Brazil hétvége 1/2
- Még öt perc és az arcom így fog megmerevedni.-súgta oda Seb,a sajtótájékoztatón,amit két héttel az esküvő kudarca után tartottunk.
- Kellett neked megszöktetni.-súgtam neki oda mosolyogva,közben pedig intettem a riportereknek.
- Mintha annyira bánnád.-észrevétlenül derekamra csúsztatta kezét és közelebb vont magához.
- Nem bánom,egyáltalán...
- Akkor jó.
- Gyerekek,ha tovább nyáladzotok,lehet elhányom magam...-súgta oda Fran.
- Nyugi már,bátyus.Nem én tehetek róla,hogy későn jöttél rá,hogy a feleséged csak egy pénzéhes ri-banc.....-kuncogtam és együtt érzően vállára tettem a kezem.
- Na kösz,most legalább nem is tudom elfelejteni,mert megint eszembe juttattad.
- Bocsi na..-pislogtam rá kislányosan.
Mikor végeztünk hazamentünk és bezárkóztunk Sebbel a szobámba és csak feküdtünk egymás karjaiban.El sem tudtam volna képzelni szebbet,vagy nyugodtabbat.Egész lelkemet bejárta a béke és teljesen boldognak éreztem magam.Párom apró köröket rajzolt kézfejemre és vállamat simogatta.
- Azt hiszem meg kellene kérdeznem valamit.-suttogta Seb.
- Mit szeretnél kérdezni?-fordultam felé.
- Tudod,csak a szokásos...Mi legyen az esküvővel,mert itt lenne az ideje ezt is megvitatni.
- Nem tudom,de ha így haladunk elképzelhető,hogy negyven éves korunkra össze is házasodunk.
- De dinka vagy.-puszilta meg homlokomat.
- Igen,ez eddig is nyilvánvaló volt.Nem tudom,hogy van az,hogy csak most veszed észre?
- Talán csak elvakított a szerelem.
- Akkor ezt most vegyem úgy,hogy már nem vakít el a szerelem?
- Erről szó sincs,csak tudod így a sötétben nem látlak és tudok tisztán gondolkodni.
- Haha,ezen könnyen lehet ám segíteni.-kapcsoltam fel az éjjeli lámpát az ágyam mellett.
- Na,most ez mire kellett.-kapta a szemei elé a kezét.
- Így sokkal viccesebb vagy.Megint kispóroltad a borotválkozást.-állapítottam meg kicsit mérgesen.
- Nem tehetek róla,reggel túl korán kezdődött a nyilvánosság előtt történő majomkodás.
- Ez nem majomkodás.
- Akkor jó,de én már vágyok vissza az autómba.
- Holnap utazunk Brazíliába,ne idegeskedj.-dőltem vissza mellkasára.
- Már alig várom.Idén elég érdekes lesz az utolsó futam.
- De az én bajnokom megelőz mindenkit és világbajnok lesz.
- Addig azért mg van egy kevés.
- De én érzem,hogy semmi nem állíthat meg a harmadik VB felé vezető úton.
- Reméljük.
Másnap reggel repülőre szálltunk és legközelebb biztos talajra Sao Pauloban léptem,amikor megérkeztünk a hotelhez.Becuccoltunk és pici heverészés után mentünk is a pályára.
- Kicsim,szerintem te maradj itt,nekem van pár elintéznivalóm.
- Megkeresem Rinát...
- Ügyes legyél.Szórakozz jól.-adott puszit a homlokomra,majd elsétált a boxába.
Elindultam a Lotus boxok felé és keresni kezdtem barátnőmet,aki mint később megtudtam a hotelben maradt,mert nem érezte a toppon magát és inkább lefeküdt aludni.Rendes emberhez méltóan hagytam aludni és inkább csak bóklásztam a boxutcában,mert nem volt kedvem lábatlankodni a csapatnál,hisz én már csak,mint külső szemlélő vehettem volna részt az ügyeikben.
- Bocsi,de nem lennél szíves a lábad elé nézni?-kérdezte felháborodva egy ismerős alak.
- Sajnálom,nem vettelek észre.-néztem barna napszemüvegébe és akkor esett le kivel is van dolgom.
