Epilógus

7 Évvel később

   Mosolyogva csuktam be a hűtő ajtót,és fordultam két kislányom felé.Egyikük három,másikuk hét éves.Becca,a Sergioval közös kislányunk nagyon hasonlít az apukájára,Klaudia pedig Sebire hasonlít.Ugyanolyan göndör szöszi haja,és kék szeme van.

-  Oké,lányok.Mit csináljunk apának?-dőltem neki a konyhapultnak.
-  Süssünk tojtát!-tapsikolt Klaudia.
-  Becca,te mit szeretnél?-néztem nagyobbik lányomra.
-  Hogy apa hazajöjjön végre.-puffogott.
-  Azon kívül.Tudod,hogy este itthon lesz már.
-  Akkor süssünk tortát,mit bánom én.-ugrott fel egy nagy bárszékre,majd durcásan rákönyökölt.
-  Rendben.Milyen torta legyen?
-  Csotis,csotis!-visongott Dia.
-  Legyen inkább tejszínhabos.
-  És mi lenne,ha belül csokis lenne,kívülre pedig tennénk tejszínhabot.

  Erre a kijelentésemre mindketten hangosan tiltakozni kezdtek,így végül gyümölcstortának készülődtünk neki.Miközben a két lány a banánt hámozta,és elkezdtem gondolkodni azon,hogy milyen szerencsés vagyok.Van egy csodaszép családom,egy férjem,aki mindent megtenne értem,egy legjobb barátnőm,aki mindig ott van nekem,egy bátyám,aki bár meg tudná fojtani a sógorát,mégis tiszteli a döntésem,és legalább megpróbál úgy tenni,mintha élvezné szerelmem társaságát.És természetesen itt van nekem Dom,akit nem szabad kifelejteni,mert neki is fontos szerepe van az életemben,még ha ő ezt nem is nagyon veszi figyelembe,ugyanis egy éve elköltözött Amerikába,az új kedvesével,Aaronnal.Fura kis páros,de aranyosak együtt.

-  Lányok!Merre vagytok?-hallottam meg Lora nevető hangját a bejárat felől.
-  Tortát sütünk,kövesd a hangomat!
-  Ész az enémet isz!-kontrázott Dia.
-  Mi fincsi sül?-jelent meg egy mosolygós szőke buksi az ajtóban.
-  Szülinapi tortát apának,ha egyáltalán haza jön ma este.
-  Becca,ne beszélj butaságot!Persze,hogy hazajön apukád.-ült le a két lány mellé Lora.
-  Honnan tudod?Lehet megint felhív minket,hogy nem ér rá...
-  Ugyan,kincsem.Haza fog jönni.Felhívom neked ha szeretnéd,hogy merre jár már.
-  Nem kell.Ha jön akkor most a repülőn van,ott pedig nem tudod elérni.
-  Hívjuk át Sergiot egy kicsit,hogy játszatok?
-  Ő legalább itt van.Az egyik apám legalább legyen kéznél.-ugrott le,majd elrohant.

   Könnyes szemmel néztem utána,és azonnal utána is mentem volna,ha Lora nem állít meg.

-  Hagyd egy kicsit,had higgadjon le.
-  De...Azt hiszi,hogy az apja nem szereti.-ültem le velük szembe,és tenyerembe temettem arcomat.
-  Ana,ne szírj.-suttogta Dia,és hallottam,hogy nála is mindjárt eltörik a mécses.
-  Nem sírok,kicsim,csak szomorú vagyok.-mosolyogtam rá,majd megtöröltem a szemeimet.

   Becca azért viselkedett ennyire ellenségesen,mert az utóbbi hetekben Sebinek nem volt ideje vele foglalkozni.Egyik találkozóról a másikra rohant,edzenie és versenyeznie kellett egy időben.Persze szeretett volna velünk is lenni,de nem volt rá ideje.Viszont megígérte,hogy a születésnapjára hazajön,és egész héten velünk lesz.Csak remélni mertem,hogy tényleg hazaér.

-  De biztos ne menjek utána?
-  Maradj itt,süssük meg a tortát,és ne hívd át Sergiot,mert akkor csak rosszabb lenne a viszony Becca és Seb közt.
-  Igazad van.
-  Majd én megyek,beszélek vele,aztán meglátjuk mi lesz.
-  Csak kérlek,ne pocskondiázd Sebit.Ő jó apa...
-  Nem terveztem.

   Kettesben maradtunk Dia-val és tovább aprítottuk a gyümölcsöket,majd nekiláttunk a tortamassza elkészítésének.Vagyis pontosabban én álltam neki,Dia pedig nevetett és dobálta a lisztet.Nagyon jól szórakozott,a konyha pedig tiszta liszt és porcukor lett.

-  Hol vannak az én lányaim?!-hallottam meg Sebi hangját,amitől a vérem is megfagyott.
-  Be ne gyere!-kiáltottam ki azonnal,és szétnéztem,hogy miképp tudnám eltitkolni a sütést.
-  Késő...-tárta ki az ajtót,és belépett,azonban én annyira bepánikoltam,hogy az arcába dobtam egy marék lisztet.Nem akartam,hogy meglássa a tortát.-  Isten hozott drága,annyira jó,hogy hazajöttél....-morgott,de már nevetett,amint sikerült persze kiszedje a szeméből  a lisztet.
-  Bocsi,édes,csak nem akartam,hogy meglásd.
-  Meglátni mit?
-  A szülinapi tortádat.
-  De hát itt még semmi nincs.-tárta szét a kezeit.
-  Igen,mert még készül.
-  Akkor ez miért is kellett?
-  Nem tetszik az i...
-  Appi!-rohant el mellettem Dia,és apja kitárt karjaiba vetette magát.
-  Hát itt van az én hercegnőm!
-  Ugye tudod,hogy beszélned kell Beccaval?
-  Azt hiszem tartozom neki egy kis apa-lánya programmal.
-  Szerintem is tartozol neki.
-  Tudod,hogy itt ettem volna,ha lehet,de nem volt időm.
-  Jó,ebbe ne menjünk bele,inkább menj,és keresd meg.Szerintem a szobájában beszélget Lorával.

-  Oké.Hercegnőm,most menj és segíts anyunak tortát sütni,majd nemsoká jövünk mi is.

   Sebi eltűnt az ebédlőbe vezető ajtón keresztül,és kettesben maradtunk Diával.Szép lassan kész lett a torta lapja,és elkezdtük összeállítani.Idő közben leért Lara,és ő is segített.Az idegességtől remegett a kezem,és két perc után le lettem ültetve,hogy ne kontárkodjak.

-  Azt hiszem felmegyek.-pattantam fel idegesen a székről.
-  Biztos?
-  Persze,hogy biztos.A lányom és a férjem fenn van,és beszélget.Ott akarok lenni.
-  Jól van.Menj csak.

* Sebi szemszöge *

  Kicsit félve nyitottam be a gyerekszobába,mert nem tudtam mire is számíthatok.Benn csönd volt,Becca és Lara az ágyon ültek,kislányom a szőke nő derekát ölelte,és közben pityergett.A torkom elszorult,és nagyon rosszul éreztem magam.

-  Bejöhetek?-dugtam be a fejem az ajtó nyílásán.
-  Gyere csak.

   Váltás következett,Lara kiment,kettesben hagyva minket a nagylányommal.Leültem mellé az ágyra,és magamhoz húztam.Először ellenkezett,de végül zokogva vetette magát a nyakamba.

-  Annyira sajnálom,kicsim,hogy nem tudok mindig itt lenni.-suttogtam barna hajkoronájába.
-  Én azt akarom,hogy itt maradj.Ne menj vissza versenyezni.
-  De nem lehet.Ahhoz ki kellene lépnem a csapattól,és mindent otthagyni.
-  Így meg minket hagysz itthon.Lassan Sergio apu többet lesz itt,mint te.
-  Tudom,kicsi,és nagyon sajnálom,de ha ki akarnék lépni,akkor is legalább novemberig kellene várni.
-  És ha eltörnéd a lábad?
-  Nem hiszem,hogy örülnének neki,ha csak úgy eltörne a lábam.
-  Akkor majd lelöklek a lépcsőről,és azt mondjuk,hogy baleset volt.
-  Kicsi,tudod,hogy nem szabad.Vége lesz ennek a szezonnak,és utána minden időmet nektek szentelem.Abbahagyom a versenyzést,és csak a tietek leszek.
-  Megígéred?-pislogott rám könnyes szemekkel.
-  Igen.-sóhajtottam,és megpusziltam.

  Egy darabig így ültünk,majd úgy döntöttünk,hogy lemegyünk,és csatlakozunk a többiekhez,elvégre az én születésnapomat ünnepeljük,nem?

-  Appa,Iszten éltesszen!-adott a kezembe egy nagy rajzot Dia,mikor felvágtuk a tortát,később aznap délután.
-  Köszönöm kincsem.-pusziltam meg,majd megnéztem a rajzot,melyen egy nagy sárkány volt,bár inkább hasonlított kelkáposztára,de nem számít,továbbá három lány figura,és egy szőke,koronás alak,kivont karddal.
-  A szőke te vad.-mutatott a papírra.
-  És a másik három?
-  Anuci,Becca ész én.
-  Csodaszép rajz,köszönöm szépen.
-  Tessék,ezt tőlem kapod.-tolt elém egy bögrét,rajta pedig a " A világ egyik legjobb apukája " felirat díszelgett.-Nem igazán érdemled meg,de remélem teszel róla,hogy ne bánjam meg.
-  Hét éveshez képest nem beszélsz te kicsit felnőttesen?
-  Sokat olvasok.-vont vállat egyszerűen,majd visszatért tortájához,és lapátolni kezdte befelé.
-  És az én csodálatos feleségemtől mit kapok?-néztem Mirára,aki mosolyogva nézett eddig bennünket,de ezzel a kérdésemmel kizökkentettem.
-  Ezt.-lépett mellém,és megcsókolt.
-  Csak?-kérdeztem kicsit csalódottan.
-  Miért,nem elég?-kuncogott.
-  Én kicsit komolyabb akcióra számítottam.
-  Kaptál lisztet az arcodba.
-  Mira,tudod mire gondoltam...-markoltam bele a fenekébe,mire halkan felnyögött.
-  Pontosan tudom,mire gondoltál.De azt nem tudjuk itt a lányok előtt lerendezni.
-  Jogos.Később bepótoljuk.
-  Este...
-  Rásózzuk a gyerekeket Loráékra,és mienk az egész ház.
-  Szerinted elvállalnák,hogy vigyáznak rájuk?
-  Már beszéltem Heikkivel,és egy fél óra múlva itt van értük.
-  Kis számító alak vagy te,Sebastian Vettel.
-  Tudom,Miranda Vettel.
-  Az Alonsot kifelejtetted...
-  Igen...Mindig elfelejtem,hogy annak a...
-  Fogd be.-csókoltam meg,amitől azonnal elhallgatott.

   Olyan jó volt vele lenni.Annyira szerettem,hogy már fájt,és ha nem volt velem,összeszorult a mellkasom,és csak őt akartam magam mellett tudni.Belegondolva a megismerkedésünkbe,abba,hogy mennyi fura dolgon mentünk keresztül azért,hogy végül össze tudjunk házasodni,csak annyi jut szembe,hogy megérte,és újra végigcsinálnám,akár ezerszer is,ha kell.Sebastian hozzám tartozik,és ettől senki nem foszthat meg....Ő már a részem,és kiegészít,mint egy kirakós másik fele.Ő a tűz,ami bennem ég,és melegít,a levegő,amit belélegzek,és éltet...Szeretem.

VÉGE

***

Vége a történetnek.Igencsak a szívemhez nőtt,bár nyilván nem ez a legjobb írásom.Remélem ti is élveztétek,legalább annyira,mint én.

A blogot még ma este átdizájnolom,és holnaptól már a Bittersweet love-hoz fog késni az új rész :)),persze csak viccelek.Sietni fogok,amennyire csak lehet.

Legyetek jók!

Puszi:*:*

20.Rész

-  Mira,engedj be!-hallottam Seb elkeseredett hangját az ajtó elől.
-  Tűnj el innen!Nem akarok veled beszélni.-kiáltottam rekedtes hangon.
-  Kérlek.Beszéljük meg.
-  A telefonon valahogy nem tűntél túl lelkesnek,hogy beszélgessünk.
-  Megbántam.Nagyon sajnálom,csak beszélgetni szeretnék.
-  Tűnj el innen.Én nem akarok beszélni.
-  Mira...Csak egy utolsó esélyt szeretnék.Könyörgöm....
-  Ígérd meg,hogy nem fogsz hülyeséget csinálni.
-  Eddig se csináltam semmi hülyeséget.-válaszolta,és máris kattant a kilincs,nyílt az ajtó.

