7.Rész

-  Andy...most azt hiszem lezuhanyzok és lemegyek hozzátok a hallba.Mondd meg a bátyámnak,hogy bármit csinál,el ne kezdjen kombinálni,mert a végén téves következtetéseket fog levonni.
-  Nyugi,átadom neki,ahogy akarod.-kacsint rám,majd el is iszkol.

   Lehet jobban is tette,mert én mindjárt elájulok.Fer hallott minket Sebivel?Ezt még mindig nem sikerült feldolgoznom.Mi van ha egyből ő is a legrosszabbra gondol?Szinte szédelegve csukom be a lakosztály ajtaját és sétálok be a némethez a fürdőbe.Vontatott mozdulatokkal leveszem köntösöm és anyaszült meztelenül beállok mellé a kabinba,amit máris megtöltött a vízpára.

-  Mi a baj?-karol át Seb.
-  Itt volt Andy,azt mondta várnak bulizni,meg azt is mondta,hogy Fer hallott minket,amikor együtt voltunk.
-  És tudja,hogy én vagyok akivel a húga tölti az idejét?
-  Nem..szerintem ha rájött volna,akkor ránk töri az ajtót.
-  Igaz..-ad egy puszit fejem búbjára,amitől kicsit lehiggadok.
-  Ha most innen elmész,akkor senkinek nem mondhatod el ezt az egészet.
-  Egyáltalán nem terveztem.
-  Akkor jó.Csak a biztonság kedvéért,tudod.-mosolygok a szöszke németre,aki viszonozza mosolyom és ujjait állam alá csúsztatja,így fejemet felemelve egy édes csókot adhat ajkaimra.
-  Imádlak megcsókolni.-suttogja ajkaimra.
-  Én is imádom,amikor megcsókolsz.-préselem csípőmet az övének és nyaka köré fonva karjaimat megcsókolom.

   Tudom,hogy ahhoz viszonyítva,hogy csak a szeretőm és semmi érzelem,kicsit nem is tudom,hogy mondjam..talán máris közelebb vagyok a tűzhöz,mint az terveztem,de nem tehetek róla.Egyszerűen kell a veszély az életembe,mert anélkül csupám csak üres váz lenne,amiben nap mint nap élek és nem tudok kitörni belőle...Pedig szeretnék.

-  Akkor azt hiszem majd látjuk egymást egy hét múlva.-néz rám a német csillogó szemekkel.
-  Ja,egy hét múlva.-adok gyors puszit az arcára,majd mikor végre sikerül elbúcsúznunk visszamegyek és nekiállok válogatni a ruháimat,amiket a bulira akarok felvenni.


   Végül egy nem túl kihívó összeállításra esik a választásom,mert nem akarok sokáig maradni azon a bulin,főleg ha Seb is ott lesz és a bátyusom is nekiáll faggatózni a szobából kiszűrődő hangokkal kapcsolatban.A terv az az,hogy megiszok pár italt és lelépek,mielőtt bármi baj történhetne.

   Mikor végül felveszem sárga cipőimet és elhagyom a lakosztályt akkor már elég késő van,így napszemüvegem inkább táskámba rejtem és így csatlakozok bátyusomékhoz,akik szép számban összegyűltek az előtérben.Nando a pultnak támaszkodva beszélget Kimivel,akin látszik,hogy egyre türelmetlenebb és már nagyon várja,hogy ihasson.

-  Bocsi,hogy ennyit kellett várni rám.-csatlakozok a kis csapathoz.
-  Nem te vagy az egyetlen,akire várni kellett.-fordul felém bátyusom kicsit morcosan.-Hülkenberg és Dom sincsenek még sehol sem.
-  Akkor várunk még rájuk?-kérdezem kíváncsian.
-  Nem...-jelenti ki a finn határozottan.-Megyünk!Inni akarok!-sorolja óhajait mérgesen és kezeit ökölbe szorítja.
-  Jól van,hisztike..Megyünk.-kacag fel a hátunk mögül Jenson és átkarolja derekam,mire megrezzenek.
-  Haver,vedd le a kezed a húgomról!-mennydörgi Fer és idegesen néz Jensre.
-  Csak kedves akartam lenni.-nyávogja az angol és elengedve inkább mellém áll.
-  Fernando,nem kell mindenkit távol tartanod a húgodtól.Így soha nem fog férjhez menni.-csatlakozik hozzánk Andy.
-  Tőlem férjhez mehet,de csak spanyolhoz.
-  Ez miféle hülye kikötés?A te barátnőd sem spanyol.
-  De az exem az...szóval...-vonogatja szemöldökét.
-  Örülök,hogy megbeszélitek a dolgaimat,miközben én is itt vagyok.-nézek bátyámra morcosan és bal vállába bokszolok.
-  Auuuu!Húgi,nagyon megütöttél...Ez most be fog lilulni.-nyávog Fer és karját kezdi tapogatni.
-  Megérdemled,te majom!-öltök rá nyelvet és el is fordulok tőle,hogy még jobban felidegesítsem.
-  Ugyan,húgi...egyszer meg kell bocsájtanod....
-  Egyszer...-makacsolom meg magam és elsétálok a kis csoporttól,akik csak megilletődve néznek utánam.

   A buli remekre sikeredett,nem úgy,mint előző este.Nagyon későn értünk vissza a hotelbe és szinte semmit nem aludtunk,ugyanis reggel hatkor indult a gépünk haza.Nekem Svájcba,a többieknek pedig a gyárakba,vagy ki tudja hová.Nandoval érzelmes búcsút vettünk egymástól a reptéren és fájó szívvel hagytam el Ausztráliát.Nagyon is megkedveltem a sok kengurut és a kajákat,meg a bárokat.

   Nagyjából este nyolckor landolt a gépem a Berni reptéren.Csomagjaimat összeszedve,átesve minden ellenőrzésen,végre mehettem haza az intézetbe.Hihetetlenül fáradt voltam,amikor végre ágyba kerültem és csak annak örültem,hogy másnap csak reggel 10-kor kezdődött a munkaidőm és így alhattam.Lerúgtam magamról minden ruhát és fehérneműben dőltem az ágyra és szinte azonnal el is aludtam.

  Másnap reggel vekkerem csörgésére ébredek,amire nem emlékszem,hogy mikor állítottam be,vagy miért csörög.Álmosan kikapcsolom és hátamra fordulok.Csak fekszek és azon gondolkodok,hogy milyen is volt az elmúlt hétvége.

 Elkövettem életem egyik legnagyobb,legvakmerőbb örültségét és azt hiszem meg sem bántam.Szeretem a bátyámat,de kell a kaland,és ha ezt az ő legnagyobb riválisa biztosítja nekem,akkor miért ne?Ez egy remek tapasztalat lesz,ha végre egyszer újra képes leszek komoly kapcsolatot létesíteni valakivel.

   Nagy nehezen kivánszorgok a konyháig és nekilátok a reggelinek és az előkészületeknek,hogy mikor bemegyek a laborba,ne úgy nézzek majd ki,mint egy hét hónapos hulla.Míg a pirítós és a kávé készül,addig én gyorsan lezuhanyzok és magamra kapok néhány ruhát,a laborköpenyemet pedig kikészítem a kanapé sarkára.

  Reggeli után már rohanok is,mert késésben vagyok.Negyed 11-kor robogok be a labor ajtaján,majdnem elgázolva Nakamoto professzort,aki két kémcsővel egyensúlyozva akart távozni,de nekem majdnem sikerült megakadályozni ebben.

-  Elnézést,professzor!-vetem oda neki rohanás közben és már el is tűntem.

    Amikor végre megérkezek Logan professzor asztalához homlokom izzadtságcseppek gyöngyöznek és szaggatottan veszem a levegőt.Térdeimre támaszkodva próbálom kifújni magam,mikor a professzor váratlanul felkacag és megbillent könyökével.

-  Hová szaladtál Mira?
-  Elkéstem...sajnálom.-suttogom közben légzésem egyre normálisabbá válik.
-  Még lett volna egy fél órád.Fölösleges volt elgázolni Nakamoto professzort.
-  Tessék?-meredek a kisöregre csodálkozva.
-  Ugyan már...nem emlékszel,hogy csütörtökön,mikor elmentél azt mondtam,hogy hétfőn ráérsz bejönni 11-re?
-  Istenem!-csapom homlokon magam mérgesen.-Hogy felejthettem el?!
-  Nos,nem tudom,de ha már itt vagy,akkor folytathatod a munkádat.
-  Beszélhetek előtte Lora-val?
-  Igen.-bólint a prof. és visszatér munkájához.

    Átsétálok a fél épületen,hogy végre elérjek abba a laborba ahol Lora dolgozik és nem is kell sokat keressem,ugyanis épp egy mikroszkópba kukucskál,az asztala sarkán.Szőke haját kontyba fogta és egy ceruzával szúrta át,hogy ki ne bomoljon.Laborköpenyének sarka zöld,biztos belelógatta valamibe,amibe nem  kellett volna.Lassan odasétálok hozzá és megbököm a vállát,mire ő lefejeli a mikroszkópot.

-  Basszus...mi az ég van már?!-dörzsöli meg fejét mérgesen.
-  Sajnálom,nem gondoltam,hogy ennyire benne vagy.-nézek barátnőmre bűnbánó képpel és előveszem kiskutya szemeimet.
-  Megbocsájtok,de csak ha fizetsz nekem egy sört.
-  Fizetek.-kacagok fel és végre megölelem.Már nagyon hiányzott.



-  Szerinted eljön?-nézek kíváncsian az edzőmre,aki hidegvérrel mered a szakadó esőbe,miközben engem kínoz a fekve nyomó padon.
-  Nem tudom,de mit érdekel az téged?-fordul meg idegesen.
-  Csak érdekel és kész.Hiányzik...
-  Sebastian!Több,mint egy fél órája ecseteled a szexuális élményeidet ezzel a kis spanyol macával.Ha nem hagyod abba végre,akkor esküszöm,hogy belelépek a szádba!-fakad ki és elővesz két három kg-s korongot a szekrényből,majd mikor visszateszem a súlyzót az állványra elkezdi felpakolni azokat.
-  Van ezzel valami problémád?-nézek rá kíváncsian.
-  Igen,van.A tököm tele van azzal,hogy mindig keresed a módját,hogy valakivel megveresd magad.Neked ez az istenverte hobbid?
-  Most miért vagy ideges.Sosem kerestem a módját,hogy megveressem magam.-nézek rá értetlenül,de ő inkább mordul egyet és a kulacsáért sétál.
-  Szerintem pedig épp csak nem nagyítóval keresed magadnak a bajt,Vettel.Nézd csak meg....A feleségedet,hogy is szedted fel?Persze...A vőlegényétől csábítottad el.Az előtte lévő csajoddal mi is volt?Ja,hogy nem is volt a csajod,mert csak a szeretője voltál...ja és,hogy még házas is volt,az megint egy másik dolog.Seb,te komolyan keresed a bajt.Szeretőt tartasz,mikor házas vagy,tudván,hogy a feleséged bátyja profi bokszoló és bármikor beveri a képed ha kell.Hát mi ez,ha nem öngyilkos hajlam?Most pedig megint mit csinálsz?Összefekszel azzal a lánnyal,akire rá sem lenne szabad nézned,mert ő Fernando Alonso húga,és ez már egy hatalmas TABU jelet nyom szegény lány homlokára.
-  Nyugi már,Heikki!
-  Te ne nyugtass engem,mert legalább egyikünknek aggódnia kell a testi épségedért.És ha te nem teszed,akkor majd én megteszem,de abban nem lesz köszönet.Soha többet nem mehetsz annak a lánynak a közelébe,mert Alonso beveri a képed,ahogy azt a bulin is tette.
-  Sosem fogja megtudni.-legyintek könnyelműen.
-  Ha a lány közelébe mész,akkor én magam mondom el neki.-jelenti ki határozott és érzem,hogy ezt a témát nem kellene tovább feszegetni,mert a végén még nagyon csúnyán összekapunk.
-  Jobb lesz,ha ezt a témát inkább hanyagoljuk.Nincs kedvem megint összeveszni veled.
-  Ez egy remek ötlet.-morogja és leül a futópad szélére.-Most mit akarsz kezdeni?
-  Azt hiszem megyek és lezuhanyzok.
-  Úgy értem ezzel az egésszel.Mirával és minden szarral,amit magadnak kavartál.
-  Nem kavartam semmilyen szart magamnak.Néhány közösen eltöltött éjszaka még senkinek nem ártott meg.
-  De ha Fernando rájön,akkor téged laposra ver.
-  Akkor verjen.Egy ilyen nőért megéri megveretni magam.
-  Na tessék,megint témánál vagyunk.-morogja idegesen és nyakába véve törölközőjét elindul kifelé az edzőteremből.

   Utolsó mondatát már nem halottam,ugyanis gondolataim máris visszatértek az ausztrál hétvégére és Mirára.Testének érintése,olyan volt,mintha tűz perzselte volna minden porcikám és egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből.A csókok,amiket váltottunk és perzselő tekintet egyszerűen megbabonázott,pedig nem kellett volna.Sokkal többet akarok belőle,mint amit megkaphatok és még sokkal több fog kelleni,amikor sokadjára leszünk együtt és egyre jobban megismerem.Én nem vagyok normális,hogy már megint ilyen helyzetbe sodrom magam.De megéri,mert ő kell nekem.

***

Ez lett volna a rész máról,remélem tetszett nektek.Nagyon sajnálom,hogy nem tudtam hamarabb hozni,de sem időm sem ihletem nem volt.Azért remélem megbocsájtjátok nekem.

