Nos,mivel holnap nem nagyon lesz időm a gép elé ülni ezért úgy határoztam,hogy ma este felteszem és lesz egy nap szünet a novella előtt.Ez a rész egy kis előjáték a nagy karácsonyos hangulathoz,remélem tetszeni fog és írtok nekem véleményt hozzá.Megítélésem szerinte ez a rész kicsit hosszabb lett,mint terveztem,de azt akartam,hogy értsétek az eseményeket.
Ez a rész az ami beindítja igazából a cselekményeket és elég nagy meglepetés fog benneteket várni olvasás közben,lesni nem ér a végét.
Jó olvasását hozzá és szép estét!
Puszi:*:*
Karácsony...
/Seb szemszöge/
- Hiányoztál,babám.-ölelem magamhoz szerelmemet a reptéren.
- Te is nekem,kis szőkém,de most,hogy végre itthon vagyok,bepótolhatjuk a sok kihagyott estét.
- Az biztos...-villantok rá szikrázó mosolyt,majd összefűzöm ujjainkat és táskáját vállamra dobva elindulunk a kocsi felé.
- Hiányzott már a saját ágyam.Olyan jó lesz végre veled aludni.
- Annyira hiányoztál,édes.-fogom meg a kezét és mosolyogva nézek párom szemébe.
Hazamentünk és kipakolt.20 lévén már nagyban készültünk a karácsonyra és a házban mindenhol girlandok és égők voltak,csak a fa hiányzott.
- Mit szeretnél vacsizni?-karol át Hanna,mikor már a nappaliban álldogálunk és csak nézzük,ahogy kinn csöndesen hull a hó.
- Amit te akarsz.Nekem mindegy.-vonom meg a vállam.
Nemsokkal azelőtt értem haza,mielőtt Hanna telefonált,hogy menjek ki érte a reptérre.Egész nap Käthe,Kimi és Rami társaságát élveztem.Társasoztunk,filmeztünk és kajáltunk.A két lány nagyon finomat főzött,nem nagyon vagyok éhes,de páromat sem akarom megbántani.Készít néhány szendvicset,amit csöndesen fogyasztunk el.
- Holnap indulunk haza.-közlöm a tényeket Hannával mosolyogva.
- Máris?!-kérdezi meghökkenve.
- Van esetleg valami ellenvetésed?
- S..Semmi.-rázza meg fejét,szőke fürtjei pedig lebegnek feje körül,mint valami glória.
- Akkor jó,de most lefekszem ha nem baj,nagyon álmos vagyok.
- Menj csak nyugodtan,majd én elmosogatok.-gyors csókot váltunk,majd felsietek a szobánkba és az ágyra vetem magam.
Eszem ágában sincs aludni,csak valahogy kínosan érzem magam Hanna társaságában.Feszengek ha hozzám ér és valami fura érzés fog el,akárhányszor a szemébe nézek.Ez pedig ha meg akarom kérni a kezét,nem valami jó jel...Az oldalamra fordulok és csak meredek az üres párnára.Lehunyom a szemem és minden erőlködésem ellenére Käthe alvó arca kúszik be szemhéjaim mögé.Az ahogy haja az arcába lóg és,hogy gyermeteg mosolyra húzza telt ajkait,akárhányszor karjaimban alszik el.Ezek az apró dolgok nekem sokkal többet jelentenek,mint akármi más.Fura dolgokat képes az emberrel művelni egy pár nap.
/Käthe szemszöge/
Miért kell nekem ekkora idiótának lennem ?!Ha nem vagyok annyit Sebbel,akkor semmi problémám nem lenne.Semmi értelme nem volt.Csak magamnak csinálok problémákat,amiből ugye csak én jövök ki sárosan.Kimivel napi rendszerességgel összeveszünk,de meg is értem,hisz ki ne lenne az,ha a barátnője szinte minden este egy másik pasi ágyában alszik.Lehet,hogy szakítanom kellene vele...Nem akarom,hogy szenvedjen miattam.
