24.Rész

Brazil hétvége 2/2

-  Azt hiszem,hogy itt az ideje indulni.-vette vállára táskáját Seb.
-  Szerintem is.Ha nem akarjuk lekésni a versenyt,lehet,hogy el kellene indulni.-pattantam fel az ágyról és már mentem is párom után,aki nagy izgatottságában még megvárni is elfelejtett.
-  Siethetnél egy pindurkát,jó?-fordult vissza a liftből idegesen.
-  Ne harapd már le a fejem,oké?
-  Bocsi,édesem,de ha tudnád mennyire izgulok,azt hiszem te sem tudnál nyugodtan üldögélni a babérjaidon.
-   Ügyes leszel,ebben biztos vagyok.-nyomtam egy puszit az arcára,mikor végre utolértem a liftben.

   Seb végül is a negyedik helyről vághatott neki a versenynek.Elég bosszús volt,de megértetem,hisz neki akkor a VB címe volt a tét.Azt szerettem volna,ha kiélvezi,mert még nem mondtam el neki,hogy ha herceggé koronázzák,akkor erről az egészről le kell mondania.Csak annyi reményem maradt,hogy bátyuskám,Anti,hajlandó ekkora áldozatot meghozni értem és lemond a katonai pályáról,csak azért,hogy herceg legyen és apánk után ő uralkodjon.

-   Kicsim,azt hiszem,jobb ha most megkeresed Rinát meg Marionékat,mert nekem dolgom van,fel kell készüljek.-fogta meg kezem,amikor a pályabejárathoz értünk.
-  Készülj csak fel nyugodtan...Én elleszek.Megkeresem a lányokat,hátha őket is száműzték.
-  Én nem száműzlek,csak nem szeretném,ha nélkülözve éreznéd magad.Nagyon a szívemen viselném,ha az én Angyalom itt ücsörögne.
-  Igaz...Akkor én most elmegyek.Majd a verseny előtt találkozunk,hogy szerencsét kívánjak.
-  Vigyázz magadra.-csókolt meg,majd még egy  keveset együtt mentünk,majd elváltak útjaink és ő elment megkeresni Heikkit,meg a csapata többi részét.

    Egyedül bóklásztam a boxutcában.Semmi kedvem nem volt társaságot szerezni magamnak,inkább csak sétálgattam és figyeltem az emberek kavalkádját.A Ferrari box előtt időztem csupán egy keveset,mert a garázs előtt ott állt Fernando és a barátnője.Hiába nem kedveltem őket,a lány valóban szép volt,csak volt benne valami,ami nagyon idegesített,nem tudnám megmondani,hogy mi is volt az...

    Ha jól emlékszem Dasa volt a lány neve,de annyira nem érdekelt,így tovább álltam.Vesztemre újabb ismerősbe botlottam.Nem is kellett vacillálnom,hogy köszönjek-e neki,mivel ő máris rám vetette magát és szorosan átölelt.