Az előttem álló nő nem volt más,mint Nicole Scherzinger.Hosszú,fekete haja fényesen omlott vállaira,szemeit pedig hatalmas napszemüveg takarta.Nagyon csinos volt és a sminkje is szinte tökéletes...Bezzeg az enyém...Épp,hogy volt időm egy kis alapozót felvinni szemeim alá és egy kis szempillaspirállal kihangsúlyozni rövidke szempilláimat.Semmi fény az ajkaimon és még csak rendes göncöket is épp,hogy keresni kellett rajtam.Nem épp fenséges látványt nyújtottam.
- Ismerős vagy nekem.-bökött felém az egyik tökéletesen manikűrözött körmével.
- Lehet lefeküdtem a pasiddal.-tettem csípőre a kezem önelégülten,mire azonnal elvörösödött a feje.
- Remélem tudod kivel kötekedsz,kicsi lány?!
- Már,hogyne tudnám...Veled ellentétben én tudom kivel beszélgetek.
- Akkor esetleg te is elárulhatnád a neved,lehet beugrik ki is vagy.
- Angeique Grimaldi.-villantok rá mindent tudó mosolyt,mire azonnal megvilágosult ábrázat kúszik tökéletes sminkje alá.
- Te vagy a hercegnő,akit a mi kis Szöszke Hercegünk megszöktetett az esküvőjéről.
- Látod,vág a te eszed,csak gondolom ilyen korán még elég tompa.
- Tetszik,hogy ilyen kis talpra esett vagy.Egy hercegnőtől azt várná az ember,hogy nyájas és ékesszóló legyen.Erre te trágár vagy és megmondod a magadét.
- Ezt azt hiszem bóknak fogom venni.-pislogtam rá angyalian.
- Már azt is tudom,honnan az Angyalka becenév,amit a Szöszke ragasztott rád.
- Honnan?Egyáltalán hol hallottad a becenevem?
- Nemrég az egész boxutca ettől volt hangos...Mindenki Seba angyalkájáról beszélt.
- Szóval ennyire híres vagyok?!Nem is gondoltam volna...
- Pedig ha tudnád.Azt hiszem nincs olyan hosztesz,aki ne tudná ki is az az Angyalka. Amúgy pedig angyali tudsz lenni ha akarsz.
- Kösz.
- Esetleg meghívhatlak egy kávéra?
- Igen,elfogadom.-bólintottam,majd lassan követni kezdtem egyenesen a egyik kávézóba a pályán.
- Lewis amúgy is csak késő délután végez,addig pedig valamit kell csináljak,vagy megöl az unalom.Láb alatt pedig nem akarok lenni.
- Sebbel is hasonló a helyzet.Mióta nem az enyém a csapat,nem szívesen zavarnám őket...Lehet nem is fogadnának szívesen.
- Az a csapat olyan,mint egy nagy család.Aki egyszer a tagja lett,az mindig is az marad.Így van ez a McLarennél is.Főleg azóta tapasztalom,mióta bejelentették,hogy Lewis átigazol a Mercihez.
- Gondolom elég nehéz döntés volt,hisz ahogy tudom a McLaren vitte végig a karrierjét és most othagy mindent.Azt hiszem én sosem bocsájtanám meg Sebnek,ha otthagyná a Red Bullt.Ott mindenki szereti.Főleg akkor nem tudnék neki megbocsájtani,ha a Ferrarit választaná,mint ahogy hírbe hozták.
- Ennyire ellenszenves neked az a csapat?
- Azt hiszem,hogy ha esetleg Seb átigazolna hozzájuk,nagyon csúnyán meghurcolnák és csak szenvedne egy olyan csapatnál,ahol éve óta szinte a legnagyobb versenytársa van és idén is csak egy hajszál választja el őket egymástól.
- Lehet igazad van,de szerintem nem engednék nekik,hogy esetleg kárt tegyenek egymás versenyében,vagy akár egymásban.
- Az is lehet,de akkor is.Nem érné meg otthagyni azt a csapatot,ahol mindent megkap,egy olyanért,ahol semmibe néznék.Legalább is én így gondolom.
- Oké,inkább hanyagoljuk a témát.Beszéljünk vidám dolgokról...Össze fogtok házasodni?
- Tervezzük.De nem akarunk nagy felhajtást...Abból tudjuk mi van.
- Megértem...Mi sem akarunk majd nagy felhajtást,sőt ha lehet akkor csak a szűk családi kör lenne ott.
- Ti is össze fogtok házasodni?-csillant fel a szemem egyszerre.
- Igen,de ez még egyelőre titok.Nem lenne jó nagy dobra verni.