   Sebi állt előttem,teljes testi valójában.Annyira édes volt,és törékeny,hogy el sem hittem,amit látok.Szemei csillogtak,de arcán láttam,hogy nagyon nincs a toppon.Legszívesebben megöleltem volna,de féltem,hogy mit fog reagálni.Végül ő lépett először és magához ölelt.Olyan jól esett a karjai közt lenni,hogy el se tudnám mondani.Végre ismét otthon éreztem magam.Arcomat nyakhajlatába fúrtam,és mélyen beszívtam az illatát.Ismerős és mégis idegen volt,viszont teljesnek éreztem magam.

-  Szeretlek Mira,még ha ez téged nem is hat meg.-suttogta visszafojtott hangon.
-  Miért ne hinném el?
-  Azért,amit a telefonon mondtam?-nézett rám kérdőn-
-  Gyere be,igyunk egy kis teát és beszéljük meg.
-  Szerintem ehhez a beszélgetéshez több kell,mint egy kis tea.
-  Én nem iszom alkoholt,de ha te kérsz,akkor keresek egy kis töményet a konyhában.
-  Remek lenne,köszönöm.

   Bementünk ,és leültettem az ebédlőbe,majd én a konyhába vettem az irányt,hogy elkészítsem a teát,és előkerítettem Dom,a fűszerek mögött dugdosott whiskey-jét,és töltöttem egy pohárba,majd pár darab jeget dobva bele,visszamentem Sebihez.

-  Köszi.-vette el remegő kézzel.
-  Úgy nézel ki,mint egy alkoholista.Mi van veled?
-  Csak ilyen vagyok,ha izgulok vagy zavarban vagyok.
-  És ennyire zavarba hozlak?-ültem le vele szemben,majd kavargatni kezdtem a teámat.
-  Kicsit.Már vagy ezer éve nem láttalak,most pedig annyira szép vagy...
-  Oké,ezt szépen csinálod,most pedig idd ezt meg,és kérlek lazíts,mert nem foglak megenni.
-  Bocsi...-hajtotta le a fejét,és belemeredt a pohárba.
-  Sebastian.Ha csak inni jöttél,akkor azt egy kocsmában is megteheted.-förmedtem rá,talán kicsit hevesebben a kelleténél.
-  El is mehetek...
-  Az előbb még beszélgetni akartál.
-  Igen,de nem gondoltam volna,hogy ennyire zavarban leszek.
-  Mintha a szüzességedet akarnám elvenni.-nevettem fel cinikusan.
-  És mikor akartál szólni róla,hogy terhes vagy?-kérdezte váratlanul,amitől arcomra fagyott a mosoly.
-  Te honnan tudod?
-  Dash mondta,amikor találkoztunk a reptéren.
-  És mit szólsz hozzá?-hajtottam le most én a fejem,éreztem,hogy az arcomba szökik a vér.
-  Sokkal jobban érezném magam,ha az enyém lenne,de a baba a te részed,szóval én szeretem.
-  Kezdetnek nem rossz.De mit fogsz kezdeni a gondolattal,hogy nem a tied?
-  Majd megbirkózok vele valahogy.Elvégre nagyfiú vagyok.
-  Igaz.-mosolyogtam rá halványan,majd visszanéztem a teámba.
-  Ugye megpróbáljuk?Mi ketten...együtt.
-  Tényleg ez az,amit akarsz?
-  Mióta először találkoztunk tudom,hogy téged akarlak.mindegy,hogy hogyan,de tudom,hogy hozzám tartozol.
-  Akkor mindenképpen meg kell próbálnunk.De előbb ki kell mondaniuk a válásomat Segioval.Megígértem neki,hogy addig nem rohanok hozzád.
-  Fair ajánlat,de legalább megcsókolhatlak?-emelkedett fel az asztaltól mosolyogva,majd mellém lépett.
-  Miért nem ezzel kezdted?-öleltem át a nyakát,és magamhoz vonva ajkaimat az övére tapasztottam.

  Ez is olyan volt,mint amikor először láttam azóta,hogy a kórházban elváltunk.Ajkai ugyanolyan puhák és érzékiek voltak,mint ahogy emlékeztem.Kezeit derekam köré fonta,és még szorosabban ölelt magához.Tenyeremet megtámasztottam mellkasán,és bőröm alatt éreztem inge puha anyagát,alatta pedig szívének ütemes dobogását,bár abban a pillanatban inkább dübörgését.

-  Annyira szeretlek,hogy el sem tudom mondani.-suttogta ajkaim közé.
-  Elég ha a jövőben érezteted.Nem kell kimondanod.
-  Csak azt akarom,hogy biztos legyél benne,hogy egy percre sem szűntem meg szeretni téged.
-  Remélem tudod,hogy ezt is fölösleges elmondanod.Mármint reméltem,hogy így van.
-  Mért mentél hozzá Sergiohoz?
-  Azért mert terhes voltam,és nem akartam,hogy a gyerek házasságon kívül szülessen.
-  Értem.Viszont,amint a kis pocaklakó kinn van,hozzáfogunk,és összehozunk egy közös babát is.
-  Te viccelsz velem?Még lefogyni se lesz időm,ha rajtad múlik...-néztem csillogó szemeibe hitetlenkedve.
-  Nem baj az,legalább nem kell sanyargatnod magad.
-  Eredetileg úgy terveztem,hogy a bátyámmal edzek majd.
-  Felejtsd el.Velem fogsz..
-  Remek.Remélem jó formában vagy,mert én kirobbanóban,és ha végre nem leszek terhes,akkor a sáros földig lealázlak.
-  Máris kötekedsz?Hogy fogom én ezt elviselni nyugger korunkig?
-  Te ennyire előreszaladtál?-vontam fel a szemöldökömet.
-  Persze.Te nem?
-  De igen,csak olyan aranyosan hangzik a te szádból.
-  A nyugger?-nevetett fel.
-  Még az is.-csókoltam meg óvatosan.
-  Szerinted Dom nagyon haragudna,ha elrabolnálak tőle?
-  Nem tudom.De biztosan nem repesne az örömtől.
-  Kár,pedig bele kell törődnie.
-  Te most komolyan beszélsz?-meredtem rá csodálkozva.
-  Igen.És azt szeretném,ha velem jönnél Austinba.
-  Minek?
-  Hogy támogass,és nyerhessek.Kell a szerencse,mert Kimi és Lewis itt lohol a nyakamban,nem is beszélve a bátyádról.
-  Rendben.De csak akkor,ha előtte beszélünk a bátyámmal.
-  Oké...Úgy érzem hamarosan egy Vettel bőr fog a kandallója előtt heverni.-fújta ki a levegőt félve.
-  Nyugi már.A bátyám nem egy sorozatgyilkos.
-  Igen,mert eddig nem tudta,hogy az egyetlen húga,akit szeret,a legnagyobb ellenségével akar együtt járni.
-  Ki mondta,hogy csak együtt akarok járni veled?
-  Ez még korai.Most egyelőre a bátyámmal beszéljünk.
-  De ígérd meg,hogy ha megkérem a kezed,igent mondasz.
-  Megígérem.-nevettem,majd még egyszer megcsókoltam.

   Remegő ujjaim Sebastian tenyerében nyugodtak,ami normálisan megnyugtatna,ha nem éppen a bátyusom háza felé haladnánk.Eddig izgultam már párszor ennyire,de ilyen fontos dolog még nem múlt rajta.Azt akartam,hogy a bátyusom kedvelje Sebastian,és olyannak ismerje,mint én.Persze valószínű egy jobb egyenessel fogja fogadni a hírt,de ez csak a rosszabbik eset volt.Reményeim szerint kezet fognak,és gratulál nekünk,hogy megtaláltuk a boldogságot.

  Persze az ember reménykedik,de nem mindig alakulnak úgy a dolgok,ahogy szeretnénk.Amikor kiszálltunk a taxiból,Nando már a kapuban várt minket,mert telefonáltam,amikor landoltunk.Amikor megálltunk előtte nagyjából akkora görcs volt a gyomromban,mint az Everest,de mosolyt erőltettem az arcomra.Bátyusom tulajdonképpen tátott szájjal meredt ránk,majd becipzározta mackó felsőjét,és csuklón ragadta Sebastian,majd rángatni kezdte a ház mögé,a kis kertbe.Rémülten néztem utánuk,és bele sem akartam gondolni,hogy mit fognak csinálni.

-  Mira,te menj be a házba!-utasított Nando,de meg sem mozdultam.
-  Menj csak,nem lesz semmi baj.-biztatott Seb.
-  Biztos?-kérdeztem kétkedve.
-  Igen!-mennydörögték szinte egyszerre,majd eltűntek a ház háta mögött.

   Máris sokkal idegesebb lettem,de azért követtem az utasításokat,és bementem a házba.Benn forralt bor illata terjengett,ami isteni volt.Dash az ebédlőben ácsorgott,és egy nagy bögrébe töltötte ki a mézszínű italt.A lakás pont olyan volt,ahogy emlékeztem rá,de mégis idegennek hatott.Az ablakok,és a falak,mintha ismerősként köszöntöttek volna,de valami mégis taszított.Nem tudnám megmondani,hogy pontosan mi is volt az,de valami....

-  Szia!-rakta le azonnal a bögrét,és felém rohant.

   Csak ekkor láttam meg hatalmas pocakját.Bizony,nyolc hónap igencsak meglátszik az emberen.Vonalai leltebbek lettek a terességtől,arca kerekebb,szemei csillogóbbak.Haja hullámos loknikban omoltak vállára,és ezzel csodálatos keretet adtak szép arcának.

-  Rég láttuk egymást!-kacagtam halkan.
-  Igen.Mennyi is volt?Három nap?
-  Jó na,nem úgy értettem.Csak hiányoztál.
-  Te is,de nem tétlenkedtem amíg nem találkoztunk.
-  Igen,tudom.Te mondtad meg Sebnek,hogy hol vagyok.Mondta.
-  A kis piszok.De ugye kibékültetek?
-  Igen,és már csak arra várunk,hogy kimondják a válást Sergioval.Meg fogja kérni a kezem.
-  Akkor esküvő lesz!-csapta össze a tenyereit vidáman.
-  De a bátyám...
-  Én már leszereltem!Ne aggódj miatta.
-  Akkor miért akart kettesben maradni Sebivel?
-  Mi?!Te kettesben hagytad őket?-kapott a szájához,majd elrohant mellettem,és már kinn is volt a házból.

   A hátsó udvarig követtem Dasht,ahhoz képest,hogy terhes,fürge,mint az üregi nyúl.A hátsó kertben hatalmas kupacokban levelek voltak összehordva,abból pedig hangos nevetés hallatszott.Először azt hittem a szomszéd udvarába kerültünk,de nem.Közelebb lépve megláttuk a bátyámat és Sebit szétterülve a levelek közt,és hangosan nevetve.Bátyusomnak az orra vérzett,és be volt dagadva,Sebnek pedig a szája volt felhasadva,és nagy vörös folt volt az arcán.

-  Na szép....-tettem csípőre a kezem.
-  Mira.-kapták fel egyszerre a fejüket.
-  Engem bezavarnak,ők meg leállnak verekedni!Milyen dolog ez?!
-  Sajnálom,húgi,de ezt meg kellett beszélnünk.-tápászkodott fel Nando,majd felsegítette szerelmemet.
-  És,most mit mondasz?-álltam egyik lábamról a másikra.
-  Mivel szereted,és állítása szerint,ez a félnótás is szeret téged,úgy gondolom megérdemeltek egy esélyt.Ha összetöri a szíved,garantálom,hogy soha többet nem ül autóba.
-  Nyugalom,morcos sógor,nem lesz ilyesmi.-ugratta bátyusomat Seb,mire Nandonak ráncba szaladt a homloka.
-  Sógor?
-  Igen.Ha Mira elválik Sergiotól meg akarom kérni a kezét.-karolta át a derekam Sebi.
-  Csak lassan a testtel.Erről nem volt szó.
-  Azelőtt akartam mondani,mielőtt behúzol egyet,de hogy itt vannak a lányok,azt hiszem,hogy nem fogsz megütni.
-  Ne fogadj rá.-kacagott fel Nando.
-  Akkor nem fog zavarni,ha összeházasodunk?-néztem kiskutya szemekkel a bátyámra.
-  Persze,hogy zavarni fog.Mindig is zavarni fog,de tudom,hogy boldoggá tesz,vagy legalább is ajánlom neki,hogy azzá tegyen,szóval legyetek boldogok.
-  Imádlak!-ugrottam a nyakába,majd egy nagy puszit nyomtam az arcára.