- Itt vagy?-lép be húgocskám a szobámba.
- Amint látod.-pattanok fel a székről.
- Megzavartalak a gondolkodásban?-ültet maga mellé az ágyamra.
- Ugyan,dehogy...engem sosem tudsz megzavarni.
- Min gondolkozol?
- Azon,hogy szakítanom kellene Kimivel.Nem fair,hogy miattam szenvedjen.
- Szerintem ez egy abszolút felnőtt megoldás lenne.Ha te Sebet szereted,akkor neki nincs miért hazudj.
- De senki nem tudja,hogy én Sebet szeretem,sőt még én magam sem vagyok biztos benne.
- Én viszont tudom,helyettetek is.-kacsint rám húgom és átölel.
- Olyan jó,hogy itt vagy.-mosolygok szőke hajába.
- Látod,és még el akartál zavarni.
- Már nem akarlak.Így olyan üres lenne a ház ha még te se lennél itt.
- De Rina?
- Rina ma este hazamegy.
- Mi is megyünk,holnap....
- De csak este,ő pedig már cuccol,egy óra múlva viszem ki a reptérre.
- És mikor találkoztok legközelebb?7
- Csak az ünnepek után,amikor be kell mennem Milton Keynesba.
- Azt ne mondd,hogy megint visszamész ahhoz a csapathoz?!
- De igen.Megüresedett egy ülés és Rina lecsapott a lehetőségre.A teszteken már én is ott leszek.Január 8-án jelentik be a visszatérésem.
- Sebastian pedig a csapattársad lesz.
- Pontosan...Ez az amitől rettegek.Meg akarja kérni Hanna kezét.
- És te csak így hagyod neki?
- Mégis mi az eget tehetnék?!Szereti őt,plusz a húgom Hanna.Nem tehetem tönkre az életét az önös érdekeim miatt.
- Akkor szenvedj,mert megérdemled,ha ilyen hülye vagy.-áll fel az ágyról,majd kisétál a szobából.
Nem is gondoltam volna,hogy ennyire rosszul fogom ezt az egészet viselni,hisz nekem azt kell szem előtt tartani,ami elsősorban a családomnak jó,nem azt,amit én szeretnék.Hanna boldogsága pedig számomra nagyon fontos.Nem szakítok Kimivel,hanem megpróbálok szerelmes lenni belé és elfelejteni azt a pirinyó szerelmet,amit esetleg a német iránt érzek,hogy tejes egészében páromra tudjak figyelni.
/Rami szemszöge/
- Ezek ketten teljesen idióták!-járkálok fel-alá Rina szobájában,szegény csak pislog rám nagyokat,nem tudja miről beszélek.
- Beavatsz engem is?-kérdezi kíváncsian,mire megtorpanok és a ránézek.
- Sebről és a nővéremről beszélek....
- Melyikről?-kérdezi értetlenül,amitől csak még mérgesebb leszek.
- Szerinted?Hát Käthe-éről,nem is Hannáról...
- Oké,oké...a fejemet ne harapd már le,szöszi.-teszi fel kezeit védekezően,majd felevickél az ágyra és úgy bámulja tovább az őrült körbe-körbe járkálást,amit a szobában művelek.
- Komolyan mondom,össze kéne őket kötni és hagyni őket egy sötét szobában,míg be nem vallják egymásnak,mit éreznek.Azt hittem bokán rúgom a nővéremet,mikor elkezdi nekem taglalni,hogy neki csak az fontos,hogy mi van Hannával....Ha tudná,hogy Hanna el akarja költöztetni Sebet,csak azért,hogy távol tartsa tőle,akkor már mindjárt másabb lenne a helyzet.-hadarom bődületes tempóban.
- Várj egy percet...-szakít félbe.-...Te most mégis miről beszélsz?!Hová akarja költöztetni Hanna Sebet?
- Hát nem tudtad?Mióta Käthe ideköltözött a drága nővérkém azon ügyködik,hogy elköltözzenek innen,minél hamarabb,mert attól fél,hogy ezek ketten összeszűrik a levet.
