsaszín ujjatlan felsőt választottam,és fekete tűsarkút.Egy vékonyka YSL táskába tettem a telefonom,és a tárcám,majd a hajam kivasaltam,és miután egy nagyobb adag kávét termoszba öntöttem elindultam a szerkesztőségbe.

   A taxi negyed óra alatt tette meg az utat,és a sofőr boldogan vette el a borravalót,majd hajtott el.Vidáman lépdeltem a nagy,kétszárnyú ajtó felé,de ahogy átvágtam a parkolón megtorpantam.Adamet pillantottam meg,amint épp kézen fogva vezeti be az épületben Paula Vettel-t.A szívem kihagyott egy dobbanást,és nem tudtam mire is vélhetném ezt az egészet.Mit keres ez a lány hétfő reggel a szerkesztőség előtt?Ráadásul miért voltam ott én is?Mit fog szólni,ha meglát,amint épp úgy vonulok be az épületbe,mint egy kis főnök?Én csak egy titkárnő vagyok...Nem grasszálhatok csak úgy fel alá,mintha az enyém lenne a fél világ,gondolataim villámokként cikáztak a fejemben,de nem jutottam ésszerű magyarázatra.Pedig sürgősen ki kellett találnom valamit.

   Előkaptam telefonom,és azonnal tárcsáztam Adam számát.A második csörgésre fel is vette,én pedig egy kocsi mögül figyeltem a gesztikulálását,mivel hallani azt sajnos csak a telefonon keresztül hallottam.

-  Adam Roads!Meg tudnád magyarázni mit keres Paula Vettel a szerkesztőségünk előtt reggel kilenc órakor?-rontottam rá azonnal.
-  Te honn...hol vagy?-kérdezte,és közben körbenézett.
-  Szibériában,mégis hol lennék?A parkolóban,egy kocsi mögött.
-  Mi a jó eget keresel te ott?
-  Pánikba estem.Nem tudom mit csináljak.
-  Te vagy Arnold Marsh asszisztense.Csak van jogod bejönni a szerkesztőségbe.Vonszold ide magad,és csak remélni merem,hogy nem vagy kiöltözve,mintha te lennél a főnök.
-  Istenem,akkora kretén vagy.Hogy szoktam bejárni a szerkesztőségbe?!
-  Jól van.Gyere csak be,nem fogják leharapni a fejed.
-  Ha a csaj többet tud,mint kéne,esküszöm elharapom a torkodat.
-  Nyugi.Minden rendben van.

   Kicsit morcosan lecsaptam a telefont,és felegyenesedve már mentem is a párocska felé,akik mosolyogva integettek felém.Polkán bíborvörös miniszoknya,és fehér ing volt,valamint kegyetlenül magas cipők.Haját laza hullámokban engedte szabadon omlani vállára,és erős sminket viselt.Nagyon jól nézett ki.

-  Jó reggelt.-értem oda hozzájuk.
-  Nagyon csinos vagy ma reggel.-fintorgott Adam,tudom miért.
-  Köszönöm.-mosolyogtam rájuk,a tőlem telhető legbájosabban.
-  Azt hittem Kimivel mentek valahová,most,hogy van egy kicsit több szabadideje.-támadott le azonnal Polka.
-  Sajnos az a kis szabadidő egyenlő a zéróval.Hogy a múlt héten velem volt,most van egy csomó pótolnivalója,és a gyárban mindenki zabos rá egy kicsit,szóval szünetelünk,míg ki nem békíti a fejeseket.
-  Megértem.És Arnold ma bejön az irodába?-faggatózott tovább.
-  Beküldött,hogy elküldjek neki pár papírt,és elintézzek néhány fontosabb iratot,de nem...ma sem jön be.
-  Sajnálattal hallom,pedig szívesen megismertem volna.-görbítette le ajkait,majd befelé kezdte ráncigálni Adamet.

  Kicsit mérgesen vonultam mögöttük,és megpróbáltam minél láthatatlanabbnak tűnni,mert a szerkesztőségben tudják,hogy Arnold nem létezik egyáltalán.Égő füllel sunnyogtam be az irodámba,majd magamra csaptam az ajtót,és azonnal behúztam az összes rolót,majd hangosan kifújva a levegőt,nekidőltem az ajtónak.

