22.Rész

Mind jó,ha a vége jó.

-  Nagyon mérgesek voltak a meghívottak,hogy elmaradt az esküvő...-sóhajtott Seb,amikor már a repülőn ültünk és úton voltunk Monaco felé.

-  Igen.Arra számítottak,hogy egy tökéletes királyi esküvőn vehetnek részt.-jegyezte meg Kimi,aki idő közben felébredt és pukkadozva a röhögéstől ücsörgött köztem és Rina közt.

-  Egyszer mész el valahová,Kimi...akkor is csak katasztrófa lesz belőle.

-  Most legyen már az én hibám,hogy Seb sokkal jobban a szívéhez nőtt a mi kis angyalkánknak,mint az a talpig kinyalt Edwardocska.

-  Jó lesz,inkább azon kellene gondolkodnunk,hogy most mihez fognak kezdeni.Addig oké,hogy a szerelem sok mindenhez elég,de most egész Európa szeme rajtuk van,holnapra minden újság a lányszöktetéssel lesz tele.

-  Egyszerű...-csapta össze tenyereit Seb,majd szélesen elvigyorodott.-Egy kis kápolnában feleségül veszem és az FIA Gálára már a feleségemként fog jönni.

-  Várj,mert addig azért még van egy kis idő.-szólt közbe baljósan Kimi

-  Tudom,de akkor is.Tudom mit akarok és nekem csak rá van szükségem.

-  Szép is a szerelem,fiatalok.-mosolygott ránk Rina.

-  Igen,rég voltam én ilyen felelőtlen és szeleburdi.-somolygott Kimi.

-  És rég voltál ilyen jól karbantartva,mint Seb.-csipkelődött a finnel felesége.

-  Nyugi édes,tudom,hogy te kézben tartasz,amikor csak szükség van rá.

    Szegény Rina csak pirult férje mellett és nekem pedig mosolyognom kellett rajta.A beszédem először elég nehezen indult,de végül is mindent el tudtam mondani,amit szerettem volna és sokat segített,hogy szerelmem és barátaim ott álltak mellettem.Komoly elhatározás élt bennem,hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében,hogy megvédjem a kapcsolatomat Sebbel,mint a sajtó,mint a saját hülyeségem elől.Nagyon akartam,hogy ez működjön és bármit megtettem volna érte.

-  Kicsim,szerintem el kellene indulnunk,ha nem akarunk tovább repülni.-szakított ki Seb a gondolatmenetemből.

-  Igen...-bólintottam és felemelkedtem a székből,hogy beálljak a kígyózó sorba és szép lassan leszálljak a gépről.

    A reptéren márt várt ránk egy limuzin,amely egyenesen a palotába vitt minket.Megmutattam barátainknak szobájukat,majd bevezettem Sebet a sajátomba.

-  Nem is mesélted,hogy akkora ágyad van,mint egy egész lakosztály.-füttyentett elismerően.

-  Bocsáss meg nekem.Nem gondoltam volna,hogy esetleg valaha is a szobámban foglak fogadni.

-  Hát,akkor rosszul gondoltad,viszont tudom már mire fogjuk kihasználni azt a fél napot,ami addig maradt,ameddig a szüleid és a testvéreid haza nem érnek.

-  Mégis mire?-léptem hozzá és nyaka köré fontam kezeimet.

-  Hát,mondjuk....esetleg...talán..-vigyorodott el és benyúlt felsőm alá.

-  Nem lehet,mert megígértem Rinának,hogy elviszem a kedvenc üzleteimbe.

-  Szerintem ők is nagyon örülnek most annak a hatalmas ágynak,ami a szobájukban fogadta őket,szóval ráérünk.-súgta fülembe egy finom puszit adott nyakhajlatomra.

-  Ne kísérts,Vettel...-sóhajtottam erőtlenül.

-  Ez máris biztatóan hangzik.-vigyorgott rám az ölébe véve az ágyamhoz vitt,majd óvatosan letett.

-  Kérlek,most nincs kedvem hozzá.Még fáj egy kicsit a vágás...

-  Meg voltál műtve?-ült fel meglepetten.

-  Igen.A múlt héten jöttem ki a kórházból.De minden rendben.-simítottam végig kicsit borostás arcán.

-  Megnézhetem?-kérdezett rá kis szünet után félénken.

-  Persze.-mosolyogtam,majd felhúztam hasamon a pólót,hogy láthatóvá váljon a seb,ami ugyan már nem volt bekötözve,de továbbra sem nézett ki valami csodásan.