- Azt hiszem neked agyadra ment a hóesés....-jelenti ki kacagva és elterül az ágyon.
- Nem hiszel nekem?-nézek rá idegesen.
- Hogy hinnék,mikor Hanna imád itt élni....
- Én azt egy percig se állítottam,hogy nem szeret,csak azt,hogy félti Sebet egy régi szerelem emlékétől,vagy az emlék felelevenedésétől.
- Ők ketten szerelmesek voltak egymásba?-kerekednek ki a szöszi szemei,mire elkacagom magam.
- Igen,csakhogy sosem vallották be egymásnak.Inkább rivalizáltak és kötekedtek egymással,intsem egymás karjaiba omolva valljanak igaz szerelmet egymásnak.Nem hiába mondják,hogy fiatalság bolondság.
- És akkor te honnan tudod?
- Én vagyok az,akinek mindkettő elmond mindent.
- Holnap indulunk haza.-közlöm a tényeket Hannával mosolyogva.
- Máris?!-kérdezi meghökkenve.
- Van esetleg valami ellenvetésed?
- S..Semmi.-rázza meg fejét,szőke fürtjei pedig lebegnek feje körül,mint valami glória.
- Akkor jó,de most lefekszem ha nem baj,nagyon álmos vagyok.
- Menj csak nyugodtan,majd én elmosogatok.-gyors csókot váltunk,majd felsietek a szobánkba és az ágyra vetem magam.
Eszem ágában sincs aludni,csak valahogy kínosan érzem magam Hanna társaságában.Feszengek ha hozzám ér és valami fura érzés fog el,akárhányszor a szemébe nézek.Ez pedig ha meg akarom kérni a kezét,nem valami jó jel...Az oldalamra fordulok és csak meredek az üres párnára.Lehunyom a szemem és minden erőlködésem ellenére Käthe alvó arca kúszik be szemhéjaim mögé.Az ahogy haja az arcába lóg és,hogy gyermeteg mosolyra húzza telt ajkait,akárhányszor karjaimban alszik el.Ezek az apró dolgok nekem sokkal többet jelentenek,mint akármi más.Fura dolgokat képes az emberrel művelni egy pár nap.
/Käthe szemszöge/
- Itt vagy?-lép be húgocskám a szobámba.
- Amint látod.-pattanok fel a székről.
- Megzavartalak a gondolkodásban?-ültet maga mellé az ágyamra.
- Ugyan,dehogy...engem sosem tudsz megzavarni.
- Min gondolkozol?
- Azon,hogy szakítanom kellene Kimivel.Nem fair,hogy miattam szenvedjen.
- Szerintem ez egy abszolút felnőtt megoldás lenne.Ha te Sebet szereted,akkor neki nincs miért hazudj.
- De senki nem tudja,hogy én Sebet szeretem,sőt még én magam sem vagyok biztos benne.
- Én viszont tudom,helyettetek is.-kacsint rám húgom és átölel.
- Olyan jó,hogy itt vagy.-mosolygok szőke hajába.
- Látod,és még el akartál zavarni.
- Már nem akarlak.Így olyan üres lenne a ház ha még te se lennél itt.
- De Rina?
- Rina ma este hazamegy.
- Mi is megyünk,holnap....
- De csak este,ő pedig már cuccol,egy óra múlva viszem ki a reptérre.
- És mikor találkoztok legközelebb?7
- Csak az ünnepek után,amikor be kell mennem Milton Keynesba.
- Azt ne mondd,hogy megint visszamész ahhoz a csapathoz?!
- De igen.Megüresedett egy ülés és Rina lecsapott a lehetőségre.A teszteken már én is ott leszek.Január 8-án jelentik be a visszatérésem.
- Sebastian pedig a csapattársad lesz.
- Pontosan...Ez az amitől rettegek.Meg akarja kérni Hanna kezét.
- És te csak így hagyod neki?
- Mégis mi az eget tehetnék?!Szereti őt,plusz a húgom Hanna.Nem tehetem tönkre az életét az önös érdekeim miatt.
