Tudtam már az elejétől fogva.
- Kimster!-ugrok párom nyakába este,amikor átjött hozzám,hogy együtt vacsizzunk.
- Hiányoztál.-puszil bele nyakamba.
- Te is nekem.Olyan jó,hogy itt vagy.-továbbra is úgy csüngök nyakában,mint egy gyerek.
- Mi fincsit vacsizunk?-kérdezi vigyorogva,amikor leültetem az asztalhoz.
- Nos...Úgy gondoltam,hogy a parmezános csirkét készítek és salátát hozzá.Mit szólsz?
- Nekem tökéletes.Rina nincs itthon?
- Heikki elvitte vacsorázni.Annyira kis édes az a pasi.-magyarázom vehemensen.
- De nem aranyosabb nálam,ugye?-karolja át derekam és magához von.
- Nem bizony...-csókolom meg,majd bemegyek a konyhába és tányérokra teszek két egyforma adagod.
A vacsorát szinte teljes csöndben fogyasztottuk és csak néha szóltunk egymáshoz.Mikor kész vagyunk együtt elmosogatunk és letelepedünk a TV elé,a kanapéra.
- Mit nézzünk?-fordulok felé mosolyogva.
- Szerintem ne nézzünk semmit.Nekem vannak jobb ötleteim is.-vont magához és megcsókolt.
- De mi van ha Rina hazajön és rajta kap minket?
- Miért aggódsz miatta?Nagylány már,tudja kezelni a dolgot.
- Ti együtt voltatok,szóval nem hiszem,hogy olyan jól fog neki esni,pláne,hogy nagyobb részben a te hibád volt.
- Honnan tudod,hogy az én hibám volt?!
- Onnan,hogy elmesélte.Sírva jött hozzám,hogy mekkora barom vagy és,hogy ezt már nem ofgja lenyelni neked.
- De ő sem volt épp a legvétlenebb.
- Tudom...mindketten hibásak vagytok,és elég érdekes,hogy pont ugyanabban a házban csaltátok meg egymást,ráadásul úgy,hogy ráadásul tudtátok,hogy a másik otthon lesz.Annyira pancserek vagytok...-kuncogok fel,ahogy felidézem magamban azt az arcot,ahogy Rina mesélte a dolgokat és a végén még ő is nevetett rajta.
- Igen,de aztán meg neki állt feljebb.Azt hittem szétveri szerencsétlen csajt.
- Megérdemelte a kis lotyó.
- Megemlíteném,hogy épp a húga volt.
- Na szép.Akkor ez másabb egy kicsit,de szerintem elég nagy szemétség volt őt a saját húgával megcsalni.
- Igen és azóta vagy ezerszer megbántam,mert szerettem őt,de már nem.most csak te vagy nekem.-ad egy nagy puszit az arcomra.
- Még szerencse,hogy nekem is van egy húgom.
- Igen,viszont ő Seb barátnője.Sose mozdulnék rá.Nem az esetem...
- Miért,mi az eseted?
- Biztosan nem az olyan kis szende szüzek,mint Hanna.
- Hé,te most a húgomról beszélsz!-bokszolok vállába,mire felkacag.
- Ez nem vicces...-szűkítem össze szemeimet és próbálok ideges lenni,de nem sikerül.
- Dehogynem.Olyan kis cuki vagy ilyenkor.
- Szemét vagy.-csípek bele combjába.
- Aú.Ez fájt,cicám...-jajdul fel.
- Meg is érdemled.Nagyon szemét is tudsz lenni ha akarsz.
- De azért te nem haragszol rám emiatt?
- Annyira nem...-sóhajtok fel és fejemet a mellkasára hajtom.
- Na látod.-villant rám egy ezer wattos mosolyt,de szerencséjére nem látom.