Ismét elkezdtek fogyni a komik,nem tudom miért..Ennyire rossz,amit írok?

Nem számít,mert én nem csak a komik miatt írom,de szeretem olvasni a visszajelzéseiteket,mert onnan tudom,hogy jó az,amit írok.

Remélem ide majd kapok néhányat,mert fontos lenne nekem.

Legyen ész estétek és kellemes hétvégétek!
Puszi:*:*

28.Rész

A saját esküvőm..El se hiszem.

-  Kifele az ágyból,álomszuszék!-ront be a szobámba nevetve húgom és letépi rólam a takarót.
-  Nem hallottál még kopogásról?-dugom fejem a párna alá tiltakozásképp.
-  Tíz perce dörömbölök az ajtón,de semmi válasz nem volt,így a hatásosabb módszert választottam.
-  Rám törted az ajtót.-nyöszörgöm.-Anya?
-  Lenn van Lukassal,ne is kérdezz semmit.
-  Nem állt szándékomban.De azért még meg se jött,már az unokáját babusgatja?
-  Igen,mivel a kisfiad nagyon aranyos és nem tudta megállni,hogy azonnal le ne vigye játszani.
-  Megetette legalább?
-  Azt hiszem most eteti,de nem vagyok benne biztos.
-  Ha adsz öt percet akkor én is lemegyek.
-  Seb ugye ma jön haza Malajziából?
-  Ma bizony.Annyira várom már.
-  Nincs kivel melegítened az ágyad,mi?-emelgeti meg szemöldökét és tudom,hogy perverz gondolatok cikáznak fejében.
-  Tűnés kifelé innen,mielőtt leütöm a csini kis szőke fejedet a helyéről.
-  Már itt sem vagyok.-kacag fel és szavát betartva ki is siet a szobából.

   Nagy erőfeszítések árán kikelek az ágyból és fürdő felé sétálok.Közben összeszedem a cuccaim és
mindent,ami kellhet,hogy emberibb külsőt varázsolhassak magamnak.

    Zuhany közben felidézem magamban a Sebivel közösen eltöltött néhány napot a Genfi tónál és azt a mérhetetlen békét és kiegyensúlyozottságot,amit akkor éreztem,amikor vele voltam.Most,hogy versenyhétvége volt,egyszerűen nem fértem a bőrömben.Folyton csak fel alá járkáltam,ezzel pedig sikeresen az őrületbe kergettem Anyát és Ramit is.Egyszerűen nem találtam a helyem a lakásban és,bár itt volt nekem Lukas,egyszerűen nem tudtam mit kezdeni az időmmel.

   Szerencsére kisfiam már majdnem fél éves,így azért kevesebb gond van vele és itt van nekem az örök pesztonka is,anya.Ő úgy vigyáz Lukasra,mintha a saját gyereke lenne,pedig nem az,és nem is kellene,de ha Thomas és a húgom itt van,akkor neki is feltétlenül itt kell lenni és vigyázni a két rosszaságra.Thomas és a kisfiam egyszerűen imádja egymást,szinte elválaszthatatlanok,noha Lukas még alig pár hónapos,de keresztfiam egyszerűen nem tudja megunni babusgatni és imád a picivel foglalkozni.

   Lukas pedig egyre ügyesebb és ügyesebb lesz,minden egyes nap elteltével.Bár fogacskái még nem bújnak,azért már megmutatkoznak az első jelek,hogy hamarosan erre is sor kerül.Napok óta nyűgös és kicsit nehezebb vele bírni,de azért jobb,mint amikor folyamatosan csak sírt és akkor tényleg kezelhetetlen volt.De ez szerencsére már nem így van.

   A fürdőben gyors zuhany után nekivágok a ruháim összeválogatásának és hajam elrendezésének,mivel egyelőre olyan,mint egy nagyobb szénaboglya.Mikor a ruháim megvannak és hajam is úgy ahogy rendbe van szedve,lemegyek a napaliba,hogy megnézzem mit működnek lenn Ramiék.

   Lukas a kanapén fekszik,hason és kicsi fejecskéjét forgatva figyeli,ahogy Thomas bohóckodik neki,közben pedig hangosan kacag.Húgom a kanapén ül és kezében egy videó kamerával veszi fel,ahogy a kisfia szórakoztatja az enyémet.Anya a konyhában serénykedik és mintha németül káromkodna,de erre nem mernék fogadni.

-  Jó reggelt,álomszuszék!-köszönt elsőnek Rami és felpattanva a kanapéról hozzám rohan és átölel.
-  Neked is,de mi már találkoztunk.Ha nem rémlene te rángattál ki az ágyból.
-  Valami halványan rémlik,de nem vagyok biztos benne.
-  Anya kivel veszekszik a konyhában?-teszem fel azonnal a kérdést,mert ez izgat a leginkább.
-  Még haza se jött a kis párod,anyával máris sikerült összevesznie.
-  Hát,úgy látom ő sem abba a kategóriába fog tartozni,aki odáig lenne az anyósáért.-kacagok fel.
-  Az tuti.De nem akarsz neki köszönni?
-  Lehet kellene.-vonok vállat és a konyha felé indulok.

   A konyhában világháborús zűrzavar fogad.Seb a konyhapult előtt ül és lehajtott fejjel,idegesen mered maga elé,anya pedig még idegesebben magyaráz neki valamit,amiből csak annyit sikerül elcsípnem,hogy mégis,hogy gondolta,hogy ő ad anyának tanácsokat arról,hogy nevelje az unokáját.

-  Itt mi folyik?-szakítom félbe a veszekedésüket.
-  Käthe,kislányom,kérlek neveld meg a vőlegényed,mert én nem bírok vele!-csap anya idegesen az asztalra.
-  Sabine,nem kell így túlreagálni.Csal azt mondom,hogy nem kell azt a gyereket ennyire lekapatni,mert a végén semmit nem fog csinálni,csak karban.Szokja meg,hogy negyven éves korában nem leszel ott és hurcolod egyik helyről a másikra.
-  Ő az én unokám és oda viszem karban,ahová akarom.
-  Anya,nagyon sajnálom,de Sebnek igaza van.Eldöntöttük,hogy nem szoktatjuk karba Lukast,mert aztán nagyon nehéz lesz kinevelni belőle.Próbáld minél kevesebbet karban tartani.
-  Rendben kicsim,ha így akarod,akkor ezt teszem.
-  És rám miért nem lehetett hallgatni?-áll fel idegesen Seb és ahogy meglátom megviselt ábrázatát már értem,hogy sikerült ennyire összevesszen anyával.
-  Mert te nem az anyja vagy,neked nincs mindig igazad.-válaszolja anya egy egyszerű vállrándítás kíséretében és visszatér a főzéshez.
-  Jó,hogy Käthe-nek mindig igazat assz.
-  Elsősorban mert ő a lányom,másodsorban azért,mert nem ő az aki megcsalta a párját.
-  Persze....ismét témánál vagyunk!
-  Seb,kérlek gyere fel velem.Zuhanyozz le,én addig elkészítem neked az ágyat és aludd ki magad.Nem akarom,hogy egymásnak menjetek anyával.-lépek párom mellé és átkarolva derekát,majd kifelé kormányzom a konyhából.-Ugye vigyázol még egy kicsit Lukasra.
-  Ha így állnak a dolgok,akkor nyugodtan maradj Sebbel,ameddig kell.-néz rám húgom együtt érzően és máris 1000%-ban a a kicsikre fókuszál.

   Felsétálunk az emeletre és egyenesen be hálószobánkba,ami most olyannak tűnik,mint egy kis csöndes oázis.

-  Akarsz beszélni a Malajziai dolgokról?-nézek rá kicsit félve.
-  Két napja csak ezt teszem.Egyáltalán semmi kedvem.Csak le akarok zuhanyozni és melletted elaludni.-bújik hozzám kisfiúsan és arcát nyakam hajlatába fúrja.
-  Szeretlek,Seb.-suttogom és lassan tarkóját kezdem simogatni.
-  Ez hiányzott nekem egész hétvégén.-nyöszörgi gyerekesen.
-  Menj,zuhanyozz le,én addig elrendezem az ágyat.
-  Oké,de ugye maradsz,míg el nem alszok?
-  Maradok persze,de utána le kell menjek Lukashoz és a többiekhez.
-  Miután elaludtam azt tehetsz,amit akarsz,csak addig maradj velem.
-  Itt leszek.-adok egy puszit arcára,majd feloldom ölelésem és nézem,ahogy eltűnik a fürdő ajtaja mögött.

   Nemsokkal később vízcsobogás hangja hallatszik és felcsendülnek a jól ismert dallamok.Seb mindig ezt énekli zuhanyzás közben.A dalt még alsós korunkban hallotta egy kiránduláson és megjegyezte,én utálom.Mikor a dalnak vége,az vízcsobogás is elnémul és gondolom nekilát törölközni.Gyorsan elkészítem az ágyat és türelmesen várom,hogy párom elkészüljön.

-  Hiányzott az illatod a párnámról.-suttogja félálomban,mikor már nyakig betakarva fekszik mellettem az ágyban.
-  Te is hiányoztál nekem.Így nem volt kivel beszélgetnem elalvás előtt.
-  Azt akarom,hogy a következő versenyre te is és Lukas is elgyertek.
-  Még meglátjuk,édes.-adok óvatos puszit arcára,mire ő elmosolyodik,majd szinte azonnal el is alszik.

   Nemsokkal később leosonok anyáékhoz,akik közben megreggeliztek és most a nappaliban játszanak.

-  Sikerült lenyugtatni a dühöngő fenevadat?-kérdezi húgom vigyorogva.
-  Igen,mindent elintéztem.-bólintok elégedetten és csatlakozom hozzájuk.
-  Gyors menet volt,ha engem kérdezel.
-  Na de,Ramona!-csattan fel anya mérgesen és összeráncolt szemekkel néz legfiatalabb lányára.
-  Semmi ilyesmiről nem volt szó.
-  Pedig valami ilyesmire számítottam.-kacsint rám húgom és az ölébe húzza kisfiát.
-  Kis perverz.-csípem meg karját,mire feljajdul.
-  Lányok,az anyátok is itt van,ha nem vettétek volna észre.-szól közbe anya,mire mindkettőnkből kitör a nevetés.

*2013. Május 6.*

-  Még jó,hogy Heikki lefoglalja kicsit Sebet.-kacagok,mikor benyitok már vagy az ezredik menyasszonyi ruhaszalonba.
-  Remélem tudod,hogy most utállak.-nyöszörgi Rina,mivel neki elég nehéz hatalmas pocakjával lavírozni az utcán és a sok séta sem épp előnyös már számára.
-  Te is végigcipelted a seggem Finnországon,mikor a te esküvőd voltszóval,cica,ha itt a szalonban fogsz megszülni,akkor is jössz velem.
-  Szemét egy nőszemély vagy,remélem azt tudod.-puffogja,de átkarolva derekam,nevetve csatlakozik hozzám.
-  Örülök,hogy azért el tudtál jönni velem.
-  Én is örülök,így legalább nem kell unatkoznom otthon,míg a kis férjecském élvezi a szabad levegőt és sportol.
-  Most te is sportolsz.Ha a kis prücsök utálni fog ezért a kis tornáért,akkor majd megvesztegetem egy csokitortával.
-  Jól van akkor,de csak ha én is kapok belőle.
-  Kis éhenkórász,ami vagy.-kacagok,közben pedig előkerül az üzlet vezetője és nekilátunk ruhákat nézegetni.

   Egészen késő délutánig bóklásztunk a városban,mire megtaláltam a tökéletes ruhát,a nagy napra,amely Május 15. lesz tartva Heppenheimben ,a szülővárosunkban.Már annyira izgatott vagyok,hogy kicsivel több,mint egy héttel előtte izgulok,hogy minden rendben legyen.

-  Legyél nagyon rossz.-adok puszit búcsúzáskor barátnőm arcára.
-  Te is.Sokat huncutkodni Sebivel.
-  Kis perverz.Látszik elvonási tüneteid vannak.
-  Ne is mondd...az este majdnem letepertem Heikkit,de végül megállítottam magam és nem tettem semmit.
-  Jól tetted.Tanulj a mások hibáiból.
-  Tanulok,Käthe..Tanulok.-mosolyodik el keserűen,de végül boldog mosollyal búcsúzunk el egymástól.

-  Nem hiszem el,hogy még az esküvőm előtt is képes vagy így kínozni.-nyafogom edzőmnek,aki viszont úgy tesz,mintha meg sem hallaná.
-  Hol van még az esküvőd?Addig még van bő egy hét.
-  Szóval azért kínzol ennyire,hogy a nászutamon se felejtsem el,hogy egészséges testmozgást végezzek.
-  Én nem épp ilyen fennkölt módon fejeztem volna ki,de ha te ragaszkodsz hozzá,akkor nekem mindegy.
-  Nyugi,minden nap lesz testmozgás.
-  Aha...Azt el tudom képzelni.Csak majd nehogy új ágyat kelljen vegyél a szállodának.Hová is mentek?
-  Indiába megyünk,Agrába.
-  Szép hely,előre is érezzétek jól magatokat.Rátok fér.
-  Az biztos.Már most tejesen kivan Käthe is,de én is.Ez a sok készülődés meg minden egyszerűen kicsinál.Neked is ilyen fárasztó volt?
-  Még szép.Azt hittem sosem lesz vége,de a végén...amikor Rina boldog mosollyal sétált felém,abban a gyönyörű fehér ruhában,hát az egyszerűen leírhatatlan volt és akkor végre minden értelmet kapott.
-  Annyira várom már,hogy a feleségem legyen.
-  Majd harminc év múlva,mikor zsémbes vénasszony lesz,te pedig öreg papóka és mindenen összevesztek,majd meglátom,hogy akkor is ezt fogod-e mondani.
-  Ez a nő az,akire várok kamasz korom óta és nem fogom megbánni soha a döntésemet.
-  Így legyen.-mosolyog rám a finn és végre abbahagyjuk a tornát,amit egész beszélgetésünk alatt folytatunk.

