Béke,de meddig?
- Seb,te...te...mit keresel itt?-habogom megilletődötten és felállva vőlegényemhez sétálok.
- Rendbe akarom hozni,amit elcsesztem.-néz rám csillogó kék szemekkel és közben átkarol,amit nem bánok,mert már nagyon hiányzott.
- Ez remek ötlet.Én is nagyon szeretném rendbe hozni.-bújok hozzá.
- Annyira sajnálom.Akkora barom voltam és nagyon megbántam.Tudom,hogy nagyon fájt neked és biztos most is fáj,de én szeretlek Kätharina Prater,és nem akarom,hogy a házasságunk még el se kezdődjön,de mi máris feladjuk.
- Én sosem adtam fel,csak kellett néhány nap,hogy mindent átgondoljak.
- És mire jutottál?
- Arra,hogy piszkosul hiányzott,hogy nem vagy velem.-csókolom meg forrón és sóvárogva,amit szívesen viszonoz.
- Nem megyünk be inkább?-kérdezi vágytól rekedt hangon,mikor ajkaink elválnak egymástól.
- És Lukas?
- Bevisszük őt is.Tisztába teszed,megeteted és utána az enyém vagy.
- Ha a gyerek utálni fog,akkor az a te hibád lesz.-nézek rá morcosan,de ajkaimon ott bujkál egy halvány mosoly.
- Nem fog,mert neki van a legcsodásabb anyukája a világon.
- Bezzeg most hízelegsz.
- Mindig...-fonja derekam köré kezeit és magához vonva újra megcsókol.
Bevittem Lukast a szobájába,ahol megetettem,tisztába tettem és egy kicsit egyedül hagytam.Tudom nem szép dolog,de együtt akartam lenni Sebivel és ha ő ott van,akkor nem ugyan az.Előtte megcsókolni is fura Sebet.Mikor mindennel kész vagyok akkor becsukom a gyerekszoba ajtaját és a saját hálómba megyek,ahol Seb az ablak előtt ácsorogva vár rám.Csöndesen odasétálok hozzá és hátulról átkarolom,majd egy puszit adok bal lapockájára.
- Annyira sajnálom,hogy minden elcsesztem.-fordul szembe velem és mosolyogva néz szemembe.
- Reméltem,hogy sajnálod,mert nagyon megbántottál.
- Sajnálom és ha tehetném,akkor visszacsinálnám,de ezzel is a kapcsolatunk edződött.
- Komolyan bolond vagy.-csapom meg óvatosan mellkasát,mire felhördül és szorosabbra fonja ölelését derekam körül.
- Szeretlek.-csókol meg lágyan és az ágy felé kormányoz.
- Én is téged.
- Legalább nem vagyok egyedül.-kacag és az ágyra döntve nyakam és melleim szabadon lévő sávját kezdi csókolgatni.
*2013 Március 5*
- Befagy a seggem.-nyafogom Rinának,miközben elhagyjuk a templomot a k is kikötővárosban,ahol az esküvőt tervezik tartani.
- Te csak hallgass!Nem te hagytad a kocsiban a kabátodat és nem neked kell pisilned.-ugrándozik egyik lábáról a másikra és közben táskájában kutat kulcsai után.
- Én is átéltem,ha nem emlékeznél,sőt ha nem csal az emlékezetem,akkor ikrek voltak.
- Bocsi,de komolyan nagyon fázom.
- Majd szólok a kis finnednek,hogy melengessen meg.-kacagok fel hangosan,mire csak egy mérges pillantás a válasz.
- Végre!A kulcs!-kiált fel és előhalászva a bazi nagy kulcscsomót és kikeresi rajta az autóhoz illőt és már ki is biztosította,így szabad a pálya,beülhetünk.
