Novella 3/5

Megláncolva

-  Nagyon érdekes lány vagy...-mosolygott rám a szőkeség.

-  Miért?-néztem rá kicsit ijedten.

-  Azért,mert még sosem találkoztunk ezelőtt és máris teljesen megbabonáztál.

-  Ha ilyeneket mondasz,felképellek...-fenyegettem meg és felálltam a padról,ami nem bizonyult a legjobb döntésnek,ugyanis azonnal megcsúsztam egy kisebb befagyott tócsán és a fenekem landoltam.
-  Látod,kell neked hirtelenkedni.-kacagott fel a férfi,majd felsegített.
-  Igen,mert annyi hülyeséget beszélsz.-fintorodtam el.
-  Nem hülyeség,ezt gondolom...
-  Akkor nem tudod mit jelent az,hogy prostituált.Minden este pénzért fekszem el vadidegen emberekkel és még csak lelkiismeret furdalásom sincs.
-  Értem,akkor mindenképp le akarsz rázni...
-  Nem,élvezem a társaságod,erről szó se legyen,csak mára elegem van mindenből.
-  Mi történt?
-  Úgysem értenéd...
-  Azért megpróbálnám.
-  De te egy vadidegen vagy,nem tárhatom fel előtted az életem nagy problémáit.
-  Előttem ugyan feltúrhatod,lehet soha többet nem találkozunk,szóval megtartom magamnak.
-  Legyen...-sóhajtottam majd lehajtva fejem elkezdtem neki mesélni a reggeli eseményeket.

    Történetem teljesen ledöbbentette és ezen felül nagyon fel is idegesítette,mert nem gondolta volna,hogy Johan ilyenre képes lesz.

-  Sajnálom,ami ma történt.-tette kezét az enyémre és megszorította azt.
-  Köszönöm...
-  Akkor ezek...ezek is Johan keze munkája,igaz?-vezette ujját végig arcomon óvatosan.
-  Igen...Akkor szereztem be őket,amikor megpróbáltam ellenállni neki.
-  Soha többet nem engedlek annak a szemétnek a közelébe.
-  Hiszed te.Vissza kell mennem,hogy még csak véletlenül se jöjjön rá,hogy hol voltam.Majd megmondom,hogy az orvos hívott be vizsgálatra,de te nem szállhatsz szembe vele,mert azelőtt megölet,hogy csak egyet is pislogtál volna.
-  Nem félek tőle.
-  Majd ha az egyik gorillája rád fogja a fegyverét,akkor nem leszel ilyen bátor...
-  Én mindig bátor vagyok.
-  Hagyjuk,nekem amúgy is mennem kell,mert hiányolni fognak.Azt hiszem ma estére is van egy kliensem.
-  Mondd le és vacsorázz velem meg Alexszel.
-  Persze...Azt nem lehet.
-  Akkor felhívom Johant és beszélek vele,hogy ma estére feltétlenül szükségem van rád.
-  Mennem kell.-álltam fel és lassú,óvatos léptekkel távolodni kezdtem tőle.

   Nem értettem miért ilyen kedves velem,hisz semmi oka nem volt rá és mégis megtette.Sajnáltam,hogy ott kellett hagynom,de tudtam,hogy ebből az egész minden,csak jó nem sülhet ki.Nagyon rendes volt és talán sok minden lehetett volna köztünk,de engedhettem,hogy ő is bele keveredjen ebbe az egészbe.

-  Hol a jó fenében voltál?!-csattant fel Johan,amikor negyedik csöngés után felvettem a telefont,már egy hét telt el,hogy személyesen nem találkoztunk.
-  Zuhanyoztam és nem hallottam,hogy hívsz,sajnálom.
-  Nagyon remélem,hogy nem épp túlórázol,mert az nincs benne a munkakörödben.
-  Hagyd már abba a hülyeségeidet.Csak bökd ki,mit szeretnél,aztán hagyj pihenni.
-  Nem sok időd lesz pihenni,ugyanis ma este elkísérsz egy fogadásra.
-  Tessék?!-kerekedtek ki szemeim.
-  Jól hallottad.Carlos nyolcra érted megy és elhoz a hotelbe,ahol a fogadás lesz.Itt lesz egy csomó nagykutya,szóval elvárom,hogy csinos legyél.
-  És ha azt mondom,hogy nem megyek el?
-  Akkor majd én odamegyek és szépen helyreteszlek.
-  Mit vegyek fel?
-  A nappalidban hagyattam egy dobozban a ruhát meg a cipőt.Nagyon csinos legyél nekem.
-  Az leszek.-válaszoltam kelletlenül,majd köszönés nélkül kinyomtam.

    Pont ez hiányzott nekem.Johannal fogadásra menni olyan volt,mintha egy vásáron lennénk és én lennék a termékbemutató.Városszerte mindenki tudta,hogy ki ő,és mivel is foglalkozik pontosan,de ezt mindenki egy sikeres vállalkozásnak könyvelte el,mintsem,hogy egy törvénytelen ügyletnek vegye.Kliensei voltak a svájci alvilágban és társaság krémjében,a felső tízezerben,akiknek szinte kivétel nélkül engem ajánlott.Azt hinné az ember,hogy piszkosul megszedte magam ebből a munkából,de ez nem igaz.az összes pénzt,amit esetleg megkerestem,mind zsebre tette,az adósságom ledolgozás érdekében.