***

Ez lett volna a rész,és nagyon sajnálom,hogy nem tudtam a tegnap hozni,de nem úgy alakultak a terveim,ahogy azt akartam.Viszont ma végre sikerült befejeznem és még egyszer bocsi a késésért.
A következő rész remélhetőleg már vasárnap érkezik.Frissel pedig elméletileg csütörtökön jelentkezem.
Legyen szép napotok és kitartást a héthez!
Puszi:*:* 

6.Rész

-  S..semmi.-nézek bátyusomra továbbra is vörös fejjel és megpróbálok nem figyelni a továbbra is engem bámuló németre.
-  Biztos?Nem nézel ki valami fényesen.-kezd méregetni gyanakvóan,majd egy fél pillanattal később észreveszi a szöszkét és idegesen fúj egyet.
-  Hagyd,csak felidegesíted magad a futam előtt.Inkább menjünk.-rángatom odébb bátyusom és megpróbálok feltűnésmentesen elslisszolni onnan.

   A pályára érve Nano még mindig kicsit furán néz rám,de úgy vagyok vele,hogy ennél már sokkal furábban is nézett.Ő elmegy készülődni,engem pedig ismét magamra hagy.Persze nem sokáig,ugyanis Dom azonnal megtalál és mellém telepedve ő is egy mindent tudó vigyorral mér végig.

-  Dom...ne nézz így,mert a végén bemosok egyet.-fenyegetem meg,de persze semmi hatást nem tudok nála elérni,ugyanis tovább vigyorog.
-  Hogy lehet az,hogy nem a kis szöszivel jöttél?-súgja oda.
-  Fogd be a szád!Minek jöttem volna Sebastiannal?
-  Nem is tudom.Csak,hogy az este olyan jól elvoltatok,gondoltam mostantól kezdve nyíltan felvállaljátok.
-  Tiszta idióta vagy!Soha nem jönnék össze vele,mert egyszerűen egy kis kiállhatatlan majom.az este történtek pedig csak egy kisebb homokszem volt a gépezetben.Semmi jelentősége nincs.
-  A fejem azért marad a helyén.-emeli fel kezét védekezően.
-  Nyugi,nem bántalak,csak ne ontsd magadból a hülyeségeket.
-  Jaj,de jó!Már azt hittem,hogy itt eszed le a fejem.-dől vállamnak és fejét kifelé fordítva nézi a gyülekező fellegeket az égen.
-  Úgy nézek én ki,mint Hannibál?
-  Egyáltalán.Kifejezetten csinos vagy ma.
-  Köszönöm a bókot,de tudod,hogy lepereg rólam.
-  Tudom,hercegnőm.
-  Én esküszöm,hogy beverek egyet abba a nagy szádba!
-  Mira,kérlek ne bántalmazd a szerelőmet.-jelenik meg Nando,ezúttal már teljes harci díszben.

   A vörös tűzállóruha nagyon jól áll neki és,ha nincs rajta a zokni,amit a sisak alá húz,akkor még jobb.Sajnálom,hogy Dasha nem tud itt lenni,hogy szurkoljon bátyusomnak,de majd este biztos beszélnek telefonon.

   A futam szép lassan kezdetét vette és szerencsém volt Felipe apukájával,aki hajlandó volt fogni a kezem,hogy ne izguljak annyira bátyusom versenye miatt.Természetesen nem volt okom aggodalomra,hisz Fer egy remek pilóta és mindig a maximumot hozza ki úgy az autóból,mint saját magából.Így a versenyen is ezt téve második lett.A finn Jégembert nem tudta utolérni,de ez is szép teljesítmény,mivel maga mögött tudta tartani a szöszi németet.A pódium lőtt természetesen ott ugrándozok én is,sőt még a pezsgőből is jut egy kevés a hajamba és a nyakamba.

-  Na,milyen volt?-huppan le mellém Dom,már a home-ban.
-  Nagyon jó.Végig a torkomban dobogott a szívem.-iszok bele a narancslevembe.
-  Ez a cél.A verseny értelme,hogy izgulj miközben nézed.Gondold csak el,hogy én mennyire izgulok,mikor te autóban ülsz és nézem,hogy vezetsz.A körmömet is tövig szoktam rágni.
-  Remekül vezetek,nem kell emiatt aggódnod.
-  Nem is aggódom,csak automatikusan görcsöl a gyomrom,ha látlak a kocsiban.Mindig eszembe jut Ian.
-  Ő egy remek ember volt és az én hibám,hogy meghalt.
-  Tudod,hogy nem a te hibád volt.Ez még a legjobb sofőrrel is előfordulhat.Ian az egyik legjobb volt.
-  Az volt.És annyira sajnálom,amit tettem.-hajtom le a fejem és elpityeredek.
-  Mira,tudod jól,hogy ez nem a te hibád volt és ezt most itt lezárjuk.A bátyád nemsoká itt lesz és nem akarom,hogy azt lássa,ki van sírva a szemed.Még a végén agyon verne.
-  Jó,inkább beszéljünk vidám dolgokról.
-  Mint például a kis németedről?
-  Hagyj már vele békén.
-  Dehogy hagylak.Végre te is hibáztál és most jól esik az orrod alá dörgölni.
-  Szemét vagy,Dominik Rizzo!
-  Most komolyan..Én nem hiszem el,hogy képes voltál összefeküdni vele.Ő az egyik legnagyobb rivális.Egyszerűen képtelenség.
-  Tudod..én nem mindig csinálom azt,amit elvárnak.Ha épp össze a kanék feküdni valakivel,akkor az akárki lehetne.Még épp Sebastian is,mert senkinek nincs beleszólása az életembe.

-  Esetleg a bátyádnak van?-vonja fel szemöldökét kíváncsian.
-  Talán egy kicsike.
-  Akkor mit mondanál,ha azt mondanám,hogy a németed itt áll a home mögött és téged vár?
-  Nos....tudván,hogy hantázol...azt hiszem azt,hogy hülye vagy.
-  Rendben,akkor nézz ki.-kacag fel és már ott sincs.

  Kicsit fura a viselkedése,de ha már ennyire akarta,akkor felálltam és a hátsó ajtóhoz cammogtam.Bevallom őszintén eléggé kételkedtem benne,hogy igazat mond.Viszont kilépve az épületből nem várt meglepetés fogad.

-  Te mit keresel itt?-kérdezem és visszahőkölök,mert nem jön,hogy elhiggyem a kis német valóban ott álldogál,kezében egy palack vízzel.
-  Hozzád jöttem.Baj?
-  Eléggé,ugyanis ha nem vetted volna észre ez a Ferrari hom-ja és ha észrevesz valaki,akkor azonnal megindulnak a hülye találgatások és én nem akarok botrányt,sem neked sem a csapatnak.
-  Akkor,mikor láthatlak?
-  Este a hotelben?-vonom fel a szemöldököm.
-  Hánykor?
-  Hétkor megfelel?
-  Tökéletes,mér alig várom.-kacsint rám és máris eliszkol.

   Ez még sokkal furább,mint Dom,amit csinált,de már hozzászoktam,hogy ennyi fura ember vesz körül.Nemsokkal később megunom az ücsörgést és úgy döntök,hogy visszamegyek a hotelbe,hogy beszélhessek Larával,mert már hiányoznak a hülyeségei,plusz tuti leordítja a fejem,mert egész hétvégén csak egyszer hívtam fel,akkor is csak futólag és az események nagy részéről még nem is tud.

   Taxit hívatok magamnak és mikor megérkezik,távozás előtt hagyva egy üzenetet bátyusomnak,hogy azért ne kerestessen a Marson,visszamegyek a hotelbe.Azonnal lerúgom a cipőm,ahogy betettem magam mögött az ajtót,mivel már rettenetesen töri a sarkam és le is vetkőzöm,így egy szál bugyiban és ujjatlan felsőben ugrok az ágyra.Nem tehetek róla,így a legkényelmesebb.

-  Igen?-szól bele barátnőm morcosan.
-  Nem fogod elhinni,hogy mi történt!-ordítom bele a telefonba,teljes hangerővel.
-  Szia,Lora!Milyen jó a hangodat hallani!Remélem minden oké veled és nem raboltak még el!
-  Bocsi...-nyávogom,talán soha nem akartam még eddig ennyire megosztani vele valamit,mint most.
-  Jó,legyen,de csak mert nagyon szeretlek.Most pedig...mi történt?
-  El sem hinnéd.Van egy titkos szeretőm.
-  Hogy neked van egy miiiid?!-kezd el köhögni.
-  Jól hallottad.És ez még semmi...Ki sem találnád,hogy ki az.
-  Inkább nem is próbálkozom,mert a végén kiderül,hogy valami nagykutya az egyik szponzor cégtől.
-  Most alaposan melléfogtál.A neve Sebastian Vettel.
-  De nem úgy volt,hogy ki nem állhatod?
-  Azóta viszont lefeküdtünk és ma délután feljött hozzám beszélgettünk és megegyeztünk,hogy most nincs időnk egy komoly kapcsolatra,de ő élvezte a társaságom,nekem meg mindegy,hogy van-e valakim,vagy nincs,így pedig ő lett az én titkos szeretőm-
-  Ti nem vagytok normálisak.Ha Fer megtudja a kis németedet biztosan péppé veri.
-  Ne legyél már ilyen pesszimista,inkább örülj egy kicsit velem.
-  Mira,egyikünknek a földön kell járjon,hogy tudjon tisztán gondolkodni.Te most az álomvilágodban élsz..ez pedig határozottan nem jó.
-  Semmilyen álomvilágban nem élek.Nem fogunk lebukni és majd egyszer,mikor mindketten normális kapcsolatra vágyunk majd,akkor vége lesz ennek az egésznek.
-  És mi van,ha közben egymásba szerettek?
-  Tudod ugye,hogy ennek annyi az esélye,mint annak,hogy Felps maratont fusson.
-  Oké,te tudod,remélem,hogy ez majd egy hónap múlva is eszedbe fog jutni.
-  Nyugi,nem fogok belezúgni.Semmi esély nincs rá.
-  Akkor jó.Most pedig mesélj.Milyen volt a verseny?
-  Annyira király volt.De a mi versenyeink sokkal jobbak.
-  Miért is?
-  Azért,kérlek alássan,mert itt annyit kommunikál a pilóta a mérnökével,hogy a végére az én fejem is majdnem belefájdult.
-  Szegénykém.De azért túlélted,hogy hetyeghess a kis németeddel?
-  Ez nagyon szemét volt.-puffogom és már közel állok hozzá,hogy letegyem a telefont.
-  Bocsi,na.Tudod,hogy nem úgy értettem.
-  Persze,hogy tudom,de akkor is.Eddig nem volt bűntudatom azért,amit csinálok.De most,hogy így mondtad,lehet,hogy még nagyobb bűntudatom lett,mint enélkül lett volna.
-  És akkor most az én lelkemen fog száradni,ha szakítasz a némettel?
-  Nem fog senki lelkén száradni,de nem is fogok szakítani vele.Ha kell a bűntudattal élek,pedig nem is kellene.
-  Jól van,hercegnő.Azt csinálsz,amit akarsz,nekem mennem kell ebédelni.
-  Ilyen hamar lerázol?-biggyesztem le ajkaimat.
-  Sajnálom,várnak rám.
-  Kicsoda?-kerekednek ki a szemeim,hisz köztudott,hogy Lara nem randizik senkivel.
-  A bátyám.Nem kell semmi mocskos dologra gondolnod.
-  Huhhy,most egy nagy kő esett le a szívemről,remélem ezt tudod.Azt hittem,hogy megnyerem a fogadást.
-  Nyugi,ilyesmiről szó sincs.-kacag zavartan és hallom,hogy közben már pakolászik is.
-  Akkor menj,még kihűl a kaja.

-  Este még hívlak.
-  Hagyd,nemsoká úgy is otthon leszek,akkor már mindegy lesz.Beszélünk élőben.
-  Már alig várom,hogy itthon legyél.Ez a sok tudós nélküled elviselhetetlen.
-  Tudom,ne is mondd.
-  Legyél jó,és nem túl hangos a kis némettel.
-  Majd vigyázunk.Puszi.-köszönök el.
-  Neked is.-köszön el,majd leteszi a telefont.

    Lezuhanyzok és felveszek valami kényelmes ruhát,mert így nem mehet tovább,főleg,hogy az óra háromnegyed hetet mutat.Mire kész leszek már el is múlik hét óra,de Seb még sehol nincs.Leülök a lakosztály nappali részében és bekapcsolom a tévét.Semmi érdekes műsor nincs,mert ilyenkor azok még nem igazán szoktak lenni,főleg nem vasárnap hétkor.

   Végre kopogtatnak negyed nyolckor és vidáman szaladok,hogy kinyissam az ajtót.Nem is csalódom,a kis szöszke német toporog előtte,kezében egy palack almalével.Kicsit furcsállom az almalevet,de odébb állok és hagyom,hogy Sebastian bejöjjön a lakosztályba,majd az ajtót bezárom belülről.