Visszahajtunk a hotelbe,ahol Seb,Lukas és én megszálltunk,majd felmegyünk.A negyediken kiszállunk a liftből és egyenesen a 405. szobába megyünk,ami a mienk.Benn halkan duruzsol a TV és hangos gyerekkacaj szűrődik ki a hálóból.Nem akarom tudni,hogy mit művel ez a két jómadár,azzal a szegény gyerekkel.Lepakoljuk a cuccokat és benyitunk a tágas szobába.Az ágy fel van forgatva és Seb,ölében kisfiunkkal épp bohóckodik,Heikki pedig az ablakban áll és videóra veszi az egészet.Mikor beérünk egyenesen ránk irányítja a kameráját.
- Azonnal tedd le!-kacag Rina és párjához sétál,hogy kivegye a készüléket a kezéből.
- Dehogy teszem.Ez egy megindító családi pillanat.
- Miről hadoválsz itt?-nézek a finnre kíváncsian.
- Käthe,ezt találtam a mosdóban.-emel fel párom egy fehér kis rudacskára emlékeztető valamit.
- Az mi?-lépek közelebb és mikor leesik,hogy az egy terhességi teszt,kitör belőlem a nevetés.
- Most mi van?-néz rám mindenki értetlenül.
- Az nem az enyém.Valószínű,hogy az egyik takarítónő hagyhatta itt,mert én nem vagyok terhes.
- Pedig mi itt tökre beleéltük magunkat,hogy úton a következő Vettel baba.-lombozódik le a finn egyből.
- Hát,ha nem is a közel jövőben,de tervezzük.-ülök le az ágyba és kézbe veszem kisfiam,majd egy puszit adok szőke fejére.
- Ezt örömmel halljuk.azt hittem,hogy miután..nos,tudjátok...nem akartok többet próbálkozni.-ül le barátnőm is és azonnal átveszi tőlem Lukast.
- Mi is azt hittük,de mivel mindkettőnknek elég sok testvérünk van,ezért nem akarjuk,hogy Lukas egyke legyen.-válaszol ezúttal Seb és megpróbálja visszaszerezni kisfiunkat,de nem igazán megy neki.
- Most én babázok,Vettel!-fintorog barátnőm és elkezdi csikizni Lukas pociját,mire a kis rosszaság kacagása ismét betölti a szobákat.
Egész délután elbabázgatunk így négyesben,de estefelé barátnőméknek haza kell menni,így hármasban maradunk.Elég későn fektettük le Lukast és már nagyon fáradt volt,még altatni sem kellett.Mi is megfürödtünk és ágyba bujtunk.Reggel kisfiam sírására ébredek,de már egyedül.A szoba ajtaja nyitva van és Seb motyogását hallom a másik szobából.Felveszem a köntösöm és átsétálok én is.
- Nem kellett volna felkelned.-néz rám mosolyogva.
- Persze,és majd te megeteted Lukast.-fogom össze magamon a köntöst.
- Hát,nem tudom mit kezdtem volna,de nagy fiú vagyok,kitaláltam volna.
- Akkor visszamegyek és előszedem az öltönyöd meg a ruhám.11-re Haikkiék kell lennünk.
- Tudom,sosem voltam még tanú,nagyin izgulok.
- Azt elhiszem,de ne aggódj,minden remek lesz.-adok egy gyors puszit az arcára és már rohanok is pakolni,mert még azzal sehol nem vagyok,de az óra rohamosan száguld a 11-es felé.
Mindent villámgyorsan pakolok ki a szekrényből és még nagyobb kapkodással fogok hozzá a készülődésnek.Gyors zuhanyt tervezek,de amint meghallom a szoba ajtaját csukódni,rájövök,hogy semmi esélyem a gyors zuhanyra,ha Seb is csatlakozik hozzám.
- Szabad bejönni?-dugja be fejét a fürdőbe,amitől majdnem szívrohamot is kapok.
- Gyere csak be nyugodtan.-fordulok felé mosolyogva és leengedem vállamról a köntösöm,így teljesen meztelen leszek,amitől párom szeme egyből felcsillan.
- Imádom a közös zuhanyokat,ezt remélem tudod...-lép hozzám és azonnal megcsókol.