    A gyomrom émelygett és csak arra tudtam gondolni,hogy ha este bájolognom kell azokkal az emberekkel,valakinek az ölébe fogok hányni.Nagy nehezen összeszedtem magam és az órára néztem.Szomorúan konstatáltam,hogy máris negyed hét volt.Kisétáltam a nappaliba,ahol a kanapén valóban ott volt,a nagy,szürke doboz,benne biztosan a ruhámmal és ékszerekkel,valamint a földön egy cipős doboz.Gyorsan lezuhanyoztam és beállítottam a hajam,hogy minden kész legyen,mire a sofőr megérkezik.Sminkelésnél gondosan ügyeltem,hogy minden apró,lila foltot gondosan eltakarjak egy vastag réteg alapozóval.Felvettem a vörös ruhát,ami a dobozban volt és gyöngysort,ami azt hiszem kifejezetten tetszett.

    Mire kész lettem,a kapucsengő is megszólalt.Felvettem fekete kabátom és mentem is lefelé.A kocsiba egy szó nélkül szálltam be,majd ugyanilyen síri csöndben mentünk el a hotelbe,ahol Johan már várt rám.

-  Nagyon csinos vagy.-jegyezte meg,amikor mellé léptem,ő pedig köszöntésképpen ledugta nyelvét a torkomon.
-  Hagyd abba.-toltam el magamtól.
-  Mit képzelsz te magadról,koszos kis kurva?!-ragadta meg  karom,ami olyannak hatott a megtermett,férfi tenyérben,mint egy kisgyerek karja az apja kezében.
-  Nem vagyok a tulajdonod.Nem teheted ezt velem.
-  Ezt már ezerszer megbeszéltük,tündérem.A tulajdonom vagy és azt teszek veled,amit akarok.-jegyezte meg erélyesen,majd kezét visszahelyezte derekamra és bevezetett a terembe,ahol már kisebb tömeg fogadott minket.-Csak legyél kedves és mosolyogj szépen.-suttogta oda gyilkos hangnemben és bárgyú vigyort öltött arcára,majd mindenkivel kezet fogott,vagy épp puszit adott.

   Egész este ez ment,már nagyon untam.Épp a pezsgős poharam akartam újra tölteni,amikor ismerős alakot pillantottam meg a tömegben.Nem volt egyedül...Egy karcsú,fiatal nő állt mellett és nagyon boldognak látszott.Mosolyogva karolta át kísérője derekát és úgy csimpaszkodott rajta,mintha isteníteni.

   Akaratlanul is könnybe lábadtak szemeim,hisz azt hittem,hogy a férfi nem fog ilyen hamar túllépni rajtam,bár ki emlékezne egy magam fajta jelentéktelen kis prostira...Ha a saját helyemben lettem volna,én is megfeledkeztem volna az egy héttel korábbi eseményekről.Továbblépett....

-  Valérie,kérlek gyere kicsit.Be szeretnélek mutatni egy nagyon kedves kliensemnek..-jött oda Johan és megragadva derekamat,máris rángatott a terem közepébe,pontosan oda,ahol  a férfi ás a nő álltak.
-  De,én nem...
-  Olyan nincs,hogy nem.-vágta rá ridegen,majd tovább kormányzott a tömegen keresztül.

   A gyomrom szaltókat hányt és csak kétségbeesetten reménykedtem benne,hogy nem a szőke férfi a kedves kliens.Imáim kudarcot vallottak,mivel egyenesen hozzájuk mentünk.

-  Sebastian,remélem nem zavarlak,csak ma még nem is üdvözöltelek.-csatlakoztunk hozzájuk,és amint a férfi meghallotta Johan hangját,összerezzent.
-  Deh...-fordult meg mosolyogva,ám amint észre vett,elakadt a szava.
-  Johan,szervusz...-köszönt a lány is,majd megpuszilta a mellettem álló Johant.Csak pislogni tudtam.
-  Devone egy másik alkalmazottam.-magyarázta értetlen ábrázatomat figyelve.
-  Valérie...-nyögte Sebastian meghökkenve.
-  Ugye ti ismeritek egymást?-ingatta kettőnk közt az ujját.
-  Egyszer nálam töltött egy estét a kislány..-válaszolta félvállról Sebastian.
-  Remélem meg voltál vele elégedve?
-  Minden kívánságomnak megfelelt.-bólintott elégedetten,majd egy sóvárgó pillantást vetett testemre.

    Abban a pillanatban undorodtam tőle.Hogy volt képes így beszélni,azok után,hogy azelőtt annyira kedves volt és szinte tökéletes.Nem értettem.Szemeimbe ismét könnyek szöktek,de egy nagyot nyeltem és máris elhessegettem a szomorú gondolatokat és helyettük inkább azon kezdtem elmélkedni,hogy mi lesz ezután.

***

Nos,meghoztam a folytatást,sajnálom,hogy ilyen kis furcsa lett.A szavazás lezárult és,mint ti is láthatjátok novella lett a vége.Már van egy csomó ötletem,viszont nem tudom melyik lenne a legjobb,na de ez már tényleg meglepi lesz.

Kicsit megijeszt a kommentek egyre csökkenő száma...talán nem tetszik,amit írok?

De ne aggódjatok,azoknak a kik írnak,nagyon szépen köszönöm.Holnap érkezik az utolsó előtti rész a novellához,majd meglátjuk,mit szóltok hozzá.

Szép estét nektek,

Puszi:*:*