-  Bocsi a késésért,de Britta nem engedett el.-szabadkozik,miközben leül az ágyamra.
-  Semmi baj.Mondjuk gondoltam,hogy úgy sem tudsz majd időben elszabadulni.
-  A bátyáddal is mindig ez van?
-  Folyton.A 18. születésnapomra se tudott eljönni,mert pont versenye volt.
-  De azóta viszont nagyon gondoskodó testvér lett belőle,hisz sosem veszít szem elől.
-  Nem emiatt ilyen,hanem előtte történt valami,ami mindent megváltoztatott.
-  Elárulod?-húz le maga mellé és átkarol.
-  Nem titok,szerintem még az újságokban is megjelent.
-  Nem olvastam semmiről.
-  Akkor elárulom.Szilveszter este mentünk hazafelé és mindketten kicsit részegebbek voltunk a kelleténél.Egy kutya szaladt át az úton és Nando nem tudta kikerülni,így belehajtottunk az árokba és a kocsi a felismerhetetlenségig zúzódott össze,ugyanis nem csak fák,hanem egy hókotró is állt az út szélén,a sofőrje épp a dolgát végezte.
-  Ez borzalmas.
-  A bátyám szinte egy karcolás nélkül megúszta viszont nekem a hátam megsérült,gerinc műtétem volt és hónapokig úgy volt,hogy nem fogok tudni lábra állni,de aztán mégis sikerült.A fejem is megsérült,akkor romlott el a látásom.
-  Komolyan ennyire rossz a szemed?
-  Nagyjából,ha nincs rajtam,akkor tíz centire még látok egy kicsit,de onnan tovább olyan,mintha tejüveg mögül nézném a világot.
-  Ez borzasztó.A műtétet nem próbáltátok?
-  A doki szerint nagyon veszélyes lenne.Meg sem akarom próbálni.
-  És akkor,hogy hordhatsz kontaktlencsét?
-  Úgy,hogy ezek speciálisak.Csak nekem lettek készítve és nagyon erősek.
-  Akkor most látsz normálisan?
-  Minden részletet...Nagyjából a szekrényig.-pillantok körbe a szobában.
-  Remek.Amúgy nézd mit hoztam.-tartja fel az almaleves palackot.
-  Ez ám a tömény pia.
-  Viccelsz,csak ezt tudtam lenyúlni a csapat kantinjából.
-  Komoly zsákmány.-nevetek fel.
-  Ha nem tetszik,akár te is hozhatsz valamit.
-  Nem kell,ez is remek lesz.ettől legalább nem rúgok be és este nem esek ki a repülő ablakán.
-  Remélem nem esel ki.Akkor ki lesz az én titkos szeretőm?
-  Látod,nem tudom.Esetleg keresel valaki mást helyettem.
-  Á,nem hiszem,hogy találnék még valakit,aki ilyen jó fej,annak ellenére,hogy hónapokig biztos csak azt hallottad,micsoda egy köcsög vagyok.
-  Nem csak hónapokig.-kacagok tovább és lassan az ölébe kúszok.
-  Szabad tudni,hogy te most mit is csinálsz?
-  Az öledbe ültem.Van ez ellen valami kifogásod?-nézek rá kicsit ijedten.
-  Egyáltalán semmi.-karol át hátulról és fejt vállamra hajtja.-Jó az illatod.
-  Köszi.A tid is nagyon finom.
-  Tudja már valaki a mi kis titkunkat?
-  Elmondtam a legjobb barátnőmnek.Benne saját magamnál is jobban bízóm,ő tud titkot tartani.Te elmondtad valakinek?
-  Heikki tudja,de ennyi.
-  Megbízol benne?
-  Teljes mértékben.Szinte mindent tud rólam.
-  Akkor rendben.-bólintok és kibontva a palackot,beleiszok az almalébe.

-  Most,hogy mindent megbeszéltünk,végre esetleg megcsókolhatnál.-fordít maga felé és ajkait ajkaimra tapasztva csókolni kezd.

   Lassan ledönt az ágyra és úgy folytatja,amit pár másodperce elkezdett.Mohón szabadít meg felsőmtől és ajkaival melleimet kezdi csókolgatni.Ajkaimat halk sóhajok hagyják el,ahogy ajkai egyre újabb területeket hódítanak meg maguknak és minden újabb érintéssel eléri,hogy megőrüljek.

   Együttlétünk közben nagyon vigyázott rám és minden mozdulatomat óvó figyelemmel követte és próbálta a legkevesebb kényelmetlenséget okozni,miközben ő is remekül érezte magát.

-  Azt hiszem,ezt nagyon fogom hiányolni hét közben.-hajtja fejét mellemre,miközben az aktusunk fáradalmait pihenjük ki.
-  Lehet nekem is hiányozni fog egy egészen picikét.-sóhajtok elégedetten és egy hajtincsét kezdem piszkálni.
-  Mi lenne ha valamikor találkoznánk még a futam előtt?
-  Fogalmam sincs.De neked nem innen máris oda kell menned,hova is?
-  Malajzia,de előtte tehetek egy kis kitérőt.
-  Sajnálom,nagyfiú,de nem lehet.A héten nagyon elfoglalt leszek.
-  Akkor hát várnom kell a hétvégéig.Pedig nekem már most hiányzik a tested.
-  Ha nem vennéd észre a mellemen fekszel.Ha ennél közelebb lenne hozzád a testem,akkor valószínű nem ebben a pozícióban feküdnénk.
-  Kár,hogy nem fér bele az időnkbe még egy menet,pedig mennyire csábító vagy.-puszilja meg hasam alját.
-  A bátyám nemsoká vissza kellene érjen,nem akarom,hogy laposra verjen.
-  Ja,ez egy jó ötlet.De én még pihennék itt még egy kicsit.Olyan kényelmes.
-  Nos,ebben biztos vagyok.Mit szólnál egy közös zuhanyhoz és utána mindenki megy a saját dolgára?
-  Benne vagyok.Úgy is sietek,mert a végén a srácoknak feltűnik,hogy eltűntem.
-  Vicces vagy,Sebastian.
-  Jaj,ne!Ne szólíts így.Olyan,mintha haragudnál rám.Legyen csak Seb.
-  Nekem mindegy.Legyen Seb.-bólintok és egy apró puszit adok a szőke buksira.
-  Akkor mehet a közös zuhany?-tápászkodik fel mellemről és egy szál seggben indul el a fürdő felé.
-  Jövök egy pillanat.-állok fel én is,majd nekilátok megigazítani a takarót.

   Épp indulnék zuhanyozni,mikor kopognak az ajtómon.Magamra kapok valamit,Seb ruháit berugdosom az ágy alá és így indulok ajtót nyitni.Amint kinyitom egy hatalmas kő esik le a szívemről,ugyanis csak Andy az,bátyusom versenymérnöke.

-  Miben segíthetek?-kérdezem és szorosabbra fogom magam körül a köntöst.
-  A bátyád küldött,hogy szóljak,öt perc és indulunk bulizni.Szeretné ha velünk jönnél.
-  Csak öt perc?
-  Volt itt ő is hamarabb,de eljött,mert azt mondta nem akarja megzavarni a húgát a magánéletének kiélésében.-jelenik meg csíntalan vigyor a mérnök arcán.
 

   ***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett és nem okozott csalódást.Sajnálom,hogy nem tudtam hamarabb hozni a frisset,de nem igazán volt időm.

Legyen szép estétek és jó szurkolást a kedvenceiteknek!

Puszi:*:*

27.Rész

Béke,de meddig?

-  Seb,te...te...mit keresel itt?-habogom megilletődötten és felállva vőlegényemhez sétálok.

-  Rendbe akarom hozni,amit elcsesztem.-néz rám csillogó kék szemekkel és közben átkarol,amit nem bánok,mert már nagyon hiányzott.
-  Ez remek ötlet.Én is nagyon szeretném rendbe hozni.-bújok hozzá.
-  Annyira sajnálom.Akkora barom voltam és nagyon megbántam.Tudom,hogy nagyon fájt neked és biztos most is fáj,de én szeretlek Kätharina Prater,és nem akarom,hogy a házasságunk még el se kezdődjön,de mi máris feladjuk.
-  Én sosem adtam fel,csak kellett néhány nap,hogy mindent átgondoljak.
-  És mire jutottál?
-  Arra,hogy piszkosul hiányzott,hogy nem vagy velem.-csókolom meg forrón és sóvárogva,amit szívesen viszonoz.
-  Nem megyünk be inkább?-kérdezi vágytól rekedt hangon,mikor ajkaink elválnak egymástól.
-  És Lukas?
-  Bevisszük őt is.Tisztába teszed,megeteted és utána az enyém vagy.
-  Ha a gyerek utálni fog,akkor az a te hibád lesz.-nézek rá morcosan,de ajkaimon ott bujkál egy halvány mosoly.
-  Nem fog,mert neki van a legcsodásabb anyukája a világon.
-  Bezzeg most hízelegsz.
-  Mindig...-fonja derekam köré kezeit és magához vonva újra megcsókol.

   Bevittem Lukast a szobájába,ahol megetettem,tisztába tettem és egy kicsit egyedül hagytam.Tudom nem szép dolog,de együtt akartam lenni Sebivel és ha ő ott van,akkor nem ugyan az.Előtte megcsókolni is fura Sebet.Mikor mindennel kész vagyok akkor becsukom a gyerekszoba ajtaját és a saját hálómba megyek,ahol Seb az ablak előtt ácsorogva vár rám.Csöndesen odasétálok hozzá és hátulról átkarolom,majd egy puszit adok bal lapockájára.

-  Annyira sajnálom,hogy minden elcsesztem.-fordul szembe velem és mosolyogva néz szemembe.
-  Reméltem,hogy sajnálod,mert nagyon megbántottál.
-  Sajnálom és ha tehetném,akkor visszacsinálnám,de ezzel is a kapcsolatunk edződött.
-  Komolyan bolond vagy.-csapom meg óvatosan mellkasát,mire felhördül és szorosabbra fonja ölelését derekam körül.
-  Szeretlek.-csókol meg lágyan és az ágy felé kormányoz.
-  Én is téged.
-  Legalább nem vagyok egyedül.-kacag és az ágyra döntve nyakam és melleim szabadon lévő sávját kezdi csókolgatni.

*2013 Március 5*

-  Befagy a seggem.-nyafogom Rinának,miközben elhagyjuk a templomot a k is kikötővárosban,ahol az esküvőt tervezik tartani.
-  Te csak hallgass!Nem te hagytad a kocsiban a kabátodat és nem neked kell pisilned.-ugrándozik egyik lábáról a másikra és közben táskájában kutat kulcsai után.
-  Én is átéltem,ha nem emlékeznél,sőt ha nem csal az emlékezetem,akkor ikrek voltak.
-  Bocsi,de komolyan nagyon fázom.
-  Majd szólok a kis finnednek,hogy melengessen meg.-kacagok fel hangosan,mire csak egy mérges pillantás a válasz.
-  Végre!A kulcs!-kiált fel és előhalászva a bazi nagy kulcscsomót és kikeresi rajta az autóhoz illőt és már ki is biztosította,így szabad a pálya,beülhetünk.

   Visszahajtunk a hotelbe,ahol Seb,Lukas és én megszálltunk,majd felmegyünk.A negyediken kiszállunk a liftből és egyenesen a 405. szobába megyünk,ami a mienk.Benn halkan duruzsol a TV és hangos gyerekkacaj szűrődik ki a hálóból.Nem akarom tudni,hogy mit művel ez a két jómadár,azzal a szegény gyerekkel.Lepakoljuk a cuccokat és benyitunk a tágas szobába.Az ágy fel van forgatva és Seb,ölében kisfiunkkal épp bohóckodik,Heikki pedig az ablakban áll és videóra veszi az egészet.Mikor beérünk egyenesen ránk irányítja a kameráját.

-  Azonnal tedd le!-kacag Rina és párjához sétál,hogy kivegye a készüléket a kezéből.
-  Dehogy teszem.Ez egy megindító családi pillanat.
-  Miről hadoválsz itt?-nézek a finnre kíváncsian.
-  Käthe,ezt találtam a mosdóban.-emel fel párom egy fehér kis rudacskára emlékeztető valamit.
-  Az mi?-lépek közelebb és mikor leesik,hogy az egy terhességi teszt,kitör belőlem a nevetés.
-  Most mi van?-néz rám mindenki értetlenül.
-  Az nem az enyém.Valószínű,hogy az egyik takarítónő hagyhatta itt,mert én nem vagyok terhes.
-  Pedig mi itt tökre beleéltük magunkat,hogy úton a következő Vettel baba.-lombozódik le a finn egyből.
-  Hát,ha nem is a közel jövőben,de tervezzük.-ülök le az ágyba és kézbe veszem kisfiam,majd egy puszit adok szőke fejére.
-  Ezt örömmel halljuk.azt hittem,hogy miután..nos,tudjátok...nem akartok többet próbálkozni.-ül le barátnőm is és azonnal átveszi tőlem Lukast.
-  Mi is azt hittük,de mivel mindkettőnknek elég sok testvérünk van,ezért nem akarjuk,hogy Lukas egyke legyen.-válaszol ezúttal Seb és megpróbálja visszaszerezni kisfiunkat,de nem igazán megy neki.
-  Most én babázok,Vettel!-fintorog barátnőm és elkezdi csikizni Lukas pociját,mire a kis rosszaság kacagása ismét betölti a szobákat.