- Akkor szenvedj,mert megérdemled,ha ilyen hülye vagy.-áll fel az ágyról,majd kisétál a szobából.
Nem is gondoltam volna,hogy ennyire rosszul fogom ezt az egészet viselni,hisz nekem azt kell szem előtt tartani,ami elsősorban a családomnak jó,nem azt,amit én szeretnék.Hanna boldogsága pedig számomra nagyon fontos.Nem szakítok Kimivel,hanem megpróbálok szerelmes lenni belé és elfelejteni azt a pirinyó szerelmet,amit esetleg a német iránt érzek,hogy tejes egészében páromra tudjak figyelni.
/Rami szemszöge/
- Beavatsz engem is?-kérdezi kíváncsian,mire megtorpanok és a ránézek.
- Sebről és a nővéremről beszélek....
- Melyikről?-kérdezi értetlenül,amitől csak még mérgesebb leszek.
- Szerinted?Hát Käthe-éről,nem is Hannáról...
- Oké,oké...a fejemet ne harapd már le,szöszi.-teszi fel kezeit védekezően,majd felevickél az ágyra és úgy bámulja tovább az őrült körbe-körbe járkálást,amit a szobában művelek.
- Komolyan mondom,össze kéne őket kötni és hagyni őket egy sötét szobában,míg be nem vallják egymásnak,mit éreznek.Azt hittem bokán rúgom a nővéremet,mikor elkezdi nekem taglalni,hogy neki csak az fontos,hogy mi van Hannával....Ha tudná,hogy Hanna el akarja költöztetni Sebet,csak azért,hogy távol tartsa tőle,akkor már mindjárt másabb lenne a helyzet.-hadarom bődületes tempóban.
- Várj egy percet...-szakít félbe.-...Te most mégis miről beszélsz?!Hová akarja költöztetni Hanna Sebet?
- Hát nem tudtad?Mióta Käthe ideköltözött a drága nővérkém azon ügyködik,hogy elköltözzenek innen,minél hamarabb,mert attól fél,hogy ezek ketten összeszűrik a levet.
- Azt hiszem neked agyadra ment a hóesés....-jelenti ki kacagva és elterül az ágyon.
- Nem hiszel nekem?-nézek rá idegesen.
- Hogy hinnék,mikor Hanna imád itt élni....
- Én azt egy percig se állítottam,hogy nem szeret,csak azt,hogy félti Sebet egy régi szerelem emlékétől,vagy az emlék felelevenedésétől.
- Ők ketten szerelmesek voltak egymásba?-kerekednek ki a szöszi szemei,mire elkacagom magam.
- Igen,csakhogy sosem vallották be egymásnak.Inkább rivalizáltak és kötekedtek egymással,intsem egymás karjaiba omolva valljanak igaz szerelmet egymásnak.Nem hiába mondják,hogy fiatalság bolondság.
- És akkor te honnan tudod?
- Én vagyok az,akinek mindkettő elmond mindent.
- Nem tudom,hogy bírod ki,hogy ne kotyogd ki...Én már tuti egymáshoz kötöztem volna őket.-kuncog a szőkeség és szórakozott játszadozni kezd egy hajtincsével.
- Úgy,hogy nincs mit tegyek.Nem állíthatok oda eléjük,hogy..."-Idefigyeljetek fiatalok.Mindenkinek feltűnt,hogy egymásba vagytok zúgva,csak nektek nem.Szerintem össze kellene jönnötök!"...Azért valljuk be,elég hülyén jönne ki.
- De lehet,hogy működne....-ül fel az ágyon azonnal és egyből tele lesz energiával.
- Ezt te som gondolhatod komolyan...-küldök felé egy lenéző pillantást.
- Na jó,nem.-hajtja le fejét,majd kitör belőle a nevetés.
- Esetleg valami ötlet?-nézek rá karba tett kezekkel.
- Éppen lenne egy pár ötletem,de szerintem egyik sem jönne be,míg ezek ketten ilyen makacsok.