- Rám számíthatsz.A sírba viszem a titkotokat.
- Akkor jó.
- Mit hozhatok a hölgyeknek?-állt mellénk egy egyenruhás felszolgáló.
- Én egy Latte Machiatot kérek.-mosolyogtam a srácra.
- Én is azt kérek.-vágta rá azonnal Nicole is.
- Azonnal hozom.-bólintott,majd elviharzott egy másik asztalhoz,hogy onnan is felvegye a rendelést.
- És mesélj...milyen hercegnőnek lenni?
- Miért nem lepődöm mg ezen a kérdésen?csaptam össze tenyereimet egy ironikus mosoly kíséretben.
- Nem tudom...Talán mert mindenki ezt kérdezi tőled?
- Oké,igazad van...szóval mondhatnám,hogy hercegnőnek lenni nagyon állat dolog,de nekem speciel herotom van már a sok nyalizástól és attól,hogy mindig úgy viselkedjek,ahogy elvárják.
- Akkor csak hagyj mindent ott és fuss el a kis némettel.
- Ha az olyan egyszerű lenne,mint ahogy most előadod.
- Az is,csak ti arisztokrata puccos majmok,nem látjátok csak a dolgok bonyolult és összekuszált oldalát.
- Hiszed te.Ez abszolút nem így van.Egyszerű az élet,annak,akinek nem kell elvárások szerint élnie minden egyes percet az életéből.
- Nyugi már,biztosan lesz nektek is normális életetek...egyszer majd.
- Köszi,legalább biztatsz.-mosolyogtam rá ártatlanul.
Elég sokat ücsörögtünk a kávézóban,mikor végül is meguntuk és úgy döntöttünk,hogy itt az ideje a fiók után nézni,merre is bujkálnak.Nem volt nehéz megtalálni őket.Véletlenül együtt ültek a boxutca falán és beszélgettek.Ott ült velük Kimi és Michael is,valamint Jenson,aki kicsit zilált állapotban volt,de nevetett a többiekkel együtt,valamin.
- Min szórakoznak az urak ilyen jól?-kérdezte Nicole,majd megcsókolta párját.
- Csak az örök pesszimista Kimi beszél hülyeségeket.-kuncogott párom,majd átkarolta derekam.
- Miért nem lepődöm meg.-csóváltam fejem mosolyogva.-Rina jobban van már?
- Igen...Már volt kinn a pályán,de épp csak annyit,hogy jól leszidja Kimit,amiért nem megfelelően beszél a mérnökével.Szegény ember csak fülét farkát behúzva sunyított a székében.
- Ez Rina...-kuncogtam.
- Hát igen.Ha valaki ért a férje szívatásához,akkor az a mi Rinánk.-jegyezte meg nevetve Lewis.
- Nem pocskondiázzuk a feleségemet.-morogta Kimi idegesen.
- Mi csak megdicsértük.Ő az egyetlen ember,aki gatyába tud rázni.
- Hagyjuk a témát.Inkább meséljetek,mi volt ma idekinn?-néztem rájuk kíváncsian.
- Semmi különös.Még csak csütörtök van,nem is értem mi volt a lényeg abban,hogy itt vagyunk.Én is csak ma reggel értem ide.
- Igen,tudjuk...Ne legyél ilyen borúlátó...Élvezd,hogy nem esik az eső.Egész hétvégére esőt mondtak.
Késő este mikor visszaértünk a hotelbe semmi kedvem nem volt már átmenni Rinához,lesz rá elég időm másnap,hisz akkor sem lehetek láb alatt a fiúknak.Csak bedőltem az ágyba és elaludtam.Nem tudom Seb mikor csatlakozott hozzám,túl mélyen aludtam ahhoz,hogy észrevegyek bármit is.
Reggel pechemre egyedül ébredtem.Nem volt kedvem felkelni,de mégis muszáj volt,mert ki akartam menni Sebhez,hogy megnézzem a szabadedzéseket,amik közül,az óra tanulsága szerint már le is késtem az elsőt.Azonnal kipattantam az ágyból és őrülten készülődni kezdtem.Kicsit elegánsabb akartam lenni,mint előző nap és a szakadt farmert leváltottam egy barna rövidnadrágra és egy selyem blúzra.Néhány ékszert is választottam,amit általában nem igazán,de ha már mindenki megnéz,akkor ne egy csövest lásson bennem.