-  Annyira aggódtam érted.-suttogta szinte remegő hangon.
-  Ugyan miért?
-  Hát,mert miután elmentél Párizsból nem hívtál és nem is vetted fel a telefont.A TV-ből kellet azt is megtudnom,hogy máshoz akarsz férjhez menni,meg azt,hogy utána az előző vőlegényed megszöktetett.
-  Sajnálom,Jaime.Soha többet nem fordul elő.
-  Hát,remélem is,mert abszolút halálra rémítettél.
-  Nyugi már,itt vagyok és semmi nem lett velem.Itt vagyok,élek és virulok.-mutatok végig magamon.
-  Oké....De miért kóborolsz itt egyedül?
-  Csak sétálgattam.Sebnek készülnie kell a nagy versenyre.
- Akkor most van egy kis időd?
-  Van,de most akartam megkeresni Rinát.
-  Az meg ki?
-  A legjobb barátnőm,de nem ismered..Nincs honnan.
-  És mi lenne ha mi ketten keresnénk egy kis csöndes zugot itt valahol a pályán,ahol senki nem láthat minket...
-  Nem lehet.Soha többet nem akarok az lenni,aki voltam.
-  Mindig ezt mondod,aztán meg tudjuk mi a vége.-nyalta meg szája sarkát.
-  Igen,sajnos tudjuk.-fontam mérgesen karba kezeimet.
-  Ugyan már,Angie.Tudom,hogy mennyire élveznéd,ha mi most ketten....
-  Még szerencse,hogy én már nem akarok tőled semmit.
-  Ez nagy kár,pedig én igazán szeretnélek téged.
-  Sajnos elkéstél,most pedig jobb lenne,ha máshol keresnél szórakozást...
-  Talán megkeresem Rinát és elszórakoztatom.
-  Nem is ismered.
-  Viszont tudom,hogy néz ki és már a nevét is tudom.Azt is tudom,hogy a férje a Lotusnál pilóta és,hogy finnek.
-  Jó,ez igaz.De ha ott vagy,akkor mit akarsz neki mondani?
-  Ugyan,kérlek.Elég megnyerő pasi vagyok,simán az ujjaim köré tudok csavarni bárkit.
-  Akkor miért nem csavargatsz valami mást,mondjuk egy eldugott helyen?
-  Itt sokkal látványosabban lehet botrányt csinálni.
-  Te viszont nem akarsz botrányt csinálni...Szóval keress magadnak másik sportágat,mondjuk az asztaliteniszt.Talán ott akad valaki aki kapható számodra.
-  Miért vagy ilyen kegyetlen?Én csak egy kis törődést kérek,semmi mást.
-  Azt hiszem,hogy ha nem hagysz békén a kis törődést Sebtől fogod megkapni...Valószínű az orrod látja majd kárát.
-  Milyen édes vagy,mikor fenyegetőzöl.-karolt át,majd egyre csak csökkentette a távolságot ajkaink közt,de ezúttal nem hagytam neki.

    Eltoltam magamtól és egy hatalmas pofonnal válaszoltam közeledésére.Először kicsit megdöbbent,de nem vagyok én elég ahhoz,hogy egy ekkora szemetet meglepjek.Megragadta kezemet és elkezdett rángatni magával.Kiáltoztam és az emberek mind felénk fordultak.Csak néztek minket bambán,de senki még csak meg se moccant.Na szép...

-  Engedj már el te szemét!-rúgtam alaposan sípcsonton,mire azonnal elengedett.

    Fogalmam sincs,hogy lett egy ilyen rendes srácból egy ekkora perverz szemétláda.Amint kicsit feleszméltem máris rohanni kezdtem.Nem érdekelt kinek megyek neki,vagy kit lökök fel.Egyenesen a Red Bull boxába mentem,ahol úgy néztek rám,mint egy holdkórosra.Csak pislogtak,de nem mondtak semmit.

-  Hol van Sebastian?-szólaltam meg kicsit még zihálva.
-  Hátul van,Heikkivel melegítenek be.-válaszolt az egyik szerelő,majd folytatta munkáját,akkor kezdték a pályára tolni a kocsit.
-  Kösz.-bólintottam,majd azonnal rohantam is hátra.

   A kis szobában valóban ott volt a két szöszi.Seb épp valami gyakorlatot végzett,fülhallgatóval a fülében,a finn pedig stopperrel mérte az időt.Nagy levegőt vettem és úgy döntöttem mégsem zavarom őket.Visszamentem a szerelőkhöz és felültem arra kis polc szerű valamire,amin Seb szokott a szabadedzéseken és az időmérő előtt.

-  Angie.Azt hittem,hogy Rinával meg a többiekkel vagy.-ült mellém Steve,az egyik szerelő.
-  Sajnos nem.Volt egy kisebb összetűzésem Jaiméval és ide jöttem.Nincs kedvem még nagyobb botrányt csinálni,mint amit eddig csináltam.
-  Látod,ez egy remek döntés.Inkább vedd ezt fel.-nyomott a kezembe egy fejhallgatót.
-  Ezt minek?
-  Azért,mert hamarosan kezdődik és gondolom szeretnéd hallgatni a csapatrádiót.
-  Ú,imádlak!-ugrottam a nyakába mosolyogva majd kezeimbe fogtam a nagy fejhallgatót.
-  Itt jön Seb,most megyek,mert mg dolgom van.
-  Szia!-intettem neki továbbra is mosolyogva.