-  Szabad tudnom,hogy miért használod a nevem,az írásaidhoz?-hallottam meg egy férfi hangot az asztalom felől.
-  Ki vagy?Akkor lehet meg tudom mondani.
-  Nem emlékszel rám?Pedig már találkoztunk.-jegyezte meg hidegen,majd megfordult az eddig háttal  lévő székben.
-  Szóval visszatértél...-léptem oda hozzá gyanakvóan.- Mit akarsz?
-  Nem tudom.Te mit akartál,amikor elszedted a nevemet?
-  Talán azt hittem meghaltál,és mivel a te neved már majdnem az én nevem volt,ezért felhasználtam a karrierem építésében.
-  Szóval mert azt hitted meghaltam,már jogod volt a nevemhez?
-  Miután egy évig se nem kerestél,se nem jelentkeztél,így elég nyilvánvaló lett számomra,hogy már nem kerülsz elő.Pedig bejelentettem az eltűnésed,és egy fél évig kerestek a rendőrök.Azt hiszem legalább annyival tartoztál volna,hogy írsz egy egy szavas üzenetet,hogy élek...
-  Sajnálom,szívi.De kellett a tervemhez.Most már készen állok,hogy visszatérjek,és elfoglaljam a helyem,melletted.
-  Ismételd meg,kérlek...Mellettem?
-  A menyasszonyom vagy,és szeretném,ha a feleségem is lennél.
-  Komolyan azt hiszed,hogy felbukkansz a semmiből,és elfelejtem neked az elmúlt öt évet?
-  Ebben reménykedem.
-  Arnold,te tényleg ekkora kretén vagy?!-fakadtam ki.
-  Öt éven át azért küzdöttem,hogy a világot adhassam neked,most pedig itt vagyok,és a tenyeremen nyújthatom át az egészet.Régen nem ez számított neked.
-  Régen volt,amikor nekem az egész világ kellett.
-  Elmentem,hogy megfelelhessek neked,amikor visszatérek.
-  A feleséges akartam lenni.Szerinted nem voltál elég jó nekem?
-  Folyton emiatt panaszkodtál,és azt akartam,hogy tökéletes legyen az életünk,közösen.
-  Beteg vagy,Arnold.-ráztam a fejem hitetlenül.
-  Azelőtt nem ez volt a probléma.Emlékszem a kislányra,aki azon problémázott,hogy többet akar.Mindig több kellett,mint ami megadatott,és én szeretlek.Mindent,amit tettem értünk tettem.És megtenném újra.
-  És arra nem gondoltál,hogy közben beleszerettem valaki másba?
-  Neked soha,senki nem elég jó.Kétlem,hogy ez alatt a pár év alatt megtaláltad volna életed szerelmét.
-  Igaz,senkibe nem szerettem bele,de azt hiszem már téged sem szeretlek.
-  Erősen kétlem,hogy így lenne.-emelkedett fel az asztaltól,és elém sétált.
-  Van valakim.
-  Csak viccelsz,ugye?.nézett rém nagy,szürke szemeivel.
-  Nem viccelek.Két hete jöttem össze vele.
-  De azt mondtad,hogy nem szereted.
-  És így is van,viszont meg kellett tennem.
-  Adsz még egy esélyt,hogy bizonyítsam,szeretlek?
-  Megérdemled?Hol voltál ennyi ideig?Miért nem kerestél?Azt hittem meghaltál.
-  Itt vagyok,és soha többet nem fogok eltűnni.
-  Hogy bízzak benned,amikor egyszer már átvágtál?
-  Változtam,és te is változtál.Sokkal gyönyörűbb vagy,mint emlékeztem.
-  A bókolással nem mész semmire.Áruld el,hol voltál?
-  Üljünk le,és beszélgessünk.-fogta meg a kezem,majd a bőrkanapéhoz vezetett,és leülve az ölébe vont,fejemet pedig a vállára hajtottam.-  Voltak dolgok....Amikre nem vagyok büszke.-kezdett bele,majd rekedt,élettelen hangon kezdett bele meséjébe.

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett nektek.

Nem tudom mikor jön friss,de legkésőbb jövő szerdán jelentkezem vele.

Legyetek rosszak!

Puszi:*:*

13.Rész

Veszélyben a titkom

-  Abbey,azonnal beszélnünk kell.-hadarta Adam,amikor végre felvettem a telefont.
-  A házam leégett otthon?-kérdeztem kicsit humorosra véve a figurát.
-  Elszúrtam...
-  Mit?Megcsaltad Polkát?Máris?
-  Nem erről van szó...,hanem Arnoldról.
-  Ugye nem Arnold Marshról van szó?-szűrtem a fogaim között idegesen.
-  De igen.Annyira sajnálom.Nem akartam elmondani neki,de kicsúszott a számon.
-  Persze...Gondoltam,de higgadjunk le.Mit mondtál pontosan,és kinek?
-  Polkával beszélgettünk,és annyit mondtam neki,hogy te sokkal idegesítőbb voltál,amikor felhívtál,hogy megjelenik az egyik cikked a finn szépfiúról.
-  Na és...Bárhol megjelenhet,elvégre újságíró asszisztens vagyok.
-  De azt is megmondtam neki,hogy az American Sport közölte a cikket.
-  És erre ő?
-  Hogy nem-e Arnoldot akartam mondani.
-  Istenem,be kellene varrnom a szádat.-csaptam a homlokomra türelmetlenül.
-  Lehet.Annyira sajnálom.
-  Nem baj...Csak kicsit össze kell szednem a gondolataimat,és megtervezni,hogy mi lesz ezután.
-  Még egyszer,annyira sajnálom.Ha bármit jóvá tehetnék.
-  Csak maradj a kis fenekeden,és még egyszer ne beszélj Arnoldról senkinek,főleg nem Polkának.
-  Rendben.-fújta ki a levegőt megkönnyebbültebben.
-  És,amúgy milyen a csaj?
-  Ki?Polka?
-  Igen,ki más?
-  Ő nagyon aranyos,kedves,és őszinte lány.Szerintem megbízhatsz benne.
-  Azért,mert egyszer a szájába vette a farkad,még nem megbízható,csak jó az ágyban.Van különbség.
-  Hé,erről te honnan tudsz?
-  Figyelj,hülye nem vagyok,csak azért,mert nő vagyok.
-  Igazad van.De szerintem ő tényleg jó ember,és meghívtam magamhoz a jövőhétre.
-  Az esküvőtökre milyen robotgépet vegyek?Esetleg egy elegáns kenyérpirító?
-  Annyira hülye tudsz lenni,Ab.
-  Tudom,Adam,tudom!-nevettem el magam.
-  Mennem kell,és fel kell hívnom Polkát,hogy bocsánatot kérjek tőle,amiért csak úgy rácsaptam a telefont.
-  Gyökér!Hívjad azonnal!-rivalltam rá,majd bontottam a vonalat.