Egy táskába bepakoltam a cuccaimat,majd szobakulcsommal kezemben elhagytam a lakosztályunk.A folyosón összefutottam Nicole-al és Rinával,meg még egy barna lánnyal,akit nem ismertem.Hamarosan persze megtudtam,hogy ő Romain felesége,Marion.Nagyon aranyos kis nő volt,kedves és vidám,mint egy kis túlspeedezett nyuszi.Jókat nevettünk a pályára menet.
- Azt hiszem itt elválnak útjaink,de ma még összefutunk.-köszönt el tőlünk Nicole,majd betért a McLaren homejába.
- Nekem is kellene mennem Sebhez.Ha már az első szabadedzést lekéstem legalább most lessem meg merre kószál.
- De utána feltétlenül beszélnünk kell.-ragadta meg karomat Rina.
- Oké,feltétlenül beszélünk.-pislogtam rá meglepetten,majd búcsút intve nekik elindultam a Red Bull homeja felé.
Az emberek persze megbámultak,de végül is már hozzá szoktam.Az épületbe érve egy csomó ismerőssel futottam össze és mind annyira kedvesek voltak.Úgy éreztem magam,mintha még a csapat szerves része lennék,nem pedig csak egy kívülálló.
- Angyalkám,merre kószálsz erre?-karolt át Seb hátulról,ezzel persze teljesen a frászt hozva rám.
- Jöttem,hogy ellenőrizzem,nem rosszalkodsz-e.
- Elhiheted,nem rosszalkodom,egyáltalán.-puszilt bele a nyakamba.
- Ezt akartam hallani.-fordultam szembe vele és csak mosolyogva fürkésztem pillantását.
- Nem tudom,hogy tud valaki ennyit aludni.
- Látod én sem,de ez szépítő alvás volt,szóval....
- Megtette a hatást,sokkal szebb vagy,mint valaha.-csókolt meg óvatosan.
- Köszönöm.Megnézhetem a második szabadedzést?
- Beszélj Christiannal,de szerintem ja.Biztos nem fog rád haragudni.
- Oké,megkérdezem,emiatt ne aggódj.
- Én nem aggódom.
A szabadedzést természetesen végignézhettem.Nagyon szorítottam szerelmemnek,de végül is nem ment olyan jól,mint szerették volna.Seb csak a második lett,ez kicsit bosszantotta,mert hisz a lelket is kihajtotta az autóból,pedig nem kellett volna.Nem sokkal kilenc előtt tértünk vissza a hotelbe,ahol Rina időt sem adott a pihenésre,máris elrabolt Sebtől és kirángatott a teraszra.
- Mégis mi az ég volt ilyen fontos?
- Csak beszélgetni akartam,de az meg veled csak úgy megy,ha elrabollak.
- Sajnálom,de annyira rég nem láttam Sebet,vagyis mégsem,de akkor is.Már nagyon hiányzott és most minden időmet szeretném vele tölteni.
- Oké,de azért kérdezni is akartam...
- Mit?
- Nem vagy te véletlenül terhes?
- Ezt mégis honnan veszed?-bukott ki belőlem a nevetés.
- Elmeséljem?
- Csak hajrá...
- Két hete mg nem volt semmi.Aztán szombaton leraktad a telefont,mert elkezdtél émelyegni.Legalább még egyszer annyit alszol,mint általában és most is úgy nézel ki,mint egy zombi.Fogadok,hogy egész nap nem ettél semmit.
- Nem,de ennek mi köze van a magyarázathoz...?
- Az,hogy valószínű azért nem ettél,mert attól félsz,hogy megint émelyegni kezdesz...Szerintem fel kellene hívnod az öcsémet.
- Nos,szerintem nem lehetek terhes..Megmondjam miért?
- Csak hajrá...
- Az öcséd mondta a saját szájával,hogy a kis biciklis kalandom utáni műtét közben volt némi komplikáció és ennek köszönhetően ki kellett venni az egyik petefészkem,valamint a másik is nagy mértékben rongálódott.
- Ezt nem is mondtad...-kapta a szájához kezét.
- Hát pedig de,csak nem akartam,hogy még emiatt is fájjon a fejed.Ezt eddig senki nem tudta.A sok alvás meg az émelygés csak a gyógyszerek mellékhatása.
- Nagyon sajnálom...Ha tudom akkor meg se kérdezem.-mondja szinte sajnálkozva és szorosan magához ölel.
- Bocsi,de nem lennél szíves a lábad elé nézni?-kérdezte felháborodva egy ismerős alak.
