21.Rész

Képes voltál idejönni?

-  És mégis ki kérte,hogy ide gyere?-próbáltam megőrizni a hidegvérem,de aligha sikerült.

   Arcom lángolt és a temérdek smink ellenére sem tudtam leplezni izgatottságom és rettegésem.Idegesen babráltam kis táskámat,majd elfordítottam a tekintetem,mert eddig fogva tartotta azt.

-  Az édesapád hívott el.Nem akar életed legnagyobb hibájába belekényszeríteni.Azt akarja,hogy boldog legyél,velem.

-  És ha én nem akarom?-kérdeztem,majd az ablakhoz sétáltam és kibámultam a szakadó esőbe.

-  Azt kétlem.Kívánsz engem,szeretsz és én is szeretlek.Kell ennél több?

-  Igen,nekem hozzá kell mennem Edwardhoz,mert a családom és az országom érdekei ezt követelik meg.

-  Vagy esetleg anyád sikerült megtörjön és,mint egy pincsi követed az utasításait,akármit mondjon.

-  Ez nem igaz!Engem senki nem tör meg!-fordultam meg,viszont a meglepetéstől hátráltam egy lépést,ugyanis Seb annyira közel volt hozzám,hogy arcomon éreztem forró leheletét.

-  Megtörtek...Nézd meg,most is úgy nézel rám,mint egy ijedt kismadár,pedig az a lány,akit én ismertem,az nem nézet ilyen elveszetten a legnehezebb helyzetekben sem

-  Nos,ha így gondolod,akkor az a lány meghalt.Nincs többé.Az anyjának sikerült jó kislányt faragnia belőle,olyat,aki minden kívánságát teljesíti és megfelel az elvárásoknak.Leszámoltam azzal az életemmel.

-  Ezt szomorúan hallom,mert én ugyan nem megyek el nélküled.

-  Akkor sok sikert,mert elég sokat kell várnod rám.Esküvőm lesz.
-  Ha rajtam múlik,akkor biztosan nem.-vetette meg lábait előttem és elszántan nézett szemeimbe.
-  Most miért teszed ezt?-néztem rá szomorúan.
-  Tényleg nem veszed észre?
-  Elárulod,vagy itt sem vagyok.
-  Azért,mert szeretlek,te kis bolond.-mosolygott rám elnézően,majd arcomat tenyerei közé zárta és maga felé húzott,esélyt sem adva a menekülésre.

     Az igazat megvallva,nem is akartam menekülni.Egyedül őt akartam.Gyengéden ízlelgette ajkaimat és közben szorosan ölelt magához.Abban a pillanatban megszűnt köröttem minden és csak édes ajkaira koncentráltam.Féltem attól,hogy mi lesz ezután,de közben azt a biztonságot,amit védelmező karjai nyújtottak,talán soha nem éreztem azelőtt.Egyszerre akartam vele világgá szaladni és eltolni őt magamtól,örökre kitépni a szívemből.

-  Nem mehetsz hozzá Edwardhoz.-súgta ajkaimra.
-  Nem akarok...-sóhajtottam elgyengülve,majd egy pillantást vetettem tengerkék szemeibe és tudtam,hogy nekem mellette a helyem.
-  Ki mondta,hogy kell?-vigyorodott el,majd még egy utolsó csókot lehelt ajkaimra.
-  Az anyám.Nem akarok neki csalódást okozni...
-  Azzal okoznál neki csalódást,ha nem azt tennéd,amit akarsz.
-  Igaz...-sóhajtottam és szomorúan néztem örvényló pillantásába.
-  Akkor mi lesz?
-  Lemegyek és bejelentem,hogy az esküvő lefújva.
-  Megtennéd?
-  Igen,de csak ha te is velem jössz.
-  Ezt meg is beszéltük.Indulás...

/Rina szemszöge/

-  Mintha úgy rémlene,hogy leszögeztem..Én nem vagyok hajlandó ott majomkodni mindenki előtt,talpig dísz buzinak öltöztetve.
-  Viszont ez a legjobb barátnőm esküvője és illene legalább megerőltetned magad,hogy jó benyomást tegyél a családjára.
-  Tojok a felséges fejükre.-fészkelte be magát Kimi a nappaliban egy nagy fotelbe.

   Annyira ki tudott borítani ilyenkor.Úgy viselkedett,mint egy gyerek,aki nem azt a kisautót kapta karácsonyra,amelyiket akarta.Nem sokat veszekedtem vele,mert tudtam,hogy olyan,mintha a falnak beszéltem volna,de persze,azért attól még szerettem,nem azért szültem neki két gyereket is,mert esetleg nem vagyok még mindig legalább annyira belehabarodva,mint egy kamasz.