   Kicsit szédültem,amikor letettem a telefont,de tisztában voltam vele,hogy számomra egy olyan lány,mint Polka,nem lehet ellenfél,ráadásul Adama a kisujja köré csavarhatta,ugyanis eddig még nem rohant be hozzám üvöltözve,hogy megtép,ha nem mondom el az igazat Kiminek és mindenki másnak.Bár egyre erősebb a gyanúm,hogy amennyire a finn bajnokot nem érdekli az,hogy ki mit gondol róla,úgy az sem érdekli,hogy ki az,aki ír róla.Így egyáltalán nem féltem,tőle nem...

-  Abbey,bejöhetek?-hallottam meg nővérem hangját az ajtóm elől.

   Péntek este volt,és már lefekvéshez készülődtem,amikor kopogott.Bő pizsama felsőben nyitottam neki ajtót,és ahogy az ajtó kitárult rájöttem,hogy nem egyedül jött a nővérem,hanem hozta magával Heikkit és Sebit is.Azonnal arcomba szökött a vér,és feszengve elkezdtem lefelé huzigálni pólóm sarkát.

-  Aranyos a trikód!-vigyorgott a német elégedetten,és szemeit le sem vette a combjaimról.
-  Szerintem engedj be minket,és öltözz fel.Nem akarom,hogy az én szőkémet is elcsábítsd,mint ezt a kis taknyost.
-  Hé,ez nem volt szép dolog!-fintorgott Sebi,és a többiekkel együtt bevonult a lakosztályba.
-  És a finn pasid merre van?-szegezte nekem az első kérdést Roxi.
-  Halvány lila gőzöm sincs,de nem is tartozik nekem elszámolással minden percéről.-vontam vállat,és közben eszeveszett tempóban rángattam magamra a nadrágomat.
-  Fura egy kapcsolat ez.-vetette r magát az ágyra a finn.
-  Akkor még semmit nem láttál.Elárulom,hogy nem szeretem Kimit,és azt hiszem,hogy ez nem is fog megváltozni.
-  Biztos vagy benne?-könyökölt fel a finn.
-  Igen...-válaszoltam,és megpróbáltam a leghatározottabbnak hangzani,de ekkor ismét kopogtak.-Várunk még valakit?
-  Nem.-vágták rá egyszerre.

   Bizonytalanul indultam meg az ajtó felé,és mikor kitártam,egy boy-al találtam magam szembe,aki egy ezüstös dobozt tartott a kezében,a szájában pedig egy boríték volt.

-  Abigail Baraslin?-kérdezte suttogva,mert a levél még mindig a szájában volt.
-  Igen,én vagyok.
-  Tessék,ezt önnek hoztam.A levél pedig,bár kicsit elázott,ezért elnézést kérek,egy használati utasítás.Kellemes estét.-nyomott mindent a kezembe,majd biccentett,és el is porzott onnan.

   Csodálkozva rúgtam be az ajtót a hátam mögött,majd visszatértem a többiekhez,akik kíváncsian méregették a dobozt,és a levelet.Az ágyra dobtam,és míg én a levelet bontogattam,addig ők széttépték a dobozt.A levelet kézzel írtál,nem ismertem fel,de mosolyogva olvastam a néhol hibás szöveget.annyit legalább már tudtam,hogy az írója nem ír teljesen helyesen angolul.

" Kedves,Abigail!

Nem akarom lelőni a poént,de a dobozban egy ruha van,és egy zakó,remélem cipőt hoztál magaddal,mert ugye azt sem akarjuk,hogy mezítláb kelljen kutyagolnod,a csípős hidegben.

Szeretném,ha felvennéd a ruhát,és randevúznál velem.Találkozzunk a hatos kanyarban,és megmutatom,hogy bennem is van emberség,és én is tudok meglepetéseket okozni.Kérlek,legyél pontos,mert szétfagy a seggem,elnézést a szóhasználatért.Legyél ott pontban 10-kor,és ha nagyon kevés időd van elkészülni,mert későn kaptad meg a csomagot,és a levelet,akkor beverem a futárfiú képét.

Siess!Várlak!

