- Mira,engem nem érdekel,hogy ez mi volt,de nem mehetsz többet a közelébe.Te pedig...csalódtam benned!-intézi utolsó mondatát a még mindig sokkos állapotban lévő Domnak,majd megragadja a karom és elrángat,mintha egy játékbaba lennék,akivel azt tesz,amit akar.
Berángat a home-ban számára fenntartott szobába és durván maga elé állít.
- Ha nem a húgom lennél,akkor nem mondanék semmit,de hogy részesültem abban a szerencsében,hogy a bátyád lehetek és végig asszisztálhatom az önmagad tönkretételében megtett rögös utad,így azt is elmondhatom,hogy egyáltalán nem tetszik,amit látok.
- És ezért el kellett rángatnod a legjobb barátom mellől?-kérdezem már könnyes szemmel.
- Mira....Csak azt akarom,hogy ne kerülj vissza abba az állapotba,ami Ian halálakor volt,mert abba én is belezavarodok.Annyira örültem,mikor az a sarlatán végre azt mondta,hogy jó vagy és nem kell több gyógyszer és átvirrasztott éjszaka,mert végre minden a régi.És tessék,ma bemegyek hozzád és mi fogad?Sérült fejjel és kisírt szemekkel fogadsz,ami csak egyet jelenthet..Kezdesz visszaesni.
- Nando,nem esek vissza,csak a barátaimra van szükségem és arra,hogy ne loholj folyton a nyakamba,mert egyszerűen megfojtasz....
- Komolyan ezt gondolod?-néz rám elkeseredve.
- Igen,bátyus,ezt gondolom!
Szavaim mintha ostorként csattannának bátyám hátán.Összerezzen és arca egyszerre dühösből elkeseredetté válik.Annyira nem így akartam ezt.Én csak egy kis újat akartam az életünkbe,hogy végre ne kelljen ugyanabban a monoton világban lennünk,amit álcaként kreáltam magunknak,hogy bátyusom ne csalódjon bennem és ne higgye azt,hogy gyenge vagyok és megint visszatérek abba a sötét korszakba,amiben eddig voltam.
- Mira...kérlek.Csak egy kicsivel engedj közelebb magadhoz.Annyira szeretlek,hogy ha elvesztenélek nekem más szinte senkim nem maradna,abba beleőrülnék.
- Bátyus...én nagyon szeretlek,de vannak dolgok,amiket nem akarok neked elmondani.Tudom,hogy ez borzalmasan esik és tudom,hogy szeretnél velem lenni minél többet,de ez nem fog működni.Csak engedd,hogy az én magam módján legyek túl ezen az egészen.Ez csak egy kisebb hullámvölgy és hamarosan túlteszem magam rajta,csak hadd csináljam,ahogy én akarom.
- Én már annyit engedtem neked,hogy annak még a számát sem tudom.Most te engedj nekem és engedd,hogy veled legyek.
- Rendben,de lehet,hogy nem fog tetszeni,amit látni fogsz.
- Nem érdekel,mert az is te leszel és nekem ez bővel elég.-teszi vállamra a kezét.
- Akkor jövő hétvégén gyere Monacóba.
- Oda minek?
- Megmutatom az életem azon részét,amit soha nem láttál.
- De ugye semmi veszélyes?-néz rám ijedten.
- Majd te eldöntöd,de annyit előre bocsájtok,hogy nem igazán fog tetszeni,viszont nem szólhatsz bele.Csak csöndben figyelsz és nézed,amit mutatok,mert eddig nem akartalak megbántani,hisz tudtam,hogy mennyire bízol bennem és tudtad,hogy soha nem tennék ilyesmit,de én a hétvégén olyat mutatok,amit eddig nem láttál és nem is feltételeztél rólam.
- Csak mondd,hogy nem autókkal kapcsolatos.-suttogja végül szomorkásan.
- Semmit nem mondok,még ezt sem.
