Epilógus

The best is yet to come

   Repülőgépen ébredni egyet jelent a biztos halállal.A nyakam kibírhatatlanul sajog és fejem is kóvályog egy kicsit.Órámra pillantva hajnali háromnegyed négy van és az ablakon kinézve konstatálom,hogy korom sötét is.Nagyon nyújtózok ezzel pedig sikeresen beverek egyet a mellettem ülőnek.

-  Nagyon sajnálom.-szabadkozok remegő hangon.
-  Máskor legyen sokkal figyelmesebb,kérem.-simogatja arcát a férfi idegesen.
-  Ígérem legközelebb az leszek.-nézek rá bocsánatkérően.
-  Maga vadászik rám?-kerekednek ki szemei.
-  Nem úgy értettem.-pirulok fülig.
-  Köszönöm...-méreget gúnyosan és elnézve mellettem kinéz a koromsötétbe.

   A gépem hajnali négykor landol és már nagyon fáradt vagyok,mikor végre beszállhatok a sárga taxiba és megadom húgom lakásának címét.Az autó himbálózása csak még inkább elálmosít és már alig várom,hogy alhassak,mert ugyan a repülőn aludtam egy keveset,de az semmit nem ért.

   Ebben a pillanatban hasít belém a felismerés.Annyira fura érzésem van,ahogy kinézek a szállingózó hóesésébe,hogy attól szinte kiráz a hideg.Olyan,mintha már egyszer megettem volna ezt az utat és most visszarepültem volna az időben.Aztán végre beugrik.A repülőn volt egy nagyon fura álmom,arról,hogy mi fog azután történni,miután leszállok a gépről és megérkezek Hannához.

  Az álmom végén összeházasodtam a gyerekkori legjobb barátommal és azzal a férfival,akit már nagyon régóta szeretek,de addig rengeteg fura,szürreális dolog történt velem,amiket így, a taxiban ücsörögve már nevetségesnek és valótlannak találok.Már a legeleje fura volt,hisz Sebastian kis gatyában nyitott.Aztán meg meg se ismertem,de hisz a legjobb barátom.Már,hogy nem ismerném meg?!

- Megérkeztünk kisasszony.-szól hátra a sofőr,mikor leparkol egy nagy ház előtt.
- Köszönöm.-mosolygok rá fáradtan és a kezébe nyomom az út árát,meg egy kis borravalót.
- Viszont látásra.-int vidáman a férfi,miután segített kipakolni a csomagtartóból.
- Jó éjt!-integetek utána majd felvéve a hatalmas bőröndöt elindulok a bejárat felé.

    Nem is várom,hogy fenn legyen,hisz nagyon késő van,így miután csöngetek csak álldogálok és várom,hogy végre valaki ajtót nyisson.Nagyjából öt percig fagyoskodtam az ajtó előtt,az épp szállingózó hóban,amikor végre gyúl a lámpa a ház előtt és kulcs fordul a zárban.Szélesen elvigyorodok és legyűrve álmosságom felkészülök arra,hogy húgom nyakába ugorjak.

- Ki az ég akar...-nyöszörgi egy álmos férfi hang,mielőtt kitárulna az ajtó,ez kicsit meglep.

   Ahogy az ajtó kitárul egy ismeretlen,borzos pasi lép ki rajta,bokszerben és karikás szemekkel.Hát ez meg ki az ördög?!,merül fel bennem a kérdés.Hanna nem Sebastiannal van együtt?,folytatom idegesen.

- Elnézést a zavarásért,biztosan rossz címre hozott az idióta taxis...-szabadkozok,mielőtt még meglátnám a férfit,aki az ajtóban toporog,egy szál kis gatyában.
- Kit keres egyáltalán?
- Hanna Pratert...-nyöszörgöm fintorogva,hangom még mindig félénk és szinte felismerhetetlenül magas.
- Kätharina?-kérdezi felvillanyozódva a számomra továbbra is ismeretlen férfi.
- Honnan tudja a nevem?
- Te vagy Hanna nővére,igaz?
- Ige,de továbbra sem tudom,hogy ön ki és honnan ismeri a húgomat.
- Sebastian vagyok és azt hiszem megérdemlem,hogy ennyi év nélkülözés után felismerj.-lép közelebb hozzám a szőke és rám mosolyog.

   Szinte mellbe vág a felismerés.Pontosan az történik,mint az álmomban.Először teljesen idegennek vélem Sebastian,majd kiderül,hogy egyáltalán nem az.Ebben a pillanatban tudatosul bennem,hogy mit kell tennem.Nem akarok olyan tehetetlen és beszari lenni,mint az álmomban és akármennyire is szeretem a húgom,nem okozhatok neki annyi szenvedést,mint az álomban.Vagy csak áltatom magam és bennem mozdult meg valami a bokszeres német láttán?Valami,amit már olyan rég próbálok kordában tartani,de egészen a repülőn való ébredésig nem akartam elhinni és szabadjára engedni.

-  Nem mehetnénk be?-szólal meg a német dideregve.

-  Seb...-suttogom visszafojtott hangon és lendületet véve megcsókolom az előttem álló férfit.

  Csak épp,hogy ajkaink összeérnek,máris megbánom.Ki tudja ő,hogy fog reagálni....Elpirulva állok előtte,de ő csak meglepetten és zavartan néz le rám.Aztán legnagyobb meglepetésem olyan dolog történik,aminek nagyjából 0,00001 % esélye volt.Karom után nyúl,magához von és ajkait enyémekre tapasztva megcsókol.

  Lassú,érzéki csók,melyet soha,senkitől nem kaptam azelőtt.Ajkai először csak lassan ízlelgetik az enyémeket,majd hirtelen megérzem forró nyelvét ajkaimon és azokat lassan szétnyitva utat engedek neki.Kétségkívül tudja mit csinál,ugyanis libabőr fut végig karomon a meleg,téli ruhák ellenére és minden idegszálam vigyázzba áll.

-  Olyan rég vártam már rád...-súgja ajkaim közé,és tudom,jól tettem,ami tettem.

***

Mint általában,most sem tartom be,amit mondtam.Bár csak két vélemény jött az előző részhez,úgy gondoltam,hogy ha már kész van,akkor fel is teszem,ne várjatok ennyit fölöslegesen.