K.R. "

   Elmosolyodtam,amikor befejeztem a levelet,majd összegyűrtem,és a nadrágom zsebébe nyomtam.Odasétáltam a többiekhez és utat lökdösve magamnak köztük elértem végre a dobozig,amiben egy nagyon édes ruha volt,kék zakóval.Azonnal tudtam,hogy elmegyek,és azt is,hogy ha így próbálkozik,akkor elképzelhető,hogy adok neki egy esélyt,hogy bizonyítson,és legfőképp,hogy jóvá tegye a sajtós bakiját.

-  Hát,srácok,azt hiszem ma este mégsem fogunk együtt lógni.-csaptam össze tenyereimet sajnálkozva.

-  Azért csak óvatosan a kis finnel.-anyáskodott Roxi,majd a kezembe adott egy kis,ezüstös tasakot.-Csak a biztonság kedvéért.

-  Te beteg vagy.Soha nem feküdnék le vele.

-  Oké,ne vitatkozzunk,inkább ki vele,mikorra kell ott lenned a randin.

-  10-re.

-  Addig már csak egy fél óra van.Szerintem igyekezz.A fiúk lemennek inni egy protein shake-et,én pedig segítek neked elkészülni.

-  Legyen.-bólintottam majd elindultam zuhanyozni.-Bocsi,fiúk.Majd legközelebb bepótoljunk.

   Mire végeztem a zuhanyzással,a két szőkének már nyoma sem volt,csak a nővérem és  maradtunk a hatalmas lakosztályban.Segített felöltözni,megcsinálta a hajam,és a sminkem is,mert szerinte nekem ez nem is igazán megy,sőt nem is engedné,hogy megcsináljam magamnak.Végül elköszöntünk egymástól,és én hívtam magamnak egy taxit,ami a pályához vitt.

-  Miss Braslin.Már vártunk önre.-jelent meg egy frakkos,láthatósági mellényes fazon.

-  Igen?-kérdeztem meglepetten.

-  Mr Räikkönen mindenről gondoskodott.Kérem,jöjjön velem.

-  Hová visz?Lehet,hogy maga a baltás gyilkos,és most akar meggyilkolni.

-  Nyugodjon meg,kisasszony.Túl jól megfizettek,hogy ártsak magának.

   Egyáltalán nem nyugodtam meg a kijelentésétől,de lenyeltem kétségeimet,és beszálltam a férfi mellé a golfkocsiba.Egyenesen a hatos kanyarhoz vitt,ahol kitett,és már ott se volt.Remegett a gyomrom,és izzadt a tenyerem.Eddig nem éreztem ilyet,viszont határozottan utáltam az érzést.Legszívesebben visszafordultam volna,és hazamentem volna,de nem tehettem.Nekem küldetésem volt,és azt végre kellett hajtanom.Még akkor is,ha a végére elképzelhető,hogy undorodni fogok magamtól.

-  Végre ideértél.-jelent meg a semmiből Kimi.

-  Bocsáss meg.Kicsit soká tartott elkészülni.-léptem mellé kicsit elpirulva,hisz olyan csillogó szemekkel nézett rám,hogy belepirultam.

   Egy leterített pokróchoz vezetett,egy kisebb sátor alatt.Gyertyák lobogtak állványokon,és mécsesek,tányérkákon a sátor tetejéről.Igazán szép volt.A pokrócon egy piknikkosár,és két tányér voltak,valamint kartonos bor,és műanyag poharak.Mosolyognom kellett.

-  Nem akartalak elvinni egy felvágós étterembe.Az túlságosan olyan Kimis lett volna,amilyennek most pont nem akarok lenni.

-  Igazad van.Ez így sokkal meghittebb és bensőségesebb.

-  Hölgyem,kérem foglaljon helyet a pokrócon.-invitált,közben pedig szélesen vigyorgott.

-  Köszönöm,uram.-kuncogtam,majd leültem,ás megvártam,hogy ő is elhelyezkedjen velem szemben.

   Az egész vacsora csak hideg szendvicsekből gyümölcsökből állt,és desszertnek pedig fagyi volt,és az az érzésem támadt,hogy a csapata konyhájáról lopta el,vagy vette kölcsön,vagy mit tudom én.De finom volt,és sokkal jobban éreztem magam,mintha egy flancos étterembe vitt volna,ahogy idióta pincérek rohangálnak körülöttünk,és úgy tesznek,mintha érdekelné őket,hogy mi is az amit szeretnénk igazából.

-  Nagyon finom volt,köszönöm.-mosolyogtam rá a borospoharam fölött.

-  Ez semmiség volt.Máskor is tudok lopni kaját a konyháról,ha téged ez tesz boldoggá.

-  Remek lesz.Hol is van a következő verseny?

-  Magyarországon.Finomak a magyar ételek,majd meglátod.

-  Oké,már alig várom.

-  De most adok valamit.Neked vettem.-jelentette be,majd rejtélyesen felállt,és a sátor végében lévő hátizsákhoz,és elővett egy kis,fehér bársonydobozt.

