10.Rész 2/2

Szilveszter Bernben

-December 31.Reggel-

-  Vörös lettél...-jegyzi meg Seb erőtlenül,mikor felmegyek a szobájába,egy nagy tál zabkásával.

-  Igen.A fodrásztól egyenesen ide jöttem.

-  Nem kellene így gondoskodnod rólam...-evickél fel az ágyban,majd én az ölébe teszem a reggelijét.

-  Pedig kell,mert másképp éhen is halnál.Mióta szakítottál Hannával,egy teljes roncs vagy.

-  Te is szakítottál Kimivel,mégis milyen jól kezeled.

-  Igen,mert rájöttem,hogy nem is szerettem őt annyira,mint hittem.

-  Megosztod velem a reggelit?

-  Edd csak meg.Heikki elnyel keresztben,ha nem eszel rendesen.

-  De én nem tudok nyugodtan enni,ha nem eszel te is....Lehet te sem ettél reggelire.
-  Jó legyen.-bólintok rá sóhajtva.-Lerohanok egy kanálért,azonnal itt leszek.-szorítom meg kezét és lerohanok a földszintre egy kanálért.

    Végül szakítottam Kimivel,mert nem akartam játszadozni az érzelmeivel,mert ő egy nagyon rendes ember és megérdemli,hogy egy olyan személy legyen mellett,aki szívből szereti.Én sajnos nem tudtam megadni ezt neki,de már nem is számít.Most csak egy feladatom van...Helyrehozni Sebet,a szakítás után.Készen állt arra,hogy elkötelezze magát,vett egy csodaszép gyűrűt,a húgom pedig botor módon visszautasította.Ez volt talán a legnagyobb hiba,amit elkövethetett,mert Seb tényleg szereti,vagy szerette őt.

   Amióta mindketten hazajöttünk Svájcba,minden este Sebbel alszok,nem akarom magára hagyni egy percre sem,mert féltem őt.Lehet valami őrültségre készül,aztán meg én nem leszek itthon,amikor elköveti..Én leszek a felelős.

-  Vissza is tértem.-tárom ki szobája ajtaját,de a szoba üres.

    Természetesen azonnal kétségbe esem,hogy hová tűnt.Első gondolatom a fürdő.Odarohanok és rángatni kezdem az ajtaját,be van zárva.Hangosan dörömbölök az ajtón,de semmi válasz.Idő közben a könnyeim is kicsordulnak,annyira félek.Az meg sem fordul a fejemben,hogy esetleg benn sincs,vagy épp a dolgát végzi.Vízcsobogás hallatszik ki,majd kulcs fordul és az ajtóban megjelenik egy borotválatlan,alsógatyás német.Egyszerre akkora kő esik le a szívemről,hogy azt hiszem még Uruguaiban is hallották.

-  Mehetsz...Elég lett volna egyszer kopogni,nem pedig rám törni az ajtót.-morogja kicsit idegesen,majd visszafekszik az ágyba és kezébe veszi a zabkásás tálat.
-  Nem kell menjek,csak megijedtem,hogy...
-  Hogy a WC-be fojtottam magam,vagy mi?-húzza huncut vigyora ajkait.
-  Ez nem volt szép.Komolyan aggódtam érted.-csapom meg vállát,mikor már befészkeltem magam takarója alá.
-  Látod,ez tényleg nem volt szép.-néz rám nagyon csúnyán.
-  Ne a szemed húzgáld,hanem egyél.
-  Ni csak,a kis diktátor...
-  Hallgatni arany...Fogd be és egyed ezt az izét,míg meleg.
-  De rossz íze van...-fintorodik el.
-  Csináljak valami mást?
-  Mondjuk legyen francia pirítós és tea.
-  Akkor viszont le kell gyere te is és segíteni,mert egyedül félek egy ekkora házban.
-  Lemegyek,csak magamra kapok valamit.
-  Tőlem így is jöhetsz...Nem fog zavarni a fél pucér látványod.
-  Ezzel mire célzol?
-  Arra,kedves,hogy láttalak én téged már sokkal kevesebb ruhában is.
-  Igen,csak akkor az volt a különbség,hogy öt évesek voltunk.Ha így vesszük,akkor én is láttalak már nudizni.
-  Mit nem mondjak,szerettem vetkőzni.-kuncogok és kikelek az ágyból.
-  Igen?!Nem is tudtam....
-  Pedig ha otthon lennék,akkor elképzelhető,hogy egy szál ingben parádéznék a konyhában.
-  Azt megnézném én.....
-  Igen,tudom,hogy elképesztően kíváncsi vagy a cicimre,de arról lecsúsztál.-kuncogok és kisétálok a szobából,hogy nekifogjak a bajnok reggelijének.
-  Mi van?-dugja ki fejét az ajtónyíláson,tiszta vörös.
-  Basszus,ha látnád magad...Röhejes vagy!-tör ki belőlem a nevetés és csak nézem elvörösödött fejét.
-  Ez nem volt szép.-torzul arca bosszúálló fintorba és kirohan a szobából.