Ezennel a végére értem Käthe történetének és köszönöm mindenkinek,hogy ennyi véleményt írtatok,és nem hagytatok sose cserben.

a közeljövőben reményeim szerint hozom a Ladybug folytatását,viszont lassan ott is a véghez közeledünk.Nagyjából még két részt terveztem.Nem akarom nagyon elnyújtani.

Legyen szép napotok!

Puszi:*:*

30.Rész

Férj és feleség

A hétvége sajnos nem úgy alakult Seb számára,ahogy ő azt várta,de van sokkal fontosabb dolgunk is,mint emiatt aggódni.13.reggel landol a gépünk Bernben,hogy onnan aztán rohanva összeszedjük a cuccaink otthon és ismét gépre ülve haza menjünk,tényleg Haza.

-  Kathe,olyan jó,hogy itthon vagy!-ugrik nyakamba Rina,ahogy belépünk Sebastianék otthonának ajtaján.

-  Igen,én is nagyon örülök,hogy itthon lehetek.

-  Jaj de jó,hogy minden rendben veled Sebastian,neked is nagyon örülök..-nyafogj Seb kisfiús sértődöttséggel és durcásan elfordul tőlünk.

-  Neked is nagyon örülök Seb.-teszi kezét melegen mosolyogva a még mindig morgolódó világbajnok vállára.

-  Így már szeretem.-kacsint a német nevetve és egy puszit ad barátnőmnek.

-  Bejöttök,vagy itt ácsorogtok még egy órát.

-  Valami kaja van?-nézek Rinára esdeklően.

-  Csak ha előbb átpasszolod a szőke herceget.-mosolyog kisfiamra,aki mindeközben vidáman hadonászik a hordozóban.

-  Neked adom míg eszünk,utána pedig visszaveszem.-kacagok fel,majd átadtam legdrágább kincsem barátnőmnek.

   A nappaliban és a konyhában nagy serénykedés folyik,majdnem elgázolom leendő anyósom,ami azért valljuk be nem lenne valami jó dolog.Heikki és Rami nincsenek benn,ők a termet ellenőrzik,hogy minden klappoljon,anya vacsorát rak össze a konyhában.Hanna és Seb nővérei ajándékdobozok tömkelege alatt turkál és csomagokat bontogatnak,mondjuk azt nekünk kellene,de annál jobb.Fabi és Thomas pedig a szoba kellős közepén játszik,azt hiszem autókáznak,míg Norbert,Seb apja nézi őket és felügyel,nehogy láb alatt legyenek.Csak egy valaki hiányzik a csodálatos családi felvételről....Apa.

   Ahogy végignézek népes családomon belém hasít a hiány és a vágy,hogy apa velem legyen életem legfontosabb napján.Olyan jó lenne,ha holnapután ő vezethetne az oltárhoz és még utoljára azt mondhatná,hogy mindig az ő kicsi kincse leszek,mert számára még mindig az a rózsaszín tütü szoknyás kislány vagyok aki a hátsó kertben ugrabugrált és arról álmodozott,hogy autóversenyző lesz.Nagyon boldog lennék.

-  Gyertek beljebb,mert senki nem eszik embert!-kiált ki Heikke a konyhából nevetve.

-  Anya,nem kell kiáltozni,itt állunk tőletek öt méterre.-válaszol párom kacagva és elsétál,hogy üdvözölje anyját.

-  Käthe,már annyira vártunk.-pattan fel Hanna és kiszedve hajából egy csomagolópapír darabkáját,nekirugaszkodik és egyenesen a nyakamba veti magát.

-  Ti is hiányoztatok nekem,de nem ennyire.

-  Na szép...Mi itt tűkön ülve várunk titeket és erre te így örülsz nekünk.

-  Bocsi,de kicsit fáradt vagyok.-bújok hozzá fáradtan.

-  Egyetek és utána feküdjetek le aludni.-jön be anya egy nagy tálca szendviccsel.

-  Imádlak,Sebine!-ad egy puszit Melanie anya arcára,majd elvéve egy szendvicset bele is harap abba.
-  Tudom,kicsi lány,mindig is imádtál.-kacag fel anya vidáman és az asztalra teszi a álcát.

   A családi vacsi után Sebivel felmentünk régi szobájába és kisfiunkkal együtt el is alszunk szinte azonnal.Másnap nagyon korán kivet az ágy és lassan kikelve az ágyból lemegyek a konyhába.Legnagyobb meglepetésemre Fabit a konyhában találom,amint épp kakaót iszogat és kekszet eszik mellé.

-  Kapok én is?-ülök mellé mosolyogva és egy cuppanós puszit adok arcára.
-  Azt hiszem nem.-kacag fel,szemei csillognak a boldogságtól.
-  Miért vagy ilyen kegyetlen.Két nap múlva a sógornőd leszek és akkor egy életre egy család leszünk.Meg kell oszd velem a kakaót,jóban-rosszban,egészségben-betegségben,gazdagságban-szegénységben.-lököm meg óvatosan könyökét,mire színpadiasan feljajdul.
-  Az nem csak a házastársak kötelessége?-mered rám meghökkenve.
-  Na és akkor mi van?
-  Csinálj magadnak kakaót és aztán gyere vissza.-utasít morcosan és visszafordul gőzölgő italához.
-  Kis pulyka...-biggyesztem le ajkaim szomorkásan és felállva nekilátok a finomság elkészítésének.

   Ahogy telik az idő az egész család felébred és csatlakozik hozzánk.Hatalmas hangzavar és sürgés-forgás veszi kezdetét,valamint az utolsó 24 órás visszaszámlálás is megindult,persze mindenki extrém módon be van zsongva és úgy ugrál,mint egy szédült bolha.Imádom a családomat és persze a leendő családomat is.Nagyon izgatott vagyok,hisz holnaptól végre,annyi szenvedés és várakozás után végre Sebastian felesége lehetek és akkor végre minden álmom valóra válik.Van egy csodaszép kisfiam,egy szerető családom és végre egy férfi az életembe,aki ugyan mindig ott volt,de sosem abban a formában,ahogy én szerettem volna.Egyszerűen minden tökéletes,talán túl tökéletes is.De ilyenkor ez a normális,nem?

   Reggeli után végre magam mehetek megnézni a termet,ahol a vacsora lesz tartva és mondhatom,a kis csapat remek munkát végzett.Az asztalok asszimetrikusan vannak szétszórva és van egy külön,mely az ifjú páré és a szülőké lesz.A plafon rácsos faszerkezettel van eltakarva és az pedig hófehér.Lámpások lógnak le róla,melyek ugyan most még nem égnek,de a vacsora közben ők fogják bevilágítani a termet.Van egy kisebb táncparkett,melynek jobb oldalán a zenekar kap majd helyet.