***

Ez lett volna a rész.Nem tudom mennyi idő múlva érkezik a következő,de remélem minél hamarabb.Ebből a történetből már csak azt hiszem,hogy az epilógus vagy max. még egy rész van hátra,utána teljes gőzzel folytatom a Bittersweet love c. történetet,ami második lett a szavazásban.

Élvezzétek a nyarat,ami maradt belőle!

Puszi:*

Közleményecske!

Csak egy gyors közlemény,de fontos.

Ismét szünetet fogok tartani,nem tudom mennyi időre,de szerintem,ahogy magamat ismerem holnap-holnapután ismét visszatérek,de az agyam újfent olyan,mint egy üres doboz,és csak néhány moly repked benne.Nagyon szeretnék írni,de csak ülök a szövegszerkesztő előtt és várom,hogy jöjjenek a szavak,de egyszerűen nem jönnek.

Az igazság az,hogy most kaptam meg a hét elején a kedvenc könyvsorozatom legújabb kötetét,és részben ez is befolyásolt abban,hogy az agyam kikapcsoljon.A napjaim nagy részét olvasással és filmnézéssel töltöm,két napja kezdtem el nézni a Fűrész sorozatot,és sajnos túlságosan leköt.

Valamint falusi lévén,valamint őszhöz közeledve egyre több a dolog odakinn,de az azért nem olyan fontos...

Remélem tényleg hű leszek magamhoz,és persze hozzátok,és pár napon belül jelentkezem egy új résszel.

Addig is,ha tetszik nektek a Guardians c. történetem,akkor nézzetek be IDE,mart létrehoztam neki egy saját oldalt,hogy itt ne zavarjon senkit.Bátran iratkozzatok fel,mert kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Hamarosan jelentkezem,addig is élvezzétek ami a nyárból maradt!

Puszi:*:*

19.Rész

-  Dasha...Honnan tudtad?-meredtem szőke,várandós nőre,aki idegesen állt a reptéren.
-  Kimi telefonált.Gőzöm sincs honnan tudja a számom,de felhívott,hogy ide tartasz,és ne engedjem,hogy hülyeséget csinálj.
-  Én megölöm azt a kretént.-morogtam csalódottan és halántékom kezdtem masszírozni,hogy legalább néhány értelmes dolog jusson eszembe.
-  Mit keresel itt?Megbeszéltük,hogy nem keresed Mirát.
-  Ő hívott fel.
-  És akkor mi van?Neked fel se kellett volna venned a telefont.
-  Nem tudtam,hogy ő hív.-védekeztem.
-  Kit érdekel.Most miért vagy itt?-szegezte nekem a kérdést.
-  Beszélnem kell vele.Most,hogy elválnak Sergioval...én vele akarok lenni.
-  Ha készen állsz rá,hogy a skalpod hamarosan Fer falán dog lógni,akkor csak hajrá.Keresd meg.
-  Miért kéne keresni?-néztem a nőre kicsit értetlenül.
-  Azt mondod felhívott.Mikor?
-  Nem tudom...Talán öt órája...
-  Pont elmulasztottad.Igazából azért vagyok a reptéren,mert őt kísértem ki.Olaszországba utazott,Domot látogatja meg.
-  Ez nem lehet igaz...-fortyogtam magamban.
-  Most ehetsz vissza.Micsoda katasztrófa.-fintorgott majdnem csalódottan.
-  Tudod Dom címét?
-  Ha tudnám se mondanám el.Inkább igyunk meg valamit,és esetleg,ha bebizonyítod,hogy megérdemled,akkor majd én lerendezem Nandot.
-  Komolyan megteszed?-meredtem rá kicsit meglepetten.
-  Olyat mondok,hogy hanyatt vágod magad.Ha ezt le tudod nyelni,akkor elmondom hol keresd Mirát.
-  Rendben.Hová megyünk?

   Végül egy nagyon hangulatos kis kávézóba ültünk be,nem messze a reptérről.Én ásványvizet,ő pedig sütit és limonádét rendelt magának.

-  Szóval...Kezdheted,ha szeretnéd.
-  Oké,kezdem a legegyszerűbb kérdéssel,mert azt hiszem erre lesz a legegyszerűbb válaszolni.Szereted?
-  Milyen kérdés ez?Szerinted átutaztam volna miatta fél Europát,ha nem így lenne?
-  Jó.Akkor a következő kérdés...Mi tennél meg érte?
-  Azt hiszem túl sok minden van,amit megtennék érte.Nem hiszem,hogy van kedved most az egész litániát meghallgatni.
-  Csak egy pár dolgot.
-  Például elvenném feleségül.Ez részemről nagy lépés,mivel az előző házasságom nagyjából egy pokol volt,és örülök,hogy megszabadultam tőle.Aztán lehet,hogy a családalapítást is fontolóra venném.Persze,csak ha ő is ezt akarná.És minden közösen eltöltött percet felbecsülhetetlen kincsnek tartanék,mert már tudom milyen nélküle,és elárulhatom,hogy borzalmas.
-  Ő is szeret téged.Remélem ez tiszta.
-  Reméltem is.Mert máskülönben nem lenne értelme utána menni.
-  Mit teszel,ha nem árulom el,hogy merre találod?
-  Felkutatom egész Olaszországot,amíg rá nem bukkanok.
-  Ezt akartam hallani.De most jön a neheze.
-  Mi?
-  Terhes Sergiotól....
-  Oké,erre nem számítottam.Hogy mi a rosseb van?
-  Azért házasodtak össze első sorban,mert terhes lett,és nem akarta,hogy a gyerek az apja nélkül nőjön fel,ha esetleg ők ketten szétmennének.De így is elváltak.
-  És lehet tudni mi a válóok?-kérdeztem elterelésképpen,mert annyira megzavart az előző mondata,hogy egyszerűen nem tudtam összefüggően gondolkodni.
-  Mindketten kaptak valakitől egy-egy borítékot,benne képekkel.
-  Te pedig nem tudod kitől vannak,igaz?-néztem rá gyanakvóan.
-  Igazából én küldtem,de erről senki nem tud.Még te sem....-méregetett fenyegetően.
-  De miért?Nem azt akartad,hogy ők ketten együtt legyenek?
-  Viszont Mira az egyik legjobb barátnőm,és láttam rajta,hogy szenved.Ez pedig kapóra jött.
-  Értem.-bólintottam.-De akkor sem értem,hogy lehet közös megállapodás alapján elválni?
-  Istenem,te komolyan le vagy fagyva.
-  Kösz...-morogtam.
-  Egyszerűen megbeszélték,hogy jobb nekik külön,ennyi volt.
-  Minden világos.És lehet már tudni,hogy fiú lesz,vagy lány?
-  Három hónapos terhes...Még látszani is alig látszik.
-  És mégis honnan kellett volna tudnom?Nem beszéltem vele már a baleset óta.
-  Jogos,sajnálom.
-  Nem kell.Azt akartam,hogy boldog legyen.Ez pedig nyilvánvalóan nem jött össze.Most pedig az őrületbe fogom kergetni a szerelmemmel.
-  Ő is szeret téged.De megbántottad.
-  Tudom és saj...Te honnan tudod?
-  Én javasoltam neki,hogy hívjon fel.No meg persze Lora és Dom.De te köcsög módjára leráztad.Szegény telefon,nem lettem volna a helyében.
-  Nagyon durván leamortizálta?
-  A falhoz vágta és zokogni kezdett.Nem azért mondom,de egy három hónapos terhesnek nem hiányzik a stressz.El is vetélhet.
-  Nem akarok fájdalmat okozni neki,csak végre vele akarok lenni.
-  Rendben.Itt a cím,amin reményeim szerint megtalálod.-nyomott a kezembe egy fecnit,amin reszkető betűkkel egy Milánói cím szerepelt.
-  Köszönöm szépen.-néztem a nőre hálásan.
-  Ha összetöröd a szívét,garantálom,hogy soha nem lesznek gyerekeid.-fenyegetett.
-  Megpróbálom...
-  NE próbáld.Csináld!-förmedt rám.
-  Oké,oké...-emeletem keze magam elé,és már rohantam is az információs pulthoz,hogy megkérdezzem,van-e jegy Milánóba.

 * Mire szemszöge *

-  Örülök,hogy el tudtál jönni.-sóhajtott Dom,miközben átvette a csomagomat.
-  Hát,miután összetörték a szívem,azt hiszem egy kis napsütés rám fér.
-  Ha augusztusban jössz,lehet több napot láthatnál.Jelenleg szakad az eső.
-  Észrevettem.De azért remélem míg itt leszek még lesz egy kis jó idő is.
-  Ha felszárad az eső lemehetünk a tengerpartra.
-  Jó lesz.Bár lehet mégsem.
-  Miért?
-  Félek,hogy követettek a riporterek,és lefotóznak.Nem akarom,hogy pletykáljanak.
-  Nos,erre esetleg az előtt kellett volna gondolni,hogy egy hónap házasság után elváltok.
-  De ha nem szeretjük egymást úgy,ahogy házastársaknak kellene,akkor nincs mit csináljak.-vontam vállat,és elővettem az esernyőmet,mert kiértünk a reptér elé.
-  Akkor nem baj,ha rányomulok?-kérdezte,mire nekem kiesett az esernyő a kezemből.
-  Dom....Te meleg vagy?-meredtem barátomra,és hagytam,hogy az esőcseppek eláztassák a hajam,és a ruhámat.
-  Úgy tűnik.-vont vállat elpirulva.
-  Mióta?Hogy jöttél rá?Mi az ég?-ezek a kérdések hagyták el a torkomat,majd leblokkoltam a megdöbbenéstől.
-  Menjünk haza,és egy tea mellett elmesélem.

   Dom általános megoldása mindenre a tea volt.Eddig ne is tűnt fel,csak azóta,hogy megint elkezdtünk több időt tölteni egymással.Ha rossz kedvem volt,teáztunk.Ha jó kedvem volt teáztunk.Kiderült,hogy terhes vagyok,teáztunk.Bejelentettük,hogy elválunk Sergioval,teáztunk.Jó kis megoldás volt,de eddig a pontig nem érdekelt.Most jöttem rá igazából,hogy Dom meleg.Nem a teázásból,hanem egyszerre összeállt a kép.Eddig nem figyeltem oda rá,mert nem érdekelt.Azt hittem van egy lány,itt Olaszországban,aki várja őt,de sosem mesél róla,mert nem akarja teregetni a szennyesét..Akkorát tévedtem...És még én mondtam magam az egyik legjobb barátjának.

   Elkocsikáztunk a lakására,amit most láttam először évek óta,vagyis pontosan azóta,hogy Ian temetése után eljöttünk ide vacsorázni.Akkor nem így nézett ki a lakás.Azóta teljesen át lett alakítva,viszont fogadni mertem volna,hogy egyetlen szoba biztos van a házban,amihez nem értek hozzá.A bútorok mind drágák voltak és elegánsak,melegséget sugároztak.Tölgyfa padló és karamell színű tapéta...Nagyon passzolt Dom személyiségéhez,bár nem az a stílus,amit tőle várna az ember.

-  Isten hozott nálam!-tárta szét karjait.
-  Igazán szép a lakás.Látszik,hogy sok munkád van benne.
-  Az igazat megvallva nem én terveztem,hanem egy barátom Rómában.
-  Megkérdezhetem,hogy ez a barát szintén meleg-e?
-  Megkérdezheted,de a válaszomat szerintem tudod.Elég szétnézni.
-  Igazad van.
-  El sem hiszem,hogy ilyen higgadtan fogadtad.
-  Mire számítottál?
-  Arra,hogy majd elzárkózol előlem,és nem fogsz velem többet szóba állni,mint ahogy anyámék tették.
-  Komolyan képesek voltak ezt tenni az egyetlen fiukkal?-meredtem rá megdöbbenten,miközben a  konyhába vezetett,és feltett egy kanna vizet a teának.
-  Apa azt mondta,hogy aznap a másik fia is meghalt.-komorodott el az arca.
-  Nagyon sajnálom.Viszont,rám számíthatsz.-léptem mellé,és hátulról átöleltem.
-  Köszönöm szépem.
-  Lora tudja?
-  Még nem mondtam el neki,nem mertem igazából...
-  Ő is a barátod,neki is elmondhatsz mindent.
-  Igazából ő a te barátod,velem csak azért van jóban,mert te is.
-  De akkor is.Ő barátként tekint rád,ahogy én is.
-  Nem tudom...Attól félek,hogy el fog ítélni.
-  És akkor mi van?Az én vállamon mindig kisírhatod magad.
-  Köszi szépen.Igazi jó barát vagy.