- Sajnálom,nem vettelek észre.-néztem barna napszemüvegébe és akkor esett le kivel is van dolgom.
- Ismerős vagy nekem.-bökött felém az egyik tökéletesen manikűrözött körmével.
- Lehet lefeküdtem a pasiddal.-tettem csípőre a kezem önelégülten,mire azonnal elvörösödött a feje.
- Remélem tudod kivel kötekedsz,kicsi lány?!
- Már,hogyne tudnám...Veled ellentétben én tudom kivel beszélgetek.
- Akkor esetleg te is elárulhatnád a neved,lehet beugrik ki is vagy.
- Angeique Grimaldi.-villantok rá mindent tudó mosolyt,mire azonnal megvilágosult ábrázat kúszik tökéletes sminkje alá.
- Te vagy a hercegnő,akit a mi kis Szöszke Hercegünk megszöktetett az esküvőjéről.
- Látod,vág a te eszed,csak gondolom ilyen korán még elég tompa.
- Tetszik,hogy ilyen kis talpra esett vagy.Egy hercegnőtől azt várná az ember,hogy nyájas és ékesszóló legyen.Erre te trágár vagy és megmondod a magadét.
- Ezt azt hiszem bóknak fogom venni.-pislogtam rá angyalian.
- Már azt is tudom,honnan az Angyalka becenév,amit a Szöszke ragasztott rád.
- Honnan?Egyáltalán hol hallottad a becenevem?
- Nemrég az egész boxutca ettől volt hangos...Mindenki Seba angyalkájáról beszélt.
- Szóval ennyire híres vagyok?!Nem is gondoltam volna...
- Pedig ha tudnád.Azt hiszem nincs olyan hosztesz,aki ne tudná ki is az az Angyalka. Amúgy pedig angyali tudsz lenni ha akarsz.
- Kösz.
- Esetleg meghívhatlak egy kávéra?
- Igen,elfogadom.-bólintottam,majd lassan követni kezdtem egyenesen a egyik kávézóba a pályán.
- Lewis amúgy is csak késő délután végez,addig pedig valamit kell csináljak,vagy megöl az unalom.Láb alatt pedig nem akarok lenni.
- Sebbel is hasonló a helyzet.Mióta nem az enyém a csapat,nem szívesen zavarnám őket...Lehet nem is fogadnának szívesen.
- Az a csapat olyan,mint egy nagy család.Aki egyszer a tagja lett,az mindig is az marad.Így van ez a McLarennél is.Főleg azóta tapasztalom,mióta bejelentették,hogy Lewis átigazol a Mercihez.
- Gondolom elég nehéz döntés volt,hisz ahogy tudom a McLaren vitte végig a karrierjét és most othagy mindent.Azt hiszem én sosem bocsájtanám meg Sebnek,ha otthagyná a Red Bullt.Ott mindenki szereti.Főleg akkor nem tudnék neki megbocsájtani,ha a Ferrarit választaná,mint ahogy hírbe hozták.
- Ennyire ellenszenves neked az a csapat?
- Azt hiszem,hogy ha esetleg Seb átigazolna hozzájuk,nagyon csúnyán meghurcolnák és csak szenvedne egy olyan csapatnál,ahol éve óta szinte a legnagyobb versenytársa van és idén is csak egy hajszál választja el őket egymástól.
- Lehet igazad van,de szerintem nem engednék nekik,hogy esetleg kárt tegyenek egymás versenyében,vagy akár egymásban.
- Az is lehet,de akkor is.Nem érné meg otthagyni azt a csapatot,ahol mindent megkap,egy olyanért,ahol semmibe néznék.Legalább is én így gondolom.
- Oké,inkább hanyagoljuk a témát.Beszéljünk vidám dolgokról...Össze fogtok házasodni?
- Tervezzük.De nem akarunk nagy felhajtást...Abból tudjuk mi van.
- Megértem...Mi sem akarunk majd nagy felhajtást,sőt ha lehet akkor csak a szűk családi kör lenne ott.
- Ti is össze fogtok házasodni?-csillant fel a szemem egyszerre.
- Igen,de ez még egyelőre titok.Nem lenne jó nagy dobra verni.
- Rám számíthatsz.A sírba viszem a titkotokat.
- Akkor jó.
- Én egy Latte Machiatot kérek.-mosolyogtam a srácra.
- Én is azt kérek.-vágta rá azonnal Nicole is.