    Seb alaposan szemügyre vette a heget,óvatosan megérintette.Ujja nyomán forróság árasztotta el testemet és alig tudtam leplezni azt a vágyat,amit egyetlen érintése ébresztett bennem.Lázban égve figyeltem,ahogy elgondolkodva nézi a heget,majd óvatosan egyre közelebb hajol hozzá és végül óvatos puszit ad hasamra.Ez az apró puszi elég volt ahhoz,hogy gondolataim tova szálljanak és minden akaraterőm elhagyja e testem.Nem tudtam parancsolni végtagjaimnak,tették,amit akartak.

-  Most mégis mi az ege csinálsz,angyalkám?-kérdezte megdermedve,mikor hajába markolva magamra húztam és csillogó szemekkel fürkésztem tekintetélt.

-  Sajnálom,hogy annyira hülye voltam....

-  Meg van bocsájtva,de ezt most tényleg nem kellene.Azt mondtad,hogy fáj még a varrás és én nem akarok neked fájdalmat okozni.

-  Te sosem okoznál nekem fájdalmat és nem kell azonnal szeretkeznünk...Mit szólnál egy kis szimpla csókolózáshoz?-javasoltam.

-  Azt még lehet.-csillant eleven tűz szemében és azonnal falni kezdte ajkaimat.

/Rina szemszöge/

-  Kimi,szerintem nem kellene..-toltam el magamtól páromat,amikor megpróbált az ágyba csábítani.

-  Miért?Nézd csak meg,mekkora ez az ágy,csak ránk vár,hogy felavassuk.

-  De Angie megígérte,hogy megmutatja a kedvenc üzleteit a városban.-próbáltam ellenállni és nem odanézni,mivel ő közben nekilátott átöltözni és egy szál bokszerban flangált a szobában fel-alá,gondosan ügyelve arra,hogy minden alkalommal pont az orrom előtt riszálja el formás hátsóját.

-  És te tényleg azt hiszed,hogy abból ma lesz valami?-villantott rám egy szarkasztikus pillantást.

-  Miből gondolod,hogy nem?

-  Abból,hogy nem látták egymást már nagyon rég és most tuti egymást falják.

-  Lehet igazad van....-meredtem magam elé eltöprengve.

-  Na látod.Akkor pedig esetleg eleget tehetnél drága férjecskéd óhajának és esetleg megoszthatnád velem azt a hatalmas zuhanyzókabint.

   Lassan sétált felém és közben folyamatosan vetkőztetett a tekintetével.Nem volt rá szükség,hogy mondja,tudtam magamtól is.Ahogy hozzám érkezett,felsegített a székből és a fürdőbe vezetett,ahol tényleg egy hatalmas zuhanyzókabin volt,viszont nekem jobban elnyerte a tetszésem az a pezsgőfürdős,sarokkád,ami  nem messze állt a zuhanyfülkétől.Gyorsan lekapkodtam magamról a ruhákat és míg a víz folyt én Kimi ölében,a kád szélén ücsörögtem és tűrtem,ahogy kínoz.

   Apró csókokkal halmozta el nyakam és vállaim,majd egyre lejjebb haladt és lassan melleimet kezdte kéneztetni.Libabőrös lettem ajka minden egyes érintésétől és tudtam,hogy nem bírom már sokáig.Szerencsére a forró víz hamarabb megtöltötte a kádat,mint gondoltam és szerelmemmel merülhettem el az illatos habok és szenvedélyünk gyönyörei közt.

-  Azt hiszem,hogy ezt a kádat haza fogjuk lopni.-vigyorgott párom,amikor már szárítkoztunk.

-  Nem,mintha nekünk nem ilyen lenne otthon.

-  De az mintha nem lenne ilyen kényelmes.-biggyesztette le ajkait.

-  Lehet igazad van,de akkor sem lophatsz ki innen egy ekkora kádat.

-  Nem baj,majd beszélek a kisgyerekkel,hogy fenséges nagylelkűsége jelélül adjon nekem ajándékba egy ilyet.

-  Mi az égről beszélsz?Ő nem herceg....

-  De ha feleségül veszi a mi kis angyalkánkat,akkor egy csapásra herceg lesz belőle.

-  Ő viszont nem hiszem,hogy szeretné...Akkor neki kellene uralkodni.

-  Ezt meg mégis honnan az ördögből beszed?

-  Angie azt mondta,hogy neki kellett volna átvenni az apja lemondása után a trónt.

-  Komolyan beszélsz?-kerekedtek ki a szemei.