 Először komolyan megijedtem,hogy a kezem akarja megkérni,és a gyanúm tovább fejlődött,amikor elém tette a nyitott dobozt,benne pedig a gyűrűvel,de aztán hangosan felnevetett.

-  Nem akarom megkérni a kezed.

-  Akkor ez mégis mi?-fordítottam felé kicsit mérgesen.

-  Bocsi,az a másik csajomnak lett volna.-kapta ki a kezemből,de aztán nevetve vissza adta.

-  Szemétláda vagy,tudd meg.-öltöttem rá nyelvet.

-  Ezt ma délután találtam egy zálogházban,és megtetszett.Nem hiszem,hogy a kövek benne igazi gyémántok lennének,sőt abban sem vagyok biztos,hogy arany,vagy bármilyen nemes fém lenne,de tetszik,és szerintem neked is.Nem eljegyzési gyűrű,de szeretném ha hordanád.

-  Miért is?

-  Azért,mert ez azt jelképezi,hogy hozzám tartozol.

-  És mióta is tartozom hozzád?

-  Tulajdonképpen azóta,hogy a barátnőm lettél.

-  Érzelgős vagy,ez pedig gyengeség.Te gyenge vagy?

-  Abbey,ez csak egy francos gyűrű.Vedd el és hordd.Ha nem tetszik add vissza,és én visszaviszem a boltba.Nem kell ekkora feneket keríteni neki.Egy szép gesztusnak szántam,de te úgy veszem észre,hogy ennek se tudsz örülni.-fakadt ki idegesen.

-  Sajnálom.A gyűrű fantasztikus,és köszönöm szépen.

-  És nem lehetett volna ezt először így csinálni?

-  Nem,mert kicsit ideges vagyok.

-  Felfaltál három szendvicset,szőlőt és fagylaltot is.Szerintem nem lehet gondod a gyomorideggel.

-  Szemét vagy,még mindig.

-  Köszönöm szépen,igazán szókimondó vagy.

-  Akkor végre felhúzod az ujjamra a gyűrűt,vagy nem?

-  Nekem kell felhúzni?

-  Hát,nem is várhatod,hogy majd én.-nevettem fel.

-  Oké,akkor legyen.

  Végül is felhúzta a középső ujjamra a gyűrűt,és megcsókolt.Hosszú,émelyítően édes csók volt,olyan,amitől normálisan elájul az ember,vagy legalább leesik a lábáról,nekem szerencsém volt,hogy ültünk.Ujjai erősen tartották arcomat és tarkómat,nem lazított egy pillanatra sem.Ajkai puhák és finomak voltak,nagyon értették a dolgukat.Ujjaim a haját szántották és felemelkedtem,hogy az ölébe ülhessek.Kezei derekamra siklottak,és behatoltak a szoknya alá.Fenekemet simogatta és még sokkal szorosabban húzott magához.

-  Nem fogom odaadni neked magam,csak azért,mert elhoztál vacsorázni.-súgtam ajkai közé.

-  Nem is kell.Ez csak petting.

-  Akkor oké,de ne vigyük túlzásba,oké?

-  Vigyázok rád,kis galamb.-mosolyodott el,majd visszatért ajkaim kóstoláshoz.

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett.

Nagyon köszönöm az előző részhez a komit,bár először azt hittem,csak káprázik a szemem,hisz vagy ezer,meg egy éve nem kaptam egyet sem.

Nem tudom ide mikor lesz friss rész,de majd igyekszem.

Most pedig egy kis szolgálati közlemény:

A nővéremmel új blogot indítottunk,amit ITT érhettek el.Iratkozzatok fel bátran,és olvassátok,remélem örömötöket lelitek majd benne!

Legyetek jók!

Puszi:*:*

12.Rész

Ami még nem volt

  Zavaromban azt sem tudtam,hogy fiú vagyok vagy lány.A fényképész folyamatosan kattogtatta a kameráját,én pedig legszívesebben lerúgtam volna a hülye fejét,de azzal semmire nem mentem volna.Inkább csak vörös fejjel megragadtam Sebi kezét,és elrángattam onnan.

-  Ez meg,hogy a pokolba került ide?-morogtam nem is kicsit idegesen.

-  Nem tudom,de ha egyszer mégis úgy alakulna,hogy megtudom,akkor a felelősnek szétrúgom a seggét.-támaszkodott neki a falnak Sebi.

-  Csak egyszer kapjam a kezem közé...-hitetlenkedtem továbbra is,majd Seb mellé dőltem.

-  Jól van...Higgadjunk le...És gondoljuk végig a következményeket.-sorolta a német,és közben mélyeket lélegzett.

  Annyira aranyos volt,ahogy magyarázott,ajkai közben félig mosolyra húzódtak,szerintem belegondolt,hogy azért vicces is volt.Szőke haja kicsit hosszabb volt,mint kellene,de neki nagyon is jól állt.Kék szemeiben pedig afféle tűz csillogott,mint amikor egy kisgyereket rosszaságon kapnak,és nem akarja bevallani,de látszik rajta,hogy nyakig benne van.

-  Menni kellene.Van egy finn,akinek viszont biztosan szét fogom rúgni a seggét.