- Ki mondta,hogy együtt zuhanyzunk?Lukasra ki fog vigyázni?
- Megetettem és tisztába tettem.Abba a tíz percbe nem hal bele,ígérem.
- Visszazártad a kiságy oldalát?
- Igen,minden óvintézkedést megtettem,hogy a kicsinek semmi baja ne essen,míg a szülei kikapcsolódnak egy hosszú nap előtt.
- Legyen,de csak egy kicsit,mert utána tudod,hogy rohannunk kell.-csókolom meg gyorsan,majd kibontakozva öleléséből beszállok a zuhany alá és megengedem a vizet.
A forró vízcseppek szinte azonnal peregni kezdenek és én átadom magam az érzésnek.Egyszerre megérzem Seb ujjait testem körül és ajkainak érintését vállamon,kulcscsontomon és lassan egyre lejjebb.Lehunyom a szemem és így élvezem ajkainak kényeztetését.egyszerűen varázslatos.Nem most vagyunk együtt először,de mégis mindig valami új van abban,amit velem csinál.egyszerűen megbolondít már csak azzal,hogy hozzám ér.
- Nem láttad a fülbevalóm valahol?-kérdezem negyed órával később,mikor már fehérneműben szaladgálok és a fülbevalóm hiányzó párját kutatom a szoba padlóján.
- Azt hiszem a bőröndben hagytad.-jön a válasz a fürdőszobából,majd nemsokkal később egy frissen borotválkozott,bokszeres német is beflangál a szobába.
- Egy angyal vagy.-pislogok rá hálásan és szétnyitom a táskát,amelyben valóban ott lapul a hiányzó fülbevaló.
- Tudom,de ugye megkötöd a nyakkendőmet?
- Előbb az inged legyen rajtad,édes ne a nyakkendővel kezdjük,oké?
- Jó,igazad van.-legyint és nekilát öltözködni.
Leveszem a vállfáról a fekete,ezüst ruhám és felveszem,viszont a cipzárat nem tudom felhúzni,így ez a feladat páromra marad.Minden egyes megtett centi előtt egy-egy apró puszit ad hátamra,melytől megborzongok.
- Csak egyszer legyünk otthon.-nyög fel és az ölébe ránt.
- Akkor mi lesz?
- Lukas hétvégézni fog menni anyudékhoz.
- Száműzöd a saját fiad?-nézek rá mosolyogva és felállok az ágyról,hogy a ruhám ne legyen gyűrött.
- Nem száműzöm,csak gondolok a kis Thomasra,aki nagyon imádja Lukast és szerintem örülne,ha a pici ott lenne pár napot.
- Szerintem te jobban örülnél annak a pár napnak.-kacagok és beülök a tükör elé,hogy kiengedjem a hajamból a csavarókat.
- El sem hinnéd mennyire.
Nagyjából háromnegyed tizenegy mire el tudunk indulni és a dada is megérkezik.akármennyire is jó lenne elvinni Lukast az esküvőre,egy olyan rendezvény nem egy négy hónapos gyereknek való.Heikkiék házához megyünk,ahol már áll három autó.Gyorsan körbeköszönök és már rohanok is fel az emeltre,hogy segítsek barátnőmnek készülődni.
Annyira izgulok, hogy remeg mindenem. El sem akarom hinni, hogy ma férjhez megyek. Pedig az lesz, hamarosan Heikki felesége leszek.
- Ez a négy nap lesz életem legszebb négy napja.-bújik hozzám Käthe mikor megérkezünk a Genfi tóhoz.
Sebi csókjai édesek és minden egyes perccel jobban beleszeretek.A kis csónakban ringatózva egyszerűen nem kívánok semmi mást,csak azt,hogy ez a pillanat örökké tartson.
- Ez remek ötlet.Én is nagyon szeretném rendbe hozni.-bújok hozzá.