-  Rina,ez valami fantasztikus.Nem is tudom,hogy köszönjem meg.-ugrok barátnőm nyakába,persze csak óvatosan.
-  Nem csak én érdemem.A mi kis csapatunk nagyon kitett magáért.
-  Olyan édesek vagytok...-pislogok rájuk nagyon hálásan.
-  Te vagy a mi kis menyasszonyunk,persze,hogy azt akarjuk,hogy a legszebb legyél,és a legszebb esküvő is a tied legyen.-ölel meg Hanna elérzékenyülten.
-  Köszi.-szorítom magamhoz és akármennyire próbálkozok,nekem is kicsordulnak könnyeim.
-  Ez egy nagyon vidám nap,nem a sírás a lényeg.-lép mellénk Rami és vigyorogva szétválaszt minket.
-  Igazad van.Terveztünk neked egy kis csajos programot mára.-helyesel Rina.
-  Milyen csajos program?-vonom fel a szemöldököm ijedten.
-  Csak a szokásos.A fiúk el lesznek egész nap,elmentek Sebnek legénybúcsút tartani,szóval milyen az egész ház.
-  És Sebi szülei?Velük mi lesz?
-  Anya és Lukas,túlságosan lefoglalja majd őket,no'meg Tomi.
-  Fabi?
-  Ő elment a fiúkkal.-válaszol azonnal Rami.
-  Akkor nem valami vad,kanbuli lesz,ahogy hallom.
-  Egyáltalán nem.Elmentek városba császkálni,utána majd lepasszolják Fabit és estefelé mennek kocsmakörútra.Ma délután érkezik Kimi és még néhány pilóta.
-  Akkor megvan a program mindenkinek.-csapom össze a kezeimet elégedetten.
-  Szerintem indulhatunk is.-indul el kifelé Mel,aki eddig csak csöndben figyelt minket.
-  Egyet értek.-követi testvérét Steph is.
-  Mire várunk,hölgyeim?-nézek kis társaságomra vigyorogva.

   Egész napunkat a szépségszalonban töltöttük és élveztük a gyakorlott kezek kényeztetését.Este nem mehettem vissza a Vettel házba,így egy hotelbe ejtettek fogva koszorúslányaim.Ők természetesen mind elmentek,Rina kivételével.Vele szinte az egész estét átbeszéltük és nagyjából kettő körül arra is rábeszélt,hogy próbáljam fel a ruhámat,mert olyan szép és ő látni akarja rajtam.

   Fáradtan bújtam bele a hófehér meseszép ruhába és vidáman illegettem magam a tükör előtt.Hamarosan végre engedélyt kaptam a pizsamám felvételéhez és ágyba bújhattam,hisz hamarosan esküvő.

-  Ébresztő,szépség!-hallom meg a távolból Hanna hangját.
-  Máris reggel van?-kérdezem álmosan és feltápászkodok az ágyban.
-  Bizony,és nem egész három óra múlva az oltár elé fogsz állni életed szerelmével és összeházasodtok.
-  Miért nem keltettek fel hamarabb.Még akartam találkozni Lukas-szal.
-  Erre is gondoltunk,Kathe,drága.-jelenik meg Mel,kisfiammal karjaiban.

   Azonnal kipattanok az ágyból és karomba veszem kisfiam,aki vidáman tapsikol és egy esetlen puszit is ad arcomra,ami inkább egy nyálas fejelésre hasonlít,de tőle kaptam és ez a fontos.Negyed órát kaptam,hogy együtt legyek kisfiammal,mert utána Mel visszarabolta tőle és el is vitte,vissza a Vettel házba,hogy én nyugodtan tudjak készülődni.Persze el lehet képzelni azt a nyugodt készülődést,amin az ember az esküvője napján keresztül megy.

   Jelenleg a templom hátsó szobájában toporgok és baromi ideges vagyok.Anya 10 perce idegesen kopog az ajtón,de nem tudom rávenni magam,hogy kinyissam és azt mondjam: "Anya,egy gyáva féreg vagyok és nem merek hozzámenni ahhoz a férfihoz,akit már évek óta szeretek.".Persze,hogy nem merem...A gyomrom szaltókat vet a hasamban és olyan,mintha ezer kés szurkálna belülről és ki akarnának szabadulni.

-  Kicsim,engedj be,kérlek..-esedezik anya.
-  Csak még egy kicsit.-szólok ki,de egyáltalán nem vagyok biztos benne,hogy az a kicsi nem-e a végtelen lesz.
-  Siess,mert a tiszteletes nagyon türelmetlen.
-  Oké.-válaszolok kurtán és idegesen tördelem tovább a kezem.

   Sosem éreztem azelőtt ilyet.Ijedtség és magabiztosság egyszerre kavarog bennem és nem tudom mit tegyek.Elfutnék és maradnék.Félek de közben az izgalomtól minden idegszálam vigyázzba áll és bizsereg egyszerre.Nem jó érzés...azt hiszem nem akarok többet férjhez menni.Mit azt hiszem...biztos vagyok a dolgomban.Elég nekem egyszer végigcsinálni ezt az egész hercehurcát.

-  Käthe,csak rád várunk.-szólal meg ismét anya hangja.
-  Jövök.-válaszolom és ezúttal tényleg összeszedem magam és kimegyek.

   Annyira szerettem volna,ha életem legfontosabb napján apa kísér az oltárhoz és ad át jelképesen annak a  férfinak,aki ezentúl a férjem lesz,de ez nem fog már bekövetkezni.Anya oldalán sétálok be a templomba a sorok közt és közben a torkomban dobogó szívemnek próbálok parancsolni és igába hajtani tomboló bensőmet.Nem igazén megy.Anya átad Sebinek,aki csillogó szemekkel néz rám,tudom már,hogy jól döntöttem.Egy órával később immár férj és feleség vagyunk Sebivel,és tudom,hogy ennél tökéletesebb nem igazán lehetne az életem.

-  Gyönyörű vagy,Frau Vettel.-csókol meg Sebastian szerelmesen.
-  Te sem panaszkodhatsz,Herr Vettel.-súgom ajaki közé.