-  Kimi?-nézett rám kíváncsian.

-  Szerinted?

-  Nem lehet tudni,főleg nálad.A sajtóban dolgozol,ki tudja kiket ismersz.

-  Asszisztens vagyok,nem ismerek sok embert.

-  Igaz...De tényleg menjünk.

-  Oké,indulás.-rugaszkodtam el a faltól,majd őt is magammal rántottam.

  A parkolóban volt egy néhány rajongó és fotós,ezért amint kinyílt az ajtó elléptem a pilóta mellől és hajamat csavargatva vonultam mellette.Ha nem ismerném magam,azt mondanám zavarban voltam,de nem értem,hogy miért,hisz eddig ilyen még nem fordult elő velem.Egészen kicsi korom óta céltudatos,és akaratos voltam,soha nem hallgattam senkire sajt magamon kívül.Persze az is igaz,hogy ezért keveredtem ebbe a slamasztikába,az álnevemmel,és azzal,hogy mindenki meg akar ismerni.Viszont ez teljesen más volt.Észrevettem,hogy a rajongók megbámulnak,sőt össze is súgnak a hátunk mögött,és talán ez zavart.Egy pillanatra végig futott az agyamon,hogy mi van,ha azt hiszik a barátnője vagyok?És ha többre gondolnak?Bár mit lehetne ennél többet gondolni.Ujjaimmal idegesen hajamba túrtam,és egy gyors pillantást vetettem a ruháimra,hogy minden rendben van-e velük,de szerencsére pontosan úgy néztem ki,mint aki most lépett ki egy magazinból.Persze azért ez nem így igaz,de mindegy.

   Sietős léptekkel vágtunk át a parkolón,és beszálltunk egy fekete Infinitibe,amivel kimentünk a pályára.Az úton egy szót sem szóltunk,de szinte tapintható volt a feszültség,pedig az égvilágon semmi nem történt,ami miatt feszengenünk kellene.Vagy mégis....?

-  Figyu...azért ugye ma még fogsz hozzám szólni?-kérdeztem,amikor megállította a motort.

-  Igen,csak egyelőre még emésztem a dolgot.

-  Mit kell ezen emészteni?Semmit nem csináltunk...

-  Tudom,de olyan furán érzem magam.

-  Lehet,hogy egy sör segítene...-vontam fel a szemöldököm,és elmosolyodtam.

-  Majd este iszunk.

-  Iszunk?-vontam fel a szemöldököm.

-  Természetesen.Meghívlak egy italra.

-  Ugye nem akarsz elcsábítani a frissen szerzett pasimtól?

-  Lenne rá esélyem?

-  Nem szeretem Kimit.Tudom,hogy mit akar,és úgysem fogja megkapni.

-  Akkor miért szédíted?

-  Szórakozni is kell valamivel,nem?

-  De pont az egyik legjobb barátommal?

-  Sajnálom,ha megbántottalak,és összetörtem a rólam alkotott képedet,de én ilyen vagyok.Játszom az emberekkel,de sosem szeretek igazán senkit.Engem senki nem kaphat meg.Én nem vagyok senkié.

-  Vagy még nem találtad meg,akit keresel.

-  Ez is lehet,viszont ha Kimi bizonyít,akkor még meggondolom,hogy mi legyen vele.

-  Fura vagy.-indult el a bejárat felé.

-  Ne is mondd.Annyian állították már ezt....A végén mind belém szeretett.-rohantam utána.

-  Igen?

-  Még szép.Az én bájaimnak senki nem tud ellenállni.

-  Össze kéne benneteket kötni Kimivel,és belelógatni a Marianna Árokba.

-  Most miért?

-  Azért,mert ugyanolyan beképzeltek vagytok,mindketten.

-  Ezzel most vérig sértettél.

-  Szerintem nem én vagyok az első.

-  Megnyugtatlak,nem is az utolsó.-legyintettem,majd elé vágtam,és így én értem be a kapun hamarabb.

-  Találkozunk később!-kiáltott utánam,én pedig rohantam megkeresni Kimit,hogy szétrúgjam a finn seggét.

   Az emberek,ahogy elhaladtam közöttük megbámultak és mutogattak rám,ami kicsit zavart,de megpróbáltam nem tudomást venni róluk,így nagy nehezen lejutottam úti célomig.Szerencsémre benn ott volt Kimi,épp reggelizett.Rikk ült mellette és kávét ivott,a másik oldalán pedig Mark ült,a személyi edzője,fejben pedig biztos a kalóriákat számolta,amiket ügyfele elfogyaszt.