    Végigkerget az egész házon és mikor végre elkap,már annyi erő sincs bennem,hogy ellenálljak neki.A kanapéra dönt és csikolni kezd.Hangosan sikoltozok,mert mást nem tudok tenni.Végül lelököm magamról,háta hangosan koppan a szőnyegen,felnyög.A frász jön rám,ahogy meghallom a koppanást és azonnal lenézek.Ott fekszik a földön és önelégülten vigyorog.Megragadja kezeimet és magára ránt.

-  Ez mire volt jó?!-kérdezem mérgesen.
-  Nem tudom,de ha nem teszem meg,akkor olyan hiányérzetem lett volna.
-  Szemét,ezért egyedül fogod a reggelidet csinálni.
-  Semmi gond.Rengetegszer csináltam már a reggelimet én.
-  De te nem tudsz olyan finom francia pirítóst csinálni,mint én.
-  Akkor gyere,csináljuk együtt.

   Feltápászkodunk és kisétálunk a konyhába.Készítettünk néhány nagyon finom szendvicset.Teát is készítettünk,majd leültünk egymással szemben és nekiláttunk.

-  Ez isteni...-nyeli le az utolsó falatot is.
-  Látod,én megmondtam,hogy senki nem készít olyan fincsi reggelit,mint én.
-  És igazad volt.Ez fenséges....-vesz ki a tányéromból egy fél falatot,ami megmaradt.
-  Hé,az még az enyém volt!-csapok a kezére mérgesen.
-  Már késő...-von vállat vigyorogva.
-  Elmehetsz te a....
-  Köszi...-vigyorog rám,szemeiben pedig cinkos szikrák villognak.
-  Olyan aranyos vagy ilyenkor.-csóválom meg a fejem és belekortyolok teámba.
-  Tudom,de én mindig aranyos vagyok.
-  Kis önelégült..Én itt dicsérlek,erre te önelégülten bevágod,hogy te mindig aranyos vagy...Nem dicsérlek meg többet.
-  Jaj,ugyan már...Nem kell ennyire berágni rám.-teszi combomra egyik kezét.
-  Seb,ezt nem kellene.-veszem le magamról kezét.
-  Igazad van,sajnálom.-komorodik el.

/Sebastian szemszöge/

-  Mit terveztél mára?-huppanok le Käthe mellé a kanapéra.
-  Csak együtt akarok lenni a legjobb barátommal,ennyi az egész.Csak mi ketten,mint régen.
-  Nem is hangzik annyira rosszul.Így legalább jól fog végződni az évem.
-  Lehet megint eltöröd a lábad,mint 10 éve,amikor a hóba a kartál ugrani a fészer tetejéről....
-  Jaj,ne is juttasd eszembe...-jajdulok fel,hisz a heg,ahol összevarrtak,még megvan.
-  Kis nyafogós.Olyan kis szerencsétlen voltál még akkor.-kacag fel és hátrabillenti fejét,olyan,mint egy porcelánbaba...tökéletes.
-  Nem megyünk ki egy kicsit?
-  Persze,hogy jól megfürdethess a hóban.Még csak az kéne.
-  Akkor mit szeretnél csinálni?
-  Nem tudom...