Felmentünk a szobámba és szorosan összebújtunk.aludni viszont nem tudok.Valahogy hiányérzetem van.Mintha valami nagyon nem lenne rendben,de sajnos nem tudom mi az.Arra leszek figyelmet,hogy Kimi egyenletesen lélegzik mellettem,elaludt.Mosolyogva nézek rá,de tudatalattimba egy ijesztő kép kúszik be.Nem azért ijesztő,mert ronda vagy rettenetes,hanem azért,mert Seb arca volt,ahogy békésen alszik mellettem és álmában kisfiús mosolyra húzza a száját.Önkéntelenül nekem is mosolyognom kell,de nem tudom miért.
Lassan kikelek az ágyból és álmosan lebotorkálok a földszintre.Az óra pontosan kettőt mutat,de nem érdekel.előszedem a telefonom és kikeresem Seb számát.Mielőtt rányomnék a hívás gombra,alaposan átgondolom,hogy miért is csinálom.Értelmes választ nem kapok magamtól,de végül is megteszem.A fülemhez emelem a készüléket és várom,hogy felvegye valaki.
- Van neked fogalmad arról,hogy hány óra van?-hallom meg végül Seb álmos,rekedtes hangját a vonal másik végén.
- Sajnálom,csak nem tudok aludni és gondoltam felhívlak.
- Értem.Nagyon jól tetted.
- De ugye tényleg nem haragszol?-kérdezem félénken.
- Persze,hogy nem...Esetleg szeretnél átjönni?
- Ilyen későn?
- Van nálad valaki?
- Öööö.Kimi itt van,de alszik.
- Írj neki egy üzenetet,aztán gyere át.
- D mit fog szólni,hogy csak így itt hagyom?
- Megérti.Majd azt mondjuk,hogy rosszul voltam és csak téged tudtalak felhívni.
- Rendben.Fél óra és ott vagyok.
- Várlak...Szia.-köszön el,majd letesszük a telefont.
Felmegyek a fürdőbe és felöltözök.Azt veszem fel,ami épp a kezem ügyébe akad,mivel ha a szobámba megyek és nekiállok keresgélni,akkor felébresztem páromat.Lemegyek,felveszem a kabátom és csizmám,majd Seb kocsikulcsával és telefonommal kezemben elhagyom a házat.A kocsiba kicsit izgatottan ücsörögtem és a doboltam a kormányon.
Mikor végre odaérek meglepő nyugodtság fog el.El sem akarom hinni,hogy ez történik.Kiszállok a kocsiból és az ajtóhoz sétálok.Mikor ki akarom nyitni az ajtót,az máris szélesre tárul előttem és egy vigyorgó némettel találom magam szembe.
- Azt hittem elraboltak az ufók.-kuncog és szorosan átölel.
- Á,nem kellenék én azoknak az ufóknak.-legyintek,már amikor kabát és csizma nélkül állok vele szemben.
- Igazad van.-vigyorog rám.-Gyere beljebb,főztem teát.
- Milyen tea?-csillan fel a szemem.
- Roiboszos tea.(igaz Rinám..a K betűs tea!?)
- Az fincsi.-dörzsölöm meg tenyereimet és követem Sebet a konyhába,ahol már az asztalon gőzölög két nagy bögre tea.
Miközben isszuk nevetgélünk és sztorizgatunk a régi közös évekről,meg arról,hogy milyen jó is volt még akkor.Mikor kivégezzük az italt felmegyünk Seb szobájába és kapok tőle egy pólót,amiben alhatok,majd befészkelem magam óvó karjai közé és szép lassan elalszom.
/Sabrina szemszöge/
- Köszönöm szépen.Remekül éreztem magam.-adok egy puszit finn kísérőm arcára,amikor visszafurikázott Käthe házához.
- Én is remekül éreztem magam.-néz rám és enyhén elpirul.
- Majd egyszer megismételhetjük.-ajánlom fel mosolyogva.
- Benne vagyok.Esetleg holnap este?
- Oké.Hol?
- Van itt egy házam,mivel sokat vagyok itt seb miatt és,ha szeretnéd esetleg holnap elvihetlek hozzám,filmezhetnénk,vagy valami.
- Már alig várom.-hajolok közel hozzá és finom csókot lehelek ajkaira.