- Azonnal hozom.-bólintott,majd elviharzott egy másik asztalhoz,hogy onnan is felvegye a rendelést.
- És mesélj...milyen hercegnőnek lenni?
- Miért nem lepődöm mg ezen a kérdésen?csaptam össze tenyereimet egy ironikus mosoly kíséretben.
- Nem tudom...Talán mert mindenki ezt kérdezi tőled?
- Oké,igazad van...szóval mondhatnám,hogy hercegnőnek lenni nagyon állat dolog,de nekem speciel herotom van már a sok nyalizástól és attól,hogy mindig úgy viselkedjek,ahogy elvárják.
- Akkor csak hagyj mindent ott és fuss el a kis némettel.
- Ha az olyan egyszerű lenne,mint ahogy most előadod.
- Az is,csak ti arisztokrata puccos majmok,nem látjátok csak a dolgok bonyolult és összekuszált oldalát.
- Hiszed te.Ez abszolút nem így van.Egyszerű az élet,annak,akinek nem kell elvárások szerint élnie minden egyes percet az életéből.
- Nyugi már,biztosan lesz nektek is normális életetek...egyszer majd.
- Köszi,legalább biztatsz.-mosolyogtam rá ártatlanul.
Elég sokat ücsörögtünk a kávézóban,mikor végül is meguntuk és úgy döntöttünk,hogy itt az ideje a fiók után nézni,merre is bujkálnak.Nem volt nehéz megtalálni őket.Véletlenül együtt ültek a boxutca falán és beszélgettek.Ott ült velük Kimi és Michael is,valamint Jenson,aki kicsit zilált állapotban volt,de nevetett a többiekkel együtt,valamin.
- Min szórakoznak az urak ilyen jól?-kérdezte Nicole,majd megcsókolta párját.
- Csak az örök pesszimista Kimi beszél hülyeségeket.-kuncogott párom,majd átkarolta derekam.
- Miért nem lepődöm meg.-csóváltam fejem mosolyogva.-Rina jobban van már?
- Igen...Már volt kinn a pályán,de épp csak annyit,hogy jól leszidja Kimit,amiért nem megfelelően beszél a mérnökével.Szegény ember csak fülét farkát behúzva sunyított a székében.
- Ez Rina...-kuncogtam.
- Hát igen.Ha valaki ért a férje szívatásához,akkor az a mi Rinánk.-jegyezte meg nevetve Lewis.
- Nem pocskondiázzuk a feleségemet.-morogta Kimi idegesen.
- Mi csak megdicsértük.Ő az egyetlen ember,aki gatyába tud rázni.
- Hagyjuk a témát.Inkább meséljetek,mi volt ma idekinn?-néztem rájuk kíváncsian.
- Semmi különös.Még csak csütörtök van,nem is értem mi volt a lényeg abban,hogy itt vagyunk.Én is csak ma reggel értem ide.
- Igen,tudjuk...Ne legyél ilyen borúlátó...Élvezd,hogy nem esik az eső.Egész hétvégére esőt mondtak.
Reggel pechemre egyedül ébredtem.Nem volt kedvem felkelni,de mégis muszáj volt,mert ki akartam menni Sebhez,hogy megnézzem a szabadedzéseket,amik közül,az óra tanulsága szerint már le is késtem az elsőt.Azonnal kipattantam az ágyból és őrülten készülődni kezdtem.Kicsit elegánsabb akartam lenni,mint előző nap és a szakadt farmert leváltottam egy barna rövidnadrágra és egy selyem blúzra.Néhány ékszert is választottam,amit általában nem igazán,de ha már mindenki megnéz,akkor ne egy csövest lásson bennem.
Egy táskába bepakoltam a cuccaimat,majd szobakulcsommal kezemben elhagytam a lakosztályunk.A folyosón összefutottam Nicole-al és Rinával,meg még egy barna lánnyal,akit nem ismertem.Hamarosan persze megtudtam,hogy ő Romain felesége,Marion.Nagyon aranyos kis nő volt,kedves és vidám,mint egy kis túlspeedezett nyuszi.Jókat nevettünk a pályára menet.
- Azt hiszem itt elválnak útjaink,de ma még összefutunk.-köszönt el tőlünk Nicole,majd betért a McLaren homejába.
- Nekem is kellene mennem Sebhez.Ha már az első szabadedzést lekéstem legalább most lessem meg merre kószál.