-  Ne legyél ennyire gyerekes,Räikkönen!-fakadtam ki,türelmem nekem is véges volt...na ő a végére járt.
-  Nem vagyok gyerekes,te vagy olyan,mint aki karót nyelt.Ha azt mondtam,hogy nem akarok menni,akkor nem is megyek.
-  Jó,hát ha te így akkor majd keresek magamnak valami csavargót,költök rá egy-két ezer frankot és nem lesz sokkal rosszabb parti,mint te vagy.
-  Ezt most te sem gondoltad komolyan...-pattant fel a székből,majd ruganyos léptekkel felém indult.
-  Ó,ha te azt tudnád milyen komoly.-vontam fel szemöldökeim,amikor elé lépett.
-  Az én kis feleségem le akar váltani?
-  Mintha te még egyszer se tetted volna meg.
-  De az más volt.Én nem jelentettem be előre,általában csak véletlen volt.
-  Aha,hát ez is véletlen lenne.-karoltam át a nyakát és magamhoz húztam.
-  Piszok szerencsés pasi vagyok,hogy van egy ilyen gyönyörű feleségem,aki ennyi disznóságot elnéz nekem.

-  El sem tudod képzelni,mekkora mákod van,hogy ennyire szeretlek.-beletúrtam szőke hajába és megcsókoltam.
-  Nem fogunk elkésni az esküvőről?-húzza kisfiús mosolyra ajkait.
-  Igazad van,ezt meg folytatjuk este.-adtam még egy gyors csókot szájára,majd elrohantam készülődni.

   Egy egyszerű fekete ruhát vettem fel,fekete selyem kesztyűvel és egy fekete tűsarkúval.A hajamat elegáns kontyba fogtam és a nagymamámtól örökölt hajtűvel összefogtam.Szinte tökéletes volt.Javítgattam még a sminkemen és fújtam magamra egy keveset a kedvenc parfümömből is.

-  Kicsim,segítenél?-hallottam meg egy kétségbeesett finn hangját a fürdő elől.
-  Miben lehetek szolgálatodra?-tártam ki az ajtót,de majdnem hasra estem,ahogy megláttam páromat egy éktelen gubanccal nyakkendője helyén.
-  Esetleg megkötnéd?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-  Gyere ide te nagy gyerek.-léptem hozzá,majd nagyobb nehézségek árán kibontottam a gubancot,majd egy egész helyes csokrocskát varázsoltam nyakába.

    Nagyjából negyed órás késéssel sikerült elindulnunk,de boldogan konstatáltam,hogy még rengeteg ember hullámzott befelé a katedrális csodálatos,faragott ajtaján.Kicsit nyomasztó volt a sok idegen közt téblábolni,de végül is megoldódott a problémám,ugyanis váratlanul,a semmiből Angie bukkant fel.

-  Neked nem kellene készülődnöd a nagy napodra?
-  Gyere velem,mondok,vagyis inkább mutatok valamit.-kezdett el rángatni a tömeg szélén,majd berántott egy kisebb szobába.

   Először azt hittem egyedül  vagyunk,de aztán rá kellett jönnöm,hogy tévedtem.Az ablak előtt egy szőke férfi állt,nekem háttal.Ahogy meghallotta az ajtó csapódását felém fordult.A felismeréstől a lélegzetem is elállt.Sebastian,húsvér valójában ácsorgott előttem és mikor átkarolta Angie derekát azt hittem,beverhettem a fejem és csak rosszul látok.De tévednek kellett,viszont ezúttal nem bántam.

-  Te meg,hogy kerülsz ide,szöszi?
-  Angie édesapja felhívott és azt mondta jöjjek ide,hogy ne engedjem az én kis Angyalkámat férjhez menni,legalább is ne a rossz személyhez.
-  Milyen romantikus már.-mosolyogtam rájuk.
-  Mindent elkövettem volna,ha nem tudom meggyőzni.
-  Szerencse,hogy ilyen meggyőző tudsz lenni.-mosolyog a szöszi Angie.
-  Azért a templom szentségébe nem tapostatok bele,ugye?
-  Ennyire züllöttnek ne nézz minket,jó?
-  Én rólatok már mindent el tudok képzelni.-vigyorodtam el és odasétálva hozzájuk,mindkettőt átöleltem.

/Angie szemszöge/

-  Izgulok.-fordultam szerelmem és barátaink felé.
-  Nyugi,kicsi lány.-tette vállamra a kezét biztatóan Kimi- Semmi gond nem lesz.
-  Köszi.-pislogtam rá nagy szemekkel.
-  Most pedig nagy levegő és hajrá.-utasított Rina és megpaskolta karomat.
-  Könnyű azt mondani...
-  Ne félj,végig melletted leszek.-súgta fülembe Seb,majd elindultunk a tömegen keresztül,akik összegyűltek a nagy napra.

    Edward már az oltárnál állt és elég savanyú képet vágott.mikor odaértünk mindenki eléggé meg volt lepődve,hogy egy férfival az oldalamon érkeztem a pap elé.Félénk mosollyal felléptem a pódiumra,de közben görcsösen szorongattam szerelmem kezét.

-  Sajnálom,hogy ennyi ideig tartott rájönnöm,hogy nekem csak te kellesz.-súgtam Seb fülébe,majd megköszörültem torkomat és a tömeghez fordultam.

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett nektek.Kicsit sokáig tartott és örömmel tapasztaltam,hogy voltak,akik kifejezetten várták is.Holnap még kaptok egy részt valamelyik történethez,de csütörtök-péntek nem valószínű,mivel az egyik legjobb barátnőmnek ünnepeljük a születésnapját.

Kellemes estét nektek és jó pihenést!

Puszi:*:*