  Csókunk hatalmas tapsvihar követi,hisz tulajdonképp ez volt első hitvesi csókunk.Kicsit elpirulva készülök fel a csokrom eldobására,amolyan amerikai módra.Sikoltások és elfojtott kacajok közepette Hanna kapja el a csokrom és látom rajta,hogy nagyon elégedett teljesítményével.

  A fogadás remekül sikerül és nagyon későn érünk csak vissza abba a hotelbe,ahol előző este én szálltam meg.Álmosan szálltam ki a limuzinból,ami idáig hozott és megvárva,míg Seb is követi példámat felmentünk a mi emeletünkre és szinte azonnal be is zuhantunk az ágyba.Párom álmosan cirógatja vállam.

-  Sokkal különlegesebb kellene legyen az első esténk így együtt.
-  Olyan fáradt vagyok,hogy a nevemet nem tudnám leírni,nem,hogy szeretkezni.Nagyon sajnálom,de nekem nem megy.
-  Nyugi,ha meztelenül táncolnál előttem,se történne semmi,olyan fáradt vagyok.-kuncog félálomban.
-  Nem tudom,hogy ezt sértésnek vegyem-e,vagy tudjam be annak,hogy a fáradtság beszél belőled...
-  Tuti a fáradtság.-dünnyögi.
-  Akkor inkább aludjunk egy keveset.Mit szólsz?
-  Benne vagyok.Mikor kezdjük?
-  Most...-ásítok hatalmasat és szinte azonnal el is alszom.

  Csak erre van szükségem.Arra,hogy akiket szeretek mindig itt legyenek velem és fogják a kezem ha baj van...Ez a legszebb az egészben.Sosem tudhatod,hogy mit hoz a holnap,bár érzed,hogy mindig valami mást és valami újat.El sem tudnám képzelni az életem egy monoton kerékben,melyben mindig ugyanaz történik és egy azon monoton kerékvágásban peregne le előttem életem,anélkül,hogy bármin változtathatnék.

*Rina szemszöge*

- Hogy érzed magad, kicsim? - fekszik be mellém Heikki délután az ágyba.
- Fáradt vagyok, és fáj nagyon a hátam - fészkelem be magam Heikki karjai közé.
- A mi kislányunk már csak ilyen gonosz - mosolyodik el. - Gyere, baba, megmasszírozom a hátad - ült fel, majd segített nekem is felülni. - Már csak egy pár napot kell kibírnod, és megszületik Tiia - nyom egy puszit az arcomra óvatosan. - És tudd, hogy nagyon büszke vagyok amiatt, mert ezt az egészet végigcsinálod. Egyszerűen csodálom a kitartásod. Én biztos nem bírnám - motyogja, közben pedig már a hátamat masszírozta, már amennyire tudta.
- Pedig fantasztikus dolog - mosolyodok el, és végigsimítok a pocakomon. - Rúgott egyet - jelentem ki nevetve. - Pont olyan izgága, mint az apja.
- És olyan gyönyörű lesz, mint az anyja.
- Meglátjuk. De én reménykedem benne, hogy inkább rád fog hasonlítani.
- Mindegy kire hasonlít. A mi babánk, szóval tényleg lényegtelen - karol át, majd egy óvatos puszit lehel a vállamra. - Annyira gyönyörű vagy - suttogja, amitől el is pirulok.
- Én nem így érzem. Szerintem nem vagyok valami szép.
- Számomra tökéletes vagy. A többi pedig nem számít. Szeretlek és ez a lényeg.
- Én is téged, ezt elhiheted.
- Annyira örülök neki, hogy megismertelek, Sabrina Huovinen, hogy azt el sem lehet képzelni.
- Ha nincs az a hülye botrány, akkor valószínűleg nem is ismerjük meg egymást.
- Megismertük volna egymást a csapatnál, csak lehet, hogy akkor nem lett volna belőle semmi.  De jobb így. A feleségem vagy, és úton az első babánk, ami mindennél nagyobb öröm. Annyira várom, hogy a kezemben tarthassam. És Seb is már a pokolra kíván, mert minden edzésen rólatok beszélek. Volt olyan, hogy csak mondtam és mondtam, de ő már rég zenét hallgatott. Az ciki volt.
- Ne, ez komoly? - nevettem fel.
- Igen. Szóval ennyit Sebiről. Amúgy meg azt hiszem, hogy le fogom ütni, mivel minden áron azt akarja, hogy majd a fia az én lányomat vegye el feleségül. És bármennyire is szeretem Lukast, nem fogom a lányom közelébe engedni. Ő az enyém - simogatja meg a hasam.
- Heikki, Tiia még az enyém - nevetek. - Később osztozunk, oké?
- Hogy te milyen önző vagy. Nem is szeretlek.
- Dehogynem. Tudom én, hogy szeretsz. És én is szeretlek. Nagyon.
- Istenem, kicsim, állandóan pörögsz. Pihenned kellene.
- Dehogy kellene. Lassan itt lesznek Sebiék. Käthe délelőtt hívott, hogy beugranak.
- Csak kérlek ne legyél túl hiperaktív. Tiiának szerintem nem tenne jót.
- Nyugi, nem csinálok semmi megerőltetőt.
- Ajánlom is.

     Nagyon jól elbeszélgettünk, mint mindig, majd lassan összeszedjük magunkat, és várjuk Sebiéket. Amint megérkeznek, Lukas egyből mászik át Heikki ölébe és ad neki egy cuppanós puszit. Nevetni kezdünk, majd nagy nehezen én is kikunyerálok egy puszit.
Végül mindenki sikeresen helyet foglalt a nappaliban, így nyugodtan beszélgetni kezdünk. Hoztam ki harapnivalót és üdítőt is, szóval minden megvan.

- Mennyi van még Tiia születéséig? - kérdezi Sebi kedvesen.
- Még egy hónap, ha minden jól megy - mondom vigyorogva.
- Ne is kezdj bele a következő témába - mormogja Heikki, miközben Lukas után mászik a nappali szőnyegén.
- Heikki! - szólom rá nevetve.
- Tudom, hogy most fog jönni a Lukas Tiia páros téma, és eszem ágában sincs azt hallgatni, hogy a még meg sem született lányomnak már elméletileg vőlegénye is van - mondja mérgesen, közben pedig elkapja Lukast, aki csak nevet ezen.
- És még ő félt, hogy rossz apa lesz - forgatja a szemét Käthe.
- Úgy, gúnyolódj csak - motyogta Heikki, majd ölbe kapja Lukast és leül vele a kanapéra, pontosan mellém.
- Jól van, ne kapd fel a vizet - mosolyog Seb.
- Kicsim, igaza van Sebinek, ne kapd fel a vizet - bújok hozzá.
- Oké, nyugodt maradok.
- Ez a beszéd - nevetek, és óvatosan átveszem a kisfiút.
- Lukas, vigyázz, meg ne rúgd vagy üsd Rinát - mondja kedvesen Käthe, mire Lukas megnyugszik és a pocakomra hajtja a fejét.
- Istenem, de édesek vagytok - jelenti ki Sebi és már fényképez is.