- Annyira sajnálom.Akkora barom voltam és nagyon megbántam.Tudom,hogy nagyon fájt neked és biztos most is fáj,de én szeretlek Kätharina Prater,és nem akarom,hogy a házasságunk még el se kezdődjön,de mi máris feladjuk.
- Én sosem adtam fel,csak kellett néhány nap,hogy mindent átgondoljak.
- És mire jutottál?
- Arra,hogy piszkosul hiányzott,hogy nem vagy velem.-csókolom meg forrón és sóvárogva,amit szívesen viszonoz.
- Nem megyünk be inkább?-kérdezi vágytól rekedt hangon,mikor ajkaink elválnak egymástól.
- És Lukas?
- Bevisszük őt is.Tisztába teszed,megeteted és utána az enyém vagy.
- Ha a gyerek utálni fog,akkor az a te hibád lesz.-nézek rá morcosan,de ajkaimon ott bujkál egy halvány mosoly.
- Nem fog,mert neki van a legcsodásabb anyukája a világon.
- Bezzeg most hízelegsz.
- Mindig...-fonja derekam köré kezeit és magához vonva újra megcsókol.
Bevittem Lukast a szobájába,ahol megetettem,tisztába tettem és egy kicsit egyedül hagytam.Tudom nem szép dolog,de együtt akartam lenni Sebivel és ha ő ott van,akkor nem ugyan az.Előtte megcsókolni is fura Sebet.Mikor mindennel kész vagyok akkor becsukom a gyerekszoba ajtaját és a saját hálómba megyek,ahol Seb az ablak előtt ácsorogva vár rám.Csöndesen odasétálok hozzá és hátulról átkarolom,majd egy puszit adok bal lapockájára.
- Annyira sajnálom,hogy minden elcsesztem.-fordul szembe velem és mosolyogva néz szemembe.
- Reméltem,hogy sajnálod,mert nagyon megbántottál.
- Sajnálom és ha tehetném,akkor visszacsinálnám,de ezzel is a kapcsolatunk edződött.
- Komolyan bolond vagy.-csapom meg óvatosan mellkasát,mire felhördül és szorosabbra fonja ölelését derekam körül.
- Szeretlek.-csókol meg lágyan és az ágy felé kormányoz.
- Én is téged.
- Legalább nem vagyok egyedül.-kacag és az ágyra döntve nyakam és melleim szabadon lévő sávját kezdi csókolgatni.
*2013 Március 5*
- Befagy a seggem.-nyafogom Rinának,miközben elhagyjuk a templomot a k is kikötővárosban,ahol az esküvőt tervezik tartani.- Te csak hallgass!Nem te hagytad a kocsiban a kabátodat és nem neked kell pisilned.-ugrándozik egyik lábáról a másikra és közben táskájában kutat kulcsai után.
- Én is átéltem,ha nem emlékeznél,sőt ha nem csal az emlékezetem,akkor ikrek voltak.
- Bocsi,de komolyan nagyon fázom.
- Majd szólok a kis finnednek,hogy melengessen meg.-kacagok fel hangosan,mire csak egy mérges pillantás a válasz.
- Végre!A kulcs!-kiált fel és előhalászva a bazi nagy kulcscsomót és kikeresi rajta az autóhoz illőt és már ki is biztosította,így szabad a pálya,beülhetünk.
Visszahajtunk a hotelbe,ahol Seb,Lukas és én megszálltunk,majd felmegyünk.A negyediken kiszállunk a liftből és egyenesen a 405. szobába megyünk,ami a mienk.Benn halkan duruzsol a TV és hangos gyerekkacaj szűrődik ki a hálóból.Nem akarom tudni,hogy mit művel ez a két jómadár,azzal a szegény gyerekkel.Lepakoljuk a cuccokat és benyitunk a tágas szobába.Az ágy fel van forgatva és Seb,ölében kisfiunkkal épp bohóckodik,Heikki pedig az ablakban áll és videóra veszi az egészet.Mikor beérünk egyenesen ránk irányítja a kameráját.
- Azonnal tedd le!-kacag Rina és párjához sétál,hogy kivegye a készüléket a kezéből.