   Megfőzte a teát,közben pedig végig beszélgettünk,arról,hogy mit is akar ezzel a helyzettel kezdeni,és arról,hogy én mit akarok az életemmel kezdeni.Elég későn döntöttünk úgy,hogy itt lenne az ideje aludni egy kicsit,mert lassan éjfél is elmúlik.Megmutatta a szobámat,majd magamra hagyott,hogy nyugodtan pakolásszak,és pihenhessek.

   A szobám nagyon elegáns volt,és igazából nem is nagyon mertem hozzáérni semmihez,mert látszott rajta,hogy nagyon drága és kárt tehetek benne.Lepakoltam a táskám az ágy elé és mentem zuhanyozni.Ezzel gyorsan megvoltam,és ágyba bújtam.Kicsit szédültem,ahogy a puha párnák körülöleltek,és azt a bizonytalan érzést keltették bennem,hogy egy felhőn állok,ami épp széthullik alattam,de a lepedő érdes érintése a hátam alatt biztosított róla,hogy fenn maradok...Semmi bántódásom nem eshet.

   Reggel korán kivetett az ágy,és tudtam,hogy Dom egy hétalvó,szóval úgy döntöttem,hogy leosonok,és csinálok reggelit.Köntösben lopakodtam végig a folyosón,egészen a lépcsőig,amin mint egy macska sétáltam le,hangtalanul,és lopakodva,nehogy felébresszem Dom-ot. Feltúrtam a hűtőt,kerestem tojást és zöldségeket,hogy omlettet készíthessek,valamint feltettem egy kancsóba vizet,teának.Épp a teafüvet tettem volna bele,amikor megszólalt a csengő.Rohanva érkeztem meg az ajtóhoz,hogy elhallgattassam a csengőt,bár lehet nem kellett volna.Szélesre tártam azt és amint megláttam,hogy ki áll előttem be is vágtam magam előtt az ajtót.

   Ez nem lehet igaz! - sopánkodtam - Biztosan csak megbolondultam.Ő nem lehet itt!!!

***

Ez lett volna a rés,remélem mindenkinek tetszett.Kicsit fura lett a vége,és azt hiszem lesz itt egy kis meglepetés,mert szerintem sokatok számítását húzom majd keresztbe.

Legyen szép estétek!

Puszi:*:*

18.Rész

-  Tudod...olvastam a cikket.-szólaltam meg csendesen.
-  Milyen cikket?-nézett rém meglepetten Sergio.

   Épp vacsoráztunk.Az egy hónapos házassági vacsoránk volt,amit direkt úgy intéztem,hogy kettesben legyünk.Beszéltem az edzőjével,hogy engedje el az esti edzésről,és a haverjaival,hogy ne hívogassák,mindenféle pitiáner ügyekkel...Szóval,hogy csak mi legyünk.

-  Rólad és a riporterről.
-  De ugye nem hiszed el...-nézett rém kicsit rémülten.
-  Van mit?
-  Tudod,hogy szeretlek,és nem csalnálak meg.
-  Remélem,hogy nem töröd össze a szívem.
-  Sosem tudnám rávenni magam,hogy ártsak neked.-fogta meg a kezem,de én ijedten elkaptam.
-  Azért elég hiteles volt.
-  Mondtam már,hogy nincs miért aggódnod.-bizonygatta,de nem akarta hinni neki.

   Reggel,mikor a vacsorához akartam készülődni valaki bedobott egy borítékot a postaládánkba.Kibontottam a borítékot,és azt hittem menten elájulni.Képek voltak benne,Sergio-ról és egy riporterről,amint épp csókolóznak.A képekhez egy cetli volt csatolva,rajta pedig csak ennyi volt "Szívesen!".NAgyon rosszul érintett.Nem is igazán rosszul,hanem lesújtóan.Azt éreztem,hogy megremeg a föld a talpam alatt,és azt,hogy a világom szépen összeomlik,valamint azt is,hogy valamit elrontottam.

   Más magyarázat nem lehetett rá,csak az,hogy elrontottam valamit.Lehet,hogy elvesztette az érdeklődését irántam,vagy máris annak a hájas némbernek lát,aki a terhességem végén leszek...Nagyon megijedtem.Attól féltem,hogy elvesztem,hogy egyedül  maradok,hogy ezek után senkim nem marad.Persze,ez nem teljesen igaz,hisz a családom és a barátaim mindig velem lesznek,de nekem nem csak arra van szükségem,hisz én is nőből vagyok,és egy nőnek más szükségletei is vannak,azokon kívül,amit a családja tud neki nyújtani.

-  Ser,szeretnék minden vitának elébe menni,mert az nekem abszolút nem hiányzik három hónapos terhesként,hogy az elkövetkezendő hónapokat stresszben kelljen eltöltenem.Ha szereted azt a nőt,akkor menj és legyél vele.Nem fogok viharos válást csapni,sem drámázni,vagy sajnáltatni magam.Szeretném,ha boldog lennél.
-  Persze,hogy aztán rohanhass a kis Vettel gyerekhez.

   Válasza mellbe vágott,és kiesett a villa a kezemből.Nem tudtam mit kellene mondanom,és egyszerre minden ésszerű válasz kiment a fejemből.Honnan tudhatta meg,hisz csak Dasha tudta,vagyis fenyegetett meg,hogy elmondja neki,ha nem hagyom békén Sebit,de fogalmam sem volt,hogy Ser honnan szerezhetett tudomást róla...rólunk.

-  Ezt..mégis...honnan...veszed?-kérdeztem még mindig félig remegve.
-  Kaptam ma egy borítékot,képekkel és egy üzenettel,csak annyi volt benne,hogy szívesen.
-  Te is kaptál ilyen borítékot?-kérdeztem megrökönyödve.
-  Miért,te is kaptál?-arcán ugyanaz a megdöbbenés látszott,mint az enyémen.
-  Igen.Miközben a vacsorához készültem.Valaki bedobta a levélnyíláson.
-  Nekem a stadionban adta át egy futár.Tudta hol keressen,vagy,hogy kit is kell keressen.
-  Azért valljuk be,nem sok Sergio Ramos szaladgál a városban.
-  Tudom,de akkor is.Nem tudhatta,hogy pont a pályán leszek.
-  Érdekes,de nem bánod,ha megnézem a képeket?
-  Csak,ha én is megnézhetem,amiket te kaptál.

   Hamarosan ismét az asztalnál ültünk és borítékot cseréltünk.Abban,amit Ser kapott képet voltak rólam és Sebről,de hónapokkal korábbról,még talán Monacóból.Tudtam,hogy bár a képek nem aktuálisak,azért elég sokat mondó,ráadásul biztonsági kamera felvételei voltak,szóval,bárki is csinálta,nagyon értette a dolgát,és elvégezte a házi feladatát.

-  Ser,ezek hónapokkal ezelőtti képek.-csaptam őket,a kelleténél talán idegesebben.
-  Pontosan mennyire régiek.
-  Akkor még csak nem is ismertük egymást.Amikor megismerkedtünk,már szakítottunk.Azóta pedig egyetlen egyszer találkoztunk.
-  A gálán.Elmondod mi volt?
-  Inkább nem.Csak maradjunk annyiban,hogy majdnem elhagytalak.
-  Szóval,ha nincs az a baleset,akkor elhagysz?
-  El...-sóhajtottam,és ahogy felidéztem annak az estének az emlékeit,zokogni kezdtem.
-  Még egy kérdés,és abbahagyom.
-  ...-csak nyekeregtem valamit,de az nem volt válasznak minősíthető.
-  Szereted?

   Újabb olyan kérdés,amire nem tudtam válaszolni.Lehet,csak attól féltem,hogy megbántom,de ha nem mondok igazat,akkor lehet,hogy megbántom.Ha viszont azt mondom,hogy nem szeretem akkor egész életemben hazugságban kell élnem,bár amikor ígéretet tettem Dashnak,akkor ezt fogadtam meg.

-  Igen.-sóhajtottam.
-  Holnap reggelre pakold össze a cuccaidat.Hol is lakik ez a gyerek?
-  Svájcban,a Genfi tó mellett.
-  Pompás.Foglalok neked jegyet,és fogadok ügyvédet.
-  Várj...Most miről beszélsz?-néztem rá kisírt szemekkel.
-  Természetesen elválunk.
-  De hisz...Még egy hónapja se vagyunk házasok...Én szeretnék veled élni.
-  Viszont nem szeretsz.
-  Lesz egy közös gyerekünk.Ez azért elég nyomós ok,hogy együtt maradjunk.
-  Minden hónapban egy-két hetet szeretnék vele tölteni,és azt,hogy az én nevemet hordja,ja és azt akarom,hogy azt a pojácát ne szólítsa apának.
-  És ha nem jövünk össze?Akkor mi lesz?
-  Össze fogtok jönni,mert szereted,és szerintem ő is szeret téged.
-  A bátyám viszont szerintem inkább látna holtan,mint Sebastiannal.
-  Csak a te boldogságodat tartja szem előtt.Viszont lenne egy kérésem.
-  Még te kérsz valamit,amikor nekem kéne meghálálnom,hogy nem láncolsz magadhoz,és nem akarsz nagy patáliát csapni?Inkább követeld.
-  Annyi az egész,hogy addig nem találkozz vele,míg ki nem mondták a válást.Vedd fel vele a kapcsolatot,beszéljétek meg,de ne találkozz vele.Nem akarom,hogy az legyen,hogy miatta hagytál el.
-  Megértem,és tiszteletben tartom.
-  Köszönöm.De várj,az előbb azt mondtad,hogy foglalsz nekem jegyet Svájcba.
-  Igaz.Akkor maradj itt.Majd alszok a vendégszobában.
-  Nem kell.Aludj csak a te szobádban.Majd én elalszok a vendégszobában.
-  Biztos vagy benne?
-  Ha elválunk úgy is a te szobád lesz.
-  Igaz.Tudod mit.Aludj velem.Nem érek hozzád egy újjal sem,csak rossz egyedül lenni.
-  Legyen.És szerintem fel kellene hívnod azt a riportert.Esetleg randizhatnátok,miután elváltunk.
-  Azt fogom csinálni.Igazán tetszik nekem.
-  Rossz érzés lesz látni téged valaki mással,mert végül is téged is szeretlek,de miután tudom,hogy te is szeretsz annyira,hogy elengedsz,úgy gondolom,hogy teljesen megérdemled.Remélem összejön.
-  Ne aggódj.Ellen tudna állni bárki is a sármomnak?-villantott rám egy csábos vigyort.
-  Igazad van.Esélye sincs szegénynek.-kacagtam.
-  Azért ugye még tartjuk majd a kapcsolatot?
-  Lesz egy közös pont az életünkben.Ez szerintem elég kapcsolat.Viszont megihatunk majd valamit,ha az időnk engedi.Sőt akár mehetünk együtt bárhová.Nem lesz fura.
-  Pontosan.Megbeszéltük,szóval semmi gáz nem lesz.
-  Olyan lesz,mintha el se váltunk volna,csak nem fekszünk le,és nem csókolózunk.
-  Csak azt sajnálom,hogy a válóper tovább fog tartani,mint maga a házasság.
-  Vicces lesz.Gondolj bele.Akár sztárdrámát is csinálhatnánk.Neked kellhetnek a kocsi meg a ház,a yacht és a nyaraló,nekem meg esetleg valami bődületes hülye ötlettől fogva a gyerek teljes felügyeleti joga,meg talán megtiltathatnám,hogy lásd.
-  Lenne min rágódjon a sajtó.-nevettem.
-  Jó kis téma lenne...Hónapokig nyomatnák a viharos házas életünkről szóló pletykákat.
-  Szerintem olyan szemtanúk is előkerülnének,akik látták,hogy nyilvánosan egymásnak esünk és szitkozódunk,sőt lehet egy pofon is elcsattant.
-  Igen.Az borzasztó lenne.

   Ekkor már mindketten felszabadultan nevettünk,bár szerintem egyikünk se hitte el,hogy tényleg a válásunkról beszélgetünk.Sok olyan perről hallottam,ami nagyon csúnyán végződött,de tudtam,hogy a mienk Sergioval csak egy megállapodás volt,hogy vége és külön folytatjuk tovább,egyetlen közös ponttal az életünkben,a kis manóval,akinek lökött szülei vannak,és remek élete lesz.

-  Már csak egy dolog maradt.-vakarta meg a tarkóját Ser.
-  Mi?-néztem rá a narancslevem fölött.
-  El kell mondanom anyáéknak.
-  Na igen...az érdekes beszélgetés lesz.Szeretnéd,hogy beled menjek?
-  Ugye megteszed?-pislogott rám csodaszép barna szemeivel.
-  Ez a legkevesebb.-legyintettem.
-  Remek.Akkor holnap reggel elmegyünk.
-  Jó,de utána el kell menjünk Nandoékhoz,hogy nekik is elmondjuk.
-  Nem tudom,ki lesz a nehezebb eset.
-  Ötletem sincs,de most inkább élvezzük a vacsorát.Sokat küszködtem vele.
-  Tudom,és nagyon finom is.