   Egész délután elbabázgatunk így négyesben,de estefelé barátnőméknek haza kell menni,így hármasban maradunk.Elég későn fektettük le Lukast és már nagyon fáradt volt,még altatni sem kellett.Mi is megfürödtünk és ágyba bujtunk.Reggel kisfiam sírására ébredek,de már egyedül.A szoba ajtaja nyitva van és Seb motyogását hallom a másik szobából.Felveszem a köntösöm és átsétálok én is.

-  Nem kellett volna felkelned.-néz rám mosolyogva.
-  Persze,és majd te megeteted Lukast.-fogom össze magamon a köntöst.
-  Hát,nem tudom mit kezdtem volna,de nagy fiú vagyok,kitaláltam volna.
-  Akkor visszamegyek és előszedem az öltönyöd meg a ruhám.11-re Haikkiék kell lennünk.
-  Tudom,sosem voltam még tanú,nagyin izgulok.
-  Azt elhiszem,de ne aggódj,minden remek lesz.-adok egy gyors puszit az arcára és már rohanok is pakolni,mert még azzal sehol nem vagyok,de az óra rohamosan száguld a 11-es felé.

   Mindent villámgyorsan pakolok ki a szekrényből és még nagyobb kapkodással fogok hozzá a készülődésnek.Gyors zuhanyt tervezek,de amint meghallom a szoba ajtaját csukódni,rájövök,hogy semmi esélyem a gyors zuhanyra,ha Seb is csatlakozik hozzám.

-  Szabad bejönni?-dugja be fejét a fürdőbe,amitől majdnem szívrohamot is kapok.
-  Gyere csak be nyugodtan.-fordulok felé mosolyogva és leengedem vállamról a köntösöm,így teljesen meztelen leszek,amitől párom szeme egyből felcsillan.
-  Imádom a közös zuhanyokat,ezt remélem tudod...-lép hozzám és azonnal megcsókol.
-  Ki mondta,hogy együtt zuhanyzunk?Lukasra ki fog vigyázni?
-  Megetettem és tisztába tettem.Abba a tíz percbe nem hal bele,ígérem.
-  Visszazártad a kiságy oldalát?
-  Igen,minden óvintézkedést megtettem,hogy a kicsinek semmi baja ne essen,míg a szülei kikapcsolódnak egy hosszú nap előtt.
-  Legyen,de csak egy kicsit,mert utána tudod,hogy rohannunk kell.-csókolom meg gyorsan,majd kibontakozva öleléséből beszállok a zuhany alá és megengedem a vizet.

   A forró vízcseppek szinte azonnal peregni kezdenek és én átadom magam az érzésnek.Egyszerre megérzem Seb ujjait testem körül és ajkainak érintését vállamon,kulcscsontomon és lassan egyre lejjebb.Lehunyom a szemem és így élvezem ajkainak kényeztetését.egyszerűen varázslatos.Nem most vagyunk együtt először,de mégis mindig valami új van abban,amit velem csinál.egyszerűen megbolondít már csak azzal,hogy hozzám ér.

-  Nem láttad a fülbevalóm valahol?-kérdezem negyed órával később,mikor már fehérneműben szaladgálok és a fülbevalóm hiányzó párját kutatom a szoba padlóján.
-  Azt hiszem a bőröndben hagytad.-jön a válasz a fürdőszobából,majd nemsokkal később egy frissen borotválkozott,bokszeres német is beflangál a szobába.

-  Egy angyal vagy.-pislogok rá hálásan és szétnyitom a táskát,amelyben valóban ott lapul a hiányzó fülbevaló.
-  Tudom,de ugye megkötöd a nyakkendőmet?
-  Előbb az inged legyen rajtad,édes ne a nyakkendővel kezdjük,oké?
-  Jó,igazad van.-legyint és nekilát öltözködni.

   Leveszem a vállfáról a fekete,ezüst ruhám és felveszem,viszont a cipzárat nem tudom felhúzni,így ez a feladat páromra marad.Minden egyes megtett centi előtt egy-egy apró puszit ad hátamra,melytől megborzongok.

-  Csak egyszer legyünk otthon.-nyög fel és az ölébe ránt.
-  Akkor mi lesz?
-  Lukas hétvégézni fog menni anyudékhoz.
-  Száműzöd a saját fiad?-nézek rá mosolyogva és felállok az ágyról,hogy a ruhám ne legyen gyűrött.
-  Nem száműzöm,csak gondolok a kis Thomasra,aki nagyon imádja Lukast és szerintem örülne,ha a pici ott lenne pár napot.
-  Szerintem te jobban örülnél annak a pár napnak.-kacagok és beülök a tükör elé,hogy kiengedjem a hajamból a csavarókat.
-  El sem hinnéd mennyire.

   Nagyjából háromnegyed tizenegy mire el tudunk indulni és a dada is megérkezik.akármennyire is jó lenne elvinni Lukast az esküvőre,egy olyan rendezvény nem egy négy hónapos gyereknek való.Heikkiék házához megyünk,ahol már áll három autó.Gyorsan körbeköszönök és már rohanok is fel az emeltre,hogy segítsek barátnőmnek készülődni.




Annyira izgulok, hogy remeg mindenem. El sem akarom hinni, hogy ma férjhez megyek. Pedig az lesz, hamarosan Heikki felesége leszek.

- Rina! - ront be hozzám Käthe, aki csodálatosan néz ki.

- Szia! - köszönök neki mosolyogva.

- Ez a ruha annyira gyönyörű rajtad. Még szebb, mint mikor megvetted. 

- Ne túlozz! Inkább gyere és segíts egy kicsit - mondom kétségbe esve.

- Itt vagyok, segítek, amiben csak akarod - jön oda hozzám, és egyből elkezdi igazítani a ruhám. - Ha Heikki meglát, biztos újból beléd szeret.

- Úgy veszem észre, hogy túl jól indult a napod, azért vagy így felpörögve - nevetek.

- Az biztos. Na de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy hamarosan Sabrina Huovinen leszel. Innen már nincs visszaút, és értelme sem lenne. 

- El fogok ájulni - jelentem ki.

- Dehogy fogsz. Minden rendben lesz, ne aggódj! És ne idegeskedj! Nem tesz jót a babának.

- Tudom, de hiába. Izgulok. Eddig semmi bajom nem volt, de most teljesen ki vagyok készülve. És ráadásul a lányunk miatt is le kellene nyugodjak, de nem megy.

- Lányotok lesz? - kérdezi vigyorogva Käthe.

- Hallgass már! - intem csendre. - Heikkinek még nem mondtam el.

- Jó, bocsi - szabadkozik. - De egyáltalán honnan tudod, hogy lány lesz? Még nagyon pici ahhoz, hogy meg lehessen mondani.

- A doki szerint viszont kilencven százalékban lány lesz. És nem akarom addig elmondani Heikkinek, amíg nem lesz biztos. Mindenképp lányt szeretne.

- És te mit szeretnél?

- Nekem aztán mindegy. Ha fiú, ha lány lesz, én imádni fogom.

- Efelől kétségeim sincsenek - nevet.

Gyorsan még elvégezzük az utolsó simításokat, és miután meggyőződünk arról, hogy Heikki és Sebi már elindultak, mi is elindulunk. Egy gyönyörű fekete autóval megyünk a kápolnához, ahol már minden meghívott vendég ott volt. Nyelek egy nagyot, majd kiszállok az autóból. Käthe ideadja a csokrom, majd be is megy. Már csak apa és én maradunk kint, és csak arra várunk, hogy felcsendüljön a zene, és bemehessünk mi is. Mikor megszólal a zene, apa bevezet. Az oltárnál már ott áll Heikki, és mosolyogva néz rám. Egyből könnyek gyűlnek a szemembe, majd pár ki is csordul, amint apa átad Heikkinek.
A szertartás gyönyörű, aminek a végére végérvényesen Heikkié lettem. Ezután egyből az étterembe megyünk, ahol már az ajtóban pezsgővel várnak minket. Mindenki kap egy pohárral, majd páran még rövid beszédet is mondanak.
A vacsora nagyon finom, majd a legvégén behozzák a tortát is, amit közösen vágunk meg. Az első szelet is a miénk, és el is fogyasszuk gyorsan, mivel azután az első tánc is a mienk.

- El sem hiszem, hogy a feleségem vagy - mosolyodik el Heikki, majd megcsókol.
- Hidd el, hogy én is így vagyok ezzel. Viszont nagyon boldog vagyok - bújok hozzá szorosan.
- Én is, de még mennyire. Van egy csodálatos feleségem, aki ráadásul terhes is. Hamarosan apa leszek. Túl szép, hogy igaz legyen.

A táncunk végén mindenki tapsol, majd sorra kérnek fel táncolni. Végül, mikor már nem bírom, leülök.

- Elfáradtál? - ül le mellém Käthe.
- Ne tudd meg mennyire. Leszakad a lábam. Életembe nem táncoltam ennyit. Ráadásul a lábam kezd dagadni egy picit, de nem vészes. Túl élem.
- Nemsoká lehet én is átélem. Sebivel már gondolkodunk rajta, hogy mikor is tartsuk.
- Gratulálok - mosolyodok el szélesen, majd megölelem legjobb barátnőmet.

-  Ez a négy nap lesz életem legszebb négy napja.-bújik hozzám Käthe mikor megérkezünk a Genfi tóhoz.

-  Hát igen.Már nagyon vártam.Olyan jó,hogy ketten vagyunk és csak az enyém vagy és azt csinálunk,amit akarunk négy hosszú napig.

-  Igen,de megígéred,hogy elviszel hajókázni és ATV-s kiruccanást is ígértél.-noszogat,közben pedig eszembe jut az előz esti alkudozásunk,aminek ezek a kiruccanásik lettek a vége.

-  De szerintem először meg kellene néznünk a hálószobánkat és kipróbálni az ágyat.-suttogom fülébe,miközben tenyerem egyre feljebb csúsztatom combján.-Aztán a kádat és a csónakházat is.Mindig vonzottak a csónakházak.-hajába túrva még közelebb vonom magamhoz és lassan megcsókolom.

 
 Sebi csókjai édesek és minden egyes perccel jobban beleszeretek.A kis csónakban ringatózva egyszerűen nem kívánok semmi mást,csak azt,hogy ez a pillanat örökké tartson.

-  Azon gondolkodom,hogy mikor kellene tartanunk az esküvőnket.-szólal meg párom és vidáman játszadozni kezd egy hajtincsemmel.

-  Seb,te már most ezen agyalsz?

-  Már lassan egy éve megkértem a  kezed és van egy közös gyerekünk is,valamint remélem,hogy hamarosan lesz még egy,szóval itt lenne az ideje az esküvőnek.-magyaráz beleéléssel.

-  Oké,oké...a fejemet ne harapd le.-mentegetőzök és egy puszit adok állára.

-  Nos tehát.Mikor legyen az esküvő?

-  Szerintem valamikor tavasszal,az olyan szép.És legyen májusban,mert akkor nincs hideg és  közel van a nyár.

-  Remek.Már alig várom,hogy a feleségem és Frau Vettel legyél.

-  Én is nagyon várom már.

-  Utána pedig jöhet a következő baba.

-  Mennyi idő az az utána?

-  Egy-két nap...-dörzsöli meg állát nevetve.

-  Legalább azt várjuk meg ameddig Lukas elkezd óvodába járni.Meg aztán szeretnék visszatérni a versenyzéshez is hamarosan.

-  Akkor a baba még várat magára.

-  Sokat nem,de legalább két évet,mert én nem vagyok egy tipikus otthon ülő anyuka.

-  Nagyon jó lenne pedig minél hamarabb,de ha te nem akarod,akkor nem erőltetem.Az esküvő dátumát pedig ha hazaértünk kitűzzük.

-  Megbeszéltük.-csókolom meg óvatosan és máris izgatottan várom,hogy bejelentsük az esküvőt.

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett.Ez egy amolyan átvezető az újabb izgalmak felé,mert hisz új szereplőt tervezek.Remélem velem tartotok majd.

Legyen szép estétek és sok kitartást a héthez.

Puszi:*:*

5.Rész

  A bárhoz mikrobuszokkal vittek minket.Nincs messze,így elviselhetőbb a sok test egy helyen.Mikor megérkezünk mint egy kisebb hangyaboly özönlünk ki a buszokból és egyszerre benépesítjük a kis bár előtti teret.Ekkor jövök rá igazából,hogy mennyien is lettünk.

-  Na,készen állsz,egy ekkora csapattal bulizni?-súg a fülembe Dom,mire a hideg is kiráz.
-  Tudod,hogy sokkal nagyobb társasággal is buliztam már.
-  Igen,de ők tudták,hogy ki is vagy,itt viszont Fel előtt viselkedned kell.
-  Tudom,de majd megpróbálom tartani a jó kislány látszatát.
-  Aha,megnézlek én két shot után.
-  Elmehetsz,te ahová gondolom,Dominik!-nézek rá szúrós szemekkel,de ő már ott sincs,eltűnt a tömegben.

  A biztonsági őrök mosolyogva engednek be minket és máris kezdetét veszi az este.Benn dübörög a zene és vibrálnak a fények a táncparkett felett.Nagyon menő helynek tűnik,mg akkor is,ha ennyire eldugott és csak néhányan vannak,bár ezek a srácok már annyiszor járhattak itt,hogy tudhatják merre kell az eldugott szórakozóhelyeket keresni.