- Akkor hát meg kell puhítani őket.-állapítom és ledőlök Rina mellé.
- Én nem leszek veletek az Ünnepek alatt,de te esetleg intézkedhetnél.
- Vagyis...-forgatom szemeimet sürgetően.
- Hát,például véletlenül kettesben is maradhatnának,mondjuk sokszor,Hannát elrángatod vásárolni,vagy kutyát sétáltatni,vagy tudja az ördög,csak ez a két dilinyós kettesben maradjon.Hogy legyen idejük ráébredni,mit is éreznek egymás iránt.
- Ez nem is hangzik olyan rosszul.-vigyorodom el,majd felpattanok az ágyról.
- Remek...Akkor majd telefonálj,hogy miképp alakulnak a dolgok.Remélem rendben lesz minden ezzel a két sügérrel.
- Hát én is.
Még beszélgetünk kicsit,majd magára hagyom,hogy pakolásszon,mert nemsoká indul a gépe haza,Toulouseba.Én visszamegyek a szobámba és összeszedem kicsit azt.Mikor Rani és nővérem elmennek a reptérre én egyedül maradok és van időm gondolkodni.Persze végül csak bekapcsolom a laptopom és internetezek egy keveset,mielőtt nekilátok valami vacsit összedobni.
/Käthe szemszöge/-December 23,este-
- Jól itt lettünk hagyva,már megint.-ülök le az ágyra,Seb mellé.
- Igen...Kezd frusztrálóvá válni,hogy mióta itthon vagyunk csak úgy fogja magát az a két nőszemély és felszívódnak órákra.
- Nagy katasztrófa is.Mintha annyira rossz lenne,hogy velem kell legyél.
- Erről szó se essen,csak úgy terveztem,hogy kicsit több időt töltök Hannával,mint általában.Azt akarom,hogy minden tökéletes legye,amikor megkérem a kezét.
- Mikor szeretnéd a nagy kérdést feltenni?
- Holnap este.-mosolyog rám és eldől az ágyon.
- Ez nagyon romantikus...-mosolygok rá,pedig valójában olyan,mintha kést forgatna bennem,minden szavával épp csak egy kicsit
- Nem fekszel mellém?-veregette meg feje mellett a párnát.
- Végül is...-vonok vállat és mellé fekszem.
Fekszünk egymás mellett és csak hallgatom,ahogy csöndesen dudorászik.Kimi nem jött el végül,mert azt mondta,hogy inkább a családjával tölti az ünnepeket,Finnországban.Kicsit rosszul esett,de meg is rétem,hisz még alig egy fél hónapja vagyunk együtt.Így viszont még nagyobb a kísértés.Többször magamra kellett már szólnom,hogy ezt nem szabad,főleg,amikor előző este,pont akkor lépett ki Seb a fürdőből,amikor én akartam bemenni,mondanom sem kell,hogy egy szál bokszerben....a nyál is összefolyt a számban,ahogy kidolgozott felsőtestén megcsillant egy-egy le nem törölt vízcsepp.Azt hiszem el is pirultam,mivel csak elmosolyodott,majd besétált a szobába,ahol valószínű Hanna várta,valami szexi fehérneműben és áthancúrozták az egész éjszakát.
- Hiányzanak azok az esték,amikor nálam aludtál.-nyögi be váratlanul.
- Tessék?-könyököltem fel meghökkenve.
- Ismételjem meg,vagy hallottad rendesen?
- Hallottam,csak nem hiszek a fülemnek.Az előbb még arról áradoztál,hogy meg fogod kérni a húgom kezét és,hogy azt akarod,hogy minden tökéletes legyen,erre most felveted,hogy hiányzanak az együtt töltött esték?!
- Sajnálom,kicsúszott a számon.-néz rám kisfiúsan.
- Megbocsájtom,de csak mert ekkora szívem van.-teszem mellkasára óvatosan a kezem,de ő felveszi és nézegetni kezdi.
- Milyen pici kezed van.