*Sebi szemszöge*

-  Akárkit is keres,rossz számot hívott!-mennydörögtem a telefonba,ami már sokadszorra csörgött aznap délután.
-  Jó,leteszem,és majd visszahívlak ha lehiggadtál.-csengett nevetve a vonal túlsó végén,a már rég hallott hang.
-  Mira...-nyögtem meglepetten.
-  Rég beszéltünk.
-  Igen.Azóta te férjhez mentél.Ha jól tudom.-morogtam sértetten.
-  Pontosan.
-  De akkor most miért hívsz?Hónapokig próbáltalak hívni...Nem kapcsolt.
-  Számot cseréltem.
-  Én pedig tovább léptem.
-  Még mindig együtt vagy Amandával?
-  Szakítottunk.
-  Ezt rendkívül sajnálom.
-  Azt el tudom képzelni.Ott ülsz a napsütéses tengerparton,és napozol,a kis férjed pedig koktélokat keverget neked.
-  Igazából nem ihatok alkoholt,és nem is a tengerparton vagyok.
-  Akkor viszont csak azért hívtál,hogy nosztalgiázhass egy kicsit?
-  Most sem talált.Azért hívtalak,hogy te legyél az első aki tudja.El fogunk válni Sergioval.
-  És miért akarnám én tudni?
-  Gondoltam érdekel...-elcsöndesedett.
-  Ha azt hitted,hogy most mindent felrúgva rohanok hozzád,egyetlen csettintésre,akkor tévedtél.Nekem is megvan a magam élete,és a büszkeségem se engedné,hogy dróton rángass.Mégis mit gondoltál?Megígéred,hogy soha többet nem találkozunk,aztán férjhez mész,elválsz,közben egy szót sem szólsz hozzám,aztán pedig amikor elválsz felhívsz,és én pedig minden fölött szemet hunyok,és megint együtt lehetünk?!
-  Nem értem most miért húzod fel magad...
-  Azért,mert azt hiszed,hogy rohanhatsz hozzám,amikor valami nincs rendben.
-  Ez az első alkalom.Eddig nem rohantam hozzád,de azt hiszem,hogy megbántam azt az alkalmat is.
-  Lehet,hogy esetleg a bátyádnál kellene vigaszt keresned,vagy a barátaidnál.
-  Tudod mit.Nem kellett volna felhívnom téged.Nagyon sajnálom,hogy elpazaroltam az idődet.-mondta remegő hangon,és bontotta a vonalat.

   Még percekig álltam,fülemhez tartva a süket telefont,és nem akartam elhinni,amit mondtam.Megpróbáltam lehitetni magammal,hogy nem én beszéltem azzal a nővel telefonon,akit mindennél jobban szerettem.Legszívesebben megütöttem volna magam,de rájöttem,hogy az nem lenne elég.Egy jó nagy pofont érdemeltem volna,mert biztosan fontos dolgot akart mondani.

   Amint észbe kaptam megpróbáltam visszahívni,de nem csörgött ki.Azonnal megbántam,hogy olyan szemét voltam vele,de elszalasztottam a lehetőséget.Én hülye.

-  Kivel beszéltél,kölyök?-kérdezte Kimi,aki ekkor toppant be a szobámba.
-  Mira hívott.-nyögtem.
-  És mit akart?-ült mellém.
-  Azért hívott,hogy elmondja,elválik Sergiotól.
-  Miért nem vagy még úton?Találkozzatok,szeretkezzetek,aztán legyetek boldogok.
-  Ha ez ilyen egyszerű lenne.Tahó voltam,tuti nem áll szóba velem többet.
-  Visszahívtad?
-  Igen,de már nem kapcsol.Biztosan kikapcsolta a mobilját.
-  És utál.Soha többet nem akar majd veled találkozni. Bla...Bla...Bla...Ha szeret,megkeres...
-  Remélem igazad van.
-  Mi lenne ha elmennél Spanyolországba,és megkeresnéd.
-  Jó ötlet...Hogy a bátyja kifilézzen.
-  Szereted,nem?
-  Igen,szeretem...
-  Akkor tessék jegyet foglalni,és irány Madrid!-adta ki a parancsot,én pedig máris tárcsáztam a reptér telefonszámát.

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett nektek.

Köszönöm a hozzászólást,az előző részhez,remélem ide is kapok párat.

Puszi:*:*

17.Rész

-  Annyira hiányoztál már.-borult a nyakamba Am,amikor hazaértem.
-  Te is nekem,kicsim.-csókoltam meg.
-  Féltettelek,de nagyon.
-  Elhiszem,és nagyon sajnálom,hogy fájdalmat okoztam,és aggódnod kellett miattam.Többet nem csinálok ilyet.
-  Az a szemét sofőr.Mekkora szerencséje,hogy nem ismerem.

   Amandának nem mondtam,hogy Mira is ott volt velem a kocsiban,bár szerintem olvasta a híreket,és az összeesküvés elméleteket,amiket a balesetünkről szőttek.Csak remélni mertem,hogy egyiket se olvasta el.

-  Kicsim,főztem levest.Szeretnél enni?
-  Nagyon jól esne,végre valami,aminek mondjuk van íze is.
-  Akkor gyere.Szeretnék kérdezni valamit.

    Ledobtam táskámat a nappaliban,és követtem páromat az ebédlőbe.Gyorsan megterített,és már tette is az asztalra a gőzölgő levest.

-  Mit szeretnél kérdezni?-kanalaztam bele.
-  A balesetről szeretnék kérdezni,és Alonso húgáról.
-  Kérdezz.
-  Szereted azt a lányt?

   Kérdése annyira meglepett,hogy kiesett a kanál a kezemből,és elgondolkodtam a válaszomon.Ha azt mondom,hogy nem,akkor hazudok.Ha pedig azt,hogy igen,akkor összeroppanok,és egy csomó ígéretet szegek meg.Többek közt,az,amit Mirának tettem,hogy nem fogom szeretni,aztán,azt amit Dashanak tettem,a reptéren,hogy soha többet nem megyek Mira közelébe,és végül a saját magamnak tett ígéretet,miszerint megpróbálom nem szeretni.Nem tudtam,kinek is hazudjak inkább...Magamnak,vagy mindenki másnak.Saját magamat választottam,és végül csak ennyit mondtam.

-  Nem.
-  Annyira örülök neki.Úgy féltem,hogy elhagysz miatta.-sóhajtott megkönnyebbülten,és megfogta a kezem.
-  Örülök,ha örülsz.-mosolyogtam rá kedvesen,de közben szép lassan omlottam össze belülről.
-  Holnap elmehetnénk a szüleimhez.Olyan rég láttuk őket,és szerintem aggódnak érted.
-  Tőlem mehetünk,de ha nem gond,ebéd után lepihennék egy kicsit.
-  Nyugodtan,hozzám úgy is átjön Meg és a vőlegénye.
-  Ők az új szomszédaink,ugye?
-  Igen.
-  Hívjuk meg őket vacsorára.-javasoltam,majd lenyeltem a leves utolsó falatját is.
-  Rendben,de most nyomás zuhanyozni,utána meg aludni.Kelleni fog az energia.
-  Imádlak.-álltam fel,majd egy puszit nyomva a homlokára elindulok felfelé.

*Mira szemszöge*

-  Szia,Dasha...-nyögtem visszafojtott hangon a telefonba.
-  Mindent tudok.-közölte nyersen.
-  Úgy érted,hogy....
-  A kis németről.A balesetről,a titkos viszonyról...mindent tudok,mindenről.
-  És mit fogsz csinálni?-roskadtam le a kanapéra.
-  Beszélek Nandoval,hogy győzze meg a szüleidet,hogy engedjenek vissza Svájcba,ha még szükségük van ott rád,utána pedig megígértetem veled,hogy soha többet nem gondolsz arra a szemétládára.
-  Miért beszélsz róla ilyen csúnyán?
-  Azért,mert ha nem találja ki,hogy szökjetek meg,akkor most nem ott lennénk,ahol vagyunk.
-  Igazad van.-lábadtak könnybe szemeim.
-  Beszéltem Sebastiannal,megígérte,hogy békén fog hagyni.
-  És cserébe én...
-  Te boldog leszel.
-  Remek.-sóhajtottam,majd eldőltem az ágyamon.
-  Ne sírj.Te vagy az egyik legerősebb nő,akit ismerek,és nem akarom,hogy szenvedj.Nem érdemled meg.Legyél boldog,és próbáld meg azt az életet élni,amit megérdemelsz.
-  Köszönöm,Dash.
-  Lenne itt még valami,mondjuk ez nem kis némethez kapcsolódik,de neked akartam elmondani először.
-  Hajrá...
-  Úgy néz ki terhes vagyok.-ujjongott.
-  Gratulálok!-mosolyodtam el.
-  Köszönöm,de meg kell ígérned,hogy nem szólsz a bátyádnak.Azt akarom,hogy meglepetés legyen.
-  Nyugi.Ha meghalok holnap,akkor a titkot velem temetik.
-  De nem fogsz,szóval inkább csak tartsd a szád.
-  Te pedig vigyázz magadra.mikor érsz haza?
-  Holnap este landol a gépem Madridban.Kijöttök értem?
-  Persze.Ott leszünk.
-  Sergio mikor jön haza?
-  Csak a jövő héten.Szaros edzőtábor.Ki nem állhatom,hogy olyan messze van.
-  Olyan hamar eltelik majd ez a pár nap,hogy észre se veszed majd,és itthon lesz.
-  Legyen igazad,de most azt hiszem lefekszek és alszok egy kicsit,mert holnap sok dolgom van.
-  Mi?
-  Egy lakást szeretnék keresni magamnak.
-  De ha visszamész Svájcba,akkor nem fog kelleni.
-  Viszont valamivel le kell foglaljam magam míg Ser hazajön.
-  Jogos...
-  Puszi,és szép álmokat!-köszöntem el tőle,majd miután ő is megtette,bontottam a vonalat.

2 hónappal később

-  Úgy izgulok.-sóhajtottam,és utoljára megigazítottam a szoknyám egyik lokniját.

-  Te vagy a legszebb menyasszony,akit láttam.-mosolygott rám a tükörből Lora.

-  Igen,csak ne lenne ez a rohanás.-léptem le az emelvényről.

-  Nyugi,ha ezen túl lesztek,visszavonulhatsz a laborba,és lesz még hat,na jó öt hőnapod,hogy kiéld magad.

-  Igazad van,utána tönkreteszi az életem ez a kis szörnyi.-tettem a kezem a pocakomra.

-  Ő lesz a legszebb kisbaba,akárcsak az anyukája és az apukája.

-  Attól félek,hogy ha nem lenne ez a gyerek,nem venne el feleségül.

-  Persze,hogy elvenne,csak nem ilyen hamar.Alig egy fél éve ismeritek egymást.

-  Tudom,és nekem is gyors,de nem akarom,hogy ez a baba házasságon kívül szülessen.

-  Sebivel beszéltél?-kérdezett rá félve.

-  Nem...miért beszéltem volna vele?

-  Gondoltam megpróbálta felvenni veled a kapcsolatot.

-  Próbálta,de mindig kinyomtam a telefont,sőt ahogy tudod,számot is váltottam.

-  Tudom,és meg is értelek.

-  Akkor jó,most pedig add ide azt a virágcsokrot.Ma férjhez kell mennem.

   A szertartás rövid volt,de aranyos,aminek a végén az Egyház színe előtt is Miranda Ramos Alonso lettem.Kicsi pillangók repdestek a gyomromban,ahogy elhagytuk a templomot,és Ser karjába karolva beszálltam abba a limuzinba,ami elvitt minket a közös jövőnkbe,viszont nagyon jó érzés volt.Fejem a vállára hajtottam,és csak élveztem a csöndes zongoraszólót ami a limuzin rádiójából szólt.

-  Ez életem egyik legboldogabb napja.-sóhajtott Ser.
-  Csak az egyik?-néztem rá összevont szemöldökkel.
-  A következő az lesz,amikor ez a kis manó megszületik.-tette tenyerét a pocakomra.
-  Igazad van.

   A limuzin elvitt minket a hotelbe,ahol át tudtunk öltözni.Nem akartam a drága esküvői ruhámban parádézni egész este,hisz kényelmetlen is volt,és jobban éreztem magam egy rövidebb ruhában.Sergio is megszabadult a zakójától,és nyakkendőjét is levette.