-  Kimi Räikkönen!-álltam meg előtte csípőre tett kézzel.Nem is kicsit voltam ideges.
-  Igen,kicsim?-nézett fel rám ártatlanul.
-  Ne tedd a hülyét,hallottam,hogy telekürtölted a bokszutcát a kapcsolatunkkal.
-  Ja,hogy ezért vagy így felpörögve....
-  Hogy a bokámba ne lennék felpörögve,hogy ha már reggel azzal keltenek,hogy mekkora egy kretén vagy?!
-  Csak megkérdezték,hogy állok a magánéletemmel,én pedig elmondtam,hogy a kedvesem itt van a hotelben,ahol mi is megszálltunk,Abigailnek hívják,és csodaszép.
-  Köszönöm a bókot,de nem kellett volna.Semmi kedvem nincs a sajtó jelenlétéhez az életemben,sőt igazából örültem volna,ha titokban tudjuk tartani.
-  Egy ilyen varázslatos románcot?-vonta fel a szemöldökét.-Soha....
-  Ha nem lennél ilyen jól körülvéve,szétrúgnám a segged,James Hunt.
-  Minek neveztél?-könyökölt az asztalra.
-  James Hunt.Biztosan hallottál róla.
-  Igen hallottam,az lep meg,hogy te hallottál róla.
-  Ennyire hülyének ne nézz,kérlek szépen.Én is néztem tv-t gyerekkoromban.Láttam versenyezni,és le tudom képzelni a kicsi Räikkönent,ahogy a tv előtt rágja a lábujját és arról álmodik,hogy ő is olyan nagymenő lesz,mint James.
-  Most nagyot rúgtál belém.Honnan tudtad?-tette kezét szíve fölé,és fájdalmat szimulált.
-  Női megérzés.-vontam vállat.-De ezért a húzásodért tényleg szét fogom rúgnia hátsód.
-  Alig várom,hogy megbüntess.Ha lehet,az elfenekelést választom.
-  Olyan egy dög vagy.-vigyorodtam el.
-  Viszont,te akarod ellenére belém fogsz zúgni.
-  Erősen kétlem,de próbálkozni szabad.
-  Akkor ha jól értem,ti ketten nem épp a szerelem miatt vagytok együtt.-szólalt meg Rikk.
-  Csakis a szex miatt.-vágtuk rá szinte egyszerre.
-  Na szép...-sóhajtott Mark.
-  Most mi van?Még egy ujjal sem értem hozzá.Tárta szét karjait a finn.
-  Akkor nem értem...
-  Nem is baj az.Most pedig,ha megbocsájtotok,megyek,és előkerítem a húgomat,állítólag itt van valahol.

* Polka szemszöge *

-  Adam,most ,már le kell tegyem.-húztam ki magam ideiglenes irodámban,az RB homejában.
-  Miért?Olyan jót beszélgettünk.
-  Tudom,de nekem itt dolgoznom kell.És ki fognak rúgni,ha feketézek.
-  Vettel unokatestvére vagy,senki nem fog kirúgni.
-  Nem tudhatod....Nincs protekcióm.
-  Dehogy nincs.Csak még nem kellett használnod,mert minta alkalmazott vagy.
-  Köszönöm a felvidítást,de most már komolyan mennem kell.Seb nemsoká itt lesz,és van pár interjú,amiket nem úszhat meg.
-  Ígérd meg,hogy este még beszélünk.
-  Esküszöm,hogy fel foglak hívni.
-  Amint végzel.
-  Adam,ne gyerekeskedj!-szóltam rá nevetve.
-  Jól van na,anyuci.-puffogott,de hallottam a hangján,hogy mosolyog közben.
-  Puszillak.
-  Én is téged,szépség!-köszönt el,majd letette a telefont.

   Mosolyogva zártam le a telefonom,és amint lehunytam a szemem,bekúszott elmémbe a kedd este,amit Svájcban töltöttem az amerikai férfival.Annyira kedves és gondoskodó volt,hogy szinte azonnal elájultam tőle.Azok az ábrándos,kék szemek,és az a tipikus nem-érdekel-hogy-áll-a-hajam-előtte-mégis-órákig-állítgattam frizura,valami eszméletlenül jól álltak neki.Amerikai akcentussal beszélt,és annyira,de annyira szexi volt,hogy azt hiszem,nem árulok el kis meglepetést,hogy ha azt mondom,a desszertet már az ágyban fogyasztottuk el.

   Emlékeimet szépen elraktározva,fogtam a kabátkámat,és kisétáltam a csöpp helyiségből.Út közben összefutottam pár hosztesz lánnyal,akik összebújva sugdolóztak és kuncogtak,mint a kamaszok,de itt körülvéve ennyi helyes pasival,nem is csodálkozom,semmin.Amíg nem voltam teljesen belezúgva Adamba,addig az én napjaim is ebből álltak,csak én Brittát nyaggattam folyton.Szegény nő csoda,hogy nem vert be egyet.