-  A legkomolyabban.Ha elveszi feleségül,akkor ő lesz a Monacói Herceg.

-  A kis mázlista....-húzta mosolya ajkait.

-  Ez nem ilyen könnyű ám...Akkor állampolgárrá kell váljon és esküt kell tennie franciául,meg hasonlók.

-  Akkor hát...Szegény kis kölyök.

-  Jaj,hagyjuk már.Tudom,hogy te nagyon remekül szórakozol rajta.-vertem hátba egy kendővel

-  Igazad van...Tudom,hogy szemétség a részemről,meg minden,de akkor is.Ez annyira epikus.

-  Ugyan mitől?

-  A gyerek a sportág koronázatlan királya,hamarosan Monaco koronázott hercege lesz.

-  Idióta,ami vagy.

-  De te imádod ezt az idiótát.-vont magához,majd egy apró csókot lehelt ajkaimra,minden testrészemben éreztem azt a melegséget,amit ajkának érintése okozott.

/Sebastian szemszöge/

-  Azt hiszem,hogy a mai vásárlásból már semmi nem lesz.-lépett be a szobába Anie,egy tálca finomsággal kezében.

-  Szerintem se,de nem baj.Majd mi kitaláljuk,hogy is múlassuk az időnket.

-  Arra gondoltam,hogy esetleg megmutatom neked a várost.

-  Városnézést terveztél,ahelyett,hogy idebenn nassolnánk összebújva és megnéznénk valami jó kis filmecskét?-kérdeztem elszomorodva.

-  Igen...Gondoltam esetleg elmehetnénk a kikötőbe.Ott van a családom hajója.Esetleg ha ott nassolnánk és néznénk meg valami filmet?

-  Máris csábítóan hangzik.-pattantam fel azonnal az ágyról,majd előkerestem néhány használható göncöt és miután Angyalkám is elkészült indultunk is a kikötőbe.

   Kéz a kézben haladtunk végig a fényárban úszó utcákon.Nagyjából nyolc óra lehetett és a levegő egyre csípősebbé vált,a szél is feltámadt sajnos.Párom közelebb húzódott hozzám én pedig kihúzva kezem az övéből,átkaroltam a törékeny testet,ami épp csak nem vacogott a novemberi éjszakában.

-  Itt is vagyunk.-tárta ki előttem a hajó aljába vezető ajtót Angie.

-  Csak utánad,angyalkám.-engedtem magam elé,majd utána én is besétáltam a gyertyákkal megvilágított kisebb szobába.-Te előre tudtad,hogy rá fogok bólintani a sétára kikötőig.

-  Tudta,.hogy nekem nem tudsz majd ellenállni.-villantott rám szikrázó mosolyt,majd letelepedett a kisebb ágyra a szoba sarkában.

    Nagyon sokáig ücsörögtünk a kis szobában.Észre sem vettük,hogy mennyire elszaladt az idő.Egész este nem aludtunk és csak hajnalban mentünk fel a fedélzeti részre.Épp kelt fel a nap,fantasztikus látvány volt,ezt el kell mondanom.Megálltunk a hajó orránál,egymással szemben.Angie csodaszép kék szemeibe lángokat csempészett a felkelő nap első sugara és olyan volt,mintha belső tűzben égne a teste.Még a szavam is elállt.Márvány fehér bőrének gyémántos csillogást adott a még éjszakai égbolt csillagairól visszaverődő gyönge fény és ez a kettős tette őt,abban a pillanatban,számomra a világ legszebb teremtésévé.

-  Remélem a mi mesénknek szép vége lesz..-sóhajtott és fejét mellkasomra hajtotta.

-  A hercegnő végül megkapja a hercegét?-kérdeztem,belemenve a kis szójátékba.

-  Azt hiszem meg.-bólintott és ismét rám emelte tekintetét.

-  Nos,akkor bátran kijelenthetem,hogy jó vége lesz a mesénknek.-túrtam bele kócos,barna hajába,majd magamhoz húztam és megcsókoltam.

***

Meghoztam volna ide is a folytatást,remélem mindenkinek tetszett.Gondolom rájöttetek,hogy alig van 1-2 rész a végéig,de emiatt nem kell bánkódni.

A karácsonyi ajándék,jelentem készülget,de el fog még tartani egy darabig.Csak csütörtök este négyszer kezdtem bele újra és töröltem ki,mert nem tudtam,hogy is legyen.

Na de nem húzom a szót,mindenkinek szép estét,aludjatok jól,

Puszi:*:*