- Akkor mire készüljek?A végrendeletemet tartsam kéznél?-próbálja elviccelni a dolgot.
- Bátyó,ez nem vicces egyáltalán.-nézek rá komolyan,mert tudom,hogy ezzel a lépéssel akár minden belém vetett bizalmát elveszthetem.
- Akkor legyünk komolyak.-köszörüli meg torkát és letörli arcáról a mosoly redőit.
*1 héttel később*
- Pánikba estem és nem tudtam mit kellene mondanom neki.
- Erre be akarod avatni a titkos életedbe?Soha többet nem fogsz versenyautóba ülni.
- Azt nem tenné meg.Csak a legjobbat akarja nekem.Nem tiltana el a versenyzéstől.
- Igen?Azért nem találkozhatunk már egy hete?
- Jó,az egy másik dolog.Azt hiszi van köztünk valami.
- De nincs,és nagyon örülnék,ha ezt elmagyaráznád neki,mert szeretnék végre a legjobb barátommal személyesen is beszélni,nem csak amikor a bátyusának kedve támad kimenni és enged neked egy kis szabad teret.
- Viszont a hétvégén találkozunk.
- Milyen remek.Ha Fer meglát a közeledben le fog lőni.
- Ezt honnan veszed?
- Csak rá kell nézni.A hétvégén azt hittem megver,mikor találkoztunk a bokszban.
- De nem tette,és nem is fogja,mert nem utál téged és semmi baja nincs veled.És ha szerencsétlennek hiszed magad akkor gondolj bele abba mi lesz,ha véletlenül más dolgaimról is tudomást szerez.
- Vettel-re gondolsz?
- Pontosan rá.Látod,nem is kellett sokat törd azt a kis olasz fejed.
- Azzal a pasival véget kell vetned ennek az egésznek.Nem lehettek együtt,mert ez nem tesz jót sem neked,sem a bátyáddal való kapcsolatodnak.
- Tudom,de nem tehetek róla.Végre megint úgy érzem magam valakivel,ahogy éreztem magam Ian-nal.
- Ezt komolyan mondod?
- Igen.Annyira nem így akartam,de ez a férfi képes felforgatni mindent bennem és akárhányszor látom egyre inkább úgy érzem,bele tudnék szeretni.
- Mira,ha te tudnád,hogy ez engem milyen boldoggá tesz,akkor szerintem szembe röhögnél.
- Szerintem meg nem,mert ismerlek már annyira,hogy tudja,téged el tényleg boldoggá tesz.-suttogom és észrevétlenül egy könnycsepp gördül le az arcomon.
- Már megint sírni fogsz?-kérdezi kuncogva.
- Én nem sírok.-habogom és azonnal le is törlöm könnyeim.
- Akkor jó.Sajnálom,de most mennek kell.Majd pénteken találkozunk Monacóban.
- Ott leszek.
- És a bátyád is.Bizonyosodj meg róla,hogy elég nyugtató van nálad.
- Ne dramatizáld túl.Csak egy verseny lesz és ennyi.
- Oké,de ne engem hibáztass,amikor a bátyád idegesésgében hazarendel Spanyolországba és többet a C.E.R.N. közelébe se enged,sőt még a versenyekről is eltilt.
- Ez már tényleg sok.Hagyd abba!-kiabálok rá idegesen.
- Jó,látjuk egymást holnap.
- Puszi.-köszönök el tőle és bontom a vonalat.
Kicsit szomorúan dőlök vissza Seb karjaiba,de amint ajkait megérzem vállamon minden bánat és bűntudat elszáll.- Sikerült megbeszélni a dolgaitokat?-suttogja nyakam hajlatába.
- Így is mondhatjuk.-vonok vállat és már kezdenék ismét visszazuhanni az élvezet rózsaszín ködébe,amikor egyszer csak abba maradnak csókjai.-Valami baj van?
- Csak azon gondolkodom,amit mondtál Domnak.
- Mit mondtam neki?
- Hogy belém tudnál szeretni.
- Ez egy picit azért bonyolultabb,de azt hiszem igen.
- Szabad tudni,hogy miért bonyolult?
- Nos...Ez egy újabb olyan fejezet az életemből,ami nem sokan tudnak.
- Ez egyre izgalmasabb lesz.-könyököl fel a német és kíváncsian kezdi pásztázni arcomat.
- Az előző és tulajdonképpen egyetlen igazi barátomat én öltem meg három évvel ezelőtt,ugyancsak egy autóbalesetben.
- Neked nem szabadna az autók közelébe menni.Elmeséled mi történt,vagy nem tartozik rám?
- Semmi különös nem volt.Épp egy hullámvölgyben volt a kapcsolatunk és mentünk hazafelé.Én ordítoztam vele és,ahogy felém fordult egyszerűen nekünk jött egy kereszteződésben egy másik autó és ő meghalt.Az én hibámból.
- Ezért ne hibáztasd magad.Semmi értelme,mert ez nem a te hibád volt.-von magához és szorosan a karjaiba zár.
- De olyan,mintha csakis én tehetnék róla és ez borzalmas érzés.
- Tudom,de én itt leszek és segítek túllépni rajta.
- Ha a pszichológusnak nem ment két év alatt,akkor te mégis,hogy akarod megoldani.
- Doktorhoz is jártál?
- Igen,és csak azért hagytuk abba a kezelést,mert rájöttem,hogyan manipuláljam a valóságot,hogy mindenki azt kapja,amit akar.
- És te mit akarsz igazából?
- Fogalmam sincs,de abban az egyben biztos vagyok,hogy ez ami most van,ez remek.
- Mármint?
- Az,hogy te itt vagy és van akivel őszinte lehetek,mert semmit nem vár el tőlem.
- De igen...elvárnék valamit.
- Mit?-nézek a németre összeráncolt homlokkal.
- Hogy megcsókolj.-vigyorodik el és ajkait enyémekhez érinti,épp csak annyira,hogy érezhessem őket enyémeken és karjaim automatikusan nyaka köré fonhassam,majd így közelebb vonhassam magamhoz és folytathassuk,ahogy abbahagytuk.
Sebivel két napja vagyunk Monacóban és élvezzük,hogy senki nem tudja igazán hol is vagyunk.Az edzője úgy tudja,hogy a szüleihez ment a hétvégére,míg Lorának azt mondtam,hogy a bátyámmal fogok tölteni pár napot Olaszországban.Tegnap délután óta nem hagytuk el a hotelszobánkat,de azt hiszem nem is nagyon tervezzük.Rengeteget voltunk úgy együtt és egyszerűen tökéletesen összehangolódtunk.
- El akarok menni vacsorázni.-suttogja kicsit álmosan.
- Akkor menjünk.-fejem leemelem mellkasáról,hogy szembe tudjak nézni vele.
- Ki mondta,hogy téged is viszlek?-kacag fel.
- Szemét dög vagy.-csapom meg,mire feljajdul.
- Na jó,látom mennyire szeretnél jönni.Akkor elviszlek magammal.
- Már nem is akarok menni.Inkább itt maradok és meztelenül mászkálok a szobában,majd felhívom az egyik szeretőmet és míg te vacsorázol,addig mi ketten majd itt enyelgünk az ágyban...Sőt,ha nagyon jó kedvemben kapnak el akkor még a szobapincért is beszervezzük.
- Ha így vesszük a dolgokat,akkor már annyira nincs is kedvem vacsorázni menni.
- Látod...Csak a megfelelő ellenajánlat kell és minden meg van oldva.
- Esdve kérlek,hogy gyere velem.Nem akarok abba az ágyba feküdni,amelyikbe a szobapincér élvezett.
- Milyen szépen kéred.-kuncogok és egy puszit adok mellkasára,amitől libabőrős lesz egész felsőteste.
- Akkor,mi a válasz?
- Persze,hogy megyek.Farkaséhes vagyok.
- Jó,de utána visszajövünk és te megint csak az enyém vagy.
- Legyen,ahogy akarod.
- Így akarom.-csókol meg utoljára és nagy erőfeszítések árán feltápászkodik mellőlem.
- Alul öltözöttnek érzem magam.-mér végig Vettel vigyorogva.
Rajta egyszerű kék ing és farmer van,de ezekben is szívdöglesztő és szexi.Közelebb érve megérzem drága arcszeszének és márkás parfümének bódító elegyél a levegőben és legszívesebben azonnal leteperném.De erőt véve magamon,mégsem teszem.
- Indulhatunk,szép hölgyem?-tárja ki a szoba ajtaját,majd ugyanezzel a mozdulattal be is zárja mögöttünk.
Egy kellemes éttermet találunk magunknak,ahol zavartalanul ülhetünk és meg sem kérdezi senki,hogy mit csinálunk éppen.Ez így remek is.Egész vacsi alatt jár a szánk és minden baromságról beszélgetünk.Végül már azt is megtudom,hogy az esküvőjét Balin szeretné tartani és a nászútra pedig Amerikába akar menni valahová.
- Gyerekeket akarsz majd?-kérdez rá egyszer csak a semmiből.
- Ez most,hogy jutott eszedbe?-köpöm vissza a vizet a pohárba meglepetésemben.
- Ha már te az esküvői terveimről faggathatsz,akkor én miért ne kérdezzek ilyeneket?
- Jogos.-bólintok beleegyezően és felszúrok egy szeletke csirkét a villámra.
- Szóval...akarsz gyerekeket?
- Természetesen akarok.Legalább hármat és legalább kettőt közülük kisfiút szeretnék.A lányok sokkal hisztisebbek.
- Nevek?-folytatja a faggatózást.
- Egyet biztosan José-Luis-nak fognak hívni,az apám után.
- Szép...A másikat pedig hízhatnád Norbertnek.
- Miért keresztelné a gyerekét bárki is ilyen hülye névre?
- Az apámat is így hívják.
- Akkor,miért keresztelném el én a gyerekemet az apád után?
- Nem tudom...-pirul el fülig.
- Ha belekezdtél akkor most már mondd végig.-meresztek rá ideges szemeket.
- Én csak go...-kezdene bele,de ebben a pillanatban három kamaszlány jelenik meg az asztalunknál és megtámadják a németet,aláírásokat követelve.
- Ő csak nem az új barátnőd?-néz rám az egyik lenézően és visszafordul a némethez.
- Ő az én..nos ő csak egy barátom,semmi több.-legyint a német és nekilát aláírásokat osztogatni.
Az estének hamarosan véget vetünk és visszamegyünk a hotelbe,ahol ismét lezuhanyozunk,ezúttal külön,majd mikor mindketten a puha ágyikóban fekünk érzem,ahogy Seb egyre közelebb húz magához,majd lekezdi csókolgatni a nyakam.
- A barátok nem csókolóznak.-szalad ki a számon,de azonnal megbánom,mert ebből azonnal rájön,hogy bánt a tudat,hogy a barátjának nevezett,bár magamnak sem vallottam be.
***
Ez lett volna a rész,remélem tetszett.Nem tudom mikor lesz folytatás,mert ugye most már tavasz van és egyre több időt töltök kinn,ami azt jelenti,hogy egyre kevesebb időm marad az írásra,de minidig igyekszem megtalálni a tökéletes egyensúlyt,remélem hamar vissza fogok tudni rázódni a normális kerékvágásba.
Legyen szép estétek és sok sikert a jövő héthez!
Puszi:*:*
Nem szoktam véleményt írni, szóval most is csak ennyit mondanék : Elkepesztően jó!!:))
VálaszTörlés