    Végül Lukas az én ölemben alszik el, és ez nagy boldogsággal tölt el. Ámuldozva nézem az apró kis testet, és mosoly játszik az ajkaimon. Ennél már csak az lesz sokkal jobb, mikor már Tiia is velünk lesz. Már alig várom a pillanatot.
   
     Imádom ezt a családias hangulatot, és tudom, hogy az idő előrehaladtával egyre szebb lesz minden.

***

Ez lenne a visszatérő rész,mellyel igazából egy történet részben búcsúzik is.Ha összejönne holnapig négy hozzászólás,akkor már holnap este feltenném az epilógust.

A visszatérésemről nincs sok mondani valóm,csak annyi,hogy ennyi időbe telt,hogy rájöjjek,nincs mit rendszerezni,mert az írás minden gondolatomban ott van és egész elmém beszövik a történeteim.Ez már a részem lett és mint ilyet,nem lehet szüneteltetni.Folyamatosan azon kattog az agyam,hogy mit írjak,hogy legyen tovább.

Legyen szép estétek és köszi,hogy kitartotok mellettem.

Puszi:*:*

Közleményecske

Sziasztok!

Megint itt vagyok,de ezúttal meghatározatlan ideig utoljára.Nem tudom kit fog ez lesújtani és kit nem,de jelenleg úgy érzem kell egy kis kikapcsolás az írásból,hogy össze tudjam szedni a gondolataimat,mert ha csak hülyeségeket írok,akkor az senkinek nem fog tetszeni.

A visszatérést nem tudom mikorra tervezem,de elképzelhető,hogy csak az után,miután lement a suliban a hajtás és mindenből  le vagyok zárva.A blog természetesen az alatt az idő alatt is elérhető lesz számotokra,úgyhogy nyugodtan látogathatjátok.És az oldalt található e-mail címen bármikor elérhettek,ha kérdésetek van.

Szép vasárnapot és jó szurkolást mindenkinek!

Puszi,Bloodorange:*:*

2.Rész

Találkozó

* Kimi szemszöge*

-  Te csirkefogó.-bokszolt vállon Seb mikor elmeséltem neki,hogy kivel is találkoztam korábban.

-  Kis hülye,ami vagy...-csóváltam a fejem morcosan.

-  A a csaj egy bomba nő.Komolyan még a nevét sem tudom,de máris flörtöl velem.Igazán tüzes kis csaj.

-  Én sem tudom a nevét,de van egy olyan rossz előérzetem,hogy nem szabad megbízni benne.

-  Ugyan,mit árthatna egy csinos pofi és a kislányos külső?

-  Hidd el,hogy egy ördögöt rejt a a pajkos mosoly.Majdnem leharapta ma a fejem.

-  Talán,mert elvetted az ételt az orra elől?-vont vállat egyszerűen.

-  Lehet,de akkor is.Egyelőre nem fogok megbízni benne,ha ugyan találkozunk még valaha is.

-  Elküldöm Polkát kémkedni.-ajánlotta német barátom és lazán ledőlve kanapémra bekapcsolta a tv-t.

-  Persze,hogy aztán majd lebukjunk és magyarázkodhatnánk,hogy mi a szarnak kémkedtünk utána.-merengtem és az ablakhoz sétálva néztem ki a szemerkélő esőbe.

-  Nagyon ismerős nekem a nő,csak nem tudom honnan.-dörzsölte meg állát.

-  Talán csak nem megfordult az ágyadban?

-  Persze...minden este más.Tudod,hogy hűséges típus vagyok.

-  Igen,tudom.De akkor mégis honnan?

-  Láttam már máskor is errefelé,csak nem ugrik be honnan ismerhetem.

-  Talán megfordultál az ágyában.

-  Kimi,ennyire hiányod van?-fordult felém a szőke mérgesen,mire belőlem kitört a nevetés.
-  Naná,haver...tudod akinek épp senkije nincs,annak lehet hiánya.
-  Ez marhaság,főleg úgy,hogy van egy rakás pénzed,fiatal vagy és már megvolt fél Európa...
-  Látod,haver,itt a bökkenő...mindenki tudja,hogy ha kell,akkor meg is fogom kapni.
-  És a kis szöszi nem mozgatott meg egy egészen picikét?
-  Mert téged talán igen?
-  Viccelsz,mikor megláttam a medence mellett ücsörögni a hideg vízben is merevedésem volt.
-  Talán ez volt az,amit nem akartam tudni.-ráncoltam össze szemöldökeimet és mellé ülve felbontottam egy Red Bull-t,ami az asztalon volt.
-  Bocs,de te kérdezted és most rajtad a sor...bejön a csaj?
-  Öcsém,szerinted miért ültem le ebédelni?
-  Inkább loptad el az ebédjét.Nem így akartad mondani?
-  Akkor legyen így,nekem aztán tök mindegy,de meg kell hagyni,hogy csinos darab.-nyaltam meg szám sarkát.
-  Szerezd meg.
-  Mondtam már,hogy nem bízom benne.
-  Ha lefekszel vele,attól még nem kell feleségül venned.
-  De lehet terhes marad valami körmönfont módon és elveteti magát feleségül velem.
-  Nem tűnik ilyen picsának.
-  Mind tudja,hogy csavarjon az ujjai köré egy pasit egy perc alatt.Szerintem neki is menne.
-  Kérlek,nehogy te legyél,aki betojt egy nőtől.
-  Afelől biztos lehetsz,hogy nem én leszek az.Sőt,ha akarod,akkor ajánlok egy fogadást.
-  Tudod,hogy az ilyenekre mindig kapható vagyok.
-  Meglesz a kis csaj,még a hétvége előtt.
-  Rendben,miben fogadunk?
-  Legyen mondjuk...esetleg pofogadjunk.
-  Hogy mit?-nézett rám kíváncsian.
-  Az "Így jártam anyátokkal"-ban láttam.Ez egy nagyon vicces fogadás.
-  Legyen akkor.
-  Öt pofon a tét és a vesztes kapja természetesen.
-  Nekem jó.De akkor tényleg legyen meg.
-  Én mindig betartom a fogadást,oké?
-  Jó,igazad van.-emelte fel kezeit védekezően.
-  Ezt már szeretem,öcskös.-veregettem hátba elégedetten és már alig vártam,hogy átvegyem a győztesnek járó jutalmat.