- Hidd el,hogy nálam nem jobban.-mosolyog és egy gyors puszi után bepattan kocsijába és elhajt.
Annyira kis édes a srác.Sokkal tapintatosabb és félénkebb,mint egy átlagos pasi,akivel dolgom volt.Türelmes és előzékeny volt egész vacsora alatt,azt hittem ott esek neki,mikor elkezdte kanállal egyenként a számba adni a desszertül szolgáló barackos pudingot.Szerencsére megúszta.
Felsóhajtok és bemegyek a házba.Benn minden csöndes és csak a hűtő búgása lengi be a földszintet.Leveszem a cipőm és felmegyek a emeletre.Käthe nyitott szobaajtaján keresztül halk horkolás szűrődik ki,pusztán kíváncsiságból odasétálok és kitárom az ajtót.Arra számítok,hogy Kimi karjaiban találom barátnőmet,de csalódnom kell,ugyanis a finn egyedül szunyókál a nagy ágyban.Gondolkodnom sem kell,hogy rájöjjek,hogy is van Käthe.Biztos vagyok benne,hogy máris Sebi ágyában fekszik és összebújva alszanak.
Fogalmam sincs,hogy meddig fogja ezt a finn tűrni,de ha a helyében lennék én már rég számon kértem volna ezt a lányt,hogy miért alszik Sebivel,mikor mindkettejüknek van valakije.Megvonom a vállam és bemegyek a saját szobámba.Egy gyors zuhany után pizsiben vetődöm be az ágyba és szinte azonnal elalszom.Nem kellett sok,hogy álmaim visszavigyenek a kis étterembe,ahová Heikki vitt vacsorázni.Egyszerűen tökéletes az a pasi.Megolt benne az a varázs,ami minden eddigi partneremből hiányzott.Előzékeny és kedves volt,minden szavamat itta,mintha legalább is a világ megváltásáról beszéltem volna,pedig közben csak zavartan csacsogtam minden marhaságról.Azt hiszem elmondhatom,hogy talán ez volt életem egyik legjobb randevúja.
/Käthe szemszöge/
- Kimi biztosan meg fog haragudni.-suttogom,amikor reggel Seb mellett ébredezni kezdek.
- Ugyan dehogy.Meg fogja érteni,emiatt ne aggódj.-puszilta meg a vállam,amitől kirázott a hideg.
- Remélem.Nem akarom,hogy köztünk vége legyen.
- Szép pár vagytok.Annyira kis édesek.
- Azért te sem panaszkodhatsz.Hanna egy tündér.
- Igen,szerencsésnek is mondhatom magam,hogy van egy ilyen szép és okos barátnőm.
- Még szerencse,hogy a másik húgom túl fiatal,mert lehet,hogy vele jöttél volna össze.
- Nagyon régen nem találkoztam már Ramonával.Hogy van?
- Éldegél...Toulouseban van egy magániskolában.Hétvégente nálam lakik,de most,hogy itt vagyok neki haza kellett mennie.
- Nem szeret haza járni?
- Anyáék nem nagyon szívlelik,mióta volt az a kis afférja valami francia pasival.
- Végül megtartotta a babát?
- Meg...Anyáék vigyáznak rá.Egy ennivaló kis eleven fiúcska,Thomas a neve.
- Ha hazamegyünk Karácsonykor,akkor majd átnézek.Régen láttam már a szüleidet.
- Biztosan nagyon hiányolnak a vasárnapi nagy családi ebédekről.
- Arról a szüleim is hiányolnak,nem csak a tieid.
- Jut eszembe...mit veszel Hannának karácsonyra?
- Megígéred,hogy nem mondod el neki?
- Lakat a számon.-mosolygok a szöszire,aki egy lendülettel kipattan az ágyból és a szekrényhez siet.Kihalászik egy kis,vörös bársonydobozt majd visszajön és bemászik mellém.
- Meg akarom kérni a kezét.-nyitja szét a dobozkát,amely egy csodaszép eljegyzési gyűrűt rejt.