- De utána feltétlenül beszélnünk kell.-ragadta meg karomat Rina.
- Oké,feltétlenül beszélünk.-pislogtam rá meglepetten,majd búcsút intve nekik elindultam a Red Bull homeja felé.
Az emberek persze megbámultak,de végül is már hozzá szoktam.Az épületbe érve egy csomó ismerőssel futottam össze és mind annyira kedvesek voltak.Úgy éreztem magam,mintha még a csapat szerves része lennék,nem pedig csak egy kívülálló.
- Angyalkám,merre kószálsz erre?-karolt át Seb hátulról,ezzel persze teljesen a frászt hozva rám.
- Jöttem,hogy ellenőrizzem,nem rosszalkodsz-e.
- Elhiheted,nem rosszalkodom,egyáltalán.-puszilt bele a nyakamba.
- Ezt akartam hallani.-fordultam szembe vele és csak mosolyogva fürkésztem pillantását.
- Nem tudom,hogy tud valaki ennyit aludni.
- Látod én sem,de ez szépítő alvás volt,szóval....
- Megtette a hatást,sokkal szebb vagy,mint valaha.-csókolt meg óvatosan.
- Köszönöm.Megnézhetem a második szabadedzést?
- Beszélj Christiannal,de szerintem ja.Biztos nem fog rád haragudni.
- Oké,megkérdezem,emiatt ne aggódj.
- Én nem aggódom.
A szabadedzést természetesen végignézhettem.Nagyon szorítottam szerelmemnek,de végül is nem ment olyan jól,mint szerették volna.Seb csak a második lett,ez kicsit bosszantotta,mert hisz a lelket is kihajtotta az autóból,pedig nem kellett volna.Nem sokkal kilenc előtt tértünk vissza a hotelbe,ahol Rina időt sem adott a pihenésre,máris elrabolt Sebtől és kirángatott a teraszra.
- Mégis mi az ég volt ilyen fontos?
- Csak beszélgetni akartam,de az meg veled csak úgy megy,ha elrabollak.
- Sajnálom,de annyira rég nem láttam Sebet,vagyis mégsem,de akkor is.Már nagyon hiányzott és most minden időmet szeretném vele tölteni.
- Oké,de azért kérdezni is akartam...
- Mit?
- Nem vagy te véletlenül terhes?
- Ezt mégis honnan veszed?-bukott ki belőlem a nevetés.
- Elmeséljem?
- Csak hajrá...
- Két hete mg nem volt semmi.Aztán szombaton leraktad a telefont,mert elkezdtél émelyegni.Legalább még egyszer annyit alszol,mint általában és most is úgy nézel ki,mint egy zombi.Fogadok,hogy egész nap nem ettél semmit.
- Nem,de ennek mi köze van a magyarázathoz...?
- Az,hogy valószínű azért nem ettél,mert attól félsz,hogy megint émelyegni kezdesz...Szerintem fel kellene hívnod az öcsémet.
- Nos,szerintem nem lehetek terhes..Megmondjam miért?
- Csak hajrá...
- Az öcséd mondta a saját szájával,hogy a kis biciklis kalandom utáni műtét közben volt némi komplikáció és ennek köszönhetően ki kellett venni az egyik petefészkem,valamint a másik is nagy mértékben rongálódott.
- Ezt nem is mondtad...-kapta a szájához kezét.
- Hát pedig de,csak nem akartam,hogy még emiatt is fájjon a fejed.Ezt eddig senki nem tudta.A sok alvás meg az émelygés csak a gyógyszerek mellékhatása.
- Nagyon sajnálom...Ha tudom akkor meg se kérdezem.-mondja szinte sajnálkozva és szorosan magához ölel.
***
Ez lett volna a rész,sajnálatosan a tegnap elaludtam az írásra szánt időt,de így azt hiszem jobb is,volt időm átgondolni,hogy mi is legyen.
A folytatás nem tudom mikor érkezik,remélem minél hamarabb tudom hozni.Szép estét mindenkinek,
Puszi:*:*
Szia!
VálaszTörlésAz alvás mindennél fontosabb (legyen szó irodalomóráról, házi feladatról, stb...) úgyhogy aludj nyugodtan, amikor csak jólesik!
Sebék meg tiszta cukik, így újra együtt, nagyon örülök nekik! Remélem minden okés lesz ezentúl, és nagyobb botrány nélkül sikerül eljutniuk az esküvőig!
Puszi