*Abbey szemszöge*

   Álmosan dőltem be a kényelmes franciaágyba,lakosztályom legbelső szobájában,ahol tudtam,hogy senki nem talál rám.Mivel nekem nem az volt a dolgom,hogy interjúkat készítsek és nyakig merüljek a bulvárba,ezért nem kellett folyamatosan a telefonon csüngenem,hogy milyen találkozókat hozzak össze a versenyzőkkel.Ennek köszönhetően pedig sziesztázhattam.Már majdnem elaludtam,mikor megszólalt a telefonom.

-  Igen?-szóltam bele félálomban.
-  Rikku Kuvaja vagyok,ma reggel beszéltünk.-szólt bele egy ismerős hang.
-  Á,mér emlékszem.-kiáltottam fel a felismerős hirtelenségétől.
-  Remek.A főnökével beszélt?
-  Miről?-vontam össze szemöldököm.
-  A személyes találkozóról itt Angliában.
-  Ja,hogy arról...És a válasz igen.Sajnos nem tud önnel találkozni,mert túl elfoglalt és egy szabad perce sincs jelenleg.
-  Ezt sajnálattal hallom.És mikor találkozhatnék vele?
-  Az elkövetkezendő hónapban semmiképp,mert a feleségével nyaralni megy két hétre Barbadosra,utána pedig minden nap be van táblázva.
-  Komolyan ennyire nem akar beszélni velem?-kérdezte szomorúan.
-  Egyszerűen annyi ideje sincs,hogy tíz percre letegye a seggét,már elnézést a nyelvezetért,szóval nem maga miatt van.De ha szeretné én találkozom magával és velem megbeszélheti a problémákat.
-  Nekem már úgy is,jó csak a főnököm folyton a nyakamra jár,hogy mikor beszélek végre a maga főnökével.
-  Akkor holnap reggel találkozzunk az előtt a hotel előtt,ahol a pilóták megszálltak.
-  Maga is Angliában van?-kérdezte meglepetten.
-  Nagyon úgy néz ki.-vontam vállat egyszerűen.
-  Ennek igazán örülök.Akkor holnap reggel nyolckor a hotel előtt.
-  Ott leszek.
-  Honnan fogom megismerni?
-  Piros kendő lesz a nyakamban.
-  Oké,így nem hiszem,hogy eltévesztjük egymást.
-  És én honnan ismerem meg magát?
-  Piros nyakkendő lesz rajtam.-kacagott gyermeteg boldogsággal hangjában.
-  Akkor,holnap látjuk egymást.Reggel kilenckor legyen kérem a hotel előtt.
-  Ott leszek.

   Vidáman tettem le a telefont és minden porcikámat átjárta a tompa izgalom.Soha nem találkoztam a férfival és nagyon izgultam,hogy el ne csesszek semmit.Nem akartam,hogy mindenki azon csámcsogjon,hogy egy nem is létező férfi a szakma egyik legnevesebb kritikusa és egy nő a bábmozgató,aki a szálakat kutyulja.Erre egyáltalán nem volt szükségem.

   Késő délután volt és épp zuhanyozni készültem,mikor ismét telefoncsörgés zavarta meg nyugalmam.Ezúttal azonban nem a mobilom volt,hanem a vezetékes telefon,amelyen csak a recepcióról hívhatnak.Fürdőköpenyben rohantam felvenni és még épp elkaptam az utolsó csörgést.

-  Igen.-szóltam bele kicsit zihálva.
-  Miss.Braslin,egy úr szeretne önnel beszélni,felküldhetem?-szólt bele egy remegő,ám mégis hivatalos hang a vonal túlsó felén.
-  Ha nem egy fegyveres támadó,akkor küldje csak fel.
-  Köszönöm kisasszony és legyen szép estéje.-köszönt el azonnal és bontotta is a vonalat.

   Akármennyire szerettem volna nem volt annyi időm,hogy lezuhanyozzak,így csak szorosabbra fogtam derekam körül a köntösöm és elrendeztem hajam,hogy azért mégse szénaboglyával fejemen fogadjam vendégemet.Egy gyors pillantásra a tükörben még futotta,mielőtt kopogni kezdtek volna az ajtómon.Bosszúsan konstatálom,hogy akármit is csinálok,zabolátlan szőke fürtjeimmel semmit nem tudok kezdeni.Mindig is úgy fognak állni,ahogy ők akarnak.Ez pedig baromira bosszantott.

-  Azonnal ott vagyok!-szóltam ki hangosan,hogy azt higgye épp valami baromi fontos dolgot intézek,közben pedig...
-  Jó,én tudok várni..-halottam meg a finn "Jégember" kimért,szinte fagyos hangját az ajtó túlsó oldaláról.

   Gyomrom összerándult és gyilkos pillantást vetettem ártatlan ajtómra.Nem akartam,hogy ott legyen.Egyáltalán nem hiányzott a társasága.Sőt,azt akartam,hogy kotródjon onnan minél hamarabb,de a halk kopogás csak nem maradt abba,így ki kellett nyitnom.

-  Mit akar?-nyitottam résnyire az ajtót,épp csak annyira,hogy fejem kiférjen rajta.
-  Tulajdonképp csak bocsánatot kérni azért,amit az ebédlőben műveltem.Biztosan egy idiótának tart.-hajtotta le fejét hamiskás megbánással hangjában.
-  Igaza van,tényleg bunkónak tartom,de lépjünk túl ezen.