- Dehogy teszem.Ez egy megindító családi pillanat.
- Miről hadoválsz itt?-nézek a finnre kíváncsian.
- Käthe,ezt találtam a mosdóban.-emel fel párom egy fehér kis rudacskára emlékeztető valamit.
- Az mi?-lépek közelebb és mikor leesik,hogy az egy terhességi teszt,kitör belőlem a nevetés.
- Most mi van?-néz rám mindenki értetlenül.
- Az nem az enyém.Valószínű,hogy az egyik takarítónő hagyhatta itt,mert én nem vagyok terhes.
- Pedig mi itt tökre beleéltük magunkat,hogy úton a következő Vettel baba.-lombozódik le a finn egyből.
- Hát,ha nem is a közel jövőben,de tervezzük.-ülök le az ágyba és kézbe veszem kisfiam,majd egy puszit adok szőke fejére.
- Ezt örömmel halljuk.azt hittem,hogy miután..nos,tudjátok...nem akartok többet próbálkozni.-ül le barátnőm is és azonnal átveszi tőlem Lukast.
- Mi is azt hittük,de mivel mindkettőnknek elég sok testvérünk van,ezért nem akarjuk,hogy Lukas egyke legyen.-válaszol ezúttal Seb és megpróbálja visszaszerezni kisfiunkat,de nem igazán megy neki.
- Most én babázok,Vettel!-fintorog barátnőm és elkezdi csikizni Lukas pociját,mire a kis rosszaság kacagása ismét betölti a szobákat.
Egész délután elbabázgatunk így négyesben,de estefelé barátnőméknek haza kell menni,így hármasban maradunk.Elég későn fektettük le Lukast és már nagyon fáradt volt,még altatni sem kellett.Mi is megfürödtünk és ágyba bujtunk.Reggel kisfiam sírására ébredek,de már egyedül.A szoba ajtaja nyitva van és Seb motyogását hallom a másik szobából.Felveszem a köntösöm és átsétálok én is.
- Persze,és majd te megeteted Lukast.-fogom össze magamon a köntöst.
- Hát,nem tudom mit kezdtem volna,de nagy fiú vagyok,kitaláltam volna.
- Akkor visszamegyek és előszedem az öltönyöd meg a ruhám.11-re Haikkiék kell lennünk.
- Tudom,sosem voltam még tanú,nagyin izgulok.
- Azt elhiszem,de ne aggódj,minden remek lesz.-adok egy gyors puszit az arcára és már rohanok is pakolni,mert még azzal sehol nem vagyok,de az óra rohamosan száguld a 11-es felé.
Mindent villámgyorsan pakolok ki a szekrényből és még nagyobb kapkodással fogok hozzá a készülődésnek.Gyors zuhanyt tervezek,de amint meghallom a szoba ajtaját csukódni,rájövök,hogy semmi esélyem a gyors zuhanyra,ha Seb is csatlakozik hozzám.
- Szabad bejönni?-dugja be fejét a fürdőbe,amitől majdnem szívrohamot is kapok.
- Gyere csak be nyugodtan.-fordulok felé mosolyogva és leengedem vállamról a köntösöm,így teljesen meztelen leszek,amitől párom szeme egyből felcsillan.
- Imádom a közös zuhanyokat,ezt remélem tudod...-lép hozzám és azonnal megcsókol.
- Ki mondta,hogy együtt zuhanyzunk?Lukasra ki fog vigyázni?
- Megetettem és tisztába tettem.Abba a tíz percbe nem hal bele,ígérem.
- Visszazártad a kiságy oldalát?
- Igen,minden óvintézkedést megtettem,hogy a kicsinek semmi baja ne essen,míg a szülei kikapcsolódnak egy hosszú nap előtt.
- Legyen,de csak egy kicsit,mert utána tudod,hogy rohannunk kell.-csókolom meg gyorsan,majd kibontakozva öleléséből beszállok a zuhany alá és megengedem a vizet.