-  Húgi,díjaznám,ha esetleg megpróbálnál nem ilyen savanyú képet vágni.-kezdte bátyusom,miközben az este folyamán együtt táncoltunk.
-  Sajnálom.Nagyon erős a parfümöd.
-  Terhesség...Ne is mondd.-sóhajtott és vállamra hajtotta fejét.
-  Nyugi,ha szerencséd van,akkor még sokszor keresztül mész rajta.
-  Az egyetlen jó dolog a terhességben az,hogy Dash mellei megduzzadtak.
-  Perverz egy csávó vagy te,Nando.-csaptam vállon,mire felnevetett.
-  Szeretem Dashat,csak néha jó viccelődni veled.
-  Tudom...

   Sokat táncoltam az este.Remekül éreztem magam,és azt hiszem Sergio is.Csak azt sajnáltam,hogy nem tudunk elmenni nászútra,mert Sergionak meccse volt,és előtte sokat kellett edzenek.Így én az esküvőnk utáni második nap már egyedül ébredtem.Rossz volt,de tudtam mire vállalkozok,amikor úgy döntöttem,hogy hozzámegyek Sergiohoz.

   Kikeltem az ágyból,lezuhanyoztam,fogat mostam,majd neki álltam reggelit csinálni.Svájcba nem mehettem vissza,mivel már a családom ide kötött Madridba,de azért még mindig vágytam rá.A fogadalmam,amit lassan három hónappal az előtt tettem,a kórházban megpróbáltam minden erőmmel betartani,és habár nagyon nehéz volt elnyomni Sebastian mosolyának emlékét az agyam egy olyan zugába,ahol nem tudtam hozzáférni...végül sikerült.Először nagyon hiányzott.Nagyon akartam vele lenni.Minden nélküle töltött perc fizikai fájdalmat okozott,hisz szerettem...Minden porcikám szerette...minden idegszálam azt akarta,hogy a közelemben legyen.de erősnek kellett lennem.Azt kellett lássa a családom,hogy jól vagyok..Pedig ez nem volt igaz.

  Onnantól kezdve már nem csak Ian halála száradt a lelkemen,hanem az is,hogy elszalasztottam,talán az egyetlen esélyt arra,hogy boldog lehessek.Rengetegszer sírdogáltam csöndesen a szobámban,miután Sergio elaludt,vagy sírtam álomba magam,amikor egyedül voltam a házban.Borzalmasan éreztem magam,de ebből senki nem láthatott semmit.Egyedül Lora és Dom tudták az igazat.Nekik mertem elmondani,hogy mennyire hiányoznak a vele eltöltött pillanatok,a vele töltött éjszakák...És ők természetesen mindenben egyet értettek.

*Sebi szemszöge*

-  Szerintem abba kellene hagynod.-vette ki a kezemből a telefont Steph.
-  De mi van,ha egyszer kapcsolna,és én pont akkor nem próbálkozom.-néztem rá elkeseredetten.
-  Mennyi ideje is,hogy nem kapcsolható?-nézett rám együtt érzően.
-  Lassan két hónapja,de akkor is...Én nem adhatom fel.
-  Azt ígérted a kórházban,hogy békén fogod hagyni.Most tartsd be,és kezdd el az életed élni.
-  Megtenném,de egyszerűen nélküle nem ugyanolyan.
-  Tudom,de ő tovább lépett.Nézd,férjhez ment.
-  Ettől most jobban kéne éreznem magam?
-  Szerintem neked is ezt kellene tenned.
-  Férjhez menni?-néztem rá kicsit összezavarodva.
-  Nem te bolond.-lökött meg-Csak tovább lépni.
-  Ígérem...Megteszem.-egyeztem bele.
-  Ezt akartam hallani.-puszilt meg,majd felállt mellőlem és levett valamit a konyhapultról.
-  Mi ez?
-  Egy kis ajándék,az újrakezdéshez.-tette az ölembe.

   Kibontottam a csomagolást,ami egy telefont rejtett.Bekapcsoltam,a háttér pedig a családunk volt...A szüleim,a nővéreim és az öcsém néztek rám vissza,bátorítóan mosolyogva.

-  De nekem már van mobilom.
-  Viszont ebben nincs benne Mira telefonszáma,így végre el tudod felejteni.
-  És milyen igazad van.

   Persze,hogy nem volt igaz.Őt elfelejteni olyan lett volna,mintha a szívem tépték volna ki,és helyébe egy nagy heg maradt volna a heg,amit senki nem tud betölteni.Ő mindig velem lesz...Minden egyes lélegzetemben,minden gondolatomat és tulajdonképpen mindenben,ami körülvett.

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett nektek.

Mindenki megnyugtatására vannak még ötleteim,szóval nem fúj ki a kettejük szenvedésének cifrábbnál cifrább ecsetelésében.A következő résztől beindulnak az események.

Legyen szép estétek!

Puszi:*:*

Közleményecske!

Hali!

Mint látjátok,lezártam a szavazást,és győztesként a Két tűz között c. történet került ki győztesként.

A blogot átalakítottam,és reményeim szerint,ha ellen tudok állni a kísértésnek,akkor ez a kinézet marad,egészen a történet végéig.

A következő rész pontosan nem tudom mikor érkezik,de ha nagyon összekapom magam,akkor már ma este,vagy holnap a nap folyamán.

Legyen szép napotok!

Puszi:*

11.Rész

Leszek...

-  Haver...Ez meleg volt.-sóhajtott Sebi,mikor Ab hallótávolságon kívül volt.

-  Egyáltalán mi ez a szar,amit nézünk?-meredtem a képernyőre kicsit csodálkozva.

-  Fogalmam sincs,de bevette,szóval...Minden oké.

-  Amíg nem akarsz rámászni.

-  Csak féltem.Ennyi az egész.Főleg ha rólad van szó.

-  Mondtam már,hogy csak meg akarom baszni.Ennyi az egész,amit szeretnék.

-  Utána pedig békén hagyod...

-  Azt csinálsz vele,amit akarsz.-emeltem fel kezeimet idegesen,majd fejemet nekivágtam a kanapé puffos támlájának,és megpróbáltam kikapcsolni egy kicsit.

   Gőzöm sincs mi az eget néztünk a TV-ben,de nem is érdekelt.Az agyam azon kattogott,hogy ez a kis taknyos idepofátlankodott,és elkúrta a tervemet.Már az este túl lehettem volna,erre nem....Ő idejött,és belerondít....Fogalma sem volt,hogy mennyire közel állt hozzá,hogy megüssem.De szerencséjére itt volt a védőangyala,és megakadályozott benne.

-  Fiúk,mi lenne ha kimennétek járni egyet?-vetette fel Abbey,amire azonnal felpattantunk,és már mentünk is kifelé.
-  Kéne egy fagyi...-néztem a kék égre.
-  Jó ötlet.Csakhogy,ahhoz vissza kell menni a házba.
-  Akkor mégse kell.Inkább járjunk egyet.

   Nagyjából egy órát sétálgattunk,amikor meguntuk,és visszaindultunk a házba.Kicsit ciki volt a kölyökkel kettesben sétálgatni,de végül is,legalább kicsit kiszellőztethettem a fejem.Így utána gondolva,még szerencse is volt,hogy megtörtént,mert másképp nem lettem volna elég higgadt ahhoz,amit még a nap tartogatott nekem.

*Abbey szemszöge*

    Az ebéd lassan készült,és közben volt időm gondolkodni.Egész végig azon kattogtam,hogyan tehetném még féltékenyebbé Kimit,hogy még jobban kívánjon.Kellett egy módszert találnom,hogy akarjon engem,hogy megbolonduljon a gondolattól,hogy nem az övé vagyok,és azt akarja,hogy csakis vele foglalkozzak,és az övé legyek...,hogy a végén belém szeressen.

   Igazat megvallva,Sebi pont kéznél volt,de annál több kellett,hogy lásson miket puszikat váltani.Valami nagyon súlyos dolog kellett,de ahhoz valami olyat kellett tennem,amihez egyáltalán nem fűlt a fogam.

-  Megjöttünk!-szóltak egyszerre a fiók,és becsődültek a konyhába.
-  Az ebéd még nincs kész,de ha gondoljátok,esetleg segíthettek.
-  Csak kérned kell,szép hölgy!-kacsintott rám Sebi,amitől Kimi ismét felfortyant.
-  Szerintem tálaljatok.Abba nem törhet bele a bicskátok.
-  De lehet,hogy valami el fog törni.-préselte a finn idegesen.
-  Ugyan,ne legyetek megint ilyenek.Most békültetek ki.
-  Igen,és valaki ismét készül megszegni a paktumot.-mennydörögte Kimi.
-  Jó.Kimi,szerintem menj,és dőlj le egy kicsit.Majd mi Sebivel tálalunk.
-  Csak az kéne...Menjen a kölyök.
-  Sebi,megteszed a kedvemért?-pislogtam a németre kérlelően.
-  Egy puszi,és itt se vagyok.
-  Vettel,ne feszítsd túl a húrt!-dörrent rá barátjára,aki csak elsunnyogott,fel az emeltre.

   Kettesben maradtunk Kimivel.Kínos csönd és edénypakolászás következett.

-  Elmondod valaha is,hogy min vesztetek össze?-ültem fel a pultra,mikor már csak a levesre vártunk.
-  Persze...Nem titok,csak ciki.
-  Akkor meg még inkább érdekel.vigyorogtam.
-  Igazából rajtad veszekedtünk
-  Ugyan miért?egyikőtöké se vagyok,nem is akarok hozzátok tartozni.
-  Nem is erről volt szó,csak nekem különleges terveim voltak.Szerettelek volna jobban megismerni,többet beszélgetni,és egy kis időt együtt tölteni.Erre jön a taknyos és belerondít.
-  Most is kettesben vagyunk.Beszélgessünk.-javasoltam,
-  Jobb ötletem van..Ne vesztegessük az időt.-lépett elém,és térdeimet széttárva beállt combjaim közé.
-  Pontosan mi értelme volna ennek?
-  Te is megkapnád,amit akarsz,én is megkapnám,amit akarok...Boldog,boldog...Nyer,nyer.
-  És szerinted én mit akarok?
-  Nyilván megszabadulni tőlem.
-  Én élvezek veled lenni,csak néha kicsit tahó vagy.
-  Szeretnéd ha változtatnék ezen?
-  Kicsit.akkor pedig megkaphatod,amit akarsz..olyan nagyon szeretnéd,hogy már most is érzem...-csúsztattam kezem ágyékához,ahol farmerja igencsak kidudorodott.
-  És mit is akarok?-markolt bele fenekembe.
-  Szerintem ez nyilvánvaló.
-  Mondd ki.-súgta,és már olyan közel volt hozzám,hogy éreztem mentolos leheletét.
-  Elvenni a szüzességem.-túrtam be szőke fürtjeibe.
-  Honnan lehetnék benne biztos,hogy az vagy.Hallottam rólad egyet s mást.
-  Csakis te tudod kideríteni.
-  Beadnád a derekad,ha megkérnélek rá?
-  Nyilván nem,mert még nem állok készen rá,főleg úgy,hogy alig ismerlek,de talán egy-két hét múlva,amikor jól ismerjük egymást,akkor igen.
-  És te úgy gondolod,hogy várok rád addig?-incselkedett.
-  Ugyan..Majd' megölted Sebit,amikor megpuszilt.Belehalnál a féltékenységbe,hogy ha nem te kapnál meg elsőnek.
-  Igaz.-adott egy óvatos puszit az orromra.
-  Viszont,megengedem,hogy megcsókol.-suttogtam ajkai közé.
-  Nagylelkű vagy.-lehelte,majd megcsókolt.

   Sisteregni kezdett köztünk a levegő,és apró szikrák szaladtak szét ajkaink közül.Lehunytam szemeim és csak élveztem életem addigi legjobb csókját.A pult,ahol ültem egyszerre megszűnt,és mintha lebegtem volna a súlytalanságban.Az egyetlen biztos pontot az előttem álló férfi ajkai jelentették,melyek szünet nélkül ostromolták az enyémeket.

-  Akkora szerencséje lesz a kölyöknek.-suttogta csalódottan,amikor elváltak ajkaink.
-  Ezt most miért mondod?-néztem rá zavarodottan.
-  Nem számít.Majd megtudod...-legyintett,és fejét a vállamra hajtotta.
-  Hé.Ha róla van szó,tudni akarom.
-  Csak kedvel téged,ez minden.És tudom,hogy neked az olyan srácok jönnek be,ő pedig eléggé kitartó,szóval meg fog szerezni magának.
-  És ha én csak barátként tekintek rá?-fogtam arcát tenyereim közül.
-  Akkor nagyon meg fogsz lepni.
-  Jó,nyilván nagyon szimpatikus,és nem azzal indított,hogy lenyúlta a kajámat,de ez nem elég.
-  Remek.Még van esélyem!-suhant át arcán valami megkönnyebbülésféle.
-  Kimi.Tudom,hogy csak szédítesz,fölösleges erőlködni.
-  Lásd,komolyak a szándékaim,van egy ajánlatom.
-  Hallgatlak.-kezdtem játszani egyik szőke tincsével.
-  Legyél a barátnőm...Várok,ameddig akarod,és akkor fekszünk le,amikor csak neked tetszik.
-  És ha nekem soha nem fog tetszeni?
-  Akkor megszívtam.-fújta fel arcát,amit én nevetve nyomtam össze.Purcogó hangot adott ki.
-  Mi lesz,ha valaki megtetszik,és azzal akarok lefeküdni?
-  Nem tudom...Szerintem az én sármomnak nem fogsz tudni ellenállni.-kacagott.
-  Ugyan.Ha nem tudtam volna ellenállni,akkor már meglettem volna neked,itt a konyhapulton.
-  Igaz.Keményebb dió vagy,mint gondoltam.
-  Csak a megfelelő módszerek kellenek,és el lehet érni,amit szeretnél.-mosolyogtam,és megcsókoltam.
-  Akkor leszel a barátnőm?
-  Leszek.-bólintottam.

   A nap további része csendes semmittevéssel telt el,és valahogy így volt ez a hátra levő másfél nappal is,amit Finnországban töltöttem.Kimi ragaszkodott hozzá,hogy Németországba,mint hivatalos barátnője menjek,amibe beleegyeztem,mert így legalább az a nő is megnyugszik,és nekem sem kell beszéljek vele.Viszont egy bökkenő maradt...Kimi és a farka.Ezek ketten pedig halálos párosítás.Csak nyomult,és nyomult,én pedig azt éreztem,hogy egy napot vele kettesben nem bírnék ki.Szerencsém volt a kis némettel,mert ő le tudta foglalni valahogy.Hol elmentünk csónakázni,hol kocsikáztunk,vagy csak valami olyasmit csináltunk,amivel sikerült Kimit távol tartani tőlem.Kicsit ijesztő volt,de legalább nem adta elő az érzékeny lovagot,aki meg akar hódítani...csak egyszerűen önmaga volt.

  A gépünk szerdán,késő este landolt,és már nagyon fáradt voltam.Fejemet Kimi vállára hajtva próbáltam aludni valamennyit,de sajna nem igazán ment a terv szerint,mert az utat végig beszélték Sebivel,és nagyokat hahotáztak...Naná,hogy nem tudtam aludni rendesen.

-  Megérkeztünk!-rikkantotta Sebi,amivel több lesajnáló pillantást is kiérdemelt.
-  Befognád a szád?Nem azért vagyok álcázva,hogy most majd mindenki minket figyeljen.-bökte oldalba Kimi.
-  Oké,szerintem menjünk,mert én aludni szeretnék egy kicsit,mielőtt holnap találkozok a nővéremmel.Biztos van egy csomó mesélni valója,és hozzá kell az energia.
-  Neked is van mesélni valód.Lett egy fantasztikus barátod.-húzta ki magát Kimi,majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.
-  Igen,akinek az egója akkora,hogy be se fér a házba vele.
-  Köszi,babám!-fintorgott.
-  Tudod,hogy nem komolyan gondoltam.-karoltam át.
-  Nyilván.

   Megvártuk a csomagjainkat,majd egy taxival a hotelhez mentünk.Alig vártam,hogy végre ágyban tudhassam magam,és alhassak egy jót.Elköszöntem a fiúktól,és zártam is be a szobám ajtaját.Gyors zuhany után,pizsiben másztam be a puha ágyikóba,és már aludtam is.

-  Abbey,fel kellene kelned!-hallottam a távolból nővérem ideges hangját.
-  Neked is szép jó reggelt.-húztam magamra a vékonyka takarót.
-  Kimi telekürtöli a bokszutcát,hogy te vagy a barátnője.Igaz ez?-rángatott,mint egy félőrült.
-  Méh ha igaz is,te mit keresel hajnali...11-kor a szobámban?
-  Tényleg összejöttetek?-hőkölt hátra,és rémülten meredt rám.
-  Igen.
-  Szereted?-kérdezte félve.
-  Még csak az kéne...Két hónap.Addig belém szeret,és én meg dobom.Ennyi az egész.
-  Annyira féltelek,húgi.
-  Ne félts te engem semmitől.Nagylány vagyok,tudok magamra vigyázni.
-  Igen.Legutóbb,mikor összetörték a szíved is ezt mondtad.
-  Mert legutóbb tényleg azt hittem,hogy ő lesz az igazi.-ültem fel,majd nekitámaszkodtam az ágy támlájának.
-  De nem volt,szóval jobb,ha nagyon vigyázol magadra.Kimi pillanatok alatt összetörheti a szíved.
-  Miért félt mindenki annyira?Nem vagyok két éves,hogy a széltől is óvni kelljen,valamint ez az én játékom.Nem kaphatok ki.
-  Rendben.De ha mégsem jönne össze,akkor én itt leszek neked.
-  Tudom.Ezért vagy a nővérem,hogy bármilyen marhaságot csinálok,te vigyázz rám.-öleltem meg jó szorosan,majd kicsit így is maradtunk.-  Most pedig elmesélheted,hogy mi is volt pontosan a hegyekben.Hideg volt?Sok volt a hó?Fáztatok?
-  Havat még a csizmám talpa se látott.Egész nap ki se tettük a lábunkat a házból...-pirult el azonnal.
-  Ú,értem már.-vigyorogtam.
-  Annyira aranyos srác.
-  Nyilván,és egész nap az arcát simogattad...-néztem rá,amolyan tipikus " Ne nézz hülyének " nézéssel.
-  Nyilván nem,de neked nem kell ecsetelnem,hogy mi volt.
-  Igazad van.a részletekre nem vagyok kíváncsi.De mégis...Milyen volt?
-  Fantasztikus.komolyan mondom,teljesen ki vagyok fáradva,fizikailag.-pirult el ismét.
-  Jó neked...
-  Miért.Majd te is túl leszel rajta,csak te helyesen akarod csinálni.
-  De mi van,ha sosem fogom megtalálni az igazit?
-  Akkor lefekszel Kimivel,és minden problémád meg van oldva.
-  Ő az utolsó ember,akivel valaha is lefeküdnék.-borzongtam meg.
-  Pedig,ha együtt vagytok,és azt akarod,hogy beléd szeressen,akkor muszáj lesz.
-  Tudom,de félek.
-  Akkor szállj ki.-tanácsolta.
-  Nem tehetem.Kell a lóvé a saját lakásra.
-  Oké.Megértettem.Most viszont mennem kell,Heikki vár.
-  Formában kell maradnotok.-kacagtam.-Menj csak.
-  Találkozunk a pályán.ja és ne ijedj meg,de a hotel előtt egy sereg fotós és riporter várakozik rád,hogy ízekre cincáljanak.
-  Nem fogok.

   Kikísértem Roxit,és mentem zuhanyozni.Hajat mostam,és kiválogattam a ruháimat,amik igazából nem voltak sem kihívóak,sem különösebben márkásak,csak egyszerű farmer és ujjatlan ing,de inkább voltam a visszafogott eleganciáért,mint a felvágós göncökért.A szíves medálomat most az egyszer kivettem a nyakamból,és helyette egy újat tettem a nyakamba,ami passzolt a vörös cipőmhöz,és a táskához.Azért a medálhoz tartozó fülbevalókat feltettem.Egy enyhe smink,kontyba fogott haj,és már kész is voltam.

-  Szia,szöszi!-üdvözölt mosolyogva Sebi.
-  Te miért nem a pályán vagy már?-szegeztem neki a kérdést azonnal.
-  Neked is szép jó reggelt.Jól aludtam,köszönöm kérdésed.veled mi újság?
-  Bocsi,de egy icipicit fel lettem húzva ma reggel.
-  Miért?
-  Állítólag Kimi telekürtöli a bokszutcát azzal,hogy járunk.
-  És ez nem így van?
-  Igaz,de akkor is.Nem akartam,hogy mindenki tudja...Vagy legalább is nem így.
-  Gyere.Menjünk le az étterembe,együnk valamit.
-  De neked nem a pályán kéne parádéznod.
-  Viccelsz?Inkább itt leszek,és menekülök Heikki meg Britta elől.Mindegyik akar tőlem valamit.
-  Talán,mert neked dolgoznak?
-  Igen,de Heikki biztosan kihajtaná a lelket is belőlem,Britta pedig annyi interjút beszélne le nekem,fél óra alatt,hogy jövő karácsonyig csak beszélnék.
-  Oké,akkor gyere.A vendégem vagy.
-  Inkább te az enyém-karolt át,majd elindultunk a hotel étterme felé,hogy megreggelizzünk.

   Út közben belebotlottunk egy fotósba,aki azonnal kattogtatni kezdte a gépét,amire azonnal elengedtük egymást...Nem lehet igaz.Hogy került ez az épületbe?!

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett nektek.

Úgy döntöttem,hogy a szavazás lezárásáig nem lesz új rész,hogy ne kavarodjatok nagyon.

Legyen szép napotok!

Puszi:*:*

Közleményecske!

Hali!

Nos,azt hiszem rövid leszek,mert ma nincs kedvem Bő lére engedni a mondandómat.Arról lenne szó,hogy a blogban,hamarosan csak egy történetet fogok írni egyszerre.Amint kitalálom honnan is szerezzek használható  közvélemény kutatási bigyót,felteszem,és arra lennék kíváncsi,hogy melyik történetet olvasnátok szívesebben.Ezek után a blogot teljesen átalakítanám,és az összes fennmaradó történetet szüneteltetném.

Ha bárkit érdekel,azt is elmondhatom,hogy miért...Mert régebben valaki azt írta nekem,hogy kicsit zavaró a sok történet a blogon,és elvesztette a fonalat...Nem nagyon adok mások véleményére,de elkezdtem magamon is észrevenni,hogy belezavarodtam a sok történetszálba.

A szavazást négy nap múlva zárom le.

Remélem szavaztok.

Puszi,Bloodorange:*

10.Rész

Köszönöm,hogy...

   Egy fél lépést hátráltam,így viszont nekiütköztem a mellkasának.Kezeit derekam köré fonta,és így csókolta egyre hevesebben nyakhajlatom,ami akaratlanul is beindított.Még azelőtt soha nem éreztem ilyet.Az egész testem egy nagy mágnesként vonzotta a finn testét,és nem is akartam ellépni tőle,vagy haragudni rá.Inkább magamat okoltam egy picit,amiért ilyen gyenge vagyok,de nem tehettem a testem ellen.Furcsa módon kívántam,hogy együtt legyek Kimi-vel,eddig még sosem fordult elő velem.

  Már épp szembe fordított volna magával,mikor megszólalt a csengő.Idegesen húzódott el,majd bocsánatkérő pillantásokkal elsietett.Mekkora szerencse...Összeszedtem magam,és kisétáltam a fürdőből,hogy meglessem ki jött.Ahogy lefelé indultam a lépcsőn megpillantottam Sebit.

-  Kölyök,komolyan mondom,olyan időzítésed van,mintha legalább is figyeltél volna minket.-forrongott a finn,és idegesen kalimpált a kezeivel.

-  Lehet,hogy tényleg figyeltelek.-kuncogott a szöszke német.

-  Mit akarsz itt egyáltalán egy táskával?

-  Gondoltam veletek töltöm ezt a pár napot.Ne akarom,hogy marhaságot csinálj.

-  Kösz.Pedig már majdnem megvolt!

-  Tudom.Látom rajtad!-vihogott Sebi,majd barátja törölközője felé bökött.

-  Most bemosnék neked egyet,de a kisebbeket nem bántjuk.

-  És milyen jól teszed.-értem oda hozzájuk.-Szia,Sebas!-köszöntöttem két puszival,amibe belepirult.

-  Abbey,remélem nem zavartam meg semmit.

-  Pont jókor jöttél.Éhes vagy?-vettem át a házigazda szerepét.

-  Egy hegyet is meg tudnék enni.-vigyorgott.

-  Titeket össze kéne kötni.-csóválta a fejét Kimi.

-  Miért?-kérdeztük egyszerre.

-  Amikor megérkeztünk,Abbey is pont ezt mondta.

-  Ja,tényleg.-csaptam a homlokomra.

-  Felmegyek,befejezem a fürdést.Ti,két rossz gyerek,nem felrobbantani a konyhám.

-  Értettük.-kacagtunk fel egyszerre a némettel.

-  Aigh...Sok bajom lesz nekem még veletek.Holnap reggel találkozunk.-indult meg a lépcső felé.

-  Jó éjt!-szóltam utána kedvesen.

   Még intett,mikor eltűnt a lépcső fordulóban,majd hallottunk egy hangos ajtócsapódást,és akkor este már nem is találkoztunk vele.

-  Honnan tudt...?-akartam kérdezni Sebitől,de ő a szavamba vágott.

-  Ismerem Kimit,mint a tenyerem.Tudtam mire készül,csak azt nem,hogy pont most.

-  Köszönöm.-pislogtam rá hálásan.

-  Ugyan.Te is megtennéd.

-  Igen,de kétlem,hogy Kimi le akarna feküdni veled.-indultam a konyha,pontosabban a hűtő felé.

-  Nem úgy értettem.-fintorgott.

-  Tudom,hogy értetted.Préselt sonkát,vagy párizsit szeretnél?

-  Mindegy.Csak kaja legyen.-dobta le magát az egyik székre,az asztal mellett.

-  Úgy látom,hogy otthonosan mozogsz itt.

-  Mondhatjuk.Sokat vagyunk itt Kiminél.-vette elő a telefonját,majd nyomkodni kezdte.

   Elkészítettem a szendvicsét,majd mikor elé tettem,fogtam és kivettem a telefont a kezéből,majd mellé ülve én is nyomkodni kezdtem.

-  Vigyázz vele,az egy érzékeny gép.-korholt,amikor észrevette,hogy nagyjából szétgyilkolom a mobilját.

-  Bocsi,de az enyémhez képest ez egy rakéta.

-  Miért nem veszel magadnak egy jobbat?

-  Azért,mert nekem az is tökéletesen megteszi.Ráadásul csak telefonálásra használnám.

-  Értem.

-  Viszont,egy új határidő naplót kell vegyek magamnak.

-  Hol az ördögben élsz te?A középkorban?

-  Sajnálom,hogy nincs iPad-em,hogy azon vezessem a dolgaimat,meg szuperszonikus okos telefonom,hogy minden dolgom a kibertérben lebegjen.Jobb szeretem kézzel leírni a dolgaimat.

-  Jó,inkább nem szólok bele.

-  Egyetértünk.Utálom,ha prédikálnak.

-  Oké.Azt hiszem,hogy eleget köntörfalaztunk,és futottuk a köröket.mit akarsz Kimitől?

   A kérdése meglepett,és nem tudtam,hogy mit válaszoljak.Azt csak nem mondhattam el neki,hogy fizetnek egy rakás pénzt,hogy elcsábítsam,és élete legnagyobb csalódását okozzam neki.Valamit pedig ki kellett találnom,mert a német egyre gyanúsabban kezdett méregetni.

-  Igazából én se tudom.Szeretném jobban megismerni,de félek tőle.

-  Oké,ezt most nem értem....

-  Én magam sem.amikor először találkoztunk,egyáltalán nem volt szimpatikus,aztán azok a húzások....még most is kiráz a hideg tőlük,de végül is,neki is kell legyen egy érzékeny oldala,csak esélyt kell adni a kibontakozásra.

-  Neki nincs másik oldala.Abbey,ha te is úgy ismernéd,mint én,nem reménykednél a másik,kedvesebb,jobb oldalában,mert ő az akinek mutatja magát.Soha nem kétszínű,bár biztos vagyok benne,hogy hátsó szándékai mindig vannak.

-  Én azt hittem,hogy ti jó barátok vagytok.

-  Azok is vagyunk.Épp ezért figyelmeztetlek,hogy mire számíts.Ha Kimit választod,akkor nem kapsz zsákba macskát.

-  Jó tudni,de még én sem tudom mit akarok.

-  Az nem túl jó,mert szerintem különleges tervei vannak erre a pár napra.

-  Te pedig azért vagy itt,hogy vigyázz rám?-mosolyogtam rá kislányosan.

-  Így is mondhatjuk.

-  Akkor köszönöm szépen.-öleltem meg szorosan,és beszívtam parfümének illatát.

-  Nincs mit.Akid kedvelek,arra odafigyelek.

-  És te kedvelsz engem?-kérdeztem csillogó szemekkel.

-  Talán túlságosan is.Másképp nem jöttem volna el ide.-vigyorgott kínosan.

-  Jó,hogy na egy ilyen ember az életemben.Ha ma nem jössz,olyat tettem volna...

-  De jöttem,és nem csináltál hülyeséget.

-  Még egyszer köszönöm.

-  Nincs mit.

   Megvártam míg befejezi a szendvicsét,és elmosogattam utána,majd felmentünk az emeletre.Én lezuhanyoztam,ő pedig talált magának egy szobát,ahol alhat.Térfél csere közben összefutottunk,és egymásra villantottuk azt a bizonyos cinkos mosolyt,amit a kisgyerekek szoktak váltani,ha valami csíntalanságon törik a fejüket,vagy már túl is vannak rajta,és egymásnak falaznak.

-  Szép álmokat!-intett mosolyogva,majd bement a fürdőbe,én pedig a szobámba,hogy végre alhassak.

   Másnap reggel csörömpölésre ébredtem.Magamra kaptam a köntösöm,és kirontottam a folyosóra.Ott még semmi nem volt,de ahogy lesiettem a lépcsőn,majdnem elestem,a látványtól,ami fogadott.A két férfi egymással szemben állt a konyhapult mögött,egyikük kezében egy serpenyő,másikéban pedig egy fakanál volt,és egymást méregették,elég idegesnek néztek ki.

-  Itt meg mi folyik?-kérdeztem visszafojtott nevetéssel.

-  Mi folyik?-fortyan fel a finn még inkább.-Az folyik,hogy a kis taknyos leszólta az omlettemet,azzal az indokkal,hogy ő jobbat csinál.Aztán fogta és kiborította.

-  Ti komolyan ezért verekedtek?

-  Nem.Azért,mert ő meg fejbe vert az üres serpenyővel.Még fel is dagadt.-mutatott a német a homlokán lévő púpra.

-  És még azt hittem,hogy lehet pár nyugodt napom...-csóváltam a fejem és a két gyerek közé sétáltam.

   Kicsavartam kezeikből a "fegyvereiket",majd összerámoltam a csatatérré változott konyhában,mindeközben ők ketten a konyhapulton ültek és néztek engem,mint két gyerek,akik rossz fát tettek a tűzre.

-  Most pedig tessék kibékülni.-adtam ki a parancsot,mire csak egymásra néztek,majd nemlegesen megrázták a fejüket.-Serpenyő van nálam és nem félek használni!

-  15 centivel alacsonyabb vagy,mint én.Nem hiszem,hogy ártani tudnál nekem.-jelentette ki nagyképűen Vettel,amire a válaszom egy kisebb ütés volt a térdére.

-  Szerintem béküljünk,aztán majd a pályán elintézzük.-javasolta Kimi,amivel a német is egyet értett.

-  Ezt már szeretem.most pedig tűnjetek el a konyhából,majd én csinálok reggelit.

-  Angyal vagy,Abbey.-puszilt meg Sebi,amitől ugyan meglepődtem,de csak mosolyogtam,egészen addig,amíg észre nem vettem,hogy Kimi szúrós szemekkel méreget minket.Kezdett az az érzésem lenni,hogy nem is az omlett volt,amin összevesztek.

   Csöndesen megreggeliztünk,de éreztem,hogy kettejük között szikrázik a levegő.Nem is esett jól a reggeliből egy falat se,pedig igazán finom lett.Egy szó nélkül pakoltam a mosatlant a mosogatóba,és indítottam be a gépet,most nem volt kedvem kézzel csinálni.Ezután felmentem,bár féltem,hogy ezek ketten megint egymásnak,de nekem is el kellett készülnöm.

   Pillanatok alatt lezuhanyoztam,majd előkerestem az egyetlen sportcipőt,amit magammal hoztam,hozzá pedig sötétkék farmert,és ujjatlan pólót vettem fel.Hajamat egy nagy csattal összefogtam,és egy kevés minket is felvittem,de csak annyit,hogy még természetes hatást keltsen,majd kész is voltam.

-  Nos,fiúk,remélem nem vertétek szét egymást,míg zuhanyoztam.-értem le hozzájuk.

-  Ugyan.Ennél már érettebbek vagyunk.Nem gondolod?-nézett rám felvont szemöldökkel Kimi.

-  Sebi miatt nem aggódtam,de benned nem voltam biztos.

-  Na kösz.-morogta a finn,miközben beleivott a kezében tartott Red Bull-ba.

-  Semmiség.-legyintettem nevetve,amitől még idegesebb lett.-Mi a ma program?-érdeklődtem.

-  Arra gondoltam,hogy nézhetnénk filmet.

-  Remek ötlet.Valami jó vígjáték most oldaná a hangulatot.

-  Oké.Mit javasoltok?-nézett ránk kíváncsian Seb.

-  Nekem mindegy.-vont vállat Kimi.

-  Oké,inkább nézzük,miből lehet válogatni.-léptem a DVD halom elé.

   Ahogy válogattam éreztem,hogy a hátam mögött Seb és Kims egymást méregetik és sistereg a levegő.Gyorsan kiválasztottam a Bérgyilkos a szomszédom c. filmet,és neki is láttunk nézni.Soha nem volt még ilyen nyomott egy filmnézés.De valahogy eltelt az a másfél óra.Szerencsére én ültem középen,így nem tudtak egymásnak esni.

-  Rendben van.Kaptok 20 percet,hogy megoldjátok a problémáitokat.Addig felmegyek,és felhívom a nővéremet,hogy mi van vele.Utána lejövök,és ha még mindig szikrázni fog a levegő,akkor összecsomagolok,és elmegyek.Aztán azt csináltok,amit akartok.Csakhogy senki nem lesz itt,hogy felfedezze a hulláitokat,szóval javaslom essetek neki a megoldásnak,mert nem fogok örökké várni.

   Ezzel kettesben hagytam őket,és felmentem a szobámba,hogy kicsit kikapcsolhassak,és megnézhessem az üzeneteimet.Egyet kaptam a nővéremtől,hogy ma nem fogom tudni elérni,mert a hegyekbe ment túrázni Heikkivel,a másikat pedig Adam küldte,hogy elolvasta a cikkem,és nagyon tetszett neki.Gyorsan válaszoltam,majd szétvetett végtagokkal mértem az időt.A földszintről kiabálást hallottam,de eldöntöttem,hogy nem megyek le.Fogalmam sem volt,hogy mi az egen tudtak így összeveszni,de ahogy hallottam eléggé súlyos dolog lehetett.

   Megvártam,míg letelik a 20 perc,sőt kaptak még egy negyed órát pluszba,hogy biztosan ne a Világháborúra menjek le.35 perccel később kinyitottam a szoba ajtómat és lementem a nappaliba.Legnagyobb meglepetésemre Kimi és Seb a TV előtt ültek és a meccset nézték.Ezt nevezem...

-  Ti aztán nem vesztegetitek az időt.-léptem mögéjük,amivel sikerült alaposan a frászt hoznom rájuk.

-  Késtél.-jelentette ki hűvösen Kimi,majd rám emelte szürkés szemeit.

-  Gondoltam kell nektek ez a kis idő,hogy kibéküljetek.

-  Nem békültünk ki.Csak fegyverszünetet,és megállapodást kötöttünk.-szólalt meg ezúttal Seb,és ő is rám nézett.

-  De akkor,hogy-hogy együtt ücsörögtök és meccset néztek?

-  Mi nem hisztérikák vagyunk,hogy nem is szólunk egymáshoz.Ez a kis taknyok az egyik legjobb haverom.Nem hagyom,hogy egy ilyen kis pitiáner ügy kettőnk közé álljon.-magyarázta Kimi,de közben már vissza is fordult a képernyő felé.

-  Oké.Akkor gondolom a mai programnak lőttek.Mit kértek ebédre?

-  Zellerkrém levest,és halat meg salátát.-vágta rá Sebi gondolkodás nélkül.

-  Neked megteszi,Kimi?

-  Tőlem...Csak ne mérgezz meg minket.

-  Ehető kaját főzök,ne aggódjatok.-hagytam őket magikra,és elindultam a konyhába,hogy nekilássak a főzőcskének.

***

Ez lenne a rész,remélem tetszett nektek.

Eredetileg nem akartam feltenni,de nagyon kreatívnak érzem magam,szóval megírtam.

A véleményetekre szakadatlanul kíváncsi vagyok.

Szép napot nektek!

Puszi:*:*