  Csak ekkor volt időm jobban megnézni magamnak.Szőke,kócos haja homlokába lógott és szemtelenül jól állt neki.Úgy éreztem megveszek,ha legalább egyszer nem túrhatok bele szőke fürtjeibe.Meghatározhatatlan kékes szürke szemeiben kifürkészhetetlen láng csillogott és ez még vonzóbbá tette.Orrán teljesen átsiklottam,nem volt fontos részlet.A következő nagyon fontos állomás ajkai voltak,melyekbe épp akkor is finoman beleharapott.Keskenyek voltak és ugyanakkor csábosak is.Ahogy ajkai finoman szétnyíltak láthatóvá tették hófehér fogsorának egy piciny részét.Tovább haladva átsiklottam nyakán és elidőztem lazán gombolt ingének mellrészén,mely látni engedett olyan részeket a mellkasából,amiket nem akartam.Egy pillanatra  megfordult a fejemben,hogy miként lehetne még inkább kigombolni ingét,de merev hanglejtése kizökkentett gondolatmenetemből.

-  Bemehetnék?-inkább opció volt,mint kérés.
-  És ha nem?-vontam fel a szemöldököm.
-  Pedig én úgy készültem,hogy bemehetek.-biggyesztette le ajkait szomorkásan és eljátszotta a sértődött kisfiút,akitől épp elvették a nyalókáját.
-  Sajnálom,hogy le kell lomboznom,de ez ma nem fog megtörténni.
-  És ha meghívom vacsorázni?-emelte rám váratlanul fürkésző pillantását,melybe azonnal bele is pirultam.
-  Még csak az kellene.Mindenki ezen csámcsogna.-horkantam fel elégedetlenül.
-  Ez egy nagyon diszkrét hotel.Itt tudják,hogyan kell rendesen titkot tartani.
-  Sajnálom,Mr.Räikkönen,de ön ma az én szobámba nem teszi be a lábát.
-  És mit fog tenni ez ellen?-vonta fel szemöldökét és pillantása már egyáltalán nem volt fürkésző,inkább provokatív.
-  Hívom a biztonságiakat?!
-  Engem sosem bántanának.Én sok pénzzel jöttem ide és sokat elköltöttem már belőle,ráadásul itt a hotel kaszinójában.Egy újjal sem fognak hozzám érni.
-  Azért ne igyon előre a medve bőrére,mert lehet rosszul jár.Most pedig viszlát,Mr.Räikkönen.-csaptam be orra előtt az ajtót és zihálva dőltem annak hátuljának.

   Mikor végre sikeresen visszanyertem nyugalmamat,elmentem zuhanyozni,és végre eltettem magam másnapra.Nagyon jól aludtam,de egy kép csak nem hagyott nyugodni.Azok az izzó szürke szemek és a mögöttük rejlő titkok és egy mögéjük száműzött ember,aki soha nem láthatja meg a napvilágot,mert az uralkodó fél elnyomja azt és soha nem engedi érvényesülni.

   Reggel nagyon álmosan ébredtem és nem is igazán volt kedvem semmihez.Az órámra néztem,ami fél kilencet mutatott.Azonnal kiment az álom a szememből és eszeveszett tempóban kezdtem neki a készülődésnek.Remegő kezekkel és izgatottan zuhanyoztam,közben pedig végig azon agyaltam mit is mondjak majd a férfinak.

  Legyőzve félelmeimet elővettem a ruháimat és nekiláttam öltözni.Egy egyszerű fehér inget és fekete farmert választottam,melyekhez pompásan illett vörös sálam és nyakláncom,amit mindig magammal viszek.egy John Lennonra hajazó napszemüveget is magmhoz vetem.

  Kilenc lett volna öt perc múlva,mikor megérkeztem a hotel éttermébe,ahol rendeltem magamnak egy kávét,műanyak pohárban és kimentem a hotel elé.Szétnéztem,de senkit nem láttam,akin vörös nyakknedő lett volna.Épp a recepciót fürkésztem,mikor valakki megbökte a vállam,amitől azonnal összerezzentem.Megfordultam és egy magas,szőke férfival találtam szembe magam.


   Szürke zakót és fekete pólót viselt,fekete nadrággal és hosszúszárú cipőt választott szettjéhez.Bal zsebéből egy vörös nyakkendő vége lógott ki.Szőke haja elgánsan volt fésülve és jeges kék szemében pedig vidámság csillogott.Illata bódíó ködként ereszkedett elmémre és egy pillanatra meg is szédültem.

-  Rikku Kuvaja,nagyon örvendek.-nyújtott mosolyogva kezet.

-  Abigail Braslin,részemről a szerencse.-fogadtam el a felém nyújtott kezet.

   Tenyere puhán simult az enyémbe és pici elektromos kisüléseket éreztem tenyerem egész felületén,ahogy egymáshoz értünk.Nem tudom,hogy ő is érezte-e,de engem megbabonázott és épp,hogy meg tudtam állni a lábamon.

-  Szólítson csak Rikk-nek.

-  És ha tegeződnénk is mellé?-ajánlottam halvány mosollyal és végre elengedtem a kezét.

-  Remek.-vigyorgott rám,ezzel kivillantotta hófehér fogsorát.

-  Nos,hol szeretnél beszélgetni,Rikk?

-  Itt az étteremben.Remélem még nem reggeliztél.

-  Egy falatot sem ettem.-vallottam be vörös fejjel,pedig nem állt fenn a helyzet,hogy elpirulhassak.

-  Akkor csak utánad.-nyitotta ki előttem az ajtót,majd mikor beléptem ő is követett.

   Egy kis,fehér terítős asztalkához ülünk,egymással szemben.A teremben halk zene szólt az gondosan szétszórt és elrejtett hangszórókból,a délelőtti halvány napsütés pedig vidáman járta be az épp reggelizők arcát és a berendezést.Minden nagyon drágának tűnt és talán túl elegánsnak is.A mi asztalunk kicsit hátrébb volt,így senki nem zavarhatott minket,viszont mi tökéletesen beláttuk a termet.Pont tökéletes volt.

-  Óhajtanak étlapot?-jelent meg egy frakkos pincér szinte azonnal.
-  Én nem kérek.Cézársalátát és limonádét szeretnék.-nézett Rikk a pincérre fagyosan,mintha egy éteri beszélgetést szakított volna meg ezzel az egyszerű kérdéssel.
-  És a kisasszony mit óhajt?-fordult felém a férfi azonnal.
-  Omlettet és bacont szeretnék,hozzá pedig earl gray teát,de a filtert külön kérem.
-  Azonnal hozom.-nézett rám nyájas mosollyal és már el is ment.