A forró vízcseppek szinte azonnal peregni kezdenek és én átadom magam az érzésnek.Egyszerre megérzem Seb ujjait testem körül és ajkainak érintését vállamon,kulcscsontomon és lassan egyre lejjebb.Lehunyom a szemem és így élvezem ajkainak kényeztetését.egyszerűen varázslatos.Nem most vagyunk együtt először,de mégis mindig valami új van abban,amit velem csinál.egyszerűen megbolondít már csak azzal,hogy hozzám ér.
- Nem láttad a fülbevalóm valahol?-kérdezem negyed órával később,mikor már fehérneműben szaladgálok és a fülbevalóm hiányzó párját kutatom a szoba padlóján.
- Azt hiszem a bőröndben hagytad.-jön a válasz a fürdőszobából,majd nemsokkal később egy frissen borotválkozott,bokszeres német is beflangál a szobába.
- Tudom,de ugye megkötöd a nyakkendőmet?
- Előbb az inged legyen rajtad,édes ne a nyakkendővel kezdjük,oké?
- Jó,igazad van.-legyint és nekilát öltözködni.
Leveszem a vállfáról a fekete,ezüst ruhám és felveszem,viszont a cipzárat nem tudom felhúzni,így ez a feladat páromra marad.Minden egyes megtett centi előtt egy-egy apró puszit ad hátamra,melytől megborzongok.
- Csak egyszer legyünk otthon.-nyög fel és az ölébe ránt.
- Akkor mi lesz?
- Lukas hétvégézni fog menni anyudékhoz.
- Száműzöd a saját fiad?-nézek rá mosolyogva és felállok az ágyról,hogy a ruhám ne legyen gyűrött.
- Nem száműzöm,csak gondolok a kis Thomasra,aki nagyon imádja Lukast és szerintem örülne,ha a pici ott lenne pár napot.
- Szerintem te jobban örülnél annak a pár napnak.-kacagok és beülök a tükör elé,hogy kiengedjem a hajamból a csavarókat.
- El sem hinnéd mennyire.
Nagyjából háromnegyed tizenegy mire el tudunk indulni és a dada is megérkezik.akármennyire is jó lenne elvinni Lukast az esküvőre,egy olyan rendezvény nem egy négy hónapos gyereknek való.Heikkiék házához megyünk,ahol már áll három autó.Gyorsan körbeköszönök és már rohanok is fel az emeltre,hogy segítsek barátnőmnek készülődni.
Annyira izgulok, hogy remeg mindenem. El sem akarom hinni, hogy ma férjhez megyek. Pedig az lesz, hamarosan Heikki felesége leszek.
- Rina! - ront be hozzám Käthe, aki csodálatosan néz ki.
- Szia! - köszönök neki mosolyogva.
- Ez a ruha annyira gyönyörű rajtad. Még szebb, mint mikor megvetted.
- Ne túlozz! Inkább gyere és segíts egy kicsit - mondom kétségbe esve.
- Itt vagyok, segítek, amiben csak akarod - jön oda hozzám, és egyből elkezdi igazítani a ruhám. - Ha Heikki meglát, biztos újból beléd szeret.
- Úgy veszem észre, hogy túl jól indult a napod, azért vagy így felpörögve - nevetek.
- Az biztos. Na de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy hamarosan Sabrina Huovinen leszel. Innen már nincs visszaút, és értelme sem lenne.
- El fogok ájulni - jelentem ki.
- Dehogy fogsz. Minden rendben lesz, ne aggódj! És ne idegeskedj! Nem tesz jót a babának.
- Tudom, de hiába. Izgulok. Eddig semmi bajom nem volt, de most teljesen ki vagyok készülve. És ráadásul a lányunk miatt is le kellene nyugodjak, de nem megy.
- Lányotok lesz? - kérdezi vigyorogva Käthe.
- Hallgass már! - intem csendre. - Heikkinek még nem mondtam el.