- Biztos el lesz alélva.Ez csodaszép.-veszem a kezembe az apró ékszert.
- Remélem is...Ezt a gyűrűt már nagyon régen megvettem,csak akkor még nem Hannának szántam.
- Hanem kinek?-nézek rá kicsit értetlenül.
- Az már nem fontos.Végül nem lett belőle semmi...Szóval most Hannáé lesz a gyűrű és össze fogunk házasodni,persze ha igent mond.
- Szeret téged és biztosan könnyes szemmel fog igent rebegni.
- Jó lenne.-sóhajt,majd visszateszi a dobozt a rejtekhelyére.
Lementünk a konyhába,összedobtunk egy kis reggelit,majd mikor befejeztük én elköszönök a szöszitől és hazamegyek,mert Kimi biztosan borzalmasan ideges.Legnagyobb meglepetésemre a ház teljesen üres,amikor megérkezem.szétnézek de senkit nem találok.A konyhában,a hűtőre ragasztva egy cetli vár: "Elvittem Kimit magammal vásárolni,remélem nem haragszol,puszi Rina"Kicsit meghökkenek,de nem sérti az önérzetem ez az egész,hisz ha kibékültek az nekem csak jobb.
A szobámban teszek-veszek,amikor a kapucsengő idegesítő hangja zavar meg.Azonnal lerohanok és nem kis meglepetésemre húgom áll a kapu előtt,két hatalmas bőrönddel kezében.
- Rami,re mi az eget csinálsz itt?-nézek rá összeráncolt szemöldökkel.
- Én is nagyon örülök neked.-fintorodik el.-Megkérdeztem Rinától a címed és úgy döntöttem,hogy inkább itt leszek,mint,hogy hazamenjek.
- Most ezt komolyan gondoltad?
- Igen,nem szeretek otthon lenni.Te sokkal jobb társaság vagy,plusz nem kell minden nap szembesülnöm a lenéző pillantásokkal,amiket felém küldesz.
- Ez igaz,de én két nap múlva hazautazom,mert otthon Karácsonyozom.
- Most csak hantázol,ugye?-néz rám elkeseredve.
- Nem.Hazamegyek,mert be akarom mutatni anyáéknak a páromat.
- Összejöttél Sebbel?-csillannak fel kék szemei.
- Persze...Ő még Hannával van,te dinka.
- Akkor ki a szerencsés?
- Kiminek hívják és majd este bemutatom neked.
- Elég lányos neve van....Mintha a Kim-et becéznéd.Tán csak nem átálltál a másik csapatba?
- Hülye vagy,húgi.-bokszolok karjába,mire ő feljajdul.
- Nem mehetnék be,eléggé szarrá fagytam,míg rád várakoztam idekinn.
- Gyere.-veszem át tőle az egyik bőröndöt és így bevonatozunk a meleg lakásba.
Benn főzök neki egy levest,közben pedig beszélgetünk.Kifaggat arról,hogy mi van Sebbel,mert ő mindent tud rólam,szó szerint mindent.Rengeteget lelkiztem neki,míg Toulouseban éltünk,rendszerint ő volt az én pszichológusom,már ha nem épp versenyeztem.Akkor pedig kikértem a suliból és ott volt velem.Akkor távolodtunk el,amikor bejelentettem,hogy Svájcba költözök egy pár hónapra.Kicsit nélkülöztük egymást,de most megint itt van és végre lelkizhetek neki egy sort.Neki bevallom azt,amit másnak legmerészebb álmaimban sem mernék.
- Tudtam,én már az elején sejtettem,hogy nem csak emiatt a Kimi miatt választottad pont Svájcot.-bök felém kanalával,mikor elmeséltem neki,hogy napok óta Sebbel alszom.
- Milyen jó,hogy ilyen kis okos vagy.-grimaszolok rá.
- Szerintem esetleg beszélned kellene vele.Ha meg akarja kérni Hanna kezét,akkor el kellene neki mondanod...