    Stevenek igaza volt,Seb tényleg kijött hátulról.Az a fura zokniszerű valami a kezében volt,a sisak pedig  Heikki kezében pihent.

-  Szia!-intettem neki mosolyogva és leugrottam a polcról.
-  Hát te?-karolt át,de arcára továbbra is csak az értetlenség ült ki.
-  Jöttem szerencsepuszit adni.-mondtam,majd lassan megcsókoltam.
-  Ezek után biztosan szerencsém lesz.-sóhajtott,mikor elváltunk egymástól.
-  Remélem is.
-  Most mennem kell,mert a kocsi nélkülem nem fog messzire menni.
-  Azt én is kétlem.Még egyszer,nagyon ügyes legyél,nyerd meg ha lehet.
-  Meglátom mit tehetek.-adott egy gyors csókot,majd edzője utána sietett.

     Nagyon izgultam érte,és csak remélni mertem,hogy semmi nem fog történni vele.Végül a motorok felbőgtek,jelezve,hogy hamarosan indul a verseny.A lámpák sorra felgyúltak,majd egyszerre kialudtak,a mezőny pedig elrajtolt.Seb szinte azonnal hátraesett,majd miután összeért az egyik autóval a mezőny végére került.

   Egész végig szorongattam Heikki kezét,aki csak mosolygott a nagy izgalmamon.Szépen körözgettek,hol szakadó esőben,hol száradó pályán,aztán a vége felé elromlott Seb rádiója és utána nem is jött rendbe a verseny végéig.Végül Sebet a hatodik helyen intették le,így pedig három ponttal nyerte meg a bajnokságot.Egyszerre rohant ki mindenki,hogy gratuláljon neki,én hátul maradtam,nem akartam útban lenni.

    A futam után jött a díjátadó,de az minket nem érintett,így inkább azt figyeltem,ahogy Seb és a csapat ünnepel.Mikor végre hozzá tudtam férkőzni magamhoz szorítottam.Nem akartam elengedtem magamtól,csak ölelni és vele örülni a címvédésének.Este Kimiékkel bulizni mentünk,este pedig nagyon fáradtan értünk vissza a hotelbe.

-  Mi lenne ha még itt maradnánk pár napig?-kérdezte,mikor este egymás karjaiban feküdtünk.
-  És mit szólnál ha hazamennénk?
-  Egyik sem lehetséges,nekem innen egyenesen a gyárba kell menni,már holnap reggel.
-  Akkor én egyedül maradok?-pislogtam rá szomorúan.
-  Sajnálom édes,de ha szeretnél,akkor esetleg elmehetnél anyához.Már nagyon régen beszéltetek,hiányzol neki.
-  Lehet az lesz....-mosolyodtam el.
-  Megnyugodtam,hogy nem fogsz semmi kalamajkába keveredni.
-  Én nem szoktam kalamajkába keveredni.
-  Hát,erről azért még beszélgethetnénk,de nem menjünk be a témába.
-  Szerintem se.De most aludjunk...Nagyon kifáradtam ma és szerintem te is.
-  Igazad van.Holnap egy hamarabbi géppel megyek el,te indulsz,amikor akarsz.
-  Akkor nem megyünk együtt?
-  Sajnálom édesem,de nagyon sietnem kell,még ma este el kellett volna mennem,de kikönyörögtem Christian-nál,hogy maradhassak veled.
-  Imádlak,bajnokom.-csókoltam meg,majd befészkeltem magam karjai közé és lassan elnyomott az álom.

   Másnap valóban egyedül ébredtem.Seb párnáján egy nagy csokor rózsa volt.Álmosan elmosolyodtam és megszagoltam a virágokat.Boldog voltam és valami mégsem volt rendben.Nagyot nyelve legyűrtem rossz előérzetem és a fürdőben lezuhanyoztam és rendbe tettem magam.Mikor felöltöztem összeszedtem a cuccaimat és kezembe véve a virágokat elindultam lefelé.