- Jó, bocsi - szabadkozik. - De egyáltalán honnan tudod, hogy lány lesz? Még nagyon pici ahhoz, hogy meg lehessen mondani.
- A doki szerint viszont kilencven százalékban lány lesz. És nem akarom addig elmondani Heikkinek, amíg nem lesz biztos. Mindenképp lányt szeretne.
- És te mit szeretnél?
- Nekem aztán mindegy. Ha fiú, ha lány lesz, én imádni fogom.
- Efelől kétségeim sincsenek - nevet.
Gyorsan még elvégezzük az utolsó simításokat, és miután meggyőződünk arról, hogy Heikki és Sebi már elindultak, mi is elindulunk. Egy gyönyörű fekete autóval megyünk a kápolnához, ahol már minden meghívott vendég ott volt. Nyelek egy nagyot, majd kiszállok az autóból. Käthe ideadja a csokrom, majd be is megy. Már csak apa és én maradunk kint, és csak arra várunk, hogy felcsendüljön a zene, és bemehessünk mi is. Mikor megszólal a zene, apa bevezet. Az oltárnál már ott áll Heikki, és mosolyogva néz rám. Egyből könnyek gyűlnek a szemembe, majd pár ki is csordul, amint apa átad Heikkinek.
A szertartás gyönyörű, aminek a végére végérvényesen Heikkié lettem. Ezután egyből az étterembe megyünk, ahol már az ajtóban pezsgővel várnak minket. Mindenki kap egy pohárral, majd páran még rövid beszédet is mondanak.
A vacsora nagyon finom, majd a legvégén behozzák a tortát is, amit közösen vágunk meg. Az első szelet is a miénk, és el is fogyasszuk gyorsan, mivel azután az első tánc is a mienk.
- El sem hiszem, hogy a feleségem vagy - mosolyodik el Heikki, majd megcsókol.
- Hidd el, hogy én is így vagyok ezzel. Viszont nagyon boldog vagyok - bújok hozzá szorosan.
- Én is, de még mennyire. Van egy csodálatos feleségem, aki ráadásul terhes is. Hamarosan apa leszek. Túl szép, hogy igaz legyen.
A táncunk végén mindenki tapsol, majd sorra kérnek fel táncolni. Végül, mikor már nem bírom, leülök.
- Elfáradtál? - ül le mellém Käthe.
- Ne tudd meg mennyire. Leszakad a lábam. Életembe nem táncoltam ennyit. Ráadásul a lábam kezd dagadni egy picit, de nem vészes. Túl élem.
- Nemsoká lehet én is átélem. Sebivel már gondolkodunk rajta, hogy mikor is tartsuk.
- Gratulálok - mosolyodok el szélesen, majd megölelem legjobb barátnőmet.
A szertartás gyönyörű, aminek a végére végérvényesen Heikkié lettem. Ezután egyből az étterembe megyünk, ahol már az ajtóban pezsgővel várnak minket. Mindenki kap egy pohárral, majd páran még rövid beszédet is mondanak.
A vacsora nagyon finom, majd a legvégén behozzák a tortát is, amit közösen vágunk meg. Az első szelet is a miénk, és el is fogyasszuk gyorsan, mivel azután az első tánc is a mienk.
- El sem hiszem, hogy a feleségem vagy - mosolyodik el Heikki, majd megcsókol.
- Hidd el, hogy én is így vagyok ezzel. Viszont nagyon boldog vagyok - bújok hozzá szorosan.
- Én is, de még mennyire. Van egy csodálatos feleségem, aki ráadásul terhes is. Hamarosan apa leszek. Túl szép, hogy igaz legyen.
A táncunk végén mindenki tapsol, majd sorra kérnek fel táncolni. Végül, mikor már nem bírom, leülök.
- Elfáradtál? - ül le mellém Käthe.
- Ne tudd meg mennyire. Leszakad a lábam. Életembe nem táncoltam ennyit. Ráadásul a lábam kezd dagadni egy picit, de nem vészes. Túl élem.