   Nekem lenne pár ötletem,de meg sem szólalok,mert félek a reakciójától.Félek,hogy elutasít vagy fogja a cuccait és csak úgy elmegy.Akkor inkább ülök és várok,hátha rájön,én őt szeretem és kell nekem.

-  Esetleg süthetnénk valami fincsi sütit...
-  Benne vagyok,mit szeretnél sütni?
-  Szerintem egy kis palacsinta pont jó lenne.Tele vagyok az ünnepi kajákkal meg sütikkel.Valami másra éheztem meg.
-  Tuti,hogy mióta itt vagy legalább négy kilót híztam,de jöhet az a palacsinta.

   Nekirugaszkodtunk és készítettünk egy nagy halom lekváros palacsintát meg forraltunk bort,amit normális estben nem ittam volna,de olyan finom illata volt,hogy nem tudtam ellenállni neki.

-  Ezt hol tanultad?-utalok a forralt borra.
-  Az egyik magyar ismerősöm mutatta még tavaly szilveszterkor.
-  Isteni,le kell írd a receptet.
-  Minek?Én mindig itt leszek,hogy elkészítsem neked.Nem kell leírjam.
-  Komolyan gondoltad?
-  Mit?-fordul felém meglepetten.
-  Hogy mindig itt leszel.
-  Még szép,ameddig csak szükséged van rám.
-  Akkor szerintem nem fogsz visszamenni a csigazabálókhoz.Itt maradsz velem örökre.
-  Aranyos vagy,de tudod,hogy nem tehetem.
-  Miért nem?
-  Mert nekem ott az életem.
-  De én itt vagyok.
-  Igaz...-suttogja töprengve és lehunyja szemeit,annyira kívánatos.

/Käthe szemszöge/-December 31,este-

-  Pezsgő behűtve,popcorn és nasi előkészítve.-robban be a szobámba Seb.
-  Igen,én meg tiszta pucér vagyok.-fordulok felé idegesen.

    Nem is túloztam nagyot,ugyanis egy szél bugyiban ácsorogtam a szekrény előtt,ugyanis még a délután folyamán áthoztam pár cuccot,hogy ne kelljen este hazamennem,vagyis tulajdonképpen ideköltöztem.

-  Sa...sajnálom.-takarja el a szemét és feje teljesen elvörösödik,annyira kis édes.
-  Nem megbeszéltük,hogy láttál már engem kevesebb ruciban is?
-  Igaz...-kuncog fel és végre rám néz.
-  Olyan kis édes vagy,mikor így zavarba jössz.
-  Te viszont ahogy látom egyáltalán nem vagy zavarban.
-  Mi?-kerekednek ki szemeim,mire rájövök mire gondol és magam elé kapok egy pólót.
-  Sokkal jobb.Így tudunk normálisan értekezni.
-  Zavar ha meztelen vagyok.
-  Kérlek szépen,ne provokálj.Lehet,hogy esetleg olyan tennék,amit megbánok.
-  Mégpedig?
-  Lehet nem akarod tudni.-szemeit beszéd közben lesüti és lép egyet hátra.
-  Tudni akarom.Lehet ugyanazt szeretnénk...-közelebb léptem hozzá,egész addig,hogy már csak egy lépés választott el minket egymástól.
-  Akkor gyere még egy kicsivel közelebb.-mosolyog rám és kezeit csípőmre téve magához húz.

    Úgy vagyok ezzel,hogy egy őrültség még belefér ebbe az évbe.Ez az egész pedig egy teljes őrültség,de mit tehetnék,a vérem vonzz az őrület felé.Ahogy testem az övének préselődött éreztem,hogy alig bír magával.Ajkain a szak szinte némák voltak,de nem kellett sokat mondjon,megértettem.Karjaimat nyaka köré fontam,így a pólóm a földre esett.

-  Egyre gondoltunk?-kérdezi fojtott hangon.
-  Ugyanarra.-mosolygok rá és megcsókolom.

     A csók egyre hevesebbé és hevesebbé válnak,nyelve érzéki táncra kéri fel az enyémet és én engedelmeskedem a felkérésnek.Az ölébe vesz és az ágyhoz visz.Óvatosan lefektet rá és miután kibújt felsőjéből újra birtokba veszi ajkaimat.Egyik kezével bal mellen kényezteti,míg másikkal belemarkol fenekembe és kegyetlenül csókol tovább.

   Ahogy ujjai testemet térképezik fel,minden egyes apró érintésbe beleremegek és egyre jobban hatalmába kerít a vágy,hogy azonnal a magáévá tegyen.Ajkait elszakítja az enyémektől és óvatos puszikkal jelölve útját halad lefelé.Elidőzik egy keveset kulcscsontomnál és csak utána halad lefelé.Mire eléri melleimet már teljesen átjár a melegség és csak azért imádkozom,hogy végre hagyja ezt abba és térjünk át a komolyabb dolgokra.Egyik feszes mellbimbóm a szájába veszi és kényeztetni kezdi egészen addig,míg ajkaimat halk sóhajok nem hagyják el.Ajkai folytatják utukat egészen csípőmig,ahol ismét elidőzik egy kicsit,épp csak annyit,hogy megszabadíthasson bugyimtól.

    Forró nyelvét megérezve nőiességemen,azonnal összerándul a testem és érzem,hogy innen ez már csak rosszabb lesz,a hosszú előjátékot kedveli.A lepedőbe markolok és szemeimet lehunyom,így tűröm,hogy kiélje minden óhaját.

-  Seb...Meddig kínzol még?-kérdeztem a kéjtől szinte néma hangon.
-  Csak még egy picikét.-válaszolja mosolyogva és egy puszit nyom combomra,majd feláll és otthagy.

    Értetlenül ülök fel az ágyon és csak meredek az ajtóra.Fogalmam sincs,hogy hová az égbe ment,de kérdésemre azonnal megkapom a választ.Visszatér,kezében egy kis,ezüst színű tasakkal.Nem kell sokat gondolkodnom,hogy rájöjjek mi is van a tasakban....óvszer.Ahogy az ágyra ül és kibontja,belőlem előtör a nevetés.

-  Megkérdezhetem mit nevetsz?
-  Semmit...
-  Fő az óvatosság...

   Végül is miután az én közreműködésemmel felhúzta az óvszer,visszatérünk oda,ahol abbahagytuk.Nyakam és melleim csókolgatja,majd miután befészkelte magát lábaim közé,belém hatol.Minden egyes lökés olyan,mintha ezer csillagszóró villanna bennem és szikrázó fénnyel árasztja el minden porcikám.Isteni volt minden együtt töltött pillanat.Körmeim hátába mélyesztem,amitől felszisszen,de végül csak mosolyogva csókol meg ismét.Innentől ajkaink el sem válnak egymástól az aktus végégig.Előbb én értem el az orgazmust,viszont két erőteljesebb lökés után tudom,hogy ő is megérkezett,ugyanis teste megfeszült az enyémen és aztán elernyedt.

   Kimerülten hajtom mellkasára a fejem és épp csak nem nyom el az álom.Még mindig kapkodva veszem a levegőt és csak játszok ujjaimmal mellkasán.Nem tudom mit jelent ez az egész a kettőnk kapcsolatában,vagy  lesz-e folytatás,de most olyan békés minden,nem akarom megváltoztatni.