-  Kisasszony,a vőlegénye hagyott itt magának valamit.-adott a kezembe a recepciós egy vaskos borítékot.
-  Köszönöm,szép napot.-mosolyogtam rá,majd ismét összeszedve cuccaim elindultam a kocsi felé,ami kivitt a reptérre.

    A kocsiban kibontottam a borítékot,egy fekete doboz volt benne.Azt is kinyitottam és egy csodaszép fehérarany karkötőt rejtett.Annyira szép volt.Egy kis cetli csúszott az ölembe a borítékból.Gyorsan szétbontottam és elolvastam a pár sort,ami rajta volt: "Hogy el ne felejtsd mennyire szeretlek.Csók,Sebastian!".

    Azonnal előkaptam a telefonom és megkerestem Seb telefonszámát,majd elkezdtem bepötyögni a rövidke üzenetet.

" Azt lehetetlen elfelejteni.Köszönöm a csodaszép ajándékot ."

    Mikor kész voltam rányomtam a küldés gombra és vártam a választ.A kocsi megállt a reptér előtt és sofőr segített becipelni a bőröndömet a terminálra,hogy ne kelljen nekem cipelni.Miután átestem minden ellenőrzési ponton megkezdődött a beszállás.Miután ezzel is végeztem és megtaláltam a helyem előszedtem a fejhallgatóm és a felszállás után elindítottam kedvenc zenémet.Hamarosan el is nyomott az álom és csak órákkal később ébredtem a telefonom rezgésére.Kihalásztam a készüléket és elmosolyodtam,mivel a kijelzőn Seb neve villogott.

-  Haló?-szóltam bele kicsit álmos hangon.
-  Hogy van az én angyalkám?-kérdezte szinte nevetve.
-  Nagyon remekül.Megkaptad az üzenetem?
-  Igen,csak nem volt időm válaszolni.Tudod...a sajtó meg a dedikálás kicsit lefoglalnak.
-  Semmi gond.Hamarosan landolunk.Szóltál anyukádnak,hogy jövök?
-  Ja,teljesen bepörgött.Azzal fenyeget,hogy egész nap veled lesz.Meg akar tanítani főzni.
-  Milyen kis cuki már..
-  El sem tudod képzelni,hogy az mekkora szívás lesz.Nem egy kíméletes ember,ha olyanról van szó,amit szeret.
-  Nyugi...Meg tudjuk érteni egymást,tök jól kijövünk.
-  Akkor megnyugodtam.
-  Mikor jössz haza?
-  Csak a hét végén.Addig még van néhány dolgom.
-  Nagyon fogsz hiányozni.-biggyesztetem le ajkaimat.
- Te is nekem,Angyalkám.Most viszont rohannom kell,mert csak tíz perc szünetet kaptam.
-  Ügyes legyél,bajnok!
-  Vigyázz magadra.Szeretlek.
-  Én is téged,szia!

    Miután letettük a sokkal jobb kedvem lett.A gép landolásáig már nem aludtam.Mikor összeszedtem a csomagom fogtam egy taxit és egész Heppenheimig vitettem magam,mert ott nincs reptér.Nagyjából egy fél órás út volt,a nap már majdnem teljesen alábukott a domboknak a városka szélén.alig vártam,hogy Seb végre hazajöjjön és együtt legyünk.egy napja sem volt,hogy nem láttam,de nekem máris nagyon hiányzott.

***

Ez volt mára a rész,remélem tetszett.Holnap nem tudom,hogy lesz-e folytatás valamelyik történethez,remélem össze tudom hozni,de ha nem,akkor szombaton bepótolom.

Legyetek nagyon jók addig is és élvezzétek a hétvégét,én már kivettem a szabadságot a suliból,ma 10-ig aludtam....Azt hiszem kijelenthetem,hogy imádok aludni.

Szép estét mindenkinek!

Puszi:*:*