  Most először néztem a szőke férfi szemeibe,aki velem szemben ült,mert tudtam,hogy egy kék szempárnak csak a hülyék tudnak ellenállni.Én pedig zsigerből elég gyengének vagyok mondható a pasik terén,még akkor is,ha egyikkel sem volt komoly párkapcsolatom.

-  Hogy tudsz ilyen kedves lenni az emberekkel?-szólalt meg váratlanul,amivel sikeresen kizökkentett a gondolataimból.
-  Ez most,hogy jön ide?-néztem rá kíváncsian.
-  Csak,hogy annyira nyájas és kedves voltál azzal a pincérrel.
-  Mindenkivel ilyen vagyok.
-  Bárcsak te lennél a főnököd..Akkor nem kellene most itt ücsörögnünk és arról beszélni,hogy miért ír olyan keményen Kimiről.
-  Talán mert nem csípi...?-vetettem fel és közben éreztem,hogy fülig pirulok.
-  És ez elég egy pofi újságírónak,hogy ilyen kemény kritikákat írjon egy sportolóról?-kérdezte elmerengve és az asztalra könyökölt,majd szája előtt összefonta ujjait.
-  Nem tudom,nem látok a főnököm fejébe.-vontam vállat,mintha semmiről nem tudnék,közben pedig pontosan megvolt a válaszom,csak az egyelőre nem tartozott rá.
-  Akkor hát téged kérlek meg,hogy ha lehet ne írjon a főnököd több olyan szinten kritizáló cikket Räikkönenről,mert utoljára is nekem kellett lefognom,hogy azonnal Amerikába ne menjen.
-  Az ciki lett volna,nem gondolod?a főnököm sokat van házon kívül,nem hiszem,hogy az irodában találta volna.-ittam bele az asztalon lévő vízbe.
 
   Hamarosan megérkezett egy pincérnő,aki egy hatalmas,ezüst tálcán egyensúlyozta a reggelinket.Letette elénk és jó étvágyat kívánva el is tűnt az asztalok közt.

-  Jó étvágyat!-mosolygott rám a finn és neki is látott a reggelijének.Csak úgy,ahogy én is.
-  És amúgy,mióta dolgozol Kiminek?-kérdeztem kicsit később.
-  Már vagy ezer éve.Van egy közös vállalkozásunk is.
-  Tudom,a rali csapat.Nem?
-  Pontosan.Az Ice 1 Racing LTD.
-  Ez ám a név...-kacagtam fel halkan.
-  Miért,annyira azért nem durva.Hallottam már sokkal rosszabbat is.
-  Oké,legyen neked igazad.Szereted a munkádat?-váltottam témát azonnal.
-  Mondhatjuk így is.Ez az egyik dolog,amivel foglalkozom,de általában inkább a Ice 1-el foglalkozom.
-  Akkor gondolom itt nem sűrűn foglak látni.
-  Ha szeretnél,akkor láthatsz sűrűbben.-vonta fel szőke szemöldökeit,melyek alól felragyogtak csodaszép kék szemei.
-  Vegyük úgy,hogy nem mondtam semmit,jó?-pirultam fülig,mire csak egy elnéző mosoly lett a válasz.

   Csöndesen reggeliztünk,amikor egyszer csak megszólalt Rikk telefonja.Bosszúsan tette a villát a tányér szélére és elegáns mégis kapkodó mozdulatokkal halászta elő telefonját,majd halvány mosollyal arcán megnyomta a kis zöld gombot és füléhez emelte vadonatúj Black Berryját.

- Kimster,mi újság?...épp reggelizek,miért?...Sajnálom,most nem alkalmas......talán azért,mert társasággal vagyok....Igen,lány...Csinos is és szép is....Abbahagynád a faggatózást?! - mennydörögte idegesen. - Nem,még nem megyek...Majd a pályán találkozunk...Őt nem hozom magammal...Semmi esélyed,hogy megismerd...A végén rávetnéd magad....Majd beszélünk,Kimi...-hangja egyre sürgetőbb és érzem,hogy nagyon nincs hangulata Kimi faszságaihoz.-Neked is legyen szép napod.-köszönt el végül,majd bontotta a vonalat és telefonját visszaejtette zsebébe.
-  Elég fárasztó,nem?-néztem a finnre kíváncsian.
-  Néha,de az egyik legjobb barátom és nem hagyhatom szarban.
-  Miért,most abban van?
-  Semmi ilyesmi,csak tudod ő is ott segít nekem,ahol tud és most valahogy viszonozni kellene.Épp itt lenne az ideje.
-  Nem elég viszonzás,hogy nem feküdtél le a feleségével?
-  Te erről honnan tudsz?-kerekedtek ki szemei és visszaköpte limonádéját.
-  Az Isten szerelmére,egy újságnál dolgozom,csak tudom mik történnek bulvár téren a világban.
-  És Kimiről meg a nejéről honnan tudsz?
-  Mindent tudok.-néztem rá unott,mindent tudó pillantással.
-  Ezt gondoltam.-biggyesztette le ajkait bosszúsan.
-  Mellesleg az egyik barátnőm írt róluk egy cikket és abban olvastam,persze nem került nyilvánosságra.
-  És mit olvastál?
-  Csupa érdekes dolgot a mi kis Jennink kicsapongó életmódjáról és arról,hogy azért Kimi se tenné tűzbe a kezét a feleségéért.
-  Már külön élnek egy ideje.Csak a válás kimondására várnak.
-  Ohh,ezt szomorúan hallom.-jelent meg kárörvendő vigyor arcomon,amit szerencsére Rikk nem vett észre.

   Még ültünk míg be nem fejeztük a reggelinket,utána mentünk a saját dolgunkra.Vidám,könnyed léptekkel sétáltam a folyosón,amikor az egyik lakosztály ajtaja kivágódott és valaki berántott a szobába.Még sikoltani se volt időm.A rettegés villámcsapásként hatolt be estembe és minden porcikámat átjárta.Élete legrosszabb fél perce volt,míg végre magamhoz tértem.

-  Mr.....-de nem tudtam befejezni,mert az illető ajkai máris az enyémeken voltak és vadul ízlelgetni kezdték azokat.

***

Ez lett volna a második rész az új történetből és remélem mindenkinek tetszett.Nagyon köszönöm az előzőhöz a biztató szavakat és remélem most sem hagytok cserben.

Legyen nagyon szép estétek és jó bulizást és F1 nézést a hétvégére!

Puszi:*:*