-  Jó reggelt,Polka!-üdvözölt Amy egy bögre kávé mögül,amikor leértem az kantinba.
-  Neked is.-mosolyogtam rá,majd a pulthoz sétálva én is rendeltem magamnak egy bögre kávét,és mikor megkaptam,visszamentem Amyhez,aki épp egy szélcsatorna táblázatot tanulmányozott.
-  Hogy telt ez a kis szabadság?
-  Remekül.Úgy néz ki,hogy komolyabb dolgok is lehetnek Adammal,mint vacsi.
-  Nem is mondtad...Részleteket akarok.
-  Annyit nincs mit mesélni.Igazából csak vacsi volt,meg desszert az ágyban.
-  És milyen a pasi?Romantikus,előzékeny,tahó,gyerekes?
-  Igazából tökéletes.Pont olyan,mint akiről a tinilányok álmodoznak.
-  Oh,értem.Akkor bele vagy esve,mint vakló a gödörbe.
-  Mondhatjuk.-suttogtam,és éreztem,ahogy a vér az arcomba szökik.
-  És Sebiről tudsz valamit?Nem láttam vasárnap óta.
-  Mintha valami olyasmit mondott volna,hogy elmegy Kimihez Finnországba,mert félti Abbeyt.
-  Istenem,mér megint az a nő.Egyre kibírhatatlanabb lesz.
-  Csak egy kóbor szeszély.Úgysem lesz belőle semmi.
-  Nem tudhatod.Az a nő nagyon szép.Alacsony,törékeny,szőke...Kell ennél több egy pasinak?
-  Áruld el nekem,mennyivel vagy te kevesebb,mint Abbey?
-  Úgy látszik fényévekkel...Nem csak Kimit csavarta az ujjai köré,de még Sebit és Rikket is.És még ki tudja kit...
-  Ennyire ne vedd komolyan.Kimi csak meg akarja dugni,aztán eldobni.
-  Úgy megy utána,mint egy pincsi.Ha azt kérné,akkor beleugrana a kútba is utána.
-  Annyira azért nem lehet beleesve.
-  Csak még ő sem vette észre,és nem is szólt neki senki.Mániákusan hajtja azt a nőt,és nem fog leállni,míg meg nem kapja,amit akar.
-  Utána viszont eldobja,mint egy rongybabát.
-  Vagy még többet fog akarni.Nála nem lehet tudni.Olyan,mint egy gyerek.Ha valami fényesen csillog,akkor egyszerűen kell neki,míg el nem használja teljesen.
-  Mi van akkor,ha Abbey akarja kihasználni?
-  Ugyan,azzal az angyali külsővel,kinek tudna ártani?
-  Nem is hinnéd,milyen sötét titkai lehetnek,egy angyali pofikának,és törékeny külsőnek.
-  Oké,tartsuk fenn az ártatlanság vélelmét.-javasolta nevetve,és felhörpintette az utolsó korty kávát.
-  Legyen.

   Még beszélgettünk,utána engem kerestek a riporterek,hogy interjút készíthessenek Sebastiannal,szóval volt melóm rendesen.Késő délután értem vissza a hotelbe,és azonnal fogtam a mobilomat,és hívtam Adamat.Olyan jó volt végre hallani a hangját,és biztosan túlságosan is feldobott,hogy beszélhetek vele,mert amint meghallotta a hangomat,hangosan felkacagott.

-  Na szép.Így kell üdvözölni egy hölgyet?-duzzogtam.
-  Sajnálom,cuki falat,csak annyira izgatott volt a hangod,hogy nevetséges volt.
-  Akarod,hogy letegyem?Akkor nem kell hallgatnod a beszédemet egy percig sem...
-  Fenyegetsz?
-  Csak megmondom,hogy mihez tartsd magad.
-  Értem.Sajnálom,hogy ha megsértettelek,nem volt szándékos,csak már a napját sem tudom,hogy mikor köszöntött egy nő így a telefonban.
-  Azért próbálj meg visszaemlékezni,nagyon kíváncsi lennék.
-  Ugye csak viccelsz?Vagy ezer éve volt.
-  Lehet,hogy pont az előző barátnőd volt.
-  Nem...Azt hiszem Abbey volt,és valami francos cikke miatt hívott,amit az American Sport közölt le,Räikkönenről.Annyira be volt zsongva,hogy majdnem kiszakította a dobhártyámat a visongásával.
-  Nem azt akartad mondani,hogy Arnold egyik cikke miatt?-kérdeztem kicsit zavarodottan.
-  Basszus...Persze,hogy azt akartam mondani.-fújta ki a levegőt idegesen.- Figyelj,most le kell tennem.
-  Miért?Most mi az ég bajod van?
-  Semmi,csak beszélnem kell...Ő....beszélnem kell Abbeyvel.
-  Miért?
-  Csak mert kell.Nem kell mindent orrodra kötnöm.
-  Jól van,sajnálom,ha valami rosszat tettem.
-  Semmi rosszat nem tettél.Csak én most....nekem mennem kell.
-  Beszélünk később?-kérdeztem félve.
-  Persze...Majd....később.-mondta zavartan,majd azonnal lecsapta a telefont.

***

Ez lett volna a rész.Remélem tetszett nektek,mert mostanában eléggé megcsappantak a vélemények.Lehet így fejezitek ki a nemtetszéseteket,de azért én ezt is szeretném tudni.

A jövőhéten nem tudom,hogy fogom a frisset hozni,de reményeim szerint minél hamarabb.

Legyen szép estétek és azoknak,akik holnap kezdik az iskolát,sok sikert az új tanévhez,és remélem ebben az újban is minden úgy fog alakulni,ahogy tervezik!

Legyen szép estétek!

Puszi:*:*