-  Min gondolkodsz?-kérdezi rekedtes hangon.
-  Ezen az egészen.Mostantól nem lehetünk csak simán legjobb barátok.
-  Barátság extrákkal?-kérdezi vigyorogva.
-  Sosem mennék bele.Te is jól tudod,hogy ez nekem többet jelentett egy kósza numeránál,ami véletlenül becsúszott.
-  Szerinted nekem nem?
-  Nem tudom...Remélem igen.
-  Ez volt egész évben a legjobb dolog,ami velem történt.
-  Most csak szédítesz...-könyöklök fel,hogy a szemébe nézhessek.
-  Dehogy is....A legkomolyabban gondolom.
-  Akkor most mi lesz?
-  Látod,ez az amit nem tudok.
-  És mi lenne,ha míg itt vagyok addig megpróbálnánk valamit együtt és mikor elmegyünk a gyárba,akkor eldöntjük,hogy mi lesz?
-  De ugye akármi lesz,te itt maradsz nekem?
-  Akármi legyen...-suttogom és megcsókolom álla csúcsát,egész teste beleremeg.
-  Hány óra?-kérdezi kicsit később.
-  Negyed 12.Miért fontos ez?
-  Azért,mert ebből az évből már csak 45 perc van.Azt pedig jól akarom eltölteni.
-  Ó,és mire gondoltál?
-  Esetleg szeretnék egy ismétlést.
-  Minek az ismétlését?-nézek rá kicsit értetlenül,mire ő belecsíp fenekembe és kaján vigyor fut arcára.

-  Értem...-szólalok meg kis csönd után.
-  Esetleg lenne hozzá kedved,vagy ez már túl sok?
-  Van egy dolog,amit egy kis idő elteltével szerintem meg fogsz tanulni.A szex sosem lehet túl sok.-ültem fel,majd egy nagyobb lendülettel elhelyezkedtem csípőjén és birtokba vettem édes ajkait.

   Megismételtük az előző aktust,de nem csak egyszer,hanem még kétszer.Azt hiszem kijelenthetem,hogy végig szeretkeztük az év utolsó perceit és az új év első óráját.Végül kimerülten szállunk be a hatalmas kádba,Seb fürdőjében és összebújva pihenjük ki az aktusunk fáradalmait.

-  Ilyen intenzív szexuális élményben még soha nem volt részem.-tekerte egyik hajtincsemet ujjai köré.
-  Szegénykém..A húgom elvonókúrán tartott?
-  Azt azért nem mondanám.Vele más volt....
-  Jobb,mint velem?
-  Ehhez semmi nem fogható.Te aztán tudod mi kell egy férfinak.
-  Hát igen.Azt hiszem nem panaszkodhatok...egy ilyen pasit nem nehéz kielégíteni.Úgy ki voltál éhezve,kis ártatlanom,hogy egy tíz perces numera is a mennyországnak tűnt volna.
-  Te most kötekedsz velem?
-  Dehogy kötekedek.Sosem tenném.-kacsintok rá.
-  Akkor jó,mert nekem nagyon úgy tűnt.
-  El vagy tévedve.
-  Szerintem nem.
-  Oké,inkább hagyjuk és élvezzük a pillanat varázsát.
-  Ez remek ötlet.-von magához és megcsókol.

    Nem tudom meddig feküdtünk a kádban,de mire kiszálltunk a víz már teljesen elhűlt.Felvettünk egy-egy pólót és fehérneműt,majd bemásztunk az ágyba és lassan elaludtunk.Reggel én kelek hamarabb és leosonok reggelit készíteni.Sok finomságot pakolok a tálcára és visszamegyek Sebhez,aki idő közben felébredt és már TV-t néz.

-  Jó reggelt.-tárom ki az ajtót és beegyensúlyozok az ágyig,majd leteszem kettőnk közé a tálcát és bemászok a takaró alá.
-  Neked is,szépségem.-csókol szájon.
-  Olyan fura ezt a te szádból hallani.
-  Hát,szokj hozzá,mert mostantól elég sokszor fogod hallani.
-  Aranyos vagy.-puszilom meg mosolyogva.
-  Szeretlek.-súgja ajkaim közé és csillogó szemekkel néz rám.
-  Én is téged.

***

Ez lett volna a Szilveszteri rész,remélem mindenkinek elnyerte a tetszését.Sikerekben gazdag,szerencsés,Boldog Új évet szeretnék kívánni minden kedves olvasóm számára!

Így pedig a rész végére egy kisebb közlemény.Miután tegnap kibékültünk a nővérkémmel arra jutottunk,hogy nyitunk egy új,közös bogot.Szóval ha tetszenek az írásaink és kíváncsiak lennétek erre,akkor a mai nap folyamán majd nézzetek be.A szélső oszlopban kell majd keresni.

Sok puszi mindenkinek:*:*: