5.Rész

Egy pár lehettünk volna

-  Seb!-lépek be a házba,ahol tudom,hogy a csak a német bajnokot találom otthon.

-  Hát te meg?-lép elém egy papírtömbbel a kezében.

-  Jöttem megnézni,hogy nem-e vittek el benneteket az ufók.

-  Korábban kell annak az ufónak felkelni,ha engem akar elvinni.-kuncog és kezembe nyomja a paksamétát.-Ugye ma nagyon az asszisztensem akarsz lenni?
-  Éppenséggel nem igazán...-húzom el a szám és fintorogva figyelem a rengeteg papírt a kezemben.
-  Az életemet mentenéd meg vele...-veszi könyörgőre a figurát és ugyebár nem tudok ellenállni a kiskutya szemeknek.
-  Legyen...De utána elviszel sütizni.
-  Elviszlek,csak legyünk túl ezeken a papírokon.
-  Oké,de dupla tejszínt fogok rá kérni...
-  Tripla tejszín kapsz...-vigyorog és beránt az irodájába,ahol hegyekben állnak a hasonló papírok.

   Végül két órán át ügyködünk a papírokkal,mire valami halvány esély van rá,hogy egyszer is a végéhez érünk.Egész este hatig rakosgatjuk őket,míg végül az utolsó is kész lesz.

-  Na,akarod még azt a sütit?-kérdezi,amikor már a kanapén ücsörgünk és a lábunkat lógatjuk.
-  Inkább aludni szeretnék...
-  Ha akarsz maradhatsz...Kell a hálótárs.
-  Miért,Hanna hol van?
-  A szüleitekhez ment haza..Akadt egy kis dolga.
-  Ez különös,nekem nem szólt.-pillantok a bajnokra,aki csak szórakozottan néz vissza rám,semmi jelentőséget nem tulajdonítva szavaimnak.
-  Csinálunk vacsit?-veti fel az ötletet váratlanul.
-  Ha nagyon éhes vagy,akkor benne vagyok.
-  Annyira nem,főzni sincs kedvem,viszont valamit csak enni kell.
-  Mi lenne,ha rendelnénk valami finomat?
-  Ötlet?
-  Szerintem rendeljünk pizzát.
-  Heikki megöl,ha megtudja,hogy pizzát eszem.
-  Na és akkor mi van?Nagy fiú vagy már,majd futsz két körrel többet,ha edzetek.
-  De ha a pokolra jutok miattad,te leszel a legfőbb bűnös,csak,hogy tudd...-jegyzi meg fenyegetően és már emeli is füléhez a telefont.
-  Téged aztán minden marhaságra rá lehet venni.
-  Na kösz...Rendelek neked pizzát,erre te kinevetsz..Milyen dolog ez?
-  Olyan,amit te sosem fogsz megérteni...-szorítom magamhoz a párnát,ami épp kezemben volt.
-  Szerintem ne legyél ebben olyan biztos.
-  Miért?
-  Van egy titkos fegyverem,aminek segítségével beférkőzöm egy nő agyába.
-  Szerintem azzal a titkos fegyverrel csak a nő lábai közé férkőzöl be.-nevettem el magam hangosan.
-  Ez szemét volt.

    Megrendeli a pizzát,ami egy fél óra múlva már az asztalon gőzölög és arra vár,hogy rávessük magunkat.

-  Nem merek enni belőle...-fintorodik el a német.
-  Se baj,több marad nekem.-kacsintok rá és az ölembe húzom a dobozt,amiben az isteni kaja van.
-  De ez nagyon sok.-nyafog tovább.
-  Oké,mit bánom én,míg eszek,addig te ropogtass el egy szál zellert,vagy valamit.
-  Rendben,de ha majd elhízol és nem férsz bele az autódba,ne engem hibáztass.-fenyeget meg és bevonul a hűtőhöz,hogy keressen valami bio-nyúlkaját.

   A pizzát végül még sem egyedül fogyasztom el,ugyanis amint a kis német visszaért befészkeltem magam közé és a biokaja közé,majd nassolni kezdtem az én fincsi vacsorám.Persze azonnal sutba dobta a felelősség érzetét és kikapta a kezemből az utolsó falatot.

-  És a nyúlkaja?
-  Majd holnap bepótolom.Nem akarsz itt aludni?
-  Mint régen?-vonom fel a szemöldököm.
-  Ha akarod,akkor igen.
-  Na még jó,hogy akarom.Nagyon rég aludtunk együtt.-vigyorgok rá és beljebb furakszom karjai közé.
-  Ez a kanapé lesz a mi kis titkunk.
-  Mire célzol?
-  Arra,hogy itt ülsz,szorosan hozzám bújva úgy,hogy közben nekem ott van Hanna,neked pedig Kimi barátom csapja a szelet.
-  Igaz,de nekem te csak barát vagy...A húgomnak nem kell emiatt aggódnia.
-  És Kiminek sem kell miattam aggódnia.
-  Akkor meg nem mindegy...?
-  De.

   Mikor megettük a vacsit felmentünk,lezuhanyoztunk,majd bebújtunk egymás mellé a nagy,franciaágyba,a vendégszobában,mivel nem akartam Sebbel együtt aludni,a közös hálójukban.Szorosan egymáshoz bújva feküdtünk a nagy,kényelmes ágyikóban.

    Nagyon jó volt a karjaiban aludni,már vagy ezer éve nem vlt ilyen és reggel mikor felébredek nagyon jól érzem magam.Ásítozva fordulok meg,és boldogan veszem tudomásul,hogy a kis német még mindig az igazak álmát alussza.Lassan szembe evickélem magam vele és figyelem,ahogy mellkasa fel-le mozog és ahogy szempillája alatt őrült táncot járnak kék szemei.

    Nem tudok ellenállni a kísértésnek,muszáj csak megérintenem,legalább egyszer az arcához érnem.Nagyot nyelek és kiszabadítva kezem a paplan alól lassan,óvatosan az arcához érek.Pár napja biztosan összeveszett a borotvájával,ugyanis szúrós borosta fedte egész állát és ajkai fölött is megjelent a ki bajuszka,annyira cuki volt.Annyira ellentmondásos a látvány.A teljesen kölyökképű német világbajnok,borostás arccal és kusza tincsekkel.

- Ha így bámulsz rám elkergeted az álmaimat.-nyög fel álmos,rekedtes hangon.
- Sajnálom,nem vettem észre,hogy ébren vagy.
- Nem is voltam,de aztán te kiszuggeráltad,hogy felébredjek.Ördögi nőszemély.
- Ezt most vehetem bóknak?
- Úgy veszed ahogy akarod,most pedig tessék szépen aludni még,mert korán van.
- Ha tudni akarod már negyed 11,szóval minden van,csak nem korán.
- Basszus,komolyan ennyi az idő?!-pattannak ki szem héjai ijedten.
- Bizony...-emelgetem meg szemöldököm.- Tán csak nem sietsz valahová?
- Heikki meg fog ölni...
- Dehogy fog,szeret ő téged annyira,hogy ne szedje le a fejed,még ha megérdemled sem.
- Soha nem lehetsz benne biztos...Most pedig kimehetnél,fel kell öltöznöm.
- Régen nem voltál ilyen szégyenlős..
- Most se vagyok,csak felnőttem és rájöttem,hogy mindenki előtt nem szokás meztelenkedni.
- Ezt most úgy érted,hogy kiment a fejedből a meztelen fürdőzés a Toro Rosso székhelye előtti medencében,amikor bejelentették,hogy hozzájuk igazoltál?
- Lehetetlen,hogy te még emlékezz rá.Az nem létezik.-rázza szőke buksiját értetlenkedve.
- Na még szép,hogy emlékszem!Az ilyen cikis dolgokra emlékezni akarok és,amikor kiöregszem a versenyzésből,akkor majd írok egy könyvet,” Sebsatian Vettel életének ciki momentumai ”címmel.
- Na persze.Mindre úgy sem emlékezhetsz.
- Fogadunk?!-terültem szét az ágyon.
- Igen,ugyanis régen voltunk mi már gyerekek,valamint két évig nem is beszéltünk.
- De csak azért,mert engem kitettek a csapatomtól.
- Ja,még jó,hogy ilyen könnyen átléptél rajta,hogy miattam lettél kirúgva.-jegyzi meg nevetve és beleugrik farmerjába,hogy folytathassa a készülődést.

     Szavai sokkolóan hatottak rám.Nekem fogalmam sem volt,hogy ki érkezik a helyemre,ugyanis gondosan titkolták előttem és engem meg annyira felidegesített,hogy ennyire kihagynak a dolgokból,hogy az valami elképzelhetetlen és inkább hagytam a francba az egészet.Nem olvastam cikkeket a csapatról és nem foglalkoztam a szerelők pletykáival sem.Ha megjelentek fülembe dugtam a fülhallgatóm és kizártam mindenkit.Az utolsó pár versenyre teljesen elhidegültünk egymástól és elég rossz viszonyban váltunk el.

    Nagyon haragudtam is Sabrinára,amiért a beleegyezésem nélkül csak úgy fogta magát és elöljáróban megbeszéléseket folytatott a nevemben.Mivel én nem olvastam újságot és nem szerepeltem közösségi oldalakon,így az ő dolga lett volna szólni erről az egészről,de ha elfogadta,akkor csak hajrá..Majd meglátjuk,hogy ki a jobb.

    Sebastianra nem haragudtam,mert nem ő tehetett róla,bár az is lehet,hogy ha valaki másról lenne szó,azt egyszerűen elküldeném a fenébe,hogy kitúrt a helyemről.Szerencsére Sebbel elég közel állunk egymáshoz,annak ellenére is,hogy végül a tesómmal jött össze,akivel ugyan nem voltak valami jóban,szinte mindig csak veszekedtek,de e már a múlté,hisz a jelenben ők alkotják a tökéletes párt.

- Hajlandó vagy még ma rám figyelni?-legyez türelmetlenül arcom előtt.
- Sajnálom,kicsit belemerültem a gondolataimba.-tápászkodok fel az ágyról és néztem,ahogy idegesen járkál fel-alá a szobában,valami tiszta felső után kutatva.
- Szóval,ne lenne nagy kérés ha megkérnélek,hogy maradj egy kicsit?
- Ha te elmész,akkor én mit kezdek itt magammal,egyedül?
- Betehetnéd a ruháimat a mosógépbe...-pislog rám angyali kék szemekkel.
- Na még csak az kéne.Úgy nézek én ki,mint a házvezetőnőd?-teszem az idegest.
- Nem,ne érts félre,nem erről van szó,csak miután este elaludtál Hanna küldött egy sms-t,hogy tovább kell maradjon mint gondolta és addig gondoskodjak magamról.
- És akkor ha én mosok rád,az neked az,hogy magadról gondoskodsz?!
- Igen,megkérlek,mert tudom,hogy nagyon szeretsz engem és megteszed nekem,mert nagyon szépen kérem és,mert kapsz valamit jutalmul.
- Meg akarsz vesztegetni?-nézek rá gyanakvóan.
- Emlékszel még arra a fincsi sütire,amit az este kértél a segítség fejében?
- Hogy is felejthetném el?-nézek ábrándosan a plafonra.
- Hozok neked..
- Csak áltatsz...
- Ígérem,hogy hozok..Sőt még én is eszek belőle.
- Mennyi szennyesed van?!-villantok rá egy őrült vigyort és leugrok az ágyról,de azonnal vissza is esek,mivel a szobabába szanaszét vannak dobálva a cuccok és mindenfelé szennyes pulcsik és gatyák hevertek.
- Csak egy kevés...-legyint könnyelműen és szétnéz a szobában.
- Ezért nagyon sok sütivel fogsz nekem jönni.
- Majd megoldjuk a fizettséget.-kacsint rám,majd vállára dobva táskáját,már itt sincs.

/Sabrina szemszöge/

- Meséljem el mi volt az este?-kérdez rá Antionin kaján vigyorral.
- Nem,csak hagyj elmenni,ja és azt hiszem,hogy hagyjuk egymást békén...-tápászkodok fel az asztaltól,de könyököm megadja magát és visszaesem a székre.
- Nyugi,kislány...Ezért olyan fizetésemelést fogok kapni,hogy vehetek belőle egy új BMW-t.
- Nagyon örülök neki,viszont ha ezt Käthe megtudja,valószínű,hogy soha a büdös életbe nem áll velem szóba.

- Jó barát ő,meg fogja érteni,hogy a csúnya és gonosz Antonin,a szüzek megrontója,minden idők legaljasabb férfija leitatott és kiszedett belőled minden titkos infót,ami a magánéletével kapcsolatos,valamint Kimi Räikkönennel.
- Mit mondtam pontosan?-kérdeztem meg remegő hangon.
- Olvasd el az újságot,minden benne van...
- Elmehetsz a fenébe!-kiáltok rá,és végre mikor ismét rátalálok erőmre feltápászkodom az asztaltól ,majd kezembe véve ruhámat és táskámat már ott sem vagyok.

    Nagyon magam alatt vagyok,amikor elhagyom a házat és csak azzal foglalkozom,hogy az emberek meg ne lássák máris kisírt szemeimet és azokat a lila karikákat,amiket a másnaposság okozott. Nem hittem el, hogy képes vagyok ilyet tenni. Soha nem árultam volna el a legjobb barátnőmet, de úgy látszik, hogy az alkohol nem csak a gátlásokat oldja. Nem akartam az elkövetkezendő úgy ezer évben Käthe szeme elé kerülni. Borzalmasan érzem magam, és csak ra vágyok, hogy hazaérjek és lefeküdhessek aludni.

   A bejárati ajtót mérgesen nyitom ki, majd teljes erővel csapom be. Ismét sírni kezdek, és várom a pillanatot, hogy Käthe is tudomást szerezzen a történtekről, és felhívjon és kulturáltan elküldjön a pokol legmélyebb bugyrába. Szomorúan megyek be a fürdőbe és ledobálom a ruháim. Beállok a zuhany alá és hideg vízzel lezuhanyozom. Mikor kész vagyok, megtörölközöm és felöltözöm. A hajam törölöm épp, mikor megszólal a telefonom. Félve megyek oda az ágyhoz. Kézbe veszem és meglátom, hogy Käthe hív.

/Sebastian szemszöge/

- Végre,azt hittem elnyeltek a tücskök.-toporzékol idegesen Heikki a kocsi mellett,amikor én is odaérek a terem elé.
- Naná,tücskök..télen.-csóválom meg a fejem és kezet fogok vele.
- Neked bűntudat szagod van,tán csak nem egészségtelen kaját ettél az este?!
- Á...ugyan dehogy.-meresztek rá nagy szemeket,a mentelistája...
- Szóval igen.Pedig mosolyt még Hanna sincs itthon.
- Honnan tudod?-nézek rá összeráncolt szemöldökkel.
- Beszéltem vele az este, a lelkemre kötötte,hogy ne hagyjalak elzülleni,szóval ha az este valami olyat ettél,amit nem lett volna szabd,akkor ma dupla annyit fogunk edzeni,mint általában.
- Ez most komoly?!-kérdezem elkeseredetten.
- Ki volt az,aki a bűnbe vitt?
- Käthe ott aludt nálam az este és késő volt már a főzőcskézéshez.Mire észrevettem már ott gőzölgött a pizza az asztalomon.
- Na persze.Sőt gondolom le is ütött és megkötözött,úgy taposta beléd a kaját.
- Igen.Sőt még esőtáncot is járt körülöttem.a lakás közepén pedig egy akkora tábortüzet rakott,hogy a szomszédok majdnem kihívták a tűzoltókat.
- Nem is akarom tudni,hogy ebből mennyi igaz,mert a végén azt hinném,hogy be vagy rúgva,vagy legalább is olyan mértékű agyrázkódást szenvedtél,hogy nem tudod mit beszélsz.
- Remek ötlet.Menjünk be,mert szétfagyok.-kezdem noszogatni,mire nagy levegőt vesz és besétálunk a terembe.

    Benn átöltözöm és épp mikor látnánk neki az edzésnek,megszólal a telefonom.Bosszankodva lépek vissza az öltözőbe és halászom elő a készüléket.Kimi neve villog a kijelzőn,amin kicsit fel is idegesítem magam,mert tudja,hogy épp edzek,de mégis felhív.Kifújom a levegőt és felveszem.

- Én megölöm ezt a csajt!

***

Szóval,mivel van egy kis tervem a 10.Résszel ezért úgy döntöttem,hogy ma is és holnap is ehhez a történethez kaptok részt,mivel csak úgy jönnek ki a számításaim.Remélem nem haragszotok és hagytok pár hozzászólást.

Kellemes hétvégét mindenkinek.

Puszi:*:*