- De nincs szívem tönkretenni a kapcsolatukat.
- Cserébe te játszadozol a kis finned érzelmeivel,miközben nem is vagy annyira szerelmes belé,mint azt neki állítod.
- Ha ilyen kis okos vagy,akkor most miért nem vagy még diplomás pszichiáter?
- Azért,mert ahhoz ész is kellene.-kuncog és megfogja a kezem.-Mondd meg neki.
- Majd egyszer megismételhetjük.-ajánlom fel mosolyogva.
- Benne vagyok.Esetleg holnap este?
- Oké.Hol?
- Van itt egy házam,mivel sokat vagyok itt seb miatt és,ha szeretnéd esetleg holnap elvihetlek hozzám,filmezhetnénk,vagy valami.
- Már alig várom.-hajolok közel hozzá és finom csókot lehelek ajkaira.
- Hidd el,hogy nálam nem jobban.-mosolyog és egy gyors puszi után bepattan kocsijába és elhajt.
Annyira kis édes a srác.Sokkal tapintatosabb és félénkebb,mint egy átlagos pasi,akivel dolgom volt.Türelmes és előzékeny volt egész vacsora alatt,azt hittem ott esek neki,mikor elkezdte kanállal egyenként a számba adni a desszertül szolgáló barackos pudingot.Szerencsére megúszta.
Felsóhajtok és bemegyek a házba.Benn minden csöndes és csak a hűtő búgása lengi be a földszintet.Leveszem a cipőm és felmegyek a emeletre.Käthe nyitott szobaajtaján keresztül halk horkolás szűrődik ki,pusztán kíváncsiságból odasétálok és kitárom az ajtót.Arra számítok,hogy Kimi karjaiban találom barátnőmet,de csalódnom kell,ugyanis a finn egyedül szunyókál a nagy ágyban.Gondolkodnom sem kell,hogy rájöjjek,hogy is van Käthe.Biztos vagyok benne,hogy máris Sebi ágyában fekszik és összebújva alszanak.
Fogalmam sincs,hogy meddig fogja ezt a finn tűrni,de ha a helyében lennék én már rég számon kértem volna ezt a lányt,hogy miért alszik Sebivel,mikor mindkettejüknek van valakije.Megvonom a vállam és bemegyek a saját szobámba.Egy gyors zuhany után pizsiben vetődöm be az ágyba és szinte azonnal elalszom.Nem kellett sok,hogy álmaim visszavigyenek a kis étterembe,ahová Heikki vitt vacsorázni.Egyszerűen tökéletes az a pasi.Megolt benne az a varázs,ami minden eddigi partneremből hiányzott.Előzékeny és kedves volt,minden szavamat itta,mintha legalább is a világ megváltásáról beszéltem volna,pedig közben csak zavartan csacsogtam minden marhaságról.Azt hiszem elmondhatom,hogy talán ez volt életem egyik legjobb randevúja.
/Käthe szemszöge/
- Ugyan dehogy.Meg fogja érteni,emiatt ne aggódj.-puszilta meg a vállam,amitől kirázott a hideg.
- Remélem.Nem akarom,hogy köztünk vége legyen.
- Szép pár vagytok.Annyira kis édesek.
- Azért te sem panaszkodhatsz.Hanna egy tündér.
- Igen,szerencsésnek is mondhatom magam,hogy van egy ilyen szép és okos barátnőm.
- Még szerencse,hogy a másik húgom túl fiatal,mert lehet,hogy vele jöttél volna össze.
- Nagyon régen nem találkoztam már Ramonával.Hogy van?
- Éldegél...Toulouseban van egy magániskolában.Hétvégente nálam lakik,de most,hogy itt vagyok neki haza kellett mennie.
- Nem szeret haza járni?
- Anyáék nem nagyon szívlelik,mióta volt az a kis afférja valami francia pasival.
- Végül megtartotta a babát?
- Meg...Anyáék vigyáznak rá.Egy ennivaló kis eleven fiúcska,Thomas a neve.
- Ha hazamegyünk Karácsonykor,akkor majd átnézek.Régen láttam már a szüleidet.
- Biztosan nagyon hiányolnak a vasárnapi nagy családi ebédekről.
- Arról a szüleim is hiányolnak,nem csak a tieid.
- Jut eszembe...mit veszel Hannának karácsonyra?
- Megígéred,hogy nem mondod el neki?
- Lakat a számon.-mosolygok a szöszire,aki egy lendülettel kipattan az ágyból és a szekrényhez siet.Kihalászik egy kis,vörös bársonydobozt majd visszajön és bemászik mellém.
- Meg akarom kérni a kezét.-nyitja szét a dobozkát,amely egy csodaszép eljegyzési gyűrűt rejt.
- Biztos el lesz alélva.Ez csodaszép.-veszem a kezembe az apró ékszert.
- Remélem is...Ezt a gyűrűt már nagyon régen megvettem,csak akkor még nem Hannának szántam.
- Hanem kinek?-nézek rá kicsit értetlenül.
- Az már nem fontos.Végül nem lett belőle semmi...Szóval most Hannáé lesz a gyűrű és össze fogunk házasodni,persze ha igent mond.
- Szeret téged és biztosan könnyes szemmel fog igent rebegni.
- Jó lenne.-sóhajt,majd visszateszi a dobozt a rejtekhelyére.
Lementünk a konyhába,összedobtunk egy kis reggelit,majd mikor befejeztük én elköszönök a szöszitől és hazamegyek,mert Kimi biztosan borzalmasan ideges.Legnagyobb meglepetésemre a ház teljesen üres,amikor megérkezem.szétnézek de senkit nem találok.A konyhában,a hűtőre ragasztva egy cetli vár: "Elvittem Kimit magammal vásárolni,remélem nem haragszol,puszi Rina"Kicsit meghökkenek,de nem sérti az önérzetem ez az egész,hisz ha kibékültek az nekem csak jobb.
- Rami,re mi az eget csinálsz itt?-nézek rá összeráncolt szemöldökkel.
- Én is nagyon örülök neked.-fintorodik el.-Megkérdeztem Rinától a címed és úgy döntöttem,hogy inkább itt leszek,mint,hogy hazamenjek.
- Most ezt komolyan gondoltad?
- Igen,nem szeretek otthon lenni.Te sokkal jobb társaság vagy,plusz nem kell minden nap szembesülnöm a lenéző pillantásokkal,amiket felém küldesz.
- Ez igaz,de én két nap múlva hazautazom,mert otthon Karácsonyozom.
- Most csak hantázol,ugye?-néz rám elkeseredve.
- Nem.Hazamegyek,mert be akarom mutatni anyáéknak a páromat.
- Összejöttél Sebbel?-csillannak fel kék szemei.
- Persze...Ő még Hannával van,te dinka.
- Akkor ki a szerencsés?
- Kiminek hívják és majd este bemutatom neked.
- Elég lányos neve van....Mintha a Kim-et becéznéd.Tán csak nem átálltál a másik csapatba?
- Hülye vagy,húgi.-bokszolok karjába,mire ő feljajdul.
- Nem mehetnék be,eléggé szarrá fagytam,míg rád várakoztam idekinn.
- Gyere.-veszem át tőle az egyik bőröndöt és így bevonatozunk a meleg lakásba.
Benn főzök neki egy levest,közben pedig beszélgetünk.Kifaggat arról,hogy mi van Sebbel,mert ő mindent tud rólam,szó szerint mindent.Rengeteget lelkiztem neki,míg Toulouseban éltünk,rendszerint ő volt az én pszichológusom,már ha nem épp versenyeztem.Akkor pedig kikértem a suliból és ott volt velem.Akkor távolodtunk el,amikor bejelentettem,hogy Svájcba költözök egy pár hónapra.Kicsit nélkülöztük egymást,de most megint itt van és végre lelkizhetek neki egy sort.Neki bevallom azt,amit másnak legmerészebb álmaimban sem mernék.