- Van ezzel valami problémád?-ráncolom össze homlokom.
- Nincs,csak olyan fura.Nem emlékeztem rá,hogy tényleg ilyen picike,mint egy általános iskolás gyerekeknek.
- Ez nem igaz,igenis nagyobb kezem van annál.
- Oké,legyen.-bólint és ujjainkat összefűzi.- Megcsókollak...-jelenti be fojtott hangon és ő is felkönyököl.
- Nem..lenne..jó...ötlet..-akartam ellenkezni,de mondatom végét elnyelték ajkai.
Csókja mint a hideg zuhany éri ajkaim és tenyere nyomán perzselő érzés fut végig testemen.Nem akarom ezt.Jól esik csókja viszont azonnal bűntudatom lesz,mikor eszembe jut húgom és az a fájdalom,amit érezni fog,ha ez esetleg kiderül.Eltolom magamtól,mire csak egy zavaros pillantás lett a reakció.
- Nem volt jó?-kérdezi kicsit félénken.
- Erről szó sincs,csak neked ott van Hanna.Emlékszel?!
- Igen,igazad van,csak elkapott a hév.Nem lett volna szabad.Sajnálom..-hatja le fejét szomorkásan.
- Semmi baj,de kérlek,ügyeljünk,hogy ne forduljon elő többet.
- Megoldjuk.-mosolyodik el halványan,ami csak olaj a tűzre,muszáj kimennem kicsit,kiszellőztetni a fejem.
- Ki kell mennem kicsit.-állok is fel azonnal és meg sem várva válaszát rohanok ki a szobából,ki a házból,egyenesen a garázsba,ahol letelepedek egy régi kanapéra és tenyereimbe temetett arccal,zokogni kezdek.
Csak ücsörgök ott és meredek magam elé.Könnyeim már felszáradtak,kezdek egyre jobban fázni.Annál a remegésnél,amit a hideg okozott,csak a bűntudat erősebb.Nem akartam ezt.Vagyis akartam,de mégsem...A saját érzelmeimen nem tudok elmenni rendesen.El sem akarom hinni,hogy megtettem.Ez nem én voltam,hanem az a tizenéves fruska,aki régen teljesen odáig volt sebiért,de magának sem merte bevallani.Most már késő.Holnap Seb megkéri Hanna kezét és ő igent fog mondani.Ez a dolgok helyes sorrendje.
- Gyere be,mert meg fogsz fázni.-hallom meg Rami aggódó hangját a bejárat felől.
- Inkább maradok még egy kicsit.-szipogom és felnézek rá.
Nincs egyedül.Seb ott ácsorog mögötte és aggódó pillantással fürkészi elgyötört ábrázatom.Biztosan borzalmasan festek.A sminkemet elkenték könnyeim és az alapozóm is biztosan lejött,úgy nézek ki,mint egy zombi,bár ezt Seb előtt sosem kellett szégyellnem.Mindig olyannak fogadott el,amilyen voltam.
/Hanna szemszöge/-December 24,délután-
- Hiába járkálsz,Seb akkor sem fog hamarabb visszajönni.-oktat ki Sandra,aki a legjobb barátnőm és ilyenkor ő tudja a legjobb tanácsokat adni.
- Szerintem se,de kicsit ellazít.-magyarázom és inkább leülök.
- Megmondtad már neki,hogy el fogok költözni,megint?
- Este akarom neki elmondani.Addig még várok vele egy picit.
- Hol van most?
- Fát díszítenek a nővéremmel, a földszinten.
- Te hülye,már megint kettesben hagyod őket?!Mit vársz akkor?!
- Igaz...De most épp veled beszélek.Nem fogok lemenni,hogy mindent halljanak.
- Mi lenne veled nélkülem.-sóhajt fel türelmetlenül és hallom,hogy lapozgat valamit.-Most szépen leteszem és te lemész hozzájuk.Ma egy percre sem hagyod már őket kettesben,világos?
- Mint a nap.-mosolyodok el,majd azonnal le is teszem a telefont.