-  Húgi,legyél nagyon óvatos és ne igyál sokat.-von magához Nano,és aggódva mér végig.
-  Megnyugodhatsz.Csak annyit iszok,hogy vissza tudjak menni a hotelbe.
-  Annál azért kevesebbet,mert ugye én nem iszok és tudni fogom,hogy mit csináltál.
-  Jól van,kőagy őrnagy.Nem iszok sokat,de menj és érezd jól magad,majd én gondoskodom a saját szórakozásomról.
-  Mira,ezért még kapsz.-néz rám morcosan,de utána ő is eltűnik.

   Ezt szeretem bátyusomban.Nem akaszkodik és nem lóg folyamatosan a seggemben,mint egy kopó és figyeli minden lélegzetvételem.Annyira örülök neki.A tömeg lassan szétszéled mellőlem és így körbenézhetek végre a helyiségben.A falak mentén végig bokszok sorakoznak,kerek asztalokkal és hófehér puffos kanapékkal.Egyes asztalokon vízipipák vannak és köröttük pedig fiatalok ülnek élvezik a zene lüktetését és jó hangulatot.A terem végében egy hosszú bárpult helyezkedik el,mely mögött három,lenge ruhás lány áll és szolgálja fel az italokat és tölti a vízipipákat.Nagyon teszik a hely.

-  Na,milyen a buli?-jelenik meg mögöttem Vettel.
-  A frászt hozod rám.-fordulok felé ijedten,ezzel pedig majdnem sikerül lefejelnem.
-  Ez volt a cél.-kacag fel,és észrevétlenül egy boksz felé kezd kormányozni.
-  Remélem nem akarsz megerőszakolni....-nézek rá még ijedtebben.
-  Dehogy akarlak,de beszélgetni akarok,de ha Alonso meglátja,hogy a húgával beszélek,akkor kitekeri a nyakam.
-  Ebben biztos lehetsz.-adok igazat a németnek és leülök a puffos kanapéra,majd beljebb megyek,hogy mellém ülhessen,ezzel is eltakarva engem a kíváncsi szemek elől.-Amúgy mi történt veled délután?Olyan voltál,mint aki rálépett egy legóra.
-  Kicsit ideges voltam az időmérő miatt,de már minden oké.
-  Hát ennek örülök,de azért egy bocsi beleférne még,nem?
-  Sajnálom,hogy köcsög voltam.Így jó?
-  Valamivel jobb.De ki kell engesztelned,remélem tudod.
-  Ugyan mivel?Azok után,hogy te sem voltál épp a kedvesség szobra mikor Meyrinben voltam.
-  Tudom,de én nem kérek érte bocsánatot,mert nem vagyok az a fajta,aki bocsánatot kér azért,ami nem az én hibám.
-  És én mit vétettem ellened?Még csak nem is láttuk egymást Isztambulig.
-  Ellenem semmit...
-  Akkor azért utálsz,mert én lettem a VB és nem a bátyád?
-  Számít az,hogy miért utállak?
-  Tulajdonképp nem,de azért szeretném tudni,hogy esetleg jóvá tehessem.
-  Hagyjuk inkább,és ki vele,miért is akartál velem beszélni.
-  Tudod,hallottam ezt-azt és kíváncsi vagyok,hogy mi igaz belőle.
-  Miről hallottál dolgokat?
-  Az illegális versenyzésről.
-  Kitől hallottad?Csak,hogy kitekerhessem a nyakát.
-  Jens mondta,hogy micsoda belevaló csaj vagy és,hogy folyton magad mögé utasítasz mindenkit.
-  Ez majdnem igaz.
-  Mi nem igaz belőle?
-  Az,hogy mindenkit magam mögé utasítok.
-  Oké,hát a következő versenyre én is elmegyek,legyél ügyes.
-  Csak a te kedvedért el se megyek.-nézek rá vigyorogva,majd elkezdek egyik hajtincsemmel játszadozni.
-  Nagyon rendes vagy,de azért gyere le,mert nem sok nőt láttam még eddig versenyezni,szeretném ezt a hiányosságomat bepótolni.
-  Erre akkor még várnod kell.Két hét múlva sajnos nem tudok ott lenni Monacóban,ugyanis segítenem kell a professzornak,ugyanis nagyon komoly kutatásokat végzünk jelenleg.
-  Csak az én kedvemért,kérlek.-pislog rám kiskutya szemekkel.
-  Legyen,de csak azért,hogy végre leszállj rólam.
-  Táncolsz velem?-vált azonnal témát.
-  Felőlem.-vonok vállat és elkezdem kifelé nyomni a kanapéról,hogy fel tudjak állni.

   A táncparketten a dübörgő zene ritmusára táncolni kezdünk,de épp csak belemelegszek,mikor beraknak egy eléggé lassú számot,amitől menekülhetnékem támad,de Sebastian megragadja a kezem és magához ránt.Testünket egymáséihoz préselve ringatózunk,majd vállára hajtom fejem és így táncolunk tovább.Bár azt mondhatnám,hogy az este további részére nem emlékem és,hogy annyit ittam,hogy a nevemet is elfejtettem,de nem lenne igaz.Mindenre emlékszem.

  Tánc közben egyszer csak megjelent Fer és erővel tépett ki Sebastian karjaiból,majd behúzott egyet a németnek,mire az a földre esett és orrából vékony sugárban vér kezdett szivárogni.Megpróbáltam lecsitítani Nandot,de persze nem ment,és dühtől tajtékozva már készült is egy újabbat behúzni a németnek,de a srácok,akik a közelben voltak megakadályozták és a bárpult felé vezették,hogy lehiggadjon egy kicsit.Én felsegítettem a még mindig kicsit kába németet és a férfi mosdóba vittem,ahol valamennyire sikerült rendbe hoznunk a külsejét.

-  Annyira sajnálom,amit Fer tett.Nem akarattal csinálta.
-  Szóval ha akarattal csinálja,akkor nem csak az orrom kezd vérezni,hanem a fejem is betöri.-bosszankodott Sebastian és mérgesen lépett ki a mosdóból.
-  Most hová mész?-rohantam utána.
-  Vissza a hotelbe.Valahogy nincs kedvem véres pulcsiban bulizni tovább.
-  De még egy órája sem vagyunk itt.
-  Nem baj,majd elmeséled,hogy mi volt.
-  Veled megyek.
-  A hotelbe?-nézett rám kidülledt szemekkel.
-  Nem,az állatkertbe!Persze,hogy a hotelbe,te dinka.
-  És a bátyád mit fog szólni?Megint meg fog ütni?
-  Nem fog bántani,és amúgy is fáradt vagyok és vissza akarok menni a szobámba.
-  De gyalog kell mennünk,mert nem akarom elvenni a többiektől a kisbuszokat.
-  És ha taxival mennénk?
-  Hogy ez nekem nem jutott eszembe.-csapta homlokon magát.

   Végül taxival mentünk vissza a hotelbe és miután fizettünk lassú,vontatott léptekkel mentünk a lift felé.Ahogy bezárult az ajtó Sebastian felém fordult és csillogó szemekkel egész közel lépett hozzám,majd derekamra tette egyik kezét.

-  Bárcsak ittam volna,akkor ez sokkal könnyebben menne.-suttogta és váratlanul ajkait az enyémekre tapasztotta,majd várta,hogy visszacsókoljak.

  Nem ez volt a legmeglepőbb,hanem az,hogy gondolkodás nélkül csókoltam vissza.Ráadásul élveztem is,ahogy teste pillanatok alatt vette át az enyém fölött az irányítást és minden mozdulatával közelebb kerültem ahhoz,hogy mindent,amiben hittem eldobjak és odaadjam magam egy szinte vadidegennek.

-  Ezt nem lenne szabad.-suttogtam ajkai közé.
-  Miért nem?A bátyád miatt?
-  Nem,azért mert nem is ismerlek.-toltam le picit.
-  Elég sok mindent elmondtam neked,mikor Meyrinben voltam a telefonomért,szóval ismersz.Máskülönben pedig felnőtt nő vagy és azt teszel,amit akarsz.
-  De ha bűntudatom lesz utána?

-  Akkor adhatsz te is egyet,remélem ugyanolyan a jobb horgod,mint a bátyádé.
-  Jobb.-kacagtam fel,de hamar abbahagytam,ugyanis Sebastian ajkai ismét az enyémeket ízlelgették.

   Innen már ment minden,mint egy olajozott gépezet.Az én lakosztályomba mentünk,mert az volt közelebb és amint az ajtó bezárult mögöttünk egymásnak is estünk.Úgy tépte le rólam a ruhát,mintha papírból lett volna és hasonlóképp tett a fehérneműmmel is.Nem volt szenvedélyes,sőt érzéki sem,csak egyszerű együttlét két ember közt,akik nemrég találkoztak és elkapta őket a hév.Ez volt minden.

   Reggel mozdulni sem tudok.Először azt hiszem,hogy annyira elfáradtam,de aztán rájövök,hogy ez azért van,mert a kis német félig rajtam fekszik.Óvatosan bököm meg a karját,de meg sem moccan.Picit fészkelődni kezdek,mire csak még inkább rám terpeszkedik és lábait is az enyémek közé fűzi.

-  Sebastian Vettel!Azonnal kelj fel,mert minden levegőt kiszorítasz belőlem!-kiáltok rá,és ezzel el is érem,amit akartam.
-  Mira,muszáj kora reggel ilyen hangosa kiabálnod velem?-nyöszörgi gyerekesen,mire én felnevetek.
-  Sebastian,ha nem emlékeznél az este az én szobámban aludtál és lehet Fer nem díjazná,ha innen mennél az időmérőre.
-  Basszus,igazad van.-pattan ki mellőlem,de meg is bánja,ugyanis anyaszült meztelen.-Ne nézz ide.-vinnyog és közben egy párnát fog maga elé.
-  Arra emlékeztetnem kell téged,hogy az este mi szexeltünk és láttalak meztelenül?-ülök fel az ágyban és magam köré csavarok egy kis takarót.
-  Igaz,de akkor is.Az más volt.
-  Ugyan miért?-vonom fel a szemöldököm.
-  Hát azt nem tudom,de más volt.
-  Talán megbántad?-nézek rá kicsit szomorkásan,de ábrázatom látva azonnal visszaül mellém és egy apró csókot az szám sarkára.
-  Sosem fogom megbánni,még akkor sem,ha a bátyád péppé ver érte.Emiatt ne érezd rosszul magad.
-  Akkor oké.Most pedig tempózz vissza a szobádba,mert nem karom,hogy tényleg péppé verjenek,csak miattam.
-  Látlak a pályán?
-  Persze,hogy látsz.Ilyen hülyeséget kérdezni.-kuncogok kislányosan és elvörösödött fejemre húzom a takarót.
-  Akkor jó.Most viszont tényleg megyek.Legyen szép napod.
-  Neked is,és sok sikert.

   Mikor Sebastian elmegy én gyorsan nekilátok a készülődésnek,elvégre az időmérőn is ott akarok lenni,ahhoz pedig pontosnak kell lennem,hogy elkapjam bátyusom lefelé menet.Lezuhanyzok és megcsinálom a sminkem és hajam,majd felöltözök és kész is vagyok.Cuccaim egy egyszerű fekete táskába dobálom és ezzel minden el van intézve.Egy gyors pillantás a tükörbe és mikor mindent rendben találok elindulok a lift felé.

-  Hercegnő,hová ilyen sietősen?-hallom meg Dom hangját a hátam mögül.
-  Még egy szó és a lábam a seggedben landol!-fordulok felé fenyegetően.
-  Oké,oké.Az este hová tűntetek a kis némettel,miután a bátyád beverte az orrát?
-  Miről hablatyolsz?
-  A bátyádon kívül mindenki észrevette.
-  De ő nem,ugye?
-  Szóval mégis a kis némettel voltál?!-kúszott elégedett vigyor az arcára.
-  Nem mondhatod el senkinek,főleg nem a bátyámnak.
-  Szám záras.-kacag,de látom,hogy benne megbízhatok.
-  Akkor jó,szóval igen,vele voltam és csináltunk dolgokat.
-  Fer ki fogja csinálni a kis szöszit,ha megtudja,remélem tudod.
-  Te és mi ketten tudjuk csak,nem hiszem,hogy ha csak neked el nem jár a szád,akkor Fer megtudja.
-  Mit nem tudhatok meg?-lép be bátyusom a liftbe,egy nagy pohár kávé kíséretében.
-  Semmit.-vágjuk rá egyszerre Dom-mal,de nem hiszem,hogy sikerült megtévesztenem a bátyámat.
-  Jó,inkább nem szólok bele,mert a végén én leszek a rossz,de azért figyellek,húgi.
-  Kopó...csak ne ess túlzásba.-adok puszit az arcára és közben a kávéját is elcsaklizom és mohón kezdem kortyolni a keserű italt.
-  Erről nem volt szó.-néz rám morcosan és visszalopja kávéját,majd elfordul,hogy még csak ne is láthassam.

   A pályára érve én be lettem parancsolva a home-ba,mert ott semmi rosszat nem tudok csinálni.Leülök egy asztalhoz a büfében és csak bámulok ki a fejemből.Az időmérő lassan kezdődik és én pedig nem bírok magammal és táskámat vállamra dobva elindulok a bokszutca felé,hogy megkeressem a Ferrarisokat.Persze nem kell sokáig keresnem és benn mindenki szívesen fogad.Találkozok Felipe apukájával,aki nagyon kedvesen azonnal megkérdezi,hogy átadja-e a székét,de visszautasítom és átsétálok bátyusom garázsába,ahol persze nem nagyon vesznek észre,mert akkora készülődésben vannak.

   Az egyik szerelő ad egy fejhallgatót,amin keresztül hallhatom a rádióbeszélgetéseket a bátyám és Andy közt.Leülök és szépen várok.Az időmérőnek viszonylag hamar vége van és sajnos bátyusom csak az ötödik lett,előtte pedig csapattársa végzett,az első három pedig Vettel,Webber és Hamilton lettek.Egyik részről sajnálom a bátyusom,másik részről viszont picikét örülök Seb sikernek.De ez hamar elillan,amikor Fer idegesen tér vissza a garázsba,az interjúk után.

-  Az istenét annak a mázlista németnek!mit tesz,hogy folyamatosan ilyen jó?!Miért ő a legjobb megint?!-vágja idegesen a sisakját a székbe.
-  Bátyus,nem csak ő végzett előtted,miért nem szidsz mindenki mást is?-nézek rá kicsit félve és nyakamba húzom a fülhallgatót.
-  De ő volt az első és a többi nem számít.
-  Lehet a versenyen az első kanyarban kiesik és akkor szabad az út az előzgetéshez.
-  Pontosan,Mira.Milyen igazad van neked.Az a kis majom megérdemelne egy gumifalat az orrkúpjára.
-  Na látod,így már sokkal jobban szeretlek.-adok egy cuppanós puszit az arcára,mire megborzong.
-  Éhes vagyok,menjünk enni.
-  Zuhanyozni ki fog?-vonom fel a szemöldököm.
-  Akkor vissza a hotelbe,zuhanyozni és átöltözni,utána pedig keresünk valami hangulatos kis éttermet a városban.Így jó?
-  Tökéletes.

   A hotelben külön váltunk és mindketten mentünk a saját szobánkba.Kicsit fáradtan dőlök az ágyamra és küzdök az elalvás ellen,mert az nem lenne valami jó,ha épp ebéd előtt aludnék el,ráadásul úgy,hogy hamarosan kezdődik a futam is.Nemsokkal később kopognak a szobám ajtaján.Mezítláb nyitok ajtót,de meglepetésemre nem Fer áll az ajtóban,hanem a kis szöszke német.

-  Mit akarsz itt?A bátyám bármikor megláthat.-rántom be a lakosztályba,remélve,hogy senki ne látott semmit.
-  Csak látni akartalak.Reggel óta elég sok idő eltelt.
-  Nem vagyunk együtt,szóval nem is kell látnod.Az este volt ami volt,de ez nem azt jelenti,hogy akkor most majd akkor flangálsz be a szobámba,amikor akarsz.
-  Te nem akarod,vagy csak félsz a bátyádtól.
-  Is is...-vonom meg a vállam és elsétálok mellőle.
-  És ha én akarom?Tegnap nagyon jól éreztem magam és azon gondolkodom,hogy esetleg valamikor meg kellene ismételnünk.
-  Tessék?-meredek rá ijedten.
-  Jól hallottad.Én nagyon szerettem veled szerelmeskedni és szeretném megismételni.
-  Persze,legyek a titkos szeretőd,vagy mi?
-  Ha akarod akkor leszek én a te titkos szeretőd.
-  És ez téged komolyan boldoggá tenne?
-  Most nem fér bele az életembe egy komoly kapcsolat,de téged kedvellek és jól érzem magad a társaságodban,úgyhogy igen,boldoggá tenne.
-  Tegnap délután valahogy mégis elég bunkó voltál.
-  Azt már megbeszéltük,és elnézést kértem,szóval...nem tudom mit vagy még fennakadva ezen.
-  Én semmit,csupán csak ilyet még soha nem kértek tőlem.
-  Egyszer mindent el kell kezdeni.
-  Komolyan beszélsz,vagy csak szórakozol?-nézek kék szemeibe még mindig hitetlenkedve.
-  Ennél komolyabban nem beszélhetnék.
-  Akkor legyen.-sóhajtok és továbbra is csak hitetlenkedve rázom a  fejem,ugyanis még egy hete azt sem tudtam elképzelni,hogy esetleg köszönjek neki,nem azt,hogy az alkalmi partnere legyek.-De csak ha a legnagyobb diszkrécióval fogod ezt az egészet kezelni,és te leszel az én titkos szeretőm.
-  Legyen.-vigyorodik el és magához vonva egy gyors csókot nyom a számra,és már rohan is.

   Egy ideig csak megdermedten állok a helyzet és az általam talált megoldás előtt,mert tulajdonképp fogalmam sincs,hogy miért tettem,hisz annyira nem is kedvelem a német pilótát,de van benne valami,ami egyszerűen nem hagyta,hogy elutasítsam,még ha ilyen fura és veszélyes kéréssel is állt elém.Hát normális vagyok én?

-  Na,kész vagy?-robban be Fer a szobámba,ezúttal hétköznapi ruhában.
-  Felőlem mehetünk.-kapom fel a táskám és visszarázódva a normális kerékvágásba,átkarolom bátyusom derekát és már indulunk is.

   Egy nagyon hangulatos ki vendéglőt találtunk nem messze a pályától és így,még a verseny előtt volt időnk bőven megebédelni.Mikor ezzel kész voltunk visszamentünk a hotelbe,hogy Fer szedjen össze még pár cuccát,én is felvettem egy kabátkát és mehettünk is.Ahogy a hotel elé érünk megpillantom Sebastiant,amint egy RB-s egyen pólót viselő sráccal beszélget.Amikor pillantásunk találkozik a német arcán egy olyan mértékben mindent mondó vigyor jelenik meg,hogy még az is felénk fordul,akivel beszélget,mire az én arcom lángba borul és egészen fülig elvörösödök.

-  Hát veled meg mi lett?-néz rám bátyusom gyanakvóan.

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett nektek.ehhez nem sok hozzáfűzni valóm van,viszont a novellánál akadt egy kis technikai gondom a Bloggerrel és nem akarja az igazat,de igyekszem megoldani.

Addig is szép napot és kellemes hétvégét,valamint jó szurkolást!

Puszi:*:*

BootList 1/2

"A halál nem válogat. Nincs kegyetlenebb vagy kevésbé kegyetlen halál. Ezért olyan félelmetes. A szokásaid, a korod, a személyiséged, a vagyonod, a szépséged... mind lényegtelenek a halál színe előtt. A halál azért rettenetes, mert mindezeket elpusztítja."

Bakancslista

-  Sara,az eredményeid.-nyújtotta át a doktor a vaskos mappát.

-  Jók lettek?-néztem rá reménykedve,közben pedig fellapoztam a papírokat.

-  Sajnálom,de semmi jóval nem tudlak kecsegtetni.-sóhajtott lemondóan és elkezdett golyóstollával kopogni az asztalon.

-  De én azt hittem sikerült megsemmisíteni a daganatot teljesen.-kezdtem el azonnal sírni.

-  Mi is azt hittük,de nem számoltunk az áttéttel és más következményekkel.

-  Ez azt jelenti,hogy...

-  Még nincs minden veszve.Talán egy újabb műtéttel eltávolíthatnánk a fertőzött szöveteket.

-  Szóval az egész tüdőmet akarja?-néztem rá könnyeimen keresztül.

-  Nem feltétlenül.A kemoterápiával még nem próbálkoztunk.

-  És nem is fogunk.Nem akarom csak azért az időmet vesztegetni,hogy ne csak tehetetlenül,de még csúnyán is kelljen meghalnom.

-  De ha sikerülne a kezelés?

-  Nem érdekel.Hat évet szenvedtem,hogy sikerüljön kioperálja és meggyógyítania engem,de mostantól kezdve nem akarok küzdeni.Mennyi időm van hátra?

-  Ezekkel az eredményekkel és erős gyógyszerekkel akár fél év is lehet.

-  Az nagyon rövid idő,ugye tudja?

-  Sara,te nem akarod a kezelést.Én csak az igazat mondom.Nem akarom,hogy hazugságban kelljen élned,míg teheted,mert aztán váratlanul fog érni és rádöbbensz,hogy mennyi mindent szerettél volna még csinálni és már nincs időd.

-  Igaza van.Köszönöm,hogy nem hazudik.

-  Biztosan nem akarod a kezelést?Sok embernél volt hatásos.

-  Nekem már nem kell több kezelés.Csak írjon fel fájdalomcsillapítót és a csodaszerei közül azokat,amiket szokott és hagyjon élni.

-  Sara,te ölöd meg saját magad.

-  És ha ezt akarom?

-  Senki nem akar meghalni csak így.

-  Nekem már szinte semmim nem maradt,amiért élnem kellene úgyhogy már mindegy.

-  Van egy legjobb barátod,aki mindent megtenne érted.Ő fizette a kezeléseid nagy részét és egy szót sem szólt a magas költségekhez.

-  Ő az egyetlen,aki maradt nekem...Az érzelmi zsarolás pedig nálam nem fog beválni.

-  Én nem zsarollak,csak emlékeztetlek,hogy mekkora fájdalmat fogsz okozni neki,ha megtudja,hogy ilyen könnyen feladod.

-  Nem adom fel.Ha nem vette volna észre,végigszenvedtem hat évet.Feladtam az egyetemet és a munkámat is,mert azt mondta,hogy kíméljem magam,de amint látom ezen az állapoton már az sem segítene,ha befeküdnék a kórházba és a maradék fél évemet arra fecsérelném,hogy pihenjek és megpróbáljam meghosszabbítani az életem.Élni akarok végre.

-  Értettem.-sóhajtott lemondóan a doktor,majd felállt a székéből és mellém sétált.-Csak gondold végig még egyszer.

-  Nincs mit végiggondolni.Viszlát.-vetettem oda neki,majd felállva a kényelmes fotelből,ingatag léptekkel elhagytam az irodáját.

   Szédültem,amikor beszálltam az autóba,de nagyot nyelve inkább csak tudomást sem véve a dolgokról beindítottam a motort és haza hajtottam.Szép lassan az eső is elkezdett szemerkélni és ezzel apró pontokkal mintázta a szélvédőt.Nem akartam meghalni.Féltem még csak a gondolattól is,hogy vége mindannak,ami körülvesz és egyszerűen csak végem.Eltűnök a földről,mintha sosem lettem volna és az életem 24 évét csak úgy,grafittal rajzolták volna,melyet nemsoká örökre letörölnek az emlékezet lapjairól.Féltem a gondolattól,hogy egyedül maradok,hogy egyedül hagyom Sebastiant,aki olyan önzetlenül segített nekem mindenben.Egy hang nélkül fizette a kezelések magas költségeit és mikor senkim nem volt,ő ott volt mellettem és fogta a kezem,vagy vigyázott rám,amikor az éjszaka közepén rám törő köhögőrohamok fojtogattak,vagy csak sírógörcsben törtem elő,amikor már majdnem feladtam,de ő tartotta bennem a lelket,és eddig csakis miatta csináltam ezt az egészet.

-  Na mi volt?-lépett ki a ház ajtaján mosolyogva a szőkeség.

-  Sebi...félek.-borultam zokogva nyakába,mire ő átkarolt és hátam simogatta,hogy nyugodjak meg kicsit.

-  Mit mondott az orvos?

-  Azt,hogy a műtét nem járt teljes sikerrel és már áttétek is képződtek.Seb..meg fogok halni.

-  Sara,nem fogsz meghalni.Nem engedem.

-  Nem tehetsz semmit.Az orvos szerint megpróbálhatjuk a kemoterápiát,de nem egyeztem bele.

-  Miért nem?-nézett rám ijedten.

-  Mert én csak egy kis szabadságra,boldogságra vágyom,amit veled tölthetek el.

-  Én viszont arra vágyok,hogy velem  legyél mindig.Kinek fogok én ezentúl panaszkodni?

-  Hát nekem.A doki azt mondta,hogy nagyjából egy fél évem van,ha szedem a gyógyszereket és vigyázok magamra.

-  Te pedig vagy olyan hülye,hogy eldobd az életed,csak azért,mert nem akarod,hogy kihulljon a hajad.

-  Seb,nekem elegem van a kórházból.elég volt az a hat év,amit ott töltöttem,szinte minden nap.Csak kicsit élni akarok,mielőtt végleg semmi esélyem nem lesz rá.

-  Nem fogok veszekedni veled,mert tudom,hogy fölösleges lenne,viszont meg kell ígérned valamit.

-  És ugyan mit?

-  Hogy mindig legyél velem,jó?

-  Mindig itt leszek.-túrtam bele kócos fürtjeibe és egy puszit adtam arcára.

-  Akkor jó.Most pedig menjünk be,csináltam reggelit.

-  Te vagy a legjobb.-ugrottam fel hátára és így mentünk a konyháig.

  Este elég későn kerültem ágyba és nagyon fáradt voltam.Seb hozott nekem napközben gyógyszereket,amiktől kicsit hamarabb el is fáradtam és sokkal gyengébbnek éreztem magam.Az ágyban fekve elgondolkodtam azokon a dolgokon,amiket ebben a hátralevő fél évben akarok még csinálni.

  Elővettem egy gyűrött papírdarabot és szorgosan jegyzetelni kezdtem.Egy órán át firkálgattam,de mikor a végére értem rájöttem,hogy alig vannak elvárásaim az életemtől és csak néhány olyan dolog van,amit reálisan és igazán be lehetne teljesíteni a vágyaimból.Mindössze hét pont jött össze.Elkeseredetten meredtem remegő írásomra a papíron és nem tudtam most mi is legyen,hisz nekem nem volt egy fityingem sem,mivel a szüleim és a nővérem autóbalesetben meghaltak még hat éves koromban,így a nénikém nevelt fel,aki viszont semmi pénzt nem hagyott rám a halála után,nagyjából négy évvel ezelőtt.Így maradtam egyedül,húsz évesen,egyetlen fitying és iskolázottság nélkül,hisz akkor már beteg voltam és nem volt sem erőm,sem pénzem tanulni,vagy a kurzusokra járni.Akkor találkoztam Sebivel.

  Emlékszem akkor nap nagyon rosszul voltam és egyszerűen bele ütköztem az utcán.Segített rajtam,minden kérés nélkül,befogadott és csak annyit mondott,hogy ezek után semmire nem lesz gondom.Azóta pedig be is tartotta az ígéretét és vigyáz rám,minden percben ott van velem.Annyira örülök,hogy megtalált és van nekem.

-  Alszol?-dugta be fejét nemsokkal később.

-  Még nem.Szédülök,ha lefekszek.Nem tudok elaludni.

-  Bejöhetek?

-  Ez a te házad,oda mész,ahová szeretnél.

-  Már a te házad is,elfelejtetted?

-  Hogy tudnám elfelejteni,ha te mindig emlékeztetsz?

-  Sehogy.

   Bemászott mellém az ágyba és magához vont.Egy pillanat alatt elmúlt a szédülés és a rosszullét,csakis az ő illatát éreztem magam körül,mely szép lassan mindent beterített körülöttem.

-  Ez mi?-vette a kezébe a listámat.

-  Semmi.-kaptam el tőle azonnal és ráültem.

-  Ha semmi lenne,akkor nem kaptad volna ki így a kezemből.

-  Azoknak a dolgoknak a listája,amiket még csinálni szeretnék mielőtt....

-  Ne is mond ki,kérlek.

-  Jó,nem fogom,de akkor meg kell ígérned,hogy végig mellettem leszel.

-  Eddig nem ezt tettem?

-  De igen.

-  A listával kapcsolatban pedig csak annyit,hogy mikor is kezdjük el?

-  Elkezdeni mit?

-  Hát valóra váltani a terveidet.

-  Még el se olvastad miket szeretnék.

-  De mindet valóra szeretném váltani neked.

-  Seb,eddig is sokat tettél értem,nem engedhetem,hogy most még ezzel is külön foglalkozz.

-  Nem probléma.Egyelőre még én döntöm el mire költöm a pénzem,és ez esetben pedig téged szemeltelek ki.

-  Akkor úgy veszem észre fölösleges győzködnöm téged.-vettem elő a lapot,de az utolsó sort letéptem róla és a zsebembe dugtam.-Tessék,a lista.-adtam oda neki.

-  Csak hat dolog?

-  Tudod..nem vágyhat mindenki holdutazásra és államelnökségre.

-  Én kisfiú koromtól kezdve egy valamire vágytam és sikerült beteljesítenem.

-  Jó,neked volt anyagi háttered,de nekem semmim nincs.

-  Itt vagyok én.-mosolyodott el.

-  És baromi szerencsés is vagyok,hogy vagy nekem.-bújtam még szorosabban hozzá,majd lassan elnyomott az álom.

1.Érezni a tengerparton a sós levegő illatát.

   Reggel egyedül ébredtem és kicsit meg is ijedtem,hogy mi történt Sebivel.Kikeltem az ágyból és köntösben mentem le a földszintre,ahol majdnem hasra estem két hatalmas bőröndben.

-  Seb,merre vagy?-kiáltottam el magam hangosan,mire nagy csörömpölés támadt a konyhában.

-  Itt vagyok!-jött is a válasz fojtott hangon.

-  Hová utazol?-léptem a helyiségbe,ahol a földön edények hevertek,köztük pedig Seb próbált lábra állni.

-  Én sehová,mi utazunk.

-  És szabad tudni hová?-dőltem neki az ajtófélnek kíváncsian.

-  Beszéltem Michaellel és kölcsön adja nekünk a szigetét pár napra.

-  A lista...-hajtottam le a fejem,mert eszembe jutott az első pont.

-  Eltaláltad,jobb ha készítesz magadnak ruhákat,mert utána egyenesen Párizsba megyünk.

-  Értem.-sóhajtottam szomorkásan és felsétáltam a szobámba,hogy összepakoljak.

   Már meg is bántam azt a hülye listát.Nem gondoltam volna,hogy Seb komolyan képes lesz és hozzáfog tételesen lehúzogatni a kívánságaimat,ráadásul úgy,hogy közben egy vagon pénzt elkölt már megint,ezt pedig mind csak miattam.Komolyan nem értettem,hogy miért teszi.

   Ahogy öltözködtem kiesett a zsebemből az utolsó pont,amit valószín soha nem fogok megtenni,de azért felírtam,mert azt akartam hinni,hogy lesz elég bátorságom hozzá,de amint ismét végigfuttattam szemem a mondatot,rájöttem,hogy nem vagyok elég bátor hozzá.

   Felöltöztem és pakoltam magamnak ruhákat,amiket úgy gondoltam,hogy szükségem lehet,majd lecipeltem a csomagom Seb cuccai közé.Bevettem a gyógyszereim és ettem is,majd ismét pár szem gyógyszer és megvolt a reggeli.

-  Akkor,indulhatunk?-jelent meg Seb kabátjával kezében.

-  Tőlem igen.-vontam meg a vállam és miközben figyeltem,ahogy Seb bepakol a kocsiba én is felvettem a kabátom és beszálltam az autóba.

   Az utat szerencsére végig aludtam és csak egyszer keltem fel a köhögés miatt.Mikor a gép landolt egyenesen egy helikopterre szálltunk,ami a szigetre vitt minket.Ott aztán a pilóta segített kipakolni és el is hagyta a szigetet.Bevittük  csomagjainkat és kiválasztottuk a szobákat,amiket három napig birtokolni fogunk.

-  Készen állsz a tengerpartra?-lépett Seb kacagva a szobámba.

-  Volnál szíves kimenni?-kérdeztem ijedten,mivel félig meztelen voltam.

-  Upsz,bocs!-lépett ki azonnal a szobából,majd becsukta maga mögött az ajtót.

-  Seb,most már bejöhetsz.-nyitottam ki az ajtót és ő pedig bejött.

-  Nagyon jól áll a vörös bikini.Ezt még nem is láttam rajtad.

-  Mert még nem volt rajtam.Az első közös nyaralásunkra vettem,ami elmaradt,mert be kellett menjek a kórházba.

-  Emlékszem rá.De most bepótoljuk,gyere!-ragadott karon és kivezetett a házból.

  Kinn hét ágra sütött a nap és lágyan lengedezett a szél.A kis mólón,ami a partra vezetett lerúgtam a papucsom és mezítláb követtem legjobb barátom a partig.A levegőben sós víz illata lebegett és mindent megtöltött egy jellegzetes illattal,amit azt hiszem soha nem felejtek el.Lábam óvatosan a vízbe dugtam és boldogan tapasztaltam,hogy kellemes meleg.Remekül éreztük magunkat akkor nap.Minden tökéletes volt.Sosem voltam még tengerparton és amit azokban az órákban átéltem,az valami varázslatos volt.Seb mosolya,amikor rám nézett és a szemében csillogó boldogság mindennél jobb volt,mert láttam rajta,hogy boldog.

-  Köszönöm neked,Seb!-adtam naki hatalmas puszit,mikor este már a nagy képernyős TV előtt üldögéltünk és filmet kerestünk.

-  Ez egy barát dolga.-vont magához még szorosabban és fejét fejemre hajtotta.

2.Vacsorázni egy drága étteremben.

    A három nap Michael szigetén szinte pillanatok alatt elröppent és ismét egy repülőn találtam magunkat,ezúttal Párizs felé.Seb azt állította,hogy csak egy egyszerű kis vacsorára megyünk,de persze most sem hittem neki,mert ha ő azt mondja,hogy egyszerű,akkor valószínű,hogy egy luxusétteremben foglalt nekünk asztalt,saját pincérrel és egy minden igényeket kielégítő V.I.P. teremben.

-  Nos,szabad tudni hová megyünk?-néztem rá,mikor leszállt a gépünk.
-  Ha fejen állva is kérdezed,akkor sem mondom el.-mosolygott rám csillogó szemekkel és megfogta kezem.

   Tenyeréből olyan melegség áradt,amit le sem tudok írni.Eddig még sosem csinált ilyet.Természetesen fogta már meg a kezem,de olyankor a kórházi ágyban feküdtem és közel álltam ahhoz,hogy fel se keljek többet,de ez teljesen más volt.Csak fogta a kezem,ujjait az enyémek közé fűzte és úgy vezetett kifelé a reptérről.Kabátomat szorosabbra fogtam magam körül,mivel a novemberi éjszaka igen hidegnek bizonyult.Beszálltunk egy igen drága bérelt kocsiba és egy hotelhez hajtottunk.A bejárat felé nagy betűkkel a hotel neve volt írva,Le Meurice,a felirat alatt pedig öt apró aranyló csillag sorakozott.Csak remélni mertem,hogy ez nem azt jelenti,amire gondolok.

-  Sebastian....Ezt te sem gondoltad komolyan,igaz?-néztem rá ijedten és kikaptam kezéből az enyémet.
-  Ez egy igen drága étterem és szeretném,ha minden kívánságod teljesülne a listáról.Ez pedig a második volt.Szóval,isten hozott a Le Meurice hotel és vendéglátóközpontban.
-  Bolond vagy.-kacagtam fel hangosan és előre mentem,a portás boldog mosollyal nyitott nekünk ajtót és egy boy hozta utánunk a csomagokat.
-  Csak miattad bevállalom azt is.
-  Miért?-fordultam felé kicsit félve.
-  Egyszer ezt is elmondom.De most menjünk fel.
-  Szavadon foglak,Seba!-vigyorogtam a szőkére és beléptem a liftbe.-Amúgy meddig szándékszunk itt maradni?
-  Ameddig akarod.Még van egy csomó időnk,főleg,hogy az egész listád hat pontot tartalmaz összesen.
-  Akkor ne maradjunk sokáig,inkább menjünk haza minél hamarabb és pihenjünk otthon.
-  Rendben,nekem az is jó.
-  Ezt is megbeszéltük.Vacsizni is itt fogunk?
-  Bizony,foglaltam magunknak egy szép kis asztalt egy eldugott sarokban,külön pincérrel és zenekarral.
-  Neked komolyan el van menve az eszed.
-  Ha tovább sértegetsz,akkor lehet,hogy még magángépet is foglalok hazafelé,sőt tűzijátékot is rendelek magunknak a hazaérkezés alkalmából.

   Fenn lepakoltunk és átöltöztünk,majd lementünk az étterembe,ahol az asztal és a pincér várt minket.Seb rendelt nekünk kaviárt,de amint megkóstoltam igen csak elhúztam a szám,mert megközelítőleg sem volt olyan jó íze,mint azt vártam.

-  Valami baj van?-nézett rám Seb ijedten.
-  Ez valami borzalmas.-súgtam oda,hogy a mellettem álló pincér ne hallja.
-  Akkor rendeljek valami mást?
-  Menjünk el innen,jó?

-  Hová akarsz menni?
-  Egy KFC-be,ha lehet.-néztem rá könyörgően,mire széles mosoly futott ajkaira.
-  Tudtam,hogy rád számíthatok.
-  Miért?-ráncoltam a szemöldököm.
-  Azért,mert ha mást hoztam volna ide,hanyatt vágja magát az öt csillagtól.
-  Én nem vagyok akárki,én Sara vagyok,aki kicsit habókos és rigolyás,de így kell szeretni.
-  De ha elmegyünk,akkor mi lesz a második ponttal?
-  Majd sokat rendelek a KFC-ben,mit szólsz?
-  Csak annyit,amennyit meg bírsz enni.Semmi értelme nem lenne egy drága hotelbe visszajönni hatalmas gyorskajáldás szatyrokkal beállítani.Furán néznének ránk,nem gondolod?
- Hát csak nézzenek.-kacagtam fel,mire a pincér fura pillantásokat küldött felém.
-  Akkor,megyünk?-állt fel a szőke német és az én oldalamra sétálva nekem is segített felállni.

   Fizetett,majd elvitettük magunkat egy KFC-hez,ahol szintén furán néztek ránk,ugyanis nem igazán hiszem,hogy sokan járnak talpig kiöltözve gyorsétterembe.Rendeltünk mindent,amit megkívántunk és egy hátsó asztalhoz ülve nekiláttunk az ételek elfogyasztásának,amihez ugyan komolyan neki kellett készülnünk,de nem bántam,mert minden perc,amit Sebastiannal tölthettem megbecsültem,mert nekem ő sokkal több volt,mint megmentő.Ő volt az,akinek tulajdonképpen az elmúlt évek legszebb pillanatait köszönhettem és azt,hogy ismét van családom.

***

Sziasztok!

Végre ezzel is elkészültem.A rég ígért novella megérkezett,a késésért pedig külön hatalmas bocsánatkéréssel tartozom,de egyszerűen bármibe belekezdtem azt nem tartottam elég jónak.Viszont most rátaláltam az ihletre,ami nem tudom mennyire tartotok eredetinek,de szerintem nem lett annyira rossz.

Komikat ide is szívesen várom,sajnálom,hogy a Wild one előző részéhez egyet sem kaptam,de nem számít.

Legyen szép estétek és kitartást azoknak,aki iskolában vannak és tanulnak.

Puszi:*:*