- Nemsoká lehet én is átélem. Sebivel már gondolkodunk rajta, hogy mikor is tartsuk.
- Gratulálok - mosolyodok el szélesen, majd megölelem legjobb barátnőmet.
- Ez a négy nap lesz életem legszebb négy napja.-bújik hozzám Käthe mikor megérkezünk a Genfi tóhoz.
- Hát igen.Már nagyon vártam.Olyan jó,hogy ketten vagyunk és csak az enyém vagy és azt csinálunk,amit akarunk négy hosszú napig.
- Igen,de megígéred,hogy elviszel hajókázni és ATV-s kiruccanást is ígértél.-noszogat,közben pedig eszembe jut az előz esti alkudozásunk,aminek ezek a kiruccanásik lettek a vége.
- De szerintem először meg kellene néznünk a hálószobánkat és kipróbálni az ágyat.-suttogom fülébe,miközben tenyerem egyre feljebb csúsztatom combján.-Aztán a kádat és a csónakházat is.Mindig vonzottak a csónakházak.-hajába túrva még közelebb vonom magamhoz és lassan megcsókolom.
Sebi csókjai édesek és minden egyes perccel jobban beleszeretek.A kis csónakban ringatózva egyszerűen nem kívánok semmi mást,csak azt,hogy ez a pillanat örökké tartson.
- Azon gondolkodom,hogy mikor kellene tartanunk az esküvőnket.-szólal meg párom és vidáman játszadozni kezd egy hajtincsemmel.
- Seb,te már most ezen agyalsz?
- Már lassan egy éve megkértem a kezed és van egy közös gyerekünk is,valamint remélem,hogy hamarosan lesz még egy,szóval itt lenne az ideje az esküvőnek.-magyaráz beleéléssel.
- Oké,oké...a fejemet ne harapd le.-mentegetőzök és egy puszit adok állára.
- Nos tehát.Mikor legyen az esküvő?
- Szerintem valamikor tavasszal,az olyan szép.És legyen májusban,mert akkor nincs hideg és közel van a nyár.
- Remek.Már alig várom,hogy a feleségem és Frau Vettel legyél.
- Én is nagyon várom már.
- Utána pedig jöhet a következő baba.
- Mennyi idő az az utána?
- Egy-két nap...-dörzsöli meg állát nevetve.
- Legalább azt várjuk meg ameddig Lukas elkezd óvodába járni.Meg aztán szeretnék visszatérni a versenyzéshez is hamarosan.
- Akkor a baba még várat magára.
- Sokat nem,de legalább két évet,mert én nem vagyok egy tipikus otthon ülő anyuka.
- Nagyon jó lenne pedig minél hamarabb,de ha te nem akarod,akkor nem erőltetem.Az esküvő dátumát pedig ha hazaértünk kitűzzük.
- Megbeszéltük.-csókolom meg óvatosan és máris izgatottan várom,hogy bejelentsük az esküvőt.
***
Ez lett volna a rész,remélem tetszett.Ez egy amolyan átvezető az újabb izgalmak felé,mert hisz új szereplőt tervezek.Remélem velem tartotok majd.
Legyen szép estétek és sok kitartást a héthez.
Puszi:*:*
Szia!
VálaszTörlésIsmét egy nagyon jó részt kaptunk. Úgy örülök neki, hogy Käthe és Seb kibékültek. Oké, hogy Seb félre lépett, de látszik rajta, hogy tényleg megbánta.
Azon meg meglepődtem, hogy Heikkinék már esküvő lesz, néztem is nagyot, miközben írtad:). A Rina szemszögről nem mondok semmit, önkritika lenne csak, de te azt mondtad, hogy cuki.
Seb és Käthe jól tette, hogy elment kicsit kikapcsolódni, így legalább tényleg mindent helyre hozhatnak.
Következő baba? Felőlem máris jöhetne. És örülök neki, hogy az esküvőt is elkezdték megbeszélni, hogy mi is legyen.
Siess a folytatással!
Puszi