- Tudtam,én már az elején sejtettem,hogy nem csak emiatt a Kimi miatt választottad pont Svájcot.-bök felém kanalával,mikor elmeséltem neki,hogy napok óta Sebbel alszom.
- Milyen jó,hogy ilyen kis okos vagy.-grimaszolok rá.
- Szerintem esetleg beszélned kellene vele.Ha meg akarja kérni Hanna kezét,akkor el kellene neki mondanod...
- De nincs szívem tönkretenni a kapcsolatukat.
- Cserébe te játszadozol a kis finned érzelmeivel,miközben nem is vagy annyira szerelmes belé,mint azt neki állítod.
- Ha ilyen kis okos vagy,akkor most miért nem vagy még diplomás pszichiáter?
- Azért,mert ahhoz ész is kellene.-kuncog és megfogja a kezem.-Mondd meg neki.
***
Ez lett volna a rész erre a hétre,remélem tetszett.Jövő héten a kis csoport karácsonyi kalandjairól kaptok beszámolót,aztán pedig jöhet is a szilveszter,ami sorsfordító lesz mindegyik karakter életében.De nem akarom lelőni a poént,szeretném ha kicsit agyalnátok rajta,mi is következhet ezután.
Mindenkinek jó étvágyat a vasárnapi ebédhez és sok sikert a jövő héthez,szurkoljatok nekem,hogy meg tudjam csinálni az infó házimat,mert eléggé hadilábon állok vele.
Sok puszi nektek:*:*
Szia.
VálaszTörlésHuha.. Käthe és Seb.. Most mondjam azt,hogy idiòták? A vak is làtja,hogy szeretik egymàst erre ők el vannak Kimivel ès Hannaval?! Rina ès Kimi megcsalàsos sztorija elèg vicces volt, mìg Ramona meghökkentő! De örülök neki,hogy eljött a nővérèhez, talàn majd ő èszhez téríti.! :D
Seba kinek szánta azt a gyűrűt? Csak nem Käthe..?!
Elég furcsa dolog egy màsnak vett gyűrűvel megkèrni Hanna kezèt.. De,hogy Kimi ezt ìgy tűri? Talàn màs is van a hàttèrben?
Bàrmely történeted folytatàsàt vàrom màr.! ;)
Puszii. :*
Szia!
VálaszTörlésSzóhoz sem jutok. Käthe és Seb kapcsolata nem épp szokványos, az már biztos. Nem semmi, hogy Käthe az éjszaka közepén csak úgy ott hagyja Kimit. Kimit meg nem értem, hogy hogy viseli ezt el. De most komolyan... És az, hogy Hanna kezét akarja megkérni Seb, az kicsit sem jó dolog, főleg úgy, hogy ennyit van együtt a mi kis főszereplőnkkel. Mindenkinek jobb lenne, ha végre bevallanák azt, amit már úgyis tudnak rajtuk kívül nagyon sokan. Én szurkolok nekik. Ramona megjelenése csak jó dolog, hátha ő fel tudja nyitni a két dinka szemét.
Rina és Kimi szakítása se volt semmi. Pislogtam ott nagyokat. De most mi is van? Kibékültek, vagy mi a fene? Közösen vásárolgatnak... Fura ez nekem, főleg, hogy ott van Heikki is.
Nagyon kérlek, hogy siess a folytatással. Beiktathatnál egy plusz részt is belőle, például ma estére:D.
Puszi
Szia!!
VálaszTörlésKomolyan mondom két ekkora idiótát, mint Seb és Käthe!! Olyan egyértelmű, hogy sokkal többet éreznek egymás iránt. Käthe meg az éjszaka közepén otthagyva Kimi-t, megy Seb-hez?! A finn sem normális, hogy ezt elnézi.. Nah meg most Seb is.. Meg akarja kérni Hanna kezét?! Meg a gyűrű is.. Csak nem Käthe-nek akarta adni annak idején? És drága Kimi.. Rina-val megy bevásárolgatni?? Siess a folytatással!
Puszi