Közleményecske!

Sziasztok!

Nagyon sajnálom,de egy szomorú hírt kell közölnöm.A hétvégén elmarad a Wild One következő része,mert kicsit csúszásban vagyok a kötelező olvasmányokkal és hétfőre be kell fejeznem.Amint ezzel az egész olvasós hercehurcával viszont,amikor végzek,ígérem bepótolok mindent.

Ebből kifolyólag már ma sem lesz rész egyik történethez sem.

Még egyszer nagyon sajnálom,de most iszom meg a levét a lustaságomnak.

Legyen szép napotok és előre is kellemes hétvégét nektek,mert nem hiszem,hogy jelentkeznék még hétfőig.

Puszi:*:*

5.Rész

Friends

-  Szóval...kislányom.Azt hiszem itt az ideje,hogy elbeszélgessünk egy kicsit erről az egész dologról.-ült le mellém nagyim,aki eddig a virágoskertjében serénykedett.
-  Miről akarsz beszélni?
-  Rólad és erről a fiúról.
-  Nincs mit beszélni róla.Azért hoztam ide,mert túl nagy volt a szám és ő pedig kapott az alkalmon és eljött velem.
-  És ti ketten együtt vagytok?
-  Persze nagyi.Minden srác a pasim,akit magammal hozok ide.
-  Kicsim,nekem meg kellett kérdeznem.
-  Megértem.De nyugodj meg,nem vagyunk együtt.Nem hiszem,hogy ez működne kettőnk közt.Túl különbözőek vagyunk,plusz ő azt hiszi,hogy egy kis beképzelt csitri vagyok.
-  Akkor mutasd meg neki mennyire imádni való kis cserfes,őszinte lány vagy.-tette tenyerét arcomra kedvesen.
-  Az lesz,csak még nem tudom,hogy fogjak hozzá és holnap el kell utaznunk.
-  Kicsim,ez még semmit nem jelent.Attól ti még tarthatjátok a kapcsolatot.
-  Nem fogjuk.Az lesz a legjobb ha mi nem találkozunk többet.Csak elrontom szegény srácot.
-  Sok butaságot beszélsz,kicsikém,ugye tudod.
-  Tudom,de én már csak ilyen vagyok.
-  Az a lényeg,hogy megtaláld az igazit.Ha nem ez a fiú az,akkor majd elmegy.Ha viszont ő az,akkor rá fogsz jönni előbb-utóbb.
-  Köszi.Tudtam,hogy nem hiába jövök ide.
-  Itt mindig lesz egy szoba a számodra,vagy épp a lovagjaid számára.
-  Nagyon humoros,nagyi.-fintorodtam el,de közben mosolyogtam is.
-  Szeretlek Katica.-adott egy puszit a homlokomra és felállt,majd maga elé kötötte kötényét és visszatért  sütéshez.Túrós buktát sütött éppen.
-  Én is téged nagyi.-mosolyogtam kedves arcára,majd kimentem az udvarra.

    Kinn a levegő már hűlt és a nap is lemenőben volt.Arcomba csapott a langyos nyáresti szél és ez ismét eszembe juttatta miért is nem szeretek a nagyvárosban élni.A legjobban annak örültem volna,ha a városon kívül,egy farmházban élhettem volna az életem,senki nem zavart volna meg és elzárkózhattam volna a világ elől.

-  Nem akarsz kicsit bejönni?-hallottam meg Seb hangját a hátam mögül.
- Bokszerben vagy még?-kérdeztem vissza és egy széles mosoly terült el arcomon.
-  Már nem,de ha szépen kéred,akkor megnézheted megint.
-  Hízelgő ajánlat,de inkább csak bemegyek egy kicsit.Nincs most kedvem huncutkodni.
-  Vicces.-fintorodott el,és ahogy közeledtem,szélesre tárta szobája ajtaját.
-  Tudom.Én már csak ilyen kis vicces vagyok.-böktem finoman oldalba,mire felhördült.

    Becsukta az ajtót és letelepedtünk az ágyra.Egy ideig csak néztünk egymásra,de nem szólaltunk meg.Egyikünk sem....Aztán egyszer csak azt vettem észre,hogy a hajammal babrál és közben egyik keze az én kezemen pihen.

-  Nem mondtam,hogy nincs kedvem huncutkodni?-kérdeztem mosolyogva.
-  Mi?-kapta fel ijedten a fejét,és mikor észrevette,hogy merre kalandoztak kezei,azonnal messzebb ült.
-  Bocsi,megzavartam az elmélkedésed?-kacagtam fel és hátradőltem az ágyon.
-  Egy picit.-húzta ajkait félmosolyra és mellém feküdt.
-  Szeretnél kicsit sétálni?-fordultam felé mosolyogva.
-  Megint be akarsz vinni a semmibe?
-  Igen....Beviszlek az erdő közepébe és otthagylak a baglyoknak,hogy megegyenek.
-  Pontosan ettől féltem.-tette kezét a csípőmre.
-  Nem ez volt a terv,de ha átléped a határokat,akkor átírom a terveimet.
-  Csak közeledni próbálok.
-  Nem kell.Nekem nincs szükségem senki közelségére.Ahány embert közel engedtem magamhoz,az mindig megsértett,vagy a végén magamra hagyott.Sajnos nekem nem mindig volt családom és nem csak,hogy nem kellenek barátok,de nem tudok bennük könnyen megbízni sem.
-  Akkor engedd meg,hogy bebizonyítsam,hogy méltó vagyok a barátságodra.
-  Hagyjuk inkább.Két napja leordítottad a fejem,hogy milyen kis lekényeztetett csitri vagyok és most meg a barátom akarsz lenni?ne zargassuk egymást.Holnap elmegyünk a pályára és nem hiszem,hogy a hétvége után bármikor is találkozunk.Fölösleges ezzel erőlködni.
-  És mégis miért hoztál akkor ide?
-  Azért,mert meg akartalak cáfolni.Nem akartam,hogy azt hidd,én csak egy elkéneztetett,fényesre nyalt seggű,beképzelt picsa vagyok.Azt akartam,hogy elismerd,hogy tévedtél és talán kicsit meg is akartalak ismerni,de ez nekem már túl sok.
-  Értem.Akkor szerintem ne pazaroljuk egymás idejét.
-  Megyek lefekszek aludni.Holnap beszélünk,mielőtt indulnánk.

-  Jó éjt!-szólt utánam,de én már csak arra vágytam,hogy bemenjek a szobámba és felhívjam Elinort.

    A szobában lezuhanyoztam és pizsamában feküdtem fel az ágyra,hogy felhívhassam barátnőmet.Nem sokáig kellett várnom,szinte azonnal felvette.

-  Mi újság?-szólt bele vidáman.
-  Azt mondtam Sebinek,hogy nem akarom még csak egy távoli barátnak sem és hagyjuk békén egymást.
-  Hogy te mit csináltál?!-fakadt ki azonnal.
-  Burkoltan elküldtem a fenébe.
-  Miért?
-  Azért,mert túl közel kerültünk egymáshoz.Megrémültem.
-  Hülye vagy..
-  Na kösz.Neked nem támogatnod kellene?!
-  De igen,viszont én most így támogatlak.Seb egy nagyon rendes pasi és tuti nem vagy neki közömbös.
-  Ő viszont teljes mértékben közömbös számomra.
-  Akkor miért gőzöltél be?
-  Nem is tudom...Talán mert nem tudom,hogyan kell egy pasihoz közeledni?!
-  Uram isten,tényleg.-hallottam,hogy homlokon csapta magát.
-  Szóval,most inkább mondd meg,hogy mi az eget csináljak.
-  Szerintem aludd ki magad és holnap megbeszélitek a fővárosig az utat.
-  Rendben.Tudtam,hogy te majd adsz valami ésszerű megoldást.Most pedig mesélj,mi van veled?
-  Semmi....Itthon vagyok és intézem apám cégeinek dolgait.Sajnos nem ér rá.
-  Dolgoztatnak téged...Szegény.
-  Szívesen csinálom,tudod.
-  Igen,tudom.
-  Budapestre mikor érkezel?
-  Csak csütörtökön.
-  Olyan soká?
-  Már csak kettőt kell aludnod és találkozunk.
-  Már nagyon hiányzol.-nyafogtam kislányosan.
-  Te is nekem,de ne feledd,ott lesz egy csomó pilóta és ember.Ja,beszéltem a bácsikámmal,amikor odaértek,megkapod a belépődet és használhatod egész hétvégén.
-  Köszönöm szépen.
-  Nincs mit,de most megyek,mert még dolgom van.
-  Csak nyugodtan.Már álmos vagyok,amúgy is.
-  Szép álmokat,manó.
-  Szép álmokat,gumimanó.

   Miután elköszöntünk,szinte azonnal álomba merültem és takaró nélkül aludtam végig az egész éjszakát,vagyis majdnem az egészet.Nagyjából negyed öt volt,amikor megébredtem.Már világos volt odakinn,nagyon jó időnek ígérkezett.Felvettem a köntösöm és kimentem az udvarra.Kinn még szebb idő volt,mint elsőre látszott.Az ég még vöröses volt és a fű nyirkos,csiklandozta meztelen talpamat.

-  Nem hittem volna,hogy ilyen korán képes leszel felébredni.

   Seb volt az.Ahogy megfordultam,hangja irányába,tátva maradt a szám.Egy halásznadrág volt rajta és épp edzett.Vagy legalábbis addig edzett.A fűben ült és kezet térdein összefogva nézett fel rám.

-  Inkább én nem sejtettem,hogy te képes vagy,ilyen korán felkelni.
-  Mindig ilyen korán kelek.a megszokás hatalma.Már nem tudnék későig aludni.
-  Értem.-bólintottam.

-  Jaj,ne legyél ilyen.Csatlakozz hozzám.-ütögette meg maga mellett a füvet.
-  Oké....-bólintottam és mellé telepedtem.
-  Mit szeretnél ma csinálni?
-  Megyünk a fővárosba,elfelejtetted?
-  Sajnos nem,pedig annyira megszerettem itt lenni.
-  Ha vége a hétvégének,még visszajöhetsz,mint vendég.
-  De te nem leszel itt.
-  Nem bizony.
-  Tudd meg,hogy hiányozni fogsz.
-  Pedig azt hittem,hogy nem csípjük egymást.
-  Lehet,hogy te nem csípsz,de én kezdtelek megkedvelni.
-  Milyen jó,hogy valaki ilyen könnyen meg tud nyílni az embereknek.
-  Te is meg tudsz,csak akarnod kell.
-  Sokan próbálkoztak már a bizalmamba férkőzni,sajnos nem nagyon ment nekik.
-  Elinornak mégis sikerült.
-  Fura módon,neki az leső pillanatban sikerült.
-  Ez tényleg fura.
-  Szerintem is,de bízom benne,akár az életem is rábíznám.
-  És bennem meg tudnál bízni?
-  Hát,ha nagyon erősen próbálkozol....-villantottam rá egy félénk mosolyt.
-  Amennyire csak tőlem telik.-harapott ajkába mosolyogva.
-  Akkor maradjunk annyiban,hogy megpróbáljuk ezt a barát dolgot.
-  Ez remek kezdet.
-  Reméljük nem fogsz becsapni,vagy cserben hagyni.
-  Szavamat adom,hogy hűséges barátod leszek.

***

Ez lett volna a rész,tudom,hogy kicsit kevés,de ma csak ennyire futotta,elég fáradt vagyok.

Remélem tetszett és hagytok nekem pár komit.

Szép estét és sok sikert a holnapi naphoz!

Puszi:*:*

14.Rész

Mit sem érek nélüled

-  Amikor valami csajosra gondoltál,nem hittem volna,hogy egyenesen a fodrászhoz viszel.-állok meg barátnőmmel szemben kicsit fáradtan.

-  Pedig én egyből erre gondoltam.Nem tetszettél  vörösen.

-  És a hosszú haj?Azzal mégis mi bajod volt?
-  Így sokkal jobb.
-  Oké.-vonok vállat mosolyogva és átkarolva vállát elsétálunk a kocsiig,amit még érkezésünkkor hagytunk a parkolóban.-Örülök,hogy legalább egyikünknek tetszik ez az egész.
-  Most megint mi bajod?
-  Csak eszembe jutott a teszt.
-  Nyugi.Nem lesz semmi baj.-ölel meg szorosan.
-  A próféta szóljon belőled.
-  Az szól,majd meglátod.Csak bíznod kell és minden rendben lesz.Ebben száz százalékig biztos vagyok.
-  Jó lenne.Nagyon nem akarok terhes lenni.
-  Elhiszem,de ha tegyük fel nem lesz szerencsénk és mégis az vagy,akkor mit fogsz csinálni?
-  Nem tudom.Először is megmondom Sebnek,aztán eldöntjük ketten.
-  Okos dolog,hogy nem akarsz egyedül dönteni.
-  Ennél többet nem tehetek.
-  Ne legyél letörve.Visszamegyünk lakásodra és megeszünk néhány tonna fagyit.Mit szólsz?
-  Sajnálom,de most nincs kedvem.Inkább csak menjünk vissza,beszélni akarok Sebivel.
-  Oké.Máris mehetsz a kis szöszihez.-kacsint rám és beindítja a motort.

   Visszaérve a lakásunkhoz,elköszönök Rinától és besétálok a kis lakába.Benn ég a lámpa és édes illatok szűrődnek ki a konyhából.Halvány mosolyra húzom a szám és letéve kabátom az illatokat követve megérkezek a konyhába.Seb a tűzhely előtt áll és épp fűszerez valamit,aminek isteni illata van.Csöndben odasétálok hozzá és hátához simulok.

-  Mi baj,tündérem?-kérdezi mosolyogva.
-  Hiányoztál.-dünnyögöm gyerekesen vékony hangon.
-  Te is nekem,de csak reggel mentetek el Rinával,nem olyan rég.-fordul meg és átkarolva vállaimat szorosan ölel magához.
-  Igen,de most annyira nagyon kellesz nekem.
-  Tudod,hogy itt vagyok,bármire legyen szükséged.-puszilja meg fejem búbját.
-   Soha ne hagyj el.-suttogom pulcsijának anyagába és ismét felvillan előttem a pozitív teszt képe,amint épp beledobom a kukába.
-  Nem tennék ilyet sohasem.
-  Megígéred?
-  Becsület szavamra.De elárulod,hogy most mi ez a nagy érzelmeskedés?
-  Seb,lehet,hogy terhes vagyok.-nézek fel kék szemeibe és kibuggyannak könnyeim.
-  Tessék?-kerekednek ki szemei.
-  A tegnap előtt,amikor kiszakadt az óvszer...nos én másnap reggel végeztem két tesztet.az egyik negatív lett,de a mások pozitív.

-  Figyelj rám egy kicsit.-fogja meg kezeimet és leguggol a tűzhely elé,majd engem az ölébe von.-Tudom,hogy te nem akarod,de ha mégis az lennél,akkor sem kell semmitől sem félned,mert megoldanánk.Elég idősek vagyunk,fel tudnánk nevelni azt a picit,efelől semmi kétségem.Ha pedig nem vagy terhes,akkor minden megy ugyanabban a kerékvágásban tovább,legfeljebb a jövőben jobban vigyázunk.
-  Imádom,hogy ilyen optimista vagy.-bújtam hozzá még szorosabban.
-  Hát,legalább én legyek az.
-  Pontosan.
-  Nem vagy éhes?-vált gyorsan témát.
-  De igen.Mi fincsit főzöl?
-  Meggyleves,ahogy anyukám csinálja és krumplipüré rántott hússal.Remélem szereted...
-  Imádom őket.Mikor lesz kész?
-  Tíz perc.Addig menj és szedd rendbe magad.
-  Oké.-fújom ki a levegőt és feltápászkodok a földről,majd őt is felsegítem.
-  Nem kell sietned,addig legalább megterítek.
-  Biztos ne segítsek?
-  Nem kell,te csak menj és frissítsd fel magad.
-  Azonnal itt leszek.
-  Oké.-bólint és visszafordul a tűzhely felé,hogy tovább folytathassa a főzőcskézést.

    Bementem a fürdőbe és vizet fröcskölve arcomra kicsit rendbe szedtem magam,hogy mire visszamegyek,ne az a szerencsétlen lány legyek,akinek semmi reménye nincs már.A sminkemen is rendeztem egy keveset és hajamat pedig feltűztem oldalt,mert a szemembe lógott.mikor kész vagyok visszatérek Sebhez,aki épp a tányérokat rakja fel az asztalra.Annyira kis édes.

-  Többet kellene otthon lenned és főzőcskézned,csak nekem.
-  Nos,holnap után úgy is hazamegyünk,szóval lesz időd kitanulmányozni,milyen is vagyok főzőcskézés közben.
-  Pontosan.-mosolygok rá melegen és letelepszek az asztal mellé.-Biztos nem kell segítsek valamit?
-  Össze akarsz veszni?
-  Nem....
-  Akkor csak csücsülj ott szépen és figyeld,ahogy a legszebb férfi a világon kiszolgálja minden kívánságodat.
-  Oké.-mosolygok rá ismét és leül velem szemben.
-  Vegyél,most míg meleg.-billenti át felém a merőkanalat.

   Ebéd közben nem igazán beszélgettünk,utána pedig addig győzködtem,míg ott nem maradt velem a szobában.Bementünk a hálóba és kényelmesen elhelyezkedtünk az ágyon.szorosan befészkelem magam karjai közé és fejemet mellkasára helyezve hallgatom,ahogy szíve szapora ritmusban lüktet,akár egy altató,olyan számomra.Nem is kellett sok,el is alszom.

-  Édesem...-suttogja fülembe egy mézédes,rekedtes férfi hang.
-  Miért keltettél fel?-nyöszörgöm és fejemre húzom a takarót.
-  Azért édesem,mert itt van Rina és azt akarja,hogy menjünk be a gyárba,mert épp itt lenne az ideje.
-  Hány óra?!-kapom fel a fejem és ezzel sikeresen állon vágom Sebet,aki azonnal oldalra fordul és jajgatni kezd.-Uram isten!Annyira sajnálom!-adok puszit állára.
-  Máris jobb,amúgy pedig reggel nyolc.
-  Ezt nem mondhatod komolyan.Nem lehet már annyi...Az azt jelentené,hogy...
-  Hogy átaludtál majdnem egy egész napot.
-  De semmi programom nem volt tegnapra betervezve,szóval baj nem lehet belőle.
-  Nem is mondtam,hogy baj van,csak Rina jött,hogy jó lenne pár órácskát a gyárban tölteni.Ja és a sajtósod írt sms-t,hogy valami újságnak kell interjút adj egy óra múlva.
-  Hurrá....-nyöszörgök és kikelek az ágyból,hogy lezuhanyozzak és felöltözzek.

   /Egy héttel később/

-  Készen állsz?-szorítja meg kezemet legjobb barátnőm a rendelő ajtaja előtt.
-  Nem.Igazából egyáltalán nem állok készen.-tapasztom magam a székbe,de mit sem ér,Rina felrángat és az ajtó elé vezet.-Miért csináljuk ezt?
-  Hát nem is tudom..Mondjuk,hogy megtudjuk,hogy terhes vagy-e.
-  Igazad van,meg kell emberelnem magam.
-  Na ez a beszéd.Gyere....

   Bekopog a doki rendelőjének ajtaján,aki erélyes hangon kiszól,hogy mehetünk.Belépve egy tiszta,fehér szobában találom magunkat.Letisztult stílus és kórházszag mindenfelé.A szoba elején egy kisebb íróasztal és előtte két szék,a rendelő többi részétől pedig egy szekrénysor választ el minket.Beljebb egy vizsgálóasztal és ultrahang gép van felállítva,legbelül pedig az az ijesztő szék,ami minden nőgyógyász rendelőjében ott van.

   A doki egy meglett,idő orvos.Kedves arca van és kis bajuszkája.Soha nem láttam azelőtt,de első látásra megkedvelem.Az asztal mögött ül és valamit pötyög a gépbe,és csak akkor néz fel,amikor bezárul mögöttünk az ajtó.

-  Üdvözlöm önöket.A nevem Dr.Hans Josefs.
-  Örvendek,Kätharina Prater.-mosolygok rá kedvesen,de legbelül majdnem elhányom magam az izgalomtól.
-  Foglaljanak helyet.-mutat a két székre az asztal előtt,amire mi el is helyezkedünk.-Szóval,amikor beszéltünk telefonon azt mondták,hogy meg kellene vizsgálnom önt,kisasszony.
-  Igen.-bólintok és nagyon nyelek.
-  Akkor azt hiszem ne is pazaroljuk az időt.De mindenek előtt szeretnék feltenni néhány fontos kérdést.
-  Kezdjen bele.
-  Él-e Ön nemi életet?
-  Természetesen.
-  És van állandó partnere,vagy változó.
-  Egy ideje már van állandó partnerem.
-  Védekezni szoktak-e?És ha igen,akkor milyen módszerrel.
-  Szoktunk védekezni,óvszerrel,de legutóbb ó,amikor együtt voltunk az óvszer kilyukadt és nagyon félek,hogy terhes vagyok.
-  Ne féljen..Mikor volt az utolsó menstruációja?
-  December 7-10.
-  És rendszeres a ciklusa?
-  Igen.
-  Akkor tehát,már...
-  Még nem.-rázom meg a fejem.
-  Nos,akkor van rá némi esély,hogy Ön állapotos.
-  Ettől félek én is.
-  Szerintem ne húzzuk az időt.Kezdjük a vizsgálatot.Kérem fáradjon a vizsgálószékhez.
-  Rendben.-bólintok és felállva a székről,ingatag léptekkel közelítem meg a terem rettegett sarkát.
-  Vegye le a bugyiját és a lábait tegye a kengyelbe.

   Engedelmesen követtem a doki utasításait és miután elhelyezkedek a székben ő neki is kezd a vizsgálatnak.Azt inkább nem részletezném...

-  Kész is vagyunk.Egy óra múlva jöhetnek vissza az eredményekért.
-  Ez nem tart napokig?
-  A barátnője kérte,hogy igyekezzünk az eredményekkel és mi eleget is teszünk a kérésének.
-  Köszönöm.-mosolygok zavartan és kiszállva a székből visszaöltözök.
-  Akkor egy óra múlva?-kérdeztem meg még egyszer a biztonság kedvéért,mielőtt távoznánk.
-  Igen.-bólint az orvos,majd elhagyjuk az irodáját.

   Bernben barangolva végig azon tűnődtem,hogy mi lesz,ha terhes vagyok.Tudom,hogy Seb azt mondta,minden rendben lesz,de amikor a doki azt mondta,hogy ha nem jött meg,akkor megvan az esély,hogy terhes legyek és én nem akartam.Nagyon nem akartam.

-  Nos,az eredmények...-emeli meg a doki szemüvegét az orrán,majd belemerül a papírokba.
-  Igen...-próbálom a legudvariasabban sürgetni.
-  Nem tudom,hogy ez mennyire lesz Önnek jó hír,de a kisasszony nem terhes.

   Fura módon nem megkönnyebbülés,hanem csalódottság fogott el.Nem tudnám megmondani miért,de ezt érzem.Csalódott vagyok,pedig egész idő alatt abban reménykedtem,hogy nem vagyok az,de amikor a doki elárulta,hogy vágyam beteljesült azt érezte,hogy egy picit azért mégis beleéltem magam annak lehetőségébe,hogy lesz egy kisbabám.

***

Ez lett volna a mai rész,remélem tetszett nekem és megleptek néhány komival.

Kellemes estét és sok kitartást a jövő héthez.

Puszi:*:*

4.Rész

1st Day

-  Lányom,kelj fel,mert a barátoddal nem tudunk szót érteni.-dörömbölt a nagyi szobám ajtaján másnap reggel.

   Álmosan kecmeregtem ki az ágyikóból és köntösömet magam köré csavarva kitártam az ajtót.

-  Miben lehetek szolgálatotokra?

-  Fogalmam sincs.Valamit kérdezni akar,de nem értem,hogy mit szeretne.

-  Merre császkál?

-  A ház előtt van,reggelizni készülünk.

-  Egy perc és én is ott leszek.

-  Oké.-sóhajtott nagyim és elsétált.

    Legbelül persze tudtam én,hogy nem lesz a legjobb ötlet Sebastiant ide hozni,de abban a pillanatban még remek ötletnek tűnt.Azóta persze meggondoltam magam,de már nem küldhettem el.Az mégiscsak bunkóság lett volna.Nem?

   Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem,majd kimentem az udvarra,ahol szépen megterített asztal fogadott.Mindenféle finomság volt az asztalra pakolva,és ahogy közelebb értem a friss briós illatának hatására összefutott a nyál a számban.

-  Jó reggelt!-köszöntem rájuk.
-  Heló!-morogta Seb az orra alá.
-  Valaki bal lábbal kelt fel?-kuncogtam és mellé telepedtem.
- Összecsíptek a szúnyogok....Azt kérdeztem a nagyidtól,hogy van-e valami kenőcse viszketésre,de nem tudtunk szót érteni.
-  Persze,ha te németül karattyolsz neki.
-  Mégis,hogy máshogy beszélnék vele?
-  Én is itt vagyok.Segíthettem volna.
-  Nem tudom mennyire vagy éber alvás közben,de mikor be akartam menni a szobádba egy-két hangos hortyogás volt a válasz.
-  Igen...Nos,mindenkinek érdeme szerint.-kacagtam fel,mire nagyi is kijött a konyhából,egy tálkában vajat hozva.
-  Sikerült megtudni mit szeretett volna?
-  Igen.Összecsípték a szúnyogok és valami kenőcs kellene neki.
-  Ezt sajnálattal hallom.Kenőcs pedig nincs.El kell menni a patikába és hozni egy tubussal.
-  Majd reggeli után elmegyek én.
-  Beavatsz engem is?-kérdezte Seb kicsit még morcosan,szája szélén pedig nyomott hagyott a dzsem.
-  Persze.El kell menni a patikába hozni kenőcsöt a viszketésedre.
-  A patikába?!-hüledezett.
-  Igen.Miért,ez annyira furán hangzik?
-  Már vagy ezer éve nem jártam patikában.
-  Miért nem lepődöm meg?
-  Talán,mert már ismersz ennyire.
-  Ennél jobban is,csak még nem fedem fel a kártyáimat.
-  Misztikusan hangzik.
-  Kislányom,reggelizzetek csak nyugodtan,nekem át kell mennem Pirikéhez,meg kell beszélnünk mikor érkezik a fia,mert itt fognak lakni a hotelben a feleségével két hétig.
-  Menj csak nyugodtan,nagyi.Nem ölöm meg ezt a kis szerencsétlent.-böktem ujjammal Seb felé,mire nagyimtól csak egy rosszalló pillantást kaptam és szépen kilavírozott az udvarról.
-  Hová megy?
-  A szomszédba.Valami ügyet megbeszélni,de nekem nagyon kamu szaga van.Tuti csak pletykálni ment át.
-  Mindegy.Mi a mai program?
-  Elviszlek sétálni.
-  Azt megtehettük volna anélkül is,hogy esetleg elhozol ide a semmi közepére egy mezővárosba.
-  Igen,de ha Pestre megyünk,akkor gondolj bele mekkora felhajtást csapnának,ha meglátnak minket kettesben andalogni a főtéren.
-  Igazad van.Erre nem is gondoltam.
-  Észrevettem.
-  Mikor indulunk a patikába?
-  Te is jössz?
-  Még szép.Nem is fogsz talán itt hagyni ezzel az őrült csajjal a portáról.
-  Zaklat téged?
-  Az nem kifejezés.Ma reggel arra ébredtem,hogy bámul az ágyam mellől egy székből.
-  Komolyan?!-kaptam a szám elé a kezem és kitört belőlem a nevetés.
-  Képzeld el.-puffogta.
-  Nem kell ezt így túldrámázni.Holnap után megyünk a fővárosba.Valószínű soha nem találkoztok ebben az életben.
-  Remélem,mert a hideg ráz attól a csajtól.

   Megreggeliztünk,majd elmentünk átöltözni.Úgy döntöttem,hogy mivel pokoli meleg volt,nem veszek feketét,mert rám olvadna.Egy lenge fehér ruhát választottam,amit még Elinor vásárolt nekem,hogy csini legyek.Hozzá pedig egy barna szandált,és ékszereket,amik nagyon is csajosak voltak.Egy barna táskába dobáltam a cuccaim és vörös rúzst vittem fel ajkaimra.Copfba kötöttem hajam és egy szalmakalapot tettem a fejemre.Kész is voltam.elégedetten nézegettem magam a tükörben,majd mielőtt elmentem volna gyorsan készítettem egy képet magamról és elküldtem Elinornak.

-  Nagyon csini vagy.-méregetett elismerően Vettel.
-  Hát,úgy voltam vele,hogy ha már egyszer mindenki megnéz majd,akkor ne mondják,hogy a nagyimnak sátánista unokája van.
-  Igaz.Bár szerintem csak nekem akartál tetszeni.
-  Nem szakadt még be alattad a föld? -tettem csípőre a kezem mérgesen majd kicsit később kisétáltunk a kapun,amit gondosa be is zártam magunk után.

   Némán baktattunk az utcákon és nem éreztem úgy,hogy mondanom kell valamit.A nap sugarai kellemesen cirógatták bőröm és éreztem,ahogy testem feltöltődik energiával.Az emberek az utcában megbámultak miket,nyilván megindultak a pletykák,hisz itt mindenki ismert mindenkit és mindenki ismert engem,ugyanis,amikor itt voltam legutóbb,sikerült néhány elég durva dolgot művelnem.Így pedig sikerült mindenkinek beégetnem magam mindenkinek a memóriájába.

-  Mikor érünk már oda?-nyafogott a német.
-  Most.-mutattam az előttünk álló patikára.
-  Végre!-tette össze kezeit hálásan és belépett az épületbe,ahol kellemes hűvös volt,ment a légkondi.

   Megvettük a kenőcsöt,amit azonnal használatba vett is utána sétálni indultunk.Kimentünk a faluból és a szántóföldeken kötöttünk ki.Lerúgtam a cipőmet és boldogan vetettem magam az aranysárga kalászok közé.

-  Mi van,ha kígyók is vannak ott?
-  Jaj,kislány...Ne parázz.Majd kiszívom a mérget.Gyerünk már!
-  Oké.-vont vállat és utánam futott.

   Olyanok lehettünk,mint a gyerekek.Ott kergetőztünk a búzában,mintha senki és semmi  nem számított volna.Ismét azt éreztem,amit akkor,amikor a pályán sétáltunk fehérneműben és megint önmagam lehettem.Tudtam,éreztem,hogy megint bántani fog,de nem foglalkoztam vele,hisz az emberek mindig csak bántottak és nagyon kevés személy volt,aki kiérdemelte a bizalmam,vagy azt,hogy megmutassam nekik,milyen is vagyok igazából.Sebnek azonban,valami kozmikus,megmagyarázhatatlan okból kifolyólag adtam még egy ehetőséget,hogy megismerjen.

-  Állj már meg!-kiáltott utánam lihegve,amikor már nagyon el lehetett fáradva.
-  Na mi az?Talán csak nem kifárasztottalak?
-  Egy picit.-támaszkodott meg térdein,úgy próbálta kifújni magát.
-  Ez volt a cél.-sétáltam oda hozzá és letelepedtem a földre lába mellé.
-  Most mégis mi az eget csinálsz?
-  Pihenek...
-  Összeszedsz valami kullancsot,mit fogok veled csinálni?
-  Nem tudom,de ülj már le!-ragadtam meg kezét és lerántottam,bár nem épp úgy sült el,ahogy akartam.

   Ahogy kibillent egyensúlyából,egyenesen rám esett,minden levegőt kipréselve belőlem.Nagy kék szemeiben tükröződött fehér arcom és ajkai mosolyra húzódtak.Közelről kicsit homályos volt,de éreztem.hogy szemeivel végigméri arcom minden kis rezdülését és szemtelenül nem száll le rólam.

-  Nem gondolod,hogy leszállhatnál rólam?-toltam el kicsit magamtól.
-  Szeretek felül lenni.

-  Jó majd megjegyzem,hogy a szexuális életünk rendben menjen,de most azért tényleg leszállhatnál,mert nem kapok levegőt.-szavaimat pedig saját tetteim követték,lelöktem magamról,a megszeppent Sebit.
-  Ez fájt.-nyögött fel.
-  Amikor te rám zuhantál,az nekem sem esett valami jól.
-  Nem megyünk haza inkább enni?
-  Éhes vagy?-fordultam oldalra,a gazok pedig belenyomódtak a karomba.
-  Az biztos.Kopog a szemem...
-  Gondoltam...
-  Akkor menjünk.

   Feltápászkodtunk és összeszedve magunkat visszaindultunk a hotelbe.Visszatérve lezuhanyoztam és megnéztem az e-mailjeimet.Elinortól jött egy,a többi pedig mindenféle vacak értesítés.

" Gumimanóm!

Nagyon büszkévé teszed mestered,ha ilyen csinin felöltözöl egy egyszerű kenőcsvásárláshoz.Igazán jó választás volt,hízott a májam,legalább egy kilót,azt hiszem meg kell operáltassam magam.Csak így tovább.Milyen volt a nap a kis némettel?Remélem nem volt bunkó és kibírtatok egy napot veszekedés nélkül.Ugye nem estetek egymás torkának?Hogy van a nagyid?Mi újság Magyarországon?Nagyon meleg van?
Remélem minden rendben és még ma kapok választ.Nem elfelejteni!

Szép napot nektek,

Elinor"

    Gyorsan válaszoltam barátnőmnek  mentem is zuhanyozni.Felöltöztem és mentem át Sebastian szobájához.Halkan kopogtam,de nem válaszolt.Nagyot nyeltem és benyitottam.Sebastian szoba közepén állt és egy szál bokszerban turkált bőröndjében,fenékkel az ajtó felé.Szemeim valószínű kikerekedtek és arcomba szökött a vér.Nem voltam szégyenlős,azt nem mondhatnám,de erre nem voltam felkészülve.Seb felém fordult és látván vörös fejemet,elvigyorodott és csípőre téve kezét tört ki belőle a nevetés.

-  Mi ilyen fene vicces?-puffogtam lesütött szemekkel.

-  Úgy nézel ki,mint egy kislány.

-  Baj az?

-  Dehogy baj,csak még nem láttalak így.

-  Akkor szokj hozzá,mert ha tovább flangálsz alsóneműben,akkor elképzelhető,hogy az arcom végig ilyen piros lesz.

-  Szóval ennyire jó hátsóm van?!

-  Igen...Olyan kis markolászni való.

-  Kis?

-  Most min háborodtál fel?

-  Azon,hogy lekicsizted a fenekem.

-  Komolyan is gondoltam.

-  Amúgy jó az neked,hogy engem bámulhatsz félmeztelenül.

-  Mondtam.hogy kíváncsi vagyok,mi van a farmerod alatt.

-  Hát,most jól nézd meg,mert még egy ilyen jó pasit nem fogsz látni...

-  Nem baj,ha te mutogatod magad,akkor az nekem elég.

-  Milyen kis perverz valaki.

-  Tudom,de te így szeretsz.-kuncogtam és nekidőltem az ajtófélnek.

-  Megvárod azt is,míg felöltözöm.

-  Csak nyugodtan,nem zavar ha pucér pasik riszálják magukat előttem.

-  Te minden áron azt akarod,hogy olyat tegyek,amit nem akarok?

-  Mi az?

-  Ha nem mész ki,hamarosan megtudod.

-  Akkor inkább kimegyek.Semmi kedvem erőszak áldozatává válni.

-  Bolond,ami vagy...-kacagott fel,majd amint kiléptem a szobából nevetését elnyomta az ajtó.

***

Ez lett volna a rész mára.Remélem tetszett mindenkinek és már várjátok a folytatást.Holnap ahogy általában lennie kellene  a Wild one-hoz jön a folytatás,ha minden összejön természetesen.

Szép estét mindenkinek!

Puszi:*:*

3.Rész

In the village

-  Mi az eget keresel te itt?Elárulnád?!-támaszkodtam neki az ajtófélfának.

-  Visszaküldted a virágot,gondoltam személyesen hozok neked egy szálat és így kérek bocsánatot.

-  Azt hiszed,hogy ezzel minden el van rendezve?

-  Reméltem....-tartotta felém a virágot.

-  Rossz ajtón kopogtatsz,haver!-néztem rá mérgesen és bevágtam orra előtt az ajtót.

    Visszasétáltam barátnőmhöz és mellé vetődtem az ágyra.Akaratlanul könnyek csorogtak ki szemeimből,amiket azonnal le is töröltem.Ez nem én voltam,én nem csináltam ilyet soha.Eddig legalább is nem.

-  Mennem kellene.-ült fel nagyjából éjfél körül.

-  Rendben.Amúgy holnap délután elutazom a nagyimhoz,remélem nem bánod.

-  Ha hazajössz a következő futamig,akkor nem.

-  Tulajdonképp úgy gondoltam,hogy onnan mennék a nagydíjra.

-  Hol és a nagyid?

-  Szigetszentmártonban.

-  Oké,remélem nem várod,hogy megismételjem.-kérdezte kétségbeesetten.

-  Nem,ne aggódj.

-  És ez a...ez a városka merre van?

-  Nem messze Pest-től.

-  Akkor jó.De ugye a versenyen maradsz?

-  Igen,mert megígértem neked....

-  Kár,hogy a közösen vásárolt cuccokat nem is vetted fel.

-  Majd felveszem a következő hétvégén.

-  Igaz.Jaj,annyira fogsz hiányozni.-ölelt magához szorosan.

-  Te is nekem.-dörzsölgettem hátát.

-  Aludj jól,LadyBug.-adott két puszit a szoba ajtajában.

-  Te is Elinor.

    Miután kikísértem barátnőmet felhívtam a nagyimat,akivel nem beszéltem már két hónapja nem beszéltem,mert nem nagyon volt rá időm,pedig nagyon kötődtem hozzá,főleg miután egyik nagyobb veszekedésem után az apámmal hozzá menekültem és majdnem egy fél évig éltem Magyarországon.Ő volt a legrendesebb nagyi,akit kívánhattam,és addig sosem volt.Miután lebeszéltem vele,hogy megyek letettük a telefont és én elmentem zuhanyozni.Amikor ezzel is kész voltam felvettem pizsamám és miután újralakkoztam a körmeim,bemásztam az ágyba és elkezdtem tv-t nézni,ám mivel egyetlen normális csatornát sem találtam,ezért inkább lefeküdtem aludni.

   Reggel kipihenten ébredtem és nagyon remekül éreztem magam.Lezuhanyoztam és felöltöztem,majd rendeltem magamnak reggelit.Amikor megérkezett megköszöntem,majd nekiláttam a reggelinek.Éreztem,hogy egy nagyon hosszú és unalmas nap vár rám,itt Hockenheimben,de úgy voltam vele,hogy minél hamarabb túlesek rajta,annál hamarabb mehetek a nagyimhoz.

-  Takarítás!-kiáltott be egy férfi a szobába.
-  Azonnal jövök.-válaszoltam és az ajtóhoz sétáltam,majd kinyitottam,de azt meg is bántam.

   Az ajtóban Sebastian állt egy nagy csokor virággal.

-  Mi az égnek vagy megint itt?Nem voltam elég világos az este?
-  De igen,csak nem  hagy nyugodni a lelkiismeretem,hogy ilyen gorombán bántam veled.
-  Remélem egész éjszaka álmatlanul forgolódtál....-fontam keresztbe karjaimat mellkasom előtt.
-  Sajnálom,hogy el kell szomorítanom téged,de remekül aludtam.
-  Akkor elmész,vagy mondjam meg hová dugd a virágaidat?
-  Kérlek,legalább tegyél úgy,mintha kedvelnél,mert ez nagyon demoralizálóan hat rám.
-  Mi?Hogy ekkora bunkó vagy,vagy az,hogy van a világon egyetlen ember,aki nem nyalja fényesre a hátsófeled?
-  Azt hiszem elvesztettem a fonalat,de szerintem az utóbbi.
-  Hogy te micsoda egy érzéketlen barom vagy?!
-  Most miért?Mert elmondtam a véleményem rólad?Inkább a hátad mögött pusmogtam volna?
-  Inkább fogtad volna be a szád és hagytál volna ott.Akkor senki nem sérült volna.
-  És így mi sérült?Az egó-d?
-  Képzeld el nem lehet mindenkinek tökéletes élete,de te esélyt sem adtál,hogy megmutassam milyen is vagyok valójában.Lehettem volna az egyik legjobb barátod,de így csak egy ellenséggel lettél gazdagabb.
-  Az van elég.
-  Hát,attól még nem fogom meggondolni magam.
-  És mi lenne,ha megmutatnád milyen vagy valójában...
-  Lecsúsztál....-kacsintottam rá és megpróbáltam becsukni az ajtót,de lábával kitámasztotta.
-  Kérlek.-nézett rám kiskutya szemekkel.
-  Eljössz velem a nagymamámhoz?
-  Mikor?
-  A verseny után.
-  Rendben,de meddig maradnánk?
-  Péntekig.
-  Nekem csütörtökön ott kell lennem Magyarországon.
-  Ki mondta,hogy nem ott leszel?
-  Magyar a nagymamád?!-pislogott rám kék szemeivel.
-  Talán csak nem megleptelek?
-  Egy kicsit sikerült.
-  Akkor jó.Szóval mikor végzel?
-  Hát délután...
-  Oké,a gép hétkor indul,remélem addigra mindent elvégzel.
-  Megoldom.
-  Ja és még valami.....Senki nem tudhatja meg.
-  Senki nem fogja.-bólintott és elsétált.

*Magyarországon*

   A kép este későn landolt a Ferihegyi reptéren.Már nagyon fáradt voltam,de még előttünk állt egy két órás autóút.Seb cipelte a csomagokat én pedig béreltem kocsit.Becuccoltunk és Szigetszentmártonig vezettem,megállás nélkül.A címet tudtam,hisz vakon is megtaláltam volna a kis hotelt a kertváros szélében.

-  Biztos nem tévedtél el?faggatott Seb nyűgösen.
-  Ha nem fogod be kiteszlek itt a semmi szélén.-fenyegettem meg mérgesen és tovább szuggeráltam az utat.
-  Oké,de ez olyan,mintha egy dzsungelben lennénk és csak bolyonganánk.Azt sem tudom,merre vagyok.
-  Elraboltalak és most viszlek az emberkereskedőkhöz.Tevét fogok belőled venni.
-  Nagyon vicces vagy.
-  Meg akartál ismerni.Itt a soha vissza nem térő alkalom.
-  Ha ilyen morcos vagy,akkor hazamegyek.
-  Dehogy mész.Te mondtad,azt sem tudod merre vagy.
-  Megkérdezném.
-  Tudsz magyarul?
-  Minden jó ötletemet kicsinálod.Hát milyen nő vagy te?!
-  Olyan,aki mindenbe beleköt.
-  Remek.Ez a néhány nap baromi hosszú lesz.-sóhajtott és hátradőlt az ülésben.Elég mérgesnek látszott.

    A házat nem volt nehéz megtalálni,hisz az udvara ki volt világítva és a portán is égett egy lámpa.Leparkoltam a hotel előtt és segítettem Sebnek kipakolni,majd előhalászva kulcsaimat besétáltunk.Benn még mindig ment a rádió és egy lány ült a recepciós pultocska mögött.Haja barna volt,kér copfba összefogva.Arca kerek és kedves,mint egy kislánynak,nagy,barna szemei kíváncsian pásztázták az újonnan érkezetteket.

-  Se...segíthetek valamiben?-kérdezte magyarul.
-  Simonyi Klárát keresem.-válaszoltam kedves mosollyal,de rájöttem,hogy már rég nem engem figyel,hanem a hátam mögött ácsorgó pasit.
-  Megkérdezhetem,hogy miért?-kérdezte elmélázott hangon,bele volt feledkezve Seb fenekébe.
-  Figyelj már rám az ég szerelmére!-csaptam idegesen a pultra.-Vele még később is megdugathatod magad,de nekem beszélnem kell a nagyimmal!
-  Jól van,na.Nem kell mindjárt leverni az asztat...-emelte fel kezeit védekezően,majd eltűnt az egyik ajtón.

   Nem sok időm volt,hogy összeszedjem a gondolataimat,mielőtt találkozok a nagyival,és arra még mindig nem tudtam megfelelő magyarázatot adni,hogy minek vittem magammal egy vadidegent.Majd megoldom,jegyeztem meg magamban.

-  Katica,kislányom!-rohant ki nagyim,hálóköntösben és szobapapucsban,hogy aztán azonnal rám vethesse magát.
-  Nagyi!!!-öleltem magamhoz a csöpp ki asszonyt.

  A nagymamám a hetvenes évei elején járt,alacsony,ősz nénike volt,kedves,kék szemekkel és mindig mosolygós arccal.Imádtam őt.

-  Nagyi,be szeretném neked mutatni egy ismerősömet.-fordultam Seb felé,aki hangom hallatára összerezzent.-Ő itt Sebastian Vettel.Seb, ő a nagyim,Simonyi Klára.
-  Örülök,hogy megismerhetem.-habogta Seb erős német akcentussal,ezt a mondatot magyarul,egész úton ezt gyakoroltuk.
-  Szép,derék fiú.A szerelmed?-kérdezte nagyi cinkos mosollyal.
-  Még csak az kellene.Épp azon ügyködik,hogy jóvá tegyen egy nagy hibát.
-  Akkor,remélem,hogy itt helyre tudja majd hozni.-ölelt meg ismét,majd bevezetett minket a házba és megkaptuk a kis lakásaink kulcsát is,hogy végre alhassunk.

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett nektek.Nem tudom mikor lesz folytatást,de legkésőbb vasérnap az tuti.

Szép estét nektek,

Puszi:*:*

2.Rész

Cute boy

-  Szóval,arra gondoltam,hogy holnap a verseny után esetleg elvinnélek a kedvenc éttermembe.-ült le mellém Seb a csapata boxban.

-  Azt hiszed,hogy ennyivel megúszod mi?-kacagva dőltem neki a kemény vasnak,amiből a box fala volt.

-  Reméltem...-vakarta meg tarkóját mosolyogva.

-  Hiú ábránd....-ingattam mutató ujjamat jobbra balra és közben pedig szélesen vigyorogtam a szöszire.

-  Nem is értem miért pazarlom rád a drága időmet.

-  Mert nem tudsz nélkülem élni.Folyton én járok a fejedben.

-  Hiú ábránd.-kuncogott és mellém fészkelte magát.

-  Akkor most inkább az edződdel múlatnád az időt,nem?

-  Dehogy is.Ilyenkor már a hotelben kellene lennem és a protein italom iszogatni.

-  Azt a gusztustalan zöld trutyit,amit ezek a fitness cicák szoktak inni a tv-ben?

-  Nem mindig zöld,attól függ,mit teszel bele.

-  Lehet egy merész kérdésem?

-  Attól függ mennyire merész?

-  Voltál te már részeg?

-  Még csak az kéne.Heikki ki is nyírna.

-  Kis beszari...-kacagtam fel hangosan és előkaptam egy nyalókát a dzsekim zsebéből.

-  Te most komolyan nyalókázni fogsz?

-  Van valami problémád vele?

-  Úgy nézel ki,mint egy gyerek.

-  Kérsz?-tartottam felé a tartalék,epres nyalókámat.

-  Még szép.-vette el kacagva és azonnal ki is bontotta.-  Nem ettem ilyet,mióta nyolc éves voltam.

-  Gondoltam.-vetettem hátra fejem és a lámpákat kezdtem tanulmányozni a mennyezeten.

    Soha nem éreztem még ilyen jól magam,mint akkor.Valahogy nem kellett beszélnem,nem éreztem kényszerét annak,hogy valamit mondanom kell,csak egyszerűen adtam magam és nem próbáltam más lenni.Féltem ettől a férfitól,hisz teljesen idegen volt,de ugyanakkor meg is tudtam előtte nyílni,úgy ahogy más előtt soha szinte.

-  Érdekes fazon vagy te,Sebastian Vettel.-legyeztem meg nevetve.

-  Te pedig sokat nevetsz.

-  Zavar?Mert akkor nevethetek kevesebbet is.

-  Nem zavar.Csak megjegyeztem,ennyi az egész.

-  Ne beszélj,edd a nyalókádat!-utasítottam.

-  Igenis.Addig találd ki,mit szeretnél holnap.

    Nem tudom pontosan mit is kérhettem volna tőle,hisz ő egy idegen,ráadásul egy híres idegen,aki nem tehet meg bármit a nyilvánosság előtt.De várjunk csak...Mióta érdekel ez engem?!

-  Vetkőzz.

-  Tessék?-nézett rám ijedten.

-  Hallottad,vetkőzz,gyerünk,nem érünk rá egész nap.-álltam fel a földről és lerúgtam bakancsomat.

-  Te ezt komolyan gondolod?

-  Ennél komolyabban nem is gondolhatnám.-kacsintottam rá és bőrdzsekimet is levettem,így csak egy lenge nyári ruhában maradtam,ami elég mélyen volt kivágva,hála Elinor kacifántos ízlésének,valamint egészen combközépig látni engedték lábaimat.

-  És megkérdezhetem,hogy mi az eget tervezel?-kérdezte,mikor csak alsógatya volt rajta.

-  Így tökéletes lesz.Nagyon csini vagy.-kacsintottam rá és kisétáltam a boxutcába,ahol ugyan kicsit hideg volt,de kellemes idő volt ugyanakkor.

-  Elárulod mit akarsz?

-  Felkérhetem egy sétára Herr.Vettel?

-  Te komolyan gondolod,hogy fél pucéron fogok veled sétálni?!

-  Azt mondtad bármit kérhetek.

-  Igen és azt is mondtam,hogy nem akarok vetkőzni.

-  Ha jól látom nem is vagy pucér.

-  Ja,tényleg....-mondta szarkazmussal telt hangon és ő is kilépett a szabad ég alá.-  Szétfagyok.

-  Gyere,mert tényleg idefagysz.-ragadtam meg karját és szép lassan sétálni kezdtünk.

   Gyerekesnek és hülyének tűhetek,de nem igazán érdekelt mások véleménye,amióta csak az eszemet tudom.Kézen fogtam hát Sebet és sétálni kezdtünk a nyirkos pályán.

-  Most mondd,hogy nem szép...-pillantottam fel a csillagos égre.

-  De,fantasztikus....-morogta és szemeit lesütötte,szigorúan az aszfaltcsíkot nézte.

-  Jaj,ugyan már.Mond,hogy nem élvezed,hogy velem töltheted el az idődet...

-  Odáig vagyok a boldogságtól....

-  Te komolyan nem látod a dolgok szép oldalát?

-  Minek van szép oldala?!-fakadt ki.-Annak,hogy a te kedvedért fél pucérra vetkőztem és most itt sétálunk a hideg aszfalton,majdnem szétfagyok és te csak az élet szép oldaláról hablatyolsz,mikor a te életed tökéletes!

-  Úgy mondod,mintha a tied olyan rossz lenne.

- Nem egy leányálom,az tuti.Viszont neked a kezdetektől megvolt mindened...gondolom Elinor barátnőddel is egy puccos teadélutánon találkoztatok és azóta elválaszthatatlanul együtt járjátok a legpuccosabb butikokat és márkás cuccokkal van tele még a kukád is.

-  Nem is ismersz....-próbálom megőrizni a nyugalmamat.

-  De kiismertelek eléggé,ahhoz,hogy tudjam,te is egy olyan elkényeztetett kis csitri vagy,mint mindegyik lány,aki ide bekerül,hisz vendég vagy....Biztosan nagyon nehéz volt időt szakítani erre a kis hétvégi kiruccanásra a teadélutánok a jachtokon töltött fergeteges esték közt.

-  Fogalmad sincs arról,hogy ki vagyok....Fogalmad sincs róla,hogy milyen volt az életem eddig és,hogy milyen vagyok én!Szóval legyél szíves ne ítélkezz fölöttem,hanem csak fogd be a szád és inkább hagyjuk egymást.Nem kell többet kalauzolj a hétvégén,azt hiszem haza is megyek.

-  Jól van.Tedd azt....

-  Te szemét disznó!-kiáltottam megvetéssel telt hangon és egy hatalmas pofonnal koronáztam kis beszélgetésünket,majd szó nélkül visszamentem a boxba,majd onnan a szállodába.

/Elinor szemszöge/

Németország...hát sosem voltam oda érte. Sőt, inkább utáltam. Nem szerettem a német embereket sem. Annyira...mások voltak, mint az angolok. Persze azért engedtem Bernie bácsinak. Ő volt az anyai nagyapám testvére, és nagyon is szeretett engem, főleg mikor érdeklődni kezdtem a Forma 1 iránt. Azóta sokszor hívott el egy-egy futamra, én pedig szívesen mentem. Most pedig a kedves kis barátnőm is elkísért, bár nem igazán akart jönni.

- A következő futamra is meghívásotok van, remélem tudod - torpant meg hirtelen, a boxutca kellős közepén Bernie bácsi.
- Komolyan beszélsz? - kérdeztem vigyorogva.
- Persze. Habár az a barátnőd kicsit furcsa nekem.
- Ugyan, Bernie bácsi, ő nagyon rendes, és ő az első olyan barátnőm, aki tényleg magam miatt szeret, és nem azért, mert közöm van a Száguldó Cirkuszhoz, vagy mert gazdagok vagyunk.
- Jól van, de aztán remélem nem fogsz csalódni benne, mint a többi barátodban.
- Berni bácsi, szerintem nem kell félteni tőle, hiszen nagyon megkedveltük egymást. Ráadásul képzeld, az ő apja is gazdag, de őt nem érdekli a pénz.
- Szóval nekem most kell csendben maradnom? - kérdezte kedvesen.
- Valaho... - de nem sikerült végig mondanom, mert egy szőke hajú fiú, történetesen a Force India pilótája, Nico Hülkenberg megjelent a színen és közbe vágott.
- Elnézést, Ecclestone úr, beszélhetünk? - állt be közénk.
- Már ne is haragudj, de nem zavar, hogy én épp beszélgettem vele? - kérdeztem ingerülten.
- Nem igazán - villantott egy igazán szívdöglesztő mosoly is közben, de most nem tudtam értékelni.
- Ezt ugye tudod, hogy pofátlanságnak hívják?
- Azt pedig, amit te csinálsz, hisztinek hívják.
- Mekkora tuskó tudsz lenni - sziszegtem mérgesen.
- Köszi a bókot, nagyon jól esik - nevetett.
- Te most csak még jobban fel akarsz idegesíteni? - kezdtem el kiabálni vele.
- Persze. Az az életcélom - nézett rám kissé gúnyosan.
- Akkor javasolom, hogy keress mást. Bernie bácsi, én most megyek. Nincs kedvem a közelében tartózkodni - böktem meg Nico mellkasát, mire elmosolyodott ismét. Tudja, hogy zavarjon össze. A mocsokja...
- Menj csak, Elinor, majd még beszélünk - köszönt el, én pedig el is tűntem.

Túlságosan felhúzott az a mocsok német. Ráadásul zavarba is hozott nem is egyszer. Az a mosoly...hát normál esetben csak csorgatnám utána a nyálam, de így semmi esély rá. Már csak arra vártam, hogy beszélhessek Katicával, hátha tud mondani valami biztatót.

/Katica szemszöge/

-  Tudod,egyszerűen nem értem a pasikat.-hajtottam fejem Elinor ölébe este,amikor végre sikerült összehoznunk egy kis időt beszélgetésre.
-  Mert egyszerűen marhák és nem tudják,hogyan kell egy nővel bánni.
-  Még mindig nem hiszem el,hogy Seb azokat mondta.
-  Biztosan nem gondolta komolyan.
-  Te nem láttad a szemében azt a megvetést és utálatot,amivel a fejemhez vágta a szidalmait.Azt hittem megnyílik alattam a föld.
-  Sajnálom,nem tudhatta,hogy ennyire mellélő.
-  Haza akarok menni és soha nem jönni vissza ebbe a földi pokolba.
-  Akkor azt meg sem említem,hogy Berni bácsi meghívott minket a Magyar Nagydíjra is.
-  Ha akarod eljövök veled.
-  Nem kell megtenned.Simán megmondhatom,hogy nem akarok jönni.
-  Tudom mennyire szereted ezt az egészet,szóval nem nagy ügy.
-  Imádlak!-adott egy hatalmas cuppanós puszit a homlokomra.
-  Tudom...Azért vagyok a legjobb barátnőd.
-  Még jó,hogy ennyi mindent tudsz...-kuncogott.

   Kevés beszélgetés után rendeltünk fagyit,ám az édességgel együtt egy nagy csokor király liliom is érkezett.

-  Ezt ki küldi?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel és a virágok felé böktem.
-  Egy úr küldi.Ezt is mellé.-nyújtott át egy arany keretes kártyát.
-  Köszönöm.-mosolyogtam rá és szétnyitottam a kártyácskát,amin egy mondat állt.

"Sajnálom,remélem meg tudod bocsájtani,hogy ilyen bunkó voltam."

                                                                                           Sebastian

-  A virágokat vigye vissza kérem Herr.Vettel-nek.Nem tartok rájuk igényt.-gyűrtem össze a papírt.

-  De olyan szépek.Nem tartana meg legalább egy szálat?-nézett rám esdeklően.

-  Vigye innen őket,mert lehet,hogy olyan szavakat is címeznék a feladónak,hogy azt is megbánná,amikor megrendelte a virágokat.-mondtam a férfinak fagyos hangon és elvéve tőle a fagyit bevágtam orra előtt az ajtót.

-  Miért voltál ilyen kegyetlen?-kérdezte Elinor mikor visszatértem az édességgel kezemben.

-  Azért,mert ha azt hiszi,hogy ennyivel el tudja intézni akkor téved.

    Nem sokáig fagyizgathattunk,ugyanis valaki elkezdte verni ököllel a szoba ajtaját.Felugrottam és ismét az ajtóhoz mentem.Ezúttal nem kis meglepetésemre Seb állt előttem,kezében egy szál király liliommal.

***

Ez lett volna a folytatás és a rész máról,remélem tetszett és hagytok pár hozzászólást.

Szép estét nektek!

Puszi:*:*

13.Rész

Valami megszakad

-  Te...te mit csinálsz.-habog barátnőm a szoba ajtajában.
-  Rina!-pattanok ki az ágyból rémülten.
-  Ezt azt hiszem azonnal meg kell magyaráznod,mert én addig itt maradok.
-  Oké,csak felöltözök.-próbálkozok.
-  Én azt hiszem megyek is.-evickél ki az ágyból Jamie.
-  Nem,te is maradsz.-bök a srác felé mérgesen.
-  Oké...-bólint remegve és visszaül mellém.
-  Szóval..Mi a szar ez a z egész?-dobol Rina lábával türelmetlenül.
-  Tudod...mi csak...-kezdek bele,de semmi ésszerű magyarázatot nem tudok adni erre az egésze.
-  Inkább hagyjuk.Meggondoltam magam.Most kimegyek és mikor visszajövök Jamie már nem lesz itt.Megteszem nektek azt a szívességet,hogy hallgatok,de ez még egyszer elő ne forduljon.-hadraja el mondandóját,majd kicsörtet a szobából.

   Sosem láttam barátnőmet még ennyire idegesnek,bár teljesen igaza volt.Amit teszek az igazán rossz és abba kell hagynom,mielőtt bárki is megsérül.

-  Jamie,szerintem jobb ha elmész.
-  Lehet igazad van.-pattan ki az ágyból és öltözködni kezd.
-  A gyárban találkozunk.-köszönök el tőle.
-  Ott látjuk egymást.-nyom egy puszit a homlokomra és távozik

   Én is felöltöztem és mikor kész voltam nekiláttam reggelit készíteni.Nem telik el öt perc Rina robog be az ajtón,és leül az asztal mellé.

-  Ezt mégis,hogy képzelted?
-  Nem tudom,csak megtörtént.Az este felkísért a szobámba,akkor elküldtem,de ma reggel csak úgy beállított és letámadott.nem tudom mi ütött belém,de nem ellenkeztem.
-  De igaz,csak egyszeri alkalom,mert ha mégsem,akkor kénytelen leszek elmondani Sebastiannak.
-  Egyszeri alkalom,ígérem.
-  Tudod,hogy úgy sem fogom elhinni,de kezdetnek nem rossz.
-  Remek.Kételkedsz bennem.
-  Nem kételkedek,egyszerűen nem bízom benned mostantól.
-  Miért?
-  Még kérded?-fakad ki idegesen.
-  Igen,jó lenne tudni.
-  Talán mert most nyitottam rád egy másik pasival,miközben együtt vagy Sebivel.Ez nem elég?
-  Igazad van.-hajtom le a fejem szomorún,mert tudom,hogy igaza van,meg sem próbálok védekezni,a helyzet annyira egyértelmű és azt is tudom,hogy egy hatalmas szívességet tesz nekem,azzal,hogy elhallgatja az igazságot Seb elől,pedig megtehetné,hogy azonnal rohan Sebhez,és elmondja neki mit látott,de ő nem olyan.
-  Nekem mindig igazam van.
-  Hagyjuk inkább.
-  Most mennem kell.Vár a munka és Heikkivel is találkoznom kell.Soña üzeni,hogy az edzőterembe menj.
-  Oké.

   Kikísérem Rina-t és visszatérek a reggelimhez,amit hamar el is pusztítok,majd megyek is a gyárba.A gyárban egyenesen megyek az edzőterembe,ahol Soña már nagyon idegesen vár rám.Gyorsan átöltözök és vízzel a kezemben térek vissza.

-  Te mégis hol a jó égben voltál?-kérdezi erős spanyol akcentussal.
-  Bocsánat,kicsit elaludtam.
-  Nemsoká dél..Hogy az égbe tudtál elaludni?
-  Nem csörgött a telefonom.Sajnálom...-hajtom le a fejem szomorkásan.
-  Ezért a kis malőrért két órával többet fogunk ma edzeni.
-  Abból egy fél a masszázs lesz,mert az izmaim úgy fognak kinézni,mint a gordiuszi csomó.
-  Legalább megtanulod,hogy ne aludj el máskor.
-  Oké,ez jogos.Nem fogok többet elaludni.Ígérem.
-  Remek,akkor kezdhetjük.Mondjuk öt kilométer a futópadon.
-  Ne már...-nyögök fel rémülten.
-  Halálosan komoly...Miért,te mire számítottál?
-  Befonod a hajam,megteázunk....
-  Nem vagy vicces,na nyomás!

   Nagyjából a lelket is kihajtotta belőlem a gonosz diktátor és mire a másfél óra letelt és elértünk a masszázsig,addigra már teljesen kifáradtam és semmi erőt nem éreztem magamban a járáshoz.Felfeküdtem a masszázsasztalra és vártam,hogy végre elkezdődjön a pihentető kényeztetés.

-  Majd én átveszem.-hallom meg Seb hangját a háttérben.
-  De aztán nem szeretkezünk a masszázsasztalomon.Vadonatúj....Nem akarom,hogy foltos legyen.-kacag Soña és ajtó csapódik,majd harsány nevetés üti meg a fülem.
-  Mi az ég ennyire vicces?-kérdezem morcosan.
-  Sosem csináltam még ilyet.
-  Egyszer mindent ki kell próbálni.
-  Akkor,ha valamit rosszul csinálok,csak szólj.
-  Majd nyögök.-kuncogok és visszahajtom a fejem az asztalra.

   Kezei finomak és puhák voltak,ahogy bevándorolták testem szinte minden porcikáját.Egyszerűen varázslatos volt.Éreztem,ahogy testem ellazul és izmaim feltöltődnek.Egy idő után az ujjakat ajkak finom simogatása váltja fel,ami halk sóhajokat vált ki belőlem.

-  Seb,ezt komolyan most akarod?-sóhajtok fel halkan.
-  Van ellene ellenvetésed?
-  Nincs,de akkor ne foltozzuk össze szegény lány masszázsasztalát.
-  Majd vigyázunk.
-  Van nálad?-kérdezem kicsit határozottabban.
-  Bassza meg...Nincs!-káromkodja el magát,majd kihúzza kezét farzsebéből és idegesen forgatja szemeit.
-  Akkor mi lenne,ha este bepótolnánk?Főznék valami finom vacsit és a kényelmes ágyikóban megejtenénk a  mi kis légyottunkat.akkor már lenne nálad.
-  Remek ötlet.
-  Akkor most felöltözök és utána megebédelünk az ebédlőben,együtt.
-  Legyen.Már alig várom.

   Ő előrement én padig akkor csatlakozok hozzá,amikor elkészülök és olyan külsőt varázsolok magamnak,ami elfogadható.Az ebédlőben Rináékkal egy asztalnál ülünk és végigbeszéljük az egészet.Ebéd után Sebnek és Heikkinek edzeni kellett menni én pedig addig benézek a mérnöki szárnyba és beszélgetek néhány mérnökkel,ezzel pedig nagyjából el is telik a napom.

   Mire Seb előkerül,addigra én már kész vagyok a vacsorának nagy részével és már csak a terítés van hátra.

-  Szerintem ezt inkább hagyjuk.Nekem úgysincs kedvem vacsorázni.-karol át hátulról,mikor lepakolja cuccait.
-  Nem azért kínlódtam a vacsival,hogy utána átszeretkezzünk egy egész estét.
-  Pedig én így gondoltam.-fordít szembe magával és megcsókol.
-  Vacsizzunk,utána egész este a tied vagyok.Mit szólsz?
-  Nem ezek voltak a terveim ma estére,de legyen.Mi fincsit főztél?
-  Indiait...Remélem nem baj?
-  Csirke?
-  Az...
-  Imádlak.Pont ma gondoltam rá,hogy el kellene látogatnom egy indiai étterembe.
-  Csak kamuzol.Utálod az indiai kaját.
-  Ez nem igaz.Heikki folyton ilyen zöld cuccokkal töm,ez a kis csirke igazi felüdülés lesz.
-  Akkor fejezd be a terítést,én pedig kiteszem a kaját tányérokra.
-  Oké.-mosolyog rám és átveszi az evőeszközöket.

   Csöndesen megvacsoráztunk,majd kicsit még beszélgettünk a nappaliban.Mikor végleg megelégeltem,hogy Seb nem bír magával beadtam a derekam és kézen fogva a szobámba vezettem.Nem sokat lacafacázott,azonnal elvette,ami kellett neki.Ez a szeretkezés más volt.Szilveszterkor annyira gyöngéd volt és türelmes.Ezúttal azonban azonban minden gyöngédség kiveszett belőle és csak a mohó vágy mutatkozott mozdulataiban....nem mintha bántam volna.

   Fél óra múlva fáradtan és beteljesedetten hajtom fejem mellkasára,mely még mindig szaporán emelkedik és süllyed.Apró karikákat rajzolok ujjammal és közben próbálok megnyugodni kicsit.

-  Megyek,lezuhanyozok.-ül fel kicsit később.
-  Addig én alszom egy picit.
-  Szép álmokat édesem.-ad puszit homlokomra és besétál a fürdőbe,ami halvány fénnyel árasztja el kicsiny lakást.

  Még fél perce sem csukhatta be maga mögött az ajtót,mikor az hangos zajjal vágódik ki és Seb jelenik meg az immár éles fényben,kezében valami átlátszót tartva.

-  Azt hiszem van egy kis problémánk....

/Rina szemszöge/

    Nagyon haragudtam reggel Käthe-re reggel,de ahogy telt a nap,egyre elhalványodott.Tudom,hogy vesztébe rohan és bár megígértettem vele,hogy nem fordul elő többet,a hatodik érzékem azt súgta,hogy nem fog tudni ellenállni annak a szoknyapecérnek,ahogy régen sem tudott.

   Jamie régen,amikor együtt voltak,ott csalta meg ahol tudta,de annyira elvakultan szerelmes volt abba a szemétládába,hogy azt sem látta,ami a szeme előtt történik.Egy kis ideig nyugodt voltam,míg Kimivel kavart,bár nem esett jól.Aztán egyedül volt,és utána végre egymásra találtak Sebivel,persze neki ez sem elég...Neki Jamie is kell,pedig tudja,hogy nem is keveset szenvedett.Azokat a felhőtlenül boldog napokat keservesen megfizette.Nem tudtam ugyan rajtakapni azt a szemetet,de legalább meg tudtam győzni barátnőmet,hogy nem kellene vele lennie,persze attól még borzalmasan érezte magát,amikor otthagyta az istállót és más munkát kellett keressen,de ezekről legszívesebben nem beszél.

-  Minden rendben kicsim?-teszi combomra hideg kezét párom.
-  Persze,csak kicsit elgondolkodtam.
-  Mi az,amin az én kis angyalkám így el tud gondolkozni?
-  Az,hogy milyen szerencsés vagyok,hogy itt vagy nekem.-furakszom karjai közé.
-  Látod,ezt pont így gondolom én is.-ad egy nagy puszit a fejem búbjára és még szorosabbra fonja karjait körülöttem.
-  Akkor jó.Nem akarsz lefeküdni?
-  Veled bármikor...-húzza félmosolyra ajkait.
-  Jaj,kis perverz...alvásra gondoltam.-csapom vállon.
-  Miért,szerinted én nem?Akkor most ki is a perverz?-kacag fel harsányan.
-  Aludjunk inkább,álmos vagyok.
-  Oké,nekem is hosszú napom volt.

   Heikki karjai közt elaludni olyan,volt,mintha maga a mennyország szállt volna alá,csak azért,hogy biztosítsa,hogy szép álmaim lesznek.Reggel teljesen kipihenten és mosolyogva ébredek.Közös zuhany után megreggelizünk,majd együtt megyünk a gyárba.Az irodám előtt elköszönök páromtól és benyitok.Az asztalom előtt a földön Käthe kuporog és patakokban folynak könnyei.Valamit tart a kezében.

-  Mi a probléma?-karolom át.
-  Ez...-nyomja a kezembe a dolgot,ami nála volt.
-  Ez mi?
-  Terhességi teszt....
-  Minek az neked?Nem szoktatok védekezni Sebivel?
-  De igen,viszont az este kiszakadt és nem tudom,hogy ez mit jelent...
-  Ez negatív...-veszem jobban szemügyre.
-  Igen,ez az első,nem emiatt sírok.Elvégeztem még egyet,az pozitív lett,de ijedtemben eldobtam.
-  Ha ez este történt,akkor ennek az egésznek semmi jelentősége.Az ilyen tesztek megbízhatatlanok.
-  De ha mégsem?-szipogja.
-  Akkor mi van?Szeretitek egymást Sebivel,majd megoldjátok.Vagy esetleg a...
-  Nem,vele esélytelen....Nem szeretkeztünk,csak csókolóztunk,attól pedig ha jól tudom senki nem lesz terhes.
-  Igaz...Szóval,szerintem várjunk pár napot és megismételjük ezt az egészet.Addig nem mondasz senkinek semmit,minden marad így és fel a fejjel,minden rendben lesz.-ölelem ismét át,pedig tudom,hogy erre nem sok esély van.

***

Ez lett volna a rész,ami mint mostanában mindig,késett egy napot.Nagyon,nagyon sajnálom,de a tegnap tényleg nem volt időm.Ebben azért már történnek dolgok,remélem egyre érdekesebb lesz számotokra,mert nekem jelenleg ez a kedvenc történetem.

Holnap elképzelhető,hogy lesz rész az egyik új történethez,mivel a Forgiven-hez még mindig nem fogalmazódott meg,mit is szeretnék valójában kezdeni vele.

Legyen szép estétek és remélem nem készített ki benneteket nagyon a hétfő.

Puszi:*:*

Újabb díj!

Sziasztok!

Ez sajnos nem rész,mert ma nem tudtam a végére járni,mivel az egész napom nem úgy alakult,ahogy terveztem.Lehet,hogy ha nagyon összekapom magam,akkor esetleg egy rövidke részre futja majd.Még meglátom.

Addig is viszont kaptam még egy díjat,amit nagyon szépen köszönök Zombori Brigi-nek.

Szabályok:

1. Másold át a képet és a kérdéseket a blogodra.

2. Minden kérdésre őszintén válaszolj.

3. Add tovább a díjat 7 személynek.

4. A díjat visszafelé nem lehet adni, viszont többször is meg lehet kapni.

Kérdések:

1. Melyik pilótával (ha nem szereted az f1-et, akkor más sportolóval) töltenél el egy hétvégét?

A válasz egyértelmű,Sebivel
2. Miért vele?

Mert imádom a srácot,minden kis furaságával.Ja és az elbűvölő mosoly sem utolsó.
3. Milyen az álomrandid? (Hová mész és kivel?)

Egy piknik kettesben,aztán kísérjen haza és egy amolyan igazi,elcsépelt,fantasztikus csók,ami minden romantikus filmben benne van.
4. Milyen számodra a férfiideál?

Egyáltalán ne legyen tökéletes,legyen szép szeme és passzoljunk egymáshoz.
5. Álomlánykérés?

Karácsonykor a család körében,és apukámtól kérje meg a kezem előtte.
6. Voltál már úgy igazán szerelmes?

Nem igazán.
7. Miért szereted a Forma1-et? (Ha nem szereted, akkor a kedvenc sportodat)

Az izgalom miatt,amit akkor érzek,amikor kialszanak a lámpák a rajtrács fölött és elstartol a verseny,és én azért szurkolok,hogy Seb nyerjen.Az leírhatatlan érzés.
8. Van szerencseszámod/tárgyad?

A szerencseszámom a 7-es.A szerencsetárgyam pedig egy katicás kulcstartó,amit az egyik osztálytársamtól kaptam mikulásra.
9. Szoktál éjszakánkként álmodozni? Ha igen, ki szerepel benne?

Minden éjjel szoktam álmodozni és legtöbbször Sebi,vagy a történeteim szerepelnek benne.
10. Hogy hívják a legjobb barátodat/barátnődet? Miért tartod annak?

A legjobb barátnőm egyen a nővérem is és azt hiszem,hogy azért a legjobb barátnőm,mert annyi mindent meg tudunk osztani egymással és  nálunk még a telepátia is működik.Ott segít,ahol tud és nagyon imádom őt.Talán ezért...
11. Tipikus lány vagy? (sok cipő, smink és rengeteg táska)

Abszolút nem tartom magam tipikus lánynak.Nem megyek a divat után és se sok táskám,se sok cipőm nincs.Általában azt veszem fel,amit kényelmesnek találok,vagy ami először rám borul a szekrényből,a sminkem pedig a legminimálisabb.
12. Mindent meg tudsz beszélni anyukáddal/apukáddal? Melyikükhöz állsz közelebb?

Nos,anyukámmal nagyon sok dolgot meg tudunk beszélni,de mégis apukámhoz állok közelebb,tipikus apás lány vagyok.
13. Hogyan vetemedtél rá, hogy végignézz egy Forma1-es futamot? (a legelsőt)

Ez egy remek kérdés,ugyanis csak annyira emlékszem,hogy nézem,nagyon rég,de az homályba vész,hogy mi vett rá erre.

A díjat több,mint valószínű,hogy azok az írok kapnák,meg,akik az előzőt...

Díj!

Sziasztok!

Ez még nem a rész,de este az is lesz,ha minden összejön,reméljük.

A blog ismét díjat kapott,amit nagyon köszönök Lili-nek.

Szabályok:

1.Írj magadról 11 dolgot.

2.Válaszolj 11 kérdésre.

3.Írj 11 kérdést.

4. Küldd tovább 11 embernek.

11 dolog magamról:

1. Imádok olvasni.
2. Zene nélkül valószínű,hogy begolyóznék.
3. Imádom a Forma 1-et,még ha néha furán is néznek rám emiatt az emberek.
4. Kedvenc pilótám Sebastian Vettel,bár ezt szerintem már ti is kitaláltátok.
5. Amikor írom a történeteim mindig úgy érzem valami hiányzik,bár arra még nem jöttem rá,hogy mi az.
6. Ha senki nem lát,akkor hangosan énekelek otthon.
7. Nincs sok barátom,csak azok vesznek körül,akikben feltétel nélkül megbízom.
8. Kedvenc írónőm Cassandra Clare,tőle pedig a kedvencem a Halál ereklyéi sorozat.
9. A kedvenc sorozatom az American Horror Story.
10. Mindig sírok az Armageddon végén.
11. Legnagyobb álmom,hogy író legyek.

Lili kérdései:

1, Miért kezdtél el írni?

Leginkább a nővérem ösztönzésére.
2, Hogyan születnek meg a történetek a fejedben?

Az ötletek spontán jönnek és van,hogy elég egy sor egy dalból,vagy egy mondat egy könyvből.
3, Mi alapján formálod meg a karaktereidet?

Általában magamból indulok ki,mindegyikbe beleteszek egy kis részt magamból,a többit pedig úgy alakítom,ahogy a történet megkívánja.
4, Mi az, ami megváltoztatná az egész életedet?

Talán ha kikerülnék a családom bűvköréből.
5, Álommunka?

Akármilyen pszichológus.
6, Milyen típusú könyveket szeretsz?

A fantasy könyvek a kedvenceim,már két polcot teleraktam az elmúlt három év szerzeményeivel.
7, Gondolkoztál már azon, hogy kiadsz egy könyvet?

Folyton ezen gondolkodom.
8, Ha igen, akkor milyen típusú könyvet írnál?

Már belekezdtem és a prológusát olvastátok is.Szóval fantasy témájú lenne.
9, Hol élnél a legszívesebben?

New York vagy Svájc.
10, Ki a példaképed?

Azt hiszem kijelenthetem,hogy nincs példaképem.Nem akarok senkire sem hasonlítani,csak magam akarok lenni,anélkül,hogy arra gondolnék,mit tenne a példaképem abban az adott helyzetben.
11, Kedvenc dal/ok?

Rengeteg kedvenc dalom van,azt hiszem egy párat sorolok fel csak:

1. Avenged Sevenfold - So Far Away
2. Three Days Grace - Never Too Late
3. 3 Doors Down - Here Without You
4. Lostprophets - 4 AM Forever
5. Bullet For My Valentine - Tears Don't Fall
6. Thirty Seconds To Mars - Hurricane
7. Linkin Park - Somewhere I Belong

Remélem ezzel egy kis darabkát megint megmutattam magamból.

Kérdéseim:

1. Ki áll hozzád a legközelebb?
2. Szoktál  lehetetlen dolgokat kívánni?
3. Ki a kedvenc színészed/színésznőd?
4. Van olyan film,aminek a vége könnyeket csalt a szemedbe,vagy elérzékenyültél rajta?
5. Milyen típusú könyveket olvasol?
6. Mióta szereted a Forma 1-et:
7. Szoktál vakon belemenni kétes helyzetekbe?
8. Milyennek látod magad?
9. Ha gazdag lennél,mi lenne az első dolog,amit megtennél?
10. Hol élnél a legszívesebben?
11. Kedvenc előadod?

Akiknek én tovább adom,bár nem hiszem,hogy lesz 11:

*Chrisee
Mercii
Rina
Zombori Brigi
Csibi
Barbi
Blueberry^^

1.Rész

Deal

-  Nem gondolod,hogy esetleg halványabban is sminkelhetnéd magad?-nyomta el barátnőm a cigicsikket,amit épp akkor végzett ki.

   A kedvenc kávézónkban ücsörögtünk és arról beszélgettünk,mit is kellene csinálnunk a rengeteg szabadidőnkkel,amivel rendelkeztünk,miután Elinor lemondott egy jótékonysági rendezvényt.Nos igen..Egy hónapja éltem már Londonban és úgy érzem szép lassan beletanultam a fényűző életbe,nem mintha apám mellett nélkülöznöm kellett volna.Szó se essen ilyesmiről,csupán annyi,hogy ott nem kellett adnom magamra,mert sosem vittek sehová.

-  Majd ha azt akarom,hogy valaki angyalinak lásson,akkor halványabban sminkelem magam.Addig pedig hadd higgye mindenki,hogy depressziós vagyok és ezzel kezelem.

-  Nem depressziós,gyogyós.-kacagott és beleivott a martiniba,amit akkor hozott ki a pincér.

-  Azt hiszem meg tudnám szokni ezt az életet.-dőltem hátra a kényelmes fotelben.

-  Szerintem te azt is meg tudnád szokni,ha a gitárod és te a világot járnátok és koncerteznétek.

-  Lehet,de az akkor sem ez a luxus lenne.

-  Jó én azt nem is állítom,hogy az lenne a világon a  legjobb,de azt is meg lehet szeretni.

-  Mondja ezt az,akit mindenhová limóval furikáznak.

-  Ne sértegess,jó.Az csak látszat.

-  Igen,mert ha leveszed a napszemüveged,akkor aztán igazán vad tudsz lenni.

-  Szerencséd,hogy elég szép ez a mai nap,ahhoz,hogy ne kiabáljak beled.

   Mióta Londonban éltem minden nap ezt csináltuk.Összevesztünk,kibékültünk,leginkább azért,mert mindig volt valami elmés megjegyzésem,ami az ő mércéjével már sértő volt,eléggé un toleráns egy személy volt,de egyben a legjobb barátnő,akit az ember kívánhat magának.

-  Ma beszéltem telefonon Bernie-vel és azt mondta szívesen lát minket az egyik versenyen.-törte meg hamarosan a csöndet.

-  Az meg ki a szösz?

-  A nagybátyám,vagy ük nagybátyám.Fene tudja,öreg,mint az országút,de nagyon szeretem.

-  És még ilyen idősen is versenyez?

-  Nem,ő birtokolja a Forma 1 kereskedelmi jogait.

-  Azt sem tudom mi az a Forma 1.

-  Ezt most te sem gondoltad komolyan...-nézett rám idegesen.

-  De igen....Soha nem voltam oda az ilyesmiért.

-  Azt sem tudod miről van szó,legalább ne ítélkezz.

-  Nem mondtam semmi rosszat.

-  Pedig gondoltál..-puffogta és felhajtotta az itala maradványait.

-  Ugyan már,soha nem gondolnék fura dolgokat a szeretteidről,vagy azok dolgairól.

-  Oké,hagyjuk.Be akarlak majd mutatni néhány embernek ott.

-  Hová utazunk?

-  Németországba.

-  Imádom azt az országot.Két évet töltöttem ott egy berlini nevelőintézetben.

-  Sajnálom.

-  Nem kell,imádtam.

-  Akkor németül is tudsz?

-  Igen és spanyolul,meg angolul és természetesen magyarul,sőt,ha nagyon megerőltetem magam,akkor még franciául is tudok.

-  Te aztán sok nyelven tudod kifejezni magad.

-  Igen,tudom.Sok időt töltöttem ilyen nevelőintézetekben.A gyerekek közt hamar megtanultam a nyelvet,mert senki nem beszélt sem magyarul,sem angolul.

-  Legalább érdekes életed volt.

-  Hidd el,szívesebben éltem volna a te unalmas életedet.

-  Mostantól élheted.

-  Azt hiszem nem nekem való,de a te kedvedért megpróbálom.

-  Milyen rendes vagy.-pislogott rám.-Fizetni szeretnénk!-intette oda a pincért.

-  Hová sietünk?-álltam fel kicsit értetlenkedve.

-  Vásárolni.

-  Minek?

-  Azért,mert holnap utazunk Németországba és neked semmi normális cuccod nincs.

-  És akkor mi van?

-  Az,hogy ezekben a göncökben nem mehetsz emberek közé.

-  Na köszi szépen.-tettem csípőre a kezem morcosan.

-  Nincs mit,gyere.-ragadta meg csuklóm és kicibált az utcára,ahol megindultunk az Oxford Street felé.

    Nagy nehezen rám tukmált három különböző ruhát,aztán pedig egész nap cipőt és táskát hajkurásztunk ezekhez.Nem igazán az én stílusom a kiöltözés,de be kell vallanom,hogy ezek igenis tetszettek.

-  És mond csak,őfelsége nagy ész kisasszony.A saját ruháimat hordhatom nap közben?
-  Még csak az kéne.Addig ma le nem fekszel,míg nem találunk rád hordható ruhákat.
-  Miért...Miért?-emeltem tekintetem az égre,de láthatóan semmi hatása nem volt barátnőmre és máris rángatott be a következő butikba.

   A nap végeredménye egy halom megvásárolt ruha volt és tetemes mennyiségű elköltött pénz.Soha nem vásároltam magamnak ennyi ruhát,még akkor sem,amikor az apámmal éltem és bármit megkaphattam,amit csak megkívántam.Hazamentünk és lepakoltunk mindent,majd nekiláttunk a csomagolásnak.Ha rajtam múlott volna két perc alatt kész lettem volna vele,de természetesen nem letett csak úgy,a magam feje után bedobálni mindent.Ahogy Elinor magyarázta,hogy mit,hogy tegyek el úgy,hogy ne gyűrődjön,azt hittem a falra mászok.Végül is két egész bőröndöt sikerült telepakoltasson velem,na meg természetesen a hajókoffer,amit nem értettem minek a repülőre,de ráhagytam.

   Másnap kora délelőtt landolt a gépünk a hockenheimi reptéren,ahol egy fekete terepjáró várt minket,hogy a hotelhez vigyen.Megkaptuk a szobáink mágneskulcsát,szóval birtokba is vehettük őket.Az enyém krémszínű volt és nagyon ízlésesen be volt rendezve.Lerúgtam cipőimet és bele vetettem magam az ágyba.a mennyország volt,ezt állíthatom.Egész délután el tudtam volna feküdni benne,ám alig negyed óra henyélés jutott ki csupán,ugyanis amint kényelembe helyeztem magam,máris kopogtak az ajtón.

-  Miben segíthetek?-tártam ki az ajtót.
-  Inkább én kérdezném ugyanezt.A hétvégén én leszek a kisasszony kísérője és az,aki megmutat neki mindent.
-  És mi is vagy te,ha szabad kérdeznem?
-  Egy kalauz.-vont vállat és ajkaira széles vigyor terült.

    Csak ekkor engedtem meg magamnak,hogy jobban is szemügyre vegyem.Lazán nekitámaszkodva állt az ajtófélfa mellett.Fekete nadrág és szürke pulcsi volt rajta,kezeiben pedig egy fekete bőrdzsekit szorongatott.Szőke haja összevissza tincsekben állt fején és kicsit még borostás is volt.Erőss német akcentussal beszélte az angolt,bár szerintem egy picikét rá is játszott.Szemei meghatározhatatlanul kékek voltak és fogai pedig túl tökéletesek.

-  Neved?-kérdeztem kurtán.
-  Sebastian.
-  És még mi?
-  Titok.Egyelőre elég,ha csak ennyit tudsz.A te neved lehet tudni?
-  Katica.-vigyorogtam rá,de nem tűnt kétségbeesettnek.
-  Katica és még mi?-ejtette kicsit nehézkesen a nevem.
-  Titok.Egyelőre elég,ha ennyit tudsz.-vigyorogtam rá elégedetten,mivel tekintete elfelhősödött és kicsit azonnal morcosnak tűnt.
-  Érdekes neved van...
-  Be szeretnél jönni,agy sátorozunk még egy kicsit a folyosón?
-  Szabad?-biccentett a szoba felé félénken.
-  Azért hívtalak be,mert igazából nem akarom,hogy begyere.

   Látszott rajta,hogy nem nagyon csípi az angol humort,így amikor legközelebb hozzászóltam,már németül tettem azt.

-  A nevem illetően ha akarod hívhatsz LadyBug-nak is,nem zavar.-ültem vissza az ágyra.
-  Te német vagy?-kapta fel a fejét ijedten.
-  Egy kicsit.Egy kicsit spanyol,kicsit magyar,kicsit francia és kicsit német,meg kicsit angol is.
-  Atya isten...-csapott a homlokára.
-  Téged aztán nehéz lesz elhagyni.
-  Na kösz.Ha csak nyűg vagyok,akkor akár ki is mehetsz.Tudod  hol jöttél be.
-  Nem erről van szó...de mindegy is.Egy óra múlva lenn találkozunk hallban,megmutatják nektek a pályát,meg az ilyen helyeket itt a pálya körül.
-  És ha kihagynám?
-  Mit szeretnél helyette csinálni?
-  Elhúzni innen?!-vontam fel a szemöldököm.
-  Mégis hova?Semmit nem ismersz itt.
-  Tudom az innen kivezető utat és nekem ez elég.
-  És megtennéd ezt a legjobb barátoddal?
-  Honnan tudod,hogy a legjobb barátommal jöttem?
-  Ecclestone úr mondta,hogy jön az unokahúga és hozza a legjobb barátnőjét.Ha pedig te nem Elinor vagy,akkor nyilván csak a legjobb barátnő lehetsz.
-  Okos.De azért remélem nem vársz emiatt most diplomát is.
-  Csak állapodjunk meg.
-  Miben akarsz te velem megállapodni.

-  Ha most itt maradsz és szépen úgy teszel,mintha nagyon is érdekelne ez az egész,akkor esetleg holnap azt kérhetsz,amit akarsz.
-  Te nem tudod kivel alkudozol,remélem tudod.
-  Csak merem remélni,hogy kegyes leszel.
-  Rossz ajtón kopogtatsz.-kacagtam el magam és szétterültem az ágyon.
-  Ettől féltem.-szívogatta fogait.
-  Alku megkötve.Holnap az lesz,amit én akarok.-jelent meg egy ördögi vigyor arcomon.
-  Csak azért ha lehet olyat ne kérj,hogy valahol meztelenül rohangáljak és meg se erőszakolj.
-  Az erőszakolásról szó sem lehet,de a pucér rohangáláson még gondolkodom.Kíváncsi vagyok mi rejtőzik a kis csini naci alatt.
-  Hát..ezt nem fogod megtudni.
-  Pedig már késő...Levetkőztettelek a tekintetemmel.
-  Nem mondták még,hogy kicsit perverz vagy?
-  Egy páran már említették,de ha egyszer ez az igazság...
-  Érdekes személy vagy,az már tuti.
-  De engem így kell elfogadni.És ahogy látom,te máris megszerettél.
-  Ezt meg honnan a jó égből veszed?-vágott ijedt képet.
-  Pont ebből.
-  El vagy tájolva.-legyintett és előkapta a telefonját.
-  Most mit akarsz?
-  Készítek rólad egy képet,hogy ha esetleg a hétvége folyamán megszöknél tőlem,akkor legyen kép,amivel utánad kutatok.
-  De csak akkor,ha te is benne leszel.
-  Én aztán nem.Na tessék szépen mosolyogni.-emelte fel a telefont,majd mielőtt észbe kaptam volna már el is készült a sztárfotó.

***

Ez lett volna a rész máról,remélem mindenkinek tetszett.Kicsit fura lett,azt tudom,de ezt most ilyenre tervezem.

Szép estét nektek,

Puszi:*:*