2.Rész

Találkozó

* Kimi szemszöge*

-  Te csirkefogó.-bokszolt vállon Seb mikor elmeséltem neki,hogy kivel is találkoztam korábban.

-  Kis hülye,ami vagy...-csóváltam a fejem morcosan.

-  A a csaj egy bomba nő.Komolyan még a nevét sem tudom,de máris flörtöl velem.Igazán tüzes kis csaj.

-  Én sem tudom a nevét,de van egy olyan rossz előérzetem,hogy nem szabad megbízni benne.

-  Ugyan,mit árthatna egy csinos pofi és a kislányos külső?

-  Hidd el,hogy egy ördögöt rejt a a pajkos mosoly.Majdnem leharapta ma a fejem.

-  Talán,mert elvetted az ételt az orra elől?-vont vállat egyszerűen.

-  Lehet,de akkor is.Egyelőre nem fogok megbízni benne,ha ugyan találkozunk még valaha is.

-  Elküldöm Polkát kémkedni.-ajánlotta német barátom és lazán ledőlve kanapémra bekapcsolta a tv-t.

-  Persze,hogy aztán majd lebukjunk és magyarázkodhatnánk,hogy mi a szarnak kémkedtünk utána.-merengtem és az ablakhoz sétálva néztem ki a szemerkélő esőbe.

-  Nagyon ismerős nekem a nő,csak nem tudom honnan.-dörzsölte meg állát.

-  Talán csak nem megfordult az ágyadban?

-  Persze...minden este más.Tudod,hogy hűséges típus vagyok.

-  Igen,tudom.De akkor mégis honnan?

-  Láttam már máskor is errefelé,csak nem ugrik be honnan ismerhetem.

-  Talán megfordultál az ágyában.

-  Kimi,ennyire hiányod van?-fordult felém a szőke mérgesen,mire belőlem kitört a nevetés.
-  Naná,haver...tudod akinek épp senkije nincs,annak lehet hiánya.
-  Ez marhaság,főleg úgy,hogy van egy rakás pénzed,fiatal vagy és már megvolt fél Európa...
-  Látod,haver,itt a bökkenő...mindenki tudja,hogy ha kell,akkor meg is fogom kapni.
-  És a kis szöszi nem mozgatott meg egy egészen picikét?
-  Mert téged talán igen?
-  Viccelsz,mikor megláttam a medence mellett ücsörögni a hideg vízben is merevedésem volt.
-  Talán ez volt az,amit nem akartam tudni.-ráncoltam össze szemöldökeimet és mellé ülve felbontottam egy Red Bull-t,ami az asztalon volt.
-  Bocs,de te kérdezted és most rajtad a sor...bejön a csaj?
-  Öcsém,szerinted miért ültem le ebédelni?
-  Inkább loptad el az ebédjét.Nem így akartad mondani?
-  Akkor legyen így,nekem aztán tök mindegy,de meg kell hagyni,hogy csinos darab.-nyaltam meg szám sarkát.
-  Szerezd meg.
-  Mondtam már,hogy nem bízom benne.
-  Ha lefekszel vele,attól még nem kell feleségül venned.
-  De lehet terhes marad valami körmönfont módon és elveteti magát feleségül velem.
-  Nem tűnik ilyen picsának.
-  Mind tudja,hogy csavarjon az ujjai köré egy pasit egy perc alatt.Szerintem neki is menne.
-  Kérlek,nehogy te legyél,aki betojt egy nőtől.
-  Afelől biztos lehetsz,hogy nem én leszek az.Sőt,ha akarod,akkor ajánlok egy fogadást.
-  Tudod,hogy az ilyenekre mindig kapható vagyok.
-  Meglesz a kis csaj,még a hétvége előtt.
-  Rendben,miben fogadunk?
-  Legyen mondjuk...esetleg pofogadjunk.
-  Hogy mit?-nézett rám kíváncsian.
-  Az "Így jártam anyátokkal"-ban láttam.Ez egy nagyon vicces fogadás.
-  Legyen akkor.
-  Öt pofon a tét és a vesztes kapja természetesen.
-  Nekem jó.De akkor tényleg legyen meg.
-  Én mindig betartom a fogadást,oké?
-  Jó,igazad van.-emelte fel kezeit védekezően.
-  Ezt már szeretem,öcskös.-veregettem hátba elégedetten és már alig vártam,hogy átvegyem a győztesnek járó jutalmat.

*Abbey szemszöge*

   Álmosan dőltem be a kényelmes franciaágyba,lakosztályom legbelső szobájában,ahol tudtam,hogy senki nem talál rám.Mivel nekem nem az volt a dolgom,hogy interjúkat készítsek és nyakig merüljek a bulvárba,ezért nem kellett folyamatosan a telefonon csüngenem,hogy milyen találkozókat hozzak össze a versenyzőkkel.Ennek köszönhetően pedig sziesztázhattam.Már majdnem elaludtam,mikor megszólalt a telefonom.

-  Igen?-szóltam bele félálomban.
-  Rikku Kuvaja vagyok,ma reggel beszéltünk.-szólt bele egy ismerős hang.
-  Á,mér emlékszem.-kiáltottam fel a felismerős hirtelenségétől.
-  Remek.A főnökével beszélt?
-  Miről?-vontam össze szemöldököm.
-  A személyes találkozóról itt Angliában.
-  Ja,hogy arról...És a válasz igen.Sajnos nem tud önnel találkozni,mert túl elfoglalt és egy szabad perce sincs jelenleg.
-  Ezt sajnálattal hallom.És mikor találkozhatnék vele?
-  Az elkövetkezendő hónapban semmiképp,mert a feleségével nyaralni megy két hétre Barbadosra,utána pedig minden nap be van táblázva.
-  Komolyan ennyire nem akar beszélni velem?-kérdezte szomorúan.
-  Egyszerűen annyi ideje sincs,hogy tíz percre letegye a seggét,már elnézést a nyelvezetért,szóval nem maga miatt van.De ha szeretné én találkozom magával és velem megbeszélheti a problémákat.
-  Nekem már úgy is,jó csak a főnököm folyton a nyakamra jár,hogy mikor beszélek végre a maga főnökével.
-  Akkor holnap reggel találkozzunk az előtt a hotel előtt,ahol a pilóták megszálltak.
-  Maga is Angliában van?-kérdezte meglepetten.
-  Nagyon úgy néz ki.-vontam vállat egyszerűen.
-  Ennek igazán örülök.Akkor holnap reggel nyolckor a hotel előtt.
-  Ott leszek.
-  Honnan fogom megismerni?
-  Piros kendő lesz a nyakamban.
-  Oké,így nem hiszem,hogy eltévesztjük egymást.
-  És én honnan ismerem meg magát?
-  Piros nyakkendő lesz rajtam.-kacagott gyermeteg boldogsággal hangjában.
-  Akkor,holnap látjuk egymást.Reggel kilenckor legyen kérem a hotel előtt.
-  Ott leszek.

   Vidáman tettem le a telefont és minden porcikámat átjárta a tompa izgalom.Soha nem találkoztam a férfival és nagyon izgultam,hogy el ne csesszek semmit.Nem akartam,hogy mindenki azon csámcsogjon,hogy egy nem is létező férfi a szakma egyik legnevesebb kritikusa és egy nő a bábmozgató,aki a szálakat kutyulja.Erre egyáltalán nem volt szükségem.

   Késő délután volt és épp zuhanyozni készültem,mikor ismét telefoncsörgés zavarta meg nyugalmam.Ezúttal azonban nem a mobilom volt,hanem a vezetékes telefon,amelyen csak a recepcióról hívhatnak.Fürdőköpenyben rohantam felvenni és még épp elkaptam az utolsó csörgést.

-  Igen.-szóltam bele kicsit zihálva.
-  Miss.Braslin,egy úr szeretne önnel beszélni,felküldhetem?-szólt bele egy remegő,ám mégis hivatalos hang a vonal túlsó felén.
-  Ha nem egy fegyveres támadó,akkor küldje csak fel.
-  Köszönöm kisasszony és legyen szép estéje.-köszönt el azonnal és bontotta is a vonalat.

   Akármennyire szerettem volna nem volt annyi időm,hogy lezuhanyozzak,így csak szorosabbra fogtam derekam körül a köntösöm és elrendeztem hajam,hogy azért mégse szénaboglyával fejemen fogadjam vendégemet.Egy gyors pillantásra a tükörben még futotta,mielőtt kopogni kezdtek volna az ajtómon.Bosszúsan konstatálom,hogy akármit is csinálok,zabolátlan szőke fürtjeimmel semmit nem tudok kezdeni.Mindig is úgy fognak állni,ahogy ők akarnak.Ez pedig baromira bosszantott.

-  Azonnal ott vagyok!-szóltam ki hangosan,hogy azt higgye épp valami baromi fontos dolgot intézek,közben pedig...
-  Jó,én tudok várni..-halottam meg a finn "Jégember" kimért,szinte fagyos hangját az ajtó túlsó oldaláról.

   Gyomrom összerándult és gyilkos pillantást vetettem ártatlan ajtómra.Nem akartam,hogy ott legyen.Egyáltalán nem hiányzott a társasága.Sőt,azt akartam,hogy kotródjon onnan minél hamarabb,de a halk kopogás csak nem maradt abba,így ki kellett nyitnom.

-  Mit akar?-nyitottam résnyire az ajtót,épp csak annyira,hogy fejem kiférjen rajta.
-  Tulajdonképp csak bocsánatot kérni azért,amit az ebédlőben műveltem.Biztosan egy idiótának tart.-hajtotta le fejét hamiskás megbánással hangjában.
-  Igaza van,tényleg bunkónak tartom,de lépjünk túl ezen.

  Csak ekkor volt időm jobban megnézni magamnak.Szőke,kócos haja homlokába lógott és szemtelenül jól állt neki.Úgy éreztem megveszek,ha legalább egyszer nem túrhatok bele szőke fürtjeibe.Meghatározhatatlan kékes szürke szemeiben kifürkészhetetlen láng csillogott és ez még vonzóbbá tette.Orrán teljesen átsiklottam,nem volt fontos részlet.A következő nagyon fontos állomás ajkai voltak,melyekbe épp akkor is finoman beleharapott.Keskenyek voltak és ugyanakkor csábosak is.Ahogy ajkai finoman szétnyíltak láthatóvá tették hófehér fogsorának egy piciny részét.Tovább haladva átsiklottam nyakán és elidőztem lazán gombolt ingének mellrészén,mely látni engedett olyan részeket a mellkasából,amiket nem akartam.Egy pillanatra  megfordult a fejemben,hogy miként lehetne még inkább kigombolni ingét,de merev hanglejtése kizökkentett gondolatmenetemből.

-  Bemehetnék?-inkább opció volt,mint kérés.
-  És ha nem?-vontam fel a szemöldököm.
-  Pedig én úgy készültem,hogy bemehetek.-biggyesztette le ajkait szomorkásan és eljátszotta a sértődött kisfiút,akitől épp elvették a nyalókáját.
-  Sajnálom,hogy le kell lomboznom,de ez ma nem fog megtörténni.
-  És ha meghívom vacsorázni?-emelte rám váratlanul fürkésző pillantását,melybe azonnal bele is pirultam.
-  Még csak az kellene.Mindenki ezen csámcsogna.-horkantam fel elégedetlenül.
-  Ez egy nagyon diszkrét hotel.Itt tudják,hogyan kell rendesen titkot tartani.
-  Sajnálom,Mr.Räikkönen,de ön ma az én szobámba nem teszi be a lábát.
-  És mit fog tenni ez ellen?-vonta fel szemöldökét és pillantása már egyáltalán nem volt fürkésző,inkább provokatív.
-  Hívom a biztonságiakat?!
-  Engem sosem bántanának.Én sok pénzzel jöttem ide és sokat elköltöttem már belőle,ráadásul itt a hotel kaszinójában.Egy újjal sem fognak hozzám érni.
-  Azért ne igyon előre a medve bőrére,mert lehet rosszul jár.Most pedig viszlát,Mr.Räikkönen.-csaptam be orra előtt az ajtót és zihálva dőltem annak hátuljának.

   Mikor végre sikeresen visszanyertem nyugalmamat,elmentem zuhanyozni,és végre eltettem magam másnapra.Nagyon jól aludtam,de egy kép csak nem hagyott nyugodni.Azok az izzó szürke szemek és a mögöttük rejlő titkok és egy mögéjük száműzött ember,aki soha nem láthatja meg a napvilágot,mert az uralkodó fél elnyomja azt és soha nem engedi érvényesülni.

   Reggel nagyon álmosan ébredtem és nem is igazán volt kedvem semmihez.Az órámra néztem,ami fél kilencet mutatott.Azonnal kiment az álom a szememből és eszeveszett tempóban kezdtem neki a készülődésnek.Remegő kezekkel és izgatottan zuhanyoztam,közben pedig végig azon agyaltam mit is mondjak majd a férfinak.

  Legyőzve félelmeimet elővettem a ruháimat és nekiláttam öltözni.Egy egyszerű fehér inget és fekete farmert választottam,melyekhez pompásan illett vörös sálam és nyakláncom,amit mindig magammal viszek.egy John Lennonra hajazó napszemüveget is magmhoz vetem.

  Kilenc lett volna öt perc múlva,mikor megérkeztem a hotel éttermébe,ahol rendeltem magamnak egy kávét,műanyak pohárban és kimentem a hotel elé.Szétnéztem,de senkit nem láttam,akin vörös nyakknedő lett volna.Épp a recepciót fürkésztem,mikor valakki megbökte a vállam,amitől azonnal összerezzentem.Megfordultam és egy magas,szőke férfival találtam szembe magam.


   Szürke zakót és fekete pólót viselt,fekete nadrággal és hosszúszárú cipőt választott szettjéhez.Bal zsebéből egy vörös nyakkendő vége lógott ki.Szőke haja elgánsan volt fésülve és jeges kék szemében pedig vidámság csillogott.Illata bódíó ködként ereszkedett elmémre és egy pillanatra meg is szédültem.

-  Rikku Kuvaja,nagyon örvendek.-nyújtott mosolyogva kezet.

-  Abigail Braslin,részemről a szerencse.-fogadtam el a felém nyújtott kezet.

   Tenyere puhán simult az enyémbe és pici elektromos kisüléseket éreztem tenyerem egész felületén,ahogy egymáshoz értünk.Nem tudom,hogy ő is érezte-e,de engem megbabonázott és épp,hogy meg tudtam állni a lábamon.

-  Szólítson csak Rikk-nek.

-  És ha tegeződnénk is mellé?-ajánlottam halvány mosollyal és végre elengedtem a kezét.

-  Remek.-vigyorgott rám,ezzel kivillantotta hófehér fogsorát.

-  Nos,hol szeretnél beszélgetni,Rikk?

-  Itt az étteremben.Remélem még nem reggeliztél.

-  Egy falatot sem ettem.-vallottam be vörös fejjel,pedig nem állt fenn a helyzet,hogy elpirulhassak.

-  Akkor csak utánad.-nyitotta ki előttem az ajtót,majd mikor beléptem ő is követett.

   Egy kis,fehér terítős asztalkához ülünk,egymással szemben.A teremben halk zene szólt az gondosan szétszórt és elrejtett hangszórókból,a délelőtti halvány napsütés pedig vidáman járta be az épp reggelizők arcát és a berendezést.Minden nagyon drágának tűnt és talán túl elegánsnak is.A mi asztalunk kicsit hátrébb volt,így senki nem zavarhatott minket,viszont mi tökéletesen beláttuk a termet.Pont tökéletes volt.

-  Óhajtanak étlapot?-jelent meg egy frakkos pincér szinte azonnal.
-  Én nem kérek.Cézársalátát és limonádét szeretnék.-nézett Rikk a pincérre fagyosan,mintha egy éteri beszélgetést szakított volna meg ezzel az egyszerű kérdéssel.
-  És a kisasszony mit óhajt?-fordult felém a férfi azonnal.
-  Omlettet és bacont szeretnék,hozzá pedig earl gray teát,de a filtert külön kérem.
-  Azonnal hozom.-nézett rám nyájas mosollyal és már el is ment.

  Most először néztem a szőke férfi szemeibe,aki velem szemben ült,mert tudtam,hogy egy kék szempárnak csak a hülyék tudnak ellenállni.Én pedig zsigerből elég gyengének vagyok mondható a pasik terén,még akkor is,ha egyikkel sem volt komoly párkapcsolatom.

-  Hogy tudsz ilyen kedves lenni az emberekkel?-szólalt meg váratlanul,amivel sikeresen kizökkentett a gondolataimból.
-  Ez most,hogy jön ide?-néztem rá kíváncsian.
-  Csak,hogy annyira nyájas és kedves voltál azzal a pincérrel.
-  Mindenkivel ilyen vagyok.
-  Bárcsak te lennél a főnököd..Akkor nem kellene most itt ücsörögnünk és arról beszélni,hogy miért ír olyan keményen Kimiről.
-  Talán mert nem csípi...?-vetettem fel és közben éreztem,hogy fülig pirulok.
-  És ez elég egy pofi újságírónak,hogy ilyen kemény kritikákat írjon egy sportolóról?-kérdezte elmerengve és az asztalra könyökölt,majd szája előtt összefonta ujjait.
-  Nem tudom,nem látok a főnököm fejébe.-vontam vállat,mintha semmiről nem tudnék,közben pedig pontosan megvolt a válaszom,csak az egyelőre nem tartozott rá.
-  Akkor hát téged kérlek meg,hogy ha lehet ne írjon a főnököd több olyan szinten kritizáló cikket Räikkönenről,mert utoljára is nekem kellett lefognom,hogy azonnal Amerikába ne menjen.
-  Az ciki lett volna,nem gondolod?a főnököm sokat van házon kívül,nem hiszem,hogy az irodában találta volna.-ittam bele az asztalon lévő vízbe.
 
   Hamarosan megérkezett egy pincérnő,aki egy hatalmas,ezüst tálcán egyensúlyozta a reggelinket.Letette elénk és jó étvágyat kívánva el is tűnt az asztalok közt.

-  Jó étvágyat!-mosolygott rám a finn és neki is látott a reggelijének.Csak úgy,ahogy én is.
-  És amúgy,mióta dolgozol Kiminek?-kérdeztem kicsit később.
-  Már vagy ezer éve.Van egy közös vállalkozásunk is.
-  Tudom,a rali csapat.Nem?
-  Pontosan.Az Ice 1 Racing LTD.
-  Ez ám a név...-kacagtam fel halkan.
-  Miért,annyira azért nem durva.Hallottam már sokkal rosszabbat is.
-  Oké,legyen neked igazad.Szereted a munkádat?-váltottam témát azonnal.
-  Mondhatjuk így is.Ez az egyik dolog,amivel foglalkozom,de általában inkább a Ice 1-el foglalkozom.
-  Akkor gondolom itt nem sűrűn foglak látni.
-  Ha szeretnél,akkor láthatsz sűrűbben.-vonta fel szőke szemöldökeit,melyek alól felragyogtak csodaszép kék szemei.
-  Vegyük úgy,hogy nem mondtam semmit,jó?-pirultam fülig,mire csak egy elnéző mosoly lett a válasz.

   Csöndesen reggeliztünk,amikor egyszer csak megszólalt Rikk telefonja.Bosszúsan tette a villát a tányér szélére és elegáns mégis kapkodó mozdulatokkal halászta elő telefonját,majd halvány mosollyal arcán megnyomta a kis zöld gombot és füléhez emelte vadonatúj Black Berryját.

- Kimster,mi újság?...épp reggelizek,miért?...Sajnálom,most nem alkalmas......talán azért,mert társasággal vagyok....Igen,lány...Csinos is és szép is....Abbahagynád a faggatózást?! - mennydörögte idegesen. - Nem,még nem megyek...Majd a pályán találkozunk...Őt nem hozom magammal...Semmi esélyed,hogy megismerd...A végén rávetnéd magad....Majd beszélünk,Kimi...-hangja egyre sürgetőbb és érzem,hogy nagyon nincs hangulata Kimi faszságaihoz.-Neked is legyen szép napod.-köszönt el végül,majd bontotta a vonalat és telefonját visszaejtette zsebébe.
-  Elég fárasztó,nem?-néztem a finnre kíváncsian.
-  Néha,de az egyik legjobb barátom és nem hagyhatom szarban.
-  Miért,most abban van?
-  Semmi ilyesmi,csak tudod ő is ott segít nekem,ahol tud és most valahogy viszonozni kellene.Épp itt lenne az ideje.
-  Nem elég viszonzás,hogy nem feküdtél le a feleségével?
-  Te erről honnan tudsz?-kerekedtek ki szemei és visszaköpte limonádéját.
-  Az Isten szerelmére,egy újságnál dolgozom,csak tudom mik történnek bulvár téren a világban.
-  És Kimiről meg a nejéről honnan tudsz?
-  Mindent tudok.-néztem rá unott,mindent tudó pillantással.
-  Ezt gondoltam.-biggyesztette le ajkait bosszúsan.
-  Mellesleg az egyik barátnőm írt róluk egy cikket és abban olvastam,persze nem került nyilvánosságra.
-  És mit olvastál?
-  Csupa érdekes dolgot a mi kis Jennink kicsapongó életmódjáról és arról,hogy azért Kimi se tenné tűzbe a kezét a feleségéért.
-  Már külön élnek egy ideje.Csak a válás kimondására várnak.
-  Ohh,ezt szomorúan hallom.-jelent meg kárörvendő vigyor arcomon,amit szerencsére Rikk nem vett észre.

   Még ültünk míg be nem fejeztük a reggelinket,utána mentünk a saját dolgunkra.Vidám,könnyed léptekkel sétáltam a folyosón,amikor az egyik lakosztály ajtaja kivágódott és valaki berántott a szobába.Még sikoltani se volt időm.A rettegés villámcsapásként hatolt be estembe és minden porcikámat átjárta.Élete legrosszabb fél perce volt,míg végre magamhoz tértem.

-  Mr.....-de nem tudtam befejezni,mert az illető ajkai máris az enyémeken voltak és vadul ízlelgetni kezdték azokat.

***

Ez lett volna a második rész az új történetből és remélem mindenkinek tetszett.Nagyon köszönöm az előzőhöz a biztató szavakat és remélem most sem hagytok cserben.

Legyen nagyon szép estétek és jó bulizást és F1 nézést a hétvégére!

Puszi:*:*