Az ágyra dobva azt lerohanok,de lenn már áll a fa és tökéletesen fel van díszítve.Seb és Käthe a kanapén ülnek és teát szürcsölgetnek.Eléggé rosszul esik,de nem szólok semmit,csak töltök magamnak és letelepszem Seb ölébe.Észrevettem,hogy Käthe kicsit odébb húzódik és elfordul.Tehát gyanúm beigazolódott,Seb kell neki.
/Käthe szemszöge/-December 24 ,este-
- Egy perc és jöhetsz is.-válaszolom és ajkamra felviszem a kedvenc vörös rúzsom,azt akartam,hogy tokéletesen nézzek ki este,mert valami megmagyarázhatatlan erő erre késztetett.
Mikor végre úgy-ahogy elkészültem átengedtem a terepet húgomnak,aki be is vette a helyiséget és bezárta az ajtót.
- Nagyon csinos vagy.-szólal meg mögöttem Seb.
- Kö..köszönöm szépen.-habogom és megfordulok.
Nagyjából fél centire voltak ajkaink egymástól,fogalmam sincs,hogy történt,vagy miért teszi ezt velem,de ördögi játéka lassan célba ér.Arcom telesen elvörösödik,ahogy pillantásom találkozik az övével.Forró leheletét érzem arcomon és parfümének illata mindent beleng.Talán az extrém magassarkú,ami a földön tartott,mert egyébként elszállnék.Észre sem veszem,tenyerei máris derekamra vándorolnak és magához húz.
- Tudom,hogy azt ígértem többet nem fordul elő,de most mégis meg kell tennem.-suttogja és ajkait az enyémekre tapasztja.
Nem akarok ellenkezni.Engedem,hogy a pillanat magával ragadjon és miden porcikámat elárassza a melegség.Ajkai édesek,forró csoki ízük van.Hajába túrok és így vonom még közelebb magamhoz.Csókunk egyre szenvedélyesebbé válik és már csak azon kapom magunkat,hogy a falnak présel és úgy faja tovább ajkaim.
- Gyerekek,szobára!-zavar meg minket Rami nevető hangja,amire aztán azonnal szétrebbenünk.
- Te...te ugye nem mondasz erről senkinek semmit?-kérdezem levegő után kapkodva.
- Dehogynem...Holnapra minden újság ezzel lesz tele.-kuncog és letipeg a lépcsőn.
- Említettem már,hogy nem csípem a húgodat?-néz rám Seb vigyorogva.
- Nem,de ne hibáztasd...mi van,ha Hanna kap minket rajta?
- Látod,ez egy jó kérdés.-mered maga elé eltöprengve.
- Megyek,rendbe teszem magam egy picit.Menj le a többiekhez.-indulnék vissza a többiekhez,de ő visszaránt és egy óvatos csókot lehel ajkaimra,amitől arcomat elönti a pír és úgy rohanok be a fürdőbe,mint egy kamaszlány.
Mikor leérek már szinte mindenki az asztalnál ül.Anya kivételével,de ő a konyhában sürög forog,hogy minden tökéletes legyen.Mielőtt nekilátunk volna megérkezik a Vettel család is,szóval elő kell szedni még több terítéket és székeket,de nem bánom,mert őket is a családomnak tekintem.Vacsora közben beszélgetünk és mint mindig előkerülnek a cikis történetek gyerekkorunkból és természetesen a legtöbbnek én és Seb vagyunk a főszereplői,mert mi mindig együtt voltunk és ha valami ciki,vagy nagy dolog történt,akkor mi mindig ott voltunk,de ezzel semmi baj nem volt...
- Itt az idő,hogy kibontsuk az ajándékokat.-dörzsöli meg apa kezeit,mint egy hatéves kisfiú.- Ajándék!-ugrik le a székből Thomas,aki épp,hogy betöltötte a négy évet.
Mind átcuccolunk a nappaliba,ahol a fa áll,amit Sebbel ketten díszítettünk,még délután.Letelepedünk a sok fotelba és kanapéra,ami elő volt készítve és lassan mindenki átadja az ajándékát a másiknak.Anyáéktól egy nyaralási kupont kaptam,két személyre,Ramitól egy csipkés,fűzős felsőt,míg Hannától egy elegáns karórát.Heikke és Norbert egy fantasztikusan szép pár fülbevalót,igazgyönggyel a közepén.Seb nővérei nem karácsonyoztak velünk,így tőlük nem zsebeltem be semmi különöset.Végül csak Seb maradt hátra,akitől egy sima,fekete bársonydobozt kaptam,benne pedig egy kocsi kulcsai voltak,Infiniti emblémás kulcstartón.
- Nem tudtam mivel is kedveskedjek neked,így beszéltem a szponzorokkal és megállapodtunk,hogy előre megkapod az autót.Tudod,amolyan ingyenreklám.
- Semmi önálló ötleted nem volt?-kérdezem lehangoltan és rámeredek a csillogó kulcsra,majd lezárom a dobozt és visszaadom neki.-Gyerekkorunk óta te állsz hozzám a legközelebb.Ennél jobban is ismerhetnél már.-szipogom és könnyeimmel hadakozva kirohanok a szobából,ki a házból,egyenesen a garázsba.
Mérgesen rúgom le lábamról a cipőmet,majd leülök a kanapéra,ami mint mindig,most is ott magányoskodik a fal mellett.Táskámból előhalászom a kis,becsomagolt dobozt,amit Sebnek szántam.Kibontottam és a kezembe vettem a tartalmát.Egy csillogó kisautó volt egy 1979-es szettből,amire Seb azt mondta,mikor még gyerekek voltunk természetesen,hogy neki akkor is lesz egy ilyen autója,ha addig él is.Aztán persze elfelejtette.Svájcban jártam az utcákat,mikor megakadt a szemem rajta.Tökéletes állapotban volt,szinte teljesen érintetlen és az elárusító szerint már alig maradt pár darab belőle.Szóval szerencsésnek éreztem magam,hogy sikerült lecsapnom rá.Persze már látom,hogy hiába volt.
- Nem akartam csalódást okozni.-huppan le mellém Seb,majd együtt érzően rám néz.
- Pedig sikerült.-fixírozom továbbra is a kisautót.
- Hó,azt a...-mereszt nagy szemeket a minicsodára.-Ez az enyém?
- Nem...-válaszolom kurtán,de máris a kezében van a játék és megbűvölten méregeti.
- Hát még emlékeztél rá?
- Mondtam már,hogy nem a tied.-próbálom visszaszerezni,de természetesen nem megyek vele semmire.
- Te aztán tudod,hogy kedveskedj a legjobb barátodnak.
- Remélem hallottad,nem a tied,hanem Thomasé....
- Mit tudna vele kezdeni az a kisgyerek?-kérdezi és gyermeteg mosoly bujkál ajkain.
- Miért,egy nagy gyerek mit tud kezdeni vele?
- Ez lesz a kabalám.
- Akkor inkább megtartom magamnak.-szedem ki a kezéből végre és kezeim közé rejtem.
- Végre megint jó kedved van.
- Igen,te aztán értesz hozzá,hogy rontsd el a legjobb barátod kedvét.
- De ahhoz is értek,hogy kell feldobni a napját.
- Oké.Menjünk vissza,én még nem adtam oda az ajándékaimat.
- Rendben,legyen.-sóhajt és feláll,majd engem is felsegít.
- Hanna,tudom,hogy nem voltunk mindig a legfényesebb viszonyban és voltak dolgok,amik elbizonytalanítottak,de szeretnélek megkérni,hogy legyél a feleségem,Hanna Prater.-mondja érzéki hangon és én csak remélem,hogy Hanna igen mond,mert ezt annyira szépen mondta és bár nem volt az a legeredetibb lánykérés,mégis széppé tette,hogy pont karácsonykor,pont a fenyő mellett.
- Nem..Sebastian nagyon sajnálom,de